Bálna a roncs felett

Hawaii-on, Maui sziget mellett nyugszik egy hajó roncsa, aminek közelében néha nagy találkozásokra kerül sor.

roncs bálna

A Carthagian II nevű hajónak a története is elég sajátos. Az eredetileg kétárbocos vitorlásnak Németországban épült hajót 1920-ban bocsátották vízre. Később dízelmotort kapott, és kisebb rakományokat szállított a Balti-tengeren. 1972-ben egy alapítvány Dániában vette meg, egészen a Hawaii-szigetekig vitték, itt kapta új nevét. Átalakították és olyan kiegészítőkkel szerelték fel, amelyeket a 19. századi bálnavadász-hajókon használtak. Amikor elkészültek, bálnavadászati múzeumként nyitották meg.

roncs bálna

Ám 2005-ben (általam nem ismert okból) úgy határoztak, inkább mesterséges zátonynak süllyesztik el, így onnantól kezdve csak búvárok nézhették meg a Carthagian II-t. Viszonylag mélyen, 35 méteren van, és mivel nem túl nagy, csak 30 méter hosszú, önmagában a hajó nem számít a legizgalmasabb roncsnak.

Az viszont érdekesebb, hogy a hajó sok élőlénynek ad otthont. A legtipikusabb az, hogy kis fehér úszójú cápák időznek a roncs belsejében, vagy amellett. Ezek a ragadozók teljesen veszélytelenek, és gyakran láthatók a tenger fenekén heverve. Csak akkor kezdenek el úszkálni, ha a búvárok túl közel mennek hozzájuk.

Pontosítva a fentieket, nem csak búvárok láthatják a Carthagiant, ugyanis a turisták számára indított tengeralattjárós kirándulások útvonala is érinti. Egy alkalommal egy csapatnyi búvár a menetrendszerint felbukkant tengeralattjáró mellett valami másra is felfigyelt: az is nagy volt, szintén tempósan haladt. Óriási meglepetésükre egy bálnával hozta össze őket a szerencséjük. Na ez a mázli! 

Mindenesetre elég stílusos, hogy az egykori bálnavadász-múzeum ma már csak roncs, míg a bálna könnyedén elúszott mellette. Az élet él és élni akar, és amíg mi nem teszünk meg mindent azért, hogy elpusztítsuk az élőlényeket, addig van remény. Érdemes hát felelősen gondolkodni, mert hosszú távon egymásra vagyunk utalva ezen a bolygón.

0 Tovább

Kinek kell a bálnavadászat?

Sokkoló tény: Izlandon a kíváncsi turisták eszik leginkább a kilőtt bálnák húsát.

bálna

Izland természeti szépségei sok-sok turisták vonzanak, ám nagyon sokan kritizálják is az országot, amiért néhány éve újra elkezdtek bálnára vadászni. Egy helyi állatvédő egy cikkben világította meg ennek a hátterét.

Sigursteinn Másson szerint csukabálnára és hosszúszárnyú bálnára is csak egy-egy cég vadászik az országban. Érdekes, hogy a vadászati terület közvetlenül szomszédos azzal az övezettel, ahol a bálnák védettek és ahova a bálnanéző túrák indulnak- ugyanazokat az állatokat fotózzák a turisták, amiket a vadászati szezonban pár kilométerrel odébb kilőnek.

bálna

A csukabálnák húsát helyben adják el, és elsősorban Reykjavikban működő éttermek vásárolják. Ám nem az izlandi vendégek kedvéért: jellemzően a turisták akarják megkóstolni a bálnahúst. Azok az emberek, akik olyan helyekről jönnek, ahol ellenzik a bálnák vadászatát- ironikus és elszomorító helyzet. Nemrég tájékoztató kampány indult, hogy a turisták megértsék, ők maguk tartják életben a bálnavadászatot, ami nem is izlandi hagyomány.

