A teknősök világnapja

Sok búvár kedvencei ezek a tengerben élő hüllők.

Minden búvár fel tud sorolni pár olyan élőlényt, aminek láttán még a szokásosnál is nagyobb élmény a merülés. A teknősök pedig azzal büszkélkedhetnek, hogy talán nincs is olyan, aki ne jönne lázba, ha szembejön vele egy. 

A teknősökben az a jó, hogy gyakran nem zavartatják magukat, és nyugodtan meg lehet nézni a lazán tempózó, nyugodtan falatozó jószágokat. Néha meghökkentően méretes példányokkal találkozunk a víz alatt, szóval a szó szoros értelmében "nagy" az élmény.

A Vörös-tengertől Ciprusig, Balitól Guadeloupe-ig találkoztam már különböző fajokba tartozó tengeri teknősökkel: a családba összesen hét faj tartozik, és néhány eddig még kimaradt. Legutóbb a Fülöp-szigeteken sikerült belecsöppennem egy éjszakai merülésbe, ahol negyedóra alatt négy teknős bukkant fel, méghozzá szép nagyok. Mit mondjak, nem panaszkodtam utólag, hogy nem láttunk semmi érdekeset!

Szóval én aztán tényleg őszintén ünneplem a teknősök világnapját, május 23-at. S most azzal rovom le előttük a tiszteletemet, hogy pár régi, kedves fotómat megosztom róluk...

0 Tovább

A teknős és a dugong

Vannak olyan pillanatok egy búvár életében, amelyek kiemelkednek a többi közül: az is olyan lehet, amikor egy teknős és egy tengeri tehén különös táncát figyelheti meg közelről.

teknős

Másfél évtizede merülgetek már, de azt hiszem, egy kezemen meg tudom számolni, mi volt a teljesen váratlan, ám nagyon izgalmas, óriási élményt jelentő találkozás. Igen, láttam cápát, teknőst és delfint, de azért amikor például egy órán keresztül merültünk néhány roppant kíváncsi óceáni fehérúszójú cápával, az mégiscsak más volt. Nem csak pár másodpercig láttuk a villámgyors ragadozókat a távolban, hogy beírjuk a naplóba, kipipálva a "kötelezőt", hanem igazi testközelségben voltunk.

Dugong et tortue, sea cow and turtle

Et bien... on peut dire qu'ils s'aiment ces deux-là!... oh :D <3https://youtu.be/ZFP1lPwQC0s

Szerző: Georges Dassesse, 2015. december 5.

Hasonlóan meglepő volt, amikor Tenerifén az egyik öbölben feltűnt egy nagy mantarája. Mindenkinek leesett az álla, a profi búvár, aki tíz éve dolgozott ott, ugyanúgy tepert utána mint mindenki más, mert még soha nem látott egyet sem, több ezer merülés során. Láttam már máshol mantát, örültem is neki, de itt szinte semmi esély nem volt a felbukkanására- mégis jött.

Szóval amikor irigykedve olvasom, hogy valaki a víz alatt úszva úgy érzi, árnyék vetül rá, és felnézve cetcápát lát, eszembe jut, párszor engem is ugyanígy irigyelhettek. És még lehet is hasonló élményben részem, hiszen újabb utakat tervezek jövőre is. Talán legközelebb én fotózhatok le teknős-dugong keringőt Marsa Alam előtt...

teknős

0 Tovább

Találkozás az emberiséggel

Szomorú tényeket derített ki egy veszélyeztetett teknős boncolása.

A bőrhátú teknősök ritka állatok, szigorúan védik őket- elvileg. Ehhez képest amikor megvizsgálták egy partra sodródott, elpusztult állat maradványait, kiderült, védelem ide vagy oda, találkozása az emberek világával nem volt túl örömteli.

A fiatal hím közel kétszáz kilós volt, tehát tekintélyes méretű állatról beszélünk. A New England Aquarium teknőskórházában végezték a boncolást, és több dologra fény derült. Az úszóin található sérülések, horzsolások egyértelműen arra utaltak, hogy kötélbe gabalyodott. Ha a teknős nem tud a felszínre emelkedni, akkor megfullad- nem egy állat pusztult már el beszakadt hálók, horgászzsinórok csapdájába esve.

Röntgenfelvételek is készültek, amik azt derítették ki, az állat páncélja és több testrésze súlyosan megsérült. A sérülések jellege egyértelművé tette, hogy valamikor a nyár elején egy hajó gázolta el a tengeren.

