Rézsisakok a mélység lovagjainak

A búvárkodásnak szentelt múzeumok egyik legjobbika Floridában van.

múzeum felszerelés

Lehet arról vitatkozni, hol is van a búvárvilág középpontja, de Florida mellett erős érvek szólnak. Valószínűleg a ma ismert, üzleti alapon működő merülés itt indult meg pár évtizede a kellemesen meleg vizekben. Most is számtalan búvárbázis található a Florida Keys térségében éppen úgy, mint északabbra.

múzeum felszerelés

múzeum felszerelés

A sok itt nyaraló búvár kedvéért rengeteg roncsot süllyesztettek, sorakoznak az óriási választékú és meglepően megfizethető búvárboltok, az önállóságra vágyók pedig saját hajóról is merülhetnek. A búváriskolák gyorsan búvárt faragnak a jól fizető turistákból, akik aztán évről évre visszatérnek az amerikaiak számára régi favoritnak számító Floridába.

múzeum felszerelés

múzeum felszerelés

A felszíni programok közül kiemelném az Islamorada városban lévő búvármúzeumot. A History of Diving Museum magánkézben van, nem túl nagy, de zsúfolva van klasszikus felszerelésekkel. Tablók mutatják be az ősi történeteket, a legelső felszereléseket, az ipari vagy kincskereső búvárkodást.

múzeum felszerelés

múzeum felszerelés

A kollekció csúcsa az a több tucatnyi klasszikus búvársisak, amik láttán leesett az állam. Meg lehet ismerkedni a legendás Mark V sisakkal, még arról is mesélnek, hogy lehet megismerni az olcsó másolatot. A könnyűbúvárkodásnak is jut egy kis rész, s aztán a nagy mélységekbe merülők különleges "pálcézata" is látható.

múzeum felszerelés

Egy szó mint száz, akit érdekel a búvárkodás és van szerencséje eljutni Florida déli csücskére, ezt a múzeumot ne hagyja ki. 
múzeum felszerelés

múzeum felszerelés

0 Tovább

Áttervezett műkopoltyú

Írtam nemrég az indiegogo oldalán futó projektről, ami azt ígérte, a víz alatt könnyen használható légzőkészülékhez juthatnak a vásárlók 300 dollárért, amivel szabadon úszkálhatnak a tenger mélyén. A sok kritika után újabb részletek derültek ki, amivel már jóval kevésbé szép a menyasszony.

felszerelés

Arról már írtam, miért teljesen elképzelhetetlen, hogy egy ilyen kisméretű, szájban tartott eszköz elegendő oxigént szűrjön ki a vízből. A mostani felállás szerint valójában két kicsi, cseppfolyós(!) oxigént tartalmazó palack is van a légzőkészülékben, így válik működőképessé.

Mi ezzel a gond? Egyrészt marad a tiszta oxigénes működés, tehát 5 méter alá nem tanácsos menni, ha valakinek kedves az élete. A minipalackkal együtt is csak 45 perces lehet a merülés- 5 méteres maximum mélységig egy normál palackkal én három órán át elúszkálnék, és ha pár méterrel mélyebbre akarnék lenézni, akkor sem veszélyeztetném az életemet.

És ezek a kisebb gondok! Eddig ugye csak a 300 dolláros árból indultak ki az emberek, de felmerült a kérdés, mennyibe kerül a kis palack? Mint kiderült, jelenleg az nem újratölthető, tehát mindig újat kell venni. Pontos ár nincs, "nagyjából" 20 dollárt ígér a fejlesztő. Két kis palack 40 dollárért (plusz postázási költség)- ezért lehet 45 percen át úszkálni kis mélységben. Ehhez képest hasonló áron vagy ennél olcsóbban is lehet merülni hagyományos búvárfelszereléssel egzotikus országokban, ahol még felszerelést is adnak, hajóval visznek a legszebb helyekre és profi merülésvezető is vigyáz a búvárokra.

