Decemberi roncsmerülés

Cipruson még télen is korrektek a búvárkodási lehetőségek.

ciprus roncs

A szerencse úgy hozta, hogy el tudtunk utazni pár napra Larnakába. Elég sokszor fordultam meg arra, van már egy bejáratott hotel egy bejáratott helyen, és persze akad egy búvárbázis is, ahol jól ismernek, és akiket most is megkereshettem. Szerencsém volt, segítettek merülést szervezni az egyik napra.

ciprus roncs

A cél természetesen nem is lehetett más, mint a Zenobia roncsa, ami csak pár percre van a parttól. Jó időt fogtunk ki, tükörsima volt a tenger és hívogatóan kék- de azért nem ártott a vastag neoprénruha a 19 fokos vízben. Az első borzongás a beugrás után nem tartott sokáig, ha készül rá az ember rendes öltözékkel, akkor ez teljesen vállalható- decemberben ilyen olcsó úti cél, ilyen merülési lehetőséggel biztosan nem akad.

ciprus roncs

Először mélyebbre mentünk, megnézni az ott levő kamionokat. Utána elindultunk az orr irányába, ahol először a felépítmény nagyobb részei mellett úsztunk el, majd bekukkantottunk a hídra, végül az étterembe néztünk be. Hatalmas belső terek vannak itt, és szerencsénk volt, mert jó volt a látótávolság is.

ciprus roncs

ciprus roncs

ciprus roncs

ciprus roncs

ciprus roncs

A túrát a roncs külső, sekélyebb részén fejeztük be, ahol a mentőcsónakokat fotóztam le. Aztán előkerült egy tűzhal is- furcsa, hogy ez az invazív halfaj már a ciprusi vizekben is megél.

ciprus roncs

ciprus roncs

Kellemes, kényelmes merülés volt. Ilyenkor már kevesebb a búvárturista, és aki ott van, az is lelkesebb, ügyesebb búvár, szóval nem akadályozzuk egymást a merülésben. Bő két óra után már ki is tettek a hotel előtt- kár lett volna kihagyni ezt a Zenobia merülést!

ciprus roncs

1 Tovább

Teknősökkel táncolók

Ciprusi merüléseink során váratlan meglepetésként ért, milyen gyakran bukkantak fel a teknősök.

Rendben van, nem tucatjával jöttek, de az, hogy hat merülésből háromszor úszhattunk egy-egy példánnyal, remek arány. A Földközi-tengeren élnek teknősök, ez tény, de látni őket már más tészta. Nekem legalábbis nem sok olyan búvártúrám van a naplómban, amikor európai helyeken futottam velük össze.

Cipruson már láttam egyet korábban, és bevallom, rettentően örültem neki. Ráadásul kifejezetten békés példány volt, hosszú perceken át néztünk vele farkassszemet. Az idén szeptember elején tértünk vissza a szigetre, de inkább csak titkon reménykedtem, hogy egyszer talán megint felbukkan egy. Persze nélkülük is jókat lehet merülni az évnek ebben az időszakában, amikor 20 méternél sekélyebben 27-28 fokos a víz, ott van a nagy roncs is, de... Sose árt, ha van még valami extra.

Régi búvárbölcsesség, hogy ha valami izgalmasat szeretnél látni, csak annyi dolgod van, hogy a hajón hagyod a fényképezőgépedet. Én ezt most technikai okokból többször tettem meg- minden egyes alkalommal jöttek is teknősök. Mázli, hogy mint minden jópofa bölcsesség, ez is csak korlátozottan érvényes: én nem tudtam megörökíteni őket, a merülőtársaim igen. Az első két nap délutáni merülésein a Zenobia roncs felett úszkáltak a teknősök, a második alkalommal roppant nagy nyugalommal nézte meg magának a "vendégeket" a nem különösebben kapkodó állat. Szemtől szemben, pár centi távolságból megfigyelve őket kifejezetten értelmesnek látszik a tekintetük...

Aztán a harmadik napunkon a Zenobiától jó messzire mentünk merülni. Őszintén szólva nem számítottunk döbbenetes nagy dolgokra, én nem is vittem fényképezőgépet, a fene se akarta feleslegesen cipelni. És aztán váratlanul megint ingetegni kezdett a merülésvezető, és hamarosan én is kiszúrtam a teknőst.

