Búvárra támadt egy pörölycápa

A csütörtök délelőtt történt dél-kaliforniai esetről még nem lehet sokat tudni.

Az első hírek szerint egy 58 esztendős férfit ért a támadás. A búvár a Peace nevű hajóról indult el merülni, ami San Diegótól 100 mérföldnyire a népszeműnek számító Cortes Bank nevű helyre vitte a vendégeket. A víz alatt váratlanul felbukkanó pörölycápa a jobb karjába harapott a búvárnak, aki természetesen visszatért egyből a hajóra.

A fedélzeten ellátták a sérülést és riasztották a parti őrséget. Végül úgy döntöttek, hogy a férfit helikopterrel szállítják kórházba a biztonság kedvéért, hogy szakszerű körülmények között folytatódhasson a kezelés. A búvár stabil állapotban került az intézménye, nem volt kritikus a sérülés.

A megszólaltatott szakértők szerint a pörölycápák általában nem nagyon vesznek tudomást a búvárokról, nagyon-nagyon ritka, hogy ilyen fajba tartozó állat támadna emberre. Nem lehet tudni, történt-e valami, ami kiválthatta az agressziót, vagy csak teljesen véletlen balesetről van szó.

Azt megfigyelték az elmúlt években, hogy az egyre melegedő tengervíznek köszönhetően Kaliforniában gyakrabban bukkannak fel korábban szinte soha nem látott cápafajok. Horgászok több alkalommal filmeztek le mostanában pörölycápát, ahogy a hajóik körül nézelődtek.

Ám ember megsebesítéséről nem lehetett még hallani. Dél-Kaliforniában korában soha nem jegyeztek fel pörölycápa-támadást, vélhetően a mostani is egyedi eset volt, ami szerencsére nem végződött tragédiával.

0 Tovább

Harapás érzékeny helyen

Rengetegszer leírták, elmondták, az ember ne avatkozzon be a víz alatti élőlények életébe, egyszerűen csak figyelje meg vagy fotózza le őket. Az állatok nem feltétlenül úgy reagálnak ahogy arra a búvárok számítanak...

Mert azt nem nagyon kell magyarázni, hogy ha valaki mélyben vadászik, a magát védő állat is megsebezheti, vagy ami még kellemetlenebb, a vergődő, vérző hal nagyobb ragadozókat is oda vonzhat. És azért az nem lehet nagy érzés, amikor az ember egy sült halnak való zsákmány kedvéért egy túlságosan érdeklődő cápával néz szembe...

Szintén gyakran balul sül el a halak etetése. A cápák etetése gyakran okoz veszélyes helyzeteket, de jóval kisebb és veszélytelenebb fajokkal is megeshetnek balesetek. Murénát is láttam már megsebesíteni búvárt, aki nem figyelt arra, hogy elég óvatosan adja oda a falatot az állatnak.

Na de hogy egy sügér is harapjon, amikor a zsákból túl lassan szedi elő a neki szánt falatot a búvár? Ez azért szintén jelzésértékű: jobb elkerülni az ilyen helyzetet egyszerűen azzal, hogy nem akarunk a víz alatt halat etetni. Mert a megtermett sügér esetleg a maga módján kezdi keresni a kaját, és olyan testrészre harap rá eközben, ami igencsak érzékenynek számít...  A 40. másodperc környékén tessen fizetni.

A kamerát kezelő búvár kárörvendő röhögése is sokatmondó, ott helyben is látták, mi történt pontosan. A sügér végül hozzájutott az ennivalóhoz, a búvár meg talán elgondolkodott rajta, mennyire jó ötlet a haletetés...

0 Tovább

Egy harcias hal

Akadnak sokkal gyakrabban támadó tengeri állatok a cápáknál- szerencsére valamivel kisebbek és a fogakból is kevesebb jutott nekik, különben igen veszélyes lenne a búvárkodás.

Tegnap olvastam egy történetet, ami arról szól, milyen komoly sebet ejtett egy búvár fején egy titán íjhal. A Fülöp-szigeteken búvárkodó turistát hátulról támadta meg az állat, és amikor a többiek látták a sérülést, azonnal megszakították a merülést és a felszínre emelkedtek. A hajóval azonnal partra vitték a férfit, ahol ellátták a sérülést, majd a kórházban összevarták a sebet.

Az íjhal egyébként nem csak egyszer szokott nekirontani a búvároknak, amíg a közelben vannak, addig folyamatosan támad. Ezt a férfit többször megközelítette, majd amikor az megpróbált távolabb úszni tőle, hátulról ment neki.

