Big Blue Búvár Blog

Indonéziában található egy egészen különleges merülőhely, ahol nem az élővilág az érdekes, hanem az, ami a tenger feneke alatt van.

Pulau Weh apró sziget Szumátrától északra, és egyik jelentősége az, hogy hivatalosan "itt kezdődik" Indonézia. Mint ahogy a számtalan szigettel és rengeteg merülőhellyel büszkélkedő országban mindenhol, úgy errefele is feltűnnek a búvárkodás szerelmesei. Olyan helyet indonéz vizekben nem nehéz találni, hogy ahol élettel teli korallzátonyok vannak, ám az már izgalmasabb, amikor egy vulkán a tenger fenekén is jelzi aktivitását.

Az egyik merülőhelyen ezt lehet megfigyelni: Pulau Weh egyik partszakaszán, egészen sekély vízben bugyognak fel a gázok a tengerfenék réseiből, és a búvárok ezek közt élhetik meg a jacuzzi-élményt. Halból nincs túl sok, ám amik itt telepedtek meg, szemmel láthatóan jól érzik magukat. Persze a sekély és a buborékoszlopokon kívül túl sok mindent nem kínáló hely csak pár percig érdekes, de azért a többségünk bizonyára szívesen megnézné ezt.

Meg kell jegyezni, ilyesmi kalandhoz nem kellett annak idején a világ végéig elutazni. Amikor még merülni lehetett a tatai Fényes-forrásban, télen is meleg vízben búvárkodhattunk: a víz sekély volt ugyan, de az aljzatból ott is folyamatosan bugyogott fel a langymeleg utánpótlás. Amióta viszont tudomásom szerint nem engedélyezett a búvárkodás ott, lemondhattunk erről a kellemes helyről, és maradnak a videók...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Újabb fantasztikus felfedezés a horvát tengerparton: ezúttal a huszadik századból származó roncsra bukkantak, egy lezuhant zuhanóbombázó maradványait találták meg.

A náci Németország egyik leghíresebb repülőgépe volt a Junkers Ju 87 Stuka, amiből több, mint hatezer darab épült a háború idején. A kétüléses harci repülőgép a háború elején nagyon sikeres volt, ám ahogy teltek az évek, a korszerű vadászgépekhez képest lomhának bizonyuló zuhanóbombázókat egyre gyakrabban lőtték ki, és a taktikájukat is kiismerték. A háború végén inkább már más szerepkörben támadtak földi célpontokat, elsősorban harckocsikat.

Mindenesetre az állandóan frontvonalban levő Stukák közül alig pár élte túl a világégést. Ma összesen két darab van kiállítva belőlük, egy Londonban és egy Chicagóban. A víz alatt megtalált maroknyi példány pedig meglehetősen rossz állapotban maradt fenn.

Ehhez képest most az Adriai-tengerben előkerült egy fantasztikusan épnek tűnő Ju 87-es. Egészen pontosan egy Ju 87 R2 modellről van szó, ami 11,1 méter hosszú, 13,8 méter fesztávolságú, és a teljes gép egyben van. A gép az olasz légierő állományába tartozott, 1941. áprilisában támadott egy jugoszláv tengerészeti bázist Sibenik közelében egy kötelék tagjaként, ám a harcban a gép megsérült, és személyzetével a tengerre szállt le. A landolás elég jól sikerülhetett, ennek köszönhetően maradt egyben a repülő, ám a Jumo 211D típusú motor tömegénél fogva így is kiszakadt, de azt is megtalálták kicsit távolabb.

Azt, hogy pontosan hol van a repülő, természetesen nem árulják el. Annyit lehet tudni, pár hete bukkantak rá Zirje sziget mellettm a halászoktól kapott információk alapján néztek szét a helyszínen. A sziget a támadott bázistól nem messze, Sibenikkel szemben van, a repülő erre próbált menekülni miután eltalálták. A remek állapotban levő roncs állapotát felmérték a szakemberek, felvételeket készítettek, és csak a napokban hozták nyilvánosságra a felfedezés hírét. Bíznak benne, hogy szuvenírvadászok és roncsfosztogatók nem bukkannak rá a maradványokra, és talán valamikor a felszínre is emelhetik majd, hogy ki lehessen állítani ezt a történelmi jelentőségű repülőgépet.