És most jön a slusszpoén! A cseppfolyós oxigént tartalmazó palack repülőn nem szállítható. Tehát megveszed a légzőkészüléket, elviszed magaddal a tengerparti nyaralásra, aztán nézegeted a pálmafák alatt ücsörögve. A fejlesztő áthidaló megoldása, hogy rendeld a palackodat a nyaralóhelyre(!), és majd ott vár téged amikor megérkezel. Csak persze pontosan döntsd el előre, hányszor akarsz merülni és mennyit, mert az esetleges feleslegesen megrendelt palackodat sem tudod hazaszállítani, hogy legközelebb felhasználd.

Ami számomra döbbenetes: ezen új információk birtokában is özönlik a pénz a projektre. Hiába derült ki, szó nincs nagy hatékonyságú mesterséges kopoltyúról, hiába derült ki, sokkal drágább a használat, mint hirdették, hiába derült ki, az oxigénes palack szállíthatatlansága miatt marha nagy szervezést igényel egy nyamvadt merülés, továbbra is rengetegen előrendelik a cuccot. Úgy fest, tényleg bármi eladható, mindig lesz ember, aki csak kalaphordásra használja a fejét...

felszerelés

0 Tovább

Átverés-e a műkopoltyú?

Vagy forradalmasítja a búvárkodást egy új találmány, vagy iszonyú nagyot kaszálnak a naiv érdeklődőkön a mesterséges kopoltyú ötletével kampányolók.

felszerelés

Nagyjából két éve járta be az internetes oldalakat egy egészen újszerű légzőkészülék terve: a búvár a szájában tartana egy kis eszközt, ami a vízből szűrné ki az oxigént, és azt egy aprócska kompresszorral sűrítené a készülék belélegezhetővé. Én is írtam róla, ugyanis kis keresgéléssel kiderült, a Triton pusztán egy formatervező szakos diák vagány ötlete, semmiféle információ nincs a mögötte levő forradalmi technológiáról. Egy nem működő légzőkészülékkel pedig a merülés maximum vagánynak látszik, de túl hosszú nem lesz.

A problémát maga a fizika jelenti: egy liternyi vízben csak adott mennyiségű oxigén van. Az ember tüdőkapacitásával számolva okos emberek úgy kalkulálták, hogy elképesztően sok víznek kéne átáramolnia ezen a viszonylag kisméretű eszközön, még akkor is, ha 100 százalékos (ami gyakorlatilag elképzelhetetlen) hatékonysággal szűrné ki az oxigént a vízből. Az meg nem éppen kellemes, nézelődős búvárkodás, ahol versenyautó sebességgel kellene úszni, hogy ne fulladjon meg valaki. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy a tiszta oxigén pár méteres mélységtől mérgező, tehát ezzel a műkopoltyúval csak sekélyben érdemes úszkálni.

felszerelés

Rendben, az ötlet tetszetős volt de jelen ismereteink szerint megvalósíthatatlan- az ilyesmi a mai netes pörgésben 1-2 napig szenzáció, utána elfelejti mindenki. Ám a napokban felkerült egy közösségi finanszírozási oldalra a terv, azt ígérve, hogy működő prototípusok van a Tritonból, így év végére a készterméket is szállítják. A megvalósításhoz 50,000 dollárt kértek, ám pár nap alatt már 600,000 dollárnál tartanak- magyar pénzben lassacskán a 200 millió forinthoz közelítenek. Ez már azért elég tekintélyes summa ahhoz, hogy érdemes legyen kicsit hajlítani a tényeken.

Az alapvető problémák ugyanis pontosan ugyanazok, mint két éve. Válaszok nincsenek, titokzatos utalások vannak szabadalmakra és forradalmi megoldásokra. És az is lehet, tényleg valami döbbenetesen nagy dolgot fejlesztettek ki, csak a földhözragadt fizikusok nem képesek lépést tartani a géniuszokkal.

Pár gyanús részlet mindenesetre elgondolkodtató. Az egyik az, hogy felkerült egy videó, amiben "működés közben" látható az eszköz, medencében úszkál vele valaki.

Csak éppen nincs olyan részlet, ami 40 másodpercnél hosszabb- ennyit akárki eltempózgat a felszín alatt, és közben fújkálja ki a saját levegőjét a 3D nyomtatóval készített, de teljesen működésképtelen, üres maketten át. A másik érdekesség az, hogy a csapatban benne van a formatervező srác, egy befektető és egy "marketing géniusz". Mérnöknek se híre, se hamva. Nem akarom bántani a közgazdászokat, de valahogy megnyugató a számomra, ha egy létfontosságú műszaki eszközön ipari szakemberek is dolgoznak.

