A búvárkodás biztonságáról

A brit búvárszövetség (BSAC) éves baleseti statisztikája szerint 20 éve nem volt olyan kevés merülés közben bekövetkező haláleset, mint tavaly. Ez főleg annak a fényében jó hír, hogy nyilván egyre többen búvárkodnak, így egyre több a merülés is. Ehhez képest összesen 9 brit búvár halálos balesetéről számoltak be. Emellett természetesen voltak nem tragikusan végződött esetek is, ám számuk elenyésző a rengeteg balesetmentes, remekül sikerült merüléshez képest. 

alapok baleset

A BSAC éves jelentését minden évben átfutom, és akit alaposabban érdekelnek a búvárkodás aktualitásai, nyilván hozzám hasonlóan beleolvasnak. Egy átfogó statisztika sokat mond arról, hogy milyen jellegű balesetek történtek, milyen korcsoportba tartoznak az áldozatok és sérültek, mik a legtipikusabb okok. 

Ma a búvárkodás kifejezetten biztonságosnak számít. A tények azt mutatják, hogy a komoly balesetek egy része korábban már meglevő egészségügyi problémára vezethető vissza, és csak a véletlen műve, hogy épp merülés közben okozott tragédiát. Mondhatni, ha valakinek rakoncátlankodik a szíve, nem csak a víz alatt kerülhet bajba, hanem akár akkor is, ha fel kell sétálnia a negyedik emeletre. Ilyenkor is fontos azonban, hogy minél előbb felismerjék ezt, és kórházba kerüljön az áldozat, akin talán még lehet segíteni.

Még hasznosabb a megelőzés, azaz a rendszeres orvosi vizsgálat, ami kiszűrheti a kockázati faktorokat. Ne feledjük azt se, hogy az idősebb búvároknak érdemes úgy tervezni a merüléseket, hogy azok ne legyenek túl mélyek vagy túl megterhelőek. 

A búvárkodásban egyébként is fontos, hogy mindenki a határain belül maradjon. Kezdőként csak olyan merülést szabad bevállalni, amit biztonságosan végre tudunk hajtani- mindig lehet nemet mondani! A balesetek egy része könnyen elkerülhető lenne akkor, ha mindenki betartaná az alapszabályokat, odafigyelne a felszerelés állapotára, nem maradna el a társától és így tovább. Tehát maga az emberi hiba is veszélyfaktor lehet.

Ezek közé sorolom a felelőtlenséget is, amikor valaki esztelenül mélyre megy, vagy figyelmen kívül hagyja a figyelmeztetéseket. A túl erős áramlás, a rossz idő, egy zegzugos roncs még a legrutinosabb búvárt is bajba sodorhatja- szóval nem csak a kezdők mondhatnak nemet, a tapasztaltabbak is kihagyhatják a merülést veszélyes helyzetben.

A felszerelések hibája az egyik legritkább oka a baleseteknek. A régóta bevált, magas minőségű búvárfelszerelések normál karbantartás esetén nagyon ritka esetben hibásodnak meg. Egy képzett búvár pedig egy-egy problémát meg is tud oldani- ezeket a szituációkat akár medencében is jól lehet gyakorolni. 

Végül van még egy fontos faktor, amit én megemlítenék a búvárkodás biztonsága kapcsán. Egyszerűen változik a szemlélet: noha van, aki szerint túlságosan üzleties alapúvá vált a búvárkodás, de a történet másik fele, hogy a kezdőket nem rángatják bele mélymerülésekbe, a turisták nem saját szakállukra merülgetnek ismeretlen helyeken hanem szervezett túrákra fizetnek be és így tovább.

Még én is emlékszem azokra az időkre, amikor az számított vagánynak, aki a mélységmérővel tudta igazolni, hogy lejjebb jutott mint a többiek. 50-60 méteres merülések fordultak elő, amelyek enyhén szólva is túl kockázatosak voltak. (Nem is mindenki élte túl ezeket a búvárkalandokat, sajnos.) Manapság arról beszélünk elismerően, aki a legjobb képeket készíti, aki a legügyesebben szúrja ki a rejtőzködő apró víz alatti állatokat, vagy aki szépen lebeg és semmiben sem tesz kárt maga körül. 

Szóval aki úgy gondolja, azért nem merül, mert az nem biztonságos, téved. Egyszerűen csak be kell tartani a szabályokat, tudni kell, mire vagyunk képesek, és nem értelmetlen kockázathajszolásban kell megtalálni a kalandot, hanem az élővilág megfigyelésében, megörökítésében. Így lehet a merülés igazi megnyugvást hozó, örömöt adó kedvtelés, amit hosszú-hosszú éveken át űzhetünk.

0 Tovább

Kinek való a búvárkodás?

Ahogy jön a nyár, a tengerparti üdülések időszaka, egyre többen kezdenek el kacérkodni a víz alá merülés gondolatával. Így aztán évről évre visszatérek én is néhány alapkérdésre. Most épp arról szeretnék mesélni, szerintem kinek való a búvárkodás.

Az egyszerű válasz az, hogy szinte mindenkinek. De ez tényleg csak leegyszerűsítés, mert ezt én magam sem hiszem el, aki szeretek merülni. Nekem mindig az az alapelvem, hogy az búvárkodjon, aki tényleg ezt akarja, és aki képes valóban megszeretni a víz alatti kalandozást.

Szerintem az első lépés az, hogy az ember jól érezze magát a vízben, tehát aki valamiért retteg, először próbálja leküzdeni ezt az érzést, keresse meg az okát. Jó módszer erre az, ha valaki csak búvármaszkkal nézelődik a felszínen úszkálva, ez egyébként is igen jó bevezetés az "igazi" búvárkodáshoz, ráadásul kicsik és nagyok biztonsággal űzhetik. Nem szabad erőltetni azt, hogy valaki "csakazértis" palackkal merüljön- aki rákattan a felszín alatti világra, annak maximum csak kicsi biztatás kell majd.

Aki kezdő, annak meg kell értenie azt, hogy eleinte csak szokja az új helyzetet, jóval később jön amikor valóban élvezi a búvárkodást.  Türelem, lelkesedés, kitartás, és persze tudatosan kell keresni azt, igazán mi köti le a merülésben (az élővilág, a roncsok, a nagyvadak, a fotózás)- előbb-utóbb kialakul a szenvedély.

Persze a tanfolyam előtt állva ez még nagyon távoli jövőnek tűnik. Egyáltalán, miről is szól ez a tanfolyam-dolog? Aki nem tudja rászánni az egy hetet egy normális alapfokú búvártanfolyamra, aki úgy véli, nem fog kisiskolásként addig ismételni és gyakorolni, amíg búvárt nem faragnak belőle, az hagyja a merülést. Az alapismeretek elsajátítása nem nehéz, de ha valaki nincs velük tisztában, az életét kockáztatja. Szóval akinek nyűgnek tűnik egy búvártanfolyam, inkább keressen más hobbit.

A következő kérdés a búvárkodás pénzügyi része. Nem áltatok senkit, ez a hobbi is pénzbe kerül. A tanfolyam egyszeri kiadás, nem is olyan rettentően sok, de utána a jobb merülések kedvéért utazni érdemes. Lehet ezt az egészet költséghatékonyan űzni, egy tengerparti nyaralás során be lehet fizetni egy merülésre, ahol kicsit magasabb árért, mondjuk 30-40 euróért a teljes felszerelést biztosítják a végzett búvárok számára, de oda is el kell jutni. Felszerelést már az vásároljon, aki komolyan beleszeret a búvárkodásba, és van annyi rutinja, hogy ésszel tud választani- a számára megfelelő tudású és minőségű, és ezzel együtt megfizethető cuccot vehet.

Ha már a pénz szóba került, aki mindig mindent meg akar spórolni, inkább ne a búvárkodást válassza. Egyszerűen a víz alatti lét biztonsága megköveteli, hogy bizonyos követelményeknek meg kell felelni a búvárnak is, a felszerelésnek is, a merülés szervezőjének is. Az olcsó megoldás gyakran kockázatos is, ez a helyzet.

