Búvár útikalauz a nyárra

Merülni mindenhol jó, de nem mindenütt ugyanolyan: pro és kontra érvek a tipikus nyaralóhelyek merülési lehetőségei kapcsán.

Egyiptom

A Vörös-tenger régi búvárfavorit, ennél közelebb trópusi tenger nem érhető el. Utazni általában charter járatokkal szoktak.

utazás alapok

Pro: a legjobb ár-érték arányú búvárutak ide szervezhetőek, akár szállodába, akár egy hetes hajós szafarira megy valaki. Utóbbi különösen vonzó a merülés szerelmeseinek, akár 20 merülés is belefér egy túrába, aminek az ára 1000-1100 euro körül indul repjeggyel. A víz nyáron 27-29 fokos, láthatunk delfint, cápát, teknőst. Északon legendás hajóroncsok vannak, no meg mindenfelé álomszép korallkertek. Szóval ha csak az árról és a látnivalókról beszélünk, Egyiptom máig verhetetlen, főleg hajós szafarival. Színvonalas szolgáltatást kínáló magyar szervezőből több is akad.

Kontra: a biztonsági problémák miatt nem túl jó az ország híre. Noha a nyaralóhelyeken nem kell félni, a városok hangulata mostanában kicsit lehangoló, sokan kihagyják az olyan, egyébként nagyon izgalmas felszíni programokat, mint Luxor vagy Kairó meglátogatása. Egyiptom kitűnő adottságú ország, talán a jövőben javul a helyzet, ám e pillanatban sokan aggódnak a nyaralók közül. Akár van ok rá, akár nincs, ez rányomhatja a bélyegét az utazásra.

Horvátország

Az Adriára minden évben özönlenek a magyarok, köztük sok búvár is. Csak be kell pattani az autóba, és pár óra alatt el is érhető a tenger, ami sokakat vonz, mint ahogy a nyaralóhelyek változatossága az Isztriától Dalmáciáig is.

Pro: a rugalmasság feltétlenül mellette szól, hiszen nem kell repülési menetrendhez igazodni. Lehet hosszabb és rövidebb utat tervezni, hosszú hétvégést vagy inkább a nyugodt hét eleji időszakot választani és így tovább. Nagy a választék megfizethető apartmanból. Vannak olyan részei az országnak, ahol a felszíni programok is nagyon vonzóak (pl. Isztria). A merülési lehetőségek is sokfélék, a roncskedvelők vagy a part közelében sekély vízben nézelődők is megtalálhatják a számukra ideális helyet. Több magyar búvárbázis is van az országban, ahol merültetnek, tanfolyamokat szerveznek.

Kontra: nem nagyon lehet nagyobb élőlényekre számítani a víz alatt. A víz hőmérséklete mélyebben még nyáron is 20 fok alatt van, kell a vastag búvárruha. Noha az önellátó apartman olcsó, ha valaki olyan kényelmes, teljes ellátásos túrában gondolkodik mint egy egyiptomi hajós szafari, erősen megdrágul az út, és a merülések árai is erősen szórnak, az Isztrián például elég drága búvárkodni. Egyénileg nem ideális úti cél, hiszen egyedül leautózni drága, míg repülős utaknál ez nem tényező.

Ciprus

A Földközi-tenger keleti medencéjében található sziget az utóbbi években vált népszerűvé nálunk. Jelenleg a Wizzair fapadosai járnak oda, hetente többször is.

utazás alapok

Pro: a víz nyáron nagyon kellemes, 25-28 fokos. Nagy a szállások választéka, bárhol lehet éttermet, boltot, kávézót találni, remek búvárbázisokból is bőven akad. Itt van egész Európa egyik legizgalmasabb hajóroncsa, a hatalmas Zenobia, ami önmagában elég egy búvártúrához, ráadásul pár perc hajóúttal elérhető Larnacából, így még két merülés után is visszaérhetünk a hotelbe kora délután. Mivel hetente több gép jár, ezért lehet pár napos vagy egy hetes túrát egyaránt szervezni, és a reptér Larnacától csak pár perc. Érdekes felszíni program a látogatás a török oldalon Nicosiában.

Kontra: a lenyűgöző Zenobián túl a merülési lehetőségek kevésbé vonzóak. A legtöbb helyen csak átlagos mediterrán élővilág van, a merülés viszont sehol nem olcsó. Ha valaki nem Larnacán száll meg, akkor az igazi búvárélménynek számító Zenobia eléréséhez transzfer kell és a merülés még drágább lesz. A népszerű nyaralóhelyek nyáron igen zsúfoltak, és ebben az időszakban nehéz olcsó repjegyet is kifogni.

Málta

Sok szempontból Ciprushoz hasonló adottságú ország, nyáron kellemes vízzel, színvonalas búvárkodási lehetőséggel, ráadásul a miniállam a felszínen is nagyon sok látnivalót tartogat. Könnyen elérhető, hiszen két fapados is jár oda, a Ryanair és a Wizzair, így a repülőjegyek ára nyomottabb.

Pro: ellentétben Ciprussal, itt éppen az a jó, hogy nem egy kiemelt merülőhely van, hanem tucatnyi hasonló érdekes zátony vagy roncs merülhető. Kifejezetten változatos lehet a búvártúra, és mivel az országban kiemelt szerepe van a búvárturizmusnak, nagyon színvonalas bázisok várják a vendégeket. Az árak is kedvezőek. A sziget bármely pontján keres valaki szállást, a búvárbázisok teljes transzfert vállalnak, tehát nagyobb a szabadság. A helyi buszokkal bejárható az egész sziget, önállóan felfedezhetőek a felszíni érdekességek. A víz nyáron kellemesen meleg. Nem csak egy hétre, rövidebb időre is lehet az utat tervezni.

Kontra: a kicsit kopár sziget tikkasztóan forró a kánikula idején. Hiába lehetne kirándulni, ha az embert égeti a nap. Mivel körbemerülik a búvárok a szigetet, az autós transzfer mindenképpen része a programnak, azaz a nap nagy része elmegy a két merüléssel. A mélyebb roncsokhoz nem árt a haladó búvári végzettség. A merülések többsége partról zajlik, tehát van egy kis séta a felszereléssel- de aki eleve nem szereti a hajózást, annak ez inkább pozitívum.

Kanári-szigetek

Amióta Wizzair illetve Ryanair fapadossal négy sziget is elérhető közvetlen járattal, még népszerűbb lett az Atlanti-óceánban található szigetcsoport.

Pro: jó időszakban foglalva teljesen megfizethető a repjegy, a szállás, az autóbérlés. A szigetek a felszínen önállóan bebarangolhatóak, lenyűgöző természeti szépségekkel és általában nyáron sem elviselhetetlenül nagy a meleg. Változatosak a merülési lehetőségek, vannak nagy halrajok, ráják, teknősök, kisebb aljzatlakók, Lanzarote mellett víz alatti szoborparkot is kialakítottak. Többfelé találni jó búvárbázist.

Kontra: a víz nyáron sem túlzottan meleg, 22-24 fokos, tehát kell a vastag neoprénruha. Néha igencsak fel tud korbácsolódni az óceán vize. Kifejezetten a búvárkodásról szóló túrát nem érdemes minden szigetre tervezni, talán Gran Canaria a legalkalmasabb ilyenre. Mivel messzebb van, általában nem érdemes egy hétnél rövidebb időre felkeresni a szigetcsoportot.

Görögország, Törökország

A magyar nyaralók két közkedvelt úti célját egy kalap alá veszem, noha nyilvánvalóan komoly a különbség mondjuk Korfu és Alanya között. Az viszont tény, hogy a fenti országokkal szemben ezekben a búvárkodás inkább csak mellékes program, tehát a merülés jellemzően csak egy nap a nyaralásból, nem pedig az utazás kifejezett célja. Görögországba fapados is jár, az utazásszervezők pedig chartereket is indítanak.

Pro: nagy a választék olcsóbb és drágább útból a jól kiépített nyaralóhelyekre, tehát aki nem akar szervezni, az egyszerűen befizet egy mindent tartalmazó csomagra. Last minute áron foglalva pedig kifejezetten olcsó is lehet a nyaralás. Törökországban, a délebbre eső görög szigeteken kellemesen meleg a tenger vize. Pár ponton roncsot, üreget is lehet merülni, tehát elvileg érdekes lehet a búvárkodás.

Kontra: a szervezett utakon bele lehet futni kellemetlenségekbe, zsúfolt hotelekbe, transzferbuszokba. A búvárkodás terén az lehet a gond, hogy nehezebb olyan bázist találni, akik kifejezetten a rutinos búvárokra koncentrálnak, nem pedig a merülést kipróbálni akaró nyaralókra. Nem nagy élmény tucatnyi teljesen kezdőt kerülgetni a hajón vagy a parton. A merülőhelyek egy részén gyakorlatilag semmi nincs, kihaltak látványosság nélkül- ingyen rendben lenne, de itt fizetni kell érte. Szóval kicsivel komolyabb utánajárást igényel, hogy normális búvárbázist találjunk, ahol kis csoportokban kínálnak merülést látványosabb helyeken. Nem megoldhatatlan, de helyismeret nélkül bele lehet futni kellemetlen meglepetésekbe. Viszont ha teljesen rutintalan családtag utazik velünk, itt aztán nem nehéz próbamerülésre szakosodott búvárbázist találni a számukra.

Magyarország

A végére hagytam a "hazai pályát". Ismerjük az országot, tudjuk mire számíthatunk, legalábbis a felszínen- a víz alatti lehetőségek viszont korlátozottak. Azért ne legyintsünk rájuk!

utazás alapok

Pro: nem kell sok órát autózgatni vagy repülni, nem kell szállásköltséggel kalkulálni ha csak egy napra megyünk valamerre. Gyakorlatilag ötletszerűen is elugorhatunk egy tóhoz. Már nálunk is van olyan kiépített hely, ahol a búvárkodáshoz szükséges dolgok mind bérelhetők, van infrastruktúra is. A dorogi (pontosabban Esztergom-Kertváros) Palatinusz-tó mellett két búvárbázis is van például. Olyan világszínvonalú búvárlátványosság is van Budapesten, mint a Molnár János barlang illetve a kőbányai pincerendszer, és ezeknek akadnak részei, amelyek átlagos kedvtelési búvárok számára is elérhetőek.

Kontra: a tavakban a látnivalók és a látótávolság is korlátozott. Nyáron gyakran előfordulhat, hogy az előttünk merülő több búvár felkavarja az aljzatot, így még a szokásosnál is kevesebbet látni. Kőbányán a víz igen hideg, a Molnár János barlang pedig mégiscsak egy barlang, nem vonzó mindenkinek. 

Konklúzió

Nem lenne az igazi az összeállítás, ha nem írnám le a saját véleményem. Aki kifejezetten a jó merülés kedvéért utazna nyáron, annak az egyiptomi szafari a nyerő választás. És slussz. Hosszú évek óta szafarizok nyaranta a Vörös-tengeren, tudom, miről beszélek.

Málta vagy a horvát Adria sokkal családbarátabb választás. Az előbbi mellett szól a melegebb víz, a több roncs, az utóbbi azoknak jó, akik számára a rugalmasság a fontos. A török vagy görög nyaralóhelyeken is jó egy-kettőt csobbanni, de ha tényleg szempont az izgalmas merülés, elsősorban ne ezekben az úti célokban gondolkodjunk. Ciprus nálam sokkal inkább őszi úti cél, egyrészt mert a víz még novemberben is 22-23 fokos, másrészt akkor jóval kedvezőbb az ár. A Kanári-szigetek régi kedvencem, én nagyon szeretem, de tudom, hogy az emberek nyaraláskor melegebb vízű tengerhez vágynak.

És Magyarország? Szerintem mázlisták vagyunk, mert Pesten ilyen izgalmas helyek is akadnak, tehát aki igazán lelkes búvár, egyszer keresse fel a Molnárt vagy Kőbányát, garantáltan emlékezetes lesz a kalandja. A tavakat sem írnám le, mert az édesvizekben is van élet, csak meg kell találni. És merülni mindenhol jó...

0 Tovább

Ha nyár akkor kuponozás

Eljött az olcsósított búvártanfolyamok ideje- elmondom, mire figyelj.

tanfolyam alapok

Megjelentek a kuponos oldalakon a roppant nagy kedvezménnyel hirdetett búvártanfolyamok. Az esetenként 50-70-80 százalék engedmény nagyon csábító, de mielőtt fejest ugranál a történetbe, lássunk pár fontos információt.

Először az a kérdés, milyen tanfolyamot hirdetnek. Fontos, hogy kapj a végén nemzetközileg elismert búvárigazolványt. Minden rendszer azt állítja, az ő kártyáit bárhol elfogadják, és tapasztalatom szerint ez igaz is. Ha a PADI, SSI, NAUI, UEF vagy más betűszavak kombinációja nem mond semmit, érdeklődhetsz fórumokon. Fontos, hogy pár rendszernek van egy nem teljes jogú, afféle "félbúvár" kezdő tanfolyama is, ha ezt hirdetik, inkább ne ezt válaszd. Ha nem írják le egyértelműen, kérdezz rá, milyen szintű tanfolyamról van szó.

Kérj legalább egy vázlatos időbeosztást. Bár több ajánlatban láttam, hogy leírják, hányszor van uszodai gyakorlás, hány nyílt vízi merülésre kerül sor, azért nyugodtan kérhetsz konkrétumokat. Olcsó vagy sem- te vagy a megrendelő.

tanfolyam alapok

A nagyon olcsó kuponos ajánlatok az árban nem foglalt járulékos költségektől válnak igazán izgalmassá. Ezeket a legtöbb helyen csak felsorolják, te viszont kérj egészen pontos összegeket. A tananyag ára, a minősítő kártya díja, a merülések költsége nem változik egyik napról a másikra, aki annyit mond hogy "ez csak jelképes" vagy "majd a végén összesítünk", az sumákol. Korrekt cég nem árul zsákbamacskát. 

Hogy értsd, miért fontos ez: mondjuk egy 80 ezres tanfolyamot 20 ezerért kínál valaki, árban oktatással, felszerelés bérlésével. Azt mondod, ez egy nyerő ajánlat. De az nem szokatlan, hogy a tananyag díja szintén 20 ezer, a kártya díja 15 ezer, a merülés ára meg mondjuk alkalmanként 3 ezer. Azaz a végén úgy fest, többe került a leves mint a hús. 

Ha megnézed egy nem kuponozó búváriskola oldalát, könnyen lehet, hogy 80 ezerért olyan tanfolyamot kínál, amiben mindez benne van! S ilyen összevetésnél a "nagy kedvezmény", ha egyáltalán olcsóbb lesz a kuponos tanfolyam vége, gyorsan elolvad... Akár a kuponozó iskola saját honlapjára is elmehetsz, és ott kiderülhet, az alapárban ott is benne van a tananyag meg a többi, szóval egy kitalált összegből kapsz elméleti engedményt. 

tanfolyam alapok

Lebeszélni senkit nem akarok, vannak nagyon korrekt, tisztességes búváriskolák, ahol a kuponozás a marketing része, de az olcsósággal nem jár együtt felületesség. Én csak azt szeretném, ha a jövő búvárai jó helyeken kapnának alapos képzést, és valóban beleszerethetnek a víz alatti kalandozásba. Nyugodtan érdeklődj, válogass, kalkulálj, válaszd a szimpatikus, korrekt, részletes ajánlatot tevőket, illetve azokat, akik több lehetőséget is felkínálnak, például magyarországi búvárvizsga helyett akár külföldit és így tovább.

