Búvárfizika: a tojás

A nem búvárkodók sejtik, a rendszeresen merülők pedig tudják, hogy a víz alatt sok dolog kicsit máshogy működik. Máshogy halljuk a hangokat, nagyobbnak látunk mindent, különös érzés a lebegés, és furcsa az is, hogy még a legegyszerűbb mozgásnál is érezzük a víz ellenállását.

Néha el is játszanak páran a víz alatti fizikával. Érdemes megnézni, hogy hat a nyomás egy műanyag palackra vagy egy teniszlabdára. Vagy például mi történik, ha feltörünk egy tojást?

Itt most lehet tippelni, ki mit gondol, mi történik azután, hogy a víz alatt megtörjük a tojást. Erre még a búvárok többsége se vágja rá kapásból a választ, hiszen ilyesmivel elég kevesen próbálkoznak. Ám szerencsére megtették helyettünk mások, és közzé is tették a kísérletről készült videót. 

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Tragikus karácsony

Egy ajándék búvárfelszerelés, egy rosszul megválasztott merülőhely, és két búvár nem tért vissza.

Tavaly év végén sok búvárkodással foglalkozó oldalon osztották meg a szomorú hírt: egy 35 éves apa és 15 éves fia vesztette életét Floridában. Kicsivel később már többet lehetett tudni a részletekről. Karácsonyra kapott búvárfelszerelést akartak kipróbálni, és ezért az Eagle's Nest nevű víznyelő felé vették az irányt. Ám egyikük sem élte túl a merülést a veszélyesnek számító helyen, és a mentők egymástól aránylag távol találtak rá az áldozatokran nagy mélységben.

Arra is gyorsan fény derült, hogy a búvárok közül csak az apának volt búvártanfolyamon szerzett végzettsége, de az csak nyílt vízi merülésekre adott megfelelő képzettséget, barlangokra nem. Fia pedig soha nem volt búvártanfolyamon. Az Eagle's Nest a többi floridai barlanghoz hasonlóan ki van táblázva, felhívják a figyelmet a veszélyre, hiszen a barlangi búvárkodás megfelelő képzettség híján életveszélyes. Ez a barlang különösen az, mert nagyon mély és könnyen el lehet tévedni a zárt térben, ha pedig elfogy a levegő, nincs visszatérés.

Darrin Spivey ennek ellenére indult el a mélybe fiával. Hogy miért nem gondolt arra, ezzel mind a kettejük életét kockáztatja, már soha nem fog kiderülni. Nyugodtan ki lehet mondani, a barlangi búvárkodás kockázatos még annak a számára is, aki megfelelő képzettséggel, rutinnal, felszereléssel rendelkezik, de aki híján van ezeknek, esztelenséget követ el ha barlangban merül. Ez tény. Mindenki sajnálja azt, hogy két ember értelmetlenül, fiatalon életét vesztette, de... Ez alapvetően emberi hiba, nem más.

A barlangi búvárok társadalma ezért háborodott fel, amikor az elkeseredett családtagok felvetették, örökre le kéne zárni a merülőhelyet, hogy "ne történhessen több baleset". Ám ilyen alapon minden olyan esetben tiltani kéne, ha valaki túl nagy kockázatot vállal, hibát követ el, vagy nem méri fel a saját korlátait.

Bizonyára nálunk sokakban felmerülhet az a kérdés, egyáltalán hogy merülhet valaki anélkül, hogy búvártanfolyamot végezne. Az a helyzet, erre nincs semmiféle nemzetközi előírás, minden ország úgy szabályozza ezt, ahogy akarja. Konkrétan az Egyesült Államokban bárki bemehet a búvárboltba, vehet magának cuccot és merülhet kedvére (bár palackot általában nem töltenek búvárigazolvány felmutatása nélkül, de ezt megoldhatja máshogy).

Az más kérdés, hogy ezzel mekkora eséllyel sodorja magát bajba. Őszintén szólva van ebben ráció: nem áll rendőr a sziklafalak mellett se, ha valaki fel akar mászni, azt se ellenőrzik, ha egy hobbikerékpáros valami durva hegyi úton akar lezúgni. Persze ha valaki befizet egy búvártúrára, a hajón elkérik a búvárigazolványát, búvárnaplóját, mert tudni szeretnék, ki is akar velük merülni- aki nem tud végzettséget igazolni, maximum csak sétahajózhat.

A parton viszont mindenki a saját maga feje után mehet. Azt gondolom, felnőtt embernek képesnek is kell lenni felmérni a kockázatot. Ha valahol lát egy feliratot, ami felhívja arra a figyelmet, hogy a merülés életveszélyes, akkor tudja értelmezni azt. Nem kell ahhoz különösebben profinak lenni, hogy az ember belássa, mi veszélyes és mi nem. Amikor alapkérdésekről írtam, én sem ragoztam túl: aki merülni akar, menjen el profi oktatóhoz tanfolyamra. Aki barlangban akar merülni, az tanuljon komoly barlangi oktatótól, ne sajnálja rá az időt, a pénzt. Ha ezen akar spórolni, válasszon más hobbit, annyi szép dolog van még. Lehet sakkozni a parkban, például.

From Flickr by runeng

Aki viszont végigjárja a szamárlétrát, rengeteg energiát öl bele hogy egy különleges hobbit űzhessen, hadd ne legyen már kitiltva egy barlangból csak azért, mert valaki orbitálisan nagy hibát vét. Tökéletesen érthető a családtagok fájdalma, de nem az a megoldás, hogy lezárjanak egy bizonyos barlangot mindenki előtt. Sokkal inkább az lenne hasznos, ha a balesetek okait feltárnák, a tanulságokat érthetően elmagyaráznák, és az emberek nem kényszer, agyonszabályozás miatt választanák a biztonságos utat, hanem azért, mert belátják annak helyességét.

Bárhol, bármikor akarsz merülni, válaszd a biztonságot, ha búvárkodni akarsz, végezz tanfolyamot- dönts felelősen. Ne mások miatt, hanem saját magadért. A te életed...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

4 Tovább

Amit szívesen megkérdeznél...

Létezik pár gyakran elhangzó kérdés a búvárkodás témakörében, most ezek közül válogattam pár tipikusat. No és nyilván meg is válaszolom őket legjobb tudásom szerint, de még sok kérdés lehetne, szóval vélhetően visszatérek még néhány témára a későbbiekben.

- Nem félsz a cápáktól?

