Big Blue Búvár Blog

Egy hivatásos merülésvezetőként dolgozó búvár lelőtt egy védett sasráját a Mariana-szigetek egyik tagjánál- hat hónapig fog miatta ülni.

A kínai nemzetiségű búvár egy helyi cég alkalmazásában volt. Saipan sziget mellett az Eagle Ray City nevű helyen merült csoportjával, amikor szigonypuskával lelőtt egyet a névadó sasráják közül. A közel egy méteres állatot a felszínre vitte, állítólag ekkor szólt már a vendégeknek, hogy a tetemet nem kellene fotózni, mert sasráját elejteni illegális.

Ám egy kép mégis megjelent egy közösségi oldalon, és nem sokkal később el is indult az eljárás a búvár ellen. Ő azzal védekezett, hogy nem tudta, szabálytalan sasráját kifogni, de ezt a bíróság nem hitte el neki- és nagyon furcsa is lenne, ha egy öt éve ezekben a vizekben dolgozó ember nem tudna a védelemről, ráadásul az a tanúvallomás is ellene szólt, ami a hajó fedélzetén történtekről számolt be.

Az ügyész a legszigorúbb, hat hónapos börtönbüntetés kiszabását kérte, és a bíró az ő véleményével azonosult, a büntetést pedig nem függesztette fel, és nem lehet csökkenteni sem. Az ítéletében rámutatott, hogy a szigetek szempontjából mekkora jelentősége van a tengerre épülő ökoturizmusnak, és minden, ami nem csak valós, de erkölcsi kárt is okoz, rossz hatással van erre. Ráadásul komoly súlyosbító következmény, hogy a búvár hivatásosként példát mutat azoknak a vendégeknek, akikkel együtt merül, és a szigonypuskával lövöldözést nem kellene a turistáknak eltanulnia. A kínai búvárnak azzal is szembe kell néznie, hogy a börtönbüntetés letöltése után ki is utasítják, nagyon nagy árat fizetett tehát a rájáért.

Ilyenkor nyilván van akiben felmerül, nem volt-e túlságosan szigorú a bíróság? Nos, egyrészt a bíró a törvények által megszabott keretek között maradt, és ha a törvényhozók annak idején úgy döntöttek, a védett állatok elejtését ennyire keményen lehet büntetni, akkor nincs miről beszélni. Számomra pont az a furcsa, amikor nyilvánvaló állatkínzási ügyekben hoz enyhe ítéletet egy bíróság. Papíron szigorú a törvény, de aztán valahogy mintha "csak egy állat" felkiáltással megússza egy ejnye-bejnyével egy jogsértő.

A bíróság a Mariana-szigeteken ezzel szemben viszont üzent. Egyértelművé tették, hogy az ország számára a tenger milyen kiemelt fontosságú, hogy a védelmet komolyan veszik, és főleg azt demonstrálták, a tengerből élők, a tengeren dolgozók végképp nem hághatják át a szabályokat. Az ítéletben rámutatott a bíró, a búvár nem volt életveszélyben, nem támadott rá a rája, és nem is az éhhalál elkerülése miatt lőtte ki- valamiféle különlegességgel akart szolgálni a vendégeknek, de nagyon rossz módját választotta a "szórakoztatásuknak".

A nyaralásukra sok pénzt áldozó búvárok ugyanis ilyen cselekedetekkel szembesülve valamit mindenképpen reagálni fognak, senkit nem hagy hidegen, amikor a szeme láttára ejtenek el egy különleges élőlényt. Lesznek, akiket a rossz példa arra bátorít, hogy ők is megpróbáljanak így trófeát gyűjteni, tehát egyetlen rája elejtését több másik példány pusztulása követhet. Bár ez nyilván a búvárok kisebb részénél fordulhat elő, kizárni nem lehet.

A többség viszont nyilván felháborodik, amikor egy értelmetlen, ráadásul szabályszegő pusztítással szembesül. Ők esetleg lemondják a további merüléseiket, lehet, soha nem térnek vissza a Mariana-szigetekre, és barátaiknak is azt mondják, "csak akkor utazzatok oda, ha látni szeretnétek, amint a víz alatt, a szemetek láttára lőnek ki csodálatos állatokat". Nos, ez nagyon kevés embernek csinál kedvet- és akiknek meg igen, azok jobban tennék, ha inkább otthon maradnának.

Ez mind része egy ilyen ítéletnek. És biztos vagyok benne, van olyan, aki nem akar fél évet börtönben tölteni egy rája elejtéséért. A visszatartó erő tehát meglesz, és más helyeken pont ugyanígy lenne ilyen hatása annak, ha az állatokat megilletné a valós törvényi védelem. Ha pont a Mariana-szigetektől kell példát vennünk, akkor legyen úgy.

Az alábbi videók is ezen a bizonyos merülőhelyen készültek, és látható, milyen elegáns, méltóságteljes állatokról van szó. Belegondolok abba, ki akar közülük egyet kilőni, és kinek okoz örömet a vérző, vergődő sasráját látni- és máris teljesen indokolt a bíróság elrettentésnek szánt szigora.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is! 

A brit búvárszövetség elnökségét a közelmúltban elvállaló Vilmos herceg medencében merült a szerencsés klubtagokkal. A nyilvános rendezvény keretén belül az új elnök hivatalos beiktatására is sor került.

Vilmos előtt apja, Károly és nagyapja, Fülöp is állt a British Sub-Aqua Club (BSAC) élén, előbbi négy évtizeden át. A szervezet mostani rendezvényén az első számú trónörökös, Károly is ott volt, akinek fiatalkori fürdőgatyás képein még viccelődtek is. Ám természetesen ezen ő nem sértődött meg, hiszen búvárok között volt, ahol kötetlen a hangulat. Károly pár szót szólt a saját búvárkalandjairól, aztán az új elnök, Vilmos vette át a főszerepet.

Mi más módja lehetne annak, hogy egy búvárszervezet újdonsült vezetője nyilvánosan bemutatkozzon a tagság előtt, mint egy jó hangulatú közös merülés? Vilmos ügyesen mozog a vízben, és ezt demonstrálta is, amikor gyerekekkel sznorkelezett, majd néhány szerencsés klubtaggal készülékkel merült. Egy medencében búvárkodni nem feltétlenül akkora kaland, de ha a merülőtárs az angol királyi trón várományosa, máris van miért beírni a búvárnaplóba...

Vilmos elmesélte az egybegyűlteknek, hogy felesége, Kate Middleton is BSAC-tag, és bízik benne, fia, György is merülni fog majd egyszer. Most még nem nagy barátja a fürdetésnek a királyi sarj, de talán ha maszkot és sznorit kap, megszereti majd a vizet is, fejezte ki reményét Vilmos herceg.

Csak ismételni tudom magam, egészen más rangja, megbecsülése van a búvárkodásnak az Egyesült Királyságban, ahol a királyi család is aktívan részt vesz ennek a kedvtelésnek a népszerűsítésében. És persze rajtuk kívül is vannak a civil életben magas pozíciót betöltő búvárok...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A Bahamákra az adrenalinfüggő búvárok a cápák kedvéért utaznak, ám vannak, akik más kihívásokat keresnek a felszín alatt. Nem feltétlenül közismert, hogy nem csak Mexikóban vannak fantasztikusan tiszta vízű barlangok a Karib-térségben, ilyen helyekkel büszkélkedhetnek más országok is.

A búvárokra különleges élmény vár, amikor csodálatos cseppkövek között úszhatnak. Bizonyára sokakat meglep, hogy alakulhat ki cseppkő egy vízzel telt barlangban? Nos, a válasz az, hogy olyan időszakban, amikor ott még nincs víz. A Bahamák cseppkőbarlangjai a jégkorszakban alakultak ki, amikor jóval alacsonyabb volt a tengerek vízszintje. Aztán szép lassan a víz meghódította ezeket a barlangokat, és ma már csak a búvárok nézhetik meg ezeket a különleges cseppköveket.

Természetesen a búvárok ilyen helyeken nagyon ügyelnek rá, nehogy véletlenül letörjenek egy cseppkövet, mert egy ilyen rongálás soha nem állítható helyre.

