Orkákkal úszkálók

Norvégiában a téli hónapokban a sarkkör közelében mindig is gyakran láttak kardszárnyú delfineket, akik az ebben az időszakban a part közelében vadásztak. Ebben az időszakban mostanában is népszerűek az orkás túrák: kis csónakkal keresik a ceteket a hajósok, és ha szerencséje van a vendégeknek, nem csak kardszárnyú delfineket láthatnak, hanem más bálnafajokat is.

Akiknek pedig ez még mindig nem elég, vízbe is merészkedhetnek az igazságtalanul gyilkos bálnáknak nevezett állatok közelében. A kardszányú delfinek ugyanis nem támadnak az emberre, nyugodtan úsznak tovább miközben a felszínen lebegő turisták bámulják őket.

Aki pedig hosszabb időt szán a tengeri kalandozásra, az más cetekkel is együtt úszhat, például púpos bálnákkal. Vannak kifejezetten erre szakosodott cégek, akik több napos bálnás szafarikat kínálnak. Ám a norvég árszínvonalat ismerve még az egy napos programok esetén is rendesen zsebbe kell nyúlni. Valamit valamiért...

Az élmény nagy, de azért van egy apró probléma: télen kissé hideg a víz Norvégiában. A sarkkör közelében sejthető módon nem vár trópusi élmény a búvárokra, így aztán vagy nagyon jól kell tűrniük a hideget, vagy pedig egy ún. szárazruhát kell bérelni még akkor is, ha csak pár percig vannak a vízben. Gyakorlatilag nem merülnek le, hiszen a nyílt tengeren, igen mély vízben találkoznak az állatokkal: a felszínen lebegnek, és úgy figyelik meg az orkákat.

Az egyedi kalandot még teljesebbé teszi, hogy a téli hónapokban Norvégiában az északi fényekben is lehet gyönyörködni. A szervezés esetleg kicsit munkás, hiszen jellemzően nem lehet csak úgy befizetni egy komplett orkás-északi fényes túrára, de így legalább kézben tarthatóak a költségek. Az ember megoszthatja az időt a tengeri és a szárazföldi programok közt, és télen úgyis hideg van szinte mindenütt Európában, miért ne vennénk hát északra az irányt?

0 Tovább

Egy befagyott tó mélyén

Erősen vastagodik a jég az elmúlt napok hideg időjárásának köszönhetően, aminek örülnek azok, akik a befagyott tavak felszínén sportolnának- és azok is, akik inkább a jég alatt néznének szét.

A jég alá merülés elég őrült dolog, valljuk be. Az ember józan esze tiltakozik ellene: oda megyünk, amitől mindenki retteg. A jéghideg víz kicsit sem barátságos közeg, és nem olyan könnyű kiugrani a jégpáncél alól- mondjuk ki, inkább lehetetlen, ha nem vagyunk a jó helyen. Sokkal hosszasabb előkészületet igényel egy ilyen merülés, mint ha csak búvárkodni indulnánk egy tóban!

Egyrészt megfelelő felszerelést kell előkészíteni, általában két, fagymentes légzőautomatát szerelünk fel, mert kell a biztonsági tartalék. Nagy hidegben ugyanis a nyomáscsökkentő elfagyhat, ami nem szerencsés, gyorsan elszökhet a levegő. A ruha is vagy vastag neoprén kell hogy legyen, vagy inkább a jobban szigetelő de jóval drágább szárazruha. És az arcunk még úgy is szinte megfagy, amint egy pillanatra víz éri. A maszk ugyanis nem takarja teljesen, tehát a merülés az első másodperctől egészen másféle élmény, mint nyáron. Ha kicsit is elhanyagoljuk a megfelelő beöltözést és szivárogni kezd a ruhába a jéghideg víz, azt mindenki megemlegeti... 

És ez még mindig nem elég. Egyrészt ha elég vastag a jég, hogy megállhassunk rajta, akkor ahhoz is túl vastag, hogy könnyen léket vághassunk. Láncfűrésszel vagy más eszközzel kell valahogy elegendő méretű léket kialakítani. És ez csak egyetlen kijárat a felszínre, szükség van kötélre is, hogy oda visszataláljunk, miután úszkáltunk pár percet. Villámgyorsan szem elől lehet téveszteni ugyanis a felszínre vezető léket, és onnantól kezdve a tájékozódás szinte lehetetlen, mert mindenhol csak a kőkemény jeget látjuk a fejünk felett. Nem árt, ha van baj esetére biztosító búvár, segítő is.

Szóval ezekért a 30-40 perces tavi merülésekért olyan iszonyúan nagy energiákat mozgosítunk, amit normál esetben nagyon sajnálnánk. És mit kapunk cserébe? A jég alatt sokkal sötétebb van, mint gondolnánk, minden sötétzöldben vagy sötétkékben játszik. Az állatok többnyire elbújnak, alig van mozgás. Az egyetlen, ami sokkal jobb, mint nyáron, az a látótávolság, ugyanis a víz maximum a búvárok mozgásától kavarodik fel. Persze élmény az is, amikor a felszínhez úszunk, megtapogatjuk a kemény jeget, figyeljük, ahogy a kilélegzett levegőbuborékok vándorolnak felettünk.