Az Indo-pacifikus zóna trópusi tengereiben megtalálható titán íjhal erős, gyors állat, ráadásul akár 70 centisre is megnőhet, ez már elég tekintélyes méret. Erős fogai vannak, azok segítségével táplálkozik, elsősorban tengeri sünöket, puhatestűeket, rákokat, férgeket fogyaszt. Ám ezek a fogak veszélyeztetik a búvárokat is, ugyanis az íjhal rettentően agresszívan védelmezi fészkét párzási időszakban, és aki akár véletlenül is annak közelébe úszik, az gyorsan szembe találhatja magát a rakétaként felé száguldó álattal. Az íjhal igen gyakran az uszonyokra támad, ami még mindig jobb, mint ha a búvár fejét célozná egyből- ha ilyet tesz, annak fájdalmas következménye lehet.

Ez az egész dolog azért jutott eszembe, mert pár hete Egyiptomban egész búvárcsapatunkat megkergette egy titán íjhal, nekem is többször megrángatta az uszonyomat, pedig rendesen tempóztam- Úgy tartják, nagy ívben kerülve a fészkét csak szemmel tart minket, nem támad, de mi bármerre úsztunk, minden egyes búvárnak nekirontott.

Szóval ilyenkor azért mindig eszembe jutnak a rémtörténetek a cápákról. Ha annyira agresszívak lennének mint a horrorfilmekben, nagyjából úgy viselkednének, mint a titán íjhalak. Ám a valóságban egészen más arcukat ismerhetjük meg merülés közben- szerencsére.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Egy orka fogságában

Egy új-zélandi búvár alig tudott elszabadulni egy őt vonszoló kardszárnyú delfintől.

Persze a történet itt sem úgy nézett ki, hogy a néha gyilkos bálnaként is emlegetett emlős rátámadt volna a gyanútlanul merülgető szabadtüdős búvárra. Levi Gavin a tenger fenekén rákokat és a tenger más gyümölcseit gyűjtötte be zsákjába, amikor a kardszárnyú delfin felbukkant a közelében.

A hatalmas állatot nem a búvár érdekelte: a zsákban levő falatokra fájt a foga, és ezért egyszerűen elkapta a zsákot, és elindult a mélybe. Ám a gyűjtőzsák a búvár karjához volt rögzítve, így aztán a férfi 40 másodpercen át süllyedt a delfinnel együtt, amíg végül eloldódott a zsineg, és a felszínre tudott vergődni.

A búvár tudta, az esélye az, ha nem vergődik, nem pánikol, nem pazarolja a tüdejében levő kevés levegőt. Más kérdés, hogy ehhez kellett lélekjelenlét, mert ahogy eltűnt a felszín alatt az orka által vonszolva, maszkja elveszett az arcáról, tehát gyakorlatilag semmit nem látott. Az állat olyan erősen húzta a Gavint a karjánál fogva, hogy az teljesen elzsibbadt, így amikor végre elszabadult a delfintől, csak ólomövét ledobva tudott a felszínre menekülni. 

Szerencsére a búvár nem volt annyira felelőtlen, hogy egyedül indult volna a tengerbe, így a közelében levő társa tudott neki segíteni, amikor elgyengülve a felszínen lebegett. Együtt mentek ki a partra, és hamarosan visszatért az élet a kezébe is. A kórházban megvizsgálták a búvárt, aki nyugodtságának köszönhetően nem sérült meg, tüdejébe nem került víz.

Azzal egyébként a búvárok tisztában voltak, hogy nem szerencsés a vízben lenni, amikor kardszárnyú delfinek vannak a közelben, de hiába akarta kiúszni a csapat felbukkanásakor, az egyik állat túl gyors volt. Azon a napon Gavin szerint valahogy semmi nem volt az igazi, társa ki se akart menni a tengerre, aztán amikor a másik búvár ajánlotta, hogy rögzítsen magára búvárkést, nem élt vele. Pedig ha ott van nála, sokkal gyorsabban elszabadul a zsák kötelének elvágásával- így csak a szerencsén múlt a túlélése.

