A polipok sok búvár kedvenc élőlényei: a mélység igazi mutatványosai ők, akik változatos trükkökkel képesek eltűnni a búvárok szemei elől, minden mélyedést, lyukat kihasználnak, de beköltöznek akár a tengerfenéken heverő üvegekbe, roncsdarabokba is.
A fejlábúak közé tartozó puhatestűek, a nyolckarú polipok meglepően változatosak tudnak lenni. Vannak óriásira megnövő fajok, amelyekkel például Észak-Amerikában, ott is Kanada nyugati partvidékén, vagy az USA északnyugati államaiban merülnek gyakran. Noha hatalmasra nőnek, nagyon rövid életű állatok: fogtak már ki több, mint 4 méteres példányt, de még a legnagyobbak sem élnek 4-5 évnél tobább.
Noha rémffilmekben, horroregényekben a hatalmas polipok egész hajókat is képesek a mélybe húzni hogy embereket egyenek, a búvároknak meg végképp esélyük nincs ezekben a kitalált sztorikban, a valóságban nem agresszív állatokról van szó. Inkább az okoz gondot, amikor a búvár túlságosan bizalmaskodó, és a hosszú karjaival, tapadókorongjaival a polip időlegesen csapdába tudja ejteni az óvatlanokat. Nem nagy öröm, amikor a ragaszkodó állat szépen leszedi a maszkot a búvár arcáról, majd a légzőautomatát is kiveszi a szájából...
A legapróbb polipok viszont éppen ilyen érdekesek tudnak lenni. Németh István barátom nagy kedvencei közé tartoznak az apró puhatestűek, akik ügyesen olvadnak bele a háttérbe, képesek akár más állatok alakját imitálni, ha kell, csinos kis házat építenek maguknak a tengerfenéken talált dolgokból- igencsak ügyesen rejtőzködnek.
Néha viszont pont ellenkezőleg, épp azt akarják, hogy feltűnést keltsenek. A hírhedt kékgyűrűs polip mérge magánál jóval nagyobb testű támadókat is képes semlegesíteni. A szinte neonszínben vibráló kék gyűrűkkel figyelmeztet mindenkit, hogy maradjon távol, ha jót akar.
A legtöbbek által ismert "közönséges" polipokkal már az Adriai-tenger partján strandolók is gyakran találkoznak. Akinek jó a szeme, az akár a partról kiszúrhatja a sekély vízben a sziklákba kapaszkodó nyolckarúakat, de testközelből ezeket az állatokat is a víz alatt lehet megfigyelni. A polip általában kitesz magáért: az éppen aktuális környezethez alakítja kinézetét, ha úgy érzi, menekülnie kell, átúszik másik helyre, és változtat a színén, mintázatán. Volt szerencsém egyszer az Adriában követni egy szép példányt, aki minden trükköt bevetett. Noha a polip kedvelt fogás, nekem azért nem lett volna szívem ezt a szemtől szemben látott állatot a felszínre vinni, búvárok nem is nagyon csinálnak ilyet. Szóval csak a kamerával cserkésztem be, és ez a sikeres "vadászat" nem csak nekem lehet élmény így, hanem azoknak is, akik a videót megnézik...
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