Ez nem egy hétköznapi élmény- semmilyen szempontból. Kaland, kihívás? Kinek hogy. Az ember gyakran úgy van vele, egyszer az életben minden kényelmetlenség ellenére bevállalja. Hogy megéri-e? Szerintem igen, mint annyi minden más izgalmas merülés. Egy másféle arcát ismerjük meg a búvárkodásnak, és ha az ember ésszel szervez, biztonságos is, meg sem fagyunk utána.

Ez a kulcsszó: az ész. Aki felelőtlen, az a világ legegyszerűbb merülőhelyén is életveszélybe sodorja magát, aki felkészül és határain belül marad, az a jég alatt is elboldogul. Hát ez a határvonal választja el az én felfogásom szerint a jó búvárt és a rossz búvárt. Az ember lehet őrült, de ne legyen bolond. A jég alatti merülés remekül illusztrálja, mi a kettő közt a különbség...

0 Tovább

Merülés a fagyos kontinensen

Orosz búvárok új mélységi rekordot értek el az Antarktisz vizeiben. Bár a merülés sikeres volt, nem kevés kihívással kellett szembenézniük.

Az Antarctica 100 nevet kapott expedíció során az Antarktisz egyik működő vulkánjának kráterében merültek alá. A kaland csak a rekordról szólt, tudományos célokat is szolgált, és felszereléseket is teszteltek a víz alatt.

A csapat Argentínában szállt hajóra, Ushuaiából indultak a Déli-Shetland-szigetek felé. A Csalódás-sziget biztonságos kikötőhelynek számít, mert védett öblét egy nagy félkörként ölelik körbe a sziklák: ez gyakorlatilag egy vulkán calderája. Ám olyan heves viharok nehezítették az utat, hogy tulajdonképpen csak 8 óra maradt a merülés végrehajtására.

A cél, mint az a névből is következik, 100 méteres mélység elérése volt. Majdnem sikerrel is jártak, 97 méterig jutottak a búvárok. Ez azért nagy szó, mert az Antarktisz közelében 20 méternél mélyebbre még soha senki nem ment, ehhez képest most két mély merülésre is sor került, a 97 méteres mellett egy 45 méteres mélységűt is sikerrel végrehajtottak.

A fenéken öt percet tölthettek a búvárok, ami elég volt a szükséges tesztek végrehajtására és a mintavételre. A víz hőmérséklete -3 fok volt, szóval megfelelő szigetelőképességű ruhára volt szükség, mert csak az emelkedés 71 percig tartott. A nagyobb mélységbe ereszkedő búvárokat társaik segítették, akik a tartalék légzőgázt vitték nekik. Ilyen merülésnél ugyanis többféle gázkeveréket használnak a különböző mélységekben.

A búvárok orosz fejlesztésű légzőautomatát és búvárkomputert teszteltek az extrém körülmények közt. Ez régi orosz módszernek is mondható, hiszen már a szovjet időkben szerették kipróbálni például az autóikat Szibéria jeges útjaitól az ország sivatagos részéig.

Ám azzal még nem volt vége a kalandoknak, hogy a merüléseket sikeresen végrehajtották, és minden búvár épségben a felszínre ért. Jéghegyek mezőjén kellett átnavigálniuk, ez a három nap volt a legnagyobb kihívás. Végül partot értek, és a csapat mind a tíz tagja hazatért Ororszországba. Talán a Guiness is a rekordok közé iktatja a 97 méteres merülést, de a búvárok állítólag büszkébbek arra, hogy a Jacques-Yves Cousteau által alapított búvár világszövetség, a CMAS már elismerte teljesítményüket.

0 Tovább

Máshogy színes világ

Nem csak a trópusi tengerek lehetnek látványosak a víz alatt, egészen másféle élőhelyeken is találunk színes, formagazdak élővilágot. Akár még az Északi-tenger mélye is rejthet változatos csodákat!

Fél évszázada süllyedt el egy lengyel halászhajó Dániától északnyugatra. A katasztrófában a legénység hat tagja vesztette életét, a Macurek roncsa pedig jelenleg 36 méteres mélységben nyugszik. 

Az eltelt évtizedek alatt a tenger teljesen meghódította a hajó maradványát. Önmagában a roncs nem lenne igazán izgalmas, egy kis halászbárka ugyanis messze nem olyan lenyűgöző, mint egy hadihajó. De nincs igazán nagy mélységben, ráadásul be is lehet pillantani a belső terekbe, tehát jó alaposan szét lehet nézni.

És ez a lényeg: a hajón rengeteg színes szivacs és más élőlény telepedett meg, amik pár helyen szinte teljesen elfedik a felépítményt, nehezen kivehetővé teszik a formákat. Az üregekben, lukakban kis élőlények bújkálnak, néhol halak bukkannak fel a búvárok előtt. Ez a roncs így kelt új életre: noha acélból és fából épült, most úgy néz ki, mintha maga is élővé vált volna. Misztikus élménnyé vált a merülése, és az alábbi videók nyilván igazolják, a hideg, zöld tengervíz mélyén is érdemes lámpával merülni, hogy megcsodálhassuk a színeket.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Google hirdetés

Hirdetés

Utoljára kommentelt bejegyzések

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog

Hirdetés