Másson szerint ugyanis Izland vizeiben szinte mindig is külföldiek vadásztak bálnákra, a helyiek nem nagyon fogyasztották a tengeri emlősök húsát. 1915-ben be is tiltották a bálnák vadászatát, amit támogatottaz ország lakossága. Egy évtized múlva erős norvég és dán nyomásra engedélyezték azt ismét. 

bálna

A hosszúszárnyú bálnák húsára sincs igény a szigeten. Amiket kilőnek Izlandon, gyakorlatilag egyben küldik tovább Japánra. Ez is jelzi azt, hogy az országban nincs nagy hagyománya a bálnák fogyasztásának, állítólag a lakosság alig 3 százaléka eszik valamilyen gyakorisággal bálnát, és 82 százalékuk soha az életben nem is kóstolta.

Ha nekik nem kell, akkor a turistáknak minek? Ezért a szerző azt javasolja, aki igazán ellenzi a bálnák vadászatát és megnézni szeretné őket nem megenni, az egyszerűen ne rendeljen ilyen fogást merő kíváncsiságból.

bálna

0 Tovább

Gyászoló bálnák

Különleges videót osztott meg egy búvár: a Rodrigo Friscione Wyssmann által hozzáfűzött történettől lett igazán egyedi a megörökített pillanat.

Elsőre a víz alatti világ szerelmeseinek az tűnik fel, micsoda fantasztikus kaland lehet ennyire közelről látni ezeket a hatalmas tengeri emlősöket. A felvételen látható, hogy eltörpül mellettük a búvár, akinek jelenlétére oda sem figyelnek.

bálna

Rodrigo leírása szerint a felvételen egy nőstény és egy hím látható. Az anya borját nem sokkal korábban ragadta el egy csapatnyi kardszárnyú delfin, és itt éppen a csendben, gyengéden közeledő hím osztozik a másik állat gyászában. Ám az vigasztalhatatlan maradt, ezért nem törődik az ott lévő emberekkel.

bálna

Ingoványos talaj még egy olyan intelligens élőlény esetében is emberihez hasonló érzelmeket emlegetni, mint amilyen egy bálna. Hogy tudnak-e gyászolni, és min mennek át eközben, nem tudhatjuk. A jelek arra utalnak, hogy a szoros családi kötelékben élő tengeri emlősök számára fájdalmas egy ilyen veszteség, de nehéz a fejükbe belelátni.

És bármennyire szomorú a történet, a természetben egyáltalán nem szokatlan: mindig is a gyengébb, könnyebben elejthető prédára vadásznak a ragadozók. Ezúttal azok a kardszárnyú delfinek, akiket sokan pont ugyanúgy szeretnek, mint a bálnákat. Egyszer az egyik lény esendő, cuki vagy játékos állatnak tűnik, máskor viszont vérszomjas és kegyetlen. És a valóságban? Élnek és túlélnek, minden lehetőséget kihasználva. A kardszárnyú delfinek is, a bálnák is. Ennek tudatában csodáljuk meg őket a víz alatt és felett- és így sokkal teljesebb, izgalmasabb képet kapunk róluk, mint ha csak a romantikus oldalt ismernénk.

0 Tovább

Nem ízlik a bálnahús

Már csak pár helyen vadásznak bálnákra, de a norvég, japán és izlandi halászok pusztításának értelmét több szempontból megkérődjelezik. Egyrészt sokak szerint a cetek veszélyeztetett állatok, eleve nem kellene a tilalmat megkerülve vadászni rájuk. Másrészt a bálnák húsa nem túl népszerű termék a piacon, Japánban se túl sokat adnak el belőle, míg Izlandon és Norvégiában alig páran eszik.

Így aztán az utóbbi országok is csak abban tudnak reménykedni, hogy el tudják sózni a bálnahúst a japánoknak. Ezt nehezíti, hogy több országban tiltják a bálnák kereskedelmét és szállítását, így csak kerülőúton juthatnak el a szállítmányok Japánba.

Ám ha már ott van, akkor sem egyszerű a helyzet. A norvégoktól importált bálnahús vizsgálata kiderítette, hogy az tele van az emberek egészségét károsító anyagokkal, tehát nem ajánlatos fogyasztani. Ettől azért még a bálnákhoz ragaszkodó maroknyi ember szájában is megkeseredhet a falat. Ha pedig Japánban nem fog kelleni a közel ezer kilőtt bálna rengeteg húsa, otthon pedig egyébként sem tudják eladni a norvégok, akkor valószínűleg semmi értelme nem volt a vadászatnak. 

Norvégiában állami pénz tartja már most is életben ezt a "hagyományos" tevékenységet, de hiába próbálják kölönféle programokkal népszerűsíteni a bálnahús fogyasztását, nem nagyon kapkondak érte. Ha pedig a japánoknak mérgező, nehéz lesz meggyőzni a norvégokat, hogy nekik azért még pont jó. Annál azért jobb helyzetben van az ország lakossága, hogy ilyesmire fanyalodjon.

Meglehet, a bálnákat pont ez fogja megmenteni. Ironikus, hogy a tápláléklánc csúcsán elhelyezkedő emlősök húsába a nehézfémek és vegyi anyagok úgy kerülnek, hogy gyakorlatilag az általul elfogyasztott élőlényekkel jutnak a szervezetükbe. Nyilván nem meglepő módon a szennyezésért is az emberi tevékenység a felelős- az egyik környezetkárosító tevékenységünk vethet véget egy másiknak. Érdekes a világ! És mennyivel jobb lenne, ha a bálnákat egyszerűen csak azért nem vadásznák, mert veszélyeztetett, különleges élőlények, akiket inkább védeni kellene.

0 Tovább

Egy csapatnyi bálna

Azért az már igazságtalanság, amikor egy búvár előtt nem egy, hanem egy egész csordányi bálna húz el teljesen váratlanul.

Azt már említettem párszor, hogy teljesen a szerencsén múlik, mikor bukkan fenn valami hihetetlen dolog a szemünk előtt a víz alatt. Az embernek ilyenkor leesik az álla, próbál fotózni vagy videózni, de úgy, hogy a kamerát nem a szeme előtt tartja, mert elsősorban a saját szemével akarja látni a csodát.

Volt már ilyenben részem, így aztán tudom, milyen ez. A merülőcsoport felbomlik, igazán nem figyel senki a másikra, mindenki próbál úszni a bálna vagy delfin után. És persze van kurjongatás a víz alatt, ami ugyan nehézkes, de feltétlenül indokolt: részben az öröm miatt, részben így jelezzük a többieknek, figyeljenek már oda, mi úszik el a közelünkben!

Hát ezek a mázlista búvárok is ilyesmit éltek meg. Épp Maui közelében merültek, amikor felbukkant egy csapat hosszúszárnyú bálna. Videózás, kurjongatás a víz alatt, mutogatás... És aztán amikor feltűnik egy "vacak" cápa, az ember csak legyint, ezen a helyen a bálna a nagy szám.

Méghozzá a szó szoros értelmében nagy szám! A hosszúszárnyú bálna akár 15 méteres is lehet, és több, mint 40 tonnát nyomhat. Na most fél tucatnyi ezekből azért nem akármilyen tekintélyes csapat... A két búvár a felvételen egyébként mélymerülésre készült, ki tudja, milyen különlegességet kerestek volna a tenger fenekén, de nem meglepő módon inkább maradtak ott, ahol a bálnák úszkáltak. 

De könnyű ilyen helyzetben sutba vágni a roppant komoly eredeti merülési tervet, és gyerek módjára ingetegetni a bálnának!

0 Tovább

Repül a bálna

Tragédia történt egy bálnanéző túrán Mexikóban: a vízből kiugró hatalmas szürke bálna a csónakra esett, és életét vesztette egy turista.

Nagy üzlet a világon mindenfelé a különleges élőlényekkel való találkozásról szóló túrák szervezése. Ilyen persze a szárazföldön is van, léteznek lesek, ahol például medvéket vagy paradicsommadarakat lehet megfigyelni, az afrikai szafariknak is rengeteg a vendége. A helyi adottságok függvénye, hogy van-e olyan igazán népszerű állat, amit sok fizetni is hajlandó ember nézne meg természetes közegében.

Mert ez a kulcs, hogy nem állatkertben akarjuk látni a vadállatokat, hanem az élőhelyükön. Esőerdőben vagy szavannákon, esetleg a tengerben. Mert ott is bőven akad turistákkal tömött hajó, akik lelkesen, boldogan nézik a delfineket, cápákat, bálnákat. Utóbbiak mostanában különösen "divatosak", ha lehet ezt a szót használni. Persze az ilyen trendekkel nagy gond nincs, hiszen elvileg ez egy mindenkire veszélytelen üzletág, ami ráadásul környezetbarát is lehet. A helyiek nem vadásszák a bálnákat hanem mutogatják, és még jobban is keresnek, így aztán mindenki boldog.

Feltéve, hogy tényleg mindenkire veszélytelen módon szervezik az ilyesmit. A tengeri emlősök között cikázó csónakok sérülést okozhatnak az állatoknak, míg a nagyobb testű emlősök egyetlen mozdulata kiüthet egy embert. A vendégek elvárása az, hogy minél közelebb kerülhessenek a természetben élő állatokhoz, tehát sok helyen nem feltétlenül ügyelnek a biztonságos távolság megtartására. Néha akár meg is lehet simogatni a bálnákat...

Az esetek messze túlnyomó többségében ebből nincs baj. Látni videókat arról, milyen, amikor egy bálna majdnem felborítja a csónakot, de ez csak addig látványosság, amíg valami baj nem történik. Jelen esetben a bálna állítólag akkora erővel csapódott a fedélzetre, hogy többen vízbe estek. Egyikük, egy nő meghalt, két embert pedig kórházban ápolnak.

A történet hihető, hiszen egy szürke bálna több, mint harminc tonnás is lehet! Egy buszméretű élőlény közelében pedig vigyázni kell. A hajósoknak figyelni kell arra, merre úsznak, de gyanítható módon sokan úgy manővereznek, hogy gyakorlatilag az útjukban helyezkednek el, azaz így pont a csónak alatt úsznak el a bálnák. Ez roppant látványos lehet, születhetnek a képek és a videók, végülis ezért fizetünk.

Fogalmam nincs, ez a mostani baleset kivédhető lett volna-e. Nem feltétlenül úgy reagálnak az állatok, ahogy azt várják a hajósok, történhet olyasmi, ami megzavarja őket és így tovább. Pont emiatt vannak ellenérzéseim a mostanában gyakori cápaetetéses merülésekkel szemben, mert az jó, hogy közel jönnek, de az nem, hogy esetleg a csalitól túlságosan bevadulnak és sérülést okoznak. A kiszámíthatatlan viselkedés bármelyik élőlény esetén előfordul.

Azt fontos tudni, az ilyen baleset sose az állat hibája. Ahogy fentebb írtam, ez az ő természetes közege, ő van "birtokon belül". Nyilván az ember csak afféle zavaró tényező az apró csónakkal, ha bármi okból a bálna ki akar ugrani a vízből, eszébe sem jut, ki másnak lehet ebből baja. Mivel mi vagyunk a vendégek, nekünk kell betartani a szabályokat. Persze én is csak okoskodok, azért inkább mennék közel, ha tehetném! Csak talán az utolsó egy lépés távolságot tartanám meg, amikor eszembe jutnak ezek a történetek.

0 Tovább

Orkákkal úszkálók

Norvégiában a téli hónapokban a sarkkör közelében mindig is gyakran láttak kardszárnyú delfineket, akik az ebben az időszakban a part közelében vadásztak. Ebben az időszakban mostanában is népszerűek az orkás túrák: kis csónakkal keresik a ceteket a hajósok, és ha szerencséje van a vendégeknek, nem csak kardszárnyú delfineket láthatnak, hanem más bálnafajokat is.