A közösségi finanszírozási oldal szabályzata szerint ők nem vizsgálják a terveket, és nem vállalnak semmilyen felelősséget sem. Tehát ha az több száz ember rosszul döntött és egy átverést finanszíroznak, az az ő bajuk. Meglehet, nekik van igazuk, és egy áttörést jelentő technológia első befektetői lesznek, ám megjegyzem, a naivitásuk félelmetes, páran már arról érdeklődnek, hogy tudnának tartalékalkatrészt rendelni a még meg sem kapott, kézbe sem vett eszközhöz.

Ezért nem kényszerül a "marketingzseni" arra, hogy a felmerülő kételyeket bizonyítékokat oszlassa el, mert az emberek el akarják hinni, hogy a műkopoltyú valóban létezik, működik. Pár semmitmondó válasszal reagálnak a kérdésekre, pedig végtelenül egyszerű lenne a bizonyítás: ugyanabban a medencében a búvár üljön le egy pontra és 25 percen át lélegezzen folyamatosan a Tritonnal. Ám hiába szuperprofi a csapat, ez a videó csak nem akar elkészülni. Bizonyára azért, mert a szabadalmakat intézik, meg a gyártás előkészítésén munkálkodnak... De én egyelőre inkább megtartom magamnak a 300 dolláromat, majd ha kapható lesz, ráérek beszerezni, ha pont erre a korlátozottan használható eszközre vágyok. Addig marad a nehéz palack a kipróbált, rég bevált technológiával, amivel cserében akár 40 méterig is le tudok merészkedni, ellentétben a Triton javasolt 5 méterével. Szerintem én járok jobban...

2 Tovább

Díjazott mini búvárfelszerelés

Egy ír egyetemista, Cathal Redmond tervezett egy kis légzőkészüléket, ami egyfajta átmenet a most ismert légzőkészülékes búvárkodás, és az egy lélegzettel végrehajtott merülés között. A szerkezet ötletes, de némi búvármúlttal a hátam mögött felmerül bennem pár kérdés.

felszerelés

Cathal elmondása szerint azért kezdett el eljátszadozni az apró légzőkészülék ötletével, mert ugyan szeretett búvárkodni, de nem mindig volt kéznél a palack, a mellény, a légzőautomata. Ugyan le lehet bukni egy légvétellel is, de aki nem olyan ügyes ebben, nem tud túl sok időt a mélyben tölteni így.

Gyakorlatilag amit a diák kitalált, az egyesíti a palackos búvárkodás legfontosabb elemeit: van egy kicsike palack, egy nyomáscsökkentő és még egy kompresszor is. A búvár a felszínen egy gombnyomással feltölti sűrített levegővel a palackot, lélegzik belőle, aztán amikor a levegő elfogy, a felszínre emelkedik, és újból tölt. Könnyű, elfér a poggyászban, tehát bármikor elvihetjük nyaralni, élvezetesebb a tengerben töltött idő- nem csoda, hogy a James Dyson Awards nevű találmányversenyen a legjobbak közé került, és pénzdíjat ítélték meg a fejlesztésére.

felszerelés

Eddig az ötlet szép és jó, de mint mindennél, ennek kapcsán is felmerülnek kérdések. Egyrészt az indoklással kapcsolatban néztem furcsán, amikor azt írta az ötletgazda, hogy egy teljes búvárcucc akár 3000 euróba is kerülhet, bezzeg ez "csak" 400 euro lenne. Az a közel egy millió forint azért elég vaskos összeg, abból már egy kompresszor is kitelne, amit azért kevesen tartanak odahaza. És akkor arról nem is beszéltünk, hogy ha valaki használtan vásárol magának, messze olcsóbban összehozhat egy alapfelszerelést. 400 euro egyáltalán nem kis pénz ezért a korlátozottan használható mini légzőkészülékért, legalábbis szerintem.

