Idomított cápák

Furcsa ötlettel álltak elő Ausztráliában: be akarják idomítani a cápákat úgy, hogy azok tűrjék a búvárok babusgatását.

A cápákkal történő merülés jó pénzt hozó üzletág az egész világon. Olyan is van több helyen, hogy az állatokat etetik, és az egészet levezénylő profi búvár az cápát simogatja, megnyugtatja, és közelről meg is lehet azt nézni. 

Az ötletgazda, Tony Isaacson rutinos búvár és a cápák szakértője. Persze a fő indok nem a pénz szerinte (naná, nyilván a dollárkötegek alig nyomnak a latban), hanem az, hogy mostanában rossz a cápák sajtója Ausztráliában, ám az ő programjának köszönhetően mindenki láthatná, milyen békés állatok is ezek, akiktől nem kell rettegni.

Az már csak járulékos haszon, hogy a Sunshine Coast búvárcégei jól járnának ezzel a fajta merültetéssel, ami szép pénzt hoz például a Bahamákon is. Isaacson szerint meg lehetne találni a módját, hogy etetés nélkül, más módon csalogassák a búvárok közelébe a cápákat- én azért azt hiszem, még mindig csak hússal és vérrel lehet biztosra menni. Aztán a vendégek nézhetnék a műsort, amikor a cápát ölelgeti a profi, és interaktív módon akár ők maguk is megfoghatnák a lenyugtatott cápa uszonyát.

Az elképzelésnek máris vannak kritizálói. A környéken gyakran merülő búvárok szerint érdekes elképzelés a cápák idomítása a turisták kedvéért, de azért mégiscsak ragadozókról van szó. Nem biztos, hogy a part közelébe kellene őket rendszeresen csalogatni, így teremtve látványosságot.

Elismerik, hogy Isaacson ért a cápákhoz, harcol is a védelmükért, de úgy vélik, míg egy kisebb szirtcápával tényleg veszélytelen a mutatvány, akadnak tigris- vagy bikacápák is, amikkel nem árt óvatosnak lenni. A cápák nem emberevők, de nem is kellene úgy kezelni őket, mint egy ölebet. Ez ugyanis elég hamis biztonságérzettel vértezné fel a búvárokat. Néha bizony még évek óta cápákkal merülő profik is kerülnek bajba, ha egy ilyen kézben tartott állat egy rossz pillanatában ideges lesz és odakap.

Úgy vélik tehát, inkább újabb érdekes mesterséges zátonyokkal kellene felpörgetni az üzletágat. A HMAS Brisbane elsüllyesztése például nagyon jót tett a búvárcégeknek, mert sokan szívesen merülnek a roncsnál, amit gyorsan benépesített az élővilág. A szerencsések így is láthatnak cápát, maximum azok nem fognak koldulni a csemegéért, hanem nagyjából úgy viselkednek, ahogy egy emberhez nem szoktatott állattól ez normális. Éppenséggel ez pont elegendő a búvárok túlnyomó többségének...

0 Tovább

A Shelly Beach cápái

Ausztrália keleti részén különleges cápafajokkal merülhetnek a búvárok.

Noha időnként cápatámadásokról kapunk hírt Ausztráliából, jellemzően egy-két faj lehet veszélyes az emberre. A búvárokat azok se nagyon támadják, de van számos olyan, ami abszolút nem harapós. 

A Port Jackson cápa már ránézésre sem úgy néz ki, mint mondjuk egy nagy fehér. Noha akár másfél méteresre is megnőhetnek, az aljzat közelében úszkálnak, jellemzően kisebb állatokra, rákokra vadásznak. Vándorolnak évszakról évszakra, így jutnak az ország keleti részére, Shelly Beach-re is, ahol ez a felvételek készültek.

Igazán látványos az, ahogy ezek a cápák párosodnak, a kisebb termetű hímek a nagyobb nősténybe kapaszkodnak közben, miközben a többi hímet is megpróbálják távol tartani. A nőstények spirális formájú tojásokat raknak, ám a kifejlett fajtársak nincsenek tekintettel arra, hogy utódaikról van szó, akár azokat is elfogyasztják...