From Flickr by Jay Iwasaki

Érdekes egyébként, hogy arról nincs adat, hogy vadon élő kardszárnyú delfin támadásának ember esett volna áldozatul, de a fogságban tartott példányok már több tragédiáért felelősek. A bezárva tartott, hatalmas erejű emlősök viselkedése nem mindig kiszámítható, ez okozott már több balesetet- a vadonban viszont eszük ágában sincs emberre támadni, most is csak a könnyű zsákmány miatt került bajba a búvár.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Cápatámadások 2013-ban

Minden évben statisztikát készítenek arról, hogy hány cápatámadás történt a nagyvilágban. Az alapvető számokban ritkán vannak nagy ingadozások, a titok inkább a részletekben rejlik.

Az egyik fontos adat az, hogy az összes támadásból hány volt végzetes. Egy évben nagyjából száz cápás incidensről érkezik jelentés (az egész világot tekintve), ennek egy része provokált, ami azt jelenti, hogy az ember zaklatta a cápát először, ilyen például az, amikor cápát kifogó horgászt sebesít meg a ragadozó. A támadások közül 13 végződött tragédiával, ezek közül néhány esetben tudták megállapítani, milyen fajhoz tartozott a támadó: tigriscápa, nagy fehér cápa és bikacápa sebesített meg végzetesen embert ebben az évben.

A támadások legnagyobb számban már évek óta az Egyesült Államokban, azon belül is elsősorban Floridában következnek be. Ám ott ebben az évben egyetlen végzetes támadás sem volt, viszont két ilyen is történt Hawaii államban, illetve Ausztráliában, Brazíliában és Reunion sziget mellett.

A támadásokról szóló beszámolók nem mindig kellően részletesek, de általában az kiszűrhető, milyen tevékenység űzése közben szenvedtek balesetet az emberek. A legnagyobb veszélyben a szörfösök voltak, gyakran támadott még cápa úszóra, néhányszor sznorkelezőre, és ebben az évben is több olyan eset volt, amikor szigonnyal halászó, vagy valamilyen állatot (kagylót, rákot) gyűjtő búvár volt a sebesült.

Ami a mi szempontunkból érdekes, hogy normál készülékes merülésen részt vevő búvárt (tehát nem cápaetetős programban részt vevő vagy szigonnyal vadászó embert) elvétve támad meg cápa. Ebben az évben például Bora Borán történt olyan eset, amikor egy légzőkészülékkel merülő férfi került veszélybe. A búvár nem szenvedett életveszélyes sérüléseket, amikor egy citromcápa sebesítette meg a karján, feltételezések szerint a kezén megcsillanó óra miatt kapott oda az állat. Nem minden ilyen esetben hozzák nyilvánosságra a pontos körülményeket, de például az érintett búvár merülését szervező Bora Borán működő bázis honlapjáról egyértelműen kiderül, a cápás merülések során ők is csalit használnak. A veszélyes helyzetek többségében szükség van valamire, hogy a búvárokhoz így csalogassák közel a cápákat, mert azoknak általában esze ágában sincs karnyújtásnyira úszkálni az emberek előtt. A többi, búvárról szóló esetnél vagy nem ismertek pontos részletek, vagy kiderül, hogy a víz alatt állatokat befogó ember keltette fel a cápa érdeklődését.

From Flickr by Joi

Mondhatni, továbbra is a víz alatt vagyunk a legnagyobb biztonságban, és ez megnyugtató érzés. Ha belegondolunk, milyen rengetegen búvárkodnak, hány millió merülést hajtanak végre egy évben, gyakran kifejezetten cápás helyeken, mert szemtől szemben szeretnék látni a ragadozókat, akkor ez az egy-két eset végképp nagyon kevésnek tűnik. Persze aki biztosra akar menni, az csak édesvízben merül, ott még kevesebb az esély a találkozásra egy cápával...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Cápa: tettes vagy áldozat?

Ausztráliában fellángoltak az indulatok, amikor a nyugat-ausztráliai kormányzat bejelentette cápavadászati programját. A környezetvédők nettó hülyeségnek tartják az elképzelést, de még azok a túlélők is felsorakoztak a cápavédők közt, akiket cápák támadtak meg.

Lássuk, honnan indul a történet! A cápák hírneve kétségkívül nem jó, de egy ilyen programot akkor sem kellene esztelenül beindítani. Minden évben vannak halálos áldozatai a cápatámadásoknak, ezt vitatni nem lehet. De vannak végzetes kutyatámadások is, például. Sőt, megtörténhet, hogy valaki egy hörcsögtől kap el fertőzést, másokat meg kókuszdió üt agyon. Irtsuk ki ezeket is? 2012-ben 80 ki nem provokált cápatámadást jegyeztek fel a statisztikában az egész világon, amelyekből hét bizonyult halálosnak. Ha belegondolunk, minden évben hány millióan nyaralnak a tengerparton, hányan lubickolnak, szörföznek, búvárkodnak, akkor ez egy igen alacsony szám. Sokkal több életet lehetne megmenteni, ha a felelőtlen sofőröket próbálnák kiszűrni- persze velük szemben nem élnek a levadászás eszközével.