És ezzel még nincs vége az érdekességeknek! A barlangok, amik annak idején nem voltak feltöltve vízzel, élőlényeknek adtak otthont, amiknek most megtalálhatóak a maradványaik a mélyben. Sokat elárulnak ezek a Bahamák múltbéli viszonyairól a szakértők számára. Ám a barlangi búvárkodás veszélyes, és ezért észnél kell lenni annak, aki nem szeretné, hogy az ő csontjai is a mélyben nyugodjanak...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Itt a nyaralás, sokan életükben először a víz alá merészkednek, de nem egy teljes búvártanfolyamot elvégezve, hanem csak úgy próbaképpen. Az ő kedvükért írtam egy kis gyors összefoglalást, ami segítheti az eligazodást a próbamerülések (avagy intrómerülések) világában.

Az első szabály: csak az merüljön, aki tényleg szeretné azt kipróbálni. Nem kell búvárkodni annak, aki fél a víztől vagy attól, ha víz alá kerül a feje, aki undorodik a halaktól, és persze annak sem javasolnám, aki egyáltalán nem tud úszni. A búvárkodás kikapcsolódás, élmény, de csak annak, aki azt képes élvezni. Láttam már embert, aki eleinte tartózkodott, később beleszeretett a merülésbe, de sokkal több unszolt feleséget, apukát, aki háromszor merült: először, utoljára és soha többé.

Szóval aki nagyon idegenkedik, de mégis érdekli az, milyen lehet a víz alá pillantani, az sekély vízben is megteheti ezt egy búvármaszkkal, a felszínen lebegve. Semmi baja nem lehet, és így is láthat pár érdekességet. Én ezt a felszínről nézelődést, az ún. sznorkelezést vagy légzőcsöves búvárkodást annak is ajánlom, aki szeretne valamikor befizetni egy próbamerülésre, mert egy picit kipróbálhatja az érzést. Akár ennyi is elég lehet ahhoz, hogy túllendüljön a kezdeti tartózkodáson, de annak, aki még mókából sem viselt búvármaszkot, nagy ugrás a teljes felszerelés, a palack, a több méteres mélység.

Ha megvan a nagy elhatározás, akkor el kell dönteni, hol akarja az ember kipróbálni a búvárkodást. Azt jó tudni, hogy a merülésnek kis mélységben is megvannak a szabályai (gondoljunk példaként az autóvezetésre, mehetünk 10 vagy 130 km/óra sebességgel, a gáz meg a fék pont ugyanarra szolgálnak), és ezért a próbamerüléseket is csak képzett búvároktatók bonyolíthatják.

Persze láttam én már olyat, hogy egy búvár az érdeklődő családtagnak ad egy búvármaszkot, átadja a tartalék reduktort, és aztán fél méteres "sekélységbe" leviszi kézenfogva őt. Bevallom őszintén, ennek se sok veszélyét látom, amíg ilyen mélységben maradnak ahol felállva mind a kettejüknek kinn a feje vízből. De én igazán nem javaslom ezt a megoldást, főleg azért, mert az ember hajlamos azt mondani magában, megy ez már jól megy, úszhatunk kicsit tovább, kicsit mélyebbre, aztán ha 3-4 méteren akármiért jön a pánik, abból nagy baj lehet.

Egy képzett búvároktató ugyanis fel van készítve arra, hogy a kezdő megijed, valamire rosszul reagál, és ki tudja őt ilyen helyzetből menteni. Az a dolga, hogy ezt megoldja, mellette lehet biztonságban az, aki még csak ismerkedik a merüléssel. Szóval aki a tengerpart mellett csöppen bele a próbamerülésbe, próbáljon profi búvárbázisra menni, ahol profi oktatók irányítják az első uszonycsapásait. Tudom, a kirándulásszervezők mindig azt mondják, a bázis hibátlan, de hozzá kell tennem, nekik is érdekük, hogy megbízható, jó helyre vigyék a vendéget, mert ha baj történik, akkor komoly perekkel kellene számolniuk.

Azt a kezdő úgysem tudja ellenőrizni, hogy az ember akivel találkozik milyen hivatásos búvár, de bízzunk az érzéseinkben: egy szimpatikus oktató, a falon levő, képesítést, minősítést igazoló oklevelek, egy rendezett, tiszta búvárbázis, nem szakadt, nem ócska búvárfelszerelésekkel teli tároló, egy szép hajó alapvetően azt jelzik, jó helyre kerültünk. Ha valami nagyon nem tetszik, mondjuk egy sufnit látunk, leharcolt cuccokkal, és semmilyen általunk érthető nyelven nem beszélő búvárral, nem kötelező merülni. Az világos, hogy a nyaralás a kalandról is szól, na de milyen áron!...

Ha már a nyelv szóba került: még a próbamerülők számára is kell egy rövid fejtágítást tartani az alapszabályokról. Ha nem értjük, amit mondanak, esetleg pont az ellenkezőjét csináljuk, mint kellene, az veszélyes is lehet. Ha nem mennek az idegen nyelvek, keressünk magyar búvárbázist, búvároktatót, találunk ilyet Egyiptomtól Horvátországig, Máltától Mexikóig. Amennyiben már jóelőre eldöntöttük, hogy a nyaraláson ki akarjuk próbálni a búvárkodást, akkor elutazás előtt lehet ehhez oktatót keresni, rajta keresztül a merülést megszervezni, és így akár teljesen ki is iktatható a képből a túraszervező. Nem mintha velük baj lenne, de amikor mi tartjuk kézben a szervezést, akkor pontosan tudhatjuk, mit intéztünk. De általában az utazási irodákkal külföldre menők is megbízhatnak a telepített idegenvezetőkben, mert azok nyilván igyekeznek az igényeinknek megfelelő partnerhez irányítani, magyar búvárbázisra például.

Visszatérve a rövidke elméleti alapozáshoz: ahol azt mondják, arra nincs semmi szükség, ott gyanakodjunk. Igenis kell tisztázni néhány alapvető dolgot, az életünk múlhat rajta, ne fogadjuk el azt a megoldást, hogy csak a víz alá akarnak nyomni miközben azt se tudjuk, hova megyünk, mi van rajtunk, hogy kell jeleznünk ha bajunk van. Figyeljük azt is, milyen helyen lesz a merülés, mert a teljesen kezdő próbamerüléséhez tökéletesen elegendő 3-4-5 méter is, számára így is nagyon új lesz az élmény. Nem jó, ha nagyobb csoportokat vezet kezdőkből egy oktató. Nyilván egy próbamerülő-egy oktató felállás lenne a legbiztonságosabb, de még kezdő is rendben van egy párban egy oktatóval. Persze lehetnek speciális helyzetek amikor többen lehetnek, például ha nagyon védett, sekély vízben van az a merülés, de ha lehet, olyan bázist keressünk, ahol személyre szólóbb a próbamerülés szervezése.

Kell-e saját felszerelés? Nos, a strandon vett olcsó kis "búvárszemüveget és békatalpat" inkább felejtsük el, ha valódi merülésre készülünk. A bázison adnak olyan felszerelést, ami megbízható, és persze segítenek abban is, hogy megfelelő méretűt válasszon az első merüléshez az újonc. Aki teljesen kezdő, az választani sem tud, hiszen nem tudja azt, mire kell figyelnie. Itthon el lehet menni egy búvárszakboltba, és vannak is olyan helyek szép számmal, ahol szakértő módon segítenek a választásban, de a jó felszerelés soha nem igazán olcsó, és ha később kiderül, nem is annyira tetszik a búvárkodás, akkor csak porosodni fog a szekrény mélyén a drága maszk és uszony. A másik fele a történetnek az, hogy ki lehet használni ezeket palack nélkül is, felszíni nézelődésnél. Konklúzió nincs, kinek ez, kinek az a megoldás a jó, de ha valaki bizonytalan, inkább ne költsön előre semmire.

Aki jó bázisra kerül, nincs is előre teljesen beijedve, próbál nyitott lenni az új kalandra, azt semmiféle baj nem érheti próbamerülés során. Így ha valakinek valami gondja akad, nem kell azonnal feladni, el kell magyarázni az oktatónak, mi nem tetszik, és ő biztos tud segíteni. A legtöbb gondra az a jellemző, hogy kis odafigyeléssel, koncentrációval leküzdhetők, szinte bárki élvezheti a búvárkodást- ám páran akadnak, akiknek ilyen-olyan okokból nem lehetséges a merülés. Ha valami fáj, nagyon nem jó, többszöri próbálkozás után is, akkor inkább fel kell menni a felszínre, nem szabad a merülésbe belesérülni.

Úgy általában pedig próbáljuk élvezni a búvárkodást. Miután kicsit megszoktuk a merülés érzését, nézzünk szét, hátha látunk pár halat, apró élőlényt. Mindig óvatosan mozogjunk, sose akarjunk semmihez hozzáérni, mert megsérülhetünk mi is, az élőlények is. Gyorsan elrepül az a pár perc a próbamerülésen, és ha tetszett, akár víz alá mehetünk újra- de mindig profi kíséretében vállalkozunk ilyenre, amíg tanfolyamot nem végzünk. Mert egy idő után úgyis eljöhet az a pont, amikor az ember szeretne önállóbb lenni, ennek pedig a további tanulás az útja.

Az viszont már egy másik történet...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Olvastam a hírt arról, hogy Split és Brac sziget között felfedeztek egy olyan, kilométer hosszúságú "utat", amiről páran úgy vélik, emberi kéz munkája lehet. Alig 20 méteres mélységben van a hét méter széles, sziklákból álló út, amiről pontosat még nem lehet tudni, de máris ráaggatták a spliti Atlantisz nevet. 

Azt jó tudni, rengeteg olyan, túlságosan szabályosnak tűnő természeti képződmény van, aminek a valóságban semmi köze nincs misztikus, ősi kultúrákhoz, annál inkább vulkánokhoz, földmozgásokhoz, a tenger évezredes munkájához. Persze olyan is előfordul, hogy egy régi település nyomait találják meg a víz alatt, de az ilyesmit mindig alapos kutatások során tárják fel.

Természetesen egyáltalán nem lehetetlen, hogy felfedeznek valamit az Adria mélyén. Évezredek óta élnek itt emberek, megfordultak erre a görögök, a rómaiak, tehát biztosan sok emlék rejtőzik még a felszín alatt. Amatőr búvárok az utóbbi években fedeztek fel ókori szobrot, hajóroncsot is, nem is túl mélyen. 

Nyilván a nyári turistaszezon idején nem jön rosszul a hírverés, és Atlantisz az nagyon jó hívószó. Bizonyára nem egy vendég akad, aki szívesen búvárkodna a nem túl mélyen levő képződménynél, akármi is az. Mert ha látványos, akkor úgy is érdekes, hogy nem mesterséges építmény, és nem emberek faragták szabályosra a köveket.

Épp ezért voltam kíváncsi arra, hogy néz ki ez az "út", és horvát lapokban már találtam is pár képet. Ilyesmit még tényleg nem láttam az Adriában, de azért aki történelem előtt palotákra meg piramisokra számított, az biztos csalódni fog... Mindenestre mindenki eldöntheti magában, minek gondolja ezt a dolgot, aztán talán majd valamikor megismerjük a tudósok véleményét is.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A búvárkodás megtanít arra, hogy mennyi mindent lehet más perspektívából szemlélni. Ennek illusztrálására jöjjön egy példa!

A békák meglehetősen szokványos állatok, szinte mindenki látott már. Megvallom őszintén, nem igazodom el a különböző fajok között, de ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül. Tudom, sokan undorodnak tőlük, de egyébként teljesen ártalmatlan élőlények. Általában a többségünk nagyjából így láthatja őket:

A kép vidéken készült, ahol egy nagy dézsából kialakított kerti tóba beköltözött egy tucatnyi kétéltű. Nyilván jól érzik magukat, azért vannak olyan sokan, és elég közelről meg is lehet figyelni őket.

Én viszont, ha már van vízhatlan tokom a fényképezőgépemhez, nem értem be azzal, hogy a felszínről örökítem meg őket. Nem tudtam, mennyire lesznek béketűrőek, ha a víz alá dugott géppel megpróbálok fotózni, és eleinte gyorsan el is úsztak. Ám aki természetfotózni akar, az tanuljon türelmet és mozogjon óvatosan- pár perc után már olyan is előfordult, hogy egyenesen az objektívre taposott a béka.

Persze mivel én nem voltam a vízben, és alulról felfele fotóztam többnyire, csak sejthettem, mi lesz majd a képeken. Igen, nyomja az ember az exponáló gombot és bízik a szerencséjében... Több sorozatot csináltam, próbálkoztam különböző fényviszonyok közt, módosítgattam a beállításokat, és rájöttem, az a látványos, ha az állatok uszonyos lába egészen közel van.

Nos, ha nem is világbajnok fotók készültek, ahhoz azért elég jók, hogy meg tudjam mutatni, milyen is az igazi békaláb. A búvárok egyébként is uszonynak nevezik az általuk használt felszerelést, szóval nincs keveredés. És persze egy kicsit talán sikerül megvillantani a békák egy másik oldalát, és nem taszító, hanem inkább érdekes állatnak tűnnek majd ezek a félreismert lények...

És az egész mókában csak a karom lett vizes, hiszen ennyi év merülés, fotózás után nagyjából van elképzelésem, hogy is lehet ilyen helyzetben elfogadható képeket készíteni. No, ezt is a búvárkodásnak köszönhetem.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Rómától keletre, nagyjából két órányi autózásra található a Capo D'Acqua nevű mesterséges tó. Olaszországnak ebben a régiójában számtalan régészeti emlékhely van, ősi idők óta lakott környékről van szó.

Nagyjából fél évszázada döntöttek úgy, hogy kialakítanak egy víztározót, ekkor került elárasztásra a völgy, amiben középkori épületek is álltak. A tavat a helyi források és patakok táplálják, ezek mellett állt két malom, amelyek romjai ma a víz alatt körbeúszhatók.

A merülés azért nagyon látványos, mert a víz fantasztikusan tiszta, a tavat jól ismerők szerint akár a 70 méteres látótávolság sem elképzelhetetlen. Nagy mélységek nincsenek, bármilyen képzettségi szintű vendég búvárkodhat itt, aki az épületek maradványain túl különleges élővilágot is megfigyelhet a 330 méteres tengerszint feletti magasságban található tóban. A tiszta vízben halak is vannak, nem meglepő pisztrángok, de a növényvilág is érdekes.

A Lago di Capo D'Acqua magánterületen található, így csak az engedéllyel rendelkező szervezőkön keresztül merülhető. Ám ha valakinek így nyáron olyan szerencséje van, hogy a környéken jár és még merülésre is van lehetősége, akkor érdemes felkeresni ezt a különleges helyet.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A Giglio szigete mellett elsüllyedt luxus óceánjáró hajó belsejébe behatoló búvárok készítettek felvételeket arról, mit láttak.

Természetesen egy ilyen óriási hajótestbe beúszni mindig veszélyes, hiszen bármi elszabadulhat, a búvár elakadhat, és el is tévedhet, ha nem használ vezetőkötelet. Az a videóból jól látszik, hogy a Costa Concordia elsőrangú roncsmerülőhely lehetett volna, ha ott hagyják a vízben- rengeteg érdekességet kínál a gyorsan kiürített hajó belső tere. Ám egy ekkora roncs azért elég sok gondot okoz ráadásul a benne lévő anyag is értékesíthető, tehát olyan nagyon nem lep meg, hogy a kiemelés mellett döntöttek. Ráadásul megjelentek a fosztogatók is, ez is a kiemelés mellett szól.

Így aztán csak ezeken a videókon keresztül "merülhetünk" a balsorsú hajó maradványainál, bepillantást nyerhetünk abba, miként lesznek az utasok kényelmét szolgáló terekből kísérteties, vízzel telt helyiségek. Furcsa látni a szinte még kanapékat, a bárpulton maradt virágcsokrot, a lépcsőket, ahol már soha senki nem fog járni...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A búvárkodás nagy úttörőjét, Jacques-Yves Cousteau-t még azok közül is sokan ismerik, akik sose merültek, hiszen rengetegen látták a filmjeit. A francia felfedező gyermekei, unokái maguk is búvárkodnak, különféle műsorokban találkozhatunk velük- az almák nem estek messze a fától.

Cousteau családfája egyébként meglehetősen sajátos, köszönhetően annak, hogy a kapitány kettős életet élt, teljesen titokban tartotta, hogy nem csak az első feleségétől születtek gyermekei. Fabien Cousteau a legidősebb unokája, aki jóval korábban született a kapitány második kapcsolatából származó gyerekeknél. Mindenesetre Fabien is azonnal belecsöppent a búvárkodásba, hiszen első merülését négy évesen hajtotta végre a nagypapával a családi medencében.

A kisfiú is gyakran a Cousteau-csapattal tartott, aztán az Egyesült Államokban nevelkedett, ott is szerzett diplomát, ám környezetvédelem és közgazdaságtan szakokra járt, nem oceanográfusnak készült. Nyilván idővel rájött arra, a leginkább sikeres azon a területen lehet, ahol a neve a legjobban cseng. Így aztán Fabien Cousteau is víz alatti dokumentumfilmekben dolgozott, a tengerhez kapcsolódó környezetvédelmi projektekben vett részt és így tovább.

Most pedig azért hallhatunk róla, mert 31 napot töltött a Floridában található Aquarius víz alatti laboratóriumban. Miért pont 31-et? Mert nagyapja annak idején 30 napot töltött a Vörös-tenger mélyén a Conshelf II víz alatti állomáson, ami mindmáig rekordnak számított, ezt döntötte meg a Mission-31 keretén belül Fabien.

Az Aquarius 19 méteren található, és jelenleg ez az egyetlen működő tengermélyi kutatóállomás. Nem kell hatalmas komplexumot elképzelni, 13 méter hosszú és szűk három méter átmérőjű. Az állomás a kutatáshoz szükséges eszközökön túl természetesen modern kommunikációs eszközökkel is fel van szerelve, de így is kihívás ennyi időn át bezárva lenni. A búvárok ugyanis ún. szaturációs merülést hajtanak végre, tehát folyamatosan nyomás alatt vannak, innen egy betegség vagy rossz hangulat után nem lehet csak úgy, egyből a felszínre emelkedni.

Szerencsére nem volt semmilyen probléma az expedíció során. Fabien illetve társai alaposan kihasználták a rendelkezésre álló hosszú időt. Kutatásokat végeztek és persze film is készült a hosszas víz alatti expedícióról. Természetesen látogatók is érkeztek a rengeteget búvárkodó Fabienhez, testvére, Celine és édesapja, Jean-Michel is lemerült hozzá.

A 31 nappal elvileg Fabien Cousteau tartja az új világrekordot, nagyapja mélyben töltött idejét múlta fölül. Persze ez csak elméleti csúcs, hiszen nem egy olyan tengerész van, aki ennél több időt töltött a mélyben egy tengeralattjárón, de a projekt elsősorban nyilván nem a rekordról szólt. Sőt, talán még nem is annyira a kutatásról, hanem inkább magáról a tengerről, annak fontosságáról, a megóvásáról. 

Most nyilván először kipiheni magát az ifjú Cousteau, aztán többet is hallhatunk majd a történésekről és az eredményekről, és nyilván dokumentumfilm is készül a Mission-31-ről. Az első felszínen készült képek alapján mindenki jól van és nagyon élvezte a különleges kalandot. Akit érdekelnek a további részletek, a projekt honlapján sok képet és videót is találhat.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Vízbe esett egy értékes jegygyűrű? Nem probléma! Majd az erre szakosodott búvárok megtalálják...

Egy ilyen keresés során készült videót találtam nemrég. A mélység nem túl nagy, de azért egyáltalán nem könnyű rábukkanni az értékes ékszerre. Mindenesetre biztosan olcsóbb megbízni egy profit, aki meg is találja, mint újra megvenni egy 72 apró gyémánttal díszített gyűrűt...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!