Cápák az éjszakában

Vajon tényleg a cápavédelem a fontos üzenete annak, hogy egy alulöltözött modell úszkál a ragadozók közt?

cápa

Irina Britanova a Maldív-szigeteknél merült alá a dajkacápák közé, és először ruhában, aztán pedig meztelenül pózolt velük. A cél elvileg nemes: ezzel is igazolja, hogy ezek az állatok nem félelmetes emberevők, hiszen lám, a védtelen nőhöz sem érnek hozzá.

Az egy másik kérdés, hogy a modellnek is sikerült némi hírt vernie a produkcióval. Szóval az éremnek másik oldala is van. Ezzel együtt is tény és való, semmi baja nem esett, tehát a "kísérlet" sikeres volt, másrészt pedig készült egy látványos fotósorozat. Végül mindenki jól járt... (A teljes sorozat például itt tekinthető meg.)

cápa

cápa

cápa

cápa

0 Tovább

Cetcápa az éjszakában

Lenyűgöző és felemelő ez a videó a tenger óriásáról.

cápa

Most már én is elmondhatom magamról, hogy láttam szemtől szemben cetcápát (nagy élmény, ehhez kétség sem fér!), de az még egy kicsit dobhat az egész találkozáson, ha éjszaka, szinte a semmiből tűnik fel egy ilyen hatalmas hal. Ha pedig számára vonzó csemege is akad a vízben, száját óriásra tátva nyeli a méretéhez képest elenyészően apró eleséget, ám nagy mennyiségben.

cápa

A Maldív-szigeteken búvártúrázók az év megfelelő időszakában, kis szerencsével láthatnak cetcápát, így az, hogy felbukkant ez az állat a film készítője előtt, nem megy csodaszámba. Az viszont már a mi szerencsénk, hogy egy értő videós volt jelen, aki remek felvételeket csinált, a rövidke, de ütős filmtől pedig mindenkinek leeshet az álla...

cápa

0 Tovább

Horog a gyomorban

Citromcápát szabadított meg egy búvár egy testébe fúródott horogtól.

cápa

A floridai Josh Eccles Jupiter közelében merült, olyan helyen, ahol gyakran bukkannak fel cápák. A búvárok szeretik ezeket a találkozásokat a ragadozókkal, de ezúttal az egyik citromcápa különösen viselkedett. Eccles szerint az állat folyamatosan közel ment hozzá, nekiúszott, ezért a búvár nagy halcsalival kínálta meg, hogy alaposabban megnézhesse.

Akkor vette észre, hogy a cápa hasi részébe egy horog fúródott be, amit aztán sikerült kihúznia. A horog elrozsdásodva akár a cápa életét veszélyeztető fertőzést is okozhatott volna, de így talán a ragadozó megússza a dolgot. 

Utólag persze lehet azzal magyarázni a cápa viselkedését, hogy direkt hívta fel magára a búvárok figyelmét, ugyanis a segítségükben bízott- ez jól hangzik, de könnyen lehet, egyszerűen csak fájdalmakat érzett az állat, ezért reagált furcsán. A cápákat ezeken a merüléseken etetik, aminek köszönhetően egyébként is közel kerülnek a búvárokhoz. De a búvár által megosztott képen látható, mekkora a horog a kezéhez képest, és ha elképzeljük, mit érez az, akinek egy ilyen van folyamatosan a gyomrában, máris érthetővé válik, mitől volt szokatlan a viselkedése.

0 Tovább

Ne lovagolj cápán

Ilyen jótanácsok is szerepelnek a WWF új, cápás merültetésről szóló kiadványában.

Bár a címben felvetett gondolat talán furcsának hathat az átlagember számára, ennek a figyelmeztetésnek is megvan a helye a tájékoztatóban. Ma a búvárkodásban a cápákkal való garantált találkozás számít az egyik legjövedelmezőbb üzletnek, de egyre gyakoribb, hogy a nagy bevétel kedvéért sokan nem a legjobb módszereket követik. A WWF, a Project AWARE és a Manta Trust által jegyzett kiadvány célja az, hogy a cápák (illetve közeli rokonaik, a ráják) és a velük merülő emberek számára is a legjobb, legbiztonságosabb eljárások kialakításához adjon tanácsokat.

