Big Blue Búvár Blog

A cápa, mint az közismert, porcoshal. Általában a nagy testű nyílt tengeri ragadozók ugranak be a cápák hallattán az embereknek, mint a nagy fehér. De vannak egészen másfélék is, mint az adriai macskacápák, vagy az angyalcápák. Az utóbbiak igazán különös állatok, lapított testük nem torpedószerű, és életmódjuk sem mindennapi: napközben a homokba temetkezve rejtőznek, csak a gyakorlott búvár szeme képes kiszúrni őket. Ha megriasztják, akkor sajátos, kígyózó mozgással úsznak a vízben.

Az angyalcápák igazi érdekessége a számomra az, hogy nem kell a világ végére elmenni értük. Ezek a cápák ugyanis jó eséllyel megtalálhatók az év jelentős részében a Kanári-szigetek sekély vizeiben (elsősorban a keleti szigeteken, tehát Gran Canarián, Fuerteventurán és Lanzarotén találkozhatunk velük gyakrabban). A nagyobbak akár másfél méteresek is lehetnek, és még hozzájuk is lehetne érni, mert nem egy izgatott állat. Bár nem számít veszélyesnek, azért ha valaki túl sokat zaklatja őket, még az angyalcápából is kibújik az ördög- tehát az alapszabály általában itt is áll: mindent a szemnek, semmit a kéznek. Ha pedig mégis, akkor legyen a helyet jól ismerő búvár aki közelebb merészkedik, a többiek pedig ne zárják el a cápa útját, amitől az idegessé válik.

Mindenesetre a lényeg az, hogy ismét egy olyan úticél, amit a magyar búvárok csak töredéke keres fel, pedig igazi szép merülési élményt ígér, olyan fajokkal, amit máshol ritkán látni. Sajnos főleg azért, mert az egykor az egész Földközi-tengerben elterjedt angyalcápákat szinte teljesen sikerült kipusztítani az európai vizekből... Reméljük, a Kanári-szigeteken sikerül megvédeni ezeket a különleges ragadozókat, és még sokáig úszhatunk velük.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Elég sok helyen szoktak különféle külföldi katonai búvárokról szóló műsorokat mutatni. Ennek a "műfajnak" a sztárja minden bizonnyal a Navy Seals egysége, de még az amerikai hadseregben is sok más búváregység van. Nem csak harci búvárok és kommandósok, de különféle műszaki szakemberek is dolgoznak a víz alatt.

A víz alatt végzett katonai bevetéseknek hosszú története van (elég, ha Búvár Kund legendáját emlegetjük), de igazán a második világháború idején lettek eredményesen bevethetők a könnyű felszereléseknek köszönhetően a búvárok. Voltak olasz, német, amerikai katonai búvárok, de ekkor még bőven volt mit fejleszteni a technikán, a harceljárásokon, és persze korántsem voltak hiánytalanok az élettani ismeretek sem. Az ötvenes-hatvanas évek búvárai gyakorlatilag testi épségük árán tapasztalták ki a korlátokat, rekordokat állítottak fel, új technikákat próbáltak ki. 

Ma már szinte minden országnak vannak katoni búvár egységei. Ez alól Magyarország sem kivétel, már évtizedek óta vannak katonai búvárok. Elsősorban műszaki feladataik vannak, de a kommandósok között is voltak búvárok. Noha ez nem a Navy Seals, ne higgyük, hogy a magyar búvárok ne kapnának jó kiképzést. Mindenhol más kihívás vár arra, aki a víz alá merül: nálunk nehezítő tényező lehet egy folyó sodrása, egy tóban a rossz látótávolság, télen pedig a hideg víz. Ezekre kell felkészülni azoknak, akik nálunk katonai búvárkodásra adják a fejüket, mert itt nem a kedvükre merülgetnek, hanem akkor, ha parancsot kapnak rá.

Nemrég egy medencés kiképzésről került fel videofelvétel a YouTube-ra. A magyar katonai búvárok így gyakorolnak, és ha jól figyel a néző, láthatja a közéjük tartozó hölgyet is, aki évek óta jól megállja a helyét a búvárcsapatban.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Bámulatos, hogy az egyébként roppant éber és tartózkodó víz alatti élőlények mennyire hozzá tudnak szokni a búvárok jelenlétéhez. Csak egy kis türelem kell, kerülni kell a hirtelen mozdulatokat, aztán nem nehéz egészen közelről élvezni a halak sürgését-forgását.

Mert azért ez az igazi! Az ember csak súlytalanul lebeg, és átadja magát az élménynek. Vicces, ezt a fajta nyugodtságot, az állatokat nem zavaró mozdulatlanságot nehezebb megtanulni, mint az úszást. Hamar látszik is, melyik búvár rohan, siet, hogy mindent lásson, miközben ha nem csinálna semmit, sokkal több érdekeset figyelhetne meg. Olyan könnyű elúszni az üregekbe visszahúzódó halak, vagy az aljzatba olvadó rákocskák mellett, ha az ember nem tudja, mit és hogy nézzen!

