A partraszállás roncsai

Normandia előtt nem kevés egykori harci eszköz nyugszik a tenger mélyén.

roncs

Az LST-523 nevű hajó egyike volt a sok utánpótlást szállító teherhajónak, amiket ontottak az Egyesült Államok hadiüzemei. 1943-ban kezdték meg az építését, 1944 februárjában bocsátották vízre, s egy konvojjal kelt át az Atlanti-óceánon- pont időben a normandiai partraszálláshoz. 

roncs

Ezek a hajók nem éppen a szépségükről a híresek. Ám így is rettentő fontos szerepük volt, hiszen többször fordulva szállították a katonákat és az utánpótlást a partra, ahol minden talpalatnyi földért keményen meg kell harcolni a csapatoknak. De ahogy a szárazföldön harcolók közül is sokan vesztek oda, a hajókra is számtalan veszély leselkedett: az LST-523-as például aknára futott. Süllyedésekor pedig sok embert is magával rántott a hullámsírba.

roncs

Megfelelő időpontban merülve érdekes szétnézni a roncsok közt. Az tény, hogy az eleve nem túl látványos hajó maradványaitól nem esik le az ember álla, de a történelmi jelentőség vitathatatlan. S ráadásként nem csak a hajót lehet alaposan megnézni, egy Sherman típusú harckocsi is roncsa is ott van a tenger fenekén.

Ezek a kicsi, de mozgékony harckocsik az amerikai hadseregben szolgálva több fronton bevetésre kerültek. Annak idején közel ötvenezer darabot gyártottak belőlük, van belőlük bőven múzeumokban is, hiszen híres típusról van szó, de a víz alatt megnézni mégiscsak más. Ez a darab akár az egész kontinenset végig harcolhatta volna, aztán a partig sem jutott el- ilyen a háború...

roncs

roncs

0 Tovább

Mindenki vesztes

Egy mélyben nyugvó német aknaszedő roncsa a háborúról mesél.

roncs

A roncsmerülés szerelmeseinek igen nagy része nem csak a búvárélmény miatt szereti a víz alatti maradványok felfedezését- fontos számukra a történet is. Tipikus, hogy utánajárunk a megnézett roncsok sztorijának, érdekel minket a roncsok sorsa. S emiatt úgy is érdekes lehet egy roncsról készült videó, ha mi nem is láttuk a saját szemünkkel, mert így is ki lehet egészíteni az élményt a történelmi tények elolvasásával.

A mostani történet 1943-ba visz minket. Az M483 tipikus német aknaszedő volt, amilyenből rengeteg szolgált a második világháború idején. A mindenféle szerepben, sok harctéren szerepet kapó hajók a flotta "igáslovai" voltak, melyek közül sok veszett oda.

roncs

1943. június 15-én az M483 egy hasonló hajókból álló konvojt vezetett Normandia környékén. Cherbourg felé haladtak, hogy védett kikötőben vészeljék át a nappalt. Nem volt életbiztosítás a brit partoktól nem messze hajózni, ugyanis az angolok rendszeresen támadták a levegőből a német hadihajókat, amik csak a sötétség leple alatt mozogtak. 

A németek óvatossága nem volt indokolatlan, de ezúttal az éjszaka sem jelentett biztonságot. Angol Spitfire Mk VI vadászgépek és kétmotoros Westland Whirlind vadászbombázók köteléke portyázott ugyanis a közelben. Valószínűleg nem volt véletlen, hogy pont ott voltak, ahol az M483 vezette konvoj is, a francia ellenállás gyakran adott hírt hajómozgásokról a britek számára. 

roncs

A repülőkről hajnali hatkor vették észre a német hajóköteléket. Ám az M483 kemény ellenfél volt: a 62 méter hosszú hajót 105 mm-es ágyúval, 20 mm-es légelhárító géppuskákkal és 37 mm-es légvédelmi ágyúval is felszerelték a mélységi bombák mellett. A Spitfire vadászok késlekedés nélkül a hajókra rontottak, hogy célba vegyék a légvédelmi fegyvereket, a Whirlwindek pedig felkészültek a bombázásra. 

