Big Blue Búvár Blog

A kedvtelési búvárok képzése nem vesz túlságosan sok időt igénybe, és valljuk be, nem is nagyon alapos. A legtöbb búvár a sok merüléssel, a tapasztalattal szerzi meg azt a tudást, ami után azt mondhatjuk rájuk, önálló, felelősen dönteni képes, bizonságosan merülő emberek.

Persze van más útja is a tudás elmélyítésének, ugyanis számtalan továbbképző tanfolyam közül lehet választani. Ezek közül az egyik legizgalmasabb, vagy akár úgy is mondhatjuk, legszebb, a mentőbúvári képzés. Itt közbe kell szúrjam, most a kedvtelési búvárok számára szervezett mentőbúvári tanfolyamról beszélek, ami nem egyenlő azzal, amit mondjuk a tűzoltóság hivatásosa megtanul- inkább egyfajta képességfejlesztés, munkavállalásra nem készít fel.

Ám ezen a tanfolyamon már vannak olyan feladatok, amelyek megoldása után a búvár büszke lehet önmagára, mert bizonyította magának, képes váratlan helyzetben jól reagálni. És a kulcs a váratlanság: megtanulhatjuk ellenőrzött körülmények között, hogy kell visszatenni egy leesett búvármaszkot, de az életben nem figyelmeztet senki arra, hogy bajba fogunk kerülni. Az egyszerűen csak megtörténik, és sok múlik rajta, hogy reagálunk.

Az alábbi videón az látható, egy mentőbúvár tanfolyamon hogy próbál izgalmasabb szituációba keverni egy tanulót az oktató. Elvonja a figyelmét, óvatosan elzárja a palackot a tanuló tudtán kívül, és a közelében maradva várja, hogy az mit fog tenni. Természetesen mindezt a biztonság kedvéért sekély vízben.

Az oktató ott van karnyújtásnyira, a búvár érzékeli a gondot, ám mégsem a tartalék légzőautomatát kéri, hanem azonnal a felszínre lövi magát. Ha ez nem ilyen sekély vízben van, hanem mélyebben, egy efféle pánik az életébe kerülhetett volna. Mit is mondhatnánk? Ezen a feladaton megbukott a tanuló, de legalább tanulhatott belőle, milyen az, amikor váratlan helyzettel szembesül, és hogy lehet arra rosszul reagálni. Erről szól a biztonságos búvárképzés- és ha neadjisten egyszer a valóságban történik egy baleset, már rutinnal felvértezve tudja megoldani. 

Búvárszemmel az egész videó nagyon tanulságos, és persze nem csak a tanuló szűrhet le belőle magának dolgokat, hanem a néző is. A mi hobbink általában nyugis és biztonságos, de nekünk nem arra felkészülni, amikor minden pompásan megy, hanem a ritkán előforduló problémás merülésekre. Mert lám, egy pillanat műve, és máris a pánik lesz úrrá a búváron...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Félelmetes, mennyien komolyan vették azt a kamu hírt, hogy egy japán bálnavadász hajóról menekülő halászok közül 16-ot téptek szét kardszárnyú delfinek- vagy ahogy szintén ismerik ezt az állatot, gyilkos bálnák. A hír alatti hozzászólók karmát és a sors igazságtételét emlegették, és fel sem merült bennük, hogy az egész egy nagy átverés.

Azért érdekes, hogy fel sem merült bennük, nem feltétlenül alakít ki pozitív képet a kedves tengeri emlősökről egy olyan eset, amikor azok egy csapatnyi tengerbe esett embert mészárolnak le. Pont arról szólnak a legendák, hogy a delfinek és bálnák nem támadnak emberekre, ehhez képest a véres gyilkolás még akkor is nehezen kimagyarázható, ha konkrétan bálnavadászokról lenne szó.

Nem mintha ezeknek a félelmetes, gyors ragadozóknak különösebb gondot okozna, hogy elintézzenek egy embert, vagy akár egy tucatot. Csak éppen a vadon élő kardszárnyú delfinek, bálnák sose támadnak csapatostól emberre, és persze ez így van jól.

Visszatérve a kamu hírre, én elhiszem, hogy nem örvendenek túl nagy népszerűségnek a japán bálnavadászok, de a felhőtlen örömkitörések a haláluk olvastán nekem kicsit erős reakció. Mennyiben nemesebb lett volna a sztori váratlan fordulata, ha a bálnák nem széttépik őket, hanem egyesével biztonságban partra viszik a vadászokat, és azok megjavulnak, sőt, a meghatott ország lemond a bálnaölésről? Ha már hoax az egész, lehetett volna ilyen is a cikk... De az emberek egy részének úgy látszik, ez nem fordult meg a fejében.

Pedig még a Sea Shepherd aktivistái se géppisztollyal felszerelkezve néznek szembe a bálnavadászokkal, sőt, igyekeznek hangsúlyozni, hogy nem akarnak emberéletet veszélyeztetni- a bálnák életét védik, de vért ontani eszükben sincs. Szóval a hír nyilván egy fricska lett volna a bálnavadászok felé, de az okos kommentelők is elgondolkodhatnak a saját reagálásukon. 

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A víz alatti eljegyzés megszervezése nem mindig olyan egyszerű feladat. Ha akad valami félreértés, a szó szoros értelmében homokszem kerülhet a gépezetbe...

Noha merülés közben már így is elég vizes volt, valószínűleg mégis sikerült ijedtében leizzadnia Alex Montgomerynek, miközben a barátnőjének szánt eljegyzési meglepetést. Ő és Laura Schuchle a University of Florida hallgatóiként találkoztak két évvel korábban, majd egymásba szerettek, búvárkodni is együtt kezdtek. Így aztán Alex számára kézenfekvő volt, hogy a közös kedvtelés űzése közben lesz frappáns a lánykérés. Emlékezetessé szerette volna tenni szerelme számára tenni a nagy napot, ám rendesen izgult előtte, nehogy valami gond adódjon.

Ám ehhez képest bizony közbejött egy pár apróság. Például Laura légzőautomatájával némi probléma akadt, nem igazán volt számára komfortos a búvárkodás. Ám sokkal nagyobb baj volt, amikor kiderült, az elrejtett ajándék nincs ott, ahol Alex kereste. Ő ugyanis édesapját kérte meg annak elrejtésére- a fiatalabb Montgomery úgy értette, pontosan a hajó alatt lesz a kis kincsesláda, az idősebb viszont 50 méterrel odébb tette le.

Alex egy idő után látta, hiába keresi a ládát, és felment a felszínre, megkérdezni a kedves papát, ugyan hol is lesz a meglepetés, mert a keresésnek korlátot szab a palackban levő levegő... Végül meglett a kis ládika, benne pedig a Laurának írott vers, amit a két búvár együtt olvasott el a mélyben- végül ott volt a nagy kérdés, hozzámegy-e a lány? Odalenn nem nagyon lehet beszélni, így aztán Laura lelkes bólogatással és egy öleléssel jelezte az igent- ezt hívják valószínűleg jogi szaknyelven ráutaló magatartásnak. Majd a gyűrű is előkerült, sikerrel zárult a különleges merülés.

Ám Alex valószínűleg nem sejti, az igazi neheze majd a felszínen jön a közös életnek...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Az utóbbi napok egyik legkomolytalanabbnak tűnő híre az volt számomra, hogy Észak-Koreában egy különleges várost építenének fel Vonszanban, kifejezetten a turisták számára- mint utánanéztem, ez a sztori már jó egy éve kering. Ám nekem kifejezetten érdekes az a részlet, hogy a komplexumban még egy víz alatti hotel is helyet kapna- megvallom, az ötlet körülbelül annyira tűnt reálisnak, mint a Magyarországra búvároknak szánt mélymedencék és búvárhotelek.

Lássuk, milyen "kisebb" akadályokkal kéne megküzdeni a zártságáról ismert kommunista diktatúrának, ha sikeres idegenforgalmi fejlesztéseket akarnak tető alá hozni. Először is be kellene engedni a külföldieket, ami most még enyhén szólva sem megy zökkenőmentesen. Szenzációszámba megy, ha valaki rögzíteni tud 2-3 percnyi amatőr felvételt az országban, amin különösebben semmi érdekes nincs, csak üres utcák, a diktátor képei, meg a turistákat kísérgető rendőrök. Ehhez képest nehéz elképzelni a pénzes nyaralók tömegét, akiket hadosztálynyi titkosrendőr figyel.

Természetesen nincs túl sok nemzetközi repülőjárat se ennek köszönhetően, senki nem nagyon tervez nyaralást Kim Dzsong Un birodalmába. Bár ő hangzatos nyilatkozatokat tesz, és nyilván újabb remek megtekintéses mémek alanya lehetne, amikor az építkezéseket szemléli, nehéz elképzelni, mivel tudnák vonzóvá tenni az országot. A felduzzasztott hadsereg, az atomfegyver és a nyomor nem a legjobb hívószavak egy reklámkampány esetén.

Ráadásul nehéz elképzelni, hogy az országban rendelkezésre áll a tudás, az alapanyag és a pénz egy igazi luxusszínvonalú nyaralóhely felépítéséhez. Tudjuk, a nemzetközi piacon ez az olyan országok játszótere, mint Dubaj- a lóvé nem számít, ha úgy vélik, még több pénzt hoz a befektetés. És a nagy tervek bizony még ott sem feltétlenül azt az eredményt hozták, amit megálmodtak!

A víz alatti hotelek egyébként viszonylag újdonságnak számítanak az idegenforgalomban, egyelőre drága ilyet felépíteni, drágán lehet bennük megszállni, és nem is túl nagyok. A technológia ma még nem áll ott, hogy óriási méretekben költséghatékonyan valósítsák meg őket a világ minden sarkában. A most létező kicsi víz alatti szállodákat is olyan nagy pénzekért építették meg, hogy nyilván a beruházó kétszer is meggondolja, mielőtt ilyet akarna felhúzni.

Persze van, aki szerint ez a hotel pont ideális Észak-Korea számára, mert innen a nyaralók nem tudnának csak úgy elszökdösni, hogy ellenőrizetlen túrákat tegyenek az országban. Kivéve, ha a búvárkodás is a program része, mert akkor a víz alatt észrevétlenül a partra tudnak úszni, akkor nagyon is el tudnak tűnni a kíváncsi szemek elől. Igaz, némileg feltűnő lenne egy nyugati turista búvárruhában mászkálva... De nyilván ilyen esetekre kiképeznének néhány rendőrt arra is, hogy a víz alatt tartsák szemmel a vendégeket- igazi felhőtlen nyaralás lenne, merülés közben egy csapat szigonypuskás "biztonsági emberrel" körülvéve.

Szóval ha egy búvár belefut ebbe a hírbe, azért még ne kezdjen el repjegyekre vadászni az interneten. Bizonyára érdekes a víz alatti világ Észak-Koreában, sőt, még az is lehet, egy mesterséges trópusi környezetbe álmodják bele a tervezett víz alatti hotelt, de én az elkövetkezendő búvártúráimat inkább máshova képzelem. És nem csak azért, mert nem hiszek benne, hogy felépül. Egyszerűen nem kívánom Kim Dzsong Un szekerét tolni...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A fogságban tartott tengeri emlősök sanyarú sorsával még mindig kevesen vannak tisztában. Noha a delfináriumok védői szerint az állatok jó körülmények között élnek, a vendégek pedig úgy gondolják, nekik boldogság ugrálni az idomárok jelére, a valóság kicsit összetettebb.

Arról, hogy mi folyik egy ilyen intézményben, ritkán szivárog ki információ. A veszélyes, nagyobb testű állatokkal akkor kezdenek el foglalkozni, amikor baleset történik, például egy idomár életét veszti. Az állatok egyáltalán nem mindig békések, egy Tilikum nevű kardszárnyú delfin három halálesetnél is jelen volt. Először egy, a medencébe ugró gondozót nem engedtek a felszínre két másik orkával, és a fiatal nő meg is fulladt. A második alkalommal a delfináriumban elrejtőző, és titokban az orkához beugró férfi élettelen testét találták meg. A harmadik alkalommal pedig ismét egy idomár volt az áldozat, aki már évek óta dolgozott Tilikummal, de egy show után az állat többek szeme láttára a vízbe rántotta, és a nőt már nem sikerült megmenteni.

Ezek az esetek vitákat kavarnak, beszélnek róluk, felvetik a kérdést, miért vadulhatnak meg a fogságban tartott tengeri emlősök, amik a természetben ritkán támadnak. Ám azokat a titkokat kevésbé hozzák nyilvánosságra, mivel is jár a delfinek bezártsága.

A napokban arról olvastam, hogy egy korábbi gondozó elmondta, milyen trükkel hozták előadásra alkalmas állapotba a kardszárnyú delfineket. Bekenték őket vastagon napvédő krémmel, ami cink-oxidot tartalmazott, és így takarták el az állatok testén levő sebeket. A delfinek a természetben mélyebbre húzódva elkerülhetik azt, hogy folyamatosan égesse őket a nap, de a medencékben ez egyszerűen lehetetlen. Bőrük lehámlik, leég, de ezzel a trükkel élve a nézők ebből semmit nem vesznek észre.

Nagy árat fizetnek tehát ezek a lények azért, hogy a showműsorra jegyet váltó turisták jól szórakozzanak. Egy-egy ilyen hír után egyetlen delfináriumot sem zárnak be, de nekünk mindig eszünkbe juthat, amikor a nyaralási programot tervezik, beiktassanak-e ilyen intézményt a programba.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Az egyik legegyszerűbbnek tűnő búvármunka a legveszélyesebbek közé tartozik: a golfpályák tavaiban elveszett labdákat kereső emberekre nem ritkán támadnak aligátorok. Természetesen erre ott van esély, ahol élnek ilyen ragadozók, tehát Floridából érkeznek a leggyakrabban ilyen hírek.

Pech, hogy a golfot is arrafele űzik nagy számban, ráadásul a sok amatőr labdái igen gyakran kötnek ki a tavakban. (Állítólag több millió nyugdíjas golfozik Floridában, sejthető, mennyi labdáról beszélünk...) Nyilván azt onnan egy golfozó nem tudja kiszedni, egy búvár viszont rövid idő alatt összeszed egy zsákkal. Nem kell mélyre menni, nincs áramlás, csak gyűjtögeti a labdákat, amit némi tisztogatás után újra eladnak. Maga az újrahasznosítás! Igaz, egy labdán a nyereség csak kicsi, de itt egy-egy búvár esetén több száz darabról beszélünk, és úgy már azért nem rossz üzlet ez.

A boldogságba csak az piszkít bele egy kicsit, hogy az időnként a tavakban ólálkodó aligátorok figyelmét felkeltik a víz mélyén dolgozók. Pár napja például a Bonaventure Country Club egyik tavában támadott egy búvárra egy ragadozó, és súlyos sebeket ejtett a bal karján. Stephen Martinezt kórházban kellett ápolni, de ő nem akar felhagyni a veszélyes foglalkozással. Miért is tenné? Nem először harapta meg aligátor... 2006-ban hasonló balesete volt, és akkor is folytatta ezt a munkát.

Akadtak viszont nála kevésbé szerencsések (már amennyiben mázlinak mondható az, hogy valakit kétszer is megharap egy aligátor, de mind a kettőt túléli), akik súlyosabban megsérültek. Meglepő módon egyébként a golflabda-keresés egyáltalán nem veszélytelen búvármunka az aligátoroktól függetlenül se, szinte minden évben életét veszti valaki. Ha hibás a felszerelés, valami egészségügyi probléma adódik, netán a rossz látótávolságú vízben zsinegbe gabalyodik a búvár, akkor nagy bajba kerülhet, ugyanis ők jellemzően egyedül dolgoznak.

És még ebbe az üzletágba is beszivárgott a bűnözés! Egy búvár például a pálya tulajdonosának tudtán kívül amurokat telepített a tavakba- a falánk növényevők ugyanis megettek mindent a fenéken, így sokkal könnyebb lett a labdák keresése. Ám ilyen halakat telepíteni tilos az Egyesült Államokban, rendesen meg is büntették a trükkös labdagyűjtőt.

Máskor pedig azért járnak pórul az engedéllyel dolgozó búvárok, mert gyakorlatilag kilopják előlük a labdákat a tavakból. Az éj leple alatt a pályára belopózó tolvajok gyorsan összeszednek amit bírnak, és aztán villámgyorsan eltűnnek. A labdáknak nincs sorozatszáma, sose derül ki, honnan szerezte valaki a piacra dobott használt labdáit.

Szóval a golflabda-búvárok elsőre dögunalmasnak gondolt életében jelen van a veszély, a nagy üzlet lehetősége és esetenként még a törvényszegés is. Van, aki ezek miatt hamar felhagy az ilyen munkával, más viszont meglepő módon élvezi és hosszú időn át kitart foglalkozása mellett. A szakma egyik nagy öregje 75 évesen, merülés közben vesztette életét, pedig több évtizedes rutinja volt, és a veszélyekkel is tisztában lehetett, hiszen saját fia is ilyen munkát végezve halt meg. Mégsem tudott felhagyni a golftavak mélyén búvárkodással, ami végül a végzete lett. Ezt neveik elhivatottságnak?...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A nyílt tengeren felbukkanó delfin nem a barátságos Flipper, hanem egy erős, gyors, intelligens ragadozó. És beleavatkozni a vadon élő állatok táplálkozásába nem csak hibás, de sok helyen törvénytelen is.

Az Egyesült Államok az egyik ország, ahol tiltják a delfinek etetést, már 1972(!) óta. A National Oceanic and Atmospheric Administration (NOAA) most ismét arra hívja fel a figyelmet, hogy nem lenne szabadna ilyet tenni, de páran még mindig figyelmen kívül hagyják a tiltást.

Egy szakember rámutatott, nagyon is jó oka van annak, amiért nem engedélyezett a delfinek etetése. Ezek okos emlősök, gyorsan tanulnak, megszokják, hogy a hajókról könnyen, gyorsan szerezhetnek maguknak ennivalót. Ám így gyakorlatilag vadászat helyett rászóknak a koldulásra, és megváltozik a természetes viselkedésük. Miközben az emberek azt hiszik, jót tesznek az etetéssel, kapcsolatot építenek a kedves delfinekkel, a valóságban nagyon is sok kárt tehetnek. Ahogy egy illetékes fogalmaz: "a szeretetükkel ölik meg a delfineket".

Mondani sem kell, mekkora baj lehet abból, ha egy vadon élő állat az élelemszerzés természetes módját kezdi elfelejteni. Ami még rosszabb, ha teljesen hozzászoknak ahhoz, hogy a hajóról kapnak enni az emberektől, egy idő után agresszívan fogják követelni a jussukat, már szó sem lesz barátkozásról. A fiatal delfinek pedig az idősebbektől tanulnak, és amelyik úgy nő fel, hogy a hajóknál kell koldulni, az vadászni már nem is fog tudni. Az állatok némelyike már úgy viselkedik, mint a fogságban élő fajtársaik, hiszen ugyanúgy kérik az ennivalót. A halászok is arra panaszkodnak, hogy a delfinek már nem félnek a hajóiktól, egészen közel merészkednek, hogy halat kolduljanak.

A hatóságok természetesen szigorúan büntetik az elcsípett szabályszegőket, de nagyon nehéz minden magánembert elkapni, vagy ha nem is megbüntetni őket, elmagyarázni nekik, miért okoznak kárt a jószándékúnak gondolt etetéssel. Ezért próbálják közleményekkel tájékoztatni az embereket, de valljuk be, nagyon nehéz elfordítani a fejünket, amikor egy vidámnak tűnő delfin feltűnik a hajótól karnyújtásnyira, és "barátkozni akar". De ez a történet egészen másról szól...

Soha ne feledjük, ezek az állatok, bármennyire intelligensek, elsődleges céljuk a létfenntartás. Az emberben általában nem barátot, játszótársat látnak, hanem egy lényt, aki rendszeresen eteti őket. Ám ez mindig a mi hibánk! Ha nem kapnának finom falatokat, akkor nem viselkednének úgy, ahogy. Igaz, nem mennének annyira közel a hajóhoz, nem lehetne őket megsimogatni. De egy vadállattól elvárni azt, hogy természetes ösztöneivel ellentétes módon viselkedjen, bizalmaskodjon, eleve nagy hiba. Nyilván minket meg a Flipperhez hasonló filmek rontottak el, de ha már olyan nagyra vagyunk az ember intelligenciájával, talán jó lenne ráébredni, mi a különbség valóság és mese között, és ezt észben tartva próbáljuk megfigyelni a delfineket is, a többi állatot is...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A híres búvárfilmet idézi az, ahogy két török szabadtüdős búvár hölgy egymás rekordját múlta felül a napokban.

Bizonyára sokan ismerik A nagy kékség (Le grand bleu) című francia filmet, ami két, egy levegővel mélységi merülési rekordra törő búvár rivalizálását állítja a központba- és még sok minden mást is. A filmnek volt annyi valós alapja, hogy egy olasz és egy francia búvár uralta egy időben a szabadtüdős búvárkodás világát, és egymás csúcsait múlták felül.

De ez a fajta nemes versengés nem példátlan ebben a sportágban. A törökök, közülük is elsősorban a hölgyek a világ élvonalába tartoznak a szabadtüdős merülésben. Az utóbbi években többük neve vált ismertté ebben a sportágban, és most újabb rekordjaik kapcsán hallhatunk róluk.

Derya Can pár napja hajtott végre egy fantasztikus merülést Variable Weight kategóriában. Ebben a versenyszámban a búvárt egy nehéz szán húzza a mélybe, ahonnan saját erejéből, a kötélen húzva magát kell a felszínre jutnia. Ezeknél a merüléseknél se maszkot, se uszonyt nem viselnek a búvárok, így még különlegesebb, hogy 90 méterre tűzték ki a célt!

A sikeres felszínre érés után a búvárnak még válaszolnia kell a versenybírók kérdéseire is, mert aki ekkor elájul vagy kába, annak eredményét nem hitelesítik. Derya szabályos rekordot ért el, és a CMAS által számon tartott csúcs ettől a naptól ez a bizonyos 90 méter lett. 

Ám a rekord csak pár napot ért meg, mert kicsivel később a szintén török Sahika Ercümen 91 méterre jutott ugyanebben a kategóriában. A merülésről készült videón látható, hogy itt is szabályosan zajlott minden (egyébként a két film remek képet ad arról, mennyire más ez a merülés, mint amikor valaki egy levegővel lebukik pár méterre nézelődni). Derya nagyon sportszerű módon rögvest gratulált honfitársnőjének a sikeres csúcsjavításért, de gyanítom, közben már azt tervezi, hogy hódíthatja vissza a rekordot.

Ki tudja, egyszer talán egy filmesnek ihletet ad majd a két csinos török búvárlány versengése a rekordért. Ám még egy plusz szálat beleszőhet a sztoriba: ennél ért már el hölgy jobb eredményt ebben a számban! Az orosz Natalja Molcsanova jóval 100 méternél mélyebbre ereszkedett, de nem a CMAS égisze alatt versenyezve, így az ő rekordját csak a saját búvárszövetsége jegyzi. Ettől persze a törökök teljesítménye még nagyszerű, de azért a külső szemlélő számára furcsa, hogy még a maroknyi versenyzőről szóló szabadtüdős csúcsdöntögetés esetén is szekértáborokba tömörülnek a legjobbak...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A sokmilliónyi szardíniából álló halraj olyan a tenger ragadozói számára, mint a terített asztal, nyüzsögnek is a cápák, delfinek május és július között Dél-Afrika keleti partjainál.

A helyiek által sardine run-nak nevezett halvándorlás pontos okait még nem ismerik, és akadnak olyan évek, amikor teljesen el is marad. Ám amikor a szardíniák nagy rajba tömörülve úsznak, akkor valóban óriási halrajról van szó: akár hét kilométer hosszú és másfél kilométer széles is lehet, így könnyedén észrevehető repülőgépekről is.

A szardíniák kedvelt csemegéi a ragadozóknak. A közönséges delfinek és a palackorrú delfinek stratégiája az, hogy 10-20 méter átmérőjű gömbökbe terelik a szardíniák egy csoportját, és abból falatoznak. A halakat gyakorlatilag 10 perc alatt felfalják, ugyanis a delfinek mellett többféle cápa, tonhalak, makrélák és még tengeri madarak is csatlakoznak a vadászathoz. Az sem ritka, hogy a környéken úszó bálnákat is meg lehet figyelni a víz alatt.

A roppant látványos halraj és az azt folyamatosan kergető ragadozók nagyszerű témának számítanak a víz alatti fotósok és videósok számára. A búvárok az egész világból érkeznek ebben az időszakban, de itt merülni kicsit sem könnyű. A nyílt tengeren kis csónakból ugranak a vízbe, majd oda másznak vissza, néha tájékozódni sem könnyű a rengeteg szardínia között, és bármelyik pillanatban felbukkanhat egy prédára vágyó cápa tágra nyitott szája a búvárok előtt. 

Ám sokak szerint így is megéri az élmény, akár sikerül jó fotót készíteni, akár nem. Ritka, hogy ennyi különleges élőlény nyüzsög egyetlen helyen, karnyújtásnyira a búvároktól, akik jelenléte egyáltalán nem érdekli őket a vadászat közben.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Martha Loates már nem aggódik: "90 éves vagyok, mitől féljek?" A búvárkodást életében először kipróbáló amerikai hölgy egy denveri akváriumban merült alá profi kísérettel. Akkor épp sellő-show volt az intézményben, de a fotósok és a turisták nem a csinos lányokra figyeltek, hanem a nyugdíjas búvárra. Ő nem értette, minek ez a felhajtás, hiszen csak kipróbálta a merülést...

Mondani sem kell, a Denver Downtown Aquarium búvárkodó vendégei között még soha nem volt Marthánál idősebb. És máshol is jól emlékeznek rá, hiszen az utóbbi években például kipróbálta az ejtőernyős ugrást, méghozzá születésnapjára lepte meg magát ezzel az élménnyel. De más kalandokba is bátran belevágott, hiszen szeretné kiélvezni még ezeket az éveket.

Egy nyugdíjasotthon lakójaként sok idős emberrel van körülvéve, de Martha úgy fogalmaz, ez nem jelent semmit: "Aki ott él, az még él. Nem azért mentek oda, hogy meghaljanak, hanem azért, hogy éljenek!" Ő maga sem számított rá, hogy 90 éves korában még élni fog és lehetősége lesz ilyen élményeket szerezni. Ám ha már megérte ezt a szép kort, akkor nem hagy ki semmit, mert ahogy ő fogalmaz, ennyi idősen már máshogy tekint az életre. Nyilván ezért nem volt ijedt a merülés előtt se, neki ebben a korban minden ajándék, bárhogy is alakul a kaland. És ezen a helyen biztosra is lehetett menni, hiszen a sok hal mellett ráját, teknőst is közvetlen közelről csodálhatott meg Martha.

Az persze nem gyakori, hogy valaki az ő korában búvárkodik, az pedig főleg nem, hogy aktívan. De a hatvanas-hetvenes éveikben járók körében ez nem akkora szám manapság, hiszen aki tisztában van a saját fizikai korlátaival, tudja, milyen merüléseket szeret, az biztonsággal búvárkodhat. Nem kell mélyre menni, nem kell áramlással szemben úszni, csak élvezni kell a lebegést a tenger színpompás élőlényei közt. A merülés igazán kortalan kedvtelés, Martha Loats szerencséjére- no meg a mienkre.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!