- Nem. Több száz merülés alatt nagyjából egy tucatnyi alkalommal láttam olyan cápát, ami elvileg veszélyes is lehet. Ebből közel egyetlen alkalommal jöttek, és akkor is csak azért töltöttünk velük több időt, mert mi akartunk velük lenni, a búvárhajó közelében. Ha a zátony felé úszunk, nem jöttek volna. Szóval egyetlen merülés több, mint egy évtized alatt, amikor valóban közel voltak a cápák. A szuper közeli felvételek gyakran úgy készülnek, hogy a cápákat etetik, csalikkal vonzzák- akik nem fizetnek be ilyenre, nem túl gyakran találkoznak nagytestű cápával igazi közelségben. Ha fel is bukkan a cápa és meg is közelíti a szerencsés, az állatokat el nem ijesztő búvárt, akkor sem akarnak támadni, a búvárokkal szemben szinte soha nem agresszívek. Szóval a cápa ránk nem különösebben jelent veszélyt.

- És mi van az óriáspolipokkal, piranhákkal?

- A merülés nem hasonlít a gagyi horrorfilmekben bemutatott víz alatti világhoz, ahol folyamatosan veszélyes fenevadak leselkednek a búvárokra. Aki nem zaklatja az állatokat, igyekszük elkerülni bármiféle érintést, az gyakorlatilag teljesen biztonságban lehet bármilyen élőhelyen. Az erős áramlás, a nagy hullámzás, vagy az emberi hibák sokkal nagyobb bajba sodorhatnak bárkit a tengerben.

- Rendben, az állatokkal nincs probléma, de nekem nincs kedvem sokat vacakolni a drága felszerelésekkel. Palack nélkül van értelme vízbe menni?

- Igen, feltétlenül! A felszíni búvármaszkos, légzőcsöves úszáshoz, az ún. sznorkelezéshez nem kell különösebb előképzettség. Ha valaki nem merül mélyre, csak nézelődik, még mindig sok szépet láthat a sekély vízben. Vigyázni kell a hullámzással, az áramlatokkal, és pár alapszabályt kell észben tartani, és kiváló, biztonságos tengerparti program lehet ez is.

- Mégiscsak jobb lehet lemerülni, testközelbe kerülni az élőlényekkel, roncsokkal. Hány percre elég egy palack levegő?

- Megválaszolhatatlan. Palackból többféle méretű van (10, 12, 15 literesek a leggyakrabban használtak), és minden búvárnak más a levegőfogyasztása, egy kis termetű lánynak szinte biztosan kevesebb, mint egy megtermett férfiembernek. Emellett ha többet kell tempózni mondjuk áramlással szemben, biztos jobban fogy a levegő. És ami a legfontosabb: a mélység is befolyásolja a fogyasztott levegő mennyiségét. Ez egyszerű fizika, részletezni felesleges, a lényeg így is látszik: a kérdésnek ebben a formában nincs értelme. Az viszont elmondható, hogy ha a búvár biztonságos tartalékkal fejezi be a merülést (mert soha nem töküres palackkal jövünk fel), akkor jellemzően 40-60 percesek szoktak lenni a merülések.

- Drága sport a búvárkodás?

- Nem maga a merülés a drága, hanem sokkal inkább az utazás. A tanfolyam egyszeri költség, nem kell frissíteni a képzettséget, szóval ezt megfizetjük és kész. A felszerelést nem kötelező megvenni, bérelhető is. Egy merülés egy nyaralóhelyen nagyjából 25-30 euro, nem olcsóbb egy kirándulás se. Szóval a nyaraláson merülni párat nem szélsőségesen drága- a gond talán inkább az, hogy manapság a nyaralásokra futja kevesebb embernek sajnos. A búvárkodás, más hasonló kedvtelésekhez hasonlóan, luxuskiadásnak számít, így drágának könyvelik el, de véleményem szerint a kiadások jól kézben tarthatóak- ha jut ilyesmire pénz.

- Jól kell tudni úszni, ha valaki búvárkodni akar?

- Érdekes, de tulajdonképpen nem, a felszerelések segítenek a lebegésben, sok merülésen ráadásul nagyon keveset úszkálunk. Ám a tanfolyamok előtt mégis ellenőrizni illik a jelentkezők úszástudását, mert soha nem akkor van gond, amíg minden tökéletesen működik, és baj esetén bizony életet menthet, ha valaki biztonsággal mozog a vízben. Egyébként is, tengerre szállunk egy hajóban, valaki véletlenül vízbe esik, és megfulladhat mert nincs rajta mellény és palack? Fura lenne. Aki a vízre, víz mélyére készül, boldoguljon el külső segítség nélkül is.

- Ha elkérek valakitől egy búvárfelszerelést, merülhetek?

- Egyszer biztosan... A búvárkodás nem bonyolult, aki az alapokkal tisztában van, az biztonsággal merülhet az átlagos merülőhelyeken, kis mélységben. Ám aki az alapszabályokat nem ismeri, az életét kockáztatja már pár méteres mélységben is. Ezért ostobaság tanfolyam nélkül légzőkészülékkel merülni, mindenkit lebeszélnék róla, még egy medencében sem szabad saját szakállára próbálkozni senkinek.

- Oké, ha nem bonyolult, kérek kölcsön egy könyvet, és elolvasom. Így már merülhetek?

- Nem. A víz alatti lét teljesen ismeretlen nekünk, szárazföldi lényeknek, szükséges az, hogy hozzáértő oktató segítsen az első alkalmak során. Kár ezen okoskodni, aki búvárkodni akar, az végezzen el egy tanfolyamot egy korrekt oktatónál és kész. (És nem feltétlenül kell bedőlni a szépen hangzó kuponos akcióknak.) Vannak egyszerűen elsajátítható készségek, amiket meg kell tanulni annak, aki legalább minimális szinten biztonságban akar lenni. Ezeket oktató nélkül gyakorolni esztelenség, nem megtanulni pedig felelőtlenség.

- És hosszú ez a tanfolyam?

- 5-7 nap alatt le lehet tudni, van benne némi elmélet, pár védett vízi gyakorlással töltött óra, majd az első nyílt vízi merülések. Kiderül, kinek melyik feladattal akad gondja, és az oktató segíthet leküzdeni a kezdeti problémákat. Biztonságosan, felügyelettel lehet tóban vagy tengerben búvárkodni az első merüléseken így, és az oktató a tapasztalata miatt egyből ki tudja javítani a hibákat. Ez nem csak a biztonságról szól, hanem a merülés élvezetességéről is: aki jobban merül, jobban is érzi magát a víz alatt.

Ennyit az alapokról, ha összegyűjtök még pár hasonló kérdést, akkor folytatom a megválaszolásukat.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Búvártúra fapadossal

A régi szép időkben a búvárutak tervezése még jóval egyszerűbb volt. Az ember leautózott az Adriára, vagy befizettünk egy útra az egyiptomi tengerpartra, az egzotikus utazásokat csak a bátrak vállalták be egyéni szervezésben, míg szakosodott túraszervezők nem nagyon akadtak. Akkor persze még volt Malév, a chartereken pedig elég lazák voltak a szabályok- mostanra viszont alapvetően változott meg az utazási piac.

Egyrészt többen kínálnak egzotikus utakat, és a külföldi irodákkal is könnyű felvenni a kapcsolatot. Az egyénileg szervezők dolga sokat egyszerűsödött, hiszen interneten vehetnek repjegyeket, azonnal lecsapva a legjobb akciókra, könnyen kereshetnek szállást, búvárbázist is.

Az adriai utazások világa nem változott sokat az utóbbi években: választani kell egy búvárbázist, akár magyart, akár másfélét, egyénileg vagy velük egyeztetve foglalni kell egy szállást, és aztán le lehet gurulni a tengerpartra.

A charteres repülés világa viszont erősen megváltozott, és nem előnyére. Egyrészt sokat drágultak a repjegyek, aminek persze mindig megvan az indoklása, de ettől még utazóként egyáltalán nem örülünk neki. A fedélzeti ellátás színvonala enyhén szólva sem javult. De ami a legnagyobb érvágás, az a súlykeretekkel való zsonglőrködés. A kézipoggyászok súlylimitjét egészen alacsonyra szabták, a feladós poggyászoknál is egyre kisebb az engedélyezett súlykeret, és ami a legrosszabb, van akinél a búvárcsomag feláras, ha belefér a keretbe, ha nem. Erre nem nagyon tud az ember értelmes magyarázatot elképzelni. Pár tucat szappan vagy plüssteve nem feláras, a búvárfelszerelés igen? Vajon miért?

Ehhez is alkalmazkodunk, ha kell, de ezek után nem csoda, hogy sokan néznek alternatív utazási lehetőségek után. Mivel megdrágultak a charterek, és így a közelebbi úti célok is, többen választanak egzotikus helyeket inkább. Mások pedig épp ellenkezőleg, olcsóbb alternatívákat keresnek, és amióta nagyon sok helyre fapados repül Budapestről, vannak is lehetőségek.

by Simon_sees

Sokan viszont inkább nem nézelődnek, mert úgy vélik, a fapadosoknál túl sok a buktató, túl sok szigorú előírás nehezíti a nehéz poggyásszal utazó búvár dolgát. Ez viszont így általánosságban biztosan nem igaz. Amire figyelni kell, az az, hogy a csábítóan olcsó alapárral nem szabad kalkulálni, mindig a teljes költséget, és az összes feltételt kell figyelembe venni.

Általában az első problematikus pont a kézipoggyász, ami még ingyenesen jár a repjegy mellé. Jelen szabályok szerint a Ryanair például nagyobb méretűt enged ingyen, a Wizzair valamivel kisebbet- utóbbinál a szokásos méretű már feláras. Sokan szoktak panaszkodni, hogy itt-ott külön pénzt akartak tőlük. Nem kevés alkalommal utaztam fapadossal, és még soha nem volt problémám, mint ahogy velem utazó utastársaimnak se. A méreteket centire megadják, az ember utazás előtt megméri a táskáját, ha belefér, akkor minden rendben. Nem tudtam sose megérteni, amikor pontosan leírt szabályok vannak, hogy miért vitatkozik valaki a reptéren, "csak öt centivel nagyobb, számít?" Az ember visszakérdezne, ha a cipő meg a ruha csak egy számmal nagyobb, számít? Csak öt órát késik a gép, számít? Szóval egyszerűen tudjuk és elfogadjuk, mik a szabályok, és igazodunk hozzá.

De búvárok vagyunk, és le kell szögezni, minket nem a kézipoggyász érdekel elsősorban. Kicsit nagyobb vagy kisebb, nincs jelentősége, az alapvető dolgok elférnek benne mindenképpen. A feladós poggyász a keskeny keresztmetszet, és itt jóval nagyobbak a különbségek, mint a kézinél. Nézzük a két legolcsóbb társaságot! A Ryanairnél az olcsóbb feladós poggyász 15 kilós lehet, a drágább 20. A Wizzairnél egyetlen méret van, ennek a limitje viszont 32 kiló. Egyértelmű, hogy az utóbbi sokkal kedvezőbb. Sőt, pár napos utaknál akár két embernek is elég lehet egy belőle. Szóval ha mindent összeadunk, akkor bizony nekünk, búvároknak kedvezőbb a Wizzair, de nyári utakra, okosan pakolva elég a Ryan 20 kilója is- csak ekkor érdemes otthon utazás előtt lemérni a poggyászt, nehogy elszámoljuk magunkat, mert a pótdíj drága lesz.

A másik fontos tényező az, hogy mikor indul a repülő. Főleg egy hetesnél rövidebb utazások esetén nem mindegy, mikor érkezünk az úti célra, és mikor indulunk vissza. Alapszabály ugyanis, hogy biztonsági okokból az utolsó merülés után legalább 24 órát ki kell hagyni, mielőtt repülőre szállunk. Amennyiben a gép este indul, akkor előtte egy nappal még kényelmesen belefér két nappali merülés. Ezzel a lehetőséggel mi mostanában éltünk máltai és ciprusi utunk alkalmával is, az előbbinél egy szeles napon inkább felszíni programot választottunk, és utolsó teljes napunkon még merülhettünk, míg Cipruson plusz egy napot búvárkodhattunk. Mivel a fapadosoknál mi magunk intézünk mindent, az ár kalkulálása, a poggyász méretek és limitek felmérése mellett figyeljünk tehát a menetrendre is. (Jó példa a brüsszeli Nemo33 is, ha a gépünk délelőtt indul vissza, előtte való napra nem tudunk merülést tervezni, és akad társaság, aminek egy nap több járata is van- lehet, hogy a délutáni kicsivel drágább, de ha megspórolunk egy nap szállásköltséget, mégis jobban megéri.)