Vagy pedig az olcsó megoldás egyszerűen csak átverős. A kuponos tanfolyamokról már elmélkedtem, a lényeget itt is leírom: minden tételt össze kell adni! Egy normális, nem kedvezményes tanfolyami ajánlatban benne van minden, könyv, tantermi órák, uszodai foglalkozások, nyílt vízi vizsga, felszerelésbérlet. Ha valaki látszólag tizedáron kínálja a képzést, de aztán szépen pakolgatja rá a tételeket, igen könnyen elérheti a végső ár egy normál tanfolyamét. Milyen oktató az, aki az elejétől fogva be akar csapni? Egy normális iskola 70-90 ezer forint körüli összeget kér el a tanfolyamért, ennyit megér az, hogy az embert tisztességesen megtanítják búvárkodni. Láttam olcsó és korrekt kuponos tanfolyamot is, de ismétlem, mielőtt lelkesen fejest ugrana bárki a szuperkedvezményes lehetőségbe, előbb kérdezősködjön, mi van benne. Jó kompromisszum lehet a bevezető merülés, amikor kisebb összegért medencében vagy tengerben ellenőrzött körülmények között lehet merülni a teljesen kezdőknek, oktató kíséretében.

És jöjjön az a rész, ki az, aki különösen élvezheti a merülést! Vannak, akik vízimádónak mondják magukat, mégsem jutnak el addig a lépésig, hogy egyszer szinte eggyé válva a vízzel, alá is merüljenek. Nekik érdemes kipróbálni az érzést, és rájöhetnek, még számukra is kínálnak új élményt a tavak és tengerek. Sokan szeretik például a teknősöket, delfineket, cápákat, noha csak filmekből ismerik őket- állítom, ezerszer nagyobb élmény a víz alatt látni őket. Ha vannak kételyek, jó dolog-e a merülés, ezek egy pillanat alatt szertefoszlanak, amint felbukkan egy delfincsapat.

Eleve azoknak van jó esélye megszeretni a búvárkodást, aki általában szeretik a természetet. A  merülés olyan kicsit, mint egy víz alatti kirándulás, régen a természetjárókhoz csatlakoztak az első búvárklubok. Fantasztikus dolgokat figyelhetünk meg odalenn, olyan apró, különleges élőlényekkel nézhetünk szembe, amiket a világ túlnyomó része csak ismeretterjesztő filmekből ismer.

A történelemrajongók múltbeli tengeri csatákban elsüllyedt hajók roncsainál merülhetnek, hajókatasztrófák maradványait nézhetik meg testközelből. A kincsvadászokat viszont nem biztatom inkább, mert az átlagbúvárok semmit nem hoznak, nem hozhatnak fel a felszínre- se élőlényeket, se szuvenírokat roncsokról. Kivételt a szemét képez, illetve a fényképek. Mert a lelkes fotósok számára is új lehetőségeket nyit a mélység világa, sokan csak a víz alatti fotózás kedvéért öltenek búvárfelszerelést.

Tudni kell azt, hogy a mi korunkban, amikor már annyi mindent megismertünk a Földön, a víz alatti világ tartogatja a legtöbb felfedeznivalót. Legyenek azok új fajok, elveszett roncsok, még fel nem tárt barlangok, hétről hétre hallunk valami izgalmas felfedezésről. A legnagyobb mélységek világa persze búvártechnikával fel sem deríthető, de jó belépő a merülés a komolyabb kutatáshoz. Aki ilyen jellegű tudományos karrierben gondolkodni, az úgysem ússza meg a búvártanfolyamot.

De más olyan munkák is vannak, amelyek csak a búvárok számára nyitottak: a jól fizető, de roppant veszélyes mélytengeri merülések például olajfúró-tornyok mellett. Sokan élnek trópusi tengerparton abból, hogy egy búvárbázison oktatóként vállalnak munkát. Ehhez is egy kezdő búvártanfolyam a belépő.

Szóval arra a kérdésre nem lehet egyszerű választ adni, miért érdemes belevágni a búvárkodásba. Mindenkinek másért... Csak egy kis bátorság kell, és kinyílhat előttünk egy teljesen új világ, ami számtalan szép pillanattal, izgalmas kalanddal örvendeztethet meg. Érdemes esélyt adni!

0 Tovább

Zaklatás a mélyben

Meglehetősen durva történetet osztott meg egy utazó, aki teljesen kezdőként szeretett volna belekóstolni a búvárkodásba egy profi oktató felügyelete alatt. Ám arra nem számított, hogy a kellemes kalandnak igérkező merülés során, kihasználva a helyzetet, a rutinos vezető fogdosni, tapogatni fogja.

Az eset Indiában történt, Goa szigetén. A hölgy barátaival együtt vett részt a programon, ami a világ számtalan pontján egyike a szokványos turistacsalogatóknak. A búvárkodásról mit sem tudó kezdőket rövid felkészítés után egy hivatásos búvár szoros felügyelete alatt engedik a mélybe, hiszen önállóan nem lennének képesek a biztonságos merülésre. A kezdők megnyugtatása érdekében, illetve a biztonságuk okán általános, hogy a profi folyamatosan fizikai kontaktusban van vele: fogja a kezdő palackját és kezeli felszerelését, esetleg adott helyzetben megfogja a kezét.

A fiatal hölgy a bázis rutinos oktatójával indult el merülni, a víz alatt a többi búvárhoz képest más irányba indultak. Nem nagyon volt a közelben senki, amikor a kezdő azt vette észre, vezetője keze útnak indul a testén. Nem értette, mi történik, de menekülni nem nagyon tudott. Miközben félt a tolakodástól, a zaklatástól, úgy érezte, teljesen ki van szolgáltatva, hiszen egyedül nem tudott volna biztonsággal merülni, a felszínre emelkedni. A gyorstalpaló tanfolyamon gyakorlatilag csak egy víz alatti kézjelet tanítottak meg neki: azt tudta jelezni, hogy minden rendben.

Ám hiába mutatott OK jelet, a valóságban egyáltalán nem érezte jól magát. Hiába nézett körbe, senki más nem volt a közelében. A vezető szorosan tartotta a víz alatt, folyamatosan simogatta, megérintette, ő pedig a légzőautomatával a szájában értelemszerűen nem tudott segítségért kiáltani. A merülést szörnyű tortúraként élte meg, és nagyon megkönnyebbült, amikor végre a felszínre értek. Kiderült, a hajótól egészen távolra kalandoztak el, talán pont azért, hogy senki ne lássa, mi történt. A legénység azt hitte, baj történt, mert a szokásosnál jóval tovább voltak a víz alatt.

A zaklatást elszenvedő lány teljesen zavarban volt. Ám érezte, valami nagyon nem volt rendben. Megkérdezte a más oktatóval szintén merülő barátait, majd a többi oktatót is, hogyan zajlott, zajlik egy ilyen merülés, és mindenki egybehangzóan állította, a vendégek palackját, néha esetleg a kezét szokás megfogni. Egy normális bevezető merülésen jól érzi magát a kezdő, és élvezi az oktató is, hogy valakinek megmutathatja a felszín alatti világ különlegességeit.

Ám itt most valami egészen másról szólt a merülés, hiszen a többiek eltérő tapasztalatai után nem volt kérdés, az a bizonyos hivatásos búvár tudatosan irányította így az egészet. Az áldozat ezt felismerve a parton a többiek előtt vonta kérdőre a zaklató oktatót. Az hebegni kezdett, hogy pusztán a véletlen műve volt, mert meg kellett igazítani a felszerelést és így tovább. Az áldozat barátai ekkor értették meg, miért volt ennyire felzaklatva társuk, és nem hagyták, hogy lerázza őket az oktató. Kiálltak barátjuk mellett, és segítették mindenben, így tanúskodtak amikor a rendőrség elé került az ügy. Az eljárás még tart, és a hivatásos búvár akár börtönbe is kerülhet. Az is kiderült, más is tett már panaszt rá, de valószínűleg sok olyan rémült búvár is volt, aki nem mert a hatóságokhoz fordulni tanúk híján, vagy egyszerűen a szégyenérzet miatt.