Az se baj, ha látszólag drágább lesz a vége- a te biztonságod, a te élményed a tét, és ez nem spórolás kérdése. Pont ezért javaslom akár azt is, hogy a kuponosok mellett menj el más iskolákba is, beszélj az oktatókkal, nézz szét, és válaszd a szimpatikus helyet. Hosszú távon biztosan nem a legelső búvártanfolyamod ára lesz a döntő- és még az is megtörténhet, hogy a nem a kedveményekkel csábító, hanem egyszerűen korrekt oktatók legalább ugyanannyit tudnak neked spórolni minőségi, de megfizethető felszerelések ajánlásával és így tovább. Szóval nem mindig az az olcsóbb, ami elsőre annak látszik...

0 Tovább

A búvárkodás biztonságáról

A brit búvárszövetség (BSAC) éves baleseti statisztikája szerint 20 éve nem volt olyan kevés merülés közben bekövetkező haláleset, mint tavaly. Ez főleg annak a fényében jó hír, hogy nyilván egyre többen búvárkodnak, így egyre több a merülés is. Ehhez képest összesen 9 brit búvár halálos balesetéről számoltak be. Emellett természetesen voltak nem tragikusan végződött esetek is, ám számuk elenyésző a rengeteg balesetmentes, remekül sikerült merüléshez képest. 

alapok baleset

A BSAC éves jelentését minden évben átfutom, és akit alaposabban érdekelnek a búvárkodás aktualitásai, nyilván hozzám hasonlóan beleolvasnak. Egy átfogó statisztika sokat mond arról, hogy milyen jellegű balesetek történtek, milyen korcsoportba tartoznak az áldozatok és sérültek, mik a legtipikusabb okok. 

Ma a búvárkodás kifejezetten biztonságosnak számít. A tények azt mutatják, hogy a komoly balesetek egy része korábban már meglevő egészségügyi problémára vezethető vissza, és csak a véletlen műve, hogy épp merülés közben okozott tragédiát. Mondhatni, ha valakinek rakoncátlankodik a szíve, nem csak a víz alatt kerülhet bajba, hanem akár akkor is, ha fel kell sétálnia a negyedik emeletre. Ilyenkor is fontos azonban, hogy minél előbb felismerjék ezt, és kórházba kerüljön az áldozat, akin talán még lehet segíteni.

Még hasznosabb a megelőzés, azaz a rendszeres orvosi vizsgálat, ami kiszűrheti a kockázati faktorokat. Ne feledjük azt se, hogy az idősebb búvároknak érdemes úgy tervezni a merüléseket, hogy azok ne legyenek túl mélyek vagy túl megterhelőek. 

A búvárkodásban egyébként is fontos, hogy mindenki a határain belül maradjon. Kezdőként csak olyan merülést szabad bevállalni, amit biztonságosan végre tudunk hajtani- mindig lehet nemet mondani! A balesetek egy része könnyen elkerülhető lenne akkor, ha mindenki betartaná az alapszabályokat, odafigyelne a felszerelés állapotára, nem maradna el a társától és így tovább. Tehát maga az emberi hiba is veszélyfaktor lehet.

Ezek közé sorolom a felelőtlenséget is, amikor valaki esztelenül mélyre megy, vagy figyelmen kívül hagyja a figyelmeztetéseket. A túl erős áramlás, a rossz idő, egy zegzugos roncs még a legrutinosabb búvárt is bajba sodorhatja- szóval nem csak a kezdők mondhatnak nemet, a tapasztaltabbak is kihagyhatják a merülést veszélyes helyzetben.

A felszerelések hibája az egyik legritkább oka a baleseteknek. A régóta bevált, magas minőségű búvárfelszerelések normál karbantartás esetén nagyon ritka esetben hibásodnak meg. Egy képzett búvár pedig egy-egy problémát meg is tud oldani- ezeket a szituációkat akár medencében is jól lehet gyakorolni. 

Végül van még egy fontos faktor, amit én megemlítenék a búvárkodás biztonsága kapcsán. Egyszerűen változik a szemlélet: noha van, aki szerint túlságosan üzleties alapúvá vált a búvárkodás, de a történet másik fele, hogy a kezdőket nem rángatják bele mélymerülésekbe, a turisták nem saját szakállukra merülgetnek ismeretlen helyeken hanem szervezett túrákra fizetnek be és így tovább.

Még én is emlékszem azokra az időkre, amikor az számított vagánynak, aki a mélységmérővel tudta igazolni, hogy lejjebb jutott mint a többiek. 50-60 méteres merülések fordultak elő, amelyek enyhén szólva is túl kockázatosak voltak. (Nem is mindenki élte túl ezeket a búvárkalandokat, sajnos.) Manapság arról beszélünk elismerően, aki a legjobb képeket készíti, aki a legügyesebben szúrja ki a rejtőzködő apró víz alatti állatokat, vagy aki szépen lebeg és semmiben sem tesz kárt maga körül. 

Szóval aki úgy gondolja, azért nem merül, mert az nem biztonságos, téved. Egyszerűen csak be kell tartani a szabályokat, tudni kell, mire vagyunk képesek, és nem értelmetlen kockázathajszolásban kell megtalálni a kalandot, hanem az élővilág megfigyelésében, megörökítésében. Így lehet a merülés igazi megnyugvást hozó, örömöt adó kedvtelés, amit hosszú-hosszú éveken át űzhetünk.

0 Tovább

Kinek való a búvárkodás?

Ahogy jön a nyár, a tengerparti üdülések időszaka, egyre többen kezdenek el kacérkodni a víz alá merülés gondolatával. Így aztán évről évre visszatérek én is néhány alapkérdésre. Most épp arról szeretnék mesélni, szerintem kinek való a búvárkodás.

Az egyszerű válasz az, hogy szinte mindenkinek. De ez tényleg csak leegyszerűsítés, mert ezt én magam sem hiszem el, aki szeretek merülni. Nekem mindig az az alapelvem, hogy az búvárkodjon, aki tényleg ezt akarja, és aki képes valóban megszeretni a víz alatti kalandozást.

Szerintem az első lépés az, hogy az ember jól érezze magát a vízben, tehát aki valamiért retteg, először próbálja leküzdeni ezt az érzést, keresse meg az okát. Jó módszer erre az, ha valaki csak búvármaszkkal nézelődik a felszínen úszkálva, ez egyébként is igen jó bevezetés az "igazi" búvárkodáshoz, ráadásul kicsik és nagyok biztonsággal űzhetik. Nem szabad erőltetni azt, hogy valaki "csakazértis" palackkal merüljön- aki rákattan a felszín alatti világra, annak maximum csak kicsi biztatás kell majd.

Aki kezdő, annak meg kell értenie azt, hogy eleinte csak szokja az új helyzetet, jóval később jön amikor valóban élvezi a búvárkodást.  Türelem, lelkesedés, kitartás, és persze tudatosan kell keresni azt, igazán mi köti le a merülésben (az élővilág, a roncsok, a nagyvadak, a fotózás)- előbb-utóbb kialakul a szenvedély.

Persze a tanfolyam előtt állva ez még nagyon távoli jövőnek tűnik. Egyáltalán, miről is szól ez a tanfolyam-dolog? Aki nem tudja rászánni az egy hetet egy normális alapfokú búvártanfolyamra, aki úgy véli, nem fog kisiskolásként addig ismételni és gyakorolni, amíg búvárt nem faragnak belőle, az hagyja a merülést. Az alapismeretek elsajátítása nem nehéz, de ha valaki nincs velük tisztában, az életét kockáztatja. Szóval akinek nyűgnek tűnik egy búvártanfolyam, inkább keressen más hobbit.

A következő kérdés a búvárkodás pénzügyi része. Nem áltatok senkit, ez a hobbi is pénzbe kerül. A tanfolyam egyszeri kiadás, nem is olyan rettentően sok, de utána a jobb merülések kedvéért utazni érdemes. Lehet ezt az egészet költséghatékonyan űzni, egy tengerparti nyaralás során be lehet fizetni egy merülésre, ahol kicsit magasabb árért, mondjuk 30-40 euróért a teljes felszerelést biztosítják a végzett búvárok számára, de oda is el kell jutni. Felszerelést már az vásároljon, aki komolyan beleszeret a búvárkodásba, és van annyi rutinja, hogy ésszel tud választani- a számára megfelelő tudású és minőségű, és ezzel együtt megfizethető cuccot vehet.

Ha már a pénz szóba került, aki mindig mindent meg akar spórolni, inkább ne a búvárkodást válassza. Egyszerűen a víz alatti lét biztonsága megköveteli, hogy bizonyos követelményeknek meg kell felelni a búvárnak is, a felszerelésnek is, a merülés szervezőjének is. Az olcsó megoldás gyakran kockázatos is, ez a helyzet.

Vagy pedig az olcsó megoldás egyszerűen csak átverős. A kuponos tanfolyamokról már elmélkedtem, a lényeget itt is leírom: minden tételt össze kell adni! Egy normális, nem kedvezményes tanfolyami ajánlatban benne van minden, könyv, tantermi órák, uszodai foglalkozások, nyílt vízi vizsga, felszerelésbérlet. Ha valaki látszólag tizedáron kínálja a képzést, de aztán szépen pakolgatja rá a tételeket, igen könnyen elérheti a végső ár egy normál tanfolyamét. Milyen oktató az, aki az elejétől fogva be akar csapni? Egy normális iskola 70-90 ezer forint körüli összeget kér el a tanfolyamért, ennyit megér az, hogy az embert tisztességesen megtanítják búvárkodni. Láttam olcsó és korrekt kuponos tanfolyamot is, de ismétlem, mielőtt lelkesen fejest ugrana bárki a szuperkedvezményes lehetőségbe, előbb kérdezősködjön, mi van benne. Jó kompromisszum lehet a bevezető merülés, amikor kisebb összegért medencében vagy tengerben ellenőrzött körülmények között lehet merülni a teljesen kezdőknek, oktató kíséretében.

És jöjjön az a rész, ki az, aki különösen élvezheti a merülést! Vannak, akik vízimádónak mondják magukat, mégsem jutnak el addig a lépésig, hogy egyszer szinte eggyé válva a vízzel, alá is merüljenek. Nekik érdemes kipróbálni az érzést, és rájöhetnek, még számukra is kínálnak új élményt a tavak és tengerek. Sokan szeretik például a teknősöket, delfineket, cápákat, noha csak filmekből ismerik őket- állítom, ezerszer nagyobb élmény a víz alatt látni őket. Ha vannak kételyek, jó dolog-e a merülés, ezek egy pillanat alatt szertefoszlanak, amint felbukkan egy delfincsapat.

Eleve azoknak van jó esélye megszeretni a búvárkodást, aki általában szeretik a természetet. A  merülés olyan kicsit, mint egy víz alatti kirándulás, régen a természetjárókhoz csatlakoztak az első búvárklubok. Fantasztikus dolgokat figyelhetünk meg odalenn, olyan apró, különleges élőlényekkel nézhetünk szembe, amiket a világ túlnyomó része csak ismeretterjesztő filmekből ismer.

A történelemrajongók múltbeli tengeri csatákban elsüllyedt hajók roncsainál merülhetnek, hajókatasztrófák maradványait nézhetik meg testközelből. A kincsvadászokat viszont nem biztatom inkább, mert az átlagbúvárok semmit nem hoznak, nem hozhatnak fel a felszínre- se élőlényeket, se szuvenírokat roncsokról. Kivételt a szemét képez, illetve a fényképek. Mert a lelkes fotósok számára is új lehetőségeket nyit a mélység világa, sokan csak a víz alatti fotózás kedvéért öltenek búvárfelszerelést.

Tudni kell azt, hogy a mi korunkban, amikor már annyi mindent megismertünk a Földön, a víz alatti világ tartogatja a legtöbb felfedeznivalót. Legyenek azok új fajok, elveszett roncsok, még fel nem tárt barlangok, hétről hétre hallunk valami izgalmas felfedezésről. A legnagyobb mélységek világa persze búvártechnikával fel sem deríthető, de jó belépő a merülés a komolyabb kutatáshoz. Aki ilyen jellegű tudományos karrierben gondolkodni, az úgysem ússza meg a búvártanfolyamot.

De más olyan munkák is vannak, amelyek csak a búvárok számára nyitottak: a jól fizető, de roppant veszélyes mélytengeri merülések például olajfúró-tornyok mellett. Sokan élnek trópusi tengerparton abból, hogy egy búvárbázison oktatóként vállalnak munkát. Ehhez is egy kezdő búvártanfolyam a belépő.

Szóval arra a kérdésre nem lehet egyszerű választ adni, miért érdemes belevágni a búvárkodásba. Mindenkinek másért... Csak egy kis bátorság kell, és kinyílhat előttünk egy teljesen új világ, ami számtalan szép pillanattal, izgalmas kalanddal örvendeztethet meg. Érdemes esélyt adni!

0 Tovább

Zaklatás a mélyben

Meglehetősen durva történetet osztott meg egy utazó, aki teljesen kezdőként szeretett volna belekóstolni a búvárkodásba egy profi oktató felügyelete alatt. Ám arra nem számított, hogy a kellemes kalandnak igérkező merülés során, kihasználva a helyzetet, a rutinos vezető fogdosni, tapogatni fogja.

Az eset Indiában történt, Goa szigetén. A hölgy barátaival együtt vett részt a programon, ami a világ számtalan pontján egyike a szokványos turistacsalogatóknak. A búvárkodásról mit sem tudó kezdőket rövid felkészítés után egy hivatásos búvár szoros felügyelete alatt engedik a mélybe, hiszen önállóan nem lennének képesek a biztonságos merülésre. A kezdők megnyugtatása érdekében, illetve a biztonságuk okán általános, hogy a profi folyamatosan fizikai kontaktusban van vele: fogja a kezdő palackját és kezeli felszerelését, esetleg adott helyzetben megfogja a kezét.

A fiatal hölgy a bázis rutinos oktatójával indult el merülni, a víz alatt a többi búvárhoz képest más irányba indultak. Nem nagyon volt a közelben senki, amikor a kezdő azt vette észre, vezetője keze útnak indul a testén. Nem értette, mi történik, de menekülni nem nagyon tudott. Miközben félt a tolakodástól, a zaklatástól, úgy érezte, teljesen ki van szolgáltatva, hiszen egyedül nem tudott volna biztonsággal merülni, a felszínre emelkedni. A gyorstalpaló tanfolyamon gyakorlatilag csak egy víz alatti kézjelet tanítottak meg neki: azt tudta jelezni, hogy minden rendben.

Ám hiába mutatott OK jelet, a valóságban egyáltalán nem érezte jól magát. Hiába nézett körbe, senki más nem volt a közelében. A vezető szorosan tartotta a víz alatt, folyamatosan simogatta, megérintette, ő pedig a légzőautomatával a szájában értelemszerűen nem tudott segítségért kiáltani. A merülést szörnyű tortúraként élte meg, és nagyon megkönnyebbült, amikor végre a felszínre értek. Kiderült, a hajótól egészen távolra kalandoztak el, talán pont azért, hogy senki ne lássa, mi történt. A legénység azt hitte, baj történt, mert a szokásosnál jóval tovább voltak a víz alatt.

A zaklatást elszenvedő lány teljesen zavarban volt. Ám érezte, valami nagyon nem volt rendben. Megkérdezte a más oktatóval szintén merülő barátait, majd a többi oktatót is, hogyan zajlott, zajlik egy ilyen merülés, és mindenki egybehangzóan állította, a vendégek palackját, néha esetleg a kezét szokás megfogni. Egy normális bevezető merülésen jól érzi magát a kezdő, és élvezi az oktató is, hogy valakinek megmutathatja a felszín alatti világ különlegességeit.

Ám itt most valami egészen másról szólt a merülés, hiszen a többiek eltérő tapasztalatai után nem volt kérdés, az a bizonyos hivatásos búvár tudatosan irányította így az egészet. Az áldozat ezt felismerve a parton a többiek előtt vonta kérdőre a zaklató oktatót. Az hebegni kezdett, hogy pusztán a véletlen műve volt, mert meg kellett igazítani a felszerelést és így tovább. Az áldozat barátai ekkor értették meg, miért volt ennyire felzaklatva társuk, és nem hagyták, hogy lerázza őket az oktató. Kiálltak barátjuk mellett, és segítették mindenben, így tanúskodtak amikor a rendőrség elé került az ügy. Az eljárás még tart, és a hivatásos búvár akár börtönbe is kerülhet. Az is kiderült, más is tett már panaszt rá, de valószínűleg sok olyan rémült búvár is volt, aki nem mert a hatóságokhoz fordulni tanúk híján, vagy egyszerűen a szégyenérzet miatt.

Sajnos a történet nem egyedi. A kezdő, tanfolyamozó búvár egyértelműen kiszolgáltatott helyzetben van, és előfordul, hogy az oktató ezt gusztustalan módon próbálja kihasználni. Amikor mindez a víz alatt történik, ahol az életét féltő, rutintalan ember szinte teljesen ledermed, és nincs a közelében senki aki segíthetne, az oktató nem csak szexuális zaklatást követ el, életet is veszélyeztet, hiszen a másik pánikba eshet, balesetet szenvedhet. Az ilyen ügyet nem szabad annyiban hagyni, és remélhetően a mostani eset után igazságos ítélet vár a fogdosó gazemberre, akinek tettéről jelentést tettek a rendőrség mellett a nemzetközi búvároktatási rendszernél is.

Én személy szerint már a felszíni flörtölést sem tartom elfogadhatónak, hiszen egy tanuló nincs egyenrangú helyzetben az oktatóval. Ám addig, míg a nyomulás gyorsan rövidre zárható, nem történik tragédia- a tanulónak nem kötelező maradni az oktatójánál, ha az nem szimpatikus. De az erőszak egészen más tészta, akár víz alatt történik, akár a merülések közt, amikor valahol a víz partján, a tanfolyamhoz magányosan csatlakozó kezdőt zaklatja valakit. Legyen egyértelmű: a zaklatás, a megfélemlítés semmilyen tanfolyamnak nem lehet része, és persze az sem igaz, hogy bármiféle beavatási szertartás ürügyén ki szabadna használni a kiszolgáltatottságot. Az ilyesféle közeledés első jelére egyértelművé kell tenni, ha valakinek ez nem tetszik, és persze figyeljünk oda egymásra egy tanfolyamon, túrán, hogy közbe tudjunk lépni.

Kétségtelen, mi, búvárok, sok helyzetben egymásra vagyunk utalva, van egy különleges kötelék az együtt merülők között. De annak a túlzott bizalmaskodáshoz, zaklatáshoz semmi köze! Ha kialakul búvárok között a merülőtársi kapcsolatnál mélyebb és több, akkor az legyen két felnőtt ember, két egyenrangú partner közös döntése. Nem csak szerelemről, barátságról is lehet szó, hiszen búvátúrákon remek embereket ismerhetünk meg, akikkel víz alatt és felett egyaránt jól érezzük magunkat.

Pont emiatt ne hagyjuk, hogy szabadon garázdálkodhassanak olyan alakok, akik azt hiszik, a mélység mindent elrejt a többiek szeme elől. Vesse ki magából az ilyeneket az oktatók társadalma mellett a búvárok teljes közössége is, és mindig a gyengébb, a támogatásra szoruló kezdő mellé álljunk. Meg kell érteni mindenkinek, ez nem ártatlan dolog, hanem nagyon is elítélendő tett, ami megviseli az elszenvedőt és akár börtönbe juttathatja az elkövetőt. És ha ezzel tisztában lesz minden érintett, akkor talán elvétve sem fordul elő, hogy a tenger mélyének meseszép világa helyett egy gazember zaklatása jusson valaki eszébe, ha az első (és vélhetően egyben utolsó) merülésére gondol.

0 Tovább

Kalandok, kétségek és kihívások

Búvárkodni jó, de mindenkinél más út vezet el addig, amíg igazán élvezni kezdi a merülést.

A helyzet ugyanis az, hogy a víz alatti lét egyáltalán nem természetes egy ember számára. Ezzel nincs különösebb gond, elvileg a búvártanfolyam arról is szólna, hogy a kezdeti ellenérzéseket leküzdjük. Ám az, hogy az ember képes épségben befejezni egy merülést, még nem biztos, hogy igazán szereti is a búvárkodást. 

Tudjuk, érezzük, hogy sok élmény vár ránk odalenn, tehát igyekszünk legyűrni kétségeinket és szembenézünk a kihívásokkal. A szerencsésebbek már az első medencés merüléseken szuperül érzik magukat, de becslésem szerint a többségeknek szükséges néhány alkalom, amikor már nem gondolnak lépten-nyomon a veszélyekre, a felszerelésekre, nem a palackban levő levegőt ellenőrizgetik félpercenként, nem nézegetik idegesen állandóan, ott van a merülőtársuk a közelben.

Bizony, a társ, a felkészült vezető jelenléte az egyk legfontosabb. Az embert kezdőként igen gyakran segíti a gondokon az, hogy ott van valaki mellette, akiben feltétlenül megbízhat. Nincs minden merülésen vészhelyzet, amit csak együtt lehet megoldani, egyszerűen csak jobb párban búvárkodni. A szabályok is ezt diktálnák, de ezen túlmenően tényleg kellemesebb élmény, amkor egymásnak mutogatjuk a látnivalókat.

Ám igazán akkor lesz élvezetes a búvárkodás a pár mind a két tagjának, ha mind a ketten eljutottak egy olyan szintre, hogy nem az aggodalomról szól a merülés. És sokak elkövetik azt a hibát, hogy nem keresik az okát annak, miért nem tudják igazán jól érezni magukat, vagy nem segítik velük utazó párjaikat abban, hogy alapvető kétségeiket leküzdjék.

Oda kell figyelni a másikra, el kell kísérni a tapasztalatlan búvárt medencézni, nyugisabb merüléseket kell szervezni, át kell beszélni, ha valami gond van. És majd eljöhet a pont, amikor a korábbi aggodalmak nevetségesnek tűnnek. A barátnőm például eleinte a meredeken zuhanó falak mellett bizonyalanodott el- a nagy kékben úgy érezte, a semmiben lebeg. Ilyenkor elegendő volt akár fél percnyi kézfogás, hogy biztonságban érezze magát, aztán egy idő után ilyenre már nem volt szükség. Rájött, hogy a nagy kékben ugyanúgy lehet és tud lebegni, mint egy sekély zátony mellett.

Másnak a rendszeres uszodai gyakorlás segít, amikor rájön, a korábban szinte hihetetlennek tűnő feladatokat is meg tudja csinálni, sőt, többre is képes, mint hitte volna. A hölgyekre jellemzőbb, hogy bizonyos feladatokkal túl sokat küszködnek. Egy türelmes és jó oktató már a tanfolyamon képes kezelni ezeket a dolgokat, de sokak csak nagy nehezen eljutnak a vizsgáig, de bennük marad a bizonytalanság. 

Ilyenkor egy rutinos merülőtárssal gyakorlás is bőven elegendő lehet. Ismertem egy búvárt, aki két tucat merülése ellenére nagyon idegenkedett a maszkürítéstől. Beszélgettünk, mondtam, nézzük meg uszodában, mi a gond. Érdekes és persze alaptalan dolgokat adott elő, fiziológiailag miért alkalmatlan ő erre. Pechje volt, mert egy pofonegyszerű feladattal sikerült igazolni, ez a kifogás nem áll meg. És aztán szép lassan, lépésől lépésre sikerült eljutni a nagy célig- sőt, még egy kicsit nehezítettük is a feladatot. Minden ment, örültünk mind a ketten, én meg eltöprengtem, vajon miért nem figyelt rá oda az oktatója? Vagy egy rutinosabb barátja?

A legszerencsésebb az, ha a rendszeres merülőtárs képes segíteni. A gyakorláshoz két vizsgázott búvár esetén, két méter mély medencében nem kell oktató, csak türelem, odafigyelés, őszinteség. Ám hosszabb távon az erre fordított idő nagyon megtérül, hiszen mindenkinek élvezetesebb lesz a búvárkodás.

Ugyanis a párjába kétségbeesetten kapaszkodó búvárral a tapasztaltabbnak sem nagy buli a merülés. Aki ijedezik, az ragaszkodik a szokásos párjához, aki gyakran barátja vagy házastársa. Azt mondja, hogy vele szeret búvárkodni, de a valóságban inkább csak vele mer víz alá menni. Azt kell célként kitűzni, hogy őszintén mondhassa: "legjobban a párommal szeretek búvárkodni, DE bárki mással is szívesen merülök, mert kellően felkészült és felelősen dönteni képes búvár vagyok".

Aki élvezi a merülést, önállóan is lelkesen nézelődik a víz alatt, így nem csak annyit lát, amennyit neki megmutatnak, hanem maga is képes kiszúrni egy rejtőzködő csikóhalat, polipot. Azt gondolom, a kezdő számára az is nagy lökést adhat, amikor egy merülésen először ő vesz észre valami érdekeset. Ám ehhez el kell jutni addig, hogy túllépjen az ember az esetleges kétségein. Nyugodtan el lehet mondani őszintén, ha valamivel gondja van az embernek- aki szerencsésen átvészelt pár merülést, az lehet ügyes búvár, ha maga is valóban akarja, és segítséget kap. 

A szerencsésebb pároknál mind a ketten gyorsan eljutnak oda, hogy valódi örömöt jelentsen a búvárkodás, másoknál talán évekbe telik. Az viszont mindegy, régen mi okozott gondot, a kérdés az, megvan-e a kellő elszántság mind a két félben ahhoz hogy, a problémákat leküzdjék. Nem szabad csak úgy feladni, megéri egy kis energiát belefektetni ebbe, mert a sok közös kaland bőven kárpótol egy kis gyakorlásért- amitől ráadásul jobb, magabiztosabb búvárok leszünk, és biztonságosabb is lesz a merülés. Az ember azt mondja, "nincs kedve" merülni, pedig csak ódzkodik valamitől, mert nem sikerült a rossz tapasztalatokat átbeszélni, és így az idegenkedést sem sikerült feloldani. Nem titkolom, én is hagytam ki így merülést. Ez azért fontos, mert jelzi, hogy ebben semmi szokatlan nincs. Nekem is bőven szükségem volt plusz energia befektetésére, amíg igazán megszerettem a búvárkodást, és elkezdtem magam otthonosan érezni a mélyben.

A felszín alatti különleges, elsőre barátságtalan világban is bátran, vidáman létezni- nagy dolog ám ez. Ha olyan gyakorlatokat is meg tudsz csinálni, amik elsőre ijesztőnek tűntek, akkor büszke leszel magadra. És biztos, hogy sikerülni fog, hiszen a legelső, legfontosabb lépést már megtetted, amikor életedben először vízbe csobbantál palackkal a hátadon. Az embereknek csak töredéke mondhatja el magáról, hogy a víz alatt nem az életükért küzdenek, hanem tudatosan merülnek le. Innentől már minden lépés apróság, hiszen az már kiderült korábban is, hogy kellően merész és lelkes vagy.

Adj rá esélyt magadnak, hogy még jobban élvezd a búvárkodást, akár azon az áron, hogy szembenézel a kétségeiddel, egy kis kellemetlenséget vállalsz be, klóros vízben áztatod magad órákon át. Aztán váratlanul azt veszed majd észre, nincs is neked semmivel problémád, azon kívül, hogy túl messze van a következő igazi, tengeri merülésed dátuma... Így lesz a leküzdendő kihívásból életed nagy, izgalmas kalandja.

0 Tovább

Halálos rémületben

Ha egy búvár igazán pánikol, akkor nehéz közbeavatkozni- ám sokszor van ennek előjele, és igazán akkor lehetne tenni valamit.

Az egész problémakör akkor jutott ismét eszembe, amikor az interneten láttam egy videót, ami egy elég durva víz alatti pánik során készült. Manapság már sokan használnak minikamerát, így korábban meg nem örökített események soráról készül videó, és amit megosztanak, annak tanulsága is lehet. Nézzük először a rövidfilmet, nagyjából a felétől durvulnak be a dolgok!

Az az ijesztő, ahogy a pánikoló búvár kiköpi a szájából a légzőautomatát, aztán letépi magáról a saját maszkját, majd elutasítja a társ segítségét is, majdhogynem a búvárruhát is lehámozza a fejéről. Hatalmas, kikeredett szemeit látva nem is kétséges, halálos rémület járja át.

Ilyen balesetekben haltak már meg. A videóhoz nem nagyon van leírás, nem tudjuk, pontosan mi történt előtte, és csak bízni tudok benne, hogy szegény lánynak nem lett semmi baja. Az látszott, hogy a többi búvár próbál segíteni ahogy tud, de amikor a pánik uralja el az embert, akkor alig lehet valódi segítséget nyújtani: a pánikolót csak az érdekli, hogy kijusson a vízből, teljesen esztelenül cselekszik- a saját felszerelését dobálja el, ami életben tartaná a mélyben.

A pánik már csak ilyen. Nem csak búvárkodás közben fordulhat elő, elfogott már irraconiális rettegés embereket repülőn, metróalagúton, színpadra állva, ezer más helyzetben. Nem feltétlenül a magyarázat a lényeges; bár érdemes kielemezni mindent, hogy legközelebb ne forduljon elő ilyen. Minden balesetnek van tanulsága, még akkor is, ha szerencsésen végződnek. Általában több dolog adódik össze, amíg ilyen kezelhetetlen pánik alakul ki, és lehet beszélni arról, észlelhette volna-e a jeleket maga a búvár vagy a társai.

Mert úgy tartják, a legtöbb pániknak van előjele, és ezért a többségüket jóval korábban meg lehet előzni- a merülés elején, vagy akár a parton, készülődés közben. Mindenki kerülhet szorongató helyzetbe, én sem vagyok kivétel. Volt kellemetlen érzésem, de már tudom, ha ilyen van, igyekezni kell tudatosan tenni ellene, vagy érdemesebb kihagyni a merülést. Ha máson látom, hogy gond lehet, még akkor próbálok segíteni, amikor két biztató szó, vagy egy pár másodpercig tartó kézfogás elegendő. 

Ugyanis sem azt nem szeretném, hogy ilyen felvétel készüljön rólam, sem azt, hogy élőben lássak hasonló balesetet. Nem lehet minden esetet megelőzni, de ha egy részüket igen, akkor máris érdemes ilyen felvételeket nézni, baleseteket elemezni és felelősen búvárkodni. 

0 Tovább

Csak lemerülni egyszerű...

A minden búvárképzettség nélküli emberek jól teszik, ha kellő óvatossággal kezelnek minden ötletet, amik a tanfolyam nélküli merülés lehetőségével kecsegtetnek.

Búvárkörökben felzúdulást okozott, amikor közösségi finanszírozású kampányt indított egy fiatal amerikai, aki egy apró pumpával és tartállyal kiegészített légzőcsövet talált fel- ez pont arra lenne elég, hogy a víz alá bukó embernek odalenn még jusson egy slukk levegő, ami kitart a felszínig. Egyszerű, nagyszerű, vizsga sem kell hozzá- vagy mégis?

Bizony még ehhez is kell valamiféle eligazítás! A helyzet az, hogy egyszerű fizikai okai vannak annak, miért nem lehet csak úgy ész nélkül sűrített levegőt belélegezni akár pár méteres mélységben se. Egy blog messze nem alkalmas felület ennek a részletezésére, a lényeg az, hogy senkinek ne jusson eszébe csak úgy fogni egy palackot és lemerülni, hiszen "csak lélegzek és úszkálok, nem megyek mélyre, mi bajom lehet?" Sajnos ha a legfontosabb alapszabályokat nem tudjuk, akkor egy ilyen, minipalackos sznoriból vett levegő is elég lehet ahhoz, hogy életveszélyes sérülést szenvedjen az ember.

Az ötletgazda gyorsan ki is egészítette a termék leírását azzal, hogy hát mégsem lehet majd csak úgy, minden előképzettség nélkül használni- aztán váratlanul az egész projektet önszántából törölte. Nyilván rájött arra, hogy ha egy ilyen pár ezer forintos kütyüt boldog-boldogtalan megvehet, lesz olyan, aki nem tanulja meg a búvárkodás alapjait, vagy kölcsönadja, és ha súlyos baleset lesz a vége, komoly pereket akasztanának a nyakába.

Az ő hibája az volt, hogy ezt nem gondolta át előre. A búvárkodáshoz nem értő emberek pedig azt a hibát követhetik el, hogy lemerülés előtt nem próbálják megtanulni az alapokat. Nem szabad ész nélkül víz alá menni, mert odalenn bizony nem mi vagyunk hazai pályán. Sajnos nem egyszer fordul elő komoly baleset olyanokkal, akik teljesen képzetlenül merülnek- néha még úgy is, hogy egy rutinosabb búvár van mellettük. Egyedül pedig lényegesen komolyabb a veszély. Akadnak országok, aki bárki vehet magának búvárfelszerelést, aztán bárhol merülhet vele, mindenfajta képzettség nélkül, és ennek gyakran tragédia a vége.

Az, hogy valaki nem egy teljes felszerelést szerez, hanem csak egy mini palackot, sajnos nem változtat az alapvető fizikán. Így aztán messzemenően egyetértek azzal, hogy a pumpás légzőcső ötletét átgondolja a tervező, és remélem, nem kerülnek elő hasonló amatőr megoldású légzőkészülékek, amik életveszélyessé teszik az alapvetően teljesen biztonságos búvárkodást.

De a kulcs az, hogy mi magunk tudjuk, mit vállalhatunk be, és mit nem. Aki tud magára vigyázni, azt nem lehet hülyeségbe belerángatni. A búvárkodásban ugyanis nem az a tudomány, hogy lemenjünk, az nem nagy kunszt- épségben a felszínre érkezni, na az már más tészta!

0 Tovább

Mindent a szemnek

Megunhatatlan téma: miért nem szabad semmit sem tapizni, megfogni a víz alatt.

Pár napja egy fórumra került fel egy megosztó kép, egy búvár épp csikóhalat tart a kezében rajta. Sokan meglehetősen indulatos szavakkal illették a búvárt, eleinte senki nem törődött azzal, milyen körülmények között született a fotó. Pedig ennek is lehet jelentősége abból a szempontból, hogy kit hibáztassunk- de erre még visszatérek.

Először kerüljön szóba az, miért nem szerencsés semmilyen élőlényhez hozzáérni merülés közben. Például önvédelemből: a tenger állatai a saját módjukon védekeznek minden veszéllyel szemben. Ez lehet annyi, hogy villámgyorsan tovaúszik, de akadnak olyan fajok, amik visszatámadnak. Nem, ez a bejegyzés nem a cápákról szól, hanem az élőhelyüket agresszívan védő bohóchalakról, íjhalakról, vagy a mérgező lényekről. Utóbbiak közé tartoznak a kőhalak, skorpióhalak, tűzhalak, tűzférgek például. Azt sem kell magyarázni, milyen fájdalmas lehet a medúza csípése, sőt, a kockamedúzáé egyenesen halálos. A kicsinek ám látványosnak tűnő kékpettyes polip is meg tud ölni egy embert, ha az meg akarja fogni. Aztán ott van például a szép tűzkorall, aminek érintése igencsak fájdalmas élmény, de egy meglovagolt cápa is vissza tud kapni.

Nem kell megijedni azért, ezen állatok nem akarnak emberre vadászni- ha mi nem zaklatjuk őket, ők is békén hagynak minket. Szóval elsősorban és mindenekelőtt saját érdekünk, hogy ne érjünk semmihez.

Azért arról se feledkezzünk el természetesen, hogy komoly károkat okozhatunk. Például egy hosszú évek óta növekedő korallágat letörni óvatlanságból bizony nagyon csúnya dolog. De ugyanúgy kár egy kis csigáért, rákért, no meg persze egy csikóhalért is. Bizonyára csábító egy ilyen kis cuki állat megérintése, de ne tegyük: stresszeljük az élőlényeket, egy rossz mozdulattal akár meg is ölhetjük, sőt, meg is fertőzhetjük valami számára halálos baktériummal. A felszínre levegőért igyekvő teknősön "lovagolni" is veszélyezteti annak életét. Hagyjuk békén, egyszerűen csak nézzük meg jól, és persze tanuljunk meg normálisan lebegni, hogy közelről nézelődés közben ne tegyünk kárt semmiben.

És akkor most térjünk vissza a csikóhalas fotóra! Mint kiderült, egy olyan búvár kezében volt, aki még kezdőnek sem volt nevezhető, egy bevezető, intrómerülésen vett részt minden előzetes tapasztalat nélkül. Pontosan tisztában vagyok vele, hogy ilyen helyzetben a gyakorlatlan búvár semmiképpen nem szúr ki egy mélyben rejtőző csikóhalat, nem hogy megfogná. Valaki, nyilván a rutinos vezető vette azt észre majd adta a kezébe egy jópofa fotó kedvéért. A képen látható, életében először víz alá merülő embernek ilyenkor fogalma nincs arról, mit is kellene tennie- ha ezt mutatják neki, megfogja szegény kis jószágot. A légzőautomatával a szájában nehezen tudná elmagyarázni, hogy neki ez nem tetszik, mert ellenkezik környezetvédő felfogásával.

És igazság szerint nem is kéne magyaráznia semmit, mert a sokkal rutinosabb búvár követi el az "ősbűnt", amikor megfogja a csikóhalat. Neki mindarról tudnia kell, amiről fentebb írtam, sőt, neki magának kéne ezt megtanítania a kezdőknek. Jó példát kell mutatnia, nem pedig belevinni a bajba az újoncot.

Tudjuk jól, bármiben is vagyunk kezdők, olyan viselkedésmintához alkalmazkodunk, amit a leggyakrabban látunk. Az agresszív, szabályszegő sofőrök mellett felnövő emberek miért vennék komolyan, hogy lassan és roppant körültekintően kellene vezetniük? És ez a búvárkodásra is igaz: amit látsz kezdőként, azt tekinted követendő példának igen gyakran.

Aztán meg jön a nagy meglepetés, amikor egy más felfogású búvárcsapatba kerülve megmossák a fejed azért, hogy mindent megfogdosol, megtapizol. Pedig ők csak azt teszik, amit az oktatónak kellett volna: megtanítják, mit szabad a víz alatt és mit nem. Ilyen helyzetben nem szabad megsértődni, hanem hallgatni kell az értelmes érvekre, és át kell értékelni magadban azt, amit az első oktatódról gondoltál. Tanulj, olvass, gyakorolj, és hamarosan te magad is megérted, mi a helyes és mi nem. És egyszer talán majd te magad figyelmeztethetsz mást arra, ha hibázik. Akár azt is elmesélheted, te hogy juttottál el idáig- lehet, hogy az egész egy sok vitát kiváltó képpel kezdődött, aminek először nagyon örültél, utána viszont legszívesebben letagadnád...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

3 Tovább

Búvárbiztosítás, biztonság?

Manapság már merülnek annyian, hogy érdemes nálunk is kifejezetten a légzőkészülékes búvárkodás kockázatait fedező biztosításokat kínálni. Van választék, de néhány apróságra érdemes odafigyelni.

Mikor is lehet erre szükségünk? Igazság szerint minden egyes merülésnél jó lenne valamiféle biztosítás. Idehaza elvileg fedezi az ellátás költségeit a társadalombiztosítás, de errefelé kevés a lehetőség olyan mélymerülések végrehajtására, aminél nagyobb a kockázat a dekompressziós betegségre. A palackkal viszont el lehet esni, így törhet kéz vagy láb, begyulladhat merülés után a fül, ezekkel nyilván orvoshoz lehet fordulni. Még Horváth Ágnes minisztersége idején merült fel a kérdés, hogy bizonyos extrémnek nevezett sportok űzése során elszenvedett sérüléseket nem fedezne a TB, de úgy tudom, ez a búvárkodást nem érintette. (Talán mert a miniszter asszony is merült...)

Az mindenestre fontos tényező, hogy ha Magyarországon történik velünk valami, itthon vagyunk. Saját nyelvünkön hívhatunk segítséget, nagyjából eligazodunk a kórházi viszonyok közt, a család is könnyen meglátogathat, intézkedhet. Ám amint átlépjük valamelyik ország határát, máris megváltozik a helyzet. Az EU-n belül kiváltható az a kártya, amivel a helyi lakosokkal azonos feltételekkel vehetünk igénybe egészségügyi szolgáltatást- ha adott országban a búvárbaleset utáni kezelés fizető, akkor úgy. Vagy jó alaposan tájékozódunk, vagy pedig biztosítást kötünk.

Én feltétlenül az utóbbit javaslom, mert mindenképpen vannak különbségek. A biztosítás ugyanis fedezhet olyasmit is, amit a helyi társadalombiztosítás szinte sohasem: a hazaszállítást, az eltűnt felszerelést, felelősségbiztosítást és így tovább. Persze az nagy kérdés, ezekből mi van adott konstrukcióban és mekkora a fedezet. Én azt vallom, búvárként amúgy is elég nagy a felelősségünk, mikor milyen helyzetben hogy döntünk, válasszunk felelősen biztosítást is. (A búvárok túlnyomó többségére jellemző ez a gondolkodásmód, nem is nagyon ismerek olyat, aki ne kötne biztosítást utazás előtt.)

Először is figyeljünk rá, hogy valódi készülékes merülésre is kiterjedjen a fedezet, tehát ne legyen mondjuk 10 méteres mélységhatár benne, hanem legalább 40. Általában azt is elő szokták írni, a helyi merülési szabályok betartása mellett érvényes a fedezet, tehát ha adott országban 40-re mehetünk, egy 60 méteres mélymerülés esetén elvileg meg lehetne tagadni a szolgáltatásnyújtást. Ám az nekünk is érdekünk, hogy betartsuk a szabályokat- merüljünk az értelmes limiteken belül, és akkor nem lehet gond. 

Fontos, hogy a biztosítás terjedjen ki az olyan drágább kezelésekre is, mint a hiperbár kamrás kezelés. Ez sehol a világon nem olcsó tétel, de minden normális konstrukcióban benne van. Ha netán azzal szembesülünk, hogy mégsem, akkor sem szabad habozni, inkább vállalni kell a költségeket- több százezer forintba kerülhet, de inkább ennyit bukjunk, mint mondjuk egy bénulást kockáztassunk.

Bizonyára akad, aki azt mondja, inkább lemond a kicsivel drágább búvárbiztosításról, mert csak 1-2, nem túl mély merülést tervez, minek annyi pénzt kiadni, de ne feledjük, a dekompressziós betegségen túl számos sokkal gyakoribb gond is van, például a fül begyulladása, és a biztosító felteszi a kezét, ha kiderül, merült előtte az ember. Nem azt mondom, hogy ez egy milliós tétel, de az a biztosítás, ami csak részben alkalmas a számunkra, az nem az igazi. Mondjuk egy pár napos útnál lehet olyat választani, ami kisebb összegeket térít, ám azokat viszont minden helyzetben, ami előfordulhat.

Fontos, hogy éjjel-nappal legyen elérhető a biztosítás segélyvonala, hiszen egy távoli országban, más időzónában bekövetkező balesetnél az intézkedés nálunk esetleg az éjszakai órákra eshet. Természetesen nem árt, ha a biztosító aztán a helyiekkel is tud egyeztetni, tehát megvan a szakmai háttere a búvárbalesetek terén is. Kisebb ellátásoknál gyakori, hogy nekünk kell előre fedezni az orvosi vizsgálat vagy a gyógyszerek költségét- mindig kérjünk számlát mindenről, és őrizzük meg azokat, mert itthon csak ezekkel tudunk pénzt igényelni.

Mivel akad búvárbiztosítás, ami kiterjed az elveszett, megrongálódott búvárfelszerelésekre is, érdemes a számlákat megtartani a felszerelésekről, akár több év múltán is. Természetesen jó tudni, hogy szinte minden esetben van egy meghatározott limit ilyen esetben, senkinek nem fognak 2-3 légzőautomatát megtéríteni, még ha adott búvár annyival is utazik. Víz alatti fényképezőgépeket pedig szinte senki nem biztosít, de ez nem meglepő, hiszen a kicsi, olcsó kompaktokra egészen más limitek kellene, hogy vonatkozzanak, mint a milliós DSLR-ekre, és ezt biztosítási díj szintjén elég nehéz kezelni. Az ilyen dolgokra nekünk kell nagyon vigyázni...

Szóval a lényeg: mielőtt megkötjük a biztosítást, tanulmányozzuk át a feltételeket, csak olyat válasszunk, ami biztosan kiterjed kedvtelési búvárkodásra legalább 40 méteres mélységig. Olvassuk át, kizár-e valamilyen kezelést, figyelhetünk arra, fedez-e felszerelés elveszést, felelősségbiztosítást. A 24 órás asszisztenciának alapnak kéne lennie, de azért biztos ami biztos, válasszunk megbízható, neves biztosítót. Az értékhatárok esetében ha lehet, ne feltétlenül azt válasszuk, amnél a legkisebb a limit, még ha spórolhatunk is egy ezrest- utólag ez nem feltétlenül éri meg, a teljes túra költségeit tekintve pedig elhanyagolható, gyakorlatilag 1-2 sör árával fizetünk kevesebbet, de ha nagy a gond, jól jöhetne az a plusz fedezet... Különösen olyan távoli országokban, ahol a kezelés vagy a hazaszállítás milliós kiadás.

Még egy kérdés felmerülhet. A próbamerüléssel kacérkodó, nem vizsgázott búvárok szinte biztos, hogy nem kötnek búvárbiztosítást. Jó tudni, hogy a komoly búvárbázisok olyan biztosítással rendelkeznek, amelyek kiterjednek a vendégekre is, tehát baj esetén ezek térítik a költségeket. De... Ha valaki teljesen biztos benne, hogy ki akarja próbálni a merülést, akkor választhat egy olyan olcsóbb konstrukciót, ami fedezi az ilyen balesetek esetén az egészségügyi ellátást. Például ha valakinek begyullad a füle a merülés után két nappal, nem valószínű, hogy visszamegy a merülést szervező bázishoz. Ilyenkor jó lehet egy erre is kiterjedő biztosítás, és ennek felára tényleg csekély.

Abba az eshetőségbe inkább nem gondolok bele, hogy valaki egy külföldi utazás esetén soha, semmilyen biztosítást nem köt. Saját tapasztalat, hogy bizony jól jöhet ez néha. Utastársamnak volt már igen drága kezelése, nekem magamnak fülgyulladás kezelését térítették, és bizony nem jött rosszul, amikor a végül 30-50-70 ezres számlákat idehaza kifizették nekem. Inkább rászánom azt a pár ezrest, belekalkulálom az utazásra szánt kiadások közé ezt is, és bizakodok, sose legyen rá szükség...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is! 

0 Tovább
«
12345

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Google hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog

Hirdetés