A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
A korallzátonyok sok búvárt vonzanak, de aki csak pár percig figyel meg egy-egy pontot merülés közben, csak a gyorsabban mozgó állatok tevékenységét láthatja. Az ausztráliai Nagy Korallzátony viszont még azoknak is tud újat mutatni, akik sokat merültek itt, ha egészen más módon örökítik meg a zátony titkos életét.
Dr Pim Bongaerts a University of Queensland kutatója, az elmúlt öt évet azzal töltötte, hogy különleges time lapse technikával fotózta az élőhelyek egy-egy pontját, és a búvárok szemében mozdulatlannak tűnő élőlények hirtelen "életre kelnek". Nagyobb sebességre kapcsolnak a csigák, elindulnak vándorútjukra a tengeri csillagok, a korallok kiássák magukat az üledék alól, és így tovább. Nekem nem kevés merülés után is érdekesek ezek a felvételek, a zátonyok életét tanulmányozó szakemberek pedig rengeteg újat tanulhatnak a különféle lények mozgásáról, viselkedéséről, interakcióiról.
Be kell valljam, a szabadtüdős búvárkodás legnagyobb sztárját nem volt szívem az Igazi sellők sorozatomban szerepeltetni. Erre két okom van: egyrészt sporteredményei messze kiemelik a többiek közül, másrészt megjelenése nem igazán a hableányokat idézi.
Az orosz Natalja Molcsanova kifejezetten későn kezdte szabadtüdős búvári karrierjét. Az nem szokatlan, hogy valaki tinédzserként még nem versenyez, de azért az sokakat érhetett meglepetésként, amikor 1962-es születésű Natalja negyvenéves kora körül egyszercsak berobbant a világ élmezőnyébe. Volt sportmúltja, de attól még senki nem számított rá, hogy ilyen gyorsan dönti a csúcsokat.
2003-ban még a medencés számokban javított a rekordokon, egy levegővel úszott le 150 métert, aztán javított 155 méterre, majd 178 méter, 205 méter, a jelenlegi világcsúcsot pedig 234 méterrel tartja- ezt 2013-ban érte el. Uszony nélkül is övé a legjobb eredmény, 182 méterrel. A statikus számban szintén ő a csúcstartó 2009 óta, ekkor 8 percig és 23 másodpercig bírta egy levegővel a vízben lebegve, jelenlegi rekordja 9 perc és 2 másodperc. Ez is a tavalyi belgrádi világbajnokságon született, amikor Natalja már betöltötte 51. életévét.
Természetesen egy ilyen kiváló búvár nem csak a medencében bizonyít, a nyílt tengeren is a legjobbak közé tartozik. Folyamatosan újabb csúcsokra tör, a Constant Weight No Fins kategóriában 69 méteres mélységet ért el, Free Immersionban 91 méterre, Variabla Weight versenyszámban 127 méterre, Constant Weight kategóriában pedig 101 méterre merült. Ez mind világrekord a nők mezőnyében! Szinte nagyítóval kell keresni azokat a kategóriákat, ahol nem ő a csúcstartó.
A sok csúcs mellett számos vilagbajnoki cím, versenygyőzelem van a háta mögött, így aztán a szabadtüdős búvárkodás nagyasszonya magabiztosan ül a trónján. Ám nem csak a sportnak él, PhD fokozattal rendelkezik a pedagógiai tudományok területén, családanya, sőt, fia már a nyomdokába is lápett, ugyanis Alekszej is világcsúcstartó szabadtüdős búvár.
Ám ami a legfontosabb: Natalja élvezi a merülést, a víz alatti létet minden felesleges eszköz, felszerelés nélkül. Ettől válik valaki igazi búvárrá! A leghíresebb róla készült videóben nem rekordot dönt, hanem Egyiptomban merül a Blue Hole-ban. Ez a Sínai-félszigetnél van, Dahab város közelében, és a készülékes búvárok körében is népszerű, ám mélysége miatt veszélyes hely, ugyanis egy sziklajáraton kell kiúszni a nyílt tengerbe- több, mint 50 méterrel a felszín alatt!
Molcsanovának viszont ehhez nem volt szüksége palackra, csak vett egy nagy levegőt és lebukott... A felvételeken pedig feltűnik egy másik szabadtüdős búvár is: a fia, Alekszej. Hja kérem, akinek ilyen profi búvár az edzője, sokra viheti...
Az Antarktisz az a hely, ahova eleve kevesen jutnak el, a merülés pedig közülük is csak a töredéknek adatik meg.
Persze felmerülhet a kérdés, ugyan minek merülne bárki az örök jég birodalmában? Hiszen sokan úgy vélik, ahol ennyire hideg a víz, ott úgysincs élet. Nos, ez nagy tévedés. A kontinens fagyos vizeiben például fókák úsznak, és minden ami itt él, sokkal nagyobbra nő mint a melegebb tengerekben. Hatalmasak például a tengeri csillagok, a medúzák, a víz pedig kristálytiszta. Ha valaki lámpát is visz magával, felfedezheti, micsoda színek vannak a mélyben még itt, a hideg kontinensen is.
A merülések másrészt pedig szólhatnak arról, hogy a búvárok a különleges víz alatti formákban gyönyörködnek. A jégtömbök között úszó ember még a mindig izgalmas felszín alatti világban is egyedi élményekkel gazdagodhat... Feltéve, ha megengedheti magának ezt a kiruccanást. Az antarktiszi utazás nem olcsó, még turistákat szállító hajóval sem (amelyeket esetleg körbezárhat a jég is), de ha még merülni is szeretne az ember, csak a legjobb felszereléssel, magabiztos búvártudással gondolkodhat ilyenben. Ha ott lennék, bevállalnám, teljesen nyilvánvaló- amíg az árát összeszedem, maradnak a videók...
Különleges élmény a lékhorgászat, de az az igazán menő, ha valaki a lék túlsó oldaláról fúr lyukat. Csak az okozhat ha problémát, ha odafenn a felszínen nem számítanak rá. Mert néha a horgász nem figyel oda, hol vág léket, és ha rossz időben van, rossz helyen...
Persze végülis csak egy jópofa ötlet kell. Aztán a jég alá merülni, fejjel lefelé(!) járkálni a víz alatt már igazán könnyű. Javaslom mindenkinek kipróbálásra, aki úgy érzi, már nincs számára kihívás a búvárkodásban... Persze nálunk erre egy kicsit még várni kell, mert a mostani meleg január erre nem alkalmas, 10-12 fokokban aligha fagynak be a tavak.
A polipok sok búvár kedvenc élőlényei: a mélység igazi mutatványosai ők, akik változatos trükkökkel képesek eltűnni a búvárok szemei elől, minden mélyedést, lyukat kihasználnak, de beköltöznek akár a tengerfenéken heverő üvegekbe, roncsdarabokba is.
A fejlábúak közé tartozó puhatestűek, a nyolckarú polipok meglepően változatosak tudnak lenni. Vannak óriásira megnövő fajok, amelyekkel például Észak-Amerikában, ott is Kanada nyugati partvidékén, vagy az USA északnyugati államaiban merülnek gyakran. Noha hatalmasra nőnek, nagyon rövid életű állatok: fogtak már ki több, mint 4 méteres példányt, de még a legnagyobbak sem élnek 4-5 évnél tobább.
Noha rémffilmekben, horroregényekben a hatalmas polipok egész hajókat is képesek a mélybe húzni hogy embereket egyenek, a búvároknak meg végképp esélyük nincs ezekben a kitalált sztorikban, a valóságban nem agresszív állatokról van szó. Inkább az okoz gondot, amikor a búvár túlságosan bizalmaskodó, és a hosszú karjaival, tapadókorongjaival a polip időlegesen csapdába tudja ejteni az óvatlanokat. Nem nagy öröm, amikor a ragaszkodó állat szépen leszedi a maszkot a búvár arcáról, majd a légzőautomatát is kiveszi a szájából...
A legapróbb polipok viszont éppen ilyen érdekesek tudnak lenni. Németh István barátom nagy kedvencei közé tartoznak az apró puhatestűek, akik ügyesen olvadnak bele a háttérbe, képesek akár más állatok alakját imitálni, ha kell, csinos kis házat építenek maguknak a tengerfenéken talált dolgokból- igencsak ügyesen rejtőzködnek.
Néha viszont pont ellenkezőleg, épp azt akarják, hogy feltűnést keltsenek. A hírhedt kékgyűrűs polip mérge magánál jóval nagyobb testű támadókat is képes semlegesíteni. A szinte neonszínben vibráló kék gyűrűkkel figyelmeztet mindenkit, hogy maradjon távol, ha jót akar.
A legtöbbek által ismert "közönséges" polipokkal már az Adriai-tenger partján strandolók is gyakran találkoznak. Akinek jó a szeme, az akár a partról kiszúrhatja a sekély vízben a sziklákba kapaszkodó nyolckarúakat, de testközelből ezeket az állatokat is a víz alatt lehet megfigyelni. A polip általában kitesz magáért: az éppen aktuális környezethez alakítja kinézetét, ha úgy érzi, menekülnie kell, átúszik másik helyre, és változtat a színén, mintázatán. Volt szerencsém egyszer az Adriában követni egy szép példányt, aki minden trükköt bevetett. Noha a polip kedvelt fogás, nekem azért nem lett volna szívem ezt a szemtől szemben látott állatot a felszínre vinni, búvárok nem is nagyon csinálnak ilyet. Szóval csak a kamerával cserkésztem be, és ez a sikeres "vadászat" nem csak nekem lehet élmény így, hanem azoknak is, akik a videót megnézik...
A legtöbb ember Darwin kapcsán hallott a Galapagos-szigetekről. Természetfilmekben gyakran be is mutatták, milyen hihetetlen élővilág él a szigeteken Roppant izgalmas megfigyelni, ahogy más és más életkörülmények alakultak ki szinte a szigetcsoport minden tagján, és ehhez mindehol alkalmazkodtak az ott élő állatok. Persze kellett valaki, hogy észrevegye ezt, és elgondolkozzon rajta, mi ennek az oka...
A kontinensektől meglehetősen messze eső szigetek viszont igazi oázisnak számítanak a tengerben. Gyakorlatilag mindenféle nyílt tengeri élőlény felbukkan itt, vannak például manták, teknősök, delfinek, cápák. No meg ezen túlmenően cápák. Illetve még több cápa, különféle fajokból. Még a tengerek legnagyobb hala, a cetcápa is tiszteletét teszi időnként a Galapagos-szigeteknél.
Hogy ne legyen unalmas a búvárkodás, néhol fókák, sőt, pingvinek is felbukkannak. Bármikor elúszhat a mélységbe látogató szeme előtt egy sasrája, szinte elveszhet a búvár a hatalmas halrajok forgatagában, ahol hirtelen azt sem képes érzékelni, merre van a fenn és a lenn.
A búvárok világában csúcsként tekintenek a Galapagos-szigetek merülőhelyeire. Pech, hogy az eljutás nem egyszerű, és főleg nem olcsó: a túrákat szafarihajókra szervezik, egy-két héten át azokon laknak, arról merülnek a búvárok, akik fantasztikus élményeket gazdagodhatnak. Azt mondják, a borsos ár ellenére megéri itt túrázni. Csak jó előre kell foglalni, mert a szigetcsoport annyira népszerű, hogy némely hajón évekre előre eladták a helyeket. Ha megnézzük ezt a videót, talán mindjárt érthetőbb lesz, miért...
Persze még egy dolgot meg lehet jegyezni: a szigorú védelem, a halászat tiltása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a Galapagos-szigetek vizeiben ilyen hihetetlenül gazdag az élővilág. Talán más tengerekben is hasonló lehetne, ha végre egyre hatékonyabban védenék a víz alatti élőhelyeket.
Van, akinek nem kell palack a merüléshez, elég a tenger meg egy szép roncs...
A Kajmán-szigetek híres roncsát, a Kittiwake-et kereste fel tavaly decemberben egy csapat vidám szabadtüdős búvár. Egy kellemes napot terveztek, sok merüléssel, amit fotós és videós örökített meg. A tenger szerelmeseinek jutalma ezúttal egy sasrájával való találkozás volt, de minden bizonnyal enélkül is nagyon élvezték a napot. Mennyivel egyszerűbb a dolguk, mint azoknak, akik sok felszerelést magukra aggatva, sok előkészület után mennek a mélybe!...
Az ipari búvár esete a teknőssel- egy csodálatos barátság kezdete?
Aki kedvtelési búvárként merülget a sekély vízben, korallkertekben, az nem nagyon tudja elképzelni, milyen kőkemény munka is lehet a búvárkodás. Az ipari búvárok igen jól fizetett szakemberek, de kétségtelen, amikor rájönnek az érdeklődők, mivel jár ez a hivatás, többségük inkább más szakmát választanak.
Ugyanis szó sincs könnyed úszkálásról, békés nézelődésről a jó meleg vízben. Az ipari búvárok felszerelése más jellegű, általában sisakjukba a felszínről kapják a levegőt, és folyamatos kapcsolatban állnak a felszínnel. Gyakran dolgoznak nagy mélységben, hosszú és unalmas dekompressziós megállóik vannak, a víz pedig sokszor hideg. A nézelődésnek nincs helye, ez a fajta merülés másról szól: a víz alatt ellenőriznek csővezetékeket, betonoznak, hegesztenek, és más hasonló vidám munkákat végeznek. Természetesen a nagy mélységnek önmagában is van bizonyos kockázata, de a víz alatt dolgozni hatalmas építményeknél, fúrótornyoknál, hajók alatt egyébként sem veszélytelen.
Szóval az ipari búvárokat ezért a kockázatvállalásért fizetik meg: kitartónak és hatékonynak kell lenniük, és nem nagyon foglalkozhatnak azzal, milyen élőlények bukkannak fel mellettük. Ám néha van olyan állat, ami kiköveteli magának a figyelmet, és most nem a nagytestű cápákra gondolok.
Pont elég, ha felbukkan egy méteres teknős, és a lázasan dolgozó búvárt nem egyszerűen csak megközelíti, hanem még meg is böködi néhányszor. Hogy mitől lett ennyire barátkozó kedvű a teknős, azt a körülmények ismerete nélkül megmondani nem lehet: talán valahol, valakik etették, vagy valami felkeltette az érdeklődését. Mindenesetre igencsak ritka, hogy egy ilyen állat direkt élvezze, ha megsimogatják a fejét, én legalábbis nem nagyon láttam még ilyet. A búvárnak valószínűleg ez nem is jutott volna alapból eszébe, de a felvételen nagyon úgy tűnik, a teknős mindenképpen barátkozni akart.
Mit lehetne mondani? Van ilyen is néha. Ipari búvár ide vagy oda- erre a találkozásra valószínűleg már ez a sokat megélt profi is szívesen emlékezik vissza.
Vajon mit is szeretnék magamnak kérni 2014-re? Persze fontos az egészség, a család, a barátok, a munka, de... Ha már valami nagyot szeretnék, akkor azt mondanám, jó lenne sokat merülni, sok szép helyen búvárkodni, és ezen belül megint jó lenne egy delfines kaland.
Az elmúlt években nem volt túl sok delfines merülésem. Volt már, hogy egy magányos delfin csatlakozott a csoportunkhoz egy félórára, és a Dolphin Reefen is sokat merülhettünk delfinekkel, de utóbbiak egy zárt öbölben élnek. Szóval most jó lenne egy nagyobb csapattal találkozni, és még szebb lenne, ha pár percig velünk is maradnának.
Esély az természetesen mindig van erre. Élnek delfinek sok helyen a nagyvilágban, a felszínről gyakran látni az Adrián őket, de ott szinte soha nem mennek közel a búvárokhoz, szóval hiába tervezek horvát merüléseket, inkább másra kell számítani.
A Vörös-tenger viszont már más tészta! Nyáron minden bizonnyal megint egy hetet töltünk Egyiptomban, reméljük, a helyzet is ideális lesz az utazáshoz. Északi útvonalat tervezünk, és ott bizony van esély a delfinek felbukkanására, volt is már ilyen szerencsében részem. Most is reménykedek! Tavaly megvoltak a cápák a vörös-tengeri túrán, az idén jöhetnek a delfinek! Szép álom, nem? Talán én is készíthetek majd ilyen videókat...
Üsse kavics, az se baj, ha mondjuk a Karib-tengerben találkozom velük- mert ez azt jelentené, sok évnyi vágyódás után oda is eljutok...
Nem mindenki szereti az éjszakai merüléseket. A búvárkodásban nappal is van valami borzongató, hiszen a víz alatt vagyunk, egy szerkezet tart életben, a levegőt a palackunkban visszük, a tenger pedig bármikor megtréfálhat.
Képzeljük el ez utóbbit éjszaka! Hiába van nálunk lámpa, csak pár méterre látunk el a fényének köszönhetően- ám ami a fénykörén kívül esik, vagy nem látható, vagy csak alig, ha mondjuk fenn van a hold az égen. Nem tudjuk pontosan, hol van a tengerfenék, hol van a felszín. A tájékozódás is kihívás, hiszen nincsenek fix pontok, amikor folyamatosan látunk. Ráadásul ha rosszul időzítünk, még a vacsoráról is lemaradhatunk...
Szóval könnyen meggyőzheti magát az ember, hogy inkább maradjon a hajó fedélzetén vagy a parton egy sörrel a kezében, és pihenje ki a nappali merüléseket, a sötétben úgysem lehet sokkal többet vagy nagyon mást látni. Ám ezt csak az állítja, aki nem szokott éjszaka merülni, mert a valóságban nagyon is megváltozik az élőlének viselkedése.
A víz alatt is van ugyanis olyan, hogy egy állat nappal vagy éjszaka aktívabb. Előbbiek megpróbálnak elrejtőzve pihenni, szemük némileg riadt, amikor rájuk világítunk- gyakran ez is oka annak, hogy pont nem a legerősebb lámpáinkat visszük magunkkal, hanem ellenkezőleg, egy kisebb fényerejűt választunk. Az éjszaka vadászó halak vagy polipok viszont annál mozgékonyabbak. A tűzhalak, kihasználva a lámpa fényét, préda után kutatnak. A nappal lukakban megbúvó polipok az aljzat felett úszva lesnek zsákmányra. A korallok mélyén napközben láthatlan apró rákok előbújnak, közelről meg lehet nézni őket. (Tökölyi Csaba barátom képei jól érzékeltetik a lámpafénynél merülés hangulatát.)
Vannak helyek, ahol pedig olyan nagy ragadozók tűnnek fel ilyenkor a búvárok közelében, mint a szirti cápák: a Cocos-szigeteken csapatostól indulnak vadászni, a Maldív-szigeteken minden apró mozgást érzékelve járőröznek a zátonyon. Aki ilyen helyen merül éjszaka, annak jobb, ha nem száll az inába a bátorsága pár ragadozótól! Az állatok ugyan a búvárokra nem veszélyesek, de azért egy pár pillanatig győzködni kell erről magunkat, ha karnyújtásnyira tőlünk felbukkan a semmiből egy érdeklődő cápa... Szóval amikor közeledik a naplemente, a búvárok már a parton készülődnek. Nem kell megvárni az éjfélt, amikor a felszínen alkonyodik, a víz alatt már sötét van.
Az éjszakai merülések változatosságát illusztrálandó gyűjtöttem csokorba néhány látványos filmet. Érdekes látni, mennyire másra számíthat a búvár a Kanári-szigeteken, a Maldív-szigeteken vagy Indonéziában...
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