Ezt túlélte, az viszont előbb-utóbb a nyilvánvaló halálát okozta volna, hogy az állat gyomrában sok hulladékot találtak. A tenger élőlényei nem mindig tudják megkülönböztetni az ehető dolgokat a vízben levegő műanyagoktól, ám azok a belekben rekednek. Találtak az állat gyomrában nagy zacskót, illetve csokipapírt is, amik ki tudja, hogy kerültek a vízbe.

A teknős, ami a tenger magányos vándora, akkor is veszélyeztetve van az emberi tevékenységnek köszönhetően, ha épp nem akarja senki kifogni. Ez az állat pár hónap alatt több olyan kritikus helyzetbe került, amelyik bármelyike elpusztíthatta volna- és sajnos ez be is következett. Nem elég tehát azt mondani, ez vagy az a faj védett, ennél többet kell tenni, ha azt szeretnénk, hogy ne kerüljön bajba egyetlen tengeri élőlény se. Bár ez hiú ábránd, hiszen ha holnaptól hirtelen egyetlen árva szemét vagy leszakadt háló se kerülne a tengerbe, akkor is maradna ott rengeteg olyasmi, ami állatokat pusztíthat el.

0 Tovább

Űrhajó az éjszakában

Komolyan sci-fi filmek jutottak eszembe, amikor megláttam a felvételeket a fluoreszkáló tengeri teknősről, ahogy különös neonszínekben pompázva tempózik a tenger mélyén.

David Gruber, National Geographic Explorer a Salamon-szigetek közelében egy éjszakai merülés során készítette a videót a korallzátony fluoreszkáló élőlényeiről. Ilyenkor egy speciális kék lámpával világítanak, és egy sárga szűrőt használnak, ennek az eredménye lesz ez a furcsa színkavalkád. Izgalmas zöld, sárga és narancssárga kontúrok, foltok határozzák meg a nappal teljesen más képet mutató korallzátony látványát.

Pár éve kísérleteznek ezzel a technikával, eleinte csak korallokat vizsgáltak így, de ma már tudják, hogy olyan állatok is neonszínűek lesznek, mint például a cápák. És a teknős is: így még sosem láttam ezeket a sok búvár által kedvelt lényeket, pedig elég gyakran találkoztam velük az elmúlt években. Egyre jobban kedvet kapok hozzá magam is, hogy kipróbáljam ezt a fajta éjszakai merülést...

0 Tovább

Túlszeretett teknősök

Furcsa, de néha az is bajba sodorhatja az élőlényeket, ha túlságosan szeretik őket. 

Időnként hallunk már-már esztelennek tűnő szigorításokról, amikor olyan durván korlátozzák bizonyos élőlények közelében a mozgást, hogy teljesen ellehetetlenül a megfigyelésük. A védelem fontos, de nem kellene túlzásba esni, mondja ilyenkor állatszerető énem. Igen, szívesen búvárkodok delfinek közelében, és lelkesen úsznék manátikkal, de ha csak pórázon tehetném ezt meg vagy kerítés mögött, akkor inkább hagynám az egészet.

Aztán a napokban láttam egy képsorozatot, amin azt örökítették meg, hogy a tojást rakó teknősöket mi várja a tengerparton Costa Ricában. Bámészkodó, fotózgató turisták tucatjai bukdácsolnak közöttük, és nem nehéz kitalálni, van olyan állat, akiket a jelenlétük zavar. Arcukba nyomják a vakuzó fényképezőgépet, szelfizgetnek velük és így tovább.

Világos, hogy ezek az emberek nem akarják bántani a teknősöket, nagyon is szeretik őket. Csak éppen senki semmilyen értelmes keretet nem szabott a látogatásnak- nyilván a teknőstúrák szervezőinek igen jó bevételi forrás ez. "Ha a többi turista odapofátlankodik az állatok közelébe, akkor én sem maradhatok ki"- gondolja magában az egyszeri teknősbarát, aki talán eleinte távolabbról szemlélődött, de egy állatot sem láthatott a sok fotóstól.

Mindenki abból indul ki, egy pár fotóval nem okoz kárt. És tíz ember pár fotóval? És száz? Vagy még több? Az elriasztott állatok talán más, kevésbé biztonságos partot keresnek, vagy ki tudja mi történik velük. Aztán mi meg csodálkozunk, hogy évről évre kevesebb a tojás, kevesebb a kis teknős, végül megfogyatkoznak a nagyok is. 

Szóval ezek után azt hiszem, nagyobb empátiával fogok viszonyulni a szigorítások iránt, mert szemmel láthatóan a szeretet és a kíváncsiság is okozhat galibát. Fogadjuk el, hogy bizonyos szabályoknak megvan az értelme és a haszna- így is millió más lehetőségünk van kedvenc állataink közelében lenni, tehát aki akar, az láthat máskor, máshol például teknőst.

1 Tovább

Teknősökkel táncolók

Ciprusi merüléseink során váratlan meglepetésként ért, milyen gyakran bukkantak fel a teknősök.

Rendben van, nem tucatjával jöttek, de az, hogy hat merülésből háromszor úszhattunk egy-egy példánnyal, remek arány. A Földközi-tengeren élnek teknősök, ez tény, de látni őket már más tészta. Nekem legalábbis nem sok olyan búvártúrám van a naplómban, amikor európai helyeken futottam velük össze.

Cipruson már láttam egyet korábban, és bevallom, rettentően örültem neki. Ráadásul kifejezetten békés példány volt, hosszú perceken át néztünk vele farkassszemet. Az idén szeptember elején tértünk vissza a szigetre, de inkább csak titkon reménykedtem, hogy egyszer talán megint felbukkan egy. Persze nélkülük is jókat lehet merülni az évnek ebben az időszakában, amikor 20 méternél sekélyebben 27-28 fokos a víz, ott van a nagy roncs is, de... Sose árt, ha van még valami extra.

Régi búvárbölcsesség, hogy ha valami izgalmasat szeretnél látni, csak annyi dolgod van, hogy a hajón hagyod a fényképezőgépedet. Én ezt most technikai okokból többször tettem meg- minden egyes alkalommal jöttek is teknősök. Mázli, hogy mint minden jópofa bölcsesség, ez is csak korlátozottan érvényes: én nem tudtam megörökíteni őket, a merülőtársaim igen. Az első két nap délutáni merülésein a Zenobia roncs felett úszkáltak a teknősök, a második alkalommal roppant nagy nyugalommal nézte meg magának a "vendégeket" a nem különösebben kapkodó állat. Szemtől szemben, pár centi távolságból megfigyelve őket kifejezetten értelmesnek látszik a tekintetük...

Aztán a harmadik napunkon a Zenobiától jó messzire mentünk merülni. Őszintén szólva nem számítottunk döbbenetes nagy dolgokra, én nem is vittem fényképezőgépet, a fene se akarta feleslegesen cipelni. És aztán váratlanul megint ingetegni kezdett a merülésvezető, és hamarosan én is kiszúrtam a teknőst.

Épp a felszínre tartott levegőt venni. Ilyenkor normál esetben csak annyi a dolgunk, hogy ne üldözzük, hanem türelmesen várjunk odalenn úgy, hogy még épp lássuk. A teknős ugyanis csak kis időt tölt a felszínen, aztán lebukik, és ha szerencsénk van, nem is riasztottuk el, akkor egészen közel tudunk hozzá menni.

Pontosabban szólva, ő jön hozzánk közelebb, ha türelmesek vagyunk. Nem kell űzni, hiszen a lomhának tűnő állat olyan sebesen el tud úszni ha akar, hogy sose érjük utol. Éppen ellenkezőleg, egy helyben lebegve kell bevárni, amíg a kíváncsiság felülkerekedik benne, és egyesével megnéz minket. Nem mondom, hogy mindig e szerint a forgatókönyv szerint történik ez, de most igen. Egyébként az ilyen nagyobb, 80-90 centis teknősök nem idegesek, ám természetesen meg lehet őket is zavarni, és akkor gyorsan faképnél hagynak minket.

Jó csapatunk volt, senki nem zaklatta, rángatta őket. Az élőlények jelentős része hálálja meg azt, hogy nem vagyunk erőszakosak velük: egyszerűen csak hagyják, hogy megcsodálhassuk őket természetes közegükben, közvetlen közelről.

Különös koreográfia ez: a teknős kezdi a keringőt, ő választ partnert. Mi pedig az illemszabályokat betartva követjük a házigazdát, ügyelve arra, hogy ne tegyünk hirtelen mozdulatokat. Sőt, leginkább lebegünk csak, amíg tart a lassú körtánc, aminek kétségtelenül a teknős a legnagyobb sztárja. Bárki elhiheti nekem, fantasztikus élmény részt venni ebben. 

0 Tovább

Egy magányos teknős

Bali leghíresebb roncsa a Liberty. A Tulamben falu előtt nyugvó hajó maradványai ma már nem nagyon felismerhetők, de a megmaradt részek remek búvóhelyet nyújtanak a tenger különféle élőlényeinek. Ennek köszönhetően fantasztikus merülőhellyé vált a roncs, ami búvárok seregét vonzza a világ minden sarkából.

Én is sok izgalmasat fedeztem fel itt minden egyes alkalommal. Az egyik alkalommal egy hatalmas barrakuda bukkant fel előttem sekély vízben, aztán megnéztem a korallok által benőtt hajótestet, úszkáltam a csapatosan együtt mozgó halak közt, majd láttam ahogy más búvárok rácsodálkoznak az óriási sügérekre. Azok felett, alig pár méteres mélységben ismerős sziluettre figyeltem fel: egy teknős eszegetett békésen.

Közelről néztem meg, ahogy a méretes jószág tépkedi a lágykorallokat, és nyugodtan rágcsálja a finomságot. Az ilyen nagy és öreg teknős nem különösebben számít izgatottnak, egészen szinte közönyösen tűri, hogy valaki megnézze. Amíg az ember nem akarja zaklatni, tapogatni, fogdosni, addig nem megy sehova, nem akar menekülni. Akár farkasszemet is lehet vele nézni: amíg mi nem bántjuk, addig ő is békésen falatozik tovább.

Ha akarna, másodpercek alatt el tudna tűnni a kékben. Mert a megfontolt, lassúnak tűnő teknősök igen gyorsan tudnak úszni. A teknősnek időnként a felszínre kell emelkednie levegőért, de ha nem zavarjuk, akkor hamarosan vissza is tér a mélybe, ahol további perceket tölthetünk vele. Én is ilyen szerencsés volt, és persze a közelben levő búvároknak is integettem, nézzék meg ők is őkelmét. 

Aztán nekem volt fogytán a levegőm, de nekem nem elég egy nagy lélegzetvétel, új palack kellene a merüléshez. Búcsút intettem hát a derék öreg teknősnek- ő valószínűleg nem emlékszik rám olyan élénken, mint én őrá. Tovább nézelődött a roncs maradványain, míg én még egy utolsó pillantást vetettem rá. Talán egyszer, valahol még újra találkozunk...

További Bali búvárkalandok:

Cápák az asztal alatt

A törpe csikóhal nyomában

0 Tovább

Teknősök átvilágítva

A tenger szennyezéséről sokat írtam már magam is, de igazán akkor gondolkodik el az ember arról, mit teszünk az élővilággal, amikor egy ilyen miatt elpusztult állattal szembesülünk. Volt már olyan, hogy hálóba gabalyodott cápát találtunk, akit nem lehetett megmenteni. Hasonlóan erős az is, amikor a kívülről láthatatlan dolgokat mutatja meg nekünk egy röntgenfelvétel.

A tengeri teknősök hosszú életű állatok, ám sok évvel rövidíheti meg életüket, ha a tengerbe kerülő rengeteg szemetet is lenyelik. Sydney egyik állatkórházában sok teknőst kezelnek, amik bele is pusztulhatnak a beleikben rekedt műanyagokba vagy más tárgyakba. Az állatorvosok egyre több teknőst vesznek gondozásba, ami azt jelzi, gyarapodik a vízben lebegő szemét mennyisége. Az olyan sűrűn lakott települések, mint Sydney, rengeteg szemetet "termelnek", és a műanyag sajnos könnyen utat talál az óceánba.

Ami még rosszabb, ezek nem lebomlanak, hanem apró darabokra szakadnak, és a tengeri élőlények rendszeresen lenyelnek belőlük táplálkozás közben. A lebomlónak nevezett nájlonzacskók a földben bomlanak csak le, a tengerben szétszakadnak és ugyanolyan károkat okoznak, mint a többi. A partra menő embereknek fokozottan oda kellene figyelni arra, hogy ne hagyjanak maguk után hulladékot. Arra biztatnak mindenkit, hogy azt a szemetet is szedjék össze, amit mások hagynak maguk után. És még így is sok más kerül a vízbe, a teknősökről készült röntgenfelvételeken még a torkon akadt horgokat is gyakran látnak.

Az állatorvosok megpróbálnak minden egyes állaton lehetőségeik szerint segíteni. A hozzájuk vitt teknősök jelentős részét sikerül megmenteni, és amikor befejeződik a rehabilitáció, visszaengedik őket a tengerbe. Ám abban csak reménykedni tudnak, hogy az állatok nem bukkannak fel újra a rendelőben, miután megbetegszenek néhány újabb lenyelt műanyagdarabtól.

0 Tovább

Teknősök nekropolisza

Van egy különös, baljós hangulatú barlang a malajziai Sipadan szigete alatt. A tenger felől lehet beúszni az üregbe, de minden búvár jól teszi, ha csak addig merészkedik, ameddig biztonságosan be tud hatolni.

A víz hiába kristálytiszta, hamar utat téveszthet a járatokban az, aki nem készül fel megfelelően. Volt már búvár, aki itt vesztette életét, de van valami más, ami mindenki számára intő jel lehet.

Odalenn ugyanis több tucat teknős maradványa nyugszik. A hatalmas hüllők közül nem kevés pusztult el ebben a barlangban, és ez bizony még a szakértők számára is fejtörést okoz. Miért pont itt van ennyi teknősmaradvány? Hiszen sok vízzel telt barlang van még a világon, ahol hasonlónak nyoma sincs.

A legvalószínűbbnek azt tartják, hogy az eltévedő búvárokéhoz hasonló balesetről van szó. A teknősöknek időnként a felszínre kell emelkedni levegőért, de éjszakára védettebb helyre, üregbe húzódnak. Ahogy rájuk sötétedik, utat tévesztenek a barlang járataiban, és megfulladnak- ez lehet a magyarázat a maradványokra, így alakult ki ez a teknőstemető. Mivel eleve sok teknős él itt, ezért lehet ebből ilyen sok.

Noha a tengeri teknősök "kicsit" otthonosabban mozognak a mélyben, mint mi, ez a kísérteties hely figyelmeztető kell legyen a számunka: még ők is kerülhetnek bajba. Nekünk pedig kettőzött óvatossággal kell döntenünk ebben az idegen közegben, a felszín alatti világban...

Fotók: Terence Zahner

0 Tovább

A teknős és a cápa

A nagyobb testű cápafajok közé tartozó tigriscápák nem válogatósak, ha zsákmányt keresnek. Gyakorlatilag bármit megesznek, így például a teknősökre is ráfanyalodnak. A cápánál jóval lassabb teknős könnyű prédának tűnhet, de azért ők is igyekeznek kicselezni a ragadozókat a maguk módján.

A közelmúltban került fel egy videó, amit Costa Rica vizeiben készítettek. A csónak fedélzetéről dugták be a kamerát a víz alá, hogy rögzítsék, amint egy tigriscápa próbál elkapni egy teknőst. Ám a hüllő megpróbál úgy manőverezni, hogy a ragadozónak ne legyen módja egy hatékony harapásra.

A felvételt Randall Arouz, egy floridai természettudós készítette. Elmesélte, hogy ők maguk a felszínről nem is igazán látták az akciót az erősen hullámzó vízben, utólag elemezték a történéseket. Mint kiderült, a teknős úgy próbálja elkerülni végzetét, hogy amikor a cápa szája közeledik, az oldalára fordul, így egyszerűen túl nagy ahhoz, hogy meg lehessen harapni. Ráadásul az ügyesen manőverező teknős olyan szűk körben úszik a cápa mellett, hogy az ne legyen képes utána fordulni, mert túl nagy az ilyen éles fodulóhoz. Aztán az üldözött állat ismét oldalazva úszik, a páncélját a cápa irányába fordítva, egyfajta pajzsként használva azt.

Természetesen nem lehet tudni, valamikor, valahol nem esik-e áldozatul a teknős egy váratlan támadásnak. Ám a felvétel igazolja, sokféle túlélési stratégia létezik a tengerben, és akár még egy esélytelennek tűnő állat is megúszhatja az életveszélyes helyzetet, ha elég ügyes.

Gyakorlatilag pont ugyanilyenhelyzetet rögzített egy búvár a víz alatt is, szintén a Cocos szigetnél, amikor a teknős ezzel a taktikával kerülte el a cápa éles fogait. Ebből a szemszögből is kitűnően látszik, mennyi ügyességre van szüksége a teknősnek ahhoz, ha nem akarja a cápa gyomrában végezni. A ragadozó pedig előbb-utóbb megunja a kergetőzést, és keres magának más prédát. Ahogy fentebb megjegyeztem, a tigriscápa nem válogatós, beéri kevésbé ízletes falattal is...

0 Tovább
«
12

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Google hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog

Hirdetés