Ausztráliában a cápák számát viszont így akarják csökkenteni. Kétségtelen, a tavalyi évben több súlyos támadásról kaptunk hírt Nyugat-Ausztráliából, és ilyenkor a hivatalnokok hajlamosak zavarodottan viselkedni, nagyjából úgy, mint a cápás rémfilmekben. A turizmusért aggódnak és látszatmegoldásokat keresnek, ám közben a probléma valódi megoldásához nem kerülnek közelebb.

A baj ugyanis az, hogy válogatás nélkül kifogni pár cápát totálisan értelmetlen, sehová nem vezető hadjárat egy ragadozó ellen, ami egyébként otthon van a tengerben, és ösztöneinek engedelmeskedve cselekedik. A cápa nem "gyilkológép", nem vadászik az emberekre. Jellemzően véletlen áll a támadások hátterében, ezért van az, hogy az áldozatokat a cápa nem ragadja el. Nem azért vesztik életüket, mert a nagy hal "felfalja" őket, sokkal gyakoribb, hogy egyszerűen a vérveszteség válik végzetessé.

Ha még létezne is agresszív példány, mi biztosítja, hogy a halászok pont azt az egy-két "emberevőt" kapják el? A közelmúltban egy cápatámadás után volt már hasonló levadászásra példa, de hiába boncolták fel a "veszélyes ragadozókat", az áldozat testrészeit egyikben sem találták meg. Egyszerűen olyan ez, mint tűt keresni a szénakazalban: százával, ezrével fordulnak meg egy partszakaszon a cápák? Melyik van ott folyamatosan, melyik jár arra csak véletlenszerűen? Ki tudja, melyik miért közelít meg olyan helyeket, ahol emberek fürdőznek? Az ilyen vadászat jó arra, hogy pár politikus elmondhassa, tesz az emberek biztonságáért, de -szerencsére- a cápákat nem tudja megtizedelni. Még az sem csökkentette nullára a támadások számát, hogy az uszonyaikért millió számra fogják ki a cápát a világ tengereiből és óceánjaiból, és ehhez képest egy-két tucat állat kifogásától várnak változást?

Az is nagyszerű ötlet, hogy mindenfelé cápavédő hálókat húzzanak ki. Gyakorlatilag magunkat zárnánk egy óriási ketrecbe ha tengerbe merészkedünk? Ez teljes képtelenség, ráadásul mindig lesz olyan, aki más, nem körbehálózott helyen megy a vízbe, és ott bármi történhet. Ráadásul tény, hogy a hálókba rengeteg állat (cápák, delfinek, bálnák, teknősök) is belegabalyodhat, amik ott pusztulnak.

A tények tehát a cápák üldözése ellen szólnak, és pont ezért emelt szót értük néhány olyan ember is, aki a cápák támadását személyesen is megtapasztalta. Paul de Gelder a haditengerészet kötelékében szolgált búvárként, amikor egy bikacápával találkozott- a támadás következtében elvesztette egyik kezét és lábát. Most mégis a cápák védelmében érvel, mert nem ért egyet azzal a tervvel, hogy a partot megközelítő nagyobb testű cápák elejtéséért a halászok pénzt kapnak. A cápatámadások áldozatai közül többen összefogtak, és közösen próbálják elérni azt, hogy ezekre a ragadozókra ne tettesként, hanem inkább áldozatként tekintsenek, mert a cápákat tömegesen mészárolják le az uszonyaikért.

Sajnos az ember már eddig is sokat tett azért, hogy néhány cápafaj örökre eltűnjön a tengerekből. Eddig a pénz volt a mozgatórugó, most meg társul hozzá a "biztonság"? A cápák eltűnésével mindannyian sokat veszítenénk, hiszen a tengerek élővilágában az ilyen csúcsragadozóknak fontos szerepe van. Kár lenne, ha kiderülne, mennyire hiányoznak a tengerből...

