Az idegenek köztünk élnek

Az indonéziai Lembeh-szorosban élő lábasfejűekről készített videóban sok meghökkentő lény bukkan fel.

polip

A tengerben élő polipok, tintahalak és kalmárok a legfurcsább állatok közé tartoznak. Ezek a puhatestűek roppant változatosak, vannak kicsik és nagyok, mindenféle színben, sőt, soknak változik a színe, a formája, van köztük mérgező és villámgyors ragadozó.

polip

A világon mindenfelé előfordulnak ilyen állatok, de van, ahol különös sokféle fordul elő. A Lembeh-szoros az itt élő fajok formagazdagságáról híres, és ez igaz a lábasfejűekre is. Ezeket mutatja be ez a kiváló videó.

polip

0 Tovább

A polipok világnapja

A nyolckarú puhatestűek a tengerek legismertebb élőlényei közé tartoznak.

polip

Majdnem elsiklottam felette, hogy tegnap volt a polipok világnapja. (Mondjuk nem meglepő, mert sose hallottam, hogy van ilyen, vagy ha hallottam is, aligha tartottam számon eddig. És szerintem jövőre is el fogom felejteni, de mindegy.)

Búvárként a polipokat nem nehéz megkedvelni, mert egyrészt roppant különleges, izgalmas lények, egészen mások mint a szokványosnak számító halak, rákok, egyebek. Intelligensek, és néha kifejezetten lehetséges velük valamiféle kapcsolatot teremteni. Láttam már belőlük kicsit és nagyot is, és nincs az a merülés, amit fel ne dobnának. Extrém helyekre is beférnek, furcsa pózokat vesznek fel, másodpercek alatt változtatják meg a színüket is így tovább.

Egyszer jó lenne majd találkozni a legnagyobb polipokkal, a hideg vizekben élő, akár három méteres óriással, és persze az apróbbak között is vannak egészen furcsák, színesek, mérgezőek vagy kisebb "házba" költözőek.

Szóval a polipok vagányak, megérdemlik a figyelmünket. Miért ne lehetne tehát világnapjuk?...

0 Tovább

A polip visszavág

Egy búvár lámpája bánta, hogy azt hitte, büntetlenül játszadozhat egy polippal.

Mostanság több érdekes polipos videóra bukkanok. Mindez igazán nem meglepő, hiszen ezeket az intelligens puhatestűeket sokan kedvelik, sokan próbálnak interakcióra lépni velük, és a "harmadik típusú találkozásokról" készülő felvételeket meg is osztják.

Ám a polip nem csak okos, de ügyes állat is. És emellett meglehetősen kíváncsi. Ártó szándék nem nagyon van benne, egyszerűen csak ha olyan kedve van, ő is elkezd a maga módján ismerkedni a látogatóval. A búvár először talán még örül is, hogy hozzáér az állat az egyik csápjával, ahelyett, hogy elmenekülne. Aztán amikor a polip egyre több karja fonódik rá az ember kezére, és tapadókorongjaival egyre erősebben tartja magát, a búvárok jelentős része már inkább lemondana a barátkozás öröméről.

A polip ilyen helyzetben gyakran keres más, fix pontot kapaszkodóként. Ezúttal a búvár lámpájába csimpaszkodott bele- aztán el is kezdte húzni azt magával, ahogy szép lassan visszakúszott az üregébe. Az egészen apró lyukakba is beférő puhatestűek kiváló rejtőzködők, és jelen esetben lámpástól tűnt el az állat az otthonában.

Noha a búvár magához rögzítette a lámpát, a méretéhez képest roppant erős szorításra képes poliptól visszaszerezni nem is feltétlenül egyszerű mutatvány. És ha a kötél elszakad, akkor pedig búcsút is lehet mondani a cuccnak...

Kaland ez is, később jól elmesélhető sztori, de akkor és ott nyilván az érintett búvár nem tartja olyan mulatságosnak. Persze merülőtársai magukban azért alighanem kuncogtak, sőt, talán még a polip is.

0 Tovább

Felzaklatott polip

Vietnamban vette fel egy búvárt azt, ahogy egy ott dolgozó hivatásos kirángat egy polipot az üregéből, és addig szorongatja szegény állatot, amíg az tintát lövell ki. A menekülni szándékozó nyolckarú ugyanis vészhelyzetben így próbál egérutat nyerni. Ám a búvár utána sem hagyja békén a polipot, mint az a felvételen látható.

A tenger élőlényeivel való interakció mindig is némileg vitatott kérdés volt. A megközelítésük is csak óvatosan ajánlott, hogy ne okozzunk sérülést, és persze a fotósoknak is illő önmérsékletet kell tanúsítania. A polipokat szeretik a búvárok, igyekeznek közelebb férkőzni, netán követni őket. Némelyikük érdeklődőbb, csápjukkal akár a búvárt is megérintik- de amit szabad a polipnak, az nem engedélyezett az ember számára.

Meglehet, ez furán hangzik, de így van. Megjegyzem, nem csak a tenger mélyén igaz ez a szabály, nem feltétlenül jó ötlet a felszínen se zaklatni mondjuk egy idegen kutyát, rángatni egy macska farkát és így tovább. Az, hogy a hivatásos búvár a víz alatt így akar "látványosságot" mutatni a vendégeknek, nem ad felmentést a történtek alól. Egyrészt az nem szórakoztató, ha egy élőlény szenved, másrészt aki ezt látja a profitól, legközelebb maga is így akar "barátkozni" egy polippal.

Szóval rossz látni ezt a videót, és csak bízni tudok benne, hogy minden búvár elgondolkodik rajta. Mi a mélyben csak vendégek vagyunk, tehát nekünk kell alkalmazkodni a szabályokhoz, nem pedig fordítva...

1 Tovább

Gyengéd ölelés

A polipok nem pont olyanok, mint a horrorfilmek csápos rémei: egy búvárnak sikerült megörökítenie, ahogy társát alaposan körbetapogatja egy méretes példány.

Jackie Hildering jó ismerője a hideg csendes-óceáni vizeknek, mert gyakran merül Kanadában, a Vancouver sziget környékén. Ezúttal Natasha Dickinson társaságában búvárkodott, amikor felbukkant egy szép nagy óriásipolip.

Ezekben a vizekben élnek a legnagyobb polipok, a leghatalmasabbak két karjának vége közötti távolság közel tíz méteres is lehet, és több, mint száz kilót nyomnak. Ehhez képest különös, hogy csak alig 3-4 évet élnek. A nyolckarú puhatestűek néha érdeklődőek, és a búvárok akár közelről meg is nézhetik őket.

Vagy esetleg már túlságosan közel is kerülnek... Ezúttal Natasha igazán közvetlen kapcsolatot teremtett a polippal, ami kíváncsian végigtapogatta egész arcát. A búvár érezte, nincs veszélyben, de tisztában volt vele, azért nem árt az óvatosság. Kezével tartotta a maszkját és a légzőautomatáját, mert a tapadókorongjaival kényelmesen le tudta volna szedni róla ezeket a polip.

Aztán a polip megunta az ölelkezést, de a búvár felszerelése továbbra is érdekelte. Egy-két percig az egyik kis kütyüt vizsgálgatta, miközben Jackie folyamatosan fotózott. 

A polip nem sietett, így még készülhetett pár kép a tenger fenekén "sétáló" polipról, ami érdeklődve nézte a látogatókat. A búvárok pedig ismét érdekes találkozást jegyezhettek be a naplójukba, ami pont ellentétes tapasztalatokkal gazdagította őket, mint amit az agresszív, veszélyes polipról híresztelések alapján hihetnénk.

Képek: The Marine Detective

0 Tovább

Dumbo a mélyben

Gyakran gondolok rá, milyen érzés lehet mélytengeri kamerák felvételeit visszanézni, elemezni. Elképzelem, ahogy leesik az álla egy tudósnak, amikor feltűnik egy méretes elefántfülekkel ellátott állat, amiről kiderül, hogy tulajdonképpen egy polip, és bármennyire idétlennek látszik, nagyon is birtokában van a túléléshez szükséges képességeknek, ha meg él. 

Mi, búvárok is látunk épp elég furcsa élőlényt, furcsa helyzetben, és ami életben tud maradni a folyamatos küzdelemben a tenger fenekén, akkor az biztosan ért valamihez. Gyakran csak hosszú évek kutatása után derül ki, egy-egy értelmetlennek látszó testrésznek vagy viselkedésnek nagyon is megvan a haszna az állat számára. Bizonyára az sem véletlen, ha Dumbót idézi egy polip megjelenése, és szép dolog ennek a végére járni, de tartom, az első reakciója még egy rutinos biológusnak a meglepődés lehet, amikor felfedez egy ilyen lényt. Jó lenne egyszer a helyükben lenni...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

A polipok éjszakája

A lábasfejűek megunhatatlanok, ezt búvárként egészen bizton állíthatom. Még a rejtőzködésükben is annyi fantázia, ötletesség van időnként, hogy az is hosszú időre le tud kötni.

Persze már a polipok megtalálása is külön mutavány időnként. Melyik hasadékban rejtőznek, hol halmoznak fel maguk elé kis köveket, kavicsokat, melyik kagylóhéj mögé bújva próbálnak eltűnni a szemünk elől- jó kis játék ez, aminek nincs vesztese, hiszen én nem bántom őt, "nyereményem" a találkozás, és esetleg egy-két jó fotó.

Dustin Adamson a Fülöp-szigeteken merülve örökítette meg, ahogy "lakásukat" építgetik a polipok az éj leple alatt. Az elvileg igencsak sebezhető puhatestűeknek szüksége van egy jó menedékre, de ki ilyen, ki olyan házat választ...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Igazi önfeláldozás

A polipmama élete feláldozásával gondozza petéit, ezért kifejezetten rövid ideig él.

A hidegebb vízekben élő nagy polipokra is igaz, hogy csak egy-két évig élnek. Amikor a nőstény polip petéit megtermékenyítik, az állat egy biztonságos helyet, egy zártabb üreget keres, és ott rakja le a petéket. Több tízezer petéjére pedig innentől kezdve folyamatosan ügyel, nem mozdul el a fészekből, nem is táplálkozik. Folyamatosan mozgatja a vizet a peték körül, és türelmesen vár.

Az állat több hétig gondozza az ivadékokat, ám közben a polipmama folyamatosan gyengül, végül elpusztul, míg a petékből kikelnek az aprócska, pár milliméteres kis polipok. Ám ezek kicsik és védtelenek, csak töredékük éli meg a felnőttkort. Mivel ügyes vadászok, a túlélő néhány polip gyorsan növekszik, aztán amikor elérik az ivarérettséget, szaporodnak, és újraindul a körforgás.

Ahol a búvárok rendszeresen merülnek ugyanazon a ponton, akár végig nyomon is követhetik ezt a folyamatot. Amerikai búvárok egy megható kis filmet is készítettek egy hatalmas polipmamáról, aki életét feláldozva vigyázott az utódaira. Látni, ahogy az állat színtelenné, gyengévé válik, majd kikelnek a kicsik. Talán valamelyiküket majd viszontláthatják kifejlett egyedként...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Egy másik világszám Seattle-ben

Egy pár napig még Seattle amerikaifoci-csapatának sikeréről szólnak a hírek, a Seahawks diadala után pedig arra gondoltam, írok pár szót arról, mit tud kínálni Seattle a búvároknak- mert az is elsőrangú színvonalú.

Az északnyugati Washington állam meglepő módon az Egyesült Államok néhány remek merülőhelyét rejti. Azt sokan tudják, hogy a kedvtelési búvárkodás tömegszerűvé válása a tengerentúlon következett be, és először a déli Florida illetve Kalifornia államokban vált hétköznapi hobbivá a merülés.

Ám hamarosan más partszakaszokon is megjelentek a neoprénbe öltözött, palackot cipelő emberek, és kiderült, a felszín sok érdekességet rejt keleten és nyugaton, északon és délen. Az ismertebbé váló búvár úti célok közül bátran kiemelhető Seattle környéke, a Puget Sound keskeny öbleiben sokan merülnek. Bár ezen a környéken a víz nem túl meleg, sok az érdekesség a mélyben. Meglepő, hogy milyen színes az élővilág ennyire északon, persze nem a korallok, hanem a szivacsok, tengeri csillagok pompáznak sárgában vagy vörösben. Ráadásul szép nagyra nőnek az állatok, a legnagyobb látványosságnak a hatalmas polip számít.

Bár sok dolog várja itt a búvárt, meg kell jegyezni, sajnos a tenger veszélyben van amiatt, hogy a nagyváros szennyvize a Puget Soundba ömlik. Egy helyi búvár, Laura James rendszeresen tesz közzé videókat a merülés során tapasztaltakról. Néha szomorú látványt nyújt a tengerfenék, például a nagyobb esőzések után a csatornákból rengeteg mocsok kerül a vízbe. Seattle-ben pedig meglehetősen gyakran esik... A csatornákból a vízbe kerülő koszos víz látványa nagyon lehangoló.

A tenger szempontjából az is felérne egy Super Bowl-győzelemmel, ha ezt a problémát sikerülne megoldani. Nagy kár lenne ugyanis a változatos, gazdag élővilágért, amire a legnagyobb veszélyt az emberi tevékenység jelenti. Elnézve a feltételeket, tényleg több merülést megérne ez a környék, a nagyobb állatok mellett sok érdekes kis apróság is él a homokos aljzaton.

Még olyan állat is akad, amit leginkább ezekben a vizekben lehet megfigyelni. A szürkecápa (angolul sixgill shark, azaz hatkopolytús cápa) ősi faj, a 4-5 méteres ragadozók általában 1000 méteres mélységben élnek, és csak ritkán láthatóak sekély vízben. Washington állam az egyik olyan hely, ahol merülnek ilyen állattal, és itt próbálnak róluk minél többet megtudni a tudósok. A szürkecápával kapcsolatosan ugyanis sok megválaszolatlan kérdés van, az éjszaka aktív állatok viselkedése, életmódja alig ismert.

Meglehet, több figyelmet kapnának a tenger élőlényei, ha Seattle csapatának a nevét megváltoztatnák Sixgillsre vagy Octopusra? Persze a Seahawk, azaz a halászsas is megérdemli a védelmet. Persze nem ezen múlik. Amikor nincsenek meccsek, a hétvégén nyugodtan lehet a tengerpartra menni, relaxálni, merülni, és el lehet gondolkodni a megóvásáról. Van akkora érték az élővilág, mint egy sportcsapat, még ha nehezebb is dollárban kifejezni.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A tenger kaméleonja

A polipok sok búvár kedvenc élőlényei: a mélység igazi mutatványosai ők, akik változatos trükkökkel képesek eltűnni a búvárok szemei elől, minden mélyedést, lyukat kihasználnak, de beköltöznek akár a tengerfenéken heverő üvegekbe, roncsdarabokba is.

A fejlábúak közé tartozó puhatestűek, a nyolckarú polipok meglepően változatosak tudnak lenni. Vannak óriásira megnövő fajok, amelyekkel például Észak-Amerikában, ott is Kanada nyugati partvidékén, vagy az USA északnyugati államaiban merülnek gyakran. Noha hatalmasra nőnek, nagyon rövid életű állatok: fogtak már ki több, mint 4 méteres példányt, de még a legnagyobbak sem élnek 4-5 évnél tobább.

Noha rémffilmekben, horroregényekben a hatalmas polipok egész hajókat is képesek a mélybe húzni hogy embereket egyenek, a búvároknak meg végképp esélyük nincs ezekben a kitalált sztorikban, a valóságban nem agresszív állatokról van szó. Inkább az okoz gondot, amikor a búvár túlságosan bizalmaskodó, és a hosszú karjaival, tapadókorongjaival a polip időlegesen csapdába tudja ejteni az óvatlanokat. Nem nagy öröm, amikor a ragaszkodó állat szépen leszedi a maszkot a búvár arcáról, majd a légzőautomatát is kiveszi a szájából...

A legapróbb polipok viszont éppen ilyen érdekesek tudnak lenni. Németh István barátom nagy kedvencei közé tartoznak az apró puhatestűek, akik ügyesen olvadnak bele a háttérbe, képesek akár más állatok alakját imitálni, ha kell, csinos kis házat építenek maguknak a tengerfenéken talált dolgokból- igencsak ügyesen rejtőzködnek.

Néha viszont pont ellenkezőleg, épp azt akarják, hogy feltűnést keltsenek. A hírhedt kékgyűrűs polip mérge magánál jóval nagyobb testű támadókat is képes semlegesíteni. A szinte neonszínben vibráló kék gyűrűkkel figyelmeztet mindenkit, hogy maradjon távol, ha jót akar.

A legtöbbek által ismert "közönséges" polipokkal már az Adriai-tenger partján strandolók is gyakran találkoznak. Akinek jó a szeme, az akár a partról kiszúrhatja a sekély vízben a sziklákba kapaszkodó nyolckarúakat, de testközelből ezeket az állatokat is a víz alatt lehet megfigyelni. A polip általában kitesz magáért: az éppen aktuális környezethez alakítja kinézetét, ha úgy érzi, menekülnie kell, átúszik másik helyre, és változtat a színén, mintázatán. Volt szerencsém egyszer az Adriában követni egy szép példányt, aki minden trükköt bevetett. Noha a polip kedvelt fogás, nekem azért nem lett volna szívem ezt a szemtől szemben látott állatot a felszínre vinni, búvárok nem is nagyon csinálnak ilyet. Szóval csak a kamerával cserkésztem be, és ez a sikeres "vadászat" nem csak nekem lehet élmény így, hanem azoknak is, akik a videót megnézik...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés

Reblog