Utóbbiak közül a Max Cotton által vezetett gép az M483-at vette célba. A hajó felé zuhanva a pilóta szinte a nagy hajóágyúval nézett szembe, és a fedélzettől pár méterre oldotta a bombákat. Azok nem is tévesztettek célt, súlyos sérüléseket okoztak a hajó tatján. Ám a németek nem adták olcsón a bőrüket, Cotton gépe telitalálatot kapott, és az M483-tól 100 méterre a tengerbe zuhant.

Nem sokkal később viszont az aknaszedő is követte a hullámsírba, ugyanis a bombák végzetesen megrongálták. A negyedórás összecsapás végére az összes többi német hajó is találatokat kapott, de ezek nem vesztek oda. A britek gépei közül még egy zuhant le, a Robert Sim által vezetett Spitfire vadász. 

Ma az 51 méteres mélységben nyugvó M483 roncsán nézhető meg, hol találta telibe a Whirlwind bombája. A helyükön vannak az ágyúk, a bombák, körbeúszható a hajócsavar is. A felépítményből is látható valami, és a be lehet hatolni a motortérbe is. A víz a csatornában meglehetősen hideg, a látótávolság sem mindig ideális, de ha megfelelőek a körülmények, látványos a merülés- és persze a mind két fél odaveszésével járó csata története miatt tanulságos is.

0 Tovább

A Johannes Russ roncsa

Az első világháború idején küldték a tenger fenekére ezt a kis hajót.

roncs

Az 1914 és 1918 között zajló nagy háború iszonyú véráldozattal járt, és a tengereken is újféle csaták dúltak. A felszín alatt lopakodó tengeralattjárók például alaposan megtizedelték az ellenséges flottákat, és ez a pár évtizede még csak nem is létező hajóosztály döntő tényezővé vált.

roncs

Bár általában a német búvárhajókat emlegetik sokan, a többi fél is bevetett ilyen hadihajókat. A brit E-9 jelű tengeralattjáró és parancsnoka, Max Horton például 1915-ben két nap leforgása alatt négy hajót is elsüllyesztett a Balti-tengeren, Svédország közelében. Ezek egyike volt a Johaness Russ nevű tehergőzös, ami szenet szállított.

roncs

A megtorpedózott teherhajó nem süllyedt el azonnal, a legénységnek volt ideje elmenekülni, és az embereket a svéd Wale romboló vette a fedélzetére. A sodródó Johaness Russt a sorsára hagyták, mert eközben az E-9 már a negyedik áldozatát támadta. A Wale távol maradt a csatától, ismét csak az embereket mentette ki, majd visszatértek a még a felszínen levő Johannes Russhoz. Egy svéd vontatóhajó is érkezett, és megpróbálták a partra vinni a gőzös, ám az váratlanul felrobbant és elsüllyedt.

roncs

A maradványait 70 évvel később fedezték fel, 58 méteres mélységben. A tapasztalt technikai búvárok számára érdekes merülésnek számít a sejtelmes félhomályban nyugvó gőzös kifejezetten jó állapotban megmaradt roncsa. Ennek a videónak köszönhetően pedig mi is megnézhetjük, hogy fest mostanában a Johannes Russ.

0 Tovább

Az U-711 roncsa

Csak pár napot kellett volna még kihúznia a háború végéig ennek a német tengeralattjárónak.

roncs

Az U-711 egy VIIC típusú tengeralattjárót 1942-ben bocsátották vízre. A 67 méter hosszú hajó, a hasonló célra bevetett többi tengeralattjáróval együtt, sok bevetést teljesített. Az egyik általa elsüllyesztett hajó a HMS Bluebell korvett volt.

Mint ahogy a német tengeralattjáróknál az megszokott volt, az U-711 sokfelé felbukkant a nagyvilágon. A háború végefelé már talán a legénység is elsősorban a túlélésre játszott, és talán nem is hitték, Norvégiában, a sarkkörön túl csaphat le rájuk az ellenség 1945. május 4-én. Épp a Black Watch nevű hajó mellett álltak, amikor brit repülőgépek csaptak le a németekre, és mind a két hajót elsüllyesztették. Az U-711 legénységéből 40 fő veszett oda, csak 12 tengerész élte túl a katasztrófát. 

roncs

A Black Watch roncsának jelentős részét kiemelték, már csak a hajóorr van a víz alatt. A 45-55 méteres mélységben nyugvó U-711 megfelelően képzett búvárok számára jelenthet érdekes látványosságot. A hideg víz sem könnyíti meg a merülést Harstad környékén, bár valószínűleg a norvég búvárokat kicsit sem lepi meg a hőmérséklet.

Cserében egy olyan hajó maradványait nézhetik meg, amitől karnyújtásnyira volt a háború vége- ám a sors máshogy intézkedett, és sok emberrel együtt odaveszett azon a borús napon.

0 Tovább

A Barnard Castle roncsa

Erősen megváltozik egy tenger mélyén nyugvó hajó 130 év alatt.

roncs

A búvárkodásban nem csak a "nagy és fontos" roncsok számítanak. Természetesen vannak olyan legendás hajók, mint a Thistlegorm, a Zenobia, a Yongala amit mindenki látni akar, de a jóval kisebb vagy történelmi jelentőséggel nem bíró bárkáknak is lehet vonzereje. Izgalmas látni azt, milyen élővilág népesíti be őket, ezeknek is lehet érdekes a sztorija- vagy egyszerűen csak ott vannak a búvár közvetlen közelében, és ezért kezdő koruktól arra merülve afféle hazai pálya lesz belőlük.  

A kanadai Brit Kolumbia déli részén, az Egyesült Államoktól egy ugrásnyira található a Bentinck Island. Itt süllyedt el 1886-ban a Barnard Castle.1878-ban Angliában bocsátották vízre a 79 méter hosszú, vasból épült gőzhajót, amit már hajócsavar hajtott.

roncs

A teherhajó elsősorban ömlesztett árut, szenet és búzát szállított, de 1879-ben Chile számára vitt ellátmányt, amikor az ország Peruval háborúzott. 1881-ben került Kanadába, 1886. november 2-án rohant bele a Rosedale zátonyba, majd a sérült hajó elvergődött a közeli sziget egyik öblébe, ahol elsüllyedt. A többszöri kiemelési próbálkozások sikertelenek voltak, így ma is a Pilot Bay-ben nyugszik.

A Barnard Castle kifejezetten könnyű merülőhelynek számít, hiszen a víz alig 12 méter mély. Az öböl is védett, tehát van idő lassú tempóban nézelődni, ismerkedni a hűvös kanadai vizek élővilágával. És ugyan több mint évszázada süllyedt, még mindig jól felismerhetők a részei. Ráadásul a víz alatti régészeti hivatal néhány táblát is elhelyezett a hajótest bizonyos pontjain, így egyfajta búvároknak szánt múzeummá vált a roncs.

A manapság a roncson élő halak bebújnak az egykori hajótest üregeibe, vagy rajokban úsznak a maradványokat körülvevő kelp erdőben, de fóka is jöhet éppenséggel szembe- nem éppen utolsó kaland az ilyesmi. A Brit Kolumbiában élő búvároknak nem kell messze távol utazniuk, ha egy kellemes kis roncsmerülésre vágynak...

0 Tovább

Autóroncsok tava

Bűnbandák működésének tárgyi emlékei nyugszanak a Comói-tó mélyén.

Moregallo az Olaszország északi részén található Comói-tó egyik jól ismert merülőhelye. Az Alpok lenyűgöző csúcsai által körülölelt vidék a felszínen is igen látványos, de sokkal meghökkentő, ami a víz alatt várja az embert: tucatnyinál is több autóroncs nyugszik a mélyben, 15 és 60 méter között.

Van itt szétesőfélben levő Renault, jól felismerhető Volkswagen Passat, de még egy újabb Jaguar is felbukkan a lámpák fénykörében. Az autókat bűnözők dobták a vízbe a magas sziklafalról- talán jobbnak látták eltüntetni a bűnjelet, esetleg megszerezték belőle ami kellett, és aztán a tóba dobták a "felesleget". 

A tó viszont nem csak ezek miatt kerül be időnként a hírekbe. A meredek sziklafal a víz alatt folytatódik, könnyen csúszik mélyre a hideg és gyorsan sötétedő tóban a búvár, azaz észnél kell lenni. Sajnos a hibákért többen fizettek már nagy árat.

Aki viszont kellően felkészült, nagyon furcsa élményeket szerezhet ebben az autótemetőben. A merülőhely partról könnyen megközelíthető, s aztán a környék szép városaiban, remek éttermeiben lehet lazítani, azaz igazán érdekes úti cél lehet az Észak-Olaszországba vetődő búvároknak a Comói-tó.

(Képek: Marco Daturi)

0 Tovább

Albánia, a búvárparadicsom

Roncsokkal vonzaná a búvárokat a ma még kevésbé népszerű úti célnak számító ország.

roncs

Az Adriai-tenger a mi szempontunkból kifejezetten fontos búvárhelynek számít. Nagyon sok magyar búvár első merüléseinek volt helyszíne az egykori jugoszláv tengerpart, és az utódállamok közül a leghosszabb partszakasszal büszkélkedő Horvátországba ma is sok búvár utazik évről évre. De merülnek az olasz oldalon, Szlovéniában és Montenegróban is, sőt, az Adriától alig délre eső görög Korfu szigeten is vannak búvárhelyek.

Albániára viszont általában nem gondolnak a merüléseket tervezők. Pedig meg kell jegyezni, még a jugoszláviai búvárexpedíciók előtt a magyar búvárkodás egyik úttörője, Rádai Ödön pont albán vizekben hajtott végre tengeri merüléseket. De az elzárkózó balkáni országhoz képest sokkal jobb infrastruktúrával, fejlettebb idegenforgalommal, pezsgő búvárélettel büszkélkedő Jugoszláviával nem vetélkedhetett.

Albánia még a kommunista rendszerek bukása után is erősen lesajnált úti célnak számított. Kalandra vágyó utazók jutottak el ide, ám mostanság egyre többen kelnek útra, hogy megismerjék a lassan lábra kapó ország legszebb helyeit. A beszámolók szerint a fejlődés egyértelmű, az emberek kedvesek, és ma még itt el lehet kerülni a tömegturizmust. 

És ahol tenger van, ott búvárkodni is lehet! Albánia nagy vonzereje az, hogy a milliószor merült többi adriai partszakaszhoz képest felfedezetlennek számít, új vagy alig párak által látott roncsoknál lehet például merülni. Az RPM Nautical Foundation az utóbbi időszakban a partszakasz egyharmadát mérte fel, s 38 roncsra bukkantak, melyek közül hat több, mint kétezer éves. 

roncs

Ez a helyi kulturális örökségvédelmi hatóságokra feladatot is ró, hiszen nem lenne jó, ha kincsvadászok lepnék el a nem túl jól őrzött lelőhelyeket. Viszont azzal is kecsegtet ez a sok roncs, hogy a búvárok is jönnek majd a világ tájáról, hogy megnézzék az izgalmasabb maradványokat, netán afféle felfedező expedíciókban vehessenek részt. Búvárként igazi nagy álom az, hogy olyan roncsnál merüljünk, amit rajtunk kívül még soha, senki nem látott- a világ sok pontján ehhez már igen mélyre kell menni. Európán belül pedig iszonyúan nagy szerencse kell egy ilyen felfedezéshez.

Személy szerint kifejezetten érdeklődve várom, milyen lehetőségek nyílnak meg a közeljövőben. Magam is merültem már Horvátország mellett Montenegróban, Szlovéniában, az Albániától karnyújtásnyira levő Korfun, szóval most már ideje ide is eljutni...

0 Tovább

400 éves svéd hajóroncs

Sekély vízben fedezték fel egy komoly hadihajó maradványait.

roncs

A búvárrégészek Karlskrona kikötőjében bukkantak rá a Blekinge nevű 17. századi hajó roncsára, ami megítélésük szerint méretében a híres Vasa nevű hajóhoz fogható.

A svéd nemzeti tengerészeti múzeum munkatársa, Jum Hansson beszámolója szerint alig 4-5 méteres mélységben vannak a maradványok. A Blekinge nagyjából 45 méter  hosszú, 68-70 ágyúval felszerelt hajó volt.

Nem véletlenül emlegetik a felfedeés kapcsán a Vasát: az 1628-ban, legelső útján elsüllyedt pompás hajó nem sokkal korábban veszett oda. A Vasa felfedezése igazi régészeti szenzáció volt a hatvanas években, és egy nagyon komoly kiemelési művelet után restaurálták, külön múzeumot építettek a számára, ami évente egy millió látogatót vonz.

Az viszont nagyon eltérő, hogy a Blekinge messze nem maradt fenn olyan ép állapotban. A kikötőben korábban zajló építkezési munkálatokat nem vészelte át a felépítmény, de talán az üledék által megőrizve vannak egészben maradt részek. Most a homokból kiállnak a hajó részei, és sok fém alkatrészt is találtak a közelükben. 

roncs

A Blekinge volt az első Karlskornában épült hajó, 1682-ben bocsátották vízre és résztvett XII. Károly Dánia elleni támadásában 1700-ban. 1713-ban süllyedt el, és úgy vélték, szándékosan küldték a tenger fenekére hogy ágyúval felszerelt őrhelyként védjék vele a kikötőt- akkoriban zajlott a háború az oroszokkal szemben. 

Természetesen hosszú lesz még a feltárás, de a helyi búvárrégészek nyilván izgatottak, hogy kis mélységben ilyen jelentőségű maradványokat kutathatnak. Minél többet szeretnének megőrizni és megmutatni a kulturális örökség e fontos darabjából a jövő nemzedéknek.

0 Tovább

Tengeralattjárók mindenhol

Most az Azori-szigetek közelében bukkantak rá egy német roncsra.

roncs tengeralattjáró

Lassan kezdem azt érezni, második világháborús német tengeralattjárót a legkönnyebb keresni, mert abból már mindenhol találtak. Persze az oka prózai annak, hogy miért fedeztek fel sok ilyen roncsot: óriási számban vesztek oda a búvárhajók annak idején, és bevetéseik jellegéből adódott, hogy észrevétlenül eljuthattak például akár az Egyesült Államok partjaihoz is.

Az U-581 egy VIIC osztályú tengeralattjáró volt, 1941-ben állt szolgálatba. Először Kielből indult el portyára az Atlanti-óceánon, aztán 1942-ben St Nazaire kikötőjéből kelt útra legénységével. A feltételezések szerint egy kisebb brit hajót süllyesztett el, ám hamarosan az U-581-est is elérte a végzet.

roncs tengeralattjáró

A HMS Westcott nevű romboló olyan súlyosan megrongálta mélységi bombákkal, hogy a tengeralattjáró a felszínre emelkedett, majd legénysége sorsára hagyta. Négy tengerész veszett oda, 41-en viszont megmenekültek. Egyikük hat kilométert úszott amíg el nem érte az Azori-szigeteket, így ő megúszta a hadifogságot, mert ez semleges helynek számított.

Azt tehát tudni lehetett, hogy a tengeralattjáró a Portugáliához tartozó, de a kontinenstől távol eső szigetcsoport körül van, de csak most, napra pontosan 75 évvel az elsüllyedés után derült ki, merre is nyugszik. Egy német házaspár, Kirsten és Joachim Jakobsen 15 éve folyamatosan kutatja a térség vizeinek élővilágát, saját tengeralattjárót is építettek. A kicsi, három személyes szerkezettel akár ezer méterre is ereszkedhetnek. 

roncs tengeralattjáró

Az U-581 kutatása természetesen először a felszínen kezdődött, megvizsgálták a rendelkezésre álló feljegyzéseket, meghatározták a valószínű helyzetet. Utána a tengerfenék műszeres vizsgálata következett, végül az esélyesnek tűnő helyeken maguk merültek le a tengeralattjárójukkal. Szükség is volt a csúcstechnikára, mert a roncs végülis 870 méteres mélységben került elő.

Jakobsenék az először 2016-ban megtalált roncsról most, a süllyedés évfordulóján adtak hírt. Azt is közölték, nem csak történelmi jelentősége van a felfedezésnek: a roncsból különleges mélytengeri korallzátony vált. A tudósok csak pár éve jöttek rá, hogy korallok hideg vízben, nagy mélységben is élnek, csak persze másfélék mint a trópusokon. Az U-581 maradványa pedig úgy él tovább a tenger fenekén, hogy élőhelyet biztosít egy különleges, sok más helyhez hasonlóan veszélyeztetett mélytengeri zátonynak.

roncs tengeralattjáró

0 Tovább

Roncsbúvárkodás luxushajóval

Különleges élményt kínálnak az egyik luxus óceánjáró utasainak.

roncs

Búvárkodásra ezerféle módon nyílik lehetőség: az ember elutazhat valamerre, merülhet partról, kihajóhat egy merülés vagy egy napi túra kedvéért, és persze ott van a csúcs, az egész hetes szafari. Ilyenkor egy kifejezetten búvárkodás kedvéért épített hajón tölti az időt a csapat, merülés-evés-alvás életritmust követve. A szenvedélyes búvárok számára általában ez a legvonzóbb választás, ám van még egy lehetőség, amivel mifelénk nem nagyon élnek.

A hatalmas úszó szállodaként funkcionáló luxus óceánjárókat mindenki ismeri. Több száz turista, elegáns vacsorák, szórakoztatóprogramok, és persze körutazás a Földközi-tengeren vagy a Karib-térségben, megállókkal az izgalmasabb helyeken- nagyjából ez a lényeg.

Amerikai búvárok viszont azt találták ki, elsősorban a karib-tengeri utazásokon fellelkesülve, hogy összekötik a luxushajós nyaralásokat a merülésekkel. A kiválasztott kikötőkben már várja őket az előre leszervezett búvárbázis, elmennek merülni, délután pedig visszatérnek a hajóra, hogy egyenek, igyanak, szórakozzanak. Ennek az előnye az, hogy egyetlen 10-12 napos túra során merülhetnek mondjuk Santa Lucia, Bonaire, Aruba, Barbados legjobb helyein. Változatos élmények a víz alatt, luxus a hajón- végülis ez sem rossz megoldás. 

No de nem csak meleg tengereket járják a nagy óceánjárók, vannak skandináviai vagy alaszkai hajóutak is. Alighanem ezeken az utakon ritkábban mennek búvárkodni, viszont megcsodálják a sarki fényeket, a jéggel borított tájakat, amik ugyanúgy lenyűgözik az utazókat.

roncs

Az egyik cég viszont olyan utat kínál az északnyugati átjáró térségébe, aminek egyik megállója a Franklin-féle expedíció elveszett és csak a közelmúltban megtalált hajóroncsánál lesz. A Nunavutból induló hajóút egészen Grönlandig tart, ebbe illeszkedik bele a különleges jelentőségű lelőhely. 

Aki nem akar a hideg vízbe merészkedni, az meghallgathatja a Parks Canada szakemberének előadását a felszínen, és közben élőben láthatják a távirányítású kamera felvételeit. Ha pedig sikerül mindenben megegyezni, akkor a tervek szerint páran a roncs felett úszkálva saját szemükkel is megnézhetik az Erebus maradványait. Azért igényel ez tárgyalást, mert fontos a turisták biztonsága mellett az is, hogy a roncsot se rongálja meg semmit.

A HMS Erebus és a HMS Terror ugyanis másfél évszázadon át számított eltűntnek: a Franklin-expedíció két hajója még 1846-ban esett a jég csapdájába, és csak 2014-ben történt meg a szenzációs felfedezés. A balsorsú expedíció teljes legénysége odaveszett a messzi északon, a roncsok viszont sokat elárultak a történtekről, a korszak földrajzi felfedezőiről.

roncs

Ugyan többször felmerült, hogy fizetős vendégeket vigyenek az Erebushoz, de nem könnyű megtalálni azt a kompromisszumot, ahol a lelőhelyet tisztelő, érdeklődő búvárok és a régészek is elégedettek. A Parks Canada együttműködése az óceánjárós céggel jelzi, hogy nem akarják teljesen elzárni a nyilvánosságtól a maradványokat, de az idő dönti majd el, hogy melyik megoldás válik be.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Google hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog

Hirdetés