Tengeralattjárók mindenhol

Most az Azori-szigetek közelében bukkantak rá egy német roncsra.

roncs tengeralattjáró

Lassan kezdem azt érezni, második világháborús német tengeralattjárót a legkönnyebb keresni, mert abból már mindenhol találtak. Persze az oka prózai annak, hogy miért fedeztek fel sok ilyen roncsot: óriási számban vesztek oda a búvárhajók annak idején, és bevetéseik jellegéből adódott, hogy észrevétlenül eljuthattak például akár az Egyesült Államok partjaihoz is.

Az U-581 egy VIIC osztályú tengeralattjáró volt, 1941-ben állt szolgálatba. Először Kielből indult el portyára az Atlanti-óceánon, aztán 1942-ben St Nazaire kikötőjéből kelt útra legénységével. A feltételezések szerint egy kisebb brit hajót süllyesztett el, ám hamarosan az U-581-est is elérte a végzet.

roncs tengeralattjáró

A HMS Westcott nevű romboló olyan súlyosan megrongálta mélységi bombákkal, hogy a tengeralattjáró a felszínre emelkedett, majd legénysége sorsára hagyta. Négy tengerész veszett oda, 41-en viszont megmenekültek. Egyikük hat kilométert úszott amíg el nem érte az Azori-szigeteket, így ő megúszta a hadifogságot, mert ez semleges helynek számított.

Azt tehát tudni lehetett, hogy a tengeralattjáró a Portugáliához tartozó, de a kontinenstől távol eső szigetcsoport körül van, de csak most, napra pontosan 75 évvel az elsüllyedés után derült ki, merre is nyugszik. Egy német házaspár, Kirsten és Joachim Jakobsen 15 éve folyamatosan kutatja a térség vizeinek élővilágát, saját tengeralattjárót is építettek. A kicsi, három személyes szerkezettel akár ezer méterre is ereszkedhetnek. 

roncs tengeralattjáró

Az U-581 kutatása természetesen először a felszínen kezdődött, megvizsgálták a rendelkezésre álló feljegyzéseket, meghatározták a valószínű helyzetet. Utána a tengerfenék műszeres vizsgálata következett, végül az esélyesnek tűnő helyeken maguk merültek le a tengeralattjárójukkal. Szükség is volt a csúcstechnikára, mert a roncs végülis 870 méteres mélységben került elő.

Jakobsenék az először 2016-ban megtalált roncsról most, a süllyedés évfordulóján adtak hírt. Azt is közölték, nem csak történelmi jelentősége van a felfedezésnek: a roncsból különleges mélytengeri korallzátony vált. A tudósok csak pár éve jöttek rá, hogy korallok hideg vízben, nagy mélységben is élnek, csak persze másfélék mint a trópusokon. Az U-581 maradványa pedig úgy él tovább a tenger fenekén, hogy élőhelyet biztosít egy különleges, sok más helyhez hasonlóan veszélyeztetett mélytengeri zátonynak.

roncs tengeralattjáró

0 Tovább

Megkerült tengeralattjáró

Egy török roncsvadász bukkanhatott rá egy rejtélyesen eltűnt brit hajóra.

A HMS Simoom nevű S-osztályú tengeralattjárót 1942-ben bocsátották vízre. A Földközi-tengeren vadászott ellenséges hajókra, egy olasz romboló elsüllyesztése a nevéhez fűződik. 1943. november 2-án indult el Port Said kikötőjéből az Égei-tengerre portyázni, majd a Dardanellák előtt rejtőzött. Tíz nap múlva rendelték vissza, de soha nem érkezett meg a kikötőbe. Soha nem derült ki, mi lett a hajó és a legénység sorsa, nyomtalanul eltűntek. Talán egy víz alatti akna vagy egy baleset okozta végzetét.