Mit is mondhatnék? Az Adria tényleg szinte karnyújtásnyira van, ezrek búvárkodnak arra, és még mindig sok dolgot rejt. Várjuk a híreket a további nagy felfedezésekről, és reménykedek, egyszer valamikor én lelek rá valamilyen ilyen izgalmas roncsra merülés közben.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

237 métert leúszni egy medencében nem kunszt, de egy levegővel máris komoly teljesítmény. Az orosz Natalja Molcsanovának sikerült ez a napokban a szabadtüdős búvárok csapat-világbajnokságán Szardínia szigetén, és mindezt úgy, hogy a mezőny korelnökéről van szó, hiszen már az 52. életévét is betöltötte!

Az a bizonyos 237 méter pedig természetesen világcsúcs a hölgyek mezőnyében, de a férfiak közül is csak kevesen képesek ennyit leúszni egy lélegzettel. Natalja saját korábbi rekordját adta át a múltnak, és mindezt úgy, hogy nem 50, hanem 25 méteres medencében tempózott, azaz jóval többször kellett fordulnia, amivel megtörik az úszás ritmusa.

Ebben a fajta medencés versenyszámban ugyanis az az érdekes, hogy a legjobbak rájöttek, nem a gyorsaság számít, tulajdonképpen egész lassan úsznak ahhoz képest hogy uszonyt használnak. Natalja három és fél perces merülés során teljesítette a távot- összehasonlításképpen, a csak ránézésre hasonlónak tűnő, de egészen más műfajnak számító uszonyos úszásban a nőknél a 400 méter világcsúcsa 3:12.9.

Ennek tudatában érdemes nézni a videót, ami a mostani csúcsdöntés során készült, és látható, milyen sajátos ritmusban, időnként tempózva halad előre a búvár.

Molcsanova valószínűleg már régen nem számolja, mikor és mennyi csúcsot döntött meg, hiszen a szabadtüdős búvárkodás igazi legendája, aki egészen külön klasszist képvisel- ráadásul az ő korában ez még inkább hihetetlen. Nem tudom, meddig lehet még ezt ezen a szinten tovább folytatnia, de nagyon úgy fest, messze van még az idő, amíg a jóval fiatalabb versenyzőtársak letaszítják a trónról.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Se óriási szörnycápa, se elkötelezett cápavédő, aki büszke a harapására, hát milyen világban élünk? Két nap, két hír, két olyan sztori, aminek olvastán felvontam a szemöldököm.

Kezdjük az egyszerűbb történettel! Bejárta a világot a Pakisztánban kifogott megalodon-rokon híre, ami több, mint 10 méter hosszú és 15 tonnás. Nos, most már mindig oda kell figyelni, mi az ilyen sztorik forrása: a World News Daily Report kifejezetten kamuhíreket tesz közzé, és nyilván a szerkesztők jókat vihognak, amikor valamelyiket elkezdik valóságosként megosztani mindenfelé. Szerencsére van, aki utánakeresett, honnan indult ez az egész, így aztán kiderült, senki, sehol nem fogott gigantikus ragadozót. A cikk arról is írt, hogy a melegedő tengervíz miatt jönnek fel egyre sekélyebb vízbe ezek a félelmetes ragadozók, ám természetesen ez is kitaláció, meg lehet nyugodni.

Ugorjunk tovább! A másik sztori pár napja indult. Egy lelkes környezetvédő, Elissa Sursara azzal került bele a hírekbe, hogy elmesélte, a tengerben úszva megharapta egy cápa, ám ő erre egyfajta kiváltságként tekint, és továbbra is harcolni fog a cápák védelméért. A 26 éves aktivista elmesélte, hogy csak egy szürke állatot látott, aztán érezte a harapást, de egy ütéssel elzavarta a ragadozót. Hozzátette, büszke rá, hogy ilyen találkozásban volt része, mert kevesen kerülnek ennyire közel a cápákhoz, és cápatámadás áldozataként is harcolni fog a cápák kiirtását célzó kampányok ellen.

A csinos fiatal hölgy ismert arcnak számít, és meglehetősen jól lavíroz a közösségi médiában, próbálja tovább építeni karrierjét- igen, létezik ilyen a környezetvédelem területén is. A WWF, a Sea Shepherd munkájában is részt vesz, blogol a National Geographicnak, egyébként már gyerekkora óta szerepel különféle filmekben, sorozatokban, újabban pedig dokumentumfilmekben is. Pech, hogy az interneten nem csak a történetét osztotta meg, hanem egy fotót is, amin egy sok kapoccsal összefogott köríves seb (vélhetően cápaharapás) látható egy emberi törzsön.

Már a támadásos is sztorit megkérdőjelezték páran, ugyanis egyetlen adatbázisban sem szerepelt Elissa incidense. Aztán a feltöltött képet alaposabban megnézve derítették ki, hogy bizony az egyszerű manipuláció, ugyanazt a két kapcsot másolták egymás mellé többször elforgatva, méretet változtatva. Innentől kezdve enyhén szólva is megkérdőjeleződött a hölgy beszámolójának hitelessége.

Némi kínos hallgatás után Elissa egészen izgalmas magyarázattal szolgált a történtekre. Megírta, hogy az őt megharapó cápa egészen pici volt, a seb pedig teljesen jelentéktelen, a fotót meg illusztrációként töltötte fel, azon nem ő látható, azt se tudja, honnan van. És az újságírók ferdítették el a szavait, nem azért érzi magát kiváltságosnak, mert egy cápa megharapta, hanem azért, mert közel kerülhetett egy ilyen ragadozóhoz.

Szóval mindenért a média a hibás, mert olyat adnak a szájába, amit nem mondott, meg azért, mert komolyan vesznek mindent, amit ő megoszt a közösségi oldalakon. Még ilyet! Hogy meglepődhetett a gyerekkora óta kamera előtt szereplő, később operatőrködő és újságírással is foglalkozó környezetvédő, hogy miket nem képesek komolyan venni az olvasók. Micsoda mázli, hogy végülis szó sem volt komoly támadásról, Elissa még sokáig védheti a cápákat, és ezek a ragadozók tényleg veszélyesebbek a kamu sztorikban, mint a valóságban.

Tanulság? Egyrészt nincsenek szörnycápák a tengerekben. Másrészt tessék minden nagyon váratlan, nagyon meglepő történet esetén először szétnézni, egészen véletlenül nem vagyunk-e átverés áldozatai, mert pár perc figyelemért sokan élnek vissza a hiszékenységünkkel. A cápák igen jó alanyai az ilyen médiazsonglőrködésnek, de higgye el mindenki, ők pont nem vágynak az ilyen kétes hírnévre...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Már olyan régi hajómaradványokat is felfedeznek, hogy hamarosan a mitikus Atlantisz romjai következnek... Törökországban ugyanis a hírek szerint négyezer éves hajó roncsára bukkantak Urla közelében. Ez állítólag nem csak a Földközi-tenger, hanem az egész világ legidősebb hajómaradványa lenne.

Hasonlóról már hallottunk mostanában, Málta közelében egy főníciai hajó maradványáról mondtak effélét. Nehéz persze több ezer év távlatáról pontos korszakot meghatározni, de igen régi az Uluburun roncs, amit szintén török vizekben találtak és 3500 évesnek tartják, vagy az egyiptomi maradvány, amit Hatsepszut fáraóhoz kötnek és 3650 évesnek gondolják.

A török víz alatti régészek nem kevés komoly felfedezést tettek már, sőt, a búvárrégészet legfontosabb helyszínei közül több is az ország vizeinek mélyén van. Ezt a roncsot egy ókori kikötő romjainak közelében fedezték fel az ankarai egyetem kutatói, és pontos korának meghatározása még várat magára, de az biztos, hogy igen régi. Természetesen attól azért minden szakembernek leesne az ára, ha 4000 évesnek bizonyulna, de ha valamivel "fiatalabb", akkor is sokat megtudhatnak belőle a régészek adott korszakról. 