Épp a felszínre tartott levegőt venni. Ilyenkor normál esetben csak annyi a dolgunk, hogy ne üldözzük, hanem türelmesen várjunk odalenn úgy, hogy még épp lássuk. A teknős ugyanis csak kis időt tölt a felszínen, aztán lebukik, és ha szerencsénk van, nem is riasztottuk el, akkor egészen közel tudunk hozzá menni.

Pontosabban szólva, ő jön hozzánk közelebb, ha türelmesek vagyunk. Nem kell űzni, hiszen a lomhának tűnő állat olyan sebesen el tud úszni ha akar, hogy sose érjük utol. Éppen ellenkezőleg, egy helyben lebegve kell bevárni, amíg a kíváncsiság felülkerekedik benne, és egyesével megnéz minket. Nem mondom, hogy mindig e szerint a forgatókönyv szerint történik ez, de most igen. Egyébként az ilyen nagyobb, 80-90 centis teknősök nem idegesek, ám természetesen meg lehet őket is zavarni, és akkor gyorsan faképnél hagynak minket.

Jó csapatunk volt, senki nem zaklatta, rángatta őket. Az élőlények jelentős része hálálja meg azt, hogy nem vagyunk erőszakosak velük: egyszerűen csak hagyják, hogy megcsodálhassuk őket természetes közegükben, közvetlen közelről.

Különös koreográfia ez: a teknős kezdi a keringőt, ő választ partnert. Mi pedig az illemszabályokat betartva követjük a házigazdát, ügyelve arra, hogy ne tegyünk hirtelen mozdulatokat. Sőt, leginkább lebegünk csak, amíg tart a lassú körtánc, aminek kétségtelenül a teknős a legnagyobb sztárja. Bárki elhiheti nekem, fantasztikus élmény részt venni ebben. 

0 Tovább

A kapitány Ladája

Tegnap folytatódtak a Zenobiás búvárkalandok - de még hogy! Megnéztük a kapitány benn maradt kocsiját, egy Hungarocamion teherautót, és a merülés végén felbukkant egy különleges állat is. 

Kezdve az elején a sztorit, először nem a nagy roncshoz mentünk, hanem egy mellette nyugvó jóval kisebbhez. Az Alexandria máshol biztos jó merülésnek számítana, Cipruson inkább csak egy kis változatosság a Zenobia mellett. Nem volt rossz itt búvárkodni, de összevetni a nagy ronccsal teljesen felesleges. Megnéztük, tetszett, de tudtuk jól, ide nem akarunk visszajönni. 

A nap második felére tartogattuk az újabb látogatást a Zenobia kamionokkal teli rakterébe. A középső szinten semmiféle külső fény nincs, csak úszunk a hangárszerűen hatalmas belső térben. Itt még egy kicsit komolyabban vesszük a biztonsági szabályokat, ennyire zárt térben nem lehet viccelni. Az oldalára fordult hajótestben más értelmet kap a fenn és a lenn: ami most falnak tűnik, az régen tető és padló volt. A kamionok egymásra zuhantak, lámpáink fényében hol egy abroncs, hol egy kormány tűnik elő. 

Aztán váratlanul megüti a szemem egy ismerős felirat: Hungarocamion Budapest! Tényleg igaz, hogy a hajó magyar kamiont is vitt. Vajon beszámoltak a hazai lapok akkor a süllyedésről? Utána kellene nézni. És azon is eltöprenghetek, milyen jó munkát végeztek annak idején a festéskor, ha a tengervíz se tette olvashatatlanná a feliratot ennyi idő alatt ... 

A következő fontos megálló egy személyautó, a kapitány saját Ladája is a hullámsírban végezte. Ránézésre egész tűrhető állapotban van, pedig három és fél évtizede van a mélyben. 

A hatalmas raktérből szűk nyíláson át kúsztunk ki. Nagy élmény volt már így is a merülés, de még nem volt vége... Váratlanul nagyon mutogatni kezdett a többi búvár, sprintelni kezdtünk feléjük, és egy hatalmas tengeri teknőssel találtuk magunkat szembe. Gyorsan fotózni, videózni kezdtünk, tartottunk tőle, hogy villámgyorsan faképnél hagy minket. De nem így történt, egészen addig a közelben maradt, amíg a víz alatt voltunk. 

A hajón persze mind elégedetten tárgyaltuk ki a látottakat. Őt merülés, és még mindig nem láttunk mindent a Zenobia roncsából, végül olyan meglepetésben volt részünk, amire egyáltalán nem számítottunk. Továbbra is úgy fest, el vagyunk itt kényeztetve... 

1 Tovább

Klausztrofóbiások kizárva

A Zenobia roncsa jóval több lehetőséget kínál az egyszerű körbeúszásnál. Azért is világszínvonalú helynek számít, mert remek beúszási lehetőségek vannak a hajótestbe - csak éppen észnél kell lenni. 

Egy ekkora roncsban ugyanis rendesen el lehet tévedni. A tenger mélyén az pedig nem túl szerencsés dolog, mert az ilyen hibáért nagy árat lehet fizetni. A Zenobia már több búvár életét követelte, akik talán hibáztak odabent, talán túlbecsülték képességeiket, és a tenger nem volt megbocsátó. 

Szóval észnél kell lenni és oda kell figyelni, mit vállalunk be. A hajónak vannak tágas részei ahol sok a fény, ott a búvárok jelentős része elboldogul. Az igazán zárt részek viszont már másfélék. Jártunk a horgonylánc kamrájában, ahova szűk volt a bejárat, de akkora tér volt, mint kisebb hajók egész kabinban. Aztán volt egy merülésünk a raktér felső szintjén, ahol akkora volt a tér mint egy hangárban. Az oldalára dőlt roncsban szállított kamionok egymás hegyén-hátán hevertek, kísértetiesen festettek lámpáink fényében. 

Izgalmas volt a búvárkodás, de megvan a maga feszültsége. Az ember nézelődik, de azért fél szemmel figyeli a helyet ismerő profi vezetőt, nehogy eltűnjön egy járatban. Próbáljuk észben tartani, merre vannak a kijáratok, de egyáltalán nem biztos, hogy látszik valamerre derengő napfény. Klausztrofóbiásoknak nagyon kellemetlen lehet egy ilyen élmény. Mázli, hogy beúszni nem kötelező! Én is hagytam már ki, ha úgy éreztem, ez most nem tetszik valamiért. Sose bántam meg utólag. Akkor így kellett lennie, nézelődtem kívül és kész. 

Itt viszont most jó volt a Zenobia belsejében is szétnézni. Durva szembesülni az óriási méretekkel, a hajóval együtt hullámsírba süllyedt rengeteg értékkel. Elgondolkodtató ez a merülés, és persze jó is. Nem véletlenül a roncsbúvárok egyik Mekkája Ciprus. 

0 Tovább

Októberi nyár

Megvan annak a maga romantikája, amikor merülünk kettőt a 23-24 fokos vízben, este még pólóban és strandpapucsban sétálunk a tengerparti sétányon- mindezt októberben és nem is túl drágán. 

Tegnapelőtt érkeztünk Ciprusra, tegnap pedig az első utunk a Zenobia roncsához vezetett. Persze, hova máshova mentünk volna? Aki a szigetre jön biztos nem hagyja ki a különös sorsú óriáskompot. 

178 méteres hajótest, a vele együtt elsüllyedt kamionok kinn és benn, jó látás, kellemes vízhőfok, ráadásul közel a parthoz- ezt nevezzük mi ideális merülőhelynek. Még csak kettőt merültünk, tehát egyelőre csak próbálják a roncsot áttekinteni azok, akik még nem ismerték. Nincs könnyű dolguk! Hatalmas méretekről beszélünk, de ennek megfelelően mindig találni valami újdonságot, érdekességet. Én negyedjére vagyok a szigeten, és még mindig nem unom a hajót... 

Ez az őszi időszak a mediterrán térségben a legtöbb helyen már utószezon. Itt is, csak ez még errefelé kellemes vizet jelent és nyáriasan jó időt a felszínen. Ha olcsón megcsípünk egy fapados repjegyet, korrekt áron szállást találni Larnacában már nem olyan nehéz, és onnantól miénk a tenger! 

Tegnap megnéztük a Zenobiát kívülről, nekem már ismerősek voltak a kamionok a fedélzeten. Ma pedig kicsit be is nézünk a hatalmas raktérbe- új kaland, új izgalom vár. A jelek szerint az időjárás továbbra is barátságos arcát mutatja, és akkor semmi sem állhat pár remek merülés útjába...

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Google hirdetés

Hirdetés

Utoljára kommentelt bejegyzések

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog

Hirdetés