Ám lehet, hogy hamarosan többet fogunk tudni. Egy török búvár, Selcuk Kolay arról számolt be, hogy titokzatos tengeralattjáróra bukkantak az Égei-tengeren, Bozcaada szigettől északnyugatra, nem messze a Dardanelláktól, tehát pont a Simoom eltűnésének helyén. Kolay és csapata már két éve kutat a területen, első és második világháborús roncsokra vadászva. Szonárral vizsgálják először a tenger fenekét, aztán jöhetnek a merülések- már négy gőzhajóra is rábukkantak.

Az tehát nem volt meglepő, hogy újabb roncsot fedeztek fel, az viszont igen, hogy tengeralattjárót. Mivel nem tudtak arról, hogy ebben a körzetben tengeralattjáró lehet, le is merültek a 67 méteres mélységben nyugvó maradványokhoz, hogy a szonár nem csapta be őket, és tényleg ilyen hajót találtak.

Kolay és két merülőtársa különleges gázkeveréket használva juthatott el a tengeralattjáróhoz. Szerencséjük is volt, mert kiváló látótávolság volt aznap, 45 méteres mélységben már egyértelműen láthatták a méretes tengeralattjáró körvonalait. A 60-70 méteresre becsült hosszúságú hajó egyenesen áll a tenger fenekén, kitűnő állapotban.

Van néhány olyan jellegzetesség, ami a korabeli brit tengeralattjárókra jellemző, mint például az egy hátsó torpedóvetőcső. A behajtható kormánylapátok helyzete arra utal, hogy a felszínen haladt, amikor aknára futhatott- a robbanás helyét komoly sérülés jelzi. A toronyra halászháló akadt, az ágyú pedig még most is a helyén van. 

Csak két eltűnt brit tengeralattjáróról van tudomása a szakértőknek ezen a területen, és a hajó felépítése arra utal, a most fellelt roncs a HMS Simoom lehetett egykor, nem pedig a HMS Trooper. A brit szakemberekkel konzultáló török búvárok tehát úgy vélik, a Simoomra bukkantak rá, és a hajón szolgáló, azzal együtt odaveszett legénység tagjainak leszármazottai megtudhatják, hol nyugszanak a tengerészek. Az S-osztályú tengeralattjárókon összesen 48 fő szolgált. 

A felfedezésről jövő év elején további részleteket, képeket, filmeket is megosztanak a török roncsbúvárok.

1 Tovább

Egy brit tengeralattjáró végzete

76 év után fedezték fel Dániában a HMS Tarpon nevű tengeralattjárót.

roncs tengeralattjáró

Az 1940-ben eltűnt HMS Tarponra dán búvárok bukkantak rá. Thyboron közelében fedeztek fel egy még nem ismert roncsot a JD-Contractor nevű cég alkalmazottai. A tengeralattjárót Gert Normann Andersen búvárrégész csapata vizsgálta meg alaposabban, akikhez Innes McCartney, egy ismert brit tengeralattjáró-szakértő is csatlakozott. 

Normann Andersen egy helyi múzeum vezetője, ahol a tengeri csatákra koncentrálnak, elsősorban a Jütlandi ütközetre, ami az első világháború egyik fontos csatája volt. A Tarpon felfedezése is nagy jelentőségű, a dán régész szerint megindító érzés volt merülni a drámai véget ért tengeralattjáró roncsánál.

A 84 méter hosszú hajóval együtt ugyanis odaveszett a teljes, 59 fős legénység is. A HJ Caldwell kapitány irányítása alatt álló HMS Tarpon feladata az volt, hogy olyan német teherhajókra vadásszon, amelyek a megszállt Norvégiába szállítottak utánpótlást az Északi-tengeren. 1940. április 10-én találta magát szembe a Schürbek nevű felfegyverzett teherszállítóval, majd soha többé nem lehetett róla hallani. Hivatalosan április 22-től számított elveszettnek. A korabeli feljegyzések alapján egészen máshol, a Skagerrak mélyebb vizében keresték, ám valójában a parthoz sokkal közelebb süllyedt el.

A tengeralattjáró roncsánál megfigyelhették, hogy mind a két periszkóp fel volt emelve, és néhány ajtót is nyitva találtak. Több helyen súlyos sérüléseket szenvedett a hajótest, nyilván számos mélységi bombával támadtak a Tarponra a németek. Egyikük minden bizonnyal telibe találta, és talán a lökéshullám ölte meg a legénység tagjait is. Ám a tengeralattjáró is felvette a harcot, két torpedóvető-csöve nyitva volt, de a német adatok szerint ezek a torpedók célt tévesztettek.

A JD-Contractor elsősorban tengermélyi munkavégzésben utazó cég, kábelfektetés, víz alatti építés és más hasonló feladatok terén van nagy tapasztalatuk. Pont amiatt találnak rá néha teljesen váratlanul roncsokra, mert folyamatosan a tenger felszíne alatt végeznek munkát- a Tarpon előtt például az E50 és a KI jelű első világháborús tengeralattjárókra is ők bukkantak rá Jütlandnál. Ha ismeretlen roncsot találnak, akkor pedig a kutatásba is bekapcsolódnak, hiszen ebben is nagy tapasztalatuk van. Kicsit olyan ez, mint amikor a felszínen építkezések során találnak régészeti lelőhelyeket, ám fontos az is, hogy a cég elkötelezett a kulturális örökség megóvása iránt, ezért nem bolygatja a lelőhelyet, és egyből a hatóságokat értesíti. 

0 Tovább

Az S-6 búvárhajó roncsa

Kísérteties látványt nyújt a szovjet tengeralattjáró a Balti-tenger sötét mélységében.

tengeralattjáró

Az Sz-osztályú közepes tengeralattjárók voltak a szovjet flotta legeredményesebb búvárhajói. A Sztalinyec becenevű dízelelektromos tengeralattjárókkal 82,770 regisztertonnányi ellenséges hajót küldtek a tenger fenekére.

tengeralattjáró

A 78 méter hosszú S-6 (vagyis Sz-6) a sorozat többi tagjához hasonlóan hat torpedóvetőcsővel volt felszerelve. 1935-ben kezdték építeni, 1938-ban bocsátották vízre, és 1941. nyarán indult utolsó bevetésére. 1941. augusztus 6-án veszett nyoma a Balti-tengeren.

tengeralattjáró

A hajót 2012-ben találták svéd vizekben, az ország déli részén található Öland sziget közelében. A haditengerészet is megvizsgálta a roncsot, és sikeresen azonosították az eltűnt szovjet tengeralattjárót. Valószínűleg az ide telepített német aknák egyikére futva süllyedt el a hajó, magával rántva a legénységet.

tengeralattjáró

Az aknára futás teóriáját erősíti az a tény, hogy két darabra szakadva találták meg a balsorsú tengeralattjárót a tenger fenekén. Egy búvárcsapat látványos videót készített a sötétségben nyugvó maradványokról, ráadásul még magyarázó feliratokkal is ellátták azt, hogy a laikus néző is be tudja azonosítani a tengeralattjáró részeit. A téma iránt érdeklődők számára feltétlenül érdemes végignézni.

1 Tovább

Nézz be egy tengeralattjáróba

Egy elsüllyedt szovjet tengeralattjáró belsejében készítettek érdekes videót merész búvárok: így most mindenki előtt feltárulhatnak az S212 (Щ 212) jelű hajó titkai.

A szovjet dízel-elektromos tengeralattjárót 1936-ban bocsátották vízre, és a fekete-tengeri flottában szolgált. 1941 novemberében indult el egy őrjárat a Duna torkolata közelébe, ám elvesztették vele a kapcsolatot, és többé nem hallottak róla. 

1976-ban fedezték fel a jelenleg az Ukrajnához tartozó Znemnij (Kígyó) sziget közelében, majd a roncsot is sikerült azonosítani, mert abban a térségben nem veszett el más tengeralattjáró ebből a sorozatból. Annak idején nem tudták biztosan, hogyan veszett oda, ám a feljegyzések szerint ott egy román aknamező volt, aknára futva süllyedhetett el, több részre szakadva. Az 58,5 méter hosszú S212 hajón 37 fős legénység szolgált.

Már jártam két múzeumban is tengeralattjáróban, és így megtapasztalhattam, mennyire szűkös a tér egy ilyen hajóban. Búvárként eszem ágában sem lenne beúszni, de szerencsére vakmerő orosz búvárok helyettem is bevállalják az ilyesmit. A háborítatlan belső térben mindmáig jól megfigyelhetőek a műszerek, a motorok is. Ebben a sötétben, a nem túl erős lámpa fényénél meglehetősen kísérteties a hangulat...

Szerencsére másik videó is található a helyről, ahol egy kicsivel jobban láthatóak a rendesen megvilágított részletek, érdemes abba is belenézni.

4 Tovább

Az utolsó tengeralattjáró

Már csak egy német búvárhajó helyzetét nem ismerték a Finn-öböl mélyén eltűntek közül- egészen mostanáig, amikor finn búvárok megtalálták az U-679-et Észtország közelében.

A VIIC osztályú U-679-es sorozatszámú tengeralattjárót 1942-ben kezdték építeni, és 1943-ban bocsátották vízre. A VIIC osztályba tartozó tengeralattjárók fontos szerepet kaptak a német flottában, gyakorlatilag minden hadszíntéren bevetették azokat. A 67 méter hosszú hajókatt öt torpedóvető-csővel szerelték fel. Az U-679 1944-től teljesített szolgálatot a tengeren, két szovjet rongált meg a Balti-tengeren. 

A tengeralattjáró 1945. január 9-én veszett oda. A jelentések szerint egy szovjet tengeralattjáróvadász mélységi töltetei végeztek vele, és a detonáció következtében elsüllyedt U-679 legénységének valamennyi tagja, 51 ember életét vesztette. 

A finn búvárok kutatása 2015 augusztusában járt sikerrel, amikor megtalálták a part közelében a hajó maradványát. Szeptemberben tudtak lemerülni a roncshoz, az ugyanis 90 méteres mélységben nyugszik. Felmérték az U-679 állapotát, és a vizsgálódásuk szerint a jelentések tévesek voltak, a tengeralattjáró valójában őrjáratozás közben aknára futott, és ez okozta vesztét. 

A háborús sírhelynek számító roncs az észt törvények szerint védettnek számít. A Subzone nevű búvárcsapat pedig tovább kutatja a Balti-tenger mélyét, mert akadnak még hajók, amiknek ott veszett nyoma az elmúlt évszázadokban. A Finn-öböl utolsó tengeralattjárójának helyzete viszont most már ismert, és talán további merülések után egészen biztosan lehet tudni majd a sorsáról.

0 Tovább

Dumbo a mélyben

Gyakran gondolok rá, milyen érzés lehet mélytengeri kamerák felvételeit visszanézni, elemezni. Elképzelem, ahogy leesik az álla egy tudósnak, amikor feltűnik egy méretes elefántfülekkel ellátott állat, amiről kiderül, hogy tulajdonképpen egy polip, és bármennyire idétlennek látszik, nagyon is birtokában van a túléléshez szükséges képességeknek, ha meg él. 

Mi, búvárok is látunk épp elég furcsa élőlényt, furcsa helyzetben, és ami életben tud maradni a folyamatos küzdelemben a tenger fenekén, akkor az biztosan ért valamihez. Gyakran csak hosszú évek kutatása után derül ki, egy-egy értelmetlennek látszó testrésznek vagy viselkedésnek nagyon is megvan a haszna az állat számára. Bizonyára az sem véletlen, ha Dumbót idézi egy polip megjelenése, és szép dolog ennek a végére járni, de tartom, az első reakciója még egy rutinos biológusnak a meglepődés lehet, amikor felfedez egy ilyen lényt. Jó lenne egyszer a helyükben lenni...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

A tenger titkai

Nem csak a foci-vb szolgálhat izgalmakkal, hanem a tengerkutatás is. Pár nap alatt izgalmas hírek érkeztek mély és sekély vízből, hozzánk közeli és távol eső tengerekből. Nincs mese, a víz alatti világ még mindig annyit titkot rejt, hogy a felfedezésre vágyó ember búvárként találhat leginkább újdonságot a bolygónkon.

Az Adriáról először azt a hírt kaptuk, hogy egy titokzatos képződményt találtak a tenger fenekén, amiről sokan azt gondolják, a természet alkotása, mások viszont máris Atlantiszt vizionálnak. Ezt még nem tudhatjuk biztosan, ám pár nap múlva jött a hír, hogy Zadar közelében sekély vízben település nyomaira bukkantak, amit most lelkesen vizsgálnak a régészek. Ott van egy zsúfolt város előtt, és ki tudja miatt nyugszik a mélyben háborítatlanul- nos, ennyit arról, a búvár rálelhet-e valamilyen váratlan dologra merülés közben.

Mindig felmerül a kérdés, miért nem találják meg ezeket a maradványokat sokkal korábban, hiszen annyian merülnek minden évben például az Adrián? Nos, a tenger a mélyére került romokat, hajókat befogadja, és szép lassan teljesen át is alakítja. A fából készült hajók anyaga elrothad, eltűnik, az amforák széttöredeznek és belepi őket az aljzat homokja, a magára hagyott építményeknek általában az értékesebb köveit elviszik, és ami ott marad, azt a tenger hullámzása erodálja. Sokszor csak légifelvételek vagy műholdképek vezetik nyomára a régészeket.

Szerencse és szakértő szem kell tehát ahhoz, hogy valamiben meglássuk, mi lehetett eredetileg! Így is előfordul, hogy valami túl szabályosnak tűnik, aztán közelről megnézve csak különleges alakú szikákat találunk, tehát az ember igyekszik nem belelkesedni minden kis apróságtól, amibe fantasztikus roncsfelfedezést képzel bele.

A változások illusztrálására itt van két kép. 2006-ban, 8 éve merültem Alanyában egy újonnan elsüllyesztett roncs közelében, ahol a látványosság kedvéért néhány amforát helyeztek el. Kerestem róluk egy idén készült felvételt, és most ide teszem a kettőt egymás alá, hogy látható legyen, ilyen rövid idő alatt mennyire megváltoztak.

Itt pedig az akkor még teljesen épségben levő, frissen elsüllyesztett roncs orra, illetve az, ahogy ma kinéz.

Nyolc évről beszélünk, ez kevesebb, mint egy évtized! Képzeljük el, mi történik száz vagy netán ezer év alatt- és egy ókori roncsnál bizony ilyen időtávról van szó. Szóval merüljünk nyitott szemmel, mert biztos, hogy még rengeteg felfedezetlen hajó van a mélyben, de fogadjuk el, nagy mázli vagy nagyon tudatos, alapos, sok merüléses munka van egy felfedezés mögött. De reménykedni lehet, hiszen gondoljunk csak bele, mióta hajóznak az emberek a Földközi-tenger térségében. Elsüllyedhettek hajók mellett kis csónakok, viharban vagy más okból vízbe eshettek használati tárgyak, ékszerek akár.

Ám tegyük hozzá: a megtaláló nem válik tulajdonossá, ha valaki olyan mázlista, hogy valamire ráakad, azonnal tegyen bejelentést a hatóságnál. Nagyon kellemetlen fordulat, ha esetleg börtönbe kerül az ember mert haza akarja vinni a víz alatt talált leletet. Az ilyesminek múzeumban, szakértőknél van a helye.

A tenger másféle meglepetéseket is tartogat. Noha sokan és sok helyen kutatják, még mindig előfordul, hogy olyan jelenségekkel találkozunk, aminek okát a tudósok sem értik. Kaliforniában például július elején felbukkant a part közvetlen közelében egy hatalmas szardellaraj, ami szinten egybefüggő tintafoltként lebegett a felszín alatt. A videó lenyűgöző, magyarázat még nincs.

Végül pedig ott van a tengerek mélye! A kedvtelési búvárok 40 méteres mélységig ereszkednek, különleges felszereléssel a 100-150 méter is elérhető, de hol van ez a Mariana-árok tízezer méterétől! A maroknyi nagy mélységbe lejutó tengeralattjáró és távirányítású eszköz csak egészen apró részét fedezheti fel a mélységben rejtőző élőlényeknek, roncsoknak. Többek között engem ezért sem lepett meg, hogy az eltűnt maláj gépet sem találták meg.

Szinte minden komolyabb expedíció arról adhat hírt, hogy valami izgalmasat fedeztek fel. Új mélytengeri élőlényekről készült felvételeket láthatunk, amitől nem csak a laikusoknak esik le az álla, hanem a szakértőknek is. Érdemes hallgatni a felvételt kommentáló kutatót, ahogy azt mondja, nem hiszi el, hogy ez egy élőlény! Vagyis pontosabban nem egy, hanem sok élőlény, akik gyakorlatilag egy kolóniát alkotva élnek a mélyben.

Szóval aki új és nagy dolgokra vágyik, bátran kezdjen el a tenger kutatása iránt érdeklődni. Ma már a fiatalok külföldön is tanulhatnak, ahol sokkal jobb lehetőségek várják a víz alatti világ felfedezésére vágyókat. Persze aki ilyen karrierről álmodik, annak sokat kell érte tennie, de azt hiszem, a nagy kaland esélye miatt megéri sokat tanulni, dolgozni.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is! 

0 Tovább

Az őskomputer nyomában

Az antiküthérai szerkezethez hasonló izgalmas leletre számítanak a különleges eszközöket bevető régészek. Az ókorban elsüllyedt hajó lelőhelyét ugyanis görög szivacsbúvárok több, mint száz éve fedezték fel, és az ékszerek mellett egy megdöbbentően izgalmas tárgyat is felszínre hoztak. Vannak, akik szerint az anitküthérai szerkezet az első számítógép, összetettsége és bonyolultsága miatt sokak szerint a kor legmodernebb eszköze lehetett- a hajó időszámításunk előtt 50 körül kerülhetett a tenger fenekére. A hajósok a navigációhoz használhatták a csillagok és a hold mozgását tökéletesen modellező analóg komputert.

Most pedig egy hasonlóan újszerű eszközt használnak a további vizsgálódáshoz. Bár a hetvenes években Cousteau csapata merült már a sziget vizeiben, csak rövid időt töltöttek itt. Így aztán a roncs lelőhelye azóta is háborítatlan, és a régészek úgy gondolják, az üledék alá temetve még fantasztikus leletek várhatnak rájuk. 

A bökkenő csak az, hogy a roncs maradványai egy meredek falon szóródhattak szét, és az első merülések idején sokminden az árok aljára kerülhetett. A 120 méteres mélységben pedig nem egyszerű dolgozni, így aztán segítségül hívták a Nuytco Research újfajta búváröltözékét, az Exosuitot.

Amíg megérkezik az Exosuit, távirányítású eszközökkel igyekeznek feltérképezni a helyszínt, és így három dimenziós képet tudnak kaphatnak a roncsról. Addig az Exosuit még átesik az utolsó teszteken, ugyanis egészen új fejlesztésről van szó, amit még nem használtak élesben soha. Ez ugyanis valójában nem egy búvárruha, inkább egy egészen kis méretű, egyszemélyes tengeralattjáró, ami ehhez képest meglepően nagy mozgásszabadságot ad a használójának. Ha jól vizsgázik, jöhet a görög küldetés, aminek során átvizsgálhatják a tenger fenekét.

A régészek szerint ugyanis szinte a teljes rakomány ott rejtőzhet még a homok alatt, és a korábbi merülések során csak a lelőhely felszínét nézhették át. Hogy mi lehet odalenn? Arra vonatkozóan még csak sejtések vannak- no meg vágyak. A híres szerkezethez hasonló másik eszköz megtalálása például felérne a lottóötössel, de sok más érdekesség is előkerülhet, hála az Exosuit kifinomult mozgási lehetőségeinek, amivel alaposan át lehet kutatni mindent anélkül, hogy a maradványokat megrongálnák, és a merülést nem kellene a búvárkodásban megszokott dekompressziónak követnie, hiszen ez egy teljesen más elven működő felszerelés.

Ha tartani tudják az ütemtervet, kora ősszel kerülhet sor az első merülésekre Antiküthéra mellett. Kíváncsiak várjuk, sikerrel járnak-e a régészek és tényleg olyan fantasztikus dolgokat találnak, mint ahogy azt remélik.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

14 tonna arany

A hírek szerint megtalálták az Aranyhajó néven emlegett roncsot, benne sok-sok kinccsel.

Az Odyssey Marine Exploration megint nagyot kaszálhat: az SS Central America nevű gőzhajó roncsát felkutatták 2200 méteres mélységben, és onnan 28 kiló aranyat hoztak a felszínre. (Az MTI búvárokat emleget, de ez természetesen badarság, ilyen mélyen nem dolgoznak búvárok.)

Ám nem ez az első alkalom, hogy kincskeresők kutakodtak a roncsnál. 1988-ban fedezték fel eredetileg a hajó maradványait, mert már akkor is tudták, hogy nagy értékek rejtőznek itt. Dél-Karolina partjaitól több, mint 200 kilométerre találták meg a Central Americát, és el is kezdték az értékek felszínre hozatalát, amiből volt bőven.

Az 1857-ben egy hurrikánban elsüllyedt hajón ugyanis a becslések szerint 10-14 tonna(!) arany volt. A fedélzeten levő emberek közül 425-en vesztették életüket a tragédiában, de az óriási mennyiségű arany elsüllyedése az egész amerikai gazdaságban pánikot okozott. 

Az 1988-as expedíciót finanszírozó befektetők így aztán elégedetten dőlhettek hátra, amikor megkapták a hírt a roncs felfedezéséről. Arra viszont nem számítottak, hogy az expedíciót vezető kalandor, Tommy Thompson őket is becsapja majd- eleinte csak az okozott gondot, hogy a 19. században a süllyedés után óriási kártérítéseket fizető biztosítók most előálltak a követeléseikkel, mert érvelésük szerint így a kincs őket illette volna meg. 1996-ban aztán megszületett a bírósági döntés, ami a lelet 92 százalékát a roncskutatóknak ítélte oda.

Így is óriási értékről volt szó. Thompson eredetileg nem kincsvadász volt, hanem tudós, saját fejlesztésű távirányítású eszközével hozott a felszínre nagyjából három tonnányi aranyat, ezüstöt és értéktárgyat. 2000-ben sikerült túladni a zsákmány őket illető részén 52 millió dollárért- és aztán Thompson el is tűnt, nem fizette ki se a befektetőket, sem a hajón dolgozó legénységet. 2012 óta körözik őt és asszisztensét, állítólag Floridában bújkálnak.

Mivel a roncs helyzetéről rendelkeztek adatokkal, a maradványokban levő értékekkel rendelkező cég úgy döntött, bőven van ott még annyi arany, hogy megérje tovább kutatni. Így került képbe a sok sikeres mélytengeri expedíciót maga mögött tudható Odyssey Marine. Az nem kétséges, hogy sok pénz és különleges felszerelés kell ahhoz, hogy 2200 méteres mélységből bármit felhozzanak, de állítják, a roncsnak csak 5 százalékát tudta átkutatni a Thompson-féle expedíció, szóval ez a mostani 28 kiló arany csak a kezdet.

Persze a befektetők most már az elejétől fogva ügyelnek arra, hogy ne károsíthassák meg őket. A szerződés szerint a lelet jelentős részét kapja az Odyssey, de a maradék is bőven elég arra, hogy kárpótolja a veszteségekért a cégeket, illetve megkapják pénzüket a Thompson-expedíció hoppon maradt munkatársai is. És aztán jöhet a kutatás a további vagyont érő kincsleletek után a világ tengereinek és óceánjainak mélyén. Az aranyláz ugyanis csillapíthatatlan, aki a rabja lesz, nem tud leállni...

0 Tovább
«
12

Google hirdetés


Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Google hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog

Hirdetés