Big Blue Búvár Blog

Abu Dhabi mellett merülő búvárokkal lubickolt egy cetcápa.

A világ legnagyobb hala, a cetcápa a világ legtöbb részén nem nagyon fordul elő. Az Egyesült Arab Emírségek vizeiben például elég ritkán merülnek cetcápával a búvárok, ám most szerencséje volt egy csapatnak. Ráadásul a hatalmas állat nem csak jött és ment, de velük is maradt egy kis ideig. Meglehetősen ritka, hogy ilyen hosszú időn át marad az emberekkel a cetcápa, szóval nagyon szerencsések voltak.

Van, aki szerint azért láthatóak most gyakrabban a különleges tengeri élőlények, mert a koronavírus miatt leállt a turizmus, drasztikusan lecsökkent a hajóforgalom, és nincs ami elriassza őket. Meglehet, ez van a háttérben, de ki tudja...

A magányos állat nem hagyta békén a búvárt.

Az alábbi felvétel a leírás szerint a Kajmán-szigeteken készült, ahol régóta jól ismerik a magányos delfint, Stinky-t. Már évek óta felbukkan a búvárok közelében, de az utóbbi időben egyre agresszívabb módon viselkedik. Mivel nincsenek más delfinek ezekben a vizekben, ezért a magára maradt, frusztrált delfin próbálja a búvárokat terelni.

Bár alapvetően öröm az, amikor felbukkannak a vidám, játékos delfinek a víz alatt, azért nem szabad elfelejteni, hogy vadon élő ragadozókról van szó, akik gyorsak és erősek. Hogy mennyire erőszakos a delfin, azt nem tudom megítélni, csak a leírásra tudok hagyatkozni. A búvár szerint próbálta őt a tenger fenekén tartani az állat, ám mivel nem voltak túl mélyen, ez nem okozott gondot. Ezen túl úgy tűnik, nem bántotta a búvárt, de a beszámoló szerint közös játékról, mókáról szó sem volt.

A történtek pontos magyarázatát én nem ismerem, de igazság szerint nem is az az elgondolkodtató, hogy erőszakossá vált-e ez a példány. Hanem az, hogy mennyire lehetnek frusztráltak, torzult viselkedésűek azok a delfinek, amiket egész életükre betonmedencékbe zárnak?...

Az éjszaka furcsa tengeri lényei.

Pár éve jött divatba az ún. blackwater diving. A búvárfotósok ilyenkor minden korábbi szokásra fittyet hányva, az éjszaka közepén hajóznak ki, teljesen nyílt vízben lebegve próbálják megörökíteni a különös, színes, extrém formájú lényeket, amik pár méterrel a felszín alatt sodródnak. A nagy mélység, a sötétség miatt jellemzően még ki is vannak kötve a hajóhoz a búvárok, hogy nyomuk ne vesszen.

Mára már ilyen típusú merüléseket a világ több pontján csinálnak, így Ázsiában vagy Floridában is. Ez a felvétel Indonéziában, konkrétan Raja Ampat közelében készült, s egészen meghökkentő lények bukkannak fel benne...

Egy hely Indonéziában, ahol különleges találkozásra van lehetőség.

A cápákkal merülés a legtöbb búvár fantáziáját megmozgatja. Akár listát is lehet vezetni arról, kinek sikerült a "hétköznapi" szirtcápák mellett mondjuk cetcápával, óceáni fehérúszójúval, netán nagy fehérrel merülni. A cápák jelentős részére igaz, hogy megjelenésük bizonyos helyeken jóval esélyesebb, és ezért ezek a pontok igencsak népszerűek is lettek. A cetcápás úszások, a ketreces merülések a nagy fehérrel legendásak. A Bahamákon vannak citromcápák, pörölycápák sőt hatalmas tigriscápák is. Ugyanúgy jól ismertek Észak-Karolina roncsai arról, hogy a közelükben mindig akad pár homoki tigriscápa.

A rókacápa is jól ismert faj, jellegzetes, roppant hosszú farokúszója miatt egyből fel lehet ismerni. Ám egyáltalán nem gyakori, csak szerencsések találkoznak velük mondjuk a Vörös-tengeren. Viszont pár helyen ők is gyakrabban fordulnak elő. A fülöp-szigeteki Malapascua az egyik legjobb rókacápás hely, de az alábbi videó szerint Kakaban se nagyon marad el mögött. Ez a kis sziget a Derawan szigetcsoporthoz tartozik, ami Indonéziában található, Borneó keleti oldalán. Nem éppen tipikus úti cél ha valaki az országba készül búvárkodni- pedig a jelek szerint megéri! A felvételek igen meggyőzőek, s lássuk be, a rókacápa szépsége tényleg megér egy expedíciót.

Hideg, de látványos a tenger Írország közelében is.

Csak egy rövid ízelítő ez a film abból, mi vár a búvárokra  sziget déli részén. A Gortnakilla Pier mellett a felvételek szerint afféle víz alatti erdő van, aminek a mélyén medúzák, rákok, tengeri csigák rejtőznek, sőt, még macskacápák is felbukkannak. Természetesen a hűvös víz miatt van kihívás, de aki vállalja a merülést, az bizony errefelé sem fog unatkozni.

Ritkán véletlen, ha búvárt követ egy cápa.

Az alábbi felvételen az látszik, hogy a Floridában merülő búvárpár arra figyel fel a tenger fenekén, hogy egy kíváncsiskodó szirtcápa kezd úszni körülöttük. Önmagában egy cápa felbukkanása nem szokatlan a trópusi vizekben- ezek nem nagyok, nem is veszélyesek jellemzően.

Ez a példány viszont roppantul érdeklődő. Ahelyett, hogy az első szemrevételezés után tovaúszna, marad a búvárok mellett, sőt, egyre közelebb jön, már-már tolakodó módon. A búvárok el is indulnak a felszínre. Persze látható a felvételen, nem fegyvertelenek, hiszen van náluk szigonypuska.

Szigony, minek az, merülhet fel a kérdés? Csak nem önvédelemre, a cápák ellen? Hát nem egészen. A felvétel egyik pillanatában látható, hogy az egyik búváron ott lóg egy kilőtt hal. Talán van ott még több is, a másik búváron. Halak teteme, amiből szivárog a vér, ami nyilván olyan egy cápa számára, mint egy vacsorára hívó jel. És ha az a pár vérző hal rajtad van, te magad válsz a cápacsalivá.

Hát ennyit a "támadó", "erőszakos" cápákról. Van annak valami oka, hogy egy egyébként közömbös szirtcápa ennyire szeretne közel férkőzni a búvárokhoz, akár veszélyeztetni is őket. Nem a cápa kezdi a provokálást... És ha a szigonypuskával nem lövöldözik odalenn valaki, akkor valószínűleg a cápa ellen sem lesz szükség rá.

Floridai búvárok szorgos munkájának köszönhetően tisztul a tenger.

Bizonyára unalmas már, amikor sorozatosan arról beszélünk, mennyi hulladék, szennyező anyag kerül a tengerbe. Ha hatása lenne a sok beszédnek, nem is kellene újra elővenni a témát- de a valóság egészen más.

Még 2018 júliusában kezdett bele az islamoradai Key Dives maroknyi, ám rendszeres csapata abba,  hogy rendszeresen lemerülve begyűjtsék a környék ismertebb zátonyairól a hulladékot, a beszakadt hálókat. Ennek fontos mérföldköve lett az, hogy a közelmúltban elérték a 10,000 fontos (4500 kilós) kiemelt mennyiséget. 

Ez a közel fél tonna már nem csúfítja, károsítja a tenger fenekét. És az, hogy még akár egy kis csapat rendszeresen munkája is lehet komolyan eredményes, nem csak a komoly összmennyiségből látszik. Cortney Benson szerint az elején volt olyan szemétszedés, amikor 500 vagy akár 700 fontnyi hulladékot gyűjtöttek be, ám amikor mostanában visszatérnek a korábban felkeresett helyekre, 100, 200 fontnyi szemetet hoznak "csak" a felszínre.

Az viszont, hogy így is mindig találnak valamit, jelzi, ez a munka nem állhat meg, mert sajnos hulladékból mindig van utánpótlás. Különösen ott van mit keresni, ahol horgászok is gyakran megfordulnak: a tízezer fontnyi szemét jelentős része beszakadt zsinór, ott hagyott csapda. 

A merüléseken helyi önkéntesen vesznek részt. Az elején kaptak támogatást, de mára már mindenki lelkesedésből szedi a szemetet a víz alatt- a búvárközpont a hajót biztosítja. Más cégek is bekapcsolódtak, mert kiderült, a vendégeik jelentős része számára egyáltalán nem derogál ilyen munkában részt venni a szabadidejükben.

Folytatódik tehát a floridai zátonyok megtisztítása, és a búvároknak ötleteik is vannak. Egyrészt arra figyelmeztetnek, hogy a hajóra szállók legyenek odafigyelőbbek, nagyon sok gazdátlan horgonyt, láncot találnak. Hasonló módon a horgászok felszerelései közül is sok végzi a tenger fenekén. A fedélzeten hagyott szemetet könnyen felkapja és a tengerbe sodorja a szél, amit aztán nekik kell kiszedni. Nem ártana kikötési pontokat kialakítani mint a világ sok más részén, mert a horgonyzással sokaknak akad gondja.

No persze a búvároknak is meg kell mutatni, mennyire más, mégis jó, érdekes dolog részt venni olyan merülésekben, ami nem élményszerzésről szól, hanem önkéntes, hasznos munkáról egy fontos cél érdekében. És a példa azt bizonyítja: erre nyitottak is az emberek.

Képzeletbeli utazás Bonaire szigetre.

A mostani időszak kiváló arra, hogy olvasgassunk, nézegessünk, tervezgessünk- úgysem utazhatunk sehova, tudunk tehát a búvárkodásról álmodozni. A világ nagy és sok az érdekes merülőhely, és szétnézhetünk ott is, ami nem jut egyből eszünkbe.

Valamiért a Karib-tengerre ugyanis ritkábban megyünk el kifejezetten a merülés kedvéért. Mivel tőlünk szinte egyenlő távolságra esik Dél-Kelet-Ázsia és a Karib-tenger, a mostanában divatosabb (és tényleg lenyűgöző) ázsiai merülőhelyek vonzanak jobban. És ez bizony rám is igaz, többször indultam keletre mint nyugatra.

A Karib-tenger sem rossz természetesen, csak éppen valamivel drágább, és általában nem annyira színes, dús, mint az Indiai-óceán. Viszont ott is vannak izgalmasabb, búvárkodásra csábítóbb úti célok. Bonaire például komoly üzletágat köszönhet az önállóan merülő, jellemző amerikai búvároknak, akik szállást és autót bérelnek, és a parton megállva maguk merülik körbe a szigetet.

Ennek a Holland Antillákhoz tartozó szigetnek az élővilága sem lebecsülendő, de még egy remek roncsnál is lehet merülni. Ugyanúgy partról kell begázolni a vízbe, és kis úszás után ott is van a Hilma Hooker nevű hajó. 1951-ben épült és igen sűrűn cserélt gazdát, időnként gyanús fuvarokra is használták. 1984-ben került el Bonaire szigetre, ahol a hatóságok rengeteg kábítószert találtak a fedélzeten. A bizonyítékként lefoglalt, ócska hajó folyamatosan megtelt vízzel, végül kivontatták a kikötőből és hagyták elsüllyedni.

Mára pedig ez a sziget egyik legjobb merülőhelye. Az alábbi videó azért remek, mert képet ad arról, honnan indul a merülés, és miközben megismerkedünk a ronccsal, a feliratok mesélnek a hajó történetéről is. 

A búvárok életét is megkeseríti a sok korlátozás, és nem nagyon látszik a fény az alagút végén.

A koronavírus az egész világon végigsöpört és mindannyiunk életére hatással volt. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy sokad rangú kérdés, lehet-e utazni, amikor sok család megélhetése kerül veszélybe, sok vállalkozás sorsa vált bizonytalanná. Ám olyannyira életünk részévé vált az, hogy amint lehet, tengerre vágyunk, hogy ez a téma rendszeresen szóba kerül- főleg, hogy közeledik a nyár.

Azokra a tanácsokra nem térnék ki, amik a búvárfelszerelések fertőtlenítését javasolják- ez mindenkinek saját, jól felfogott érdeke lenne egyébként is. Eddig is mostuk, tisztítottuk a cuccunkat, vigyáztunk rá, ezután sem lesz ez másként. Maximum egy kicsit jobban odafigyelünk a konkrét fertőtlenítésre, bár gyanítható módon a sós tengervízben nem sok koronavírus él túl 50-60 percet.

Az utazásaink kérdése az, ami teljes bizonytalanságba burkolózik. Csak hogy merre, hol tartunk ez ügyben, két fontos, jellemző úti célt emelnék ki. A horvát Adria esetében úgy hírlik, hogy június elejétől talán már lehet menni, de a határátlépéshez kell majd negatív koronavírus-teszt, s odakinn is várhatnak ránk korlátozások. Egyiptomban szintén júniusban korlátozott létszámban fogadhatnak vendégeket, elsősorban belföldieket a hotelek, később majd külföldieket is.

Ami tény: azok a pletykák, amik pár hete arról szóltak, hogy az országok a turizmusból származó bevételeket nem akarják veszni hagyni, és májusban már mindenhova lehet utazni, nem voltak igazak. Ami még csak bizonytalan: ha lehetne is utazni, a vírusteszt felárával terhelten, utána még itthon is várnak ránk két hetes karantén? Egy hosszú hétvége ebben a formában aligha lenne értelmes alternatíva!

Mivel ez így nem nagyon fog működni, szerintem ha csillapodni látszik a járvány, akkor a nyár végére ahol csak lehet, lazítani fognak a szabályokon. Én biztosan kivárnék bármiféle tervezgetéssel addig, amíg nem tisztul a kép. És mivel nem tudhatjuk, hogy a rebesgetett második, őszi megbetegedés-hullám jön-e, bizony egzotikus, hosszabb utazásokról maximum álmodozok, de se repjegyet nem veszek, se szállást nem foglalok. 

Szóval mi marad? Elsősorban a bizonytalanság. Szerintem türelmesnek kell lenni. Nyár végén, ősszel meg lehet nézni, mik a lehetőségek, szóba jöhet-e az Adria, vagy esetleg repülős utak olyan helyekre, ahol stabilizálódott a helyzet. A drágább, kötöttebb programú utakat sem lehet kizárni, ha a szervező tud átütemezést garantálni, tekintettel a viszonyokra. Ez akár még némi felárat is megélhet. Vagy pedig olyan utak lehetnek most jók, ahol nem vagyunk hajón összezsúfolódva, hanem mondjuk partról, önállóan lehet búvárkodni. Van ilyen úti cél is azért.

A kérdés viszont országonként, régiónként eltérő lesz. A mi hazai szabályaink, a helyi szabályok, a légitársaságok módosult menetrendje mind figyelembe veendő, és persze azt sem tudjuk, a kinézett helyeken nem mentek-e tönkre hotelek, vagy egyáltalán milyen helyzetben vannak.

Sajnos a mi kedvtelésünk olyan, hogy hiába okoskodhatnék arról, részesítsük előnyben a hazai merülési lehetőségeket, ezek bizony nem nagyon csereszabatosak a tengerekkel. Ez tény és adottság. Ettől még lehet itthon búvárkodni, csak a Vörös-tengert nem fogják kiváltani a bányatavaink. 

Azaz mi marad? A reménykedés, hogy hamarosan minden sokkal jobbra fordul- de mivel élni, tervezni amúgy is optimistán lehet, tulajdonképpen nem is kellene nagyon változtatni a szemléletünkön. Bízzunk benne, hogy pár hónap múlva már javában lehet tervezni!

Az ázsiai ország új arcát mutatja meg egy dokumentumfilm-sorozat.

Kína különleges ország: hatalmas, évezredes történelme van, kulturális örökségben és természeti kincsekben is bővelkedik. A külvilág számára sok dolog még ismeretlen- és bizonyos dolgok még a kínaiak többsége számára is felfedezetlen.

Ilyen a víz alatti világ is. Kínát hosszú tengerpart veszi körül, hideg északi és meleg vizű élőhelyek is akadnak. Vannak merülhető barlangok, és megannyi tó. Sőt, víz alá kerültek ősi városok is, amikor a fejlődés nevében duzzasztógátakat építettek.

Amikor tehát Zhou Fang és csapata több, mint három éve belekezdett a víz alatti forgatásba, alig győztek választani az érdekes helyszínek közül. Az ötletet a filmkészítésre az adta, hogy látták az olyan hihetetlen dokumentumfilmeket, mint például a Kék bolygó, és tudták, Kínában bőven van megmutatni való. 

A Víz alatti Kína hat részes sorozat lett, és a búvárok merültek barlangokban, roncsokban is. Különleges élőlényeket kerestek és egyfajta Atlantiszként víz alatt fennmaradt városok romjai körül filmeztek. Az ország több régiójában dolgoztak, hogy minél többet tudjanak megmutatni. Az egyik elsüllyedt városnál felkerestek egy helyi művészt, akinek képeivel vetették össze azt, amit a víz alatt láthattak.

Noha a csapatban tapasztalt búvárok voltak, azért akadtak veszélyes helyzetek is- a barlangi merülések egyébként is kihívást jelentenek, ott egy hiba könnyen megbosszulhatja magát. Ám végül nem történt baj, s elkészülhetett a sorozat, ami sok újdonsággal szolgál mindenki számára. 

A hat, nagyjából fél órás epizódot angol felirattal ezen az oldalon lehet megtekinteni, s így mi is megismerkedhetünk, mit tartogat a búvárok számára Kína.