Tanulni kellene azoktól, akiket a cápákkal való kellemetlen élmények átélése után sem a bosszú érdekel. Tudják, hogy a cápák fontosak, és nem az állatok hibája volt, hogy akkor és ott bekövetkezett egy támadás. Így alakult- a tengerben mi emberek vendégek vagyunk, és el kell fogadnunk a szabályait. A ragadozók nem "gonoszak", és tetteiket is butaság érzelmi alapon kezelni. Talán a közös fellépés, az emberek tiltakozása ráébresztheti a politikusokat, hogy tévúton járnak, amikor ilyen "megoldásokat" támogatnak. Ha nem így történik, eszükbe juthat még pár ötlet. Évente sokszor annyi ember fullad a tengerbe, mint ahányat cápák támadnak meg- tiltsuk be a fürdőzést? Vagy szárítsuk ki a tengert?...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Cápa a ketrecben

Bár mostanában egyre gyakrabban látunk nagy fehér cápával úszó búvárról készült felvételt, azért a ketrec időnként indokoltnak látszik. A nagy fehérek ugyanis időnként úgy döntenek, közelebbről megnéznék a búvárokat és bekukkantanak- feltéve, hogy jól sikerült a csalizás, mert anélkül nem nagyon úsznak a hajó meg az emberek közelébe...

A ketreces merültetés igazi adrenalinfröccs. Képzeljük el, ahogy a nagy kékből felbukkan egy 4-5 méteres, döbbenetes méretű ragadozó, ráharap a csalira, ami egészen a ketrec közelébe úszik, sőt, még a rácsokat is teszteli ijesztő fogsorával. Ez olyan élmény, amire a búvároknak csak egy része vágyik, ők viszont nagyon.

Ám még a legbátrabbak is átgondolják ezt az egészet, amikor a cápának valahogy sikerül egy nagyobb nyíláson beljebb nyomakodni a ketrecbe, és állkapcsai centikre vannak a búvároktól... Ilyenkor azért sok gondolat megfordulhat az ember fejében...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

1 Tovább

Búvár vagy sznorkeles?

Cápatámadásokról adtak hírt a közelmúltban, és az egyik eset híre úgy jelent meg a magyar oldalakon, miszerint búvár volt az áldozat.

Ideje lenne végre tisztázni bizonyos fogalmakat! Természetesen nálunk, ahol a búvárkodás egy szűk réteg hobbija, kedvtelése, mindenki búvár, aki "búvárszemüveggel és békatalppal" megy a vízbe. De angol nyelvterületen azért sokkal jobban megkülönböztetik a dolgokat: van scuba diving, azaz légzőkészülékes búvárkodás, van freediving, azaz szabadtüdőzés, és van snorkeling, a felszíni úszás búvármaszkkal, légzőcsővel (ez a snorkel, erről kapta a nevét) és uszonnyal. Utóbbit szoktuk sznorkelezésnek is nevezni, vagy rövidítve sznorizásnak. Persze, tengerben van a palackkal búvárkodó és a felszínen nézelődő is, de nyilván nem kell magyarázzam, a két tevékenység között meglehetősen nagy a különbség.

Az én felfogásom szerint a sznorkelező sokkal inkább hasonlít az úszóhoz, vagy a deszkáján magát kézzel-lábbal hajtó szörföshöz, mint búvárhoz. És a számok azt mutatják, a tenger felszíne alatt levő búvárt sokkal ritkábban támadja meg a cápa, mint a felszínen levő sznorkelest vagy szörföst. A cápákat észlelik a búvárok, és a cápák is tudják, hogy látják őket. Ha meg is közelítik a búvárt, támadásra szinte soha nem kerül sor. Pedig igen sok helyen, sok búvár merül cápákkal, gyakran etetett ragadozókkal, és mégis kifejezetten biztonságosnak mondhatók az ilyen kalandok.

A felszínen úszók viszont sokkal inkább veszélynek vannak kitéve, hiszen sokkal kevésbé tudják felmérni, mi közelíti meg őket a hátuk mögül, alulról. A cápatámadások többnyire nem arról szólnak, hogy elragadja az áldozatot az állat, hanem megsebzi őket, majd tovább is áll, mert nem erre a prédára a számított. A mostani hírekben is ez van, az egyik áldozatot a lábán sebezte meg a cápa, a másiknak a karja sérült meg. Ez természetesen ugyanúgy lehet halálos, hiszen elvérezhet a sérült, de azért mégsem egészen úgy néz ki a támadás, mint a rémfilmekben, ahol egyben nyeli le az embereket a vérszomjas cápaszörny.