Másrészt még csak nem is kell minden cuccot megvenni. Sok olyan búvár van, aki csak nyaraláson merül, és azért az egy-két merülésért nem vásárol, csak bérel felszerelést. És ha még meg is veszünk mindent ami kell, jó tudni, hogy ezek azért tartós felszerelések, hosszú éveken át szolgálnak minket, tehát egyszeri befektetésről beszülünk.

felszerelés

Mivel ez is sűrített levegővel működő légzőkészülék, a képzést senki nem úszhatja meg, ha ilyennel szeretne búvárkodni. Aki csak úgy beugrik, jó mélyre úszik le és fel egy ilyen szerkezettel, az bizony komoly egészségkárosodást kockáztat. Ha egyedül merülget, akkor pedig senki nincs a közelben, hogy segítsen, amikor túl mélyen fogy el a levegő, például.

Azt se feledjük el, búvárkodni nem azért szoktunk, mert 4-5 méteren akarunk eltölteni pár percet valami homokos tengerparton. Sokkal inkább fotózni szeretnénk a korallzátonyon, vagy körbeúsznánk és jó alaposan megnéznénk egy elsüllyedt roncsot- már ahhoz is kell a rendes méretű palack, hogy egy órácskányit biztonságosan elmerülgessünk úgy, hogy 15-20 méterig is lemerészkedünk. Szóval pótléknak talán jó egy ilyen mini cucc, de amiért én búvártúrára utazok, édeskevés lenne. 

felszerelés

Szóval biztosan ügyes szerkezet ez, de én búvárként nem jöttem tőle lázba, és attól meg mindenkit óvnék, hogy saját szakállára, tanfolyam nélkül használja.

0 Tovább

Okosmaszk búvároknak

Azért kicsit fejlődött a technika a rézsisakos nehézbúvárkodás megjelenése óta...

Az amerikai haditengerészetben is a régi, jól bevált felszerelésekhez ragaszkodnak. Az alapelv az, hogy ami nem romlott el, azt nem kell javítgatni- így aztán évtizedeken át használták az 1916-ban bevezetett Mark V jelű rézsisakokat a búvárok a hadseregben. Manapság már nem ilyennel merülnek az amerikai katonák, de a világ sok más pontján használják ezt a számtalanszor bizonyított rézsisakot.

Természetesen nem csak nehézbúvár felszereléseket használnak az amerikai seregben. Amint elérhetővé váltak a szabadabb mozgást lehetővé tevő légzőkészülékek, egyből elkezdtek velük kísérletezni. Nagyon sokáig használtak oxigénes újralégzőket, illetve a legegyszerűbb, de szinte elpusztíthatatlan nyílt rendszerű készülékeket.

Nem csoda, hogy ragaszkodnak a régi felszerelésekhez. A katonai búvárkodás nem a rekordokról szól, hanem arról, hogy a bevetések, a munka során hibátlanul működjön minden. Fontos, hogy ne a víz alatt derüljön ki, éles helyzetben nem produkál-e valamilyen váratlan hibát egy felszerelés. 

Miközben a különféle gyártók rengeteg fejlesztéssel jelentkeztek a búvárfelszerelések területén, ezeknek töredéke jutott el a haditengerészethez. Ez persze a gyártóknak nem fáj, a kedvtelési búvárok körében mindenféle dolog jó áron eladható, működik a marketing. Sok amatőr kezd el mélymerüléssel foglalkozni, érdemes nekik újfajta, korszerű elektronikájú újralégzőt tervezni. Már évek óta lehet olyan búvármaszkot is venni, ami a búvár szeme elé, a maszkra vetít ki fontos információkat.

A katonák pedig maradtak annál, amit már jól ismertek. Ám ez a maszkba épített kijelző már túl jó ahhoz, hogy ne kezdtek volna el vele kísérletezni, és a katonai búvárok már ki is próbálták a legújabb cuccot. Ez olyan, mintha egy Google Glass lenne a teljes arcot fedő maszkba építve. Színes ábrákat, információkat is megjeleníthet, adatokat szolgál a pillanatnyi mélységről, dekompresszióról, lehet információkat küldeni a búvárnak, és így tovább. 

El lehet képzelni, mekkora segítség a búvárnak, ha mondjuk teljesen sötét, zavaros vízben kell dolgozni, ám folyamatosan kaphat információkat, amik a tájékozódást segítik. Mi, kedvtelési búvárok a felszínre jövünk, ha nem látunk semmit, de akik bevetésen vannak, nem válogathatnak, hol merülnek. Ugyanúgy életmentő lehet, ha az ellenség pozíciójáról kapnak aktuális, pontos információkat.

Szóval annyi lehetőség van ebben az okosmaszkban, amit már a konzervatív katonák sem hagyhattak figyelmen kívül. Más kérdés, ez olyan dolog, amit én például nem fogok irigyelni tőlük, annyira nem hiányzik, hogy a szemem előtt adatok szaladjanak, miközben én nézelődni szeretnék. Aztán ki tudja, talán pár év múlva lesz olyan verzió, ami árban és szolgáltatásban is megfelelő lesz az amatőrök számára. Addig viszont megleszünk nélküle.

0 Tovább

Ruha teszi a búvárt

Elmélkedtem már arról, hogy milyen furcsa a búvárfelszerelések szegényes színválasztéka. A sors, no meg hosszú évek gyűjtőszenvedélye azt hozta, hogy mindenféle újabb és régebbi cuccok felhalmozódtak nálam otthon, és most sikerült egy képsorozatot készíteni, ami demonstrálja, nem lenne kötelező feketében és szürkében gondolkodni.

Adrival jópár éve merülgetünk együtt. Meglehet, szívesen választott volna szívesebb búvárruhát netán uszonyt, a választék korlátozott. És ez nem pénzkérdés: olcsóbb és drágább felszerelések egyaránt meglehetősen unalmasan néznek ki. Persze, alkalmasak a célra, tartós és biztonságos cuccokról van szó, csak épp el tudok képzelni olyan embert, aki ennél azért színesebb dolgokért adna ki súlyos tízezreket. Amikor új fényképezőgépemet próbálgattam májusban, régi búvártársamat hívtam modellkedni, készült is sok kép, amikkel nagy gond nem volt, csak épp a színek hiányoztak.

Nyáron már ezzel a géppel fotózgattam a Vörös-tengeren. Persze ott azért nem nehéz színes témát fotózni, de a képeken feltűnő búvárok nemtől függetlenül ezekben a sötétebb színekben "pompáztak". Búvárfotós körökben szoktunk beszélni arról, mikor jó és indokolt modellt is a képbe komponálni- nehéz kérdés, egyéni ízléstől is függ természetesen. Ám ha szeretnék is búvárt a képre, igen gyakran gúzsba kötve táncolok (vagyis merülök), mert mindig fekete, szürke vagy sötétkék színek határozzák meg a megjelenésüket.

Nos, a napokban ismét uszodázni voltunk, ismét a gépemet teszteltem, ismét Adrit hívtam, de ezúttal a mindenféle cuccom közül megpróbáltam színeseket előkotorni és kölcsönadni. A szomorú az, hogy ezek az évek során így-úgy kerültek hozzám, mind használtan, mert ilyen feltűnően rózsaszín dolgok mostanában jellemzően nem készülnek. Az elkészült képek nagyon hangulatosak lettek- főleg akkor, amikor egymás után néztem az ugyanott, ugyanazzal modellel, csak szokványos sötét felszereléses fotókkal. A szó szoros értelmében új színt vitt a képekbe ez a pár pink dolog.

Nem kötelező, hogy bárkinek pont ez a szín jöjjön be. Semmi gond, ha valaki tudatosan választ magának feketét vagy sötétkéket. A meglepő (vagy érthetetlen az), hogy az sem vehetne magának rózsaszín, neonzöld vagy tetőtől talpig sárga neoprén ruhát, aki azt szeretne. Tragédia? Hát nem éppen, mert elsősorban a víz alatti világ színei fontosak a számunkra, nem a felszereléseké, de hogy ennyi tere se legyen az egyéni elképzeléseknek, az több, mint furcsa...

0 Tovább

A látványterv nem elég

Vagány, újfajta búvársisakot tervezett egy egyetemista- épp csak magáról a benne lévő technológiáról nem szól a fáma.

A búvártechnikában időről időre felmerülnek új ötletek. A valóság viszont az, hogy a ma is használt felszerelések elődeit már évtizedekkel ezelőtt kitalálták: Hans Hass oxigénes újralégzőt használt, Jacques-Yves Cousteau pedig a Gagnan mérnökkel közösen megalkotott nyílt rendszerű légzőkészüléket. Ezeket finomították ugyan, de az alapelv nem változott meg.

