A búvárok életét is megkeseríti a sok korlátozás, és nem nagyon látszik a fény az alagút végén.

A koronavírus az egész világon végigsöpört és mindannyiunk életére hatással volt. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy sokad rangú kérdés, lehet-e utazni, amikor sok család megélhetése kerül veszélybe, sok vállalkozás sorsa vált bizonytalanná. Ám olyannyira életünk részévé vált az, hogy amint lehet, tengerre vágyunk, hogy ez a téma rendszeresen szóba kerül- főleg, hogy közeledik a nyár.

Azokra a tanácsokra nem térnék ki, amik a búvárfelszerelések fertőtlenítését javasolják- ez mindenkinek saját, jól felfogott érdeke lenne egyébként is. Eddig is mostuk, tisztítottuk a cuccunkat, vigyáztunk rá, ezután sem lesz ez másként. Maximum egy kicsit jobban odafigyelünk a konkrét fertőtlenítésre, bár gyanítható módon a sós tengervízben nem sok koronavírus él túl 50-60 percet.

Az utazásaink kérdése az, ami teljes bizonytalanságba burkolózik. Csak hogy merre, hol tartunk ez ügyben, két fontos, jellemző úti célt emelnék ki. A horvát Adria esetében úgy hírlik, hogy június elejétől talán már lehet menni, de a határátlépéshez kell majd negatív koronavírus-teszt, s odakinn is várhatnak ránk korlátozások. Egyiptomban szintén júniusban korlátozott létszámban fogadhatnak vendégeket, elsősorban belföldieket a hotelek, később majd külföldieket is.

Ami tény: azok a pletykák, amik pár hete arról szóltak, hogy az országok a turizmusból származó bevételeket nem akarják veszni hagyni, és májusban már mindenhova lehet utazni, nem voltak igazak. Ami még csak bizonytalan: ha lehetne is utazni, a vírusteszt felárával terhelten, utána még itthon is várnak ránk két hetes karantén? Egy hosszú hétvége ebben a formában aligha lenne értelmes alternatíva!

Mivel ez így nem nagyon fog működni, szerintem ha csillapodni látszik a járvány, akkor a nyár végére ahol csak lehet, lazítani fognak a szabályokon. Én biztosan kivárnék bármiféle tervezgetéssel addig, amíg nem tisztul a kép. És mivel nem tudhatjuk, hogy a rebesgetett második, őszi megbetegedés-hullám jön-e, bizony egzotikus, hosszabb utazásokról maximum álmodozok, de se repjegyet nem veszek, se szállást nem foglalok. 

Szóval mi marad? Elsősorban a bizonytalanság. Szerintem türelmesnek kell lenni. Nyár végén, ősszel meg lehet nézni, mik a lehetőségek, szóba jöhet-e az Adria, vagy esetleg repülős utak olyan helyekre, ahol stabilizálódott a helyzet. A drágább, kötöttebb programú utakat sem lehet kizárni, ha a szervező tud átütemezést garantálni, tekintettel a viszonyokra. Ez akár még némi felárat is megélhet. Vagy pedig olyan utak lehetnek most jók, ahol nem vagyunk hajón összezsúfolódva, hanem mondjuk partról, önállóan lehet búvárkodni. Van ilyen úti cél is azért.

A kérdés viszont országonként, régiónként eltérő lesz. A mi hazai szabályaink, a helyi szabályok, a légitársaságok módosult menetrendje mind figyelembe veendő, és persze azt sem tudjuk, a kinézett helyeken nem mentek-e tönkre hotelek, vagy egyáltalán milyen helyzetben vannak.

Sajnos a mi kedvtelésünk olyan, hogy hiába okoskodhatnék arról, részesítsük előnyben a hazai merülési lehetőségeket, ezek bizony nem nagyon csereszabatosak a tengerekkel. Ez tény és adottság. Ettől még lehet itthon búvárkodni, csak a Vörös-tengert nem fogják kiváltani a bányatavaink. 

Azaz mi marad? A reménykedés, hogy hamarosan minden sokkal jobbra fordul- de mivel élni, tervezni amúgy is optimistán lehet, tulajdonképpen nem is kellene nagyon változtatni a szemléletünkön. Bízzunk benne, hogy pár hónap múlva már javában lehet tervezni!