Sajnos a történet nem egyedi. A kezdő, tanfolyamozó búvár egyértelműen kiszolgáltatott helyzetben van, és előfordul, hogy az oktató ezt gusztustalan módon próbálja kihasználni. Amikor mindez a víz alatt történik, ahol az életét féltő, rutintalan ember szinte teljesen ledermed, és nincs a közelében senki aki segíthetne, az oktató nem csak szexuális zaklatást követ el, életet is veszélyeztet, hiszen a másik pánikba eshet, balesetet szenvedhet. Az ilyen ügyet nem szabad annyiban hagyni, és remélhetően a mostani eset után igazságos ítélet vár a fogdosó gazemberre, akinek tettéről jelentést tettek a rendőrség mellett a nemzetközi búvároktatási rendszernél is.

Én személy szerint már a felszíni flörtölést sem tartom elfogadhatónak, hiszen egy tanuló nincs egyenrangú helyzetben az oktatóval. Ám addig, míg a nyomulás gyorsan rövidre zárható, nem történik tragédia- a tanulónak nem kötelező maradni az oktatójánál, ha az nem szimpatikus. De az erőszak egészen más tészta, akár víz alatt történik, akár a merülések közt, amikor valahol a víz partján, a tanfolyamhoz magányosan csatlakozó kezdőt zaklatja valakit. Legyen egyértelmű: a zaklatás, a megfélemlítés semmilyen tanfolyamnak nem lehet része, és persze az sem igaz, hogy bármiféle beavatási szertartás ürügyén ki szabadna használni a kiszolgáltatottságot. Az ilyesféle közeledés első jelére egyértelművé kell tenni, ha valakinek ez nem tetszik, és persze figyeljünk oda egymásra egy tanfolyamon, túrán, hogy közbe tudjunk lépni.

Kétségtelen, mi, búvárok, sok helyzetben egymásra vagyunk utalva, van egy különleges kötelék az együtt merülők között. De annak a túlzott bizalmaskodáshoz, zaklatáshoz semmi köze! Ha kialakul búvárok között a merülőtársi kapcsolatnál mélyebb és több, akkor az legyen két felnőtt ember, két egyenrangú partner közös döntése. Nem csak szerelemről, barátságról is lehet szó, hiszen búvátúrákon remek embereket ismerhetünk meg, akikkel víz alatt és felett egyaránt jól érezzük magunkat.

Pont emiatt ne hagyjuk, hogy szabadon garázdálkodhassanak olyan alakok, akik azt hiszik, a mélység mindent elrejt a többiek szeme elől. Vesse ki magából az ilyeneket az oktatók társadalma mellett a búvárok teljes közössége is, és mindig a gyengébb, a támogatásra szoruló kezdő mellé álljunk. Meg kell érteni mindenkinek, ez nem ártatlan dolog, hanem nagyon is elítélendő tett, ami megviseli az elszenvedőt és akár börtönbe juttathatja az elkövetőt. És ha ezzel tisztában lesz minden érintett, akkor talán elvétve sem fordul elő, hogy a tenger mélyének meseszép világa helyett egy gazember zaklatása jusson valaki eszébe, ha az első (és vélhetően egyben utolsó) merülésére gondol.

0 Tovább

Kalandok, kétségek és kihívások

Búvárkodni jó, de mindenkinél más út vezet el addig, amíg igazán élvezni kezdi a merülést.

A helyzet ugyanis az, hogy a víz alatti lét egyáltalán nem természetes egy ember számára. Ezzel nincs különösebb gond, elvileg a búvártanfolyam arról is szólna, hogy a kezdeti ellenérzéseket leküzdjük. Ám az, hogy az ember képes épségben befejezni egy merülést, még nem biztos, hogy igazán szereti is a búvárkodást. 

Tudjuk, érezzük, hogy sok élmény vár ránk odalenn, tehát igyekszünk legyűrni kétségeinket és szembenézünk a kihívásokkal. A szerencsésebbek már az első medencés merüléseken szuperül érzik magukat, de becslésem szerint a többségeknek szükséges néhány alkalom, amikor már nem gondolnak lépten-nyomon a veszélyekre, a felszerelésekre, nem a palackban levő levegőt ellenőrizgetik félpercenként, nem nézegetik idegesen állandóan, ott van a merülőtársuk a közelben.

Bizony, a társ, a felkészült vezető jelenléte az egyk legfontosabb. Az embert kezdőként igen gyakran segíti a gondokon az, hogy ott van valaki mellette, akiben feltétlenül megbízhat. Nincs minden merülésen vészhelyzet, amit csak együtt lehet megoldani, egyszerűen csak jobb párban búvárkodni. A szabályok is ezt diktálnák, de ezen túlmenően tényleg kellemesebb élmény, amkor egymásnak mutogatjuk a látnivalókat.

Ám igazán akkor lesz élvezetes a búvárkodás a pár mind a két tagjának, ha mind a ketten eljutottak egy olyan szintre, hogy nem az aggodalomról szól a merülés. És sokak elkövetik azt a hibát, hogy nem keresik az okát annak, miért nem tudják igazán jól érezni magukat, vagy nem segítik velük utazó párjaikat abban, hogy alapvető kétségeiket leküzdjék.

Oda kell figyelni a másikra, el kell kísérni a tapasztalatlan búvárt medencézni, nyugisabb merüléseket kell szervezni, át kell beszélni, ha valami gond van. És majd eljöhet a pont, amikor a korábbi aggodalmak nevetségesnek tűnnek. A barátnőm például eleinte a meredeken zuhanó falak mellett bizonyalanodott el- a nagy kékben úgy érezte, a semmiben lebeg. Ilyenkor elegendő volt akár fél percnyi kézfogás, hogy biztonságban érezze magát, aztán egy idő után ilyenre már nem volt szükség. Rájött, hogy a nagy kékben ugyanúgy lehet és tud lebegni, mint egy sekély zátony mellett.

Másnak a rendszeres uszodai gyakorlás segít, amikor rájön, a korábban szinte hihetetlennek tűnő feladatokat is meg tudja csinálni, sőt, többre is képes, mint hitte volna. A hölgyekre jellemzőbb, hogy bizonyos feladatokkal túl sokat küszködnek. Egy türelmes és jó oktató már a tanfolyamon képes kezelni ezeket a dolgokat, de sokak csak nagy nehezen eljutnak a vizsgáig, de bennük marad a bizonytalanság. 

Ilyenkor egy rutinos merülőtárssal gyakorlás is bőven elegendő lehet. Ismertem egy búvárt, aki két tucat merülése ellenére nagyon idegenkedett a maszkürítéstől. Beszélgettünk, mondtam, nézzük meg uszodában, mi a gond. Érdekes és persze alaptalan dolgokat adott elő, fiziológiailag miért alkalmatlan ő erre. Pechje volt, mert egy pofonegyszerű feladattal sikerült igazolni, ez a kifogás nem áll meg. És aztán szép lassan, lépésől lépésre sikerült eljutni a nagy célig- sőt, még egy kicsit nehezítettük is a feladatot. Minden ment, örültünk mind a ketten, én meg eltöprengtem, vajon miért nem figyelt rá oda az oktatója? Vagy egy rutinosabb barátja?

A legszerencsésebb az, ha a rendszeres merülőtárs képes segíteni. A gyakorláshoz két vizsgázott búvár esetén, két méter mély medencében nem kell oktató, csak türelem, odafigyelés, őszinteség. Ám hosszabb távon az erre fordított idő nagyon megtérül, hiszen mindenkinek élvezetesebb lesz a búvárkodás.

Ugyanis a párjába kétségbeesetten kapaszkodó búvárral a tapasztaltabbnak sem nagy buli a merülés. Aki ijedezik, az ragaszkodik a szokásos párjához, aki gyakran barátja vagy házastársa. Azt mondja, hogy vele szeret búvárkodni, de a valóságban inkább csak vele mer víz alá menni. Azt kell célként kitűzni, hogy őszintén mondhassa: "legjobban a párommal szeretek búvárkodni, DE bárki mással is szívesen merülök, mert kellően felkészült és felelősen dönteni képes búvár vagyok".

Aki élvezi a merülést, önállóan is lelkesen nézelődik a víz alatt, így nem csak annyit lát, amennyit neki megmutatnak, hanem maga is képes kiszúrni egy rejtőzködő csikóhalat, polipot. Azt gondolom, a kezdő számára az is nagy lökést adhat, amikor egy merülésen először ő vesz észre valami érdekeset. Ám ehhez el kell jutni addig, hogy túllépjen az ember az esetleges kétségein. Nyugodtan el lehet mondani őszintén, ha valamivel gondja van az embernek- aki szerencsésen átvészelt pár merülést, az lehet ügyes búvár, ha maga is valóban akarja, és segítséget kap. 

A szerencsésebb pároknál mind a ketten gyorsan eljutnak oda, hogy valódi örömöt jelentsen a búvárkodás, másoknál talán évekbe telik. Az viszont mindegy, régen mi okozott gondot, a kérdés az, megvan-e a kellő elszántság mind a két félben ahhoz hogy, a problémákat leküzdjék. Nem szabad csak úgy feladni, megéri egy kis energiát belefektetni ebbe, mert a sok közös kaland bőven kárpótol egy kis gyakorlásért- amitől ráadásul jobb, magabiztosabb búvárok leszünk, és biztonságosabb is lesz a merülés. Az ember azt mondja, "nincs kedve" merülni, pedig csak ódzkodik valamitől, mert nem sikerült a rossz tapasztalatokat átbeszélni, és így az idegenkedést sem sikerült feloldani. Nem titkolom, én is hagytam ki így merülést. Ez azért fontos, mert jelzi, hogy ebben semmi szokatlan nincs. Nekem is bőven szükségem volt plusz energia befektetésére, amíg igazán megszerettem a búvárkodást, és elkezdtem magam otthonosan érezni a mélyben.

A felszín alatti különleges, elsőre barátságtalan világban is bátran, vidáman létezni- nagy dolog ám ez. Ha olyan gyakorlatokat is meg tudsz csinálni, amik elsőre ijesztőnek tűntek, akkor büszke leszel magadra. És biztos, hogy sikerülni fog, hiszen a legelső, legfontosabb lépést már megtetted, amikor életedben először vízbe csobbantál palackkal a hátadon. Az embereknek csak töredéke mondhatja el magáról, hogy a víz alatt nem az életükért küzdenek, hanem tudatosan merülnek le. Innentől már minden lépés apróság, hiszen az már kiderült korábban is, hogy kellően merész és lelkes vagy.

Adj rá esélyt magadnak, hogy még jobban élvezd a búvárkodást, akár azon az áron, hogy szembenézel a kétségeiddel, egy kis kellemetlenséget vállalsz be, klóros vízben áztatod magad órákon át. Aztán váratlanul azt veszed majd észre, nincs is neked semmivel problémád, azon kívül, hogy túl messze van a következő igazi, tengeri merülésed dátuma... Így lesz a leküzdendő kihívásból életed nagy, izgalmas kalandja.

0 Tovább

Halálos rémületben

Ha egy búvár igazán pánikol, akkor nehéz közbeavatkozni- ám sokszor van ennek előjele, és igazán akkor lehetne tenni valamit.

Az egész problémakör akkor jutott ismét eszembe, amikor az interneten láttam egy videót, ami egy elég durva víz alatti pánik során készült. Manapság már sokan használnak minikamerát, így korábban meg nem örökített események soráról készül videó, és amit megosztanak, annak tanulsága is lehet. Nézzük először a rövidfilmet, nagyjából a felétől durvulnak be a dolgok!

Az az ijesztő, ahogy a pánikoló búvár kiköpi a szájából a légzőautomatát, aztán letépi magáról a saját maszkját, majd elutasítja a társ segítségét is, majdhogynem a búvárruhát is lehámozza a fejéről. Hatalmas, kikeredett szemeit látva nem is kétséges, halálos rémület járja át.

Ilyen balesetekben haltak már meg. A videóhoz nem nagyon van leírás, nem tudjuk, pontosan mi történt előtte, és csak bízni tudok benne, hogy szegény lánynak nem lett semmi baja. Az látszott, hogy a többi búvár próbál segíteni ahogy tud, de amikor a pánik uralja el az embert, akkor alig lehet valódi segítséget nyújtani: a pánikolót csak az érdekli, hogy kijusson a vízből, teljesen esztelenül cselekszik- a saját felszerelését dobálja el, ami életben tartaná a mélyben.

A pánik már csak ilyen. Nem csak búvárkodás közben fordulhat elő, elfogott már irraconiális rettegés embereket repülőn, metróalagúton, színpadra állva, ezer más helyzetben. Nem feltétlenül a magyarázat a lényeges; bár érdemes kielemezni mindent, hogy legközelebb ne forduljon elő ilyen. Minden balesetnek van tanulsága, még akkor is, ha szerencsésen végződnek. Általában több dolog adódik össze, amíg ilyen kezelhetetlen pánik alakul ki, és lehet beszélni arról, észlelhette volna-e a jeleket maga a búvár vagy a társai.

Mert úgy tartják, a legtöbb pániknak van előjele, és ezért a többségüket jóval korábban meg lehet előzni- a merülés elején, vagy akár a parton, készülődés közben. Mindenki kerülhet szorongató helyzetbe, én sem vagyok kivétel. Volt kellemetlen érzésem, de már tudom, ha ilyen van, igyekezni kell tudatosan tenni ellene, vagy érdemesebb kihagyni a merülést. Ha máson látom, hogy gond lehet, még akkor próbálok segíteni, amikor két biztató szó, vagy egy pár másodpercig tartó kézfogás elegendő. 

Ugyanis sem azt nem szeretném, hogy ilyen felvétel készüljön rólam, sem azt, hogy élőben lássak hasonló balesetet. Nem lehet minden esetet megelőzni, de ha egy részüket igen, akkor máris érdemes ilyen felvételeket nézni, baleseteket elemezni és felelősen búvárkodni. 

0 Tovább

Csak lemerülni egyszerű...

A minden búvárképzettség nélküli emberek jól teszik, ha kellő óvatossággal kezelnek minden ötletet, amik a tanfolyam nélküli merülés lehetőségével kecsegtetnek.

Búvárkörökben felzúdulást okozott, amikor közösségi finanszírozású kampányt indított egy fiatal amerikai, aki egy apró pumpával és tartállyal kiegészített légzőcsövet talált fel- ez pont arra lenne elég, hogy a víz alá bukó embernek odalenn még jusson egy slukk levegő, ami kitart a felszínig. Egyszerű, nagyszerű, vizsga sem kell hozzá- vagy mégis?

Bizony még ehhez is kell valamiféle eligazítás! A helyzet az, hogy egyszerű fizikai okai vannak annak, miért nem lehet csak úgy ész nélkül sűrített levegőt belélegezni akár pár méteres mélységben se. Egy blog messze nem alkalmas felület ennek a részletezésére, a lényeg az, hogy senkinek ne jusson eszébe csak úgy fogni egy palackot és lemerülni, hiszen "csak lélegzek és úszkálok, nem megyek mélyre, mi bajom lehet?" Sajnos ha a legfontosabb alapszabályokat nem tudjuk, akkor egy ilyen, minipalackos sznoriból vett levegő is elég lehet ahhoz, hogy életveszélyes sérülést szenvedjen az ember.

Az ötletgazda gyorsan ki is egészítette a termék leírását azzal, hogy hát mégsem lehet majd csak úgy, minden előképzettség nélkül használni- aztán váratlanul az egész projektet önszántából törölte. Nyilván rájött arra, hogy ha egy ilyen pár ezer forintos kütyüt boldog-boldogtalan megvehet, lesz olyan, aki nem tanulja meg a búvárkodás alapjait, vagy kölcsönadja, és ha súlyos baleset lesz a vége, komoly pereket akasztanának a nyakába.

Az ő hibája az volt, hogy ezt nem gondolta át előre. A búvárkodáshoz nem értő emberek pedig azt a hibát követhetik el, hogy lemerülés előtt nem próbálják megtanulni az alapokat. Nem szabad ész nélkül víz alá menni, mert odalenn bizony nem mi vagyunk hazai pályán. Sajnos nem egyszer fordul elő komoly baleset olyanokkal, akik teljesen képzetlenül merülnek- néha még úgy is, hogy egy rutinosabb búvár van mellettük. Egyedül pedig lényegesen komolyabb a veszély. Akadnak országok, aki bárki vehet magának búvárfelszerelést, aztán bárhol merülhet vele, mindenfajta képzettség nélkül, és ennek gyakran tragédia a vége.

Az, hogy valaki nem egy teljes felszerelést szerez, hanem csak egy mini palackot, sajnos nem változtat az alapvető fizikán. Így aztán messzemenően egyetértek azzal, hogy a pumpás légzőcső ötletét átgondolja a tervező, és remélem, nem kerülnek elő hasonló amatőr megoldású légzőkészülékek, amik életveszélyessé teszik az alapvetően teljesen biztonságos búvárkodást.

De a kulcs az, hogy mi magunk tudjuk, mit vállalhatunk be, és mit nem. Aki tud magára vigyázni, azt nem lehet hülyeségbe belerángatni. A búvárkodásban ugyanis nem az a tudomány, hogy lemenjünk, az nem nagy kunszt- épségben a felszínre érkezni, na az már más tészta!

0 Tovább

Mindent a szemnek

Megunhatatlan téma: miért nem szabad semmit sem tapizni, megfogni a víz alatt.

Pár napja egy fórumra került fel egy megosztó kép, egy búvár épp csikóhalat tart a kezében rajta. Sokan meglehetősen indulatos szavakkal illették a búvárt, eleinte senki nem törődött azzal, milyen körülmények között született a fotó. Pedig ennek is lehet jelentősége abból a szempontból, hogy kit hibáztassunk- de erre még visszatérek.

Először kerüljön szóba az, miért nem szerencsés semmilyen élőlényhez hozzáérni merülés közben. Például önvédelemből: a tenger állatai a saját módjukon védekeznek minden veszéllyel szemben. Ez lehet annyi, hogy villámgyorsan tovaúszik, de akadnak olyan fajok, amik visszatámadnak. Nem, ez a bejegyzés nem a cápákról szól, hanem az élőhelyüket agresszívan védő bohóchalakról, íjhalakról, vagy a mérgező lényekről. Utóbbiak közé tartoznak a kőhalak, skorpióhalak, tűzhalak, tűzférgek például. Azt sem kell magyarázni, milyen fájdalmas lehet a medúza csípése, sőt, a kockamedúzáé egyenesen halálos. A kicsinek ám látványosnak tűnő kékpettyes polip is meg tud ölni egy embert, ha az meg akarja fogni. Aztán ott van például a szép tűzkorall, aminek érintése igencsak fájdalmas élmény, de egy meglovagolt cápa is vissza tud kapni.

Nem kell megijedni azért, ezen állatok nem akarnak emberre vadászni- ha mi nem zaklatjuk őket, ők is békén hagynak minket. Szóval elsősorban és mindenekelőtt saját érdekünk, hogy ne érjünk semmihez.

Azért arról se feledkezzünk el természetesen, hogy komoly károkat okozhatunk. Például egy hosszú évek óta növekedő korallágat letörni óvatlanságból bizony nagyon csúnya dolog. De ugyanúgy kár egy kis csigáért, rákért, no meg persze egy csikóhalért is. Bizonyára csábító egy ilyen kis cuki állat megérintése, de ne tegyük: stresszeljük az élőlényeket, egy rossz mozdulattal akár meg is ölhetjük, sőt, meg is fertőzhetjük valami számára halálos baktériummal. A felszínre levegőért igyekvő teknősön "lovagolni" is veszélyezteti annak életét. Hagyjuk békén, egyszerűen csak nézzük meg jól, és persze tanuljunk meg normálisan lebegni, hogy közelről nézelődés közben ne tegyünk kárt semmiben.

És akkor most térjünk vissza a csikóhalas fotóra! Mint kiderült, egy olyan búvár kezében volt, aki még kezdőnek sem volt nevezhető, egy bevezető, intrómerülésen vett részt minden előzetes tapasztalat nélkül. Pontosan tisztában vagyok vele, hogy ilyen helyzetben a gyakorlatlan búvár semmiképpen nem szúr ki egy mélyben rejtőző csikóhalat, nem hogy megfogná. Valaki, nyilván a rutinos vezető vette azt észre majd adta a kezébe egy jópofa fotó kedvéért. A képen látható, életében először víz alá merülő embernek ilyenkor fogalma nincs arról, mit is kellene tennie- ha ezt mutatják neki, megfogja szegény kis jószágot. A légzőautomatával a szájában nehezen tudná elmagyarázni, hogy neki ez nem tetszik, mert ellenkezik környezetvédő felfogásával.

És igazság szerint nem is kéne magyaráznia semmit, mert a sokkal rutinosabb búvár követi el az "ősbűnt", amikor megfogja a csikóhalat. Neki mindarról tudnia kell, amiről fentebb írtam, sőt, neki magának kéne ezt megtanítania a kezdőknek. Jó példát kell mutatnia, nem pedig belevinni a bajba az újoncot.

Tudjuk jól, bármiben is vagyunk kezdők, olyan viselkedésmintához alkalmazkodunk, amit a leggyakrabban látunk. Az agresszív, szabályszegő sofőrök mellett felnövő emberek miért vennék komolyan, hogy lassan és roppant körültekintően kellene vezetniük? És ez a búvárkodásra is igaz: amit látsz kezdőként, azt tekinted követendő példának igen gyakran.

Aztán meg jön a nagy meglepetés, amikor egy más felfogású búvárcsapatba kerülve megmossák a fejed azért, hogy mindent megfogdosol, megtapizol. Pedig ők csak azt teszik, amit az oktatónak kellett volna: megtanítják, mit szabad a víz alatt és mit nem. Ilyen helyzetben nem szabad megsértődni, hanem hallgatni kell az értelmes érvekre, és át kell értékelni magadban azt, amit az első oktatódról gondoltál. Tanulj, olvass, gyakorolj, és hamarosan te magad is megérted, mi a helyes és mi nem. És egyszer talán majd te magad figyelmeztethetsz mást arra, ha hibázik. Akár azt is elmesélheted, te hogy juttottál el idáig- lehet, hogy az egész egy sok vitát kiváltó képpel kezdődött, aminek először nagyon örültél, utána viszont legszívesebben letagadnád...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

3 Tovább

Búvárbiztosítás, biztonság?

Manapság már merülnek annyian, hogy érdemes nálunk is kifejezetten a légzőkészülékes búvárkodás kockázatait fedező biztosításokat kínálni. Van választék, de néhány apróságra érdemes odafigyelni.

Mikor is lehet erre szükségünk? Igazság szerint minden egyes merülésnél jó lenne valamiféle biztosítás. Idehaza elvileg fedezi az ellátás költségeit a társadalombiztosítás, de errefelé kevés a lehetőség olyan mélymerülések végrehajtására, aminél nagyobb a kockázat a dekompressziós betegségre. A palackkal viszont el lehet esni, így törhet kéz vagy láb, begyulladhat merülés után a fül, ezekkel nyilván orvoshoz lehet fordulni. Még Horváth Ágnes minisztersége idején merült fel a kérdés, hogy bizonyos extrémnek nevezett sportok űzése során elszenvedett sérüléseket nem fedezne a TB, de úgy tudom, ez a búvárkodást nem érintette. (Talán mert a miniszter asszony is merült...)

Az mindenestre fontos tényező, hogy ha Magyarországon történik velünk valami, itthon vagyunk. Saját nyelvünkön hívhatunk segítséget, nagyjából eligazodunk a kórházi viszonyok közt, a család is könnyen meglátogathat, intézkedhet. Ám amint átlépjük valamelyik ország határát, máris megváltozik a helyzet. Az EU-n belül kiváltható az a kártya, amivel a helyi lakosokkal azonos feltételekkel vehetünk igénybe egészségügyi szolgáltatást- ha adott országban a búvárbaleset utáni kezelés fizető, akkor úgy. Vagy jó alaposan tájékozódunk, vagy pedig biztosítást kötünk.

Én feltétlenül az utóbbit javaslom, mert mindenképpen vannak különbségek. A biztosítás ugyanis fedezhet olyasmit is, amit a helyi társadalombiztosítás szinte sohasem: a hazaszállítást, az eltűnt felszerelést, felelősségbiztosítást és így tovább. Persze az nagy kérdés, ezekből mi van adott konstrukcióban és mekkora a fedezet. Én azt vallom, búvárként amúgy is elég nagy a felelősségünk, mikor milyen helyzetben hogy döntünk, válasszunk felelősen biztosítást is. (A búvárok túlnyomó többségére jellemző ez a gondolkodásmód, nem is nagyon ismerek olyat, aki ne kötne biztosítást utazás előtt.)

Először is figyeljünk rá, hogy valódi készülékes merülésre is kiterjedjen a fedezet, tehát ne legyen mondjuk 10 méteres mélységhatár benne, hanem legalább 40. Általában azt is elő szokták írni, a helyi merülési szabályok betartása mellett érvényes a fedezet, tehát ha adott országban 40-re mehetünk, egy 60 méteres mélymerülés esetén elvileg meg lehetne tagadni a szolgáltatásnyújtást. Ám az nekünk is érdekünk, hogy betartsuk a szabályokat- merüljünk az értelmes limiteken belül, és akkor nem lehet gond. 

Fontos, hogy a biztosítás terjedjen ki az olyan drágább kezelésekre is, mint a hiperbár kamrás kezelés. Ez sehol a világon nem olcsó tétel, de minden normális konstrukcióban benne van. Ha netán azzal szembesülünk, hogy mégsem, akkor sem szabad habozni, inkább vállalni kell a költségeket- több százezer forintba kerülhet, de inkább ennyit bukjunk, mint mondjuk egy bénulást kockáztassunk.

Bizonyára akad, aki azt mondja, inkább lemond a kicsivel drágább búvárbiztosításról, mert csak 1-2, nem túl mély merülést tervez, minek annyi pénzt kiadni, de ne feledjük, a dekompressziós betegségen túl számos sokkal gyakoribb gond is van, például a fül begyulladása, és a biztosító felteszi a kezét, ha kiderül, merült előtte az ember. Nem azt mondom, hogy ez egy milliós tétel, de az a biztosítás, ami csak részben alkalmas a számunkra, az nem az igazi. Mondjuk egy pár napos útnál lehet olyat választani, ami kisebb összegeket térít, ám azokat viszont minden helyzetben, ami előfordulhat.

Fontos, hogy éjjel-nappal legyen elérhető a biztosítás segélyvonala, hiszen egy távoli országban, más időzónában bekövetkező balesetnél az intézkedés nálunk esetleg az éjszakai órákra eshet. Természetesen nem árt, ha a biztosító aztán a helyiekkel is tud egyeztetni, tehát megvan a szakmai háttere a búvárbalesetek terén is. Kisebb ellátásoknál gyakori, hogy nekünk kell előre fedezni az orvosi vizsgálat vagy a gyógyszerek költségét- mindig kérjünk számlát mindenről, és őrizzük meg azokat, mert itthon csak ezekkel tudunk pénzt igényelni.

Mivel akad búvárbiztosítás, ami kiterjed az elveszett, megrongálódott búvárfelszerelésekre is, érdemes a számlákat megtartani a felszerelésekről, akár több év múltán is. Természetesen jó tudni, hogy szinte minden esetben van egy meghatározott limit ilyen esetben, senkinek nem fognak 2-3 légzőautomatát megtéríteni, még ha adott búvár annyival is utazik. Víz alatti fényképezőgépeket pedig szinte senki nem biztosít, de ez nem meglepő, hiszen a kicsi, olcsó kompaktokra egészen más limitek kellene, hogy vonatkozzanak, mint a milliós DSLR-ekre, és ezt biztosítási díj szintjén elég nehéz kezelni. Az ilyen dolgokra nekünk kell nagyon vigyázni...

Szóval a lényeg: mielőtt megkötjük a biztosítást, tanulmányozzuk át a feltételeket, csak olyat válasszunk, ami biztosan kiterjed kedvtelési búvárkodásra legalább 40 méteres mélységig. Olvassuk át, kizár-e valamilyen kezelést, figyelhetünk arra, fedez-e felszerelés elveszést, felelősségbiztosítást. A 24 órás asszisztenciának alapnak kéne lennie, de azért biztos ami biztos, válasszunk megbízható, neves biztosítót. Az értékhatárok esetében ha lehet, ne feltétlenül azt válasszuk, amnél a legkisebb a limit, még ha spórolhatunk is egy ezrest- utólag ez nem feltétlenül éri meg, a teljes túra költségeit tekintve pedig elhanyagolható, gyakorlatilag 1-2 sör árával fizetünk kevesebbet, de ha nagy a gond, jól jöhetne az a plusz fedezet... Különösen olyan távoli országokban, ahol a kezelés vagy a hazaszállítás milliós kiadás.

Még egy kérdés felmerülhet. A próbamerüléssel kacérkodó, nem vizsgázott búvárok szinte biztos, hogy nem kötnek búvárbiztosítást. Jó tudni, hogy a komoly búvárbázisok olyan biztosítással rendelkeznek, amelyek kiterjednek a vendégekre is, tehát baj esetén ezek térítik a költségeket. De... Ha valaki teljesen biztos benne, hogy ki akarja próbálni a merülést, akkor választhat egy olyan olcsóbb konstrukciót, ami fedezi az ilyen balesetek esetén az egészségügyi ellátást. Például ha valakinek begyullad a füle a merülés után két nappal, nem valószínű, hogy visszamegy a merülést szervező bázishoz. Ilyenkor jó lehet egy erre is kiterjedő biztosítás, és ennek felára tényleg csekély.

Abba az eshetőségbe inkább nem gondolok bele, hogy valaki egy külföldi utazás esetén soha, semmilyen biztosítást nem köt. Saját tapasztalat, hogy bizony jól jöhet ez néha. Utastársamnak volt már igen drága kezelése, nekem magamnak fülgyulladás kezelését térítették, és bizony nem jött rosszul, amikor a végül 30-50-70 ezres számlákat idehaza kifizették nekem. Inkább rászánom azt a pár ezrest, belekalkulálom az utazásra szánt kiadások közé ezt is, és bizakodok, sose legyen rá szükség...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is! 

0 Tovább

Az első merülés

Itt a nyaralás, sokan életükben először a víz alá merészkednek, de nem egy teljes búvártanfolyamot elvégezve, hanem csak úgy próbaképpen. Az ő kedvükért írtam egy kis gyors összefoglalást, ami segítheti az eligazodást a próbamerülések (avagy intrómerülések) világában.

Az első szabály: csak az merüljön, aki tényleg szeretné azt kipróbálni. Nem kell búvárkodni annak, aki fél a víztől vagy attól, ha víz alá kerül a feje, aki undorodik a halaktól, és persze annak sem javasolnám, aki egyáltalán nem tud úszni. A búvárkodás kikapcsolódás, élmény, de csak annak, aki azt képes élvezni. Láttam már embert, aki eleinte tartózkodott, később beleszeretett a merülésbe, de sokkal több unszolt feleséget, apukát, aki háromszor merült: először, utoljára és soha többé.

Szóval aki nagyon idegenkedik, de mégis érdekli az, milyen lehet a víz alá pillantani, az sekély vízben is megteheti ezt egy búvármaszkkal, a felszínen lebegve. Semmi baja nem lehet, és így is láthat pár érdekességet. Én ezt a felszínről nézelődést, az ún. sznorkelezést vagy légzőcsöves búvárkodást annak is ajánlom, aki szeretne valamikor befizetni egy próbamerülésre, mert egy picit kipróbálhatja az érzést. Akár ennyi is elég lehet ahhoz, hogy túllendüljön a kezdeti tartózkodáson, de annak, aki még mókából sem viselt búvármaszkot, nagy ugrás a teljes felszerelés, a palack, a több méteres mélység.

Ha megvan a nagy elhatározás, akkor el kell dönteni, hol akarja az ember kipróbálni a búvárkodást. Azt jó tudni, hogy a merülésnek kis mélységben is megvannak a szabályai (gondoljunk példaként az autóvezetésre, mehetünk 10 vagy 130 km/óra sebességgel, a gáz meg a fék pont ugyanarra szolgálnak), és ezért a próbamerüléseket is csak képzett búvároktatók bonyolíthatják.

Persze láttam én már olyat, hogy egy búvár az érdeklődő családtagnak ad egy búvármaszkot, átadja a tartalék reduktort, és aztán fél méteres "sekélységbe" leviszi kézenfogva őt. Bevallom őszintén, ennek se sok veszélyét látom, amíg ilyen mélységben maradnak ahol felállva mind a kettejüknek kinn a feje vízből. De én igazán nem javaslom ezt a megoldást, főleg azért, mert az ember hajlamos azt mondani magában, megy ez már jól megy, úszhatunk kicsit tovább, kicsit mélyebbre, aztán ha 3-4 méteren akármiért jön a pánik, abból nagy baj lehet.

Egy képzett búvároktató ugyanis fel van készítve arra, hogy a kezdő megijed, valamire rosszul reagál, és ki tudja őt ilyen helyzetből menteni. Az a dolga, hogy ezt megoldja, mellette lehet biztonságban az, aki még csak ismerkedik a merüléssel. Szóval aki a tengerpart mellett csöppen bele a próbamerülésbe, próbáljon profi búvárbázisra menni, ahol profi oktatók irányítják az első uszonycsapásait. Tudom, a kirándulásszervezők mindig azt mondják, a bázis hibátlan, de hozzá kell tennem, nekik is érdekük, hogy megbízható, jó helyre vigyék a vendéget, mert ha baj történik, akkor komoly perekkel kellene számolniuk.

Azt a kezdő úgysem tudja ellenőrizni, hogy az ember akivel találkozik milyen hivatásos búvár, de bízzunk az érzéseinkben: egy szimpatikus oktató, a falon levő, képesítést, minősítést igazoló oklevelek, egy rendezett, tiszta búvárbázis, nem szakadt, nem ócska búvárfelszerelésekkel teli tároló, egy szép hajó alapvetően azt jelzik, jó helyre kerültünk. Ha valami nagyon nem tetszik, mondjuk egy sufnit látunk, leharcolt cuccokkal, és semmilyen általunk érthető nyelven nem beszélő búvárral, nem kötelező merülni. Az világos, hogy a nyaralás a kalandról is szól, na de milyen áron!...

Ha már a nyelv szóba került: még a próbamerülők számára is kell egy rövid fejtágítást tartani az alapszabályokról. Ha nem értjük, amit mondanak, esetleg pont az ellenkezőjét csináljuk, mint kellene, az veszélyes is lehet. Ha nem mennek az idegen nyelvek, keressünk magyar búvárbázist, búvároktatót, találunk ilyet Egyiptomtól Horvátországig, Máltától Mexikóig. Amennyiben már jóelőre eldöntöttük, hogy a nyaraláson ki akarjuk próbálni a búvárkodást, akkor elutazás előtt lehet ehhez oktatót keresni, rajta keresztül a merülést megszervezni, és így akár teljesen ki is iktatható a képből a túraszervező. Nem mintha velük baj lenne, de amikor mi tartjuk kézben a szervezést, akkor pontosan tudhatjuk, mit intéztünk. De általában az utazási irodákkal külföldre menők is megbízhatnak a telepített idegenvezetőkben, mert azok nyilván igyekeznek az igényeinknek megfelelő partnerhez irányítani, magyar búvárbázisra például.

Visszatérve a rövidke elméleti alapozáshoz: ahol azt mondják, arra nincs semmi szükség, ott gyanakodjunk. Igenis kell tisztázni néhány alapvető dolgot, az életünk múlhat rajta, ne fogadjuk el azt a megoldást, hogy csak a víz alá akarnak nyomni miközben azt se tudjuk, hova megyünk, mi van rajtunk, hogy kell jeleznünk ha bajunk van. Figyeljük azt is, milyen helyen lesz a merülés, mert a teljesen kezdő próbamerüléséhez tökéletesen elegendő 3-4-5 méter is, számára így is nagyon új lesz az élmény. Nem jó, ha nagyobb csoportokat vezet kezdőkből egy oktató. Nyilván egy próbamerülő-egy oktató felállás lenne a legbiztonságosabb, de még kezdő is rendben van egy párban egy oktatóval. Persze lehetnek speciális helyzetek amikor többen lehetnek, például ha nagyon védett, sekély vízben van az a merülés, de ha lehet, olyan bázist keressünk, ahol személyre szólóbb a próbamerülés szervezése.

Kell-e saját felszerelés? Nos, a strandon vett olcsó kis "búvárszemüveget és békatalpat" inkább felejtsük el, ha valódi merülésre készülünk. A bázison adnak olyan felszerelést, ami megbízható, és persze segítenek abban is, hogy megfelelő méretűt válasszon az első merüléshez az újonc. Aki teljesen kezdő, az választani sem tud, hiszen nem tudja azt, mire kell figyelnie. Itthon el lehet menni egy búvárszakboltba, és vannak is olyan helyek szép számmal, ahol szakértő módon segítenek a választásban, de a jó felszerelés soha nem igazán olcsó, és ha később kiderül, nem is annyira tetszik a búvárkodás, akkor csak porosodni fog a szekrény mélyén a drága maszk és uszony. A másik fele a történetnek az, hogy ki lehet használni ezeket palack nélkül is, felszíni nézelődésnél. Konklúzió nincs, kinek ez, kinek az a megoldás a jó, de ha valaki bizonytalan, inkább ne költsön előre semmire.

Aki jó bázisra kerül, nincs is előre teljesen beijedve, próbál nyitott lenni az új kalandra, azt semmiféle baj nem érheti próbamerülés során. Így ha valakinek valami gondja akad, nem kell azonnal feladni, el kell magyarázni az oktatónak, mi nem tetszik, és ő biztos tud segíteni. A legtöbb gondra az a jellemző, hogy kis odafigyeléssel, koncentrációval leküzdhetők, szinte bárki élvezheti a búvárkodást- ám páran akadnak, akiknek ilyen-olyan okokból nem lehetséges a merülés. Ha valami fáj, nagyon nem jó, többszöri próbálkozás után is, akkor inkább fel kell menni a felszínre, nem szabad a merülésbe belesérülni.

Úgy általában pedig próbáljuk élvezni a búvárkodást. Miután kicsit megszoktuk a merülés érzését, nézzünk szét, hátha látunk pár halat, apró élőlényt. Mindig óvatosan mozogjunk, sose akarjunk semmihez hozzáérni, mert megsérülhetünk mi is, az élőlények is. Gyorsan elrepül az a pár perc a próbamerülésen, és ha tetszett, akár víz alá mehetünk újra- de mindig profi kíséretében vállalkozunk ilyenre, amíg tanfolyamot nem végzünk. Mert egy idő után úgyis eljöhet az a pont, amikor az ember szeretne önállóbb lenni, ennek pedig a további tanulás az útja.

Az viszont már egy másik történet...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Drága-e búvárkodni?

Itt a nyár, megint előveszem a minden évben tipikus témát: sokba kerül-e, ha valaki merülni szeretne?

Először mindig el szoktam mondani, nem kötelező teljes búvárfelszereléssel, légzőkészülékkel a tenger felfedezésére indulni. Egy jó búvármaszk és egy légzőcső elég, hogy sekély vízben sok érdekeset lássunk, és ezt a felszíni búvárkodást (sznorkelezést) kicsik és nagyok is bátran űzhetik. Amire érdemes figyelni, az a leégés, a vízben lebegve pillanatok alatt bekövetkezhet- póló, vízisport felső nagyon ajánlott. Óvakodjunk a nagy hullámzástól, sose ússzunk ki túl messzire a parttól a nézelődésbe belefeledkezve, és ne a homokos, hanem inkább kavicsos-sziklás partszakaszakon próbálkozzunk az élőlények megtalálásával.

És akkor jöjjön a tanfolyam! A 70-90 ezer forintba kerülő alaptanfolyam valóban nincs ingyen, de soha nem jár le a "szavatossága", egyszeri kiadás. Ha valaki egy 30-40 ezres haladó búvár tanfolyamot is elvégez utána valamikor, gyakorlatilag minden, kedvtelési búvár számára ajánlott merülésben részt vehet. A barlangi merülés, a kevertgázos mélymerülés egészen más tészta, egészen szűk réteg hobbija, szóval az alaptanfolyamokkal az ismert és kedvelt merülőhelyek 99 százalékát felkereshetjük. A kuponos tanfolyamokról már írtam, én továbbra is tartom, menj jó iskolába, jó oktatóhoz, akár kicsivel többért is, csak tanítsanak meg normálisan merülni- az életed múlik rajta.

A felszerelésből kizárólag az alapdarabokat kell megvenni, tehát maszkot, légzőcsövet, uszonyt (csizmával jellemzően), ez 25-50 ezres kiadás az elején, de nem csak készülékes merüléshez használható. A jó minőségű felszerelések sokáig tartanak, és ez igaz a drágább darabokra, a mellényre vagy a légzőautomatára is. Nekem több olyan cuccom van, ami bőven elmúlt tíz éves, és még mindig kifogástalan, rendszeresen használom őket, pedig merülök épp eleget. De aki kezdőként nem akar beruházni, annak nem is kell, minden normális búvárbázison bérelhető a teljes felszerelés.

Tehát akkor most vonjunk egy mérleget, hogy lássuk, mennyi az annyi. Az alaptanfolyam mondjuk legyen 80 ezer, és ezért még nemzetközi, a világ bármely pontján merülésre jogosító igazolványt is kapunk. Költsünk 40-et az alapfelszerelésre, ezek sokáig kitartanak. Összesen 120 ezer- sokan költenek ennyit vagy többet hobbijukra, legyen az sí, lovaglás, kerékpár.

Van kártyánk, alapfelszerelésünk, lépjünk tovább! A búvárkodásban nem maga a merülés a drága, hanem arra a helyre elmenni, ahol búvárkodhatunk. Számoljunk egy kicsit! Ha valaki nyáron el szeretne utazni egy hétre az Adriára, akkor egy főre kalkulálhat 150 ezret, útiköltséggel, korrekt szállással, étkezéssel. Ha befizet két merülésre valahol, akkor felszerelés bérléssel együtt 70 euro lehet nagyjából, azaz 21 ezer. Nem ez a legnagyobb tétel- ha valaki két éttermi vacsora helyett az apartmanban főzőcskézik, az árának jó része ezzel megspórolható. A helyzet az, hogy nem a búvárkodás drága kifejezetten, a nyaralás kerül sokba, és akinek a tengerpart megfizethetetlen álom, annak sajnos a búvárkodás szóba sem kerülhet.

Bár olcsóbb alternatívaként felmerül, ha valakit nem vonz az édesvizek világa (mert hiába szeretjük ezeket páran, sokak nem kedvelik a zavarosabb vizet, a kevésbé látványos élővilágot), akkor inkább tegye félre az erre költendő pénzt egy tengeri merülésre. Mert ne legyenek illúzióink, bizony egy magyar tóban sincs ingyen a búvárkodás, el kell oda menni, be kell fizetni a belépőt, pénzbe kerül a felszerelés bérlése és így tovább. Ráadásul sok helyen alig van infrastruktúra.

Ha viszont valaki szeretné felfedezni a tavak mélységeit, akkor többen összeülve egy autóba még egy osztrák vagy szlovák merülőhely felkeresése esetén is kézben tarthatóak a költségek. Ez más élményt nyújt, mint a tenger, de a kalandvágyó búvárok számára ez is érdekes lehet.

Mit jelent ez árban? A legközelebb szépen kiépített ausztriai tó a Neufeldersee, Budapesttől durván 250 kilométer. Ha négyen beférnek egy autóba, az útiköltség nagyjából ötezer. A búvárbelépő 8,7 euro, azaz durván 2500 forint. Ha otthonról viszünk palackot, ólmot, minden egyebet, akkor annak a költségein túl a merülés a tóban a belépő befizetése után már nem kerül plusz pénzbe. Két merülés, ha csak palack kell, akkor összességében 12-13 ezer forintra jön ki- kinek sok, kinek kevés. Euróban ez 40-45- jól látható, ez összemérhető lenne két tengeri merülés árával. Más kérdés, hogy ez útiköltséggel együtt annyi, míg a tengeri merülésbe az odajutás árát nem számoltuk bele.

Azért a többséget nyilván a tengerparti nyaralás során megnyíló lehetőségek érdekelnek. Amennyiben szeretnénk a legtöbbet kapni a pénzünkért, nekünk előre kell szétnézni, hol tudunk búvárkodni, és hogyan tudjuk azt megszervezni. Az említett Adrián például tudatosan kereshetünk úgy apartmant, hogy pár perc gyaloglásra vagy autózásra legyen búvárbázis- előre fel is lehet velük venni a kapcsolatot, hogy várjanak minket adott napon. Így nem leszünk túl sokáig távol a családtól sem. Ráadásul Horvátországban sok magyar hivatásos dolgozik, még nyelvi problémák sem tarthatnak vissza senkit.

A tipikus nyaralóhelyek többségén vannak olyan városok, ahol jobbak a búvárkodási lehetőségek. Ilyen például a népszerű és olcsó Korfu szigeten Paleokastritsa. Törökországban sok az ilyen-olyan búvárbázis, de a legjobb merülési lehetőségeket Kas, Bodrum kínálja. Cipruson nagyon kézenfekvő választás Larnaca, míg Máltán a sziget bármely részén megszállhatunk, mert mindenhonnan háztól házig transzfert vállalnak. Egyiptomban szinte minden hotelnek van saját búvárbázisa, és mondani sem kell, a legtöbb élményt is a Vörös-tenger fantasztikus korallzátonyai nyújtják. Mint látható, nem feltétlenül a legdrágább nyaralóhely a legjobb ehhez a hobbihoz!

Az egzotikus utazások értelemszerűen sokba kerülnek, de nem csak a búvároknak: aki csak strandolni akar, a Maldív-szigetek vagy Hawaii felkereséséhez igencsak mélyen a zsebébe kell nyúljon, hiába esze ágában sincs merülni. Ha már odáig eljuthat valaki, tényleg nem a búvárkodás ára fogja visszatartani...

A tippekből, áttektintésből ennyi talán elég is, a lényeg nyilván látható. A búvárkodás nincs ingyen, de előzetes tájékozódással, szervezéssel biztosan olcsóbban hozhatjuk ki, mint ha kinn fizetnénk be egy programszervező irodában, ahol igazán semmit nem tudhatunk meg a bázisról, a szolgáltatásokról. Ha magunknak intézkedünk, jobb áron kaphatunk az igényeinkhez jobban illő szolgáltatást, és 2-3 merülés ára bőven kigazdálkodható.

Aztán a víz alatti világ csodái között úszva elgondolkodhatunk, milyen kevés pénz is az a 25-30 euro ahhoz az élményhez képest, amit a mélyben átélhetünk...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább
«
12345

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Google hirdetés

Hirdetés

Utoljára kommentelt bejegyzések

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog

Hirdetés