Big Blue Búvár Blog

Mola molával találkoztak a búvárok Hawaii közelében.

Kurt Chambers rutinos szabadtüdős búvár és víz alatti fotós, és ezúttal különlegesen szerencsés volt. Épp merülgettek társával, amikor egy nagy halra figyeltek fel: először más fajra gondoltak, de aztán kiderült, egy mola mola (avagy naphal) úszott fel előttük a felszínre. Még soha nem láttak itt ilyet, ezért Kurt lelkesen fotózni kezdett, miközben az állat nem zavartatta magát.

A szakértők is azt mondják, igazán mázlisták voltak a búvárok. Az, hogy mola molák élnek a nyílt vízben, nagy mélységben Hawaii közelében, tudható volt. De nem nagyon jellemző, hogy az emberek szeme elé kerülnek a sekély vízben, így az, hogy Chambers Kona előtt találkozott vele, nagy mázli.

Nem csoda tehát, hogy a lehető legtöbb időt próbálták vele tölteni. Ez a példány nagyjából másfél méteres volt, de van 3 méteres mola mola is, ami így a legnagyobb csontos halnak számít, akár egy tonnát is nyomhat. Ezzel együtt viszont teljesen veszélytelenek, elsősorban apróbb élőlényekre vadásznak.

Sokan szeretnének velük merülni, ezért akár messzi helyekre is elutaznak- Balin például pont most van a mola mola-szezon. Kurt társa, Katie Pentz is nagyon szeretett volna látni egyet a víz alatt, de hogy ezért nem kell távoli országba repülni, elég odahaza kimenni a tengerre, arra nem számított. Így még nagyobb volt a találkozás miatti lelkesedése.

Egy szigonnyal vadászó búvárra támadt egy cápa a Bahamákon.

A 31 éves Maggie Ewing Bostonban él, de családjának van egy háza a Bahamákon is. Nem meglepő, hogy a hölgy igazi tengerimádó, sok időt tölt a vízben. Nem csak a merülésben rutinos, hanem a vadászatban is: szabadtüvővel búvárkodva szigonnyal lövi ki a halakat.

Az már régen ismert tény, hogy a szigonyos búvárok mindig nagyobb veszélyben vannak a vízben, hiszen a kilőtt halak vére, vergődése vonzza a ragadozókat. Maggie szétnézett, nincs-e a környéken cápa, ám egyet sem látott. Ezért amikor egy hal bukkant fel előtte, célba vette, és el is találta szigonyával, amit megpróbált magához húzni. Ám ekkor váratlanul, szinte a semmiből megjelent egy cápa, és odakapott a búvár kezéhez, amiben a szigony és rajta a hal volt. A cápa fogai komolyan megsebezték az ujjait, amik erősen vérezni kezdtek.

A búvár sikeresen ki tudott menni a vízből, és gyorsan érkezett a segítség. Mivel a keze komolyan megsérült, hazarepültek vele az Egyesült Államokba, és Floridában műtötték meg az orvosok. A beavatkozásnak köszönhetően meg tudták menteni az ujjait, de azt még nem lehet tudni, lesz-e valami következménye a sérüléseknek.

Maggie elmondása szerint a cápára nem haragszik, hiszen az állat csak ösztönösen cselekszik. Tisztában volt eddig is a szigonyos vadászat kockázataival, s tudja jól, hibázott, hiszen alapszabály, igyekezni kell a kilőtt halat távol tartani a kéztől, mert ha egy cápa megpróbálja ellopni a prédát, akkor könnyen megsérülhet maga a búvár is- mint ahogy ebben az esetben is történt.

A történtek ellenére sem tart a víztől a kórházba került búvár, sőt, amint jobban lesz, szeretne visszatérni a Bahamákra. Még a szigonyos vadászattal sem hagy fel, mert ez a szenvedélye- nem ez az egyetlen veszélyes kedvtelés a világon...

Több száz éves hajót fedeztek fel portugál vizekben.

Újabb meghökkentő, izgalmas leletre bukkantak rá a tenger mélyén. Egy 1575 és 1625 között odaveszhetett hajó az, ami lázba hozta a helyi régészeket. Az expedíció vezetője, Jorge Freire máris az évtized felfedezéséről beszél.

A hajó rakományának nagyon értékes részeit képezik kínai porcelán tárgyak, amik a Ming-dinasztia vége felé készültek. Találtak fűszereket, korabeli pénzt, bronz ágyút is. A régészek szerint valószínűleg Indiából tartott a hajó Lisszabonba, amikor Cascais közelében, végső úti céljától nem messze elsüllyedt. Szeptember elején találták meg a roncsot, alig 12 méteres mélységben, tehát nem támaszt nagy kihívást a roncs merülése. 

A feltárás természetesen folytatódik, hiszen a már kiemelt tárgyakon kívül még bőven lehetnek a mélyben különleges leletek. Az eddig megvizsgált kínai tárgyak kora jól meghatározható, így lehetett becslést adni a hajó elsüllyedésének időpontjára- de talán az is pontosan kiderülhet, melyik hajó volt ez.

Noha az "évtized felfedezése" szavakkal dobálózni nem mindig indokolt vagy jogos, azért érezhető, miért annyira izgatottak a portugál régészek. Ilyen sekélyben találni sok értékkel megrakott, nem kifosztott, kiváló állapotú roncsot nagyon komoly felfedezés. 

Egy búvár 70 kilométert tett meg a Szent Lőrinc-folyóban.

Nathalie Lasselin rutinos búvár és filmes, sok expedícióval a háta mögött. A kanadai Nathalie ezúttal viszont nem messzire tervezett utazást, hanem Montrealtól Repentigny városáig akart eljutni a Szent Lőrinc-folyó felszíne alatt. 

Természetesen ekkora távolságot megtenni a víz alatt nem egyszerű feladat, főleg a kanadai viszonyok között. Meglehetősen komoly felszerelésigénye volt a merülésnek, a légzőkészülék mellett vitt magával kommunikációs eszközöket is a kapcsolattartáshoz. Komoly csapat is segítette a hosszú út során, amihez víz alatti vontatót használt. Nyolc híd alatt úszott át a 30 órás merülés során a folyó sűrűn lakott partja mentén.

Nathalie elmondása szerint nem csak egy öncélú rekordról volt szó. Búvárként eltöprengett rajta, milyen különös, hogy mennyi helyen merült már a nagyvilágban, miközben a hozzá legközelebb eső víz mélyét alig ismeri. Azt viszont tudni lehet, hogy a nagyvárosokat összekötő folyó feneke tele van hulladékkal, és szerette volna felhívni rá a figyelmet, hogy óvni, védeni kell a Szent Lőrinc-folyót, ami a térség fontos ivóvíz forrása.

A sikeres távolsági merülés után bennem óhatatlanul felmerült a kérdés, vajon mennyi szemetet, roncsot találna egy búvár, aki a mi Dunánkban úszna le ekkora távolságot? A mélyben talált bombákról sokan hallanak, de van ott még bőven más is. Nem csak a messzi óceánok szemétszigeteiről kell beszélnünk, hanem arról is, ami a hazai vizeinkben rejtőzik...

A búvárok örömére az őszi szezonban Balin ismét merülni lehet a világ legnagyobb csontos halaival.

A magyarul holdhalként ismert tengeri lény furcsa jószág. Lapos, hossza és magassága nagyjából egyforma. Egy átlagos példány közel két méteres és egy tonnás lehet, ami azért elég tekintélyes méret, de ennél nagyobbakat is láttak már. Nyílt tengerben, nagy mélységben él, de néha a búvárok is találkozhatnak vele. Noha magányosan élnek, időnként több is van belőlük ugyanott. 

Az indonéziai sziget, Bali közelében bizonyos pontokon ezekben a hónapokban kifejezetten jó esélyei vannak a velük való merülésnek. Noha hatalmas állatok, az apró szájukkal maximum csak a medúzákra veszélyesek, így aztán ha valaki kellően szerencsés, és láthat egyet, bátran közelbe is úszhat...

Különös lények élnek a tenger fenekén.

Ezek a homokos aljzaton caplató, nem igazán bizalomgerjesztő külsejű állatok meglepő módon halak. A kőhalakkal állnak közeli rokonságban, s így ezek is mérgező tüskékkel védekeznek az őket zaklatók ellen. Így hát őket is -mint ahogy minden más víz alatti élőlényt- csak nézni szabad, fogdosni nem.

Mellesleg nappal roppant ügyesen elrejtőző, éjszaka aktív ragadozókról van szó. Ilyenkor gyakorlatilag sétálnak a víz fenekén, prédára lesve. Ha pedig fenyegetve érzik magukat, kitárják színes uszonyaikat- ezzel figyelmeztetnek mindenkit, óvakodjanak a mérgező csípéstől!

Hamarosan #SeaToo mozgalom is indul? 

(A képeket eleve kitakarással jelentették meg.)

Egyiptomban került nyilvánosságra egy eset a napokban. Egy hivatásos búvár merülés közben vette észre, hogy felette furcsa dolgok zajlanak. Egy nőt ugyanis meglehetősen fogdosott a vele levő kísérő, ezért a búvár néhány felvételt is készített a jelenetről a víz alól.

Mint kiderült, egy orosz turista volt a fiatal nő, és a vele levő férfi a búvárhajón dolgozó oktató, aki elvileg a biztonságára felügyelt. Ám ehelyett helyzetét kihasználva zaklatta a kiszolgáltatott helyzetben levő vendéget. 

A víz alól jövő búvár a nő segítségére sietett, és vitába is keveredett a másik férfival, aki meg is fenyegette. A képek viszont egyértelműen bizonyították, mit művelt a vízben. A nő kimenekült a hajóra, de az már a cég feladata, hogy mind erre a konkrét esetre reagáljon, mind általános fejtágítót tartson az alkalmazottai számára, mit lehet és mit nem.

Kétségtelen, a tenger különleges közeg, és a kezdő búvárok gyakorlatlanul mozognak, gyakran szorulnak rá a segítségre. Ám az elfogadhatatlan, hogy valaki ezt kihasználja, tolakodó módon közeledjen bárkihez. És gyakran ezt senki nem látja, bizonyíthatatlan, hiszen a zaklató mondhatja, ő csak a kezét akarta megfogni a kezdőnek, pusztán véletlenül érhetett máshoz. Aki elszenved egy ilyen zaklatást, sokszor inkább a víz közelébe sem megy többet.

Erről a témáról nem azért kell beszélni, mert "divatos", hanem azért, mert sajnos előfordul a búvárkodás területén is. Pedig nem kellene- és jó, hogy van, aki szót emel ellene.

Ray Woolley nem lassít: övé lett a legidősebb búvárnak járó világrekord.

A Cipruson élő veterán búvárról már én is írtam, mert évről évre kapunk hírt arról, hogy újabb kihívásokat állít maga elé. A brit származású Ray már a második világháborúban is harcolt, és évtizedek óta merül, elsősorban a szigeten, ahol nyugdíjasként letelepedett.

Ami igazán szép a történetében, az az, hogy nem csak évi így hírverő merülést hajt végre. A mostani, 95. születésnapjára időzített rekordmerülést is a Zenobia izgalmas roncsához tervezte, éppen úgy hajózott ki és ugrott a vízbe, mint bárki más. Szóval ő tényleg aktívan merül, és ez az igazán irigylésre méltó. A videó is bizonyítja, jól mozog a víz alatt, nem kell neki segítség, felügyelet. Ha nem tudnám, mit kell figyelni, észre sem venném, hogy ennyi idős...

Jó lenne biztosnak lenni abban, hogy majd még én is megdönthetem a rekordot, de hát ki lát a jövőbe? Az biztos, hogy a példája engem is inspirál, hogy bátran űzzem a kedvtelésem, s közben persze figyeljek oda magamra, hogy bírjam is tartani a lépést a fiatalabbakkal...

Szenzációs felfedezés Pag sziget közelében.

Újabb fontos lelet bizonyítja, a horvát Adria mennyire izgalmas dolgokat rejt. Egy merülés során fedezték fel a feltehetően az időszámítás szerinti első századból származó hajó maradványait, a tenger fenekén heverő sok amforával a búvárok.

A Simuni közelében található amforák csak 21 méteres mélységben vannak, tehát kifejezetten vonzó látványosságnak számítanának a kedvtelési búvárok számára. Horvátországban komoly bevételt hoznak a búvárkodó turisták, így vélhetően igyekeznek ezt a helyet is jól hasznosítani a helyi búvárcégek.

Ám arra is ügyelni kell, hogy kincsvadászok, szuvenírgyűjtők ne innen akarják gyarapítani gyűjteményüket. Remélhetően sikerül megóvni az értékes lelőhelyet, és eközben lehetőséget adnak a hozzám hasonló érdeklődő búvároknak is, hogy testközelből láthassuk a két évezrede elsüllyedt hajó maradványait.

Egy merész búvár segített a ragadozón.

A tengerbe került rengeteg műanyag hulladék témájáról manapság sokan beszélnek. Amikor általánosságban szólunk róla, általában azt emlegetjük, milyen iszonyú sok, tonnaszámnyi kerüli a szemétből a vízbe nap mint nap.

De akkor szembesülünk igazán azzal, mit okoz ez, amikor az egyedi esetekről kapunk hírt. Hulladéktól megfulladt delfinek, kötélbe gabalyodott teknősök, sok-sok műanyagot nyelt bálnák- egyre több a sokkoló kép, videó.

Ez az eset is ezek sorába tartozik. Ausztráliában, a Byron Bay mélyén tartott búvártanfolyamot Inaki Aizpunk, amikor feltűnt egy cápa, aki a fogába akadt hálót vonszolt magával. A búvároktató akcióba is lépett, és addig igyekezett rángatni a hálót, amíg az ki nem akadt. Ha a cápa nem ilyen szerencsés, talán életét is veszti a táplálkozást akadályozó háló miatt.

Bőven van tennivaló, és hiába fogadkoznak sokan, hogy visszafogják a szemetelést, ami a tengerben van, az még évtizedekig fog pusztítani.