A cápás merültetés mellett vannak kétségtelen érvek. Egyrészt így az élő cápa lényegesen többet ér, mint a kifogott és megölt, tehát a tenger élővilágának fontos ragadozói kevésbé lesznek az orvhalászok célpontjai. Ma ugyanis az illegális cápauszony-kereskedelem jelenti a legnagyobb fenyegetést. De sajnos az is kiderült már, hogy a cápás merültetés hasznát több helyen pár vállalkozás fölözi le, a helyi közösségnek kevés marad belőle.

Szintén fontos szempont, hogy a cápákkal való találkozás a természetes élőhelyen erősíti a környezettudatos szemléletet, formálja azt, ahogy ezekre az állatokra tekintenek. Jó ellenpontja ez a cápás rémfilmek kitalált történeteinek, tehát az ilyen búvárkalandokról készített képek, videók is értékesek, mert bemutatják a különleges, és emberre nem veszélyes ragadozókat.

Mindez elméletben nagyon szép, de messze nem ugyanolyan jól szervezett a cápás búvárkodás a világ minden részén. Egyrészt a túlságosan koncentrált cápa- vagy rájatetetés teljesen meg tudja változtatni az állatok viselkedését, azok az emberek jelenlétét egyértelműen a táplálékkal azonosítják.

Másrészt sok helyen meglehetősen lazán kezelik annak szabályait, ki és hogyan érhet a cápákhoz. Az, hogy testközelből megnézik a búvárok az élőlényeket, jó dolog, de az állatok fogdosása, bökdösése, vagy extrém esetben a rajtuk való lovagolás veszélyes lehet az emberekre is, a cápákra is. A profik, akik ügyesen bánnak az állatokkal, azt a képet sugallják, bárki utánuk csinálhatja a mutatványaikat, pedig ez nem igaz.

A most megjelent útmutató elsősorban azoknak a vállalkozásoknak szól, akik cápás merültetést szerveznek. Tanácsokat adnak, hogyan lehet minél kevésbé befolyásolni az állatok természetes viselkedését, hogy lehet környezetbarát módon szervezni a búvárkodást, hogy érdemes etetni. Szóba esik a kutatókkal való együttműködés is.

A búvárok számára is adnak tippeket, hogy érdemes merülni, mire érdemes figyelni a víz alatt. No meg arra is kitérnek, egyáltalán milyen programokban érdemes részt venni és hogyan lehet kiválasztani, melyik szolgáltató tevékenysége szolgálja egyszerre a cápák és a vendégek érdekét is.

Az útmutató összeállítói nem titkolják, szeretnének párbeszédet generálni. Az ökoturizmus ma az egyik legtrendibb dolog az idegenforgalomban, amire ezt a címkét rásütik, egyből jobban eladható lesz. A cápás merülést is ide sorolják, de érdemes tisztán látni, mennyire üzlet ez, s mennyire "öko". A tapasztalatok megosztása, a legkorrektebb cégek népszerűsítése előbb-utóbb elhozhatja azt, hogy minél többen fogják a jó gyakorlatot követni- a búvárok és a cápák közös örömére.

0 Tovább

Egy rakás dajkacápa

Ha a cápák gyilkológépek lennének, egy ilyen merülést nem lehetne túlélni.

cápa

Ausztráliában, Új-Dél-Wales-államban található a Broughton Island. Ez a Sydney-től északra eső sziget rengeteg cápának ad otthont: az itt szürke dajkacápaként ismert fajt (Carcharias taurus) máshol homoki tigriscápaként emlegetik, s igen gyakran lehet látni őket akváriumokban. A fogságot jól tűrik és vicsorgó mosolyuk miatt kellően ijesztőek is a látogatók számára.

cápa

Ám a valójában ártalmatlan ragadozókról van szó. Hiába tűnnek vérszomjas fenevadnak a hegyes fogaikkal, soha nem esett még ember a támadásuk áldozatául. Ha volt is incidens, az inkább etetés közben történt vagy például amikor szigonyos halászoktól ragadták el a zsákmányt.

cápa

A videón látható is, hogy a búvárok körül nagy csapatokban úszkál akár tucatnyi ilyen cápa, és senkinek nem történik semmi baja. Élménynek viszont biztos kiváló, és nem utolsó fotó-, videotémának se a sok, egymás hegyén-hátán élő ragadozó...

0 Tovább

Elveszett búvárkés

Rejtő-regénybe illő jelenet a víz alatt: cápából húztak ki ott felejtett kést.

cápa

A Karib-tenger egyik ismert szigete, Cayman Brac körül merült egy oktató csapatával, amikor furcsa dolgot vettek észre. A mélyben egy dajkacápa úszott, fejében egy késsel. Brett Johnson óvatosan megközelítette a cápát és kihúzta a fejéből a kést, az állat pedig tovaúszott, talán nagyobb sérülés nélkül.

A Kajmán-szigetek törvényei védik a cápákat 2015 óta, tehát bárki is szúrta meg az állatot, illegális dolgot tett. Errefelé tudják, milyen fontos szerepe van a cápáknak a tengeri élővilágban, ezért nem szabad elejteni őket. De a sok errefelé hajózó turista közül sok olyan lehet, aki nincs ezzel tisztában, így van, aki azt javasolja, minden kikötőben legyen tájékoztató táblák. Persze lehet, hogy búvár gondolta úgy, hogy késsel ejt el egy cápát- mindegy is, ki volt a tettes, a sokak által látott videó talán felhívja a figyelmet rá, cápára nem szabad vadászni.

0 Tovább

Cápa a hálóban

Vannak szerencsés állatok, akiket még épp időben talál meg egy búvár.

cápa

Ez a videó régi emlékeket idéz. Annak idején többet jártunk Horvátországba, s nagyon szerettem volna macskacápát látni. Az Adria mélyén nem nagyon találkoznak cápával, ez a kicsi, emberre teljesen veszélytelen ragadozó fordul elő a leggyakrabban. De azért nem látni túl sűrűn így se, mert mélyen, üregekben rejtőzik.

Élő példányt soha nem is láttam. Ezzel szemben élettelenből többet is. A legelsőt Kaprije szigete mellett: szegény jószág egy beszakadt hálóba volt gabalyodva. Megnéztük, lehet-e rajta segíteni, de nem volt esély rá. Egy barátom, Tökölyi Csaba (aki azóta már nemzetközileg jegyzett és díjazott természetfotós) erős képet készített is róla. Azóta is gyakran eszembe jut ez a meglehetősen szomorú élmény- elvileg sok mást is láttunk azon a túrán, mégis ez ragadt meg.

cápa

Egy olasz búvárnak viszont még sikerült idejében érkezni, és ki tudta szabadítani a macskacápát, aki gyorsan el is iszkolt. A megoldás nyilván az lenne, ha az összes beszakadt "szellemhálót" kiszednék, de ez szinte sziszifuszi feladat. Mindenesetre Piero Mescalchin felvételén látható, a búvárok ezt a hálót a felszínre is vitték. Ez már nem okoz több problémát a mélyben.

S ha valaki azt hiszi, a cápákért nem kár, akkor nagyon téved: az élővilág szempontjából pont ugyanolyan fontosak, mint bármelyik más élőlény. És a beszakadt háló nem kíméli a sokak szívének kedvesebb delfineket, fókákat sem, amik teljesen értelmetlenül pusztulnak el. Szóval a cápát szabadító búvár nagyon is jól cselekedett, amikor kivágta az állatot és elengedte. Talán legközelebb ügyesebb vagy szerencsésebb lesz, mert nem mindig lesz a közelben egy segítő kéz...

0 Tovább

Igazi cápaleves

Meghökkentő közelségbe kerülnek a búvárok a cápákkal a Bahamákon.

cápa

A Bahamák egyik híres helye a Tiger Beach, ami néhány éve már jól ismert az itt élő különféle cápafajok sokaságáról. Nagyon megváltozott a világ: régen ezt mindenki messze elkerülte volna, manapság viszont a legdivatosabb búvár úti célok közé tartozik.

cápa

Ezen a videó látható, hogy citromcápák, tigriscápák, hatalmas pörölyök úszkálnak karnyújtásnyira az emberektől, időnként még a kamerákat is megkóstolva. Természetesen csodák nincsenek, etetik ezeket a nagyvadakat, és ha valaki ennyire közel van a cápákhoz, akkor óvatosnak kell lennie.

Nem mondom, hogy pont rendben van ez így, a csalizással, a cápák megérintésével, de hogy látványos az a "cápaleves", ami egy-egy ilyen merülésen látható, ehhez kétség sem fér...

0 Tovább

Végzetes cápás merülés

A kanadai búvárfilmes egyelőre nem tisztázott halála a hülyeségek terjedésének ágyazott meg.

Ha csak a fenti címet olvassa valaki, arra gondolhat, hogy a búvárt ragadozók tépték szét, pedig egy tragédiának ezer és egy oka lehet. Rob Stewart halála kapcsán sem kellene addig butaságokat beszélni, főleg nem hozzáértőknek, amíg a vizsgálatok nem zárulnak le.

A 37 éves Stewart rutinos búvárfilmes volt, egyik legismertebb alkotása a Sharkwater. Nem horrorban utazott, dokujai inkább pont azt mutatták be, a cápák különleges, a tenger élővilága szempontjából fontos lények, amelyek veszélyben vannak a mértéktelen halászat miatt. 

baleset cápa

Mint búvár, ő is tisztában volt azzal, hogy a merülésnek lehetnek kockázatai. Azt is tudhatta, hogy a különleges merülésekhez, nagy mélységekhez másféle felszerelés, másféle tudás szükséges. Pont az új, izgalmas felvételek miatt tanult meg újralégzővel merülni, és azon a végzetes napon Islamorada közelében a Queen of Nassau roncsán minden korábbinál mélyebbre ereszkedett, de csak kevés gyakorlattal az új felszerelés használatában.

A nap harmadik merülése után társa a búvárhajón elájult, míg Rob Stewart még a vízben volt. Miközben a másik búvárnak próbáltak segíteni, Stewart eltűnt, és nem is akadtak nyomára. A felszínen hajókkal, helikoptekkel keresték, de nem jártak sikerrel.

Amikor egy ilyen hír megjelenik, meglepő, mennyi tengert talán csak képen látott ember érzi fontosnak közölni azt, hogy nyilván megérdemelte a sorsát, mert a cápák tépték szét- hülye aki közéjük megy. Tudom, esélyem sincs meggyőzni őket arról, hogy nem a cápák jelentenek csak veszélyt egy emberre, sőt. Hajtogatják a magukért, mert miért ne, látták a Sharknado minden részét, tehát értenek a témához.

Miközben még én, pár száz merüléssel a hátam mögött sem mondanám azt, hogy cápa- és technikai búvár szakértő lennék. Láttam már cápát is, tudok ezt-azt az újralégzőkről, de meghagyom a tények kiderítését azoknak, akik igazán járatosak a témában.

És nem cápás szakemberekről beszélek. Eltűnése után pár nappal ugyanis Rob Stewart holttestét megtalálták. Sajnos nem sikerült a felszínen maradnia valamiért, a mélybe süllyedt és az életét vesztette. Kis távolságra találták meg attól a helytől, ahol utoljára látták. 

Az, hogy megtalálták, nyilvánvalóan jelzi azt, a cápák nem ették meg. Szóval ezt az amúgy is roppant ingatag elméletet végre jegelni lehet, s nem kell azzal vádolni az amúgy is indokolatlanul rossz hírű ragadozókat, hogy emberre vadásznak. Ha van is veszélye a cápás merüléseknek, azzal Stewart tisztában volt, maga vállalta azt- s elég sok ilyen kalanddal a háta mögött kijelenthető, jól kezelte a helyzetet, mert nem esett baja.

Remélhetően kiderül, az utolsó merülésén Rob Stewart búvárszakmailag vállalt-e túl nagy kockázatott, követett-e el hibát, netán a felszereléssel történt-e valami. Az, hogy merülőtársa is rosszul lett, azt jelzi, valami nem stimmelt. Ez azért kideríthető, feltárható a remények szerint. Tudom, ez már nem lesz érdekes azoknak, akik a cápasztori szenzációját akarták kihasználni, de a búvárok közössége számára fontos, tanulságos lehet. 

S akárki akármit is gondol vagy mond, azért tiszteljük meg az embert, aki valamit szenvedélyesen szeretett és csinált. Hitt abban, hogy lehet újat mondani a cápákról, lehet formálni a róluk alkotott képen, lehet tenni a védelmükért, a tengerek élővilágának megőrzéséért. Nem a magamutogatás, a médiának szóló magáról a veszélyről szóló mutatványozás volt a célja.

A baleset nagyon szomorú, őt is családok, barátok, munkatársak és tisztelők gyászolják. Lehet, hogy maga is hibát követett el, de amit felvállalt, azt azért tette, hogy kicsit jobbá tegye a világot. S ha sikerült elérnie valamit, akkor halála nem volt értelmetlen.

0 Tovább

A bikacápa harapása

Több, mint tízezer merülés után került veszélyes helyzetbe egy búvár Ausztráliában.

cápa

Camila de Wit egy furcsa hangot hallott a víz alatt, és amikor megfordult, azt látta, férje teste körül vörössé válik a víz- a saját vére színezte azt el. A mindezért felelős bikacápa pedig pillanatok alatt tovatűnt, és többé nem is látták a búvárok.

Az 55 esztendős Craig de Wit nagyon rutinos búvár, Pápua Új-Guinea vizein üzemeltet búvár szafarihajót. Látott már egy s mást a víz alatt, de ezúttal úgy érezte eljött a vég: elmondása szerint a megtermett, négy méteres cápa támadása végzetesnek tűnt. A ragadozó felsőtestének felére ráharapott, és súlyosan megsebesítette.

Szerencsére csak 15 méteres mélységben voltak, így vele merülő felesége az első ijedtség után a felszínre tudta segíteni. Közben persze folyamatosan azt nézték, a cápa nem tér-e vissza, ám az többé nem bukkant fel. 

A hajón amivel tengerre szálltak, barátaik is ott voltak: közösen szerették volna megnézni, hogy festenek a korallzátonyok a tavalyi fehéredés után, ami sokat elpusztított. Szerencsére az egyik búvártárs civilben orvos volt, aki gyorsan ellátta a sebeket. De az nyilvánvaló volt, minél előbb orvoshoz kell vinni a sérült búvárt, csak éppen ez nem volt olyan egyszerű.

Először három órás hajóút várt rájuk a Murray Islandig, mert túlságosan hullámos volt a tenger a légimentéshez. A szigetről helikpterrel vitték tovább, majd végül Cairns városában kezdődhetett meg a kezelés. Több műtétre került sor, de lesz még belőle több is: Craig de Wit karján, gyomrán, mellkasán is súlyos sérüléseket szenvedett el.

A búvár rettentően szerencsésnek érzi magát, amiért megúszta a balesetet. A cápára nem haragszik, hiszen ő merészkedett a ragadozó területére: az ráharapott, de mivel nem emberevő, ezért tovább is állt. A mázli az volt, hogy nem vérzett el. A bikacápa viszonylag veszélyes cápafajnak számít, többször okozott már súlyos balesetet a támadásuk. Pár helyen rendszeresen búvárkodnak bikacápákkal, ilyen helyzetben nem nagyon fordul elő harapás.

cápa

Craig teljes felépülése várhatóan egy évig tart majd, ám abban reménykedik, jóval korábban visszatérhet majd a tengerre. A merüléstől ugyanis egy ilyen cápatámadás nem tartja vissza- talán úgy van vele, tízezer merülésbe belefér egy ilyen baleset.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Google hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog

Hirdetés