Vagány, újfajta búvársisakot tervezett egy egyetemista- épp csak magáról a benne lévő technológiáról nem szól a fáma.

A búvártechnikában időről időre felmerülnek új ötletek. A valóság viszont az, hogy a ma is használt felszerelések elődeit már évtizedekkel ezelőtt kitalálták: Hans Hass oxigénes újralégzőt használt, Jacques-Yves Cousteau pedig a Gagnan mérnökkel közösen megalkotott nyílt rendszerű légzőkészüléket. Ezeket finomították ugyan, de az alapelv nem változott meg.

Mostanában viszont olyan terveket osztottak meg mindenfelé, amelyek marha jól néztek ki- csak épp semmiféle szempontból nem voltak gyártásra, használatra érettek, mert pont a lényeg hiányzott belőlük. A vízből oxigént kiszűrő műkopoltyú is ilyen volt, és a most felbukkant sisak is az, amit Thomas Winship tervezett. 

Elméletben minden szép: egy könnyű, de erős műanyagból készül a sisak, amibe be van építve egy újralégző. A búvár tehát minimális felszereléssel is hosszú időt lehet a víz alatt, a sisakba lámpát is beépítettek, sőt, bluetooth kapcsolaton keresztül még kommunikálni is lehet a több búvárral.

De ez csak egy dizájnötlet, nem más. Semmiféle leírás nincs arról a bizonyos nagyon kicsi újralégzőről, ami az egész sisak lelke lenne. Nem tudni, milyen automatizmus szabályozná a parciális nyomást, mert jelen elképzelés szerint ezzel a cuccal csak nagyon sekélyre lehetne lemerülni. 

Szóval bármilyen jól néz ki, ez most nagyjából olyan, mint amikor valaki felskiccel egy menőnek tűnő sportkocsit, és azt mondja, motorja könnyebb és erősebb lesz, mint bármelyik ma ismert konkurensé- csak még keresni kell valakit, aki ezen "részletes leírás" alapján gyorsan megtervezni és legyártja.

Álmodozni mindig lehet, de még jó darabig fogjuk használni a Cousteau-féle nyomáscsökkentőket. Persze ez nem is tragédia: bevált, könnyen használható és viszonylag olcsó felszerelés ez, amivel milliók merülnek biztonságosan a világ minden részén. Kell ennél több?