0 Tovább

Kisbusz a mélyben

Nem tudom megunni az óriáscápás videókat! Az angolul basking shark, latinul Cetorhinus maximus néven ismert állat a második legnagyobb testű hal a világon. (Hacsak nem rejtőzködik valahol a mélyben még valami ma ismeretlen cápafaj...)

Az ártalmatlan, planktonokkal táplálkozó óriáscápák hűvös vizekben élnek. A legnagyobb példányt 1851-ben fogták ki Kanadában, 12,27 méter hosszú volt, és nagyjából 19 tonnát nyomott. Szóval egyáltalán nem túlzás kisbuszhoz hasonlítani őket.

Ami engem különösen elgondolkodtat velük kapcsolatban, hogy nem kellene elutazni a világ végéig, ha a víz alatt nézném meg őket. Howard Hall remek kis filmje is viszonylag közel készült, Skóciában. Azért lássuk be, elég vonzó lehetőség olyan helyre elutazni, ahova a fapadosok is elvisznek, és ahol ilyen szelíd óriások úszkálnak a közelben...

0 Tovább

Vér a vízben

Végre kiderült, ínyencfalatnak tartják-e az emberhúst a cápák.

Két belga tévés meglehetősen vakmerő vállalkozásba fogott bele. Saját maguk vállalták a kísérleti nyúl szerepét egy csapatnyi cápa közt a Bahamákon: vért adtak lemerülés előtt, és megnézték, a ragadozók mennyire jönnek lázba attól, ha az orruk előtt a vízbe engedik azt.

Nos, a válasz talán meglepő lehet, de a cápák nem különösebben váltak izgatottá. Ám amikor ellenpróbaként halak vérét engedték a tengerbe, gyorsan kiderült, hogy nagyon is reagálnak, ha valami számukra vonzó zsákmányban reménykednek. A búvárok pár perc után inkább el is hagyták a helyszínt, mert túlságosan agresszívnak látszottak az állatok.

Tanulság? A cápa sem bolond: arra az illatra reagál, ami a számára ismerős és vonzó. Azok a jelenetek, amikor a rémfilmekben egy csepp emberi vértől megőrülnek a ragadozók, kitalációk- ennyi. Mint ahogy általában azok a filmek nem a hitelességükről híresek. Természetesen a cápa is lehet veszélyes, és néha emberre támadnak, ám ez baleset, nem pedig annak a jele, hogy emberevők lennének...

2 Tovább

Cápabirkózás nemes célért

Elképesztően merészek voltak ezek a srácok, akik palack nélkül merültek le cápák közé, és az egyiket sikerült annyira megnyugtatni, hogy a szájából ki tudták szedni a beleakadt horgot.

Arról már többször írtam, hogy a beszakadt hálók, horgok hosszú távú pusztítása elképesztő mértékű lehet. Az áldozatok jelentős részét soha nem látja senki, de elképzelhetjük a szenvedést, amit egy hálóba gabalyodott fulladozó állat él át, vagy azt, amikor egy szájba akadt horog miatt nem tud normálisan táplálkozni egy hal.

Előkerülnek olyan videók, amikor lelkes és bátor búvárok próbálnak segíteni, levágják a zsinórokat bálnákról, kivágják a hálóból a teknősöket, és talán a legnagyobb veszélyt vállalva kiakasztják a cápák szájából a horgokat. Nem egyszerű mutatvány, hiszen a cápák gyorsak, erősek, és a hegyes fogaik közelében kell matatni azoknak, akik segíteni akarnak.

És arra mit mondjunk, hogy valakik palack nélkül merülnek alá, simogatással megnyugtatják annyira a cápát, hogy az elviselje a "szájsebészeti kezelést", és ügyes mozdulattal meg is szabadítják a horogtól az állatot? Minden szempontból óriási teljesítmény ez- minden tekintetben megemelem előttük a kalapom!

0 Tovább

Nocsak, egy fehér cápa

Azt hiszem, kissé megijedne többségünk, ha a semmiből váratlanul felbukkanna egy ekkora ragadozó...

Blogom egyik olvasója küldött egy videót, amit azóta már más ismerőseim is megosztottak. Mit is mondhatnék? A jelenet magáért beszél: az ember könnyedén úszkál a mélyben, aztán karnyújtásnyira tőle felbukkan tőle egy nagy fehér cápa, aki "csak úgy érdeklődésképpen" megnézni a víz alatti látogatót. Nem csodálom, hogy meglepett hangott hallatt a búvár...

Az eset Dél-Afrikában történt, ahol köztudottan gyakran fordulnak elő ezek a csúcsragadozók. A rossz látótávolságú, kissé zavaros vízben tényleg csak közvetlen közelről láthatja meg az ember a ragadozót, míg az állat különleges érzékszerveivel már jóval korábban értesül a jelenlétéről. Ha egy cápa támadni akarna, a búvár talán soha nem tudná meg, honnan jött a harapás.

No de miért kíváncsi a cápa? A felvétel árulkodó: ott van a búvár kezében a szigonypuska. Tehát vagy ő, vagy valaki más vadászott, kilőtt egy vagy több halat odalenn. A vér szaga, a megsebzett halak vergődése pedig vonzza a ragadozókat. Nincs mit csodálkozni rajta, hogy szétnéznek a helyszínen- aki lövöldöz odalenn, ezt is kockáztatja.

0 Tovább

Igazi cápaszépség

A Fülöp-szigeteken fogtak ki egy olyan cápát, amiről azt gyanítják, még nem ismert a tudomány számára. A macskacápák rokonságába tartozó állat igazi különlegessége az, hogy nagyon szép mintázata van, feltűnő jelenség.

A macskacápák egyébként 60-70 centisre nőnek meg, nem számítanak sem túl nagy, sem túl veszélyes cápáknak. A kispettyes macskacápa az a faj, aminek egyedeit a leggyakrabban látják a búvárok az Adriai-tenger mélyén, tehát valami hasonlóval a Horvátországba járók is találkozhatnak- ha szerencsések.

Ez viszont nem olyan, mint a többi, "unalmasabb" mintázatú cápa. Karcsú testét egyfajta rajzolat borítja, amitől egészen egyedi lesz a megjelenése. Mivel nem nagyon ismert a tudósok számára, így félő, hogy túl gyakran nem látjuk a víz alatt merülés közben, de hát léteznek még roppant ritkán látott cápafajok- és vannak még olyanok, akiket soha, senki nem látott.

1 Tovább

Nem cicázunk cápával

Egy tigriscápa félelmetes állkapcsai csak pár centivel vétették el egy vízben úszó lábát- mindig elképedek, ha ilyen felvételt látok.

És nem azért, mert a "cápa emberevő szörny", hanem azért, mert a fickók jó eséllyel csalizással vonzották a csónak közelébe az állatokat, voltak annyira hülyék, hogy egy szál fürdőgatyában ugrottak be a búvároknál jóval nagyobb tigriscápák közé, és nem figyeltek rendesen, merre úszkálnak éppen. Igen, ez klasszikusan esztelen vakmerőség, és semmit nem mond el arról, támadnak-e a cápák vagy sem.

Pontosabban az kiderül, hogy igazán nem akartak bántani senkit. Mert kétség ne legyen, ekkora tigriscápák már könnyen okozhatnak súlyos sérülést- ha nagyon akarnak. A sznorkelezők megúszták a dolgot, de azt hiszem, tele lehetett a gatya a kaland után. 

Szerencsére nem történt baj, és nem jelennek meg olyan cikkek, amiben az áll, hogy "úszót tépett szét egy vérszomjas cápa". Így úszkálni a cápákkal nem vagány, nem menő. Egyszerűen csak hülyeség...

1 Tovább

Filmre vett cápatámadás

Nagyjából fél évszázada rögzítették a búvárfilmezés egyik legdurvább jelenetét.

Az ausztrál Henri Bource igazán sokoldalú ember volt: szaxofonosként az egyik legsikeresebb bandában zenélt, és a muzsika mellett a másik nagy szerelme a tenger volt. Rengeteget merült, filmeket készített, és pont egy ilyen alkalommal érte baleset.