Végül pár szó az árak mozgásáról. A fapadosnál általában nem jó taktika 2-3 héttel a tervezett indulás előtt jegyet keresni, jellemzően két hónappal előre foglalva lehet igazán kedvező árakat kifogni. A csodára várni nem érdemes, amikor az ár kellően alacsonynak tűnik, érdemes gyorsan lépni és foglalni. A hasonló úti célokat érdemes egymás után végig próbálni, rugalmasnak kell lenni. Málta vagy Ciprus hasonló lehetőségeket kínál, az északi utat tervezők például nézhetik Malmőt vagy Göteborgot egyaránt, nyáron lehet alternatíva Görögországon belül Korfu, Kréta vagy Rodosz, és így tovább.

Aki fapadossal tervez búvártúrát, kellemesen olcsó utakat is tető alá hozhat, saját maga dönthet minden fontos dologról, ám a felelőssége is nagyobb, mert oda kell figyelnie az előírásokra, limitekre, menetrendekre, magának kell intézni a szállást, biztosítást, merülést is. Szóval a spórolásért meg kell dolgozni.

Mindenesetre azt le kell szögezni, az utazás fapadossal még búvárként sem olyan problémás, mint ahogy néhány beszámoló alapján gondolhatnánk. Pár dologra oda kell figyelni, ennyi- de ez mindig így van, ahányszor repülőre szállunk, legyen az egy chartergép, egy Lufthansa-járat vagy a legolcsóbb fapados.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Kortalan búvárkodás

Nemrég arról olvastam, hogy egy kilencvenéves angol úr, Ray Woolley azzal ünnepelte a születésnapját, hogy lemerült kilencvenre- természetesen nem méterben, hanem lábban mérve, de ez a bő 30 méteres merülés sem rossz teljesítmény az ő korában.

Nincs egyedül vele, hogy nem adja fel a hobbiját idős korában. Leni Riefenstahl elég egyedi eset volt, hiszen 70 is elmúlt amikor merülni kezdett, és a 100. szülinapján ünnepelhette búvárfilmje bemutatását, míg Ray már több évtizede búvárkodik, ott volt a kedvtelési búvárkodás kezdeteinél. Fiatalon kezdte, és idős korában sem akar felhagyni legkedvesebb hobbijával- ennyi az egész, tulajdonképpen teljesen átlagos sztori, szólhatna hegymászóról vagy triatlonozóról is.

Régen gyakran tűnhetett úgy, a búvárkodás a fiatal, kisportolt férfiaknak való. Ma már ezt nem így gondoljuk, mert ha bizonyos egészségügyi problémák nem állnak fenn, idősebb korban is bátran lehet búvárkodni. A statisztikák szerint a fiatalabb korosztályba tartozók sem sérthetetlenek, körükben is előfordul súlyos baleset. Ezek egy részét emberi hiba okozza, van, aki túl sokat vállal be, ez teljesen korfüggetlen. Ám sajnos olyan is van, hogy nem ismert, vagy ismert de figyelembe nem vett egészségügyi ok áll egy első látásra érthetetlen tragédia hátterében.

Egy magára odafigyelő, korlátaival tisztában levő 60, 70 éves búvár számára a merülés biztonságos. Az amerikai búvárok körében van talán a legtöbb idős korú, az általuk gyakran látogatott helyeken külön oda is figyelnek rájuk. A meleg Karib-tengerben élvezetes a merülés sekély vízben is, 40-50 percet kényelmesen el lehet tölteni egy szép korallzátonyon, lehet választani kisebb kihívást jelentő helyeket, a cipekedéshez pedig minden segítséget megad a búvárbázis személyzete. Nincs ok azt mondani, hogy nekik ez "nem való".

Fontos természetesen az, hogy mindenki őszintén szóljon az esetleges bajairól, a bázisok nem véletlenül íratnak alá egészségügyi nyilatkozatot vendégeikkel. A rendszeres orvosi vizsgálat elvileg mindenki saját jól felfogott érdeke kellene, hogy legyen, de őszintén szólva nem mindenki jár el erre. Az, hogy a háziorvos megkopogtatja az ember hátát, kevés. Olyan orvosnak kellene felmérni a búvár állapotát, aki tudja, mi a fontos a merülés szempontjából. Ez azt jelenti, hogy nem kell azonnal felhagyni a búvárkodással mindenkinek, akinek akármilyen problémája van, mert sok olyan dolog van, ami nem kizáró ok.

Ezt viszont csak szakember döntheti el. Az idősebb búvárok más okokból jellemzően pont gyakrabban járnak orvoshoz, lehet, hogy ők jobban tisztában vannak a saját korlátaikkal, mint azok a fiatalabbak, akiknek ránézésre semmi bajuk nincs, és rendszeres búvárorvosi vizsgálatra sem mennek el. Mindez éppen úgy kockázatot jelent, mint az idős kor, vagy a rossz állóképesség.

Szóval önmagában a kor nem dönti el, ki merülhet és ki nem. Szerencsére! Így aztán sokan szállnak tengerre nyugdíjas éveikben, és remek élményeket szereznek. Ray Woolley-t nem feltétlenül irigyelni kell, amiért még mindig merül, hanem arra kell gondolni, sokan mások is merülhetnének, ha aktívak maradnak, ha tudják, mit vállalhatnak be és mit nem, és elhiszik, a búvárkodás nekik is való. Mi, fiatalabbak pedig azt is eszünkbe véshetjük, hogy tenni kell magunkért, ha olyan fizikai állapotban szeretnénk maradni, mint Ray. És ehhez kevés elkezdeni a mozgást, a magunkra odafigyelést az ő korában, a mostani években kell megalapozni a későbbi időszak szép merüléseit...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Profi retrómerülés

Régebben már írtam róla, hogy manapság egy szűk réteg körében divatos régi, klasszikus búvárfelszereléseket gyűjteni, majd azokat ki is próbálni. Persze az ritka eset, hogy az embernek tetőtől talpig sikerül retró cuccokkal felszerelkeznie, de a közelmúltban egy érdekes videosorozatba futottam bele, amit ennek szenteltek. Egy modell, Iara Mandyn több korszak klasszikus búvárfelszereléseivel tesz egy kört a medencében, és még kommentárt is fűz a merülésekhez.

Ami szinte egyből feltűnik, az az, hogy a mondhatni "őskori" cuccok ellenére gond nélkül úszik, lebeg a búvár, mert ez a régi felszerelésekkel éppen úgy nem volt probléma egy képzett búvár számára, mint manapság. A maszk, az uszony, a nyomáscsökkentő ugyan változott az évtizedek alatt, de az alapelv gyakorlatilag ugyanaz. 

A búvár merülése abból a szempontból viszont kényelmesebbé vált, hogy megjelentek az "egyenlítős" maszkok, aminek kialakítása révén sokkal könnyebbé vált az orr befogása, elterjedtek a neoprén búvárruhák, tehát nem kellett kifagyni a vízből, és sokat fejlődtek az uszonyok is.

A légzés nagyobb komfortját pedig a korszerűbb kétlépcsős légzőautomatáknak köszönhetjük. Iara a fenti videóban azt is demonstrálja, hogy egy rutinos búvár milyen könnyen boldogul a felszerelés felvételével a víz alatt. A merülés nem ördöngösség, még egy régi cuccal sem, viszont az jó érzés, ha az ember elmondhatja magáról, váratlan helyzetekben is képes nyugodtan cselekedni. Igazság szerint retró cuccokkal úgy érdemes vízbe menni, ha az ember tisztában van a korlátaival és a képességeivel, hiszen egy több évtizede gyártott alkalmatosság bármikor okozhat meglepetést. Okosan megszervezve viszont kifejezetten jó móka így búvárkodni, ami akár egy unalmas medencézést is feldobhat.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Élő szikla

A víz alatti világnak nem csak szépségei vannak. Akad pár vonzónak egyáltalán nem nevezhető állat, de némelyikük viszonylagos csúnyaságának megvan a maga oka.

A skorpióhalak családjába tartozó fajok jellegzetessége az, hogy erős mérgükkel védekeznek a támadók ellen. Van olyan faj, ami feltűnő jelenség a korallzátonyok világában, mintha jelezni akarná, "ne érj hozzám, mert rosszul jársz!" Ide tartoznak a tűzhalak, amelyek akár szépnek is mondható állatok, Egyiptomban például gyakran látni őket, de vigyázni kell velük, mert a csípésük igen fájdalmas. Aki éjszaka merül, még vadászat közben is megfigyelheti őket.

A családba tartozó halak ugyanis ragadozók. Ám van bőven olyan faj, ami inkább kerüli a feltűnést: a sziklahalnak vagy kőhalnak nevezett állatok inkább a magukhoz hasonló köveken hevernek, és kiválóan bele tudnak olvadni a környezetükbe. Noha csak akkor mozdulnak meg, ha valaki a közvetlen közelükben van, nagyon is éberen figyelik, mi történik. Ha pedig valaki óvatlanul kőnek gondolja őket és megpróbál beléjük kapaszkodni, nagyon fájdalmas élményt élhet meg. A mérgezés veszélyes, ezért mindig körültekintőnek kell lenni a víz alatt. Ráadásul nem csak trópusi tengerekben élnek ezek a mérgező jószágok, a Földközi-tengerben is gyakran látni őket. Ez a példány például Máltán a HMS Maori roncsán igyekezett a rozsdás vasdarabok közé beolvadni.

Egyébként szerencsénkre a kőhalak és tűzhalak nem akarnak emberre támadni, pusztán védekezsként használják szúrós tüskéiket. A búvár dolga csak a szokásos: körültekintően, ésszel kell merülnie, és kerülnie kell hogy bármihez hozzáérjen. Mivel ezt tanítják már a kezdetektől, elvileg mindenkinek így kéne viselkednie búvárkodás közben, és akkor szinte sose történne baj...

Mellesleg ha már ezek a halak könnyen megközelíthetők, akkor ezt ki is lehet használni. Néha egészen jó fotókat lehet készíteni a tüskékkel ékesített és általában morcós képet vágó kőhalakról- megfelelő tudás birtokában. A kövek közt alig észrevehető állatokat vaku nélkül, távolról fotózva mi magunk se fogjuk meglátni a képen utólag a halat, nem hogy az ismerőseink. Szóval próbálgatni kell, hogy lehet a legjobb beállítást elérni, vagy esetleg csak egy-egy látványos részletre kell koncentrálni- ám mindig megtartva a biztonságos távolságot...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Eladni, nem árulni

A búvárfotós lét egyik neuralgikus pontja a fényképezőgép beáztatásának lehetősége. A régi jó mondás úgy tartja, kétféle búvárfotós van: az egyik már áztatott be gépet, a másik pedig majd fog. (Én már az előbbi csoportba tartozok.)

Ehhez egyébként nem feltétlenül kell nagyon bénának lenni. Annak idején írtam arról, hogy merülés előtt érdemes még a hajó fedélzetén tesztelni a tokot, vannak mindenféle trükkök, de néha még csak nem is tudjuk az okát, miért ázott el a gép, csak a tokban lötyögő víz tűnik fel. Amikor a sós víz már jórészt ellepte a gépet, lehet éppen kiugrani a vízből, csak majdnem felesleges.

Ezért aztán nem szokatlan, hogy az embereknek a tokba való gépekből nem egy, hanem kettő is van. A beázás ugyanis a tokot nem teszi tönkre, maximum ki kell öblíteni édesvízzel, aztán lehet használni tovább. Pontosítok: lehetne, ha van bele gép. A probléma az, hogy villámgyorsan cserélődnek a fényképezőgép-generációk, a két éve vett modellből jó eséllyel már nincs egyetlen boltban sem. Szóval lehetne venni egyből két gépet- ezt meg azért nem szeretjük, mert lesz egy olyan tartalék, amit soha, sehol nem használunk semmire, csak úgy van.

A rafinált fényképezőgépgyártók (nyilván a mi érdekeinket maximálisan szem előtt tartva) úgy módosítgatják az újabb modelleket, hogy éppen csak 1-2 milliméterrel odébb kerüljön pár gomb, tehát a régi tokkal semmiképpen ne használhassuk azt. Szóval ha az ember vesz egy akármilyen kompakt vagy DSLR gépet meg egy tokot, akkor a teljes szettben kell gondolkodnia, nem lehet csak egy gépet cserélve fejleszteni- az egészet kell eladni, és az egészet kell megvenni.

Tehát még mindig ott tartunk, hogy az ember szeretne egy tartalék gépet, és ilyenkor jut el a használt gépek piacához. Időnként én is szétnézek a hirdetési oldalakon, mit árulnak. És meghökkenek: páran gyakorlatilag annyiért árulják a több éves kompakt gépet, mint amennyiért vették, nem törődve azzal, hogy hárommal újabb generációs utódmodellt lehet venni a boltban garanciálisan, vadonatújan, pontosan ugyanannyi pénzért. Az új modell nagyobb felbontású, jobb az érzékelője, nagyobb az optikai zoom tartománya, stb. Szóval méretes balek, aki megveszi a használtat ugyanannyiért. Istenem, erre mondta egy ismerős, amikor szóba került miért tesz fel mindent olcsón: "én eladni akarok, nem árulni".

Most lehet erre azt mondani, hogy valamikor az a gép sokba került, és az a hülye aki harmadáron elkótyavetyéli. Persze, mindig lehet balekot fogni, de a helyzet az, hogy ami csak úgy ott áll a polcon, porosodik, pár év múlva elfelejtődik, később még azt a harmadárat sem fogja megérni. Tessék tudomásul venni, ezek a kompaktok nem olyanok, mint a régi masszív fényképezőgépek, pár éves használatot bírnak, többet nem. A legtöbb gépben egy idő után akkut kell cserélni, a kis műanyag alkatrészek megkopnak, a kijelző karcos lesz, stb. Ez nem tragédia, csak tény, amihez alkalmazkodni kell. Ezért egy pár éves kompakt nem olyan mintha majdnem új lenne, hanem már valószínűleg túl van a tervezett élettartama jelentős részén.

Félreértés ne essék: nem akarok senki zsebében turkálni, mindenki annyiért árulgatja a dolgait amennyiért akarja, de be kell látni, egyszerűen ezek a kis műanyag vackok nem az örökkévalóságnak készülnek. (És akkor még mindig hol van az áresésük az analóg dolgokhoz képest, amelyek gyakorlatilag átmentek az "ennyiért már nem adom oda, szobadísznek jó lesz" kategóriába- pedig egyszer több százezres, milliós beruházás volt egy-egy jobb analóg búvárfotós szett.)

Nem azt mondom, hogy ingyen szeretnék egy használható tartalék géphez hozzájutni, erről szó sincs. De amiről tudom, hogy korlátozott ideig tudom majd használni, ha egyáltalán szükség lesz rá, azért csak a számomra reális árat fizetném ki szívem szerint. Persze lehet, hogy az eladók tudják, melyik gépet keresik a búvárfotósok, akik kényszerpályán mozognak, ezért tartják magasan az árat? Oké, ez csak vicc, olyan kevesen foglalkozunk ezzel a hobbival, hogy az átlageladónak eszébe sem jut. De még ha így is lenne, hiába mozgok kényszerpályán a tokkal és a géppel, akkor sem fogok egy használt, ki tudja még meddig jó gépet drágán megvenni, inkább spórolok és veszek egy teljesen új szettet. Bizonyos nagyságrendű pénztől ez ugyanis reális alternatíva.

Nyilván van, aki a szememre veti, hogy a szám nagy, de én eladnék-e a gépet ennyire nyomott áron? Nos, ez nem elméleti kérdés: volt olyan gép, több is, amit az eredeti beszerzési ár harmadáért vagy olcsóbban adtam el, tokkal együtt. Mert ez egy ilyen hobbi. Régi fényképezőgép volt- amikor vettem, még jónak számított a felbontása, ám amikor eladtam, már csak elfogadható volt, és több más téren is fejlődött a technika. Ez volt a reális, és sose bántam meg az eladásokat. Az ugyanis pénzben nem kifejezhető, hogy amíg megvoltak a gépek, mennyi örömöt okozott egy-egy jó kép. Igen, jó volt ránézni a fotókra, és azt mondani, ezt én csináltam, meg tudom mutatni a barátoknak, ismerősöknek, mit láttam a víz alatt. Aztán az én régi gépem még jó lett egy olcsó belépő gépnek egy kezdő búvárfotós számára, én pedig vehettem kicsit jobbat, kicsit többet tudót.

Ha igazán sokat akarnék búvárfotós cuccra költeni, akkor számtalan lehetőség közül választhatnék. De nem ez a cél, hanem egy használható és olcsó tartalék beszerzése. Ha nem megy, akkor nem, ha neadjisten a gépem beázik, akkor majd meggondolom a hogyan továbbot. De előfordulhat, hogy pár hónap múlva a most még magasabban áron kínált régi kompaktokat olcsóbban teszik fel. Nekem van időm, a tokomnak így is, úgy is csökken az értéke, tehát ha önmagában el akarnám adni, fillérekért tudnám. Majd csak akad hozzá való gép is, hozzá való áron, ha szükség lesz rá...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Kisokos az őszi-téli búvártúrákhoz

Amikor nemrég őszi úticélokról írtam, kaptam megjegyzést, miszerint lehetnék konkrétabb, írhatnék árakról, lehetőségekről részletesebben. Ennek végülis nincs semmi akadálya, tehát most egy kis listát állítottam össze olcsóbbtól a drágábbig az őszi-téli búvárkodási lehetőségekről. Azt előre leszögezem, nagyon extrém, nagyon sok önálló szervezést igénylő úti célt nem vettem bele a bejegyzésbe, mert ezeket úgysem fogja senki egy pár mondatos leírás alapján tető alá hozni. Egyébként nem voltam a felsorolt helyek közül az összesen, de a lehetőségekkel nagyjából tisztában vagyok, ezért vettem a bátorságot az összegzéshez.

Az árakról annyit, hogy a repjegyeknél nem a valaha létezett legolcsóbb árakkal kalkuláltam, egyszerűen azért, mert mázlival ugyan ki lehet fogni az egy eurós jegyet, de az általános mégsem ez. Van egy megfizethető, különösebb mutatványozás nélkül elérhető árszint elég sok helyre, ezt szerepeltetem a repjegyáraknál (természetesen tévedhetek is, és persze nem vagyok mindentudó, létezhetnek bárhova olcsóbb alternatívák). A végső összegben pedig jellemzően nincs benne a transzfer, az étkezés, a többi program költsége- ahol mégis, jelzem.

A legolcsóbb lehetőség ebben az időszakban a medencés merülőhelyek felkeresése. Igen, ez csak annyit tud nyújtani, amennyit, de városlátogatással egybe kötve nem olyan rossz program. A brüsszeli Nemo33 felkeresése tipikus téli kiruccanás, a szervezés sem bonyolult. A Wizzair és a Ryanair is repül Charleroi reptérre, de szerintem a Wizz menetrendje szerencsésebb. A 30 eurós retúr árban csak kézipoggyász van, tehát ilyen konstrukcióban csak pár napos utazás tervezhető. A Nemo33 22 eurós árában a teljes felszerelés bérlete benne van, tehát a kézipoggyász még a búvároknak is elég. A szállás két éjszakára 80-100 euro lehet, szóval 150 euróból már kényelmesen tervezhető a repjeggyel, szállással, merüléssel a városlátogatás. Jótanács: hétköznapra legyen időzítve a merülés, mert akkor sokkal kevesebb a búvár a medencében.

Bár a Nemo33 a legismertebb, akad azért még más medencés merülőhely, például Németországban ott van a siegburgi Dive4Life 20 méter mély medencéje, ahol minden féle víz alatti néznivalók vannak. Ide a bő 1100 kilométeres távolságot leküzdve akár autóval is el lehet jutni- és akkor nincs poggyászgond, nem kell transzferdíjakat fizetni, és a merülés után sem kell várni 24 órát a repülés előtt.

Az igazi merülési élményekre vágyók számára aránylag olcsó alternatíva Ciprus akár még januárban is, bár akkor a víz már kicsit lehűl. Ide repül a Ryanair és a Wizzair is, de utóbbi a nyerő, mert közvetlenül Larnakába megy, ahonnan a bázisok a Zenobia roncsát merülik. Szerencsésen foglalva a 150 eurós retúr repjegyár reális (azért nem kevesebb, mert a keresésnél kiadott összegben még nem szerepel a feladós poggyász borsos ára, és ide bizony mindenki vinni szokta a búvárcuccát). Lehet 4 éjszakás utat tervezni, ekkor a szállás szerény helyen megúszható nagyjából 100 euróból, és két nap, 4 Zenobia merüléssel kijöhet 180 euróból. Összesen 430 euro, repüléssel, szállással, Európa egyik leghíresebb roncsának merülésével- korrekt összeg. A nem merülős napra a legjobb program egy kirándulás a fővárosba, Nicosiába, ahol a török oldalra is át lehet menni, de figyelem, oda nem elég a személyi, az útlevelet kérik!

November végéig, illetve tavasztól kiválóan merülhető Málta. Ide a Wizzair és az Air Malta repül, a repjegy egy árnyalattal drágább szokott lenni a ciprusinál, de 200 euróból megúszható. A szállás egy hétre 200 euróból már kellemes helyen is elérhető szezonon kívül, 10 merülés pedig nagyjából 250 euro. Ezért a cirka 650 euróért igazán változatos merüléseket lehet tervezni, általában kellemes az időjáras, és a nem merülős napo(ko)n pedig lehet barangolni a szigeten- van mit nézni, érdemes időt áldozni az őskori romokra, a lovagvárra, Mdinára.

A téli időszakban Máltánál a Kanári-szigetek kellemesebb, bár a víz olyankor már ott is csak 19-20 fokos. Ez persze vastag búvárruhában még mindig nem rossz. Amikor néha hallok nagyon olcsó repülési lehetőségről Tenerifére vagy Gran Canariára, mindig megnézem, átszállásos, fapados mókáról van-e szó. Mert ha igen, akkor a poggyászdíj miatt (egy hétre utazunk, búvárcuccot is vinni kéne) összesen 4(!) útszakaszon kell külön-külön poggyászfelárat fizetni, és az átszállásnál is rohangálhatunk a teljes csomaggal. Azt gondolom, nagyjából az a reális, ha a repjegyre és egy egyszerűbb apartmanos szállásra együtt minimum 400-450 euróval kalkulálunk, 10 merülés pedig 250 körül lehet. Ha mondjuk 700-at szánunk rá, akkor abba gyakorlatilag minden beleférhet az ellátáson kívül- persze ehhez kell egy kis szerencse. De érdemes pár plusz napot hagyni a szigetek felfedezésére, 2-3 napra bérelni egy autót igen olcsó, és rengeteg szép hely van a szigetcsoport összes tagján. Ha magunk szervezünk, akkor nem csak 7, hanem mondjuk 9-10 napos repjegyet is választhatunk, a szállás pluszköltsége már minimális, és így minden belefér a programba. Merülni valószínűleg Gran Canarián a legjobb, de az összes mellett akad pár jó merülőhely.

Aki télen is inkább meleg vízben búvárkodna, gondolkodhat egy last minute vörös-tengeri szafariban. Ez akár már 600 euróból is kijöhet, a repjegy durván 350 euro, és itt az árban a transzferek, a teljes ellátás is benne van. Cirka 1000 euro, meleg víz, akár 20 merülés, jöhet delfin, cápa, manta- nem csoda, hogy minden politikai bizonytalanság ellenére népszerű az egyiptomi búvárkodás.

A Karib-tenger már nagyobb falat, a számos kis szigetország különféle lehetőségeket kínál. Vannak cápakedvelőknek ajánlható helyek, mint a Bahamák, az egyéni búvárok számára ideális helyek, mint Bonaire, a komplett szállás-ellátás-merülés csomagokat jó áron kínáló szigetek mint Utila, de itt azért több egyéni szervezés szükséges. Aki inkább egyszerűen foglalható csomagokban gondolkodik, Bécsből repülhet Mexikóba például, 1-2 hét bő 1000 euro körüli összeg, és nem csak a tengerben, de a Yucatán-félsziget csodaszép cenotéiban (víz alatti barlangjaiban) is merülhet. Egy 10 merüléses csomag nagyjából 300-400 euro pluszban, attól függően, hogy tengeri vagy cenote merülések vannak benne.

Bár elsőre talán drágábbnak tűnik, a valóságban mégsem feltétlenül az a Dominikai Köztársaság. Sokak szerint ez az ország inkább csak "turistagyár" a Karib-térségben, de kétségtelenül megfizethető: egy normális szállodában két hét teljes ellátással, repüléssel és transzferrel akár 1200 euróból elérhető a német lastminute oldalak kínálatában. Ehhez lehet venni egy 250 eurós, 10 merüléses csomagot, és akkor a tengerparti heverészés mellett víz alatti kalandok is lesznek a programban. Ám megjegyzendő, nem itt vannak a Karib-tenger legjobb merülőhelyei, tehát nem számít a búvárkodás fellegvárának az ország. Ha mégis választani kell, a legtöbben Bayahibe térségét ajánlják a merülésre, mert itt a legtöbb a látnivaló. Szintén a Karib-térségben szóba jöhet még Kuba is, ahova szintén kínálnak korrekt árú all inclusive szállásos csomagokat, de sokan inkább szeretnék maguk felfedezni a különleges sziget minden zegét-zugát.

Az egzotikumra vágyók gondolkodhatnak egy kenyai utazásban is. Itt az ár nagyban függ attól, mit szeretne az ember programba iktatni: pár nap a tengerparton néhány merüléssel 600 euro körül kijöhet, de ha valaki már ilyen messze utazik, érdemes egy szárazföldi szafariparkot is felkeresni, ezzel együtt pedig inkább 1000 eurós nagyságrendről beszélünk. Ebben persze azért benne van, hogy minden szempontból változatos az utazás, és fázni biztos nem fog senki a kenyai télben. A repjegy ára nagyjából 700 euro körül indulhat, tehát összességében nem olcsó útról beszélünk, de nem is hétköznapi az afrikai kontinensen átélhető élmény.

Végül pedig nézzünk valamit Ázsiában. Itt elsősorban Malajzia, Indonézia, Thaiföld vagy a Maldív-szigetek szoktak tipikus úti célok lenni, de érdemes odafigyelni rá, hogy a szezonon kívüli időszak gyakran azért olcsó, mert az esős évszakban messze nem nyújt annyit egy-egy hely. Az ember pedig némileg bosszús, amikor spórolt ugyan 200 eurót, és így már "csak" 1500-at kellett fizetnie egy túráért, ahol az eső napjában többször bőrig áztatta. Szóval az, hogy Dél-Kelet-Ázsia, nem mond sokat, a pontos időszak és a pontos hely ismeretében lehet megmondani, mire lehet számítani.

A december-március közötti időszak például igen jó a thaiföldi Phuketen, a repjegy a Qatarnál például 7-800 euro körül van, a kinti szállás két hétre akár 200-250 euro körül megoldható. A merülések ára függ attól, hogy 2 vagy 3 merüléses napi túráról van szó, melyik helyeken, van-e csomagkedvezmény, de mondjuk 400 eurót rászánva már lehet rendesen búvárkodni. Összesen 1500 euróról beszélünk, természetesen ehhez még nyilván jöhet némi költség, de az ár semmiképpen sem mondható elrugaszkodottnak.

Ez így meglehetősen vázlatos összefoglalása a lehetőségeknek, és mindenki egyéni elképzelései, lehetőségei döntenek arról, szóba jöhet-e bármelyik. Tudom, manapság csak elméletben könnyű ezer eurókkal dobálózni, de hátha akadnak olyan szerencsések, akik merülhetnek még télen is. Nem feltétlenül kell a legdrágább utakat választani, máshol is vannak érdekes merülések. Legyünk előre tisztában azzal, mire lehet számítani látnivalóban, vízhőmérsékletben, árakban, és akkor nem ér csalódás.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Búvár vagy sznorkeles?

Cápatámadásokról adtak hírt a közelmúltban, és az egyik eset híre úgy jelent meg a magyar oldalakon, miszerint búvár volt az áldozat.

Ideje lenne végre tisztázni bizonyos fogalmakat! Természetesen nálunk, ahol a búvárkodás egy szűk réteg hobbija, kedvtelése, mindenki búvár, aki "búvárszemüveggel és békatalppal" megy a vízbe. De angol nyelvterületen azért sokkal jobban megkülönböztetik a dolgokat: van scuba diving, azaz légzőkészülékes búvárkodás, van freediving, azaz szabadtüdőzés, és van snorkeling, a felszíni úszás búvármaszkkal, légzőcsővel (ez a snorkel, erről kapta a nevét) és uszonnyal. Utóbbit szoktuk sznorkelezésnek is nevezni, vagy rövidítve sznorizásnak. Persze, tengerben van a palackkal búvárkodó és a felszínen nézelődő is, de nyilván nem kell magyarázzam, a két tevékenység között meglehetősen nagy a különbség.

Az én felfogásom szerint a sznorkelező sokkal inkább hasonlít az úszóhoz, vagy a deszkáján magát kézzel-lábbal hajtó szörföshöz, mint búvárhoz. És a számok azt mutatják, a tenger felszíne alatt levő búvárt sokkal ritkábban támadja meg a cápa, mint a felszínen levő sznorkelest vagy szörföst. A cápákat észlelik a búvárok, és a cápák is tudják, hogy látják őket. Ha meg is közelítik a búvárt, támadásra szinte soha nem kerül sor. Pedig igen sok helyen, sok búvár merül cápákkal, gyakran etetett ragadozókkal, és mégis kifejezetten biztonságosnak mondhatók az ilyen kalandok.

A felszínen úszók viszont sokkal inkább veszélynek vannak kitéve, hiszen sokkal kevésbé tudják felmérni, mi közelíti meg őket a hátuk mögül, alulról. A cápatámadások többnyire nem arról szólnak, hogy elragadja az áldozatot az állat, hanem megsebzi őket, majd tovább is áll, mert nem erre a prédára a számított. A mostani hírekben is ez van, az egyik áldozatot a lábán sebezte meg a cápa, a másiknak a karja sérült meg. Ez természetesen ugyanúgy lehet halálos, hiszen elvérezhet a sérült, de azért mégsem egészen úgy néz ki a támadás, mint a rémfilmekben, ahol egyben nyeli le az embereket a vérszomjas cápaszörny.

No mindegy, a lényeg az, hogy ha a magyar újságokban, oldalakon búvárt írnak, mindig megkeresem az eredeti forrást, mert szinte mindig kiderül, hogy a valóságban sznorkelezőről van szó. Ám a különbség nagy! Ez most nem a szaknyelv védelméről, valami beteges mániáról szól, egyszerűen csak jó tudnia mindenkinek aki tengerbe megy, hogy nem az van veszélyben, aki a tenger fenekén szemtől szemb látja a cápa, hanem pont az, aki a felszínen gyanútlanul úszkál és sznorkelezik, tehát nekik kell a leginkább odafigyelni a kihelyezett figyelmeztetésekre, a hatóságok utasításaira. A búvárok másfelé járnak, más helyzetekbe kerülnek, az ő merüléseik messze kevésbe veszélyesek, mint azt a búvárok támadásáról szóló magyar cikkek sugallják.

(Az egyértelműség kedvéért az első képen sznorkeles, a másodikon búvár van.)

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

1 Tovább

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog