Erősen vastagodik a jég az elmúlt napok hideg időjárásának köszönhetően, aminek örülnek azok, akik a befagyott tavak felszínén sportolnának- és azok is, akik inkább a jég alatt néznének szét.

A jég alá merülés elég őrült dolog, valljuk be. Az ember józan esze tiltakozik ellene: oda megyünk, amitől mindenki retteg. A jéghideg víz kicsit sem barátságos közeg, és nem olyan könnyű kiugrani a jégpáncél alól- mondjuk ki, inkább lehetetlen, ha nem vagyunk a jó helyen. Sokkal hosszasabb előkészületet igényel egy ilyen merülés, mint ha csak búvárkodni indulnánk egy tóban!

Egyrészt megfelelő felszerelést kell előkészíteni, általában két, fagymentes légzőautomatát szerelünk fel, mert kell a biztonsági tartalék. Nagy hidegben ugyanis a nyomáscsökkentő elfagyhat, ami nem szerencsés, gyorsan elszökhet a levegő. A ruha is vagy vastag neoprén kell hogy legyen, vagy inkább a jobban szigetelő de jóval drágább szárazruha. És az arcunk még úgy is szinte megfagy, amint egy pillanatra víz éri. A maszk ugyanis nem takarja teljesen, tehát a merülés az első másodperctől egészen másféle élmény, mint nyáron. Ha kicsit is elhanyagoljuk a megfelelő beöltözést és szivárogni kezd a ruhába a jéghideg víz, azt mindenki megemlegeti... 

És ez még mindig nem elég. Egyrészt ha elég vastag a jég, hogy megállhassunk rajta, akkor ahhoz is túl vastag, hogy könnyen léket vághassunk. Láncfűrésszel vagy más eszközzel kell valahogy elegendő méretű léket kialakítani. És ez csak egyetlen kijárat a felszínre, szükség van kötélre is, hogy oda visszataláljunk, miután úszkáltunk pár percet. Villámgyorsan szem elől lehet téveszteni ugyanis a felszínre vezető léket, és onnantól kezdve a tájékozódás szinte lehetetlen, mert mindenhol csak a kőkemény jeget látjuk a fejünk felett. Nem árt, ha van baj esetére biztosító búvár, segítő is.

Szóval ezekért a 30-40 perces tavi merülésekért olyan iszonyúan nagy energiákat mozgosítunk, amit normál esetben nagyon sajnálnánk. És mit kapunk cserébe? A jég alatt sokkal sötétebb van, mint gondolnánk, minden sötétzöldben vagy sötétkékben játszik. Az állatok többnyire elbújnak, alig van mozgás. Az egyetlen, ami sokkal jobb, mint nyáron, az a látótávolság, ugyanis a víz maximum a búvárok mozgásától kavarodik fel. Persze élmény az is, amikor a felszínhez úszunk, megtapogatjuk a kemény jeget, figyeljük, ahogy a kilélegzett levegőbuborékok vándorolnak felettünk.

Ez nem egy hétköznapi élmény- semmilyen szempontból. Kaland, kihívás? Kinek hogy. Az ember gyakran úgy van vele, egyszer az életben minden kényelmetlenség ellenére bevállalja. Hogy megéri-e? Szerintem igen, mint annyi minden más izgalmas merülés. Egy másféle arcát ismerjük meg a búvárkodásnak, és ha az ember ésszel szervez, biztonságos is, meg sem fagyunk utána.

Ez a kulcsszó: az ész. Aki felelőtlen, az a világ legegyszerűbb merülőhelyén is életveszélybe sodorja magát, aki felkészül és határain belül marad, az a jég alatt is elboldogul. Hát ez a határvonal választja el az én felfogásom szerint a jó búvárt és a rossz búvárt. Az ember lehet őrült, de ne legyen bolond. A jég alatti merülés remekül illusztrálja, mi a kettő közt a különbség...