Mostantól Ray Woolley hivatalosan is a legidősebb búvár a világon.

A veterán brit búvárról már többször írtam. Először akkor találkoztam a nevével, amikor 90 láb mélységre merült 90 évesen, aztán idén azért írhattam róla, mert teljesítette a 39. merülését 93 évesen.

A vagány öregúr még a második világháborúban is szolgált, aztán a brit hadsereg kötelékében jutott el Ciprusra. Beleszeretett a szigetbe, itt is telepedett le, és mivel a merülésnek is nagy rajongója, elsősorban errefelé űzi hobbiját. 

A különféle kihívások közül a legutóbbi az volt, amikor meg kívánta dönteni a legidősebben végrehajtott búvármerülés rekordját. Az amerikai Erwin Paul Staller 2014-ben 93 évesen és 163 naposan merült. Ezt múlta felül Ray a 94. születésnapján, aki elmesélte, hogy legalább 12 méteres mélységbe kell ereszkedni és a merülésnek 30 percesnek kell lenni, hogy a Guiness elismerje. De hát ez az alkalom sem csak valamiféle buta csúcsról szólt, így a Ciprus híres roncsán, a Zenobián végrehajtott merülés során egészen 38 méterig lecsúszott, s 41 perc után bukkant fel a felszínen- ha már búvárkodik az ember, legyen valami értelme is!

Ezen a roncsmerülésen a Viking Divers csapatával hajózott ki a helyi búvárlegendának számító Ray. Mint kiderült, a 93 évesen végrehajtott 39 merülés sem egészen úgy alakult, ahogy megálmodták, mert végül 51 merülés jött neki össze. Mert az a kihívás sem a rekordról szólt, az inkább csak jópofa mellékszál...

Ray természetesen tudja, hogy nagyon szerencsés amiért még mindig búvárkodhat. Az meg külön mázli, hogy ennyi évtizednyi merülés után ugyanúgy élvezi. Igyekszik egészségesen élni, nem dohányzik, minden nap rendszeresen úszik. 

Érdemes idős korban is aktívnak maradni, mint azt az ő példája bizonyítja. Ráadásul nem is kell "vasembernek" lenni ahhoz, hogy valaki bármilyen korban élvezze a merülést. Ahogy egyre inkább terjed a kedvtelési búvárkodás, úgy készülnek fel a különböző korosztályú búvárokra a bázisok.

Az, hogy valaki nem tudja úgy cipelni a felszerelését, nem gond, hiszen akad egy segítő kéz. A derék- és hátfájás sokakat aggaszt, de a kényelmes, súlyzsebes búvármellényekkel a többség számára ilyen probléma sincs, sőt, a súlytalan lebegés nagyon kellemes élmény számukra. Természetesen az is csak szervezés kérdése, hogy olyan merüléseket szervezzenek, ahol nem a mélység a fontos, hanem a békés, megnyugtató nézelődés egy szép, sekély helyen. Vicces, de ezt is "meg kell tanulni" élvezni. Annak, aki egyszerűen csak nyugodtan akar merülgetni, ezerféle lehetőség áll a rendelkezésére, kortól függetlenül.

Szóval Ray-t lehet irigyelni a szerencsés génjei miatt, de rajtunk is múlik, mit teszünk meg azért, hogy meghosszabbítsuk búvárkarrierünket. Egészségesebb életmóddal készülhetünk fel a merülésre, a korlátainkat ismerve szervezhetjük a túrákat, és ha segítség kell, akkor kereshetünk bázist, ahol ez nem jelent gondot. Lehet, hogy nem leszünk rekorderek, de azt hiszem, igazán őt sem az ilyesmi motiválja- egyszerűen csak szeret búvárkodni és nem hajlandó lemondani róla olyan butaságok miatt, mint az életkora.

Mindenesetre sokatmondó, hogy a búvárvilág irigyelt "sztárja" most egy kilencvenes éveiben járó mosolygós öregúr, nem pedig a méregdrága extrém mélymerülési expedíciót végrehajtó technikai búvárok. Azok teljesítményét is messzmenően elismerjük- de titokban inkább arra vágyunk, hogy mi is merülhessünk egy jót 94 évesen.