1964-ben társaival épp fókákat filmeztek. Ekkor váratlanul minden egyes fóka eltűnt a vízből. Az ilyen menekülés általában azt jelzi, hogy egy ragadozó van a mélyben- a búvárok ki akartak jönni a hajóra. Ám már elkéstek: Henri Bource bal lábát a felszín közelében ragadta meg egy nagy fehér cápa. A kétségbeesetten vergődő búvár nagy nehezen kiszabadult, de súlyosan megsérült. A felvételen látható, hogy térd alatt hiányzik- Bource jelezte a többieknek, hogy folytassák a forgatást! Így születtek meg a felvételek, de azok véres mivolta miatt csak linkelem a jelenetet- ennek tudatában kattintson, aki látni szeretné.

Bource viszont így is mázlistának mondható, ugyanis a nagy vérveszteség ellenére túlélte a támadást. Három hét múlva pedig már újra a színpadon állt- amikor a banda többi tagja látta, hogy épp a lábát veszik, ők is felemelték az egyik lábukat!

Másfél hónap múlva pedig Henri Bource visszatért a tengerbe is. Ma már elfogadottabb, hogy mozgássérültek is búvárkodnak, de fél évszázada még nem volt megszokott, hogy valaki, aki a felszínen mankót használt, elboldogul a felszín alatt. Őt viszont nem lehetett lebeszélni a merülésről.

Noha egy-egy támadás után időnként valóságos hadjárat indul, hogy kifogják az "emberevő" cápát, az ilyen ötletek ellen gyakran pont maguk a megtámadottak tiltakoznak. Henri Bource sem a bosszú kedvéért folytatta a búvárkodást: kamerával "vadászott", úgy próbálta megörökíteni a cápákat természetes közegükben. Erről egy kis riport is született, ahol látható, egy uszonnyal is ügyesen mozog a vízben.

Bource 1998-ban hunyt el- a cápatámadást túlélte, de a rákbetegséggel szemben alulmaradt.

A filmre vett támadás pedig a cápák és emberek kapcsolatáról nem sokat mond, hiszen ez egy egyedi baleset volt, nem más. Bource is csak így emlegette, és elfogadta, hogy a tenger mélyén előfordulhatnak váratlan dolgok. Ám a szépségek messze kárpótolják az embert...

1 Tovább

Óriáscápából sose elég

Rendszeresek a cápás sztorik a sajtóban, hiszen ezeknek az állatoknak az emlegetésével mindig lehet pár kattintást szerezni. Szörfösre támadó ragadozó, hatalmas kifogott példány, lefilmezett szörnyeteg- mind megfelel.

És beismerem, én is sok ilyen hírt olvasok, sokat közzé is teszek. Igyekszek kicsit másabb stílusban fogalmazni, hiszen pont elegen vannak mások, akik hangulatkeltő hülyeségeket írogatnak. Én már testközelből is láttam cápát, nem is egy alkalommal, szóval minden marhaságnak nem dőlök be.

De amikor nemrég előkerült egy még 2013-ban Gudalope közelében készült felvétel egy tényleg irdatlan, becslések szerint hét méteres nagy fehér cápáról, azért párszor magam is megnéztem. És persze arra gondoltam, igazán ketrec védelmében is be lennék ijedve, ha egy ekkora jószág bukkanna fel karnyújtásnyira.

Deep Blue (The biggest shark ever filmed) second part

Another DEEP BLUE VIDEO!!!!(Please read below about our fundraising campaign)Otro video de DEEP BLUE!!!!(Por favor lean el enlace de abajo acerca de nuestro proyecto)

Posted by Mauricio Hoyos Padilla on 2015. augusztus 10.

Az első videót közzétevő Mauricio Hoyos Padilla a napokban új videót osztott meg ugyanarról az állatról. Mit tagadjam, most sem érzem úgy, hogy úszkálni akarok vele. Ettől még lenyűgöző állatnak gondolom, csak épp megtartanám a három lépés (vagyis inkább uszonycsapás) távolságot tőle. 

De videók még jöhetnek, ha van pár talonban...

2 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Címkefelhő

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog