Az első merülés

Itt a nyaralás, sokan életükben először a víz alá merészkednek, de nem egy teljes búvártanfolyamot elvégezve, hanem csak úgy próbaképpen. Az ő kedvükért írtam egy kis gyors összefoglalást, ami segítheti az eligazodást a próbamerülések (avagy intrómerülések) világában.

Az első szabály: csak az merüljön, aki tényleg szeretné azt kipróbálni. Nem kell búvárkodni annak, aki fél a víztől vagy attól, ha víz alá kerül a feje, aki undorodik a halaktól, és persze annak sem javasolnám, aki egyáltalán nem tud úszni. A búvárkodás kikapcsolódás, élmény, de csak annak, aki azt képes élvezni. Láttam már embert, aki eleinte tartózkodott, később beleszeretett a merülésbe, de sokkal több unszolt feleséget, apukát, aki háromszor merült: először, utoljára és soha többé.

Szóval aki nagyon idegenkedik, de mégis érdekli az, milyen lehet a víz alá pillantani, az sekély vízben is megteheti ezt egy búvármaszkkal, a felszínen lebegve. Semmi baja nem lehet, és így is láthat pár érdekességet. Én ezt a felszínről nézelődést, az ún. sznorkelezést vagy légzőcsöves búvárkodást annak is ajánlom, aki szeretne valamikor befizetni egy próbamerülésre, mert egy picit kipróbálhatja az érzést. Akár ennyi is elég lehet ahhoz, hogy túllendüljön a kezdeti tartózkodáson, de annak, aki még mókából sem viselt búvármaszkot, nagy ugrás a teljes felszerelés, a palack, a több méteres mélység.

Ha megvan a nagy elhatározás, akkor el kell dönteni, hol akarja az ember kipróbálni a búvárkodást. Azt jó tudni, hogy a merülésnek kis mélységben is megvannak a szabályai (gondoljunk példaként az autóvezetésre, mehetünk 10 vagy 130 km/óra sebességgel, a gáz meg a fék pont ugyanarra szolgálnak), és ezért a próbamerüléseket is csak képzett búvároktatók bonyolíthatják.

Persze láttam én már olyat, hogy egy búvár az érdeklődő családtagnak ad egy búvármaszkot, átadja a tartalék reduktort, és aztán fél méteres "sekélységbe" leviszi kézenfogva őt. Bevallom őszintén, ennek se sok veszélyét látom, amíg ilyen mélységben maradnak ahol felállva mind a kettejüknek kinn a feje vízből. De én igazán nem javaslom ezt a megoldást, főleg azért, mert az ember hajlamos azt mondani magában, megy ez már jól megy, úszhatunk kicsit tovább, kicsit mélyebbre, aztán ha 3-4 méteren akármiért jön a pánik, abból nagy baj lehet.

Egy képzett búvároktató ugyanis fel van készítve arra, hogy a kezdő megijed, valamire rosszul reagál, és ki tudja őt ilyen helyzetből menteni. Az a dolga, hogy ezt megoldja, mellette lehet biztonságban az, aki még csak ismerkedik a merüléssel. Szóval aki a tengerpart mellett csöppen bele a próbamerülésbe, próbáljon profi búvárbázisra menni, ahol profi oktatók irányítják az első uszonycsapásait. Tudom, a kirándulásszervezők mindig azt mondják, a bázis hibátlan, de hozzá kell tennem, nekik is érdekük, hogy megbízható, jó helyre vigyék a vendéget, mert ha baj történik, akkor komoly perekkel kellene számolniuk.

Azt a kezdő úgysem tudja ellenőrizni, hogy az ember akivel találkozik milyen hivatásos búvár, de bízzunk az érzéseinkben: egy szimpatikus oktató, a falon levő, képesítést, minősítést igazoló oklevelek, egy rendezett, tiszta búvárbázis, nem szakadt, nem ócska búvárfelszerelésekkel teli tároló, egy szép hajó alapvetően azt jelzik, jó helyre kerültünk. Ha valami nagyon nem tetszik, mondjuk egy sufnit látunk, leharcolt cuccokkal, és semmilyen általunk érthető nyelven nem beszélő búvárral, nem kötelező merülni. Az világos, hogy a nyaralás a kalandról is szól, na de milyen áron!...

Ha már a nyelv szóba került: még a próbamerülők számára is kell egy rövid fejtágítást tartani az alapszabályokról. Ha nem értjük, amit mondanak, esetleg pont az ellenkezőjét csináljuk, mint kellene, az veszélyes is lehet. Ha nem mennek az idegen nyelvek, keressünk magyar búvárbázist, búvároktatót, találunk ilyet Egyiptomtól Horvátországig, Máltától Mexikóig. Amennyiben már jóelőre eldöntöttük, hogy a nyaraláson ki akarjuk próbálni a búvárkodást, akkor elutazás előtt lehet ehhez oktatót keresni, rajta keresztül a merülést megszervezni, és így akár teljesen ki is iktatható a képből a túraszervező. Nem mintha velük baj lenne, de amikor mi tartjuk kézben a szervezést, akkor pontosan tudhatjuk, mit intéztünk. De általában az utazási irodákkal külföldre menők is megbízhatnak a telepített idegenvezetőkben, mert azok nyilván igyekeznek az igényeinknek megfelelő partnerhez irányítani, magyar búvárbázisra például.

Visszatérve a rövidke elméleti alapozáshoz: ahol azt mondják, arra nincs semmi szükség, ott gyanakodjunk. Igenis kell tisztázni néhány alapvető dolgot, az életünk múlhat rajta, ne fogadjuk el azt a megoldást, hogy csak a víz alá akarnak nyomni miközben azt se tudjuk, hova megyünk, mi van rajtunk, hogy kell jeleznünk ha bajunk van. Figyeljük azt is, milyen helyen lesz a merülés, mert a teljesen kezdő próbamerüléséhez tökéletesen elegendő 3-4-5 méter is, számára így is nagyon új lesz az élmény. Nem jó, ha nagyobb csoportokat vezet kezdőkből egy oktató. Nyilván egy próbamerülő-egy oktató felállás lenne a legbiztonságosabb, de még kezdő is rendben van egy párban egy oktatóval. Persze lehetnek speciális helyzetek amikor többen lehetnek, például ha nagyon védett, sekély vízben van az a merülés, de ha lehet, olyan bázist keressünk, ahol személyre szólóbb a próbamerülés szervezése.

Kell-e saját felszerelés? Nos, a strandon vett olcsó kis "búvárszemüveget és békatalpat" inkább felejtsük el, ha valódi merülésre készülünk. A bázison adnak olyan felszerelést, ami megbízható, és persze segítenek abban is, hogy megfelelő méretűt válasszon az első merüléshez az újonc. Aki teljesen kezdő, az választani sem tud, hiszen nem tudja azt, mire kell figyelnie. Itthon el lehet menni egy búvárszakboltba, és vannak is olyan helyek szép számmal, ahol szakértő módon segítenek a választásban, de a jó felszerelés soha nem igazán olcsó, és ha később kiderül, nem is annyira tetszik a búvárkodás, akkor csak porosodni fog a szekrény mélyén a drága maszk és uszony. A másik fele a történetnek az, hogy ki lehet használni ezeket palack nélkül is, felszíni nézelődésnél. Konklúzió nincs, kinek ez, kinek az a megoldás a jó, de ha valaki bizonytalan, inkább ne költsön előre semmire.

Aki jó bázisra kerül, nincs is előre teljesen beijedve, próbál nyitott lenni az új kalandra, azt semmiféle baj nem érheti próbamerülés során. Így ha valakinek valami gondja akad, nem kell azonnal feladni, el kell magyarázni az oktatónak, mi nem tetszik, és ő biztos tud segíteni. A legtöbb gondra az a jellemző, hogy kis odafigyeléssel, koncentrációval leküzdhetők, szinte bárki élvezheti a búvárkodást- ám páran akadnak, akiknek ilyen-olyan okokból nem lehetséges a merülés. Ha valami fáj, nagyon nem jó, többszöri próbálkozás után is, akkor inkább fel kell menni a felszínre, nem szabad a merülésbe belesérülni.

Úgy általában pedig próbáljuk élvezni a búvárkodást. Miután kicsit megszoktuk a merülés érzését, nézzünk szét, hátha látunk pár halat, apró élőlényt. Mindig óvatosan mozogjunk, sose akarjunk semmihez hozzáérni, mert megsérülhetünk mi is, az élőlények is. Gyorsan elrepül az a pár perc a próbamerülésen, és ha tetszett, akár víz alá mehetünk újra- de mindig profi kíséretében vállalkozunk ilyenre, amíg tanfolyamot nem végzünk. Mert egy idő után úgyis eljöhet az a pont, amikor az ember szeretne önállóbb lenni, ennek pedig a további tanulás az útja.

Az viszont már egy másik történet...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Drága-e búvárkodni?

Itt a nyár, megint előveszem a minden évben tipikus témát: sokba kerül-e, ha valaki merülni szeretne?

Először mindig el szoktam mondani, nem kötelező teljes búvárfelszereléssel, légzőkészülékkel a tenger felfedezésére indulni. Egy jó búvármaszk és egy légzőcső elég, hogy sekély vízben sok érdekeset lássunk, és ezt a felszíni búvárkodást (sznorkelezést) kicsik és nagyok is bátran űzhetik. Amire érdemes figyelni, az a leégés, a vízben lebegve pillanatok alatt bekövetkezhet- póló, vízisport felső nagyon ajánlott. Óvakodjunk a nagy hullámzástól, sose ússzunk ki túl messzire a parttól a nézelődésbe belefeledkezve, és ne a homokos, hanem inkább kavicsos-sziklás partszakaszakon próbálkozzunk az élőlények megtalálásával.

És akkor jöjjön a tanfolyam! A 70-90 ezer forintba kerülő alaptanfolyam valóban nincs ingyen, de soha nem jár le a "szavatossága", egyszeri kiadás. Ha valaki egy 30-40 ezres haladó búvár tanfolyamot is elvégez utána valamikor, gyakorlatilag minden, kedvtelési búvár számára ajánlott merülésben részt vehet. A barlangi merülés, a kevertgázos mélymerülés egészen más tészta, egészen szűk réteg hobbija, szóval az alaptanfolyamokkal az ismert és kedvelt merülőhelyek 99 százalékát felkereshetjük. A kuponos tanfolyamokról már írtam, én továbbra is tartom, menj jó iskolába, jó oktatóhoz, akár kicsivel többért is, csak tanítsanak meg normálisan merülni- az életed múlik rajta.

A felszerelésből kizárólag az alapdarabokat kell megvenni, tehát maszkot, légzőcsövet, uszonyt (csizmával jellemzően), ez 25-50 ezres kiadás az elején, de nem csak készülékes merüléshez használható. A jó minőségű felszerelések sokáig tartanak, és ez igaz a drágább darabokra, a mellényre vagy a légzőautomatára is. Nekem több olyan cuccom van, ami bőven elmúlt tíz éves, és még mindig kifogástalan, rendszeresen használom őket, pedig merülök épp eleget. De aki kezdőként nem akar beruházni, annak nem is kell, minden normális búvárbázison bérelhető a teljes felszerelés.

Tehát akkor most vonjunk egy mérleget, hogy lássuk, mennyi az annyi. Az alaptanfolyam mondjuk legyen 80 ezer, és ezért még nemzetközi, a világ bármely pontján merülésre jogosító igazolványt is kapunk. Költsünk 40-et az alapfelszerelésre, ezek sokáig kitartanak. Összesen 120 ezer- sokan költenek ennyit vagy többet hobbijukra, legyen az sí, lovaglás, kerékpár.

Van kártyánk, alapfelszerelésünk, lépjünk tovább! A búvárkodásban nem maga a merülés a drága, hanem arra a helyre elmenni, ahol búvárkodhatunk. Számoljunk egy kicsit! Ha valaki nyáron el szeretne utazni egy hétre az Adriára, akkor egy főre kalkulálhat 150 ezret, útiköltséggel, korrekt szállással, étkezéssel. Ha befizet két merülésre valahol, akkor felszerelés bérléssel együtt 70 euro lehet nagyjából, azaz 21 ezer. Nem ez a legnagyobb tétel- ha valaki két éttermi vacsora helyett az apartmanban főzőcskézik, az árának jó része ezzel megspórolható. A helyzet az, hogy nem a búvárkodás drága kifejezetten, a nyaralás kerül sokba, és akinek a tengerpart megfizethetetlen álom, annak sajnos a búvárkodás szóba sem kerülhet.

Bár olcsóbb alternatívaként felmerül, ha valakit nem vonz az édesvizek világa (mert hiába szeretjük ezeket páran, sokak nem kedvelik a zavarosabb vizet, a kevésbé látványos élővilágot), akkor inkább tegye félre az erre költendő pénzt egy tengeri merülésre. Mert ne legyenek illúzióink, bizony egy magyar tóban sincs ingyen a búvárkodás, el kell oda menni, be kell fizetni a belépőt, pénzbe kerül a felszerelés bérlése és így tovább. Ráadásul sok helyen alig van infrastruktúra.

Ha viszont valaki szeretné felfedezni a tavak mélységeit, akkor többen összeülve egy autóba még egy osztrák vagy szlovák merülőhely felkeresése esetén is kézben tarthatóak a költségek. Ez más élményt nyújt, mint a tenger, de a kalandvágyó búvárok számára ez is érdekes lehet.

Mit jelent ez árban? A legközelebb szépen kiépített ausztriai tó a Neufeldersee, Budapesttől durván 250 kilométer. Ha négyen beférnek egy autóba, az útiköltség nagyjából ötezer. A búvárbelépő 8,7 euro, azaz durván 2500 forint. Ha otthonról viszünk palackot, ólmot, minden egyebet, akkor annak a költségein túl a merülés a tóban a belépő befizetése után már nem kerül plusz pénzbe. Két merülés, ha csak palack kell, akkor összességében 12-13 ezer forintra jön ki- kinek sok, kinek kevés. Euróban ez 40-45- jól látható, ez összemérhető lenne két tengeri merülés árával. Más kérdés, hogy ez útiköltséggel együtt annyi, míg a tengeri merülésbe az odajutás árát nem számoltuk bele.

Azért a többséget nyilván a tengerparti nyaralás során megnyíló lehetőségek érdekelnek. Amennyiben szeretnénk a legtöbbet kapni a pénzünkért, nekünk előre kell szétnézni, hol tudunk búvárkodni, és hogyan tudjuk azt megszervezni. Az említett Adrián például tudatosan kereshetünk úgy apartmant, hogy pár perc gyaloglásra vagy autózásra legyen búvárbázis- előre fel is lehet velük venni a kapcsolatot, hogy várjanak minket adott napon. Így nem leszünk túl sokáig távol a családtól sem. Ráadásul Horvátországban sok magyar hivatásos dolgozik, még nyelvi problémák sem tarthatnak vissza senkit.

A tipikus nyaralóhelyek többségén vannak olyan városok, ahol jobbak a búvárkodási lehetőségek. Ilyen például a népszerű és olcsó Korfu szigeten Paleokastritsa. Törökországban sok az ilyen-olyan búvárbázis, de a legjobb merülési lehetőségeket Kas, Bodrum kínálja. Cipruson nagyon kézenfekvő választás Larnaca, míg Máltán a sziget bármely részén megszállhatunk, mert mindenhonnan háztól házig transzfert vállalnak. Egyiptomban szinte minden hotelnek van saját búvárbázisa, és mondani sem kell, a legtöbb élményt is a Vörös-tenger fantasztikus korallzátonyai nyújtják. Mint látható, nem feltétlenül a legdrágább nyaralóhely a legjobb ehhez a hobbihoz!

Az egzotikus utazások értelemszerűen sokba kerülnek, de nem csak a búvároknak: aki csak strandolni akar, a Maldív-szigetek vagy Hawaii felkereséséhez igencsak mélyen a zsebébe kell nyúljon, hiába esze ágában sincs merülni. Ha már odáig eljuthat valaki, tényleg nem a búvárkodás ára fogja visszatartani...

A tippekből, áttektintésből ennyi talán elég is, a lényeg nyilván látható. A búvárkodás nincs ingyen, de előzetes tájékozódással, szervezéssel biztosan olcsóbban hozhatjuk ki, mint ha kinn fizetnénk be egy programszervező irodában, ahol igazán semmit nem tudhatunk meg a bázisról, a szolgáltatásokról. Ha magunknak intézkedünk, jobb áron kaphatunk az igényeinkhez jobban illő szolgáltatást, és 2-3 merülés ára bőven kigazdálkodható.

Aztán a víz alatti világ csodái között úszva elgondolkodhatunk, milyen kevés pénz is az a 25-30 euro ahhoz az élményhez képest, amit a mélyben átélhetünk...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Medence vs. tenger

A tegnapi cikk az Y-40 óriásmedencéről megint felveti a tipikus kérdést: tulajdonképpen kinek éri és miért meg az ottani merülés?

Először is mondjuk el, téli időszakban, amikor itt Európában enyhén szólva sincs búvárszezon, jó dolog lehet egy olyan városlátogatás, amibe beiktatható egy merülés a medencében. Erre volt jó a brüsszeli Nemo33, és ezért lehet értelme az Y-40-et megnézni akkor, ha valaki mondjuk Padovában tölt pár napot.

Na de mi van nyáron? Olaszország északi része elérhető autóval, Budapesttől Montegrotto Terme cirka 740 kilométer. Ez azért nem túlságosan rövid táv, ennyi autózással egészen Splitig eljuthatnánk az Adrián. Szóval időben, benzinben ugyanott vagyunk. A booking.com szerint a legolcsóbb szobaár az Y-40 közelében kb. 50 euro két főre, a következő szállás már 90 euro éjszakánként. 25 euróért korrekt tengerparti apartmant is lehet egy főre szerezni az Adrián, szóval a szállás inkább olcsóbb arrafele. Enni, inni egyetlen nyaralóhelyen sem túl olcsó, de az adriai apartmanokban általában van konyha, lehet spórolni saját főzéssel.

Egy merülés az óriásmedencében 35 euro, ahol most búvárkodtunk Horvátországban, ebből két parti merülés kijön, vagy másfél hajós. Szóval ugyanannyi pénzből még többet is merülhetünk. Összességében, ha három éjszakát szánunk mind a két helyre, a nyári szezonban a horvát Adrián 3 merüléssel valószínűleg olcsóbban nyaralunk, mint az Y-40 közelében kettővel.

Ám nem az ár a lényeg, hanem a látnivaló. Poén egy szupermély medence, meg a benne kialakított üregek, effélék, de hogy mérhető ez a polipokhoz, tintahalakhoz, csikóhalakhoz, gorgóniákhoz, langusztákhoz... Ez a két élmény összehasonlíthatatlan. Aki igazán szeret merülni, az jellemzően az élővilág kedvéért megy a víz alá, és az Y-40-ben a többi élőlényt egy tucatnyi másik búvár képviseli.

Szóval nagyon meglepne, ha valakit így nyáron jobban érdekelne egy medencés merülés, mint a már kellemesen meleg tenger a víz alatti csodákkal. Arról nem is beszélve, hogy a búvárral együtt utazók családtagok számára is mekkora élmény lubickolni, netán a felszínen sznorizva úszkálni a tengerben- egy aquapark a csúszdáival együtt is nagyon másféle kaland. 

Szóval ha valaki engem kérdez, szerintem kicsit sem komoly felvetés az, hogy júliusban merre vegyük az irányt. Ráérünk a városnézős-búvárkodós túrára majd tavasszal- feltéve, hogy nem tesszük inkább félre a pénzt a nyári utazásokra...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Jó túra, rossz túra

Az idei első rövid tengeri kiruccanásra készülünk, a célpont a horvát Adria lesz. Sok túrával a hátam mögött nagyjából tudom mitől lehet jó vagy rossz egy merülésekkel tűzdelt nyaralás, azt is nagyjából sejtem, mire van befolyásom. Így aztán azok kedvéért, akik még kevesebb búvártúrán jártak, netán nem is tudják elképzelni, milyen ezek, mesélek és elemzek.

Nehéz fontossági sorrendet felállítani, elnézést, ha kicsit csapongok, de írom, ami épp az eszembe jut. Kezdjük az időjárással. Május végén, június elején megyünk, kifoghatunk nagyon szép időt és esős napokat is. Volt már példa mind a kettőre az elmúlt években, és a konklúzió- ez minimálisan befolyásolja a túrát. Oké, az ítéletidő nem túl szerencsés, de a legtöbb helyen még erős szélben is van búvárkodási lehetőség, egy védett öböl, egy parti merülőhely. 

Az időjárással összefüggő tényező viszont a víz hőmérséklete, ami már többet nyom a latban. Mi most még nem számíthatunk túl meleg vízre Horvátországban, de erre én azt szoktam mondani, tudjuk, mi vár ránk, ennek megfelelően készülünk vastagabb, melegebb búvárruhákkal, jól megtervezzük a merülési programot is, ne fázzon ki senki a vízből. A fázósaknak azt javasoljuk, ne foglaljanak be előre merülési csomagot- egy-egy csobbanás erejéig mindenkinek lehet élvezetes még a hűvös Adria is, de erőltetni semmit nem szabad. Csak amennyi jólesik!

Szóval az előzetes rákészülés a felszereléssel alapvető. De ha valaki rég merült, akkor annak nem árt pár héttel korábban egy kötetlen uszodai gyakorlás, hogy visszarázódjon a víz alatti világba. És egyébként is, a túra kizárólag akkor lehet jó, ha valamilyen baleset vagy más hasonló esemény nem árnyékolja be, szóval a biztonságra való odafigyelés kötelező. Figyelünk magunkra, a levegőre, a társunkra, és így tovább- aki búvár, az tudja, miről beszélek.

Ehhez az egészhez nem árt egy jó búvárbázis partnersége, akik megbízhatóan segítenek a merüléseket bonyolítani. Jó minőségű felszerelést adnak bérlésre, segítenek a szervezésben, gyors a hajójuk, profi merülésvezetéssel kalauzolják a vendéget- a dolguk nem mindig könnyű, de szakértelemmel minden megoldható.

Ők tudják megmondani azt is, melyik merülőhelyen mi vár ránk. Mert hiába töltünk aránylag kis területen pár napot, nagy különbségek lehetnek a víz alatt. Az egyik helyen egy szép, mély fal, a másik helyen roncs, a harmadik helyen sekély víz, de sok apróság, amivel hosszú időt tölthetnek a makrótémákat fotózók. Persze, ha egyáltalán van korrekt merülőhely- de búvárbázist ritkán húznak fel ott, ahol semmi nincs, szóval szinte bárhová esik be az ember, láthat valami érdekeset.

De nekünk se árt készülni merülés előtt. Tudakolni kell a bázison, mi él adott helyen, de tanácsot adhat az arra gyakrabban megfordult búvártárs is. Igyekezzünk a merülésvezetőhöz, vagy a tapasztalt búvárokhoz csatlakozni, akik tudják mit kell keresni és hogy kell azt megtalálni. A rutinos szem kiszúrja a helyeket, ahol polip lakhat, míg a kezdő simán elúszik a nyolckarúak "lakásai" felett, és utólag meg panaszkodik, nincs is a tenger fenekén semmi élet. Pedig az mindig van; maximum a búvár csak néz, de nem lát. Tanuljunk a tengerről, olvassunk adott hely élővilágáról, és aztán a valóságban csodálkozzunk rá arra, amit korábban csak természetfilmekben láttunk- máris izgalmas lesz a búvártúra.

A rosszul megválasztott szállás rányomhatja a bélyegét a túrára. Ha nem tudunk pihenni, ha úgy érezzük, hiába utaztunk sok órát a tengerig, mégis semmilyen kilátással nem rendelkező, elhanyagolt, rossz helyen levő apartmanba vetett a balsors, amiért ráadásul még fizetnünk is kell, nem leszünk boldogok. Kezdő voltam, amikor sikerült egy olyan túrához csatlakozni, ahol a tengerparttól kb. 10 km-re levő apartmanház alagsorának konyhájában tölthettem pár éjszakát. Tanultam belőle, még akkor is inkább megyek jobb helyre, netán tengerparti szállásra, ha kicsivel többet kell fizetni. Kikapcsolódni megyek, szép élményeket szerezni, jól érezni magam- ennek ára van.

És ezért aztán arra se sajnálom a pénzt, hogy beüljek 1-2 alkalommal valahova egy jó vacsorára, meginni 1-2 pohár sört. Ez is része annak, hogy kerek legyen a túra, hiszen nem csak merülünk meg alszunk, jut idő másra is. Szerencsés, ha van a közelben felszíni látnivaló, egy szép séta egy olyan városban mint Krk, Trogir vagy Rovinj kellemes időtöltés, de lehet kis kerülőt tenni a Plitvicei-tavakhoz például.

Persze mindez akkor működik, ha olyan emberekkel utazok együtt, akikkel szívesen töltöm az időt, mert hasonló merüléseket kedvelünk, hasonlóan gondolkodunk a búvárkodásról, jól el tudunk beszélgetni esténként, netán tudunk közösen kirándulni, főzni- vagy egyszerűen csak ellenni. Ez nem életkorról, háttérről szól, meglepően vegyes összetételű csapatoknál is kialakulhat igazi összetartó, baráti légkör. Óriási jelentősége van ennek egy túránál! Amikor fotós cimborákkal elemezheted a nap folyamán készült képeket, amikor a rutinos búvár barátok szívesen kalauzolnak adott helyen járatlanokat, hogy minél többet lássanak az érdekességekből, amikor mindenki szívesen járul hozzá valamivel a közös vacsorákhoz, akkor legyintünk a rossz időre, a hideg vízre, és még jobban élvezzük az egészet, ha minden jól alakul.

És végül nem árt, ha az árak is korrektek. Aki búvár, az tudja, ez a hobbi költségekkel jár. De a váratlanul felmerülő, kiugróan magas extra fizetnivalók megkeserítik az ember szája ízét még a jó merülésekkel töltött napok után is, szóval próbáljunk úgy túrázni, hogy a lehetőségek szerint előre tisztázzuk a lényeges dolgokat.

Mi a konlúzió? Én a magam részéről már nem okoskodom túl a dolgokat: az időjárásra befolyásom nincs, ismerős helyre megyek, ismerős csapattal, és ott lesz a tenger is, szóval biztos remekül érzem majd magam. A bejegyzés azoknak szólt, akik kicsit bizonytalanul nézelődnek, hogy is kellene kezdőként egy búvártúrához csatlakozni. Szerintem nagyon fontos a saját lehetőségeink, képességeink, tudásunk reális felmérése. Igen, az önismeret. Ha kezdő vagy, ne a mély isztriai roncsokat célozd be. Ha korlátozottak az anyagi lehetőségeid, próbálj elő- vagy utűszezonban utazni. Ha fázós vagy, felejtsd el a májust az Adrián. Ne bújd az időjárásjelentéseket, két héttel előre úgyse fogja senki megmondani, mi vár rád- és akkor már minden rég le van szervezve.

De főleg: találd meg a saját csapatodat, azokat az embereket, akikben megbízol, akik benned megbíznak, akikkel megtalálod a közös hangot, akikkel szívesen merülsz. Tudom, ez kezdőként egyáltalán nem könnyű. De hidd el nekem, mind így kezdtük, több, mint egy évtizede én magam is. Többekkel túráztam, búvárkodtam, amíg megtaláltam a saját társaságomat. Neked is sikerülni fog, ha egyrészt nyitott vagy, másrészt tudod, mit szeretnél. A búvárkodás társas elfoglaltság: közösen élményeket gyűjteni mindig kellemesebb. Ha elhiszed ezt nekem, és megadod az esélyt magadnak arra, hogy a kalandozás a víz alatti világban valóban életed fontos része legyen, neked is ugyanolyan jó esélyed van a jó búvártúrára, mint akármelyik veteránnak.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

2 Tovább

Előszezoni búvárkodás

Az évnek ebben a szakában a tervezgetést, lássuk az idei lehetőségeket, pár gyakorlati tanáccsal kiegészítve.

Induljunk hazulról! Lehetőségeink enyhén szólva szűkösek... Pesten itt van Kőbánya, de az télen is hasonló mint most. Vidéki tavaink közül pár merülhető, de még hidegek, infrastuktúra is kevés helyen van. A melegebb vízű Hévízen és Tatán sajnos jelenleg nem lehet búvárkodni. 

Az osztrák és szlovák tavak vize is hűvös, de májusban sokan figyelik a steiermarki Grüner See vízállását: ha a jéghideg víz feltölti a völgyet, fantasztikusan szép merülőhely alakul ki. Mi bizakodunk, hogy az idén jó lesz a tó! A merülést hétköznapra tervezzük, mert akkor kevesebb a búvár. Aki itthon vagy a környező országokban búvárkodna, esetleg a közösségi oldalak búváros csoportjaiban érdeklődhet, gyakran vannak, akik közös kiruccanásokat szerveznek. Több embernek egy autóval utazva olcsóbb lesz a merülés, ugyanis ha valaki egyedül menne el akár csak Neufeldig, megfizeti a belépőt, palackot bérel, és a hideg miatt egy merülés után megy is haza, az elég drágán búvárkodik...

A horvát Adrián már nyitnak a bázisok. Aki tervez, már érdeklődhet árakról, szállásokról. Délen, Dalmáciában egy árnyalattal melegebb a víz, de májusban még mindenhol elkel a vastag neoprén. Cserébe az olcsóbb előszezonban lehet spórolósabb túrát tervezni. Rendszeresen járunk Horvátországba az évnek ennek a szakában, és én mindenkinek ajánlom, aki nem fázós. A bázisokkal érdemes felvenni a kapcsolatot a merülni vágyókkal, ők szállásban, merülésben is tudnak segíteni. 6-8-10 merüléses csomagot az foglaljon be előre, akit nem ijeszt el 16-19 fokos víz! A bázissal pedig azért jó a szállásról is egyeztetni, mert ha túl messze foglalunk valamit a bázistól, akkor minden nap időt kell tölteni az oda-visszajutással. Nem fogja megérni az 1-2 eurónyi spórolás...

És ne legyintsünk a parti lehetőségekre, sok helyen kellemes merüléseket kínál a sekély víz, és itt nincs hosszadalmas hajóút, ahol némileg átfázva reszket a búvár. Próbáljunk olyan búvárhoz csatlakozni, aki nem csak úszkál fel-alá, hanem segít megtalálni a sziklák tövében vagy tengeri növények mögé rejtőző csikóhalat, polipot, pókhalat. Amikor fázunk, a parti merülésnél szépen kikászálódunk a vízből, a cuccot levesszük, elmossuk, és már lehet is menni a meleg zuhany alá.

Elég jók a repjegyárak Máltára, Ciprusra, a víz sem olyan rossz, május végén simán lehet húsz fokos. Ám ősszel jelentősen melegebb, ezért mi idén is inkább akkorra tervezzük valamelyik szigetet. Aki most menne, böngéssze az Air Malta és a Wizzair ajánlatait, hátha elcsíphet valamit. Szállást, bázist találni már gyerekjáték, és ahogy máshol is, ezeken a helyeken is vannak jól bevált szállásajánlatai a bázisoknak.

Szerencsés, hogy a heti több járat miatt akár egy hosszú hétvége is összehozható. Máltán szinte mindegy, hol szállunk meg- a bázisokon tudnak tanácsot adni, melyik város kicsit bulisabb, melyik nyugisabb. Cipruson Larnaca a jó választás, mert közvetlen tengerparti, előszezonban sem kihalt, és sok a búvárbázis a város előtt nyugvó Zenobia roncs miatt, ahova a legtöbb merülést szervezik.

A többi mediterrán nyaralóhelyen még nincs búvárszezon, a Kanári-sziget viszont jó, csak nehéz olcsó repjegyet találni. Ha viszont sikerül, akkor bármelyik jó lehet, a víz nem vészesen hideg, és sok-sok látnivaló vár az utazóra víz alatt és felett. Komplett családi nyaraláshoz is az egyik legjobb helyszín, mert itt minden korú és érdeklődésű ember talál programot.

Jó áron lehet utolsó pillanatos egyiptomi búvárutakat kifogni, most már kellemes a Vörös-tenger vize, esélyes a cápás, delfines merülés, lehet roncsozni, szóval aki igazi búvárkalandra vágyik, érdemes ezt megfontolni.

Én a szafarit javaslom, szebb, érintetlenebb merülőhelyekre lehet eljutni, de ha van rá lehetőség, igyekezzünk előzetesen megismerkedni azzal a csapattal, akivel együtt utazunk. A szafarihajón azért 20-25 ember is lehet, ha egészen más elképzelések vannak egy búvártúráról, mint a mienk, akkor nem lesz túl jó a hangulat- és itt bizony egy kis helyen vagyunk összezárva egy hétig. Nagyon sokan ragaszkodnak ezért egy jól összeszokott csapathoz, akikkel rendszeresen együtt szafariznak. Az ilyen egy hetes összezártságnál a csapat sokkal fontosabb, mint hogy mit látunk a mélyben, ez régi alapszabály.

Éppen ezért az útvonal sem annyira fontos, mindenhol vannak szép merülőhelyek a Vörös-tengeren. Roncsból több van északon, cápákra nagyobb esély van a magányos zátonyok (Brothers, Daedalus, Zabargad, Elphinstone, stb.) környékén, de a tenger nem múzeum, bárhol előfordulhatnak nagyvadak, ha szerencsések vagyunk- és bármit el is szalaszthatunk, ha épp kihagyunk egy merülést, vagy a zátony rossz oldalán vagyunk.

Ázsia a fentiekhez képest más tészta árban, ezeknél azt tudom javasolni, hogy aki erre a kontinensre vágyik, rendszeresen figyelje a repülőjegy akciókat Thaiföldre, Indonéziába, Malajziába, a Fülöp-szigetekre- a repjegy az alap, a nagy falat, minden más ezután jön. Ám ha rálelünk egy olcsó jegyre, okosan válasszunk pontos úti célt adott országon belül, mert évszakonként változik, mikor melyik jó, melyiken van kellemes és rossz időjárás, és így tovább!

Végül még egy javaslat: ha hosszabb kihagyás után mennénk merülni, akkor szánjuk rá az időt egy rövid medencés gyakorlásra, nem árt az senkinek, és így legalább nem a drága nyaralás első merüléseit kell arra pazarolni, hogy újból belelendüljünk a búvárkodásba. Mert aki bizonytalan, nem is élvezi a merülést- pedig az egész az élményről, kalandról, kikapcsolódásról szólna.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Búváretikett

Méghogy fürdőgatyát viselni egy búvárhajón, hallatlan!

Sose gondoltam volna, hogy egyszer eltöprengek rajta, mit illik viselni két merülés között a fedélzeten. Amerikai barátainknak szemmel láthatóan túl sok ideje és túl sok érzékenysége van, mert egy búvárfórumon komoly beszélgetést generált az a felvetés, mit illik viselni egy búvárhajó fedélzetén- természetesen nem merülésre készülve, hanem a hajóúton, vagy a pihenőidőben.

Ezen a válaszon én személy szerint nem nagyon töprengenék: fürdőgatyát, mi mást? De az amerikaiak szerint egy fecskében flangálni a fedélzeten illetlenség. Sose gondoltam a búvárhajókra úgy, mint egy elegáns luxusjachtra. Persze, vannak jól felszerelt és szép szafarihajók, de könyörgöm, mi merülni járunk oda, nem azért, hogy elegáns öltönyben szürcsölgessük a lakáj által felszolgált teát, miközben operaélményeinket idézzük fel...

Szóval fogalmam nincs, miért jelentene problémát egy hajón, ahonnan búvárkodni indulnak az emberek, ha valaki fürdőgatyában van. Pontosítanom kell, az amerikaiak hozzászólásából kiderült, elsősorban a fecskével van bajuk, azt viselni "illetlenség". Mindenféle ötleteket adtak az etikettszerű megjelenésre, én meg inkább csak hallgattam. Gyanítom, a többi európai fórumtárs is...

Lehet, hogy az amerikai búvártársadalom idősebb, ezért zavarja őket a túl sokat mutató fürdőnadrág. Vagy egyszerűen már csak annyira áthatja őket a korrektségre törekvés, hogy akkor is mások megsértésétől tartanak, amikor igazán nem indokolt ez. Érveiken én csak mosolygok, nem a búvárhajón fogok ügyelni az eltartott kisujjra, mert arra gondolok, a tengeren pont az a jó, hogy szabadabban élvezzük a nap sütését, a víz közelségét, és magunk mögött hagyjuk a társadalmi elvárásokat...

Vagyis ez így nem pontosan igaz. Ahova én járok, ott többségben vagyunk mi, európaiak, legyinthetek az ilyesmire. Ám ha netán az élet szerencsés fordulata után a Karib-tengerre is eljuthatok, és felszállhatok egy amerikaiakkal teli búvárhajóra, viszek magammal olyan fürdőgatyát, ami talán megfelel az elvárásaiknak, és ne súgjanak össze a hátam mögött. Ezt is meg lehet szokni, nem csak azt, hogy lábban mérik a mélységet, és psi-ban a palackban levő levegő nyomását...

És ahány ház, annyi szokás, az ember vendégként nem diktálja a szabályokat, hanem elfogadja azokat. Ha nincs fecske, hát nincs. (És ki kell egészítsem azzal a fentieket, amire egy rutinos búvár hívta fel a figyelmemet a cikk megjelenése után: a nagyobb hajókon, ahol több napon át utazunk, semmilyen vizes cuccban nem szabad bemenni például a szalonba, és a közös evéseknél asztalhoz ülve is fel lehet kapni valamit a fürdöruha felé. Szóval ilyen helyzetekben mégiscsak létezik valamiféle etikett még egy búvártúrán is.)

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Unalmas búvárdivat

Bár az ma már egyre közismertebb, hogy a víz alá merülve az egyre mélyebbre ereszkedő búvár megfigyelheti az élénk színek fokozatos eltűnését, most a színek világának másik aspektusára térnék ki.

Több alkalommal kérdezték már, miért nem lehet változatos színű búvárfelszereléseket kapni? A válaszhoz először is le kell szögezni, semmilyen technikai akadálya nincs annak, hogy bármilyen felszerelést előállítsanak sárgában, pinkben, kékben, zöldben... Innentől kezdve a történet egészen másról szól.

Mert nagyjából 50-60 éve kétségkívül nem nagyon volt variáció a színekben. A korai neoprénruhák, a gumiból készült uszonyok színe kézenfekvő módon a fekete volt, de már a hatvanas években megjelentek például a világosabb színű ruhák. A mai búvárruhákra jellemző, hogy kapnak a vastagabb neoprénra kívülről egy vékony lycra réteget, ami véd, és persze ennek a színe határozza meg, milyen lesz maga a ruha is. A hetvenes, nyolcvanas években különféle élénk színek domináltak a piacon, fehér, sárga, neonzöld búvárruhákat is vehetett magának, aki akart.

Ám az utóbbi években az a trend, hogy a fekete, szürke, kék színek dominálnak a búvárruhákon, legyen akár női, akár férfi modellről szó. Pedig 30 éve már színpompás ruhákkal voltak tele a búvárboltok, mindenki válogathatott közülük. Ugyan lehet azt mondani, a búvárnak a ruhája színével kellene a legkevesebbet foglalkozni, de... Ez nem munkaruha. A merülés a túlnyomó többség számára hobbi, kedvtelés, amire áldoz, nem is keveset. És természetes, hogy ha valamiért pénzt adunk, akkor az ízlésünk szerint szeretnénk válogatni. A búvárkodásban viszont inkább Henry Ford szavait idézhetnénk: "A vásárló olyan színben veheti meg az autóját, amilyenben szeretné, amennyiben az a szín a fekete!"

Ha az ember elutazik búvárkodni, egyszer csak azt veszi észre, szinte egyenruhában ülnek a hajón a búvárok. Pár éve az Adrián készítettem ezt a pár fotót több túrán, több helyszínen- csak utólag tűnt fel, nemtől, kortól és ruhamárkától függetlenül mindenki jórészt feketében van, kész csoda, ha feltűnik egy más színű betét, de az is gyakran kék vagy szürke, semmi elütő...

Úgy fest, a nagy gyártók az amerikai és európai piacon nem látják a színes ruhák iránti keresletet. Azt, hogy tudnának más színben is gyártani, könnyű kideríteni: ugyanazon gyártók japán leányvállalatai egészen extrém színösszeállítású ruhákat is kínálnak. A japán búvárok vehetnek maguknak pink-sárga neoprénruhát, ha ehhez van kedvük. És feltehetően van, a róluk készült képeken gyakran feltűnnek a színes cuccok. Uszony, maszk esetén is sokkal nagyobb a színválaszták arrafelé, de még búvárcsizmát, légzőautomatát is lehet nálunk különlegesnek tűnő színekben vásárolni. Ám elég kevesen utaznak Japánba azért, hogy ilyen kollekcióból válogathassanak...

Szóval a technika rendelkezésre áll, és mivel csak a külső réteget kellene több színben előállítani, a kicsit szélesebb választék a búvárruhák terén a gyártók részéről nem igényel nagy befektetést. Félreértés ne essék: nem azt gondolom, hogy minden búvár hupilila vagy méregzöld búvárruhát akarna. Azt nem hiszem el, hogy annyira nincs érdeklődés színes ruhák után, hogy a minimális kereslet miatt nem gyártanak színesebb ruhákat. A japánok ízlése ennyire más lenne, mint a mienk? Vagy más kedvtelések űzői figyelnek követelik ki hatékonyabban, hogy a felszerelések, amelyekért súlyos tízezreket fizetnek, ne csak jók, változatos színvilágúak is legyenek? Hát, nem tudom...

Azt pedig már csak óvatosan említem, nem kizárólag ízlés kérdése ez. Egy sárga ruhát viselő búvárt nyilván sokkal gyorsabban ki lehet szúrni, ha eltűnik a mélyben, vagy a víz felszínén lebegve sodródik. A saját csoportját is könnyebben megismeri a nem túl rutinos búvár, ha simán beazonosítja a ruhák alapján a társakat. De úgy látszik, ez sem igazán fontos szempont.

Annak idején azt tanultam, a piac diktál. Ezen a téren viszont vagy én ismerem félre a piaci igényeket (ez simán lehetséges), vagy pedig a gyártókat nem izgatja annyira a kérdés. Meglátjuk, változatosabb kollekciók lesznek-a boltokban pár év múlva- vagy Japánból kell rendelni a neoprénruhákat. Ott már most is olyan ruhatervezők vannak a nagyobb gyártók honlapján, amivel totálisan személyre szabható a színvilág. Drága mulatság lesz, de aki búvárkodik, az tudja, ennél vannak jóval nagyobb kiadások, ha merülni akarunk.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Visszakapott mozgásszabadság

A mozgássérültek számára új perspektívát adott a búvárkodás lehetősége.

A mozgásukban korlátozottaknak új, izgalmas kaland a víz alá merülés, egyszerűen azért, mert itt ismét átélhetik a szabadabb mozgás élményét. Manapság már kifejezetten a számukra kifejlesztett búvároktatási programok is léteznek, és gyakran szerveznek például a harctéren végtagjukat elvesztő katonák számára merüléssel egybekötött rehabilitációs programot.

Tudjuk, a nem mozgássérültek számára is kihívás a búvártanfolyam. Sok új dolog vár az emberre amikor először légzőkészülékkel lemerül, de a felszíni mozgás, a felszerelések cipelése elvileg nem okoz gondot. Akinek hiányzik egy lába, vagy mondjuk derék alatt mozgásképtelen, annak már itt is szüksége van a segítségre. Egyre több oktató készült fel az ő képzésükre, sőt, már mozgássérült búvároktató is van! Sok bázison is rendelkezésre áll a segítő személyzet, akik nem csak a mozgássérültek, hanem az idősebb, felszerelésükkel nehezebben boldoguló, de víz alatt remekül ellévő emberek válláról is levesznek bizonyos terheket.

Természetesen figyelembe kell venni az egyedi adottságokat. Nem lehet bárkit olyan helyre vinni, ahol erős szembeáramlás miatt kell keményen úszni. De erről a helyek ismeretében felelősen dönthet a merülésvezető és a mozgássérült vendég. Én a saját tapasztalatomból pontosan tudom, hogy sekélyben lebegve is fantasztikus dolgokat láthatunk- és van, akinek ez a súlytalan lebegés önmagában is olyan kaland, ami megéri a sok küzdelmet a búvárrá válásig.

Kár tagadni ugyanis, hogy van ebben kihívás. De ez szintén hasznos lehet, amikor az ember, legyen fiatal vagy idős, kicsi vagy nagy, netán mozgássérült, érzi, hogy képes leküzdeni a fizikai korlátokat, és biztonsággal merül. Jó érzés látni, hogy ez a hobbi milyen sok embernek okoz örömet, és ráadásul mennyifélét!

Mostanában akkor beszéltek erről a témáról sokat, amikor egy tolószékben élő angol művész, Sue Austin speciális, a víz alá tervezett kerekesszéket tervezett. A minitengeralattjáróhoz hasonló eszközzel pedig olyan könnyedséggel mozog, ami lenyűgöző...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Tanulni, gyakorolni, élvezni

Bevallom, őszinte lelkesedéssel nézem a régi korok búvárvideóit. Szeretném meglátni, mi változott bennük- és mi az, ami kicsit sem.

A búvárkodás fizikája például változatlan, maximum egy kicsit csiszolódott az ezzel kapcsolatos tudásanyag. De azt már fél évszázada is tudták, hogy lassan kell felemelkedni, és figyelni kell rá, milyen mélységben mennyi időt tölthetünk...

A tanfolyami alapgyakorlatokat sem kell újra kitalálni. Felkészülünk az esetleges problémás helyzetekre, és addig gyakoroljuk a víz alatti mozgást, amíg biztonságban nem érezzük magunkat a mélyben. Ekkortól pedig elkezdhetjük élvezni a búvárkodást.

A fenti angol oktatóvideó is pont ennyit mutat be. Ismerősek az első uszonycsapások, a maszklevétel, az első tengeri merülés izgalma. Persze van, ami változott: az én oktatóm nem evett banánt a víz alatt, a csajoknak pedig nem kellett ilyen cuki úszósapkát viselni...

Persze aki ilyen ügyesen mozog a vízben, az felvehet bármit. Nem a cucc tesz minket búvárrá, hanem a tanulás, a gyakorlás és a folyamatos fejlődés. Hiába vannak korszerűbb felszerelések, akit rendesen tanítottak, simán elvan ilyen retró szettben is. Egy idő után úgyse figyelne rá, csak az számít, hogy víz alatt lehet. Ez is a búvárrá válás része...

Ez a kis film 1966-os. Elképzelem, milyen lelkesedéssel vetették bele magukat a Torbay városban működő búvárklub tagjai a munkába, nyilván amatőrként. A céljuk az lehetett, hogy közelebb vigyék az emberekhez a merülés világát. És én ma is bátran meg merem mutatni ezt a filmet minden érdeklődőnek, mert jó képet ad a tanfolyamról, és kifejezetten hangulatos. Igen, a búvárkodás tényleg ilyen jó móka, kellemes kaland, amit bárki bátran űzhet, és közösen élvezhet barátaival.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Búvárfotózás okostelefonnal

A mindennapi életet forradalmasító okostelefonok egyik sokak szemében szimpatikus tulajdonsága, hogy az újabb modellek már kifejezetten jó minőségű képeket is tudnak készíteni.

Nem csak egy telefontól jó fotók ezek, hanem egy átlagos kompaktéval összemérhető a végeredmény. 8-10-15 megapixeles felbontás, gyenge megvilágításnál is korrekt képek, különféle speciális beállítások- egy amatőrnek ez általában bőven elég. Ráadásul a telefonra telepíthetőek szoftverek, amivel lehet a képeken még utólag dolgozni, az internetnek köszönhetően pedig villámgyorsan meg is oszthatjuk a fotókat.

Ezek után nem is volt olyan meglepő, hogy megjelentek az akár 40 méterig vízhatlan tokok, amelyekkel például iPhone vagy Samsung mobilok is elvihetők a merülésre. Olyan kézenfekvő az ötlet: a képminőség korrekt, nem kell egy másik fényképezőgéphez alkalmazkodni, hanem a jól ismert mobillal dolgozhatunk, és aztán a képeken lehet dolgozni, feltölthetjük, megoszthatjuk őket egy gombnyomással. Sőt, a telefonok HD minőségű videofelvételei is meglepően szépek tudnak lenni.

Ám én ennek ellenére sem nagyon erőltetném az okostelefonom víz alá vitelét. Lássuk az ellenérveket! Az, hogy a víz felett, normál helyzetben a telefon kamerájának automata üzemmódja jól működik, nem jelenti az, hogy 30 méter mélyen, az ottani fényviszonyok között is képes lesz jó képeket készíteni. A víz alatt minden kékes, a halak gyorsan elúsznak, nehezebb stabilan tartani a gépet és így tovább.

A másik gond az, hogy egy idő mindenki rájön, nem érdemes mindig az automatikára hagyatkozni. Kellenek az állítási lehetőségek, és persze az, hogy gyorsan, könnyen zársebességet vagy rekeszt változtatni. Egy fényképezőgép ergonómiája ehhez igazodik- egy telefoné nem. Nem is erre találták ki, tehát ilyen összehasonlításban még a legdrágább mobil is elvérezhet egy átlagos kompakt fényképezőgéppel szemben.

Azt se feledjük, a jó víz alatti képekhez általában szükség van egy vakura, lehetőleg külső, nagyobb teljesítményű eszközre, ezt a mobiltelefonhoz illeszteni nem egyszerű feladat.

Számomra a döntő érv azonban egészen másról szól, semmi köze a fotózáshoz. Egyszerűen egy jobb okostelefon drága. Van egy alapszabály, amit gyakran emlegetünk. Kétféle búvárfotós van: az egyik már áztatott be víz alatti fényképezőgépet, a másik pedig majd fog. Ez a baleset bizony gyakoribb, mint hinnénk, én sem vagyok kivétel, én is áztattam már el gépet. Egy olcsó kompaktnál esélyes, hogy 20-30-40 ezer forintért vehetünk egy új vagy egy használt gépet helyette, mert ha a toknak nincs baja, használhatjuk tovább egy másik fényképezőgéppel. De egy vadiúj iPhone-t így tönkretenni meglehetősen fájdalmas érzés lehet.

Ráadásul a tengervíz nem kegyelmez semminek, a telefon használhatatlan lesz, a SIM kártya tönkremegy, a memórián tárolt képek és adatok elvesznek... Mellesleg az ilyen kisebb gépekkel elő-előfordul, hogy a búvár elveszti azt, és ha a víz magával sodorja, ritkán kerül elő. Azt gondolom, a manapság a kapcsolatlistánkat tartalmazó, munkára használt, sok adatot rejtő telefont nem nagy ötlet búvárfotózás során kockáztatni.

Azt hiszem, ezt elég sokan mások is felmérik. Láttam már többféle búvártokot hirdetni mobilokhoz, de a tengeren még egy emberrel sem találkoztam, aki okostelefonnal menne a víz alá. Én is inkább azt javaslom mindenkinek, keressen erre alkalmasabb gépet, lehet olcsón is vásárolni a célnak megfelelő gépet, ha pedig némileg több pénzt tud rászánni valaki, a legjobb okostelós kamerát is simán felülmúló víz alatti szettet állíthat össze. A magam részéről értelmét ennek látom...

(Viszont meg kell jegyezzem, az ilyen ütés- és vízálló tokok kifejezetten hasznosak lehetnek, ha valaki mondjuk egy kajaktúra vagy más extrém sportos programra vinné a telefonját, és biztonságban akarja azt tudni.)

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Címkefelhő

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog