Big Blue Búvár Blog

Így vadásznak ezek a különleges megjelenésű ragadozók.

A tűzhalak nagyon ügyes, nagyon hatékony vadászok. Míg nappal csak egy helyben vannak, esetleg lassan úszkálnak, az éj leple alatt elindulnak préda után. Óvatosan megközelítik a kisebb halakat, s szinte úgy szippantják fel azokat hatalmasra tátott szájukkal, mint egy porszívó. Ennek a videónak a lassított felvételein látszik igazán jól, pontosan mi is történik.

Dél-Kelet-Ázsiában vagy a Vörös-tengeren a búvárok által gyakran látott tűzhalak nem okoznak problémát: nem csak vadászok, hanem nagyobb ragadozók rájuk vadásznak. Ám a Karib-tengeren invzív fajnak számító állatoknak nincsenek természetes ellenségei, így a behurcolt, falánk ragadozók roppant gyorsan szaporodnak, és mindent felzabálnak.

Elsősorban a kisebb halakat, így ivadékokat tizedelik meg, amivel a korallzátonyok teljes élővilágára roppant negatív hatással vannak. Ezért aztán a karibi tűzhalakat irtják, ahogy csak lehet. Egyetlen éjszaka alatt számos kis halat szippantanak fel feneketlen gyomrukba, ami már az egész térséget bajba sor. Egyetlen behurcolt faj, és mégis ekkora bajt tud okozni.

A napokban Kanada gazdagodott új roncsmerülőhellyel.

A YOGN 82 jelű uszályt 1944-ben bocsátották vízre Kaliforniában. A saját meghajtás nélküli hajóval olajat szállítottak, majd Kanadába került, ahol egy kikötőben horgonyozták le mint hullámtörőt.

A YOGN 82 utolsó útja a tenger fenekére vezetett: június 23-án süllyesztették el a Brit Kolumbiában található Powell River előtt, ahol a jövőben vélhetően igazi oázis lesz a mélyben. A mesterséges zátonyok mindenhol komoly élővilágot vonzanak, és abban bizakodnak, ez most sem lesz másként.

A hajó élővilága természetesen egyelőre nem olyan látványos, de a roncsbúvárok számára már így is lehet. Mivel a hajótest 111 méter hosszú, nagy terek vannak benne, a beúszás vonzani fogja a rutinos búvárokat.

A videó remek képet ad arról, miért örülnek máris a helyi búvárok a roncsnak. Aztán pár év múlva már a sokféle élőlény miatt is érdemes lesz itt merülni...

A kardszárnyú delfin nem vacakol, ha prédát talál.

Néha a búvárnak abban a szerencsében van része, hogy valami nagyon egyedi, nagyon különös történik a szeme előtt. Láttam már én is egymásnak eső teknősöket, nyílt vízben úszó csikóhalat, zacskóval játszó delfint. 

Ezen a felvételen pedig azt sikerült megörökíteni, hogy a híresen hatékony ragadozónak számító kardszárnyú delfin hogy üt ki egy ráját: egyszerűen csak egy irdatlan nagyot csap rá a farokuszonyával, az pedig myilván azt sem tudja hirtelen, hol van. 

Mit is lehet erre mondani? Ilyen a természet, mindig vannak vadászok és áldozatok...

Bár sok helyen megosztották, nem ez a cucc forradalmasítja a búvárkodást.

A meg nem valósult termékek fénykorát éljük: olyan dolgokkal lehet híressé válni, amiket soha nem gyártanak le vagy használnak. A Kickstarter és társai különösen jó gyűjtőhelyei az olyan terveknek, amelyek csak rajzasztalon néznek ki hasznosnak, valójában értelmetlenek. Emlékszem, amikor egy raklap pénzt szedtek össze pusztán rajz formájában létező műkopolytúra, ami pusztán csak diák dizájnötlete volt, de a fizikai törvényekkel nem foglalkozott.

Most meg éppen egy újféle maszkot kaptak fel: a D-Mask az új nagy durranás. Az arc nagy részét fedi, van benne kijelző, rádió adó-vevő, kamera és lámpa, no meg a nyilván elengedhetetlen zenelejátszó, hát nem menő? A szomorú helyzet az, hogy ma is léteznek komoly búvársisakok nagyon jól felszerelve, de egy sportbúvár számára ez ebben a formában csak túlbonyolított és egyáltalán nem praktikus felszerelés. Aki valóban merül, annak a fejében számtalan kérdés felmerül: például hogy illeszkedik ez sokféle arcformára? Mint ahogy a képen látható szakállas fickót is megnézném, amint a víz alatt használja.

De az egész terv komolyságát számomra az bizonyítja, hogy a leírásban az szerepel, a maszk "oxigénpalackhoz" kapcsolható, így használható merülésre. A gond az, a búvárok nem oxigént, hanem sűrített levegőt használnak, azaz a tervező még az alapokkal sincs tisztában egyáltalán.

Ettől még el lehet játszadozni a rajzasztalon, de ezek nem hogy nem létező termékek, olyan dolgokat vonultatnak fel, amik miatt teljesen használhatatlanok, így nem is fognak megvalósulni. Jellemző, hogy olyan újságok szokták felkapni ezeket az ötleteket, amelyek marhára nem a témával foglalkoznak. Számukra lehet menő az ilyesmi, de akit jobban érdekel a búvárkodás, ne dizájnterveket nézegessen, hanem próbálja ki- a hagyományos, ám működő felszerelésekkel...

Aki szereti a cápákat, az imádná ezt a merülést. Aki nem...

Dél-Afrikában készült ez a videó több tucatnyi, kis helyen összezsúfolódott, és szemmel láthatóan nem nagyon izgatott cápáról. Azért azt el kell áruljam, még a búvárok mindegyike sem rajong a cápákért, s ők ezt az üreget biztos elkerülnék. Mert azért van valami ijesztő is a látványban.

A történet másik fele, hogy a helyi búvárok rendszeresen merülnek cápákkal, és nemigen fordulnak elő balesetek. Azaz inkább az előítélet munkál, amikor retteg valaki ezektől az állatoktól. Ám a lényeg az, hogy akármit is gondoljunk róluk, nem kötelező keresni a társaságukat- teljesen meg tudom érteni, ha valaki azt mondja, inkább máshova szervez búvártúrát,mert a csikóhalakat vagy a delfineket jobban kedveli. Mázli, hogy ilyen változatos a tenger élővilága, és mindenki megtalálhatja benne a számára szép, izgalmas lényeket!...

Bali körül színes és furcsa élőlényeket rejt a tenger mélye.

Némelyik állathoz nagyító sem árt, mert a csak pár milliméteres csigák, törpe csikóhalak roppant ügyesen rejtőznek el a szemünk elől.

Szerencsére rutinos helyi búvárok kíséretében sokkal könnyebb felfedezni ezeket a lényeket, de némelyiknél még a fotó láttán sem tudja eldönteni a gyakorlatlan szem, melyik az eleje és melyik a vége...

Mindaz amit a Bali körüli búvárkodási lehetőségekről tudni érdemes

Aki szereti a teknősöket, nem csalódhat a Gili szigetekben. 

A Balin nyaralók közül sokan mennek át pár napra valamelyik Gili szigetre. A Lomboktól és egymástól ugrásra lévő Gili Trawangan, Gili Meno és Gili Air laza, bulis hangulatáról ismert. Sok a szórakozóhely, autók viszont nincsenek. Lehet nyugisabb vagy pörgősen tölteni az időt. 

És persze ott a gyönyörű sárga homokos tengerpart. Aki úszna vagy kajakozna, annak tökéletes helyszín. De az is kiderült, a búvároknak sem kell itt unatkozni.  29 fokos víz, van is mit látni, de a fő szám itt a sok teknős. 

A legtöbb merülésen feltűntek a kisebb-nagyobb példányok, de ez sem készített fel a Turtle Heaven név helyre. Egy kisebb területen fél tucat, jórészt hatalmas teknős pihent, a búvárokkal nem nagyon törődve. Hihetetlen élmény volt itt merülni! Mindig is vágytam jó teknős portrékra, hát most volt alkalmam őket fotózni... 

Mint egy időkapszula: évtizedek óta nyugszik ez a második világháborús repülőgéproncs olasz vizekben.

A két világháború között a legismertebb utasszállító gépek közé tartozott a hárommotoros Junkers Ju-52. A megbízható repülőket meglehetősen nagy számban gyártották.

Aztán a németek és szövetségeseik "bevonultatták", nagy számban használták a roppantul jól bevált szállítórepülőgépeket. A "Tante Ju", azaz Ju néni becenevű gépeket minden fronton bevetették, így a magyar légtérben is gyakran bukkantak fel.

Ezt a példányt 2016-ban fedezték fel. 72 méteres mélységben nyugszik Capri szigete és a szárazföld között, és meglepően jó állapotban van. 

Ciprusi útikalauz búvároknak.

Nyakunkon a nyár, ezért rövidke sorozatban írok pár szót a könnyen elérhető, merülésre is alkalmas úti célokról- már amelyikről vannak ismereteim. Az értékelés nyilván szubjektív, de azért igyekszek korrekt lenni. 

Sokféle cikk jelenik meg ilyenkor, hova érdemes utazni a nyári hónapokban, de lássuk be, ezek nem búvár szemszögből készülnek. A pancsolásra kiváló homokos tengerpartok nem nagyon érdeklik azokat, akik merülnének, nekünk más szempontjaink vannak.

Ciprus az egyik legjobb választás, mert könnyen elérhető: közvetlen gépe van Larnakába a Wizzair-nek, Páfoszra a Ryanair-nek, de átszállásos megoldás is létezik. A jegyek ára főszezonban nyilván nem olyan nagyon alacsony, de a tenger elő- és utószezonban is kellemes, érdemes tehát akkor repjegyet vadászni.

Nagyon erős a szezonalitás a szigeten, nyáron azért húzósabb a szállodák ára is, amiket októberben már jóval nyomottabb, sőt, mondhatjuk hogy kifejezetten kedvező áron is lehet foglalni. De hát hol olcsó a csúcsidőszak? 

A kellemetlen Cipruson az, hogy a búvárkodás is a drágábbak közé tartozik a Földközi-tenger térségében. Van búvárközpont bőven, a szolgáltatások is korrektek, sokan vállalnak transzfert, lehet felszerelést bérelni, tanfolyamozni, ez viszont jó pont.

A merülőhelyek közül toronymagasan kiemelkedik a Zenobia hatalmas roncsa: a nyolcvanas években elsüllyedt teherszállítón még ma is ott vannak a kamionok. Legalább 5-6 merülést megér, ha valaki mindent látni szeretne rajta. A többi merülőhely viszont messze kevésbé izgalmas. Roncsból van több is, kisebbek, amelyek a világ más pontjain érdekesek lehetnének, viszont a Zenobia mellett mind úgy érezheti magát, mint egy elnyomott, szegény rokon.

Az élővilág nem annyira színes, de a nagyobb roncsokon vannak például sügérek, murénák, csigák, és én a Földközi-tengerben még csak Cipruson láttam teknőst, ráadásul többször is.

Aki többet akar merülni a Zenobián, annak Larnakán érdemes szállást keresni. Ha valaki itt nyaral, a merülésekkel együtt is nagyon családbarát lehet a program, mert a jól szervező búvárbázisok kora délutánra már haza is viszik a hotelbe a búvárokat, akik együtt lehetnek utána a családdal. A nagyvárosoknak is van szép tengerpartja, és sok a bolt, ahol lehet nézelődni, vásárolgatni.

Szintén családbarát dolog, hogy nagyszerű strandokat találni a szigeten, a víz kellemesen meleg, bőven vannak éttermek, a felszíni kirándulások pedig közül kiemelhető a kettéválasztott főváros, Nicosia (Lefkosia) meglátogatása. Ezen felül érdemes kirándulást szervezni a hegyvidékre, vagy megnézni az ókori műemlékeket.

Ciprust a roncsmerülések szerelmeseinek ajánlom elsősorban, és nekik sem annyira a zsúfolt főszezonban, amikor több tucat búvárt kell kerülgetni a Zenobián. Ha valaki szerencsésen kifog egy olcsóbb repjegyet, azért ne ugorjon el a lehetőség elől, és viheti bátran a családot is, mert rendezett, szép országról van szó, ahol kifejezetten fontos szerepe van a búvárturizmusnak.

Mesterséges zátony lesz egy hírhedt amerikai hídból.

A New Yorkban található Tappan Zee Bridge hamarosan eltűnik, de a rendszeresen erre járó autósok kicsit sem bánkódnak utána. Az eredetileg átmeneti megoldásnak, maximum ötven évre tervezett híd rossz minőségű útfelülete miatt közutálatnak örvendett, és amikor végre felavatták az új hidat 2017-ben, a régit le lehetett zárni. 

Arról is dönteni kellett azonban, hogy a masszív, igen hosszú acélszerkezetnek mi legyen a sorsa. Kézenfekvő lett volna az acél beolvasztása, újrahasznosítása, de aztán arra jutottak, a híd kaphat egy második esélyt. A darabokra szerelt hidat uszályokkal viszik el a Hudson folyóról a tengerig, és Long Island közelében süllyesztik azokat a tengerbe. 

A Tappan Zee keskeny sávjaival, elavult szerkezetével igencsak balesetveszélyesnek számított. Viszont valahol ipari műemlékként lehet kezelni, hiszen a huszadik század közepének jellegzetes építménye. A víz alatt, mesterséges zátonyként végülis valami fennmarad belőle, és perrsze a tenger élővilágára gyakorolt pozitív hatásával még igen jó szolgálatot tehet a közösségnek. 

Az egykoron három mérföld(!) hosszú hídból szép nagy mesterséges zátonyra futja majd. New York közelében egyébként több ilyen is van, kiszuperált hajókat süllyesztettek például ezekre a helyekre. Sőt, egy igazi helyi különlegesség is megnézhető a víz alatt: egykori metrókocsiknál lehet búvárkodni.

Szóval a híd is jól beleillik abba a sorba, hogy ne csak egyszerűen élőhelyeket alakítsanak ki, de azoknak legyen valami helyi vonatkozása is. És ezért nem sajnálják a híd elemeinek megtisztítására szánt több millió dollárt sem.