No mindegy, a lényeg az, hogy ha a magyar újságokban, oldalakon búvárt írnak, mindig megkeresem az eredeti forrást, mert szinte mindig kiderül, hogy a valóságban sznorkelezőről van szó. Ám a különbség nagy! Ez most nem a szaknyelv védelméről, valami beteges mániáról szól, egyszerűen csak jó tudnia mindenkinek aki tengerbe megy, hogy nem az van veszélyben, aki a tenger fenekén szemtől szemb látja a cápa, hanem pont az, aki a felszínen gyanútlanul úszkál és sznorkelezik, tehát nekik kell a leginkább odafigyelni a kihelyezett figyelmeztetésekre, a hatóságok utasításaira. A búvárok másfelé járnak, más helyzetekbe kerülnek, az ő merüléseik messze kevésbe veszélyesek, mint azt a búvárok támadásáról szóló magyar cikkek sugallják.

(Az egyértelműség kedvéért az első képen sznorkeles, a másodikon búvár van.)

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

1 Tovább

Mindent a szemnek

Még mindig a reflektorfénybe lehet kerülni azzal, ha valaki "okos módon" túlságosan megközelít egy állatot, fogdossa őket és az erről készült videót megosztja. A minap olyat láttam, amikor valaki egy holdhal (mola mola) hátán lovagol, és a beszámoló szerint az állat sem tiltakozott.

Mit ne mondjak, meg is lepne ha a méretes hal elkezdene kiabálni, kikérve magának a dolgot, netán bírósági keresetet nyújtana be. Lehet, hogy egy állat épp nem pusztul bele a zaklatásba, de azért önáltatás azt mondani, hogy még "élvezik" is a dolgot. Egyetlen rossz mozdulattól megsérülhetnek, sőt, fertőzéseket szedhetnek össze, szóval aki felelősen gondolkodik, nem nyúl semmilyen állathoz, a tenger mélyén sem. Vannak, akik nem kalkulálnak azzal, hogy a teknősöknek például rendszeresen a felszínre kell emelkedni levegőért- amikor viccesnek tűnő módon vontatják a búvárokat, meglehet, éppen az életükért küzdenek.

Másrészt a tengeri állatok néha mégis jelzik, hogy köszönik, de nem kérnek a tapizásból. A leghíresebb eset Steve Irwiné, aki rendszeresen került közvetlen kapcsolatba a vadon lényeivel, ám egyszer egy rája védekező mozdulata után életét vesztette. Elhiszi az ember, hogy Irwin nem akart rosszat, ám mégis túl nagy kockázatot vállalt. Nagyon sok lénynek vannak olyan "fegyverei", amikkel komoly sérüléseket okozhatnak. Ha valaki a tenger fenekén óvatlanul kapaszkodik, akkor akár egy kőhalat vagy egy skórpióhalat is megfoghat, ami mérget fecskendezhet a kezébe. Még egy teknős is képes harapni, de támadhat az íjhal, a muréna is. Igaz ez a delfinekre is, ha borjúk vannak a csapatban, a túlságosan közel merészkedő ember akár veszélybe is kerülhet.

De butaság például az is, ha valaki óriáskagylókba nyúlkál, a bezáródó, iszonyú erejű állat egy embert is foglyul tud ejteni. Rengeteg állat lehet veszélyes, hiszen mindnek van taktikája arra, hogy megvédje magát, és amelyik nem menekül, az bizony támadhat is. Évekkel ezelőtt találtam például egy videót, amikor egy barátságosnak látszó sügér is a búvár ujja felé kap.

Ennél már csak az nagyobb marhaság, amikor egy egyértelműen veszélyes állattal akar mutatványozni a víz alatt. Kerültek bajba már például murénát etető búvárok, volt, akinek egy ujja bánta azt, hogy ennek az állatnak igen rossz a látása. De az a búvár is meggondolja, mit tesz egy cápával, aki a hátára fordított, mozdulatlannak tűnő dajkacápát akarta "megcsókolni", de az állat nem kért a romantikus kalandból, és a maga részéről inkább harapott. Az eset még 2006-ban történt, de mostanában ismét felbukkant a videó.

Azt hiszem, az állat reakciója jóval hatásosabb volt, mint egy távoltartási végzés, a búvár valószínűleg nem erőltette soha többé ezt a trükköt. Mi pedig szerencsések vagyunk, mert nem csak elméletben hallunk az ilyen balesetekről, hanem a videókat is megnézhetjük és eszünkbe véshetjük: mindent a szemnek, semmit a kéznek!

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Google hirdetés


Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Google hirdetés

Hirdetés

Utoljára kommentelt bejegyzések

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog

Hirdetés