Akiknek pedig ez még mindig nem elég, vízbe is merészkedhetnek az igazságtalanul gyilkos bálnáknak nevezett állatok közelében. A kardszányú delfinek ugyanis nem támadnak az emberre, nyugodtan úsznak tovább miközben a felszínen lebegő turisták bámulják őket.

Aki pedig hosszabb időt szán a tengeri kalandozásra, az más cetekkel is együtt úszhat, például púpos bálnákkal. Vannak kifejezetten erre szakosodott cégek, akik több napos bálnás szafarikat kínálnak. Ám a norvég árszínvonalat ismerve még az egy napos programok esetén is rendesen zsebbe kell nyúlni. Valamit valamiért...

Az élmény nagy, de azért van egy apró probléma: télen kissé hideg a víz Norvégiában. A sarkkör közelében sejthető módon nem vár trópusi élmény a búvárokra, így aztán vagy nagyon jól kell tűrniük a hideget, vagy pedig egy ún. szárazruhát kell bérelni még akkor is, ha csak pár percig vannak a vízben. Gyakorlatilag nem merülnek le, hiszen a nyílt tengeren, igen mély vízben találkoznak az állatokkal: a felszínen lebegnek, és úgy figyelik meg az orkákat.

Az egyedi kalandot még teljesebbé teszi, hogy a téli hónapokban Norvégiában az északi fényekben is lehet gyönyörködni. A szervezés esetleg kicsit munkás, hiszen jellemzően nem lehet csak úgy befizetni egy komplett orkás-északi fényes túrára, de így legalább kézben tarthatóak a költségek. Az ember megoszthatja az időt a tengeri és a szárazföldi programok közt, és télen úgyis hideg van szinte mindenütt Európában, miért ne vennénk hát északra az irányt?

0 Tovább

Nagyvadak közt

Szeretjük mi a homokban nézelődést, az apró halacskák, rákocskák felkutatását a korallágak vagy kövek között, de azért az egy bizsergető érzés, amikor felbukkan valami nagyvad a víz alatt.

A felszín alatt látható nagyobb testű élőlények többsége csúcsragadozónak mondható. A planktont evő, így emberre alapvetően ártalmatlan bálnák, mantaráják, cetcápák vagy óriáscápák inkább kivételszámba mennek. (Bár ártalmatlanságukat azért kezeljük úgy ezeknek is, hogy harapni ugyan nem harapnak még véletlenül se, de óriási tömegüknél fogva egyetlen uszonycsapással kiüthetnek bárkit.)

Bizony a sokak által annyira szeretett palackorrú delfinek is ragadozók, akik félelmetes ügyességgel szerzik meg táplálékukat. A hírhedt nagy fehér cápák, tigriscápák, bikacápák esetében is nyilvánvaló, hogy szerzik meg a betevő falatot. Szintén nem kell bizonygatni, miért kell félnie más állatoknak a kardszárnyú delfinektől, krokodiloktól, de falánk vadászok a nagyobb sügérek, vitorláshalak is. Minden élőhelynek megvannak a csúcsragadozói, és ez bizony még a mi édesvizeinkre is igaz, hiszen az ezekben élő harcsák sok halat elejtenek.

Apropó, harcsák. Amikor víz alatti "nagyvadak" kerülnek szóba, sokaknak nem jutnak eszébe ezek, pedig elhiheti nekem bárki, amikor merülés közben a rossz látótávolságú vízben szinte a semmiből felbukkan egy termetes harcsa, akkor bizony ugyanúgy meglepődik a búvár, mint ha a tengerben cápát látna. A harcsák akár kétméteresre is megnőhetnek- igen, nagyobbak, mint egy ember. 

Azért a búvárok többségénél nagytestű élőlényekről beszélgetve mantákról, delfinekről, cápákról szóló sztorik kerülnek elő. Ami persze nem baj, ilyenek vagyunk. A minap pont egy olyan látványos összeállításba futottam bele, ami egy nálam jóval szerencsésebb búvár 2014-es élményeinek rövidke összegzése, számtalan izgalmas élőlénnyel. Persze ehhez olyan helyekre kellett elmennie, mint Dél-Afrika, Fiji, Tonga, Ausztrália vagy Indonézia- pechünkre ritka az, hogy egy helyen találhatnánk meg minden ilyen nagyvadat.

0 Tovább

A Kanári-szigetek titkos csodái

A Kanári-szigetekre utazók rengeteg látványosságban gyönyörködhetnek- ám aki nem néz be a víz felszíne alá, az számtalan izgalmas dolgot kihagyhat, hiszen él itt bálna, teknős, cápa...

Az Atlanti-óceán élővilága meglepően gazdag a szigetcsoport körül. Egyrészt azért, mert a tenger fenekéről kiemelkedő szigetek egyfajta oázisként vonzzák a különféle élőlényeket, másrészt több, szigorúan védett övezet is van errefelé. Az állatok zavartalanul szaporodhatnak ezeken a helyeken, ám nem maradnak az emberek által kijelölt határokon belül, eljutnak a szigetcsoport többi részére is, így folyamatos a halállomány utánpótlása. Ráadásul több olyan faj is van, amit nem lehet kifogni, ezek mindenhol biztonságban élhetnek.

Ezt a különleges víz alatti paradicsomot örökíti meg a helyben élő remek búvárvideós, Rafa Herrero Massieu, akinek mindig is szívesen néztem a videocsatornáját. Ezúttal három újabb, látványos és izgalmas kisfilmjét választottam ki, hogy illusztráljam, a fent leírtak mennyire igazak. Az egész roncsot beterítő irdatlan méretű halraj, az egymással gyengéd, az emberrel szemben kíváncsi gömbölyűfejű delfinek, a békésen úszkáló teknős szerintem nem csak nekem, a búvárnak érdekes, hanem mindenki másnak is.

Ami pedig a legjobb: ezek közül pár dolgot bizony én is saját szememmel láttam. Nem kell az egész életét annak szentelnie egy búvárnak, hogy egyszer ilyen óriási halrajt vagy a felszín alatt úszó bálnacsaládot lásson, és ettől válik számomra igazán kedvessé a Kanári-szigetek, ahova mindig visszavágyok.

0 Tovább

A bálnales árnyoldalai

Ahol csak felbukkannak cetek a tengerben, elkezdenek túrákat szervezni a megfigyelésükre. Manapság már óriási pénzek forognak a bálna- és delfinnéző hajós kirándulások piacán, de hiába sorolják ezt az ökoturizmushoz, egy cikk szerint komoly kárt okoz az állatoknak. Környezetvédők állítják, az állatok félnek a turistákat szállító hajóktól, nem táplálkoznak rendesen, akár ki is pusztulhatnak az állatbarátok túl nagy érdeklődése miatt.

Ezek nagyon komoly szava, de... Néha van olyan érzése az embernek, hogy bizonyos környezetvédők mindenben találnak hibát azért, hogy egy kicsit magukra irányítsák a figyelmet. Azt az apróságot ne felejtsük el, hogy az állatok nem hülyék, ha valahol állandóan megzavarják őket, odébb fognak állni. Ehhez képest vannak helyek, ahol már sok éve rendeznek bálna- vagy delfinnéző túrákat, és a cetek még mindig ott vannak. Nem úsznak el rémülten, nem tűnnek el a felszín alatt azon nyomban, és most is szép számmal lehet őket látni.

Az egy másik kérdés, hogy vannak egészen kis létszámú populációk, pár tucatnyi egyedből álló csapatok, ezeket békén lehet hagyni, de meggyőződésem, pontosan megállapítható, melyek ezek a veszélyeztetett állatok. Egyszerűen nem kell oda több túrát szervezni, és kész. De kissé szkeptikus vagyok, hogy valóban jobb lesz a delfineknek, amennyiben többé nem mennek oda a turisták, de a halászok és a többi hajós senki által nem látva roboghat ezeken a vizeken és gázol el esetleg egy-két állatot.

Meg kell jegyeznem azt is, hogy rendszeresen tengert járó emberként kicsit furcsállom a cetek rettegésének emlegetését. Nagyon sokszor szálltam hajóra a világ mindenféle részein, és ebből egyetlen alkalom volt, amikor kifejezetten bálnák kedvéért indultunk ki a vízre. Meg is találtuk őket, elúsztak mellettünk, mi megnéztük őket, de nem hinném, hogy ez a nagyjából 30 másodpercnyi szemkontaktus megzavarta volna őket olyan nagyon.

És a többi alkalom, amikor delfint láttam tengerben? Hát azok csak úgy jöttek, maguktól. Nem kergettük őket, nem az volt a cél, hogy szervezett túrán kifejezetten delfineket figyeljünk meg, egyszerűen csak hajóztunk, amikor azok feltűntek a távolban- vagy egész közel. Egyszer az Adrián Biogradból indultunk el egy merülőhelyre, és negyedórán át velünk úszott pár delfin, annyira közel a hajónkhoz, hogy meg lehetett volna őket érinteni. Máskor a Vörös-tengeren merültünk, amikor fél órán át úszott és keringett körülöttünk egy magányos delfin. Ha nem jöttek volna, nem kerestük volna őket, hiszen nem azért szálltunk vízre. Voltunk olyan helyeken, ahol mások már láttak korábban delfint, mert a környéken éltünk- néha előkerültek, néha nem.

Szóval mit tegyünk, ha az elvileg veszélyeztetett tengeri emlősök maguk közelítenek? Zavarjuk el őket, hogy így védjük meg az épségüket magunktól? Ugyan már. Olyan is volt, hogy épp az apartmanunk teraszán ültünk Horvátországban, amikor észrevettük, egy csapat delfin úszik be a szemünk láttára a rogoznicai öbölbe. Mentek egy kört, majd továbbálltak. Mit kellett volna tennünk?

A válasz nyilván nagyon egyszerű: semmit. Intelligens élőlényekről beszélünk, akik hozzánk képest nagyon is otthonosan mozognak a tengerben. Amit nagyon nem akarnak, az nem is fog megtörténni. Persze tudom, van olyan, amikor adott helyen élő csapatokat akár több tucatnyi hajóval üldöznek, miközben rengeteg turista rikoltozik a fedélzeten, de ezeket a helyzeteket nem különösebben bonyolult szabályozással kordában lehet tartani. Nem 100 hanem 10 hajónak legyen túraszervezői engedélye, és kész. Ezt a világon elég sok helyen jól tudják alkalmazni nem csak bálnákkal, hanem mondjuk cápákkal is. A turista pedig, ha biztosra akar menni, előre foglalja a helyet a túrán- vagy egyszerűen kinyitja a szemét, ha hajóra száll, mert tudja, bárhol felbukkanhat egy csapatnyi tengeri emlős.

És zárszóként még annyit: ha esetleg meg is ijed pár bálna vagy delfin, ezek a túrák ismertetik meg az átlagemberrel ezeket a fantasztikus állatokat, akik elkötelezett cetvédőkké válnak maguk is. A túláradó szeretet káros is lehet, de ha valaki belegondol, egy évszázada hány helyen vadásztak bálnára, delfinre, és mennyire megváltozott az ehhez való hozzáállásunk, és ez mennyi állat életét kímélte meg, akkor talán mégse kellene pont a bálnanéző túrákat hibáztatni.

Mert miközben ilyen témákat feszegetnek a konferenciákon, a norvégok szép csendben 729 bálnát öltek meg egyetlen bálnavadászati szezon alatt, és azon dolgoznak, hogy növeljék a bálnahús utáni keresletet. Ám talán aki megcsodálta őket élőben, az nem kér belőle...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább
«
12

Google hirdetés


Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Google hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog

Hirdetés