A leleteket a felszínre hozták és gondosan megtisztítják a Hürriyet Daily News híre szerint. Természetesen ezeket a több más itt talált lelettel együtt ki szeretnék majd állítani, hogy mindenki megcsodálhassa őket. Egy, az ottomán időkből származó hajó maradványát is megtalálták például a közelben, azt is szeretnék kiemelni, de az ilyen munka -ha alaposan és gondosan hajtják végre- több évig eltart. A múzeumok pedig nem csak felvonultatják a régi idők tárgyait, de mesélnek is ezekről a korszakokról, amikor a mai Törökország helyén levő régi birodalmak uralták a Földközi-tenger bizonyos részeit.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Azt hiszem léteznek egymással különösen kompatibilis kedvtelések, mozgásformák. Van aki szerint ilyen például a merülés és a síelés: az előbbit lehet nyáron űzni, a másikat télen, és mind a kettőnek köze van a vízhez, csak utóbbinál a fagyott formájában...

Szintén nem kell sokat magyarázni, hogy a búvárkodás és a jóga között is könnyű megteremteni a harmóniát. Az egy levegővel merülő szabadtüdős búvárok körében a légzőgyakorlatok haszna, a koncentráció fontossága miatt a jóga különösen népszerű, de a légzőkészülékkel merülők egy része is lelkes jógi. Alapvetően mind a kettő esetben el lehet jutni egy nyugodt, meditatív állapothoz, nem kapkodásra, hirtelen erőkifejtésre kell számítani búvárkodás és jóga közben sem. És persze fontos az egyensúly: a búvárképzésben el kell jutni addig a pontig, amíg a tanuló már jól lebeg a vízben, és nem okoz neki gondot az ún. Buddha-póz sem.

Azt hiszem, nem is kell sokat magyarázni, hogy az egyébként is békét kereső búvárok egy része szívesen jógázik akár még nyaralás közben is. Kifejezetten ezeket ötvöző utakat is gyakran hirdetnek külföldön, amire megvan a kereslet. A reggeli merülés előtt közös jóga vár a résztvevőkre a tengerparton, a hullámok moraja adja meg a megfelelő alaphangulatot, aztán jöhet a búvárkodás. Vagy esetleg fordítva, a nap zárása lehet egy közös meditáció.

Valószínűleg nem rossz ráhangolódás a merülésre egy könnyed, laza reggeli jóga. Az indok egyszerű: aki rendszeresen mozog, bármiről is legyen szó, az búvárkodás közben is fittebb lesz, jobban bírja az úszást, kevesebb levegőt használ. Emellett nyugodtabb és koncentráltabb is lehet, ami szintén jól jön. És azt is könnyű belátni, minden nagyon jólesik, amit karnyújtásnyira a tengertől csinál egy olyan ember, aki a legkedvesebb hobbiját egyenesen a felszín alatt űzi...

Az már egy másik kérdés, hogy bármennyire szeretheti az ember ezt a két dolgot, egyszerre űzni őket mégis inkább csak mutatványszámba megy. Azért fizessünk a merülésért és vegyük fel a nehéz cuccot, hogy az élővilág elmélyült nézegetése helyett ászanákat gyakoroljunk lebegve? Hát, nem tudom... Elnéztem ezt a videót, és úgy érzem, nem igazán erőltetném a két dolog vegyítését. Egyszer poén, mint a víz alatti foci vagy bringázás, de rendszeres űzése pont attól fosztana meg, amit leginkább szeretek a búvárkodásban.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Újabb híresség állt be azok sorába, akik belekóstoltak a búvárkodásba a tenger legismertebb ragadozóinak társaságában. Megmondom őszintén, nem követem szorgalmasan az ifjú énekesnő munkásságát, akinek dollárjel volt egy ideig a nevében, de biztos lenne olyan slágere, aminek hallattán azt mondanám: "aha, hát akkor ő az!" (Aztán el is végeztem a házi feladatot, találtam valami dalt amiben Pitbull is ott van, és látták vagy 400 millióan a YouTube-on, szóval nem akárkiról beszélünk. Ráadásul magyar származású...)

A celebek cápák közé vetése nem új dolog, ennek mindig megvan a maga romantikája. Igazi szenzáció az lenne, ha egy modellnek a fenekébe is beleharapna valamelyik jószág, de a cápák azért egyáltalán nem olyan agresszívak. Ettől függetlenül be lehet tőlük ijedni, ami valahol normális is, nekem is felmegy a pulzusom, ha felbukkan egy. Minek tagadnám? Ez van, emberek vagyunk.

És valahol még a dollárjeles Ke$ha is az, sőt, leginkább itt, a cápáktól karnyújtásnyira válik nagyon is átlagos emberi lénnyé. Úgy fogalmazott a kaland kapcsán, hogy egyszerűen attól rémisztő, mennyire valóságos ez az egész élmény. Testközelségben lenni a cápákkal, a lényekkel, amelyekről annyi legenda és híresztelés forog közszájon, amik rémfilmek tucatnyaiban kapták a "rosszfiúk" szerepét, és amik eközben veszélyeztetett állatnak számítanak a túlhalászat miatt... A cápa-mítosz igazán összetett jelenség. És köztük azért mind sebezhetőek vagyunk, teljesen mindegy, a felszínen ki mennyire sikeres és gazdag, és a többségünk mégis elégedettséget érez a velük való merülés után.

Szóval a búvárkodás erősen demokratizál- amikor a víz alatt vagyunk. Az egy másik kérdés, kinek van esélye elutazni a Bahamákra, hogy merülhessen a cápákkal. Stuart Cove híres búvárbázisa igazi mágnes a tévések és filmesek számára, Ke$ha is velük búvárkodott. Hozzá vannak szokva a szórakoztatóiparban profi, de víz alatt amatőr vendégekhez, és a cápákhoz is nagyon értenek, az élmény biztonságos és garantált. Olyan profik, már-már celebek ők a saját területükön, mint amennyira azok a bulvárfaktort tökéletesen kihasználó tévések.

A végeredmény egy műsor, amin lehet nézőként ijedezni vagy elgondolkodni, de azért nem esnék túlzásokba, nyilván rajtam kívül senki nem töpreng el, az ifjú énekesnő milyen félelmeivel szembesül. Az MTV-n megy ez a sorozat, aminek a címe My Crazy Beautiful Life, tehát mélyfilozófiát nem nagyon lehet tőle várni. Végülis, kinek hiányzik? A cápa csak egy ragadozó természetes közegében, a palackkal lemerülő ember meg egy látogató a mélyben. A találkozás izgalmas, mégis az a normális, ha nem történik semmi durva a felszín alatt. Csak mi csinálunk nagy ügyet belőle...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Pár napja mélységi világcsúcsot döntött egy búvár, most pedig a leghosszabb víz alatti tartózkodás rekordja dőlt meg. A floridai Allen Sherrod 51 órát, 4 percet és 28 másodpercet töltött a víz alatt, ami a sós tengervízben végrehajtott merülések kategóriájában lett a leghosszabb.

Ebben a "műfajban" is vannak ugyanis kategóriák, teljesen más ugyanis édes és sós vízben merülni, más hatással van a szervezetre. Szintén nem mindegy, hogy a merülésre egy védett medencében kerül-e sor vagy nyílt vízre, aztán az is óriási különbség, a víz hideg-e vagy meleg.

Allen Sherrod mindenesetre már rutinos csúcsdöntő, 2011-ben már volt egy 48 órás merülése, amit egy máltai búvár múlt felül tavaly. Ezt hallva Sherrod úgy döntött, mindent megtesz azért, hogy ismét az övé legyen a csúcs. Aki bírja a merülést, annak igazság szerint az unaloműzés a legnagyobb kihívás, mert több mint két napot jórészt egy helyben, nappal és éjszaka a víz alatt tölteni nem annyira szórakoztató. Az energiabevitelt különféle folyadékokkal oldották meg leginkább, de nyilván a hosszú merülés után már igencsak vágyott valami normális ennivalóra. 

A lenn töltött idő során két másik búvár volt folyamatosan vele, természetesen ők váltották egymást. Főleg az éjszakai órákban figyelték Sherrodot, amikor elbóbiskolt, és rendszeres időközönként írnia kellett valamit neki egy vízhatlan írótáblára, mert az írás zavarossá válása utalhatott volna rá, hogy valami baj van. Piszkosul ki lehet ám fáradni a mélyben testi-lelki szempontból egyaránt, még ha csak 5-6 méterről is van szó. Még egy masszőr ismerős is lemerült, hogy kicsit megmozgassa az izmait, ne gémberedjen el teljesen.

Azért a tengerben néha az élővilág is fel tudta dobni a búvárt, megjelent például egy csapat tintahal mellette, akik a sajátos mozgásukkal szinte táncoltak egy kicsit. Jutott idő a romantikázásra, mert Sherrodot felesége is meglátogatta, akivel a felszín alatt erősítették meg házassági esküjüket- még ha búvármaszkban hitvesi csókot nem is válthattak. Sőt, a móka kedvéért egy csapat lány sellőnek öltözve várta a felszínen a "halembert".

Úgy szervezték az egész rekordkísérletet, hogy a környéken járó nézelődők is tudjanak a felszínről üzenni a búvárnak, aki képes volt válaszolni nekik. Ma már semmi különös nincs abban a technikában, aminek a segítségével beszélgetni lehet a víz alatt, csak arra kell vigyázni, hogy ne túl sokat magyarázzon az ember, mert akkor gyorsabban fogy a levegő. Persze így is, úgy is sok palackra volt szüksége, rendszeresen cserélgetni kellett neki ezeket.

Noha 55 órát tervezett a víz alatt tölteni, a rekord ettől némileg elmaradt. És ebben az is közrejátszott, hogy a búvárruhájával némi gond akadt: a szárazruha, amit viselt, elvileg arra szolgál, hogy a hideg víz ne érje a testét, ám a merülés második napján elkezdett beszivárogni a víz. Egy ideig bírható ez, hiszen Floridában nem fogvacogtató a hideg, de néhány óra után a 28 fokos vizet is rettentően hidegnek érzi az ember teste.

A célt végülis az 51 órával is elérték, a rekord ismét Allen Sherrodé. Az pedig majd kiderül, hogy vetélytársai közül valaki el akarja-e azt hódítani tőle.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Két búvár éppen filmet forgatott a szigonyos vadászatról az Atlanti-óceánban, amikor az egyikük, Chris Coates megfordulva egy hatalmas szájjal találta magát szembe. A búvár ijedtében fel is üvöltött a felvétel tanúbizonysága szerint, ami teljesen érthető, ha egy kisbusznyi méretű cetcápa közeledik az ember felé. Ezek az állatok akár 10 méteresre is megnőnek, és ugyan csak planktonokkal táplálkoznak, de mégis kárt tudnak tenni az emberben pusztán a méretüknél és tömegüknél fogva.

A búvárt pedig ez a váratlanul megjelenő óriás gyakorlatilag legázolja, de aztán mind a ketten ép bőrrel úszták meg a kalandot. Tanulság? Nincs túl sok, maximum annyi, hogy a tengerben aztán tényleg minden előfordulhat... És persze itt kár is cserbenhagyásra panaszkodni, a cetcápa valószínűleg meg se érezte az ütközést. Ő megy a maga útján, aki nem figyel, magára vessen.

Megjegyzendő, van, aki nagy pénzt ad azért, hogy cetcápákkal úszhasson, de ha váratlanul jönnek, akkor elsőre nem mindig örül az ember. Ilyen ez...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Az egyiptomi Ahmed Gabr olyan mélyre jutott önálló légzőkészülékes búvárként, mint még soha senki: 332,4 méterre ereszkedett tegnap Dahab közelében!

Bevallom, ezt a mélységet én szinte el sem tudom képzelni. Azt viszont nagyon is átérzem, milyen pokoli sok munka és felkészülés kell egy ilyen extrém merüléshez. Csak egy példa: 14 fős búvárcsapat segítette Ahmedet, akik valamennyien szintén nagyon rutinos, magas képzettségű búvárok. A merülés során a csapattagok összesen 90(!) palacknyi különféle összetételű légzőgázt használnak.

Ilyenkor ugyanis nem az van, hogy valaki felkap egy palackot és lezúg a mélybe. Aki így tesz, egy bizonyos szinten túl ereszkedve az életét kockáztatja. Így aztán manapság a mélyre merülő ún. technikai búvárok gondosen megtervezetten váltják mélységnek megfelelően a különféle összetételű légzőgázt, amit úgy kevernek ki előre még a felszínen. Ebből aztán nyilvánvaló, nem mindegy, hogy melyik szinten milyen palack van előkészítve, és az is életről és halálról dönt, adott mélységen melyik gázra vált a búvár. Azt pedig igazán nem nagyon tudja senki, mi történik az emberi szervezettel 300-320 méteres mélységben...

Nem meglepő ezek után, hogy Ahmed Gabr két évtizednyi búvármúlttal a háta mögött vágott bele a rekordmerülésbe. A katonatisztként szolgáló Gabr az Egyesült Államokban harci búvár kiképzést is kapott, a merülés egyszerre volt hivatása és kedvtelése. Az egyiptomi forradalom eseményei miatt aligha foglalkozhatott a csúcsjavítás előkészületeivel, ám leszerelése után belevágott a tervbe. Segítőket talált, tervezett, gyakorlómerüléseket hajtott végre, például 200 méterre- a búvárok túlnyomó többsége számára ez is elképzelhetetlenül nagy mélység.

Látható, rendesen meg volt palackokkal pakolva, és ennél még több kellett a 350 méteresre tervezett merüléshez. Szeptember 18-án jött el a nagy nap, amikor sor került a különleges pillanatra, eljutott a hihetetlen mélységbe. Összesen 14 órát töltött a víz alatt, az ereszekedés jóval rövidebb ideig tartott, mint a felszínre jutás, hiszen több mélységi szinten kellett dekompressziós megállót tartani. Ilyenkor mind a mélységet, mind az időt jó előre kiszámolják, és attól eltérni nem lehet, szigorúan betartják az értékeket. A segítő csapat vizet és banánt is vitt a búvárnak, mert pótolni kell az elveszett energiát, és a kiszáradás is komoly egészségügyi kockázatot jelent. A különféle víz alatti megállókhoz használt eszközöket egyedileg kellett megtervezni és megépíteni, kifejezetten ennek a merülésnek a kedvéért.

Ezek után még arra is figyelni kellett, hogy a búvár az általa elért mélységet hitelesen igazolja. Három búvárkomputert vitt magával, amelyek regisztrálták az adatokat, de emellett egy vezetőkötél megfelelő pontján rögzítve volt a 350 métert jelző táblácska, amit a búvár leakasztott és magával vitt a felszínre. Értelemszerűen azt is meg kellett oldani, hogy a víz ne sodorja el a kötelet, hiszen ha nem egyenesen áll, messze nem 350 méteren lett volna a tábla, a kötél nyúlásával is kalkulálni kellett és így tovább. A Guiness megfigyelője is a hajó fedélzetén volt, hogy hitelesítse a rekordot, ami végül a kitűzött célnél kevesebb, 332,4 méter lett, de így is nagyon boldog mindenki, hiszen a korábbi 318 méteres csúcsot felülmúlta Ahmed Gabr, és ami a lényeg, ép és egészséges!

Mert lemenni nagy mélységbe bárki tud, de onnan egyben feljönni, na az a teljesítmény!...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!