Érdekes, hogy ez abszolút nem a mai kor kérdése, a rutinos és a kezdő búvárt évtizedekkel ezelőtt meg lehetett ismerni ez alapján. Valamikor lefordítottam egy jó harminc éves angol cikket, ami pont erről a témáról szólt. Volt benne egy ilyen rész:

"A kezdő búvár azért kutat, hogy megtalálja a tengeri élőlényeket.
A tapasztalt búvár azt nézi, hogy tudja lefotózni az élőlényeket.
A nagyon tapasztalt búvár mindig nyüzsgő élővilágot lát karnyújtásnyira."

Annak idején a cikken sokan csak mosolyogtak, aztán amikor pár év múlva előkerült, kaptam olyan megjegyzést, hogy "a fenébe is, eltelt egy kis idő, és szinte minden szava igaz lett rám..." Úgy látszik, a búvárkodás szinte pont ugyanúgy megy itthon és külföldön, most és évtizedekkel ezelőtt. Bár új úticélokat ismerünk meg, mégis azt kell lássuk, alapvetően nagyon hasonló módon és nagyon hasonló célokért merülünk, mint a régiek. Bizonyára van más kedvtelés, amiről ugyanez elmondható, de én csak ezt ismerem, és kellemes érzés arra gondolni, milyen közös vonások vannak Cousteau és az én búvárélményeim között.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Tél van, és egy időszakban erősen lehűlt az idő, még sok hó is esett. A többség nyilván úgy van vele, ha az ilyen zord évszakban befagynak a tavak, akkor nem nagyon merülnek ott a búvárok.

Ez azért nem egészen így van. Pár kellően nagy lelkierővel felvértezett ember minden télen végrehajt néhány jég alá merülést, ami viszont a búvárkodás egyik legtöbb előkészületet igénylő válfaja. Nem egészen úgy megy a dolog, hogy valaki vág egy léket, beugrik, merül és kijön, mert kötélbiztosítás nélkül pillanatok alatt utat lehet téveszteni, és alulról legalábbis rossz esélyek vannak a kitörésre. Mert a jég nyilván vastag, 15-20 centis, ha elbírja a teljes felszereléssel rajta mászkáló búvárt- mivel ez azért fontos, ezért ha nincs elég jég, nincs jég alá merülés sem. És ha nincsenek biztonságos körülmények, inkább ne is legyen: ez nem a felelőtlen bevállalósdiról szól, hogy ha gond van, "majd felrúgjuk magunkat", mert az alulról is igen kemény jég jelenti a végállomást, és az olvadásig még a legügyesebb búvár se bírja ki.

Szóval általában van segítő a lékvágásnál, van segítő a felszíni a kötélkezelésnél, lennie kell mentésre felkézült búvárnak, jó, ha van fűtött öltöző- és melegedőhely, és így tovább. Mivel a víz a jég alatt tiszta, ezért elvileg megéri a merülés, csak az vele a baj, hogy pokoli hideg élmény. Nem is nagyon lehet elmesélni azt, milyen érzés amikor a maszk alatt, a száj körül az egyetlen szabadon maradt bőrfelület szinte megdermed. Még a legjobb szárazruhákban is vacogató élmény lehet a jég alatti búvárkodás, szóval ritka az, hogy egy ilyen merülés túlságosan hosszúra húzódik.

Kivételek természetesen mindig vannak. Északabbra pedig ahol a hideg víz nem csak átmeneti állapot, hanem gyakorlatilag egész éves adottság, ennek az egész jégbúvárosdinak más kultúrája alakult ki. Egy őrült finn búvárcsapat fantasztikus kis videót hozott össze, mindenkinek ajánlom megtekintésre. Nem egy szokványos jég alatti merülést mutatnak be benne, hanem egy kis sztorit, de bármennyire is lenyűgözött mindenkit a kis alkotás, ez nem a Gangnam Style- azóta sem láttam hogy valaki megpróbálta volna utánozni őket...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Igen, tudom, a cím egy kicsit idétlen. Mégis meg kell védjem, mert az egyik legfurább víz alatti állatról szeretnék pár szót szólni, a tengeri nyúlról.

Természetesen a tengeri nyúlnak a valóságban semmi köze nincs a nyulakhoz, sőt, az emlősökhöz se. Egy nagyra nőtt csupaszkopoltyús csigáról van szó, ami nem csak egzotikus helyeken fordul elő, hanem hazánkhoz egész közel, a horvát Adria sekély vizében is megfigyelhetők- néha akár a partról is.

Persze az igazi az, ha búvárkodás közben találkozunk ezekkel a groteszk külsejű állatokkal. Már több helyen láttam, de az igazi tengeri nyúl-Kánaánra Dalmáciában bukkantam rá, Razanjban. A partról merültünk egy szeptemberi napon, és alig pár méter után felbukkant az aljzaton, a növények között rejtőzve egy példány. Érdekes volt, de mentünk tovább, hátha láttunk mást is. Láttunk: újabb ás újabb tengeri nyulakat, egy tucatnál hagytam abba a számolást. Az ember igyekszik közel hasalni, fotót készíteni, aztán vagy sikerül, vagy nem. Ezúttal viszont kifejezetten szerencsém volt, mert az egyik állat, talán megunva a búvárok rohamát, egyszercsak "szárnyra kapott", és elkezdett úszni. Annyira nem gyors állat, hogy ne lehetne követni, szépen meg tudtam örökíteni a meglepően harmonikus mozgását.

Egy további kis kitérőt is tennék a tengeri csigák különös világába. Ezek közé tartozik a spanyol táncos néven ismert szépség is, amivel jellemzően a Vörös-tengeren találkoznak a búvárok. Szó ami szó, a legtöbb búvár feljegyzi a naplójába a leglátványosabb állatok közé. Önmagában a vörös színe is lenyűgőző: mivel a legtöbbször éjszaka lehet őket megfigyelni, a lámpa fényében szinte lámpaként ragyog fel a teste. Ráadásul amikor mozgásba lendül, úgy hullámzik a vízben, mint egy spanyol táncos fodros szoknyája, innen kapta nevét is.

A tengeri nyulaktól indultam, a spanyol táncosig jutottam el, és még mindig csak a csigákról beszélünk- a víz alatti élővilág változatossága tényleg páratlan.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Sok helyen lehetett látni mostanában az orosz búvárfotós, Viktor Lyaguskin képeit a híresen tiszta vízű Orda-balangból. A projekt érdekessége az volt, hogy a barlangi búvárok körében mostanában egyre népszerűbbé váló merülőhelyre egy modellt vitt magával: Natalja Avszejenko szabadtüdős búvárt. Ő már máskor is dolgozott együtt a fotóssal, például a bering-tengeri belugás kaland alkalmával.

A napokban viszont felkerült az internetre egy hosszabb dokumentumfilm arról, hogy is zajlott az Orda-barlang szellemének fotózása, milyen kihívásokkal kellett szembenéznie Nataljának. A körülmények kicsit sem voltak könnyűek, nem elég, hogy Oroszország leghosszabb barlangjáról van szó, a víz alig 3 fokos ezen a helyen.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

A Kanári-szigeteken dolgozó kiváló búvárfilmes, Rafa Herrero készítette ezt a nagyon imponzáns kis filmet arról, mi mindent lehet látni az Atlanti-óceán mélyén a téli időszakban.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Most mindenki a segítséget kérő delfinről beszél, akit az épp éjszaka mantákkal merülő búvárok egyike szabadított meg a rátekeredett zsinegtől Hawaii mellett. (Ha nem láttad a felvételt, íme.)

A felvétel tényleg lenyűgöző és megkapó, és miért kételkednék a szemtanúk beszámolójában... De természetesen eszembe jutott az a néhány alkalom, amikor delfinnel merültem. Volt ilyen az eilati Dolphin Reef lezárt öblében, ahol azért nem egy szűk medencében vannak bezárva ezek a különleges állatok. Odaúsztak és jól megnéztek, az egyiküket nagyon érdekelte a kamerám is. Egészen közel jött és egy kicsit megbökte, miből van. Őrületes élmény volt.

Teljesen vad delfineket viszont csak a felszínen láttam gyakran, víz alatt elvétve. Kinek mivel van szerencséje, nekem a delfinekkel nem annyira. Mégis, volt olyan, hogy nyílt vízben jött hozzánk egészen közel egy magányos delfin, és hosszú ideig velünk is maradt. Talán segítséget kért volna? Talán csak érdeklődött? Ki tudja? Mindenesetre nagyon szívesen gondolok vissza rá, az eltelt bő évtized egyik legemlékezetesebb merülése volt.

Persze a delfin, attól még hogy szeretjük és leginkább barátságos az emberekkel, ragadozó, és néha ennek jelét is adja. Azt gondoljuk, sokat tudunk ezekről az állatokról, de valóban? Még manapság is előfordulnak olyan esetek, amikor fogságban tartott delfin támad egy emberre, de az okokat inkább csak találgatják.

Jó lenne azt mondani, ne legyen fogva tartva egy se, és ez egy nagyon szép álláspont, csak amíg ekkora üzlet ez, kicsit idealista. Talán egyszer minden megváltozik, és teljesen szokványos lesz, hogy az ember segít a delfinnek- vagy fordítva. De ma még nagyon nagy ritkaságszámba mennek a felvételek a segítséget kérő állatokról...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.