Mostanában viszont olyan terveket osztottak meg mindenfelé, amelyek marha jól néztek ki- csak épp semmiféle szempontból nem voltak gyártásra, használatra érettek, mert pont a lényeg hiányzott belőlük. A vízből oxigént kiszűrő műkopoltyú is ilyen volt, és a most felbukkant sisak is az, amit Thomas Winship tervezett. 

Elméletben minden szép: egy könnyű, de erős műanyagból készül a sisak, amibe be van építve egy újralégző. A búvár tehát minimális felszereléssel is hosszú időt lehet a víz alatt, a sisakba lámpát is beépítettek, sőt, bluetooth kapcsolaton keresztül még kommunikálni is lehet a több búvárral.

De ez csak egy dizájnötlet, nem más. Semmiféle leírás nincs arról a bizonyos nagyon kicsi újralégzőről, ami az egész sisak lelke lenne. Nem tudni, milyen automatizmus szabályozná a parciális nyomást, mert jelen elképzelés szerint ezzel a cuccal csak nagyon sekélyre lehetne lemerülni. 

Szóval bármilyen jól néz ki, ez most nagyjából olyan, mint amikor valaki felskiccel egy menőnek tűnő sportkocsit, és azt mondja, motorja könnyebb és erősebb lesz, mint bármelyik ma ismert konkurensé- csak még keresni kell valakit, aki ezen "részletes leírás" alapján gyorsan megtervezni és legyártja.

Álmodozni mindig lehet, de még jó darabig fogjuk használni a Cousteau-féle nyomáscsökkentőket. Persze ez nem is tragédia: bevált, könnyen használható és viszonylag olcsó felszerelés ez, amivel milliók merülnek biztonságosan a világ minden részén. Kell ennél több?

0 Tovább

Átsugárzott levegő

Fantasztikus újításról került fel videó egy búvárfelszerelésgyártó honlapjára. A medencében merüő búváron nincs palack, sőt, a légzőkészülékhez még csövek sem csatlakoznak, mégis bugyborékol a szájában levő kis szerkezettel.

A leírás azt állítja, hogy egyelőre csak medencében, klóros vízben működi a központi egység, ami kivonja a levegőt, és maximum két búvár számára tudja tömlők, csövek nélkül továbbítani azt, valamiféle sugárzással, amennyiben a búvárok nincsenek két méternél távolabb. Az eljárás persze szupertitkos, és még finomítani kell rajta, hogy 20 méternél mélyebben is működjön, ráadásul tengervízben is használható legyen.

Természetesen az egész egy április elsejei tréfa volt, vezetéknélküli gáztovábbításról ilyen formában még nem hallott senki. A videó elsőre talán becsapós lehet, hiszen ott van a búvár kezében egy kis szerkentyű, a szájában meg bugyborékol a másik, szóval komoly videoutómunkára gyanakodhatnánk, de a trükk ennél sokkal egyszerűbb. 

A videón szereplő búvár egyszerűen teleszívta a tüdejét levegővel, lebukott, és a száján levő, valójában semmit sem csináló kis cuccon keresztül kifújt időnként egy keveset. A légvétel hangját pedig már könnyű alátenni a megfelelő helyeken... Ha megfigyeljük, fél percnél tovább soha nem mutatják egy snittben a búvárt, ennyit pedig egy átlagos szabadtüdős búvár is kényelmesen kibír a víz alatt úszkálva. Egyszerű, de mókás kis átverés volt...

1 Tovább

Merülés James Bond-módra

A brit szuperügynökről szóló filmekben többször kell a víz alatt megküzdenie az ellenséggel James Bondnak. A Thunderball című filmben valóságos búvárháborúban kell helyt állnia neki, és az MI6 által biztosított szuper cuccok egyike egy, a palackra szerelt kis hajtómű, amivel torpedó módjára repeszthet a 007-es.

A film fél évszázada készült, és ez a fajta víz alatti vontató már elég elterjedtnek számít. Cousteau búvárai is használtak hasonlót, manapság pedig nem különösebben drágán vásárolható ilyen szerkezet. A kérdés persze az, meddig bírja az akkumulátor, mert ha nem a búvárt húzza a cucc, hanem a búvárnak kell azt magával cipelnie, nem nagy öröm a merülés.

Általában a búvárok kézben tartják ezt az eszközt, így húzatják magukat. Már én magam is használtam ilyet, pontosabban csak próbálgattam egy pár percig, és azt kell mondjam, jó móka. Az ember meglehetősen gyorsan tud haladni, foroghat, de azért persze észnél kell lenni, mert a túl gyors leereszkedés vagy felemelkedés nem egészséges. Egyszer mindenesetre megérte menni vele egy kört.

Azt azért meg kell jegyezni, hogy ezek a cuccok átlagos merülésen nem igazán hasznosak, hiszen éppen nem a minél gyorsabb haladás a célunk. Sőt, sokszor kifejezetten lassan nézelődünk, szinte alig úszunk a víz alatt. Ilyenkor a vontató inkább zavar, mint segít. Mivel búvárként elsősorban az élővilág érdekel, ritkán hiányzik.

Vannak persze kivételek. A néha hatalmas távolságokra behatoló barlangi búvárok merülését nagyon meg tudja könnyíteni a vontató. Aztán esetleg segíthet lépést tartani egy-egy gyorsabb állattal, például delfinekkel, bár azért nekik meg se kottyan lehagyni egy búvárt a vontatójával együtt is. A legjobb az, ha az ember vár- ha akarnak, jönnek. És akkor nem kell csinálni semmit, csak élvezzük a látványt.

A nagyobb roncsoknál viszont akár még egy amatőr búvár is hasznát veheti az ilyesminek. Ráadásul létezik olyan modell, amit a palackra lehet erősíteni, így igazi James Bond-érzés ragadhatja magával a kalandos merülésen az embert...

0 Tovább

KOrallzátony a medencében

Nem tudom, mit is gondoljak arról az új projektről, ami virtuális merülőhellyé alakítja át a szemünk előtt akár az uszoda vizét is. Sok értelmét nem látom, de talán elvonási tünetek esetén jól jöhet...

A Remote LLC koncepciójának lényege az, hogy az egész arcot fedő búvármaszkba kell elhelyezni az okostelefont, ami gyakorlatilag  a nézelődő elé vetít egy valós víz alatti tájat. Nem kell légzőkészülék, a felszínen lebegve kell úszni, mint egy sima nyaraláson, amikor légzőcsővel megy valaki a vízbe.

Az okostelefon alkalmas arra, hogy érzékelje a fej mozgását, így aztán tényleg úgy lehet nézelődni, mint a tengerben. Ráadásul több helyszínt digitalizálnak, így aztán megoldható, hogy egyszer Ausztrália mellett merülgessen az ember, máskor pedig szétnézzen valami hideg vízi élőhelyen. Az biztos, hogy az Antarktisz felszín alatti világát máshogy nem lehet megnézni egy szál fürdőnadrágban...

Emellett az alkamazást ki lehet egészíteni számos egyéb funkcióval. Például lehet feliratozni a látottakat, így a nézelődő gyerekek megtanulhatják, milyen halak úszkálnak a szemük előtt. Ez olyan plusz, ami a tengerben például nem áll rendelkezésre.

Ezzel együtt is csak egy érdekességről beszélünk, ami pótléknak érdekes ideig-óráig, de az igazi azért lényegesen jobb. Más kérdés, hogy egy olyan kis medencében is élmény lehet az időtöltés, ami egyébként még úszni se alkalmas igazán. Ahogy láttam, a termék árat nagyjából húszezer forintra lőtték be, ami egy ilyen virtuális valóságot teremtő cuccért nem is olyan sok.

A finanszírozást a mostanában divatos közösségi pénzgyűjtő oldalak egyikén kívánták megteremteni, de a projektet a napokban le kellett venni, állítólag felmerült egy kis nehézség. Ha megoldják és piacra kerül a Nautilus VR, azért én is szívesen tennék vele egy próbát. Nekem legalább van összehasonlítási alapom, meg tudom ítélni, mekkora a különbség a virtuális és a kézzelfogható valóság közt...

0 Tovább
«
123

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog