Big Blue Búvár Blog

A búvárkodás drága vagy olcsó mivoltáról lehetne éppen vitatkozni, de sok értelme nincs: amit szeret az ember, arra igyekszik előteremteni a pénzt. Hogy az a merülés, egy új autó vagy bármi más, már egyéni ízlés kérdése.

De ha az ember szeret merülni, és valamilyen szempontból (anyagilag vagy családi okokból) korlátozottak a lehetőségei, akkor igenis lehet arról beszélni, hogy lehet néha víz alá menni. Kevesen számolnak vele, pedig a legszimplább családi nyaralás is alkalmas erre. Ugyanis manapság már szinte mindenhol van egy-két búvárbázis. Ha az ember levizsgázott valamikor, akkor elég a kártyáját, naplóját magával vinni, és ha az alkalom úgy hozza, befizethet egy bázison. Akár egyetlen nap is elég arra, hogy egy kicsit megismerkedjünk az adott környék víz alatti világával.

Amire oda kell figyelni az az, hogy lehetőleg olyan bázist keressünk, ahol nem arra szakosodtak, hogy teljesen kezdő, vizsgával nem rendelkező embereket vigyenek le tucatszám, mert bizony ezek a bázisok gyakran nem foglalkoznak túl sokat a már vizsgázott búvárokkal. Keressünk tehát kisebb, családiasabb bázist, a jelentkezés előtt érdeklődjünk, hol lesz a merülés (a rossz válasz az, hogy "ó, itt a bázis előtt ebben a kis sekély öbölben merültök majd a kezdők után"), hányan lesznek a csoportban. Mivel felszerelést sem cipelünk, érdemes megnézni, milyen cuccokat adnak ki bérlésre, a szakadt, leharcolt, mérethiányos kollekcióval meggyűlhet a bajunk.

Milyen árakra számíthatunk? Görögország déli része drágább, Krétán egy merülés 45-50 euro is lehet, Korfu kicsit olcsóbb, a legolcsóbbak a török nyaralóhelyek, és ott olyan nagyobb hajókat használnak igen gyakran, ahova a családtagok is elkísérhetik a búvárt. Természetesen ez a pénz is pénz, de egy fakultatív kirándulás árával összemérhető, és mégiscsak más az élmény. Érdemes figyelni rá, hogy az északabbra fekvő szigeteken mint Korfu a nyár elején még nem túl meleg a víz, míg Törökországban Alanya környéként, a görög szigetek közül Krétán vagy Rodoszon egész nyáron nagyon kellemes meleg vízben lehet búvárkodni. Érdemes már a hajón ismerkedni a leendő búvártársakkal, vagy meg kell próbálni egy rutinosabb búvárhoz csapódni társként, vagy a vezető közelében kell maradni- aki évente csak párat merül, inkább legyen óvatos, és kövesse a helyismerettel rendelkező profit.

Így lehet egy mini-búvártúrát beiktatni egy olcsó görög vagy török, esetleg tunéziai nyaralásba (javaslatom az, hogy ha lehet, ne az elő- hanem az utószezont válasszuk, ekkor jobbak a körülmények). És hogy mit lehet látni? Polipok, skorpióhalak, esetleg rákok, murénák, bukkannak fel, vannak helyek ahol amforáknál vagy sekély roncsoknál búvárkodhatnak a vendégek. Az alábbi videót Krétán, három merülés alatt rögzítettem, és látható, nem unatkoztunk, pedig vannak benne parti illetve hajós merülésen készült felvételek is.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

A közelmúltban egy újabb videó járta körül a világot, amiben a búvár egy kötélbe gabalyodott állatot szabadít meg- ezúttal egy manta kap segítséget.

Az az igazság, hogy sokan el sem tudják képzelni, mennyi beszakadt háló és kötél van a tenger mélyén. Mivel ezek jelentős része műanyagból van, rettentő hosszú idő alatt bomlanak le- addig viszont tovább pusztítatnak. A "szellemhálók" fogása viszont nem lesz senkié, az azokban rekedt állatok tucatszám pusztulnak el, teljesen értelmetlenül. Az egész világon súlyos problémát jelent ez a kérdés, ráadásul a nagy hálók levágása nem mindig könnyű feladat. Valamit mégis tenni kellene, mert a rengeteg háló, elveszett rákcsapda és zsineg bőven több élőlényt öl meg, mint egy halászflotta!

Sajnos az ilyen videók nagyon egyedi eseteket rögzítenek. Az állatok túlnyomó többsége már rég halott, mire bárki észrevenné őket, én is láttam hálóban elpusztult macskacápát. Szóval a világot bejáró bravúros mentőakciók képei a figyelemfelhívás miatt fontosak, nem pedig az egy-egy megmentett állat miatt, mert az sajnos csak csepp a tengerben. 

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Kicsit mindannyiunkat meglepett, amikor kiderült, a közelmúltban magyar búvárok is készítettek egy nagyon izgalmas dokumentumfilmet a cápákról, a veszélyeztettségükről. A cápák ugyanis jóval kisebb veszélyt jelentenek az emberekre mint fordítva: milliószámra fogják ki őket az uszonyaikért, majd a haldokló, levágott uszonyú cápákat egyszerűen visszadobálják a tengerbe. Mindezt azért, hogy Kínában éttermekben, banketteken, esküvőkön méregdrága leves lehessen az uszonyból... A cápából készült termékeket már egyre több helyen tiltják be, mint ahogy a cápák halászatát is, de egyelőre még annyira jövedelmező ez az üzlet, hogy illegálisan is megéri cápára halászni.

Ezt a témát dolgozza fel a Cápák a keresőmben, ami a kiváló búvárfotós, Selmeczi Dániel útját követi, aki a víz alatt csodálja és megörökíti a cápákat, a víz felett viszont sokkal keserűbb élmény a viszontlátás, mert ott már csak az élettelen állatok bukkannak fel. Sásdi Zsolt és Molnár Attila Dávid a sok éves munkával rögzített felvételekből egy nagyon színvonalas filmet készített, amelyet most hétvégén a Magyar Televízió is műsorára tűz.

Cápák a keresőmben
M2: 2013. március 30. 20:35
M1: 2013. április 1. 15:10

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

A világ szerencsésebb pontjain húsvétkor talán nem havat kell lapátolni, hanem kellemes szabadtéri programokat szerveznek. Ezek egyik kissé bolondos formája a víz alatti tojáskeresés, néha ajándékokat is lehet nyerni az ilyen rendezvényeken. Itt Közép-Európában a vízhőfok még egy normál húsvéti időjáráskor sem kedvez a búvárkodásnak, ilyenkor meg pláne nem, de azért páran talán elég merészek lesznek a merüléshez. (Ausztriában például szoktak búvárhúsvétot szervezni.)

Szóval visszatérve a melegebb éghajlatra, Floridában például rendszeresek a tojáskeresős események. Az alábbi videón pedig az látszik, hogy már a tojások elrejtését is stílusosan oldják meg, nyúlruhába bújva merül alá a búvár. Így könnyű megalapozni a jó hangulatot...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Rengetegen osztották meg mostanában a Mantas Last Dance című videót, ahol egy hölgy táncol a víz alatt a hatalmas mantarájákkal. (A készítők megérdemlk, hogy megemlítsük a nevüket: Shawn Heinrichs volt a rendező, a víz alatt sellőként tündöklő hölgy pedig Hannah Fraser. Nem akármilyen szabadtüdős képességekhez van szükség ahhoz, hogy valaki ilyen biztonsággal mozogjon a tenger mélyén. A felvételek egyébként a Hawaii-hoz tartozó Kona mellett készültek, itt az egyik fő búvárlátványosság az éjszakai merülés a mantákkal.) 

Merültem már mantával, még ha nem is túl gyakran fordult elő velem ilyen nagyszerű kaland. A manták a legnagyobb ráják, 6-7 méteresek is lehetnek, de a régi hiedelmek ellenére az emberre teljesen veszélytelenek, planktonokkal táplálkoznak. A porcoshalak közé tartoznak, tehát a cápák viszonylag közeli rokonai. A hihetetlen kecsességgel úszó hatalmas ráják minden búvárt lenyűgöznek, néhányan kifejezetten azért úsznak bizonyos helyekre, mert az ott élő mantákat közvetlen közelről lehet megfigyelni. Ilyen helyként tartják számon például a Maldív-szigeteket, Indonéziát, Mozambikot vagy a már említett Konát.

Ám a manták veszélyben vannak- erről szól, erre hívja fel a figyelmet a Mantas Last Dance. Nem ragadozók tizedelik meg őket, hanem az emberi tevékenységnek esnek áldozatul. Mint ahogy rengeteg más állat, úgy sok manta is a halászhajók hatalmas hálóiba gabalyodva pusztul el, és a hajóról dobálják vissza őket "selejtként". Emellett van, ahol magát a mantára is mennek, időnként az egyre fogyó cápák uszonyait pótolják a levesben, illetve kopoltyúikat ázsiai gyógyítók használják "csodaszerként". Ennek a keresletnek sok manta esik áldozatul, és ezeknek az állománya lassan reprodukálódik, nem túl szaporák, így félő, hogy sikerül teljesen eltüntetni őket.

Vannak helyek már most is a világban, ahol védik ezeket a békés óriásokat, de ez nem elegendő. A napokban a CITES (the Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora) 2013-as tanácskozásán döntenek a manták kereskedelmének tiltásáról. Talán még nem késő cselekedni és megmenteni ezeket a csodálatos állatokat, és Hannah nem utoljára táncolt velük a víz alatt...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

A félezredik merülésem meglehetősen sekély volt, de a hely búvártörténelmi vonatkozásai miatt emlékezetes. A tatai Fényes-forrás az első helyek egyike volt ahol a magyar búvárok rendszeresen merültek. Rádai Ödön, a hazai búvártörténelem egyik úttörője itt készítette még 1955-ben az első magyar igazi víz alatti fotót.

Tatára utána is gyakran jártak merülni a búvárok, mert kicsi, de igen tiszta és érdekes élővilágú tavak mélyét fedezhették fel. Ám a hetvenes évektől minden megváltozott: a közeli bánya művelése során elérték a karsztvizes réteget. A kiemelt víz miatt Tatán eltűntek a szép kis tavak, és akkor még senki nem sejtette, lesz-e még itt valaha búvárkodás.

2002 az újabb mérföldkő: a bánya bezárása után ismét visszatért a víz Tatán, időnként a házak alatt... A tavak alján is megjelentek a források, és napjainkra egész korrekt vízhozamot mérhetnek. Merülni pedig ismét lehetséges. Persze önkormányzati kezelésben van a terület, néha nehéz megállapítani, pontosan ki minek a gazdája, tehát egyáltalán nem biztos, a mostani állapot a merülést, fürdőzést tekintve nem lesz-e gyökeresen más pár hónap múlva.

Nekünk azért sikerült kihasználni még az alkalmat, hogy búvárkodjunk ott, ahol az első magyar búvárok először merülgettek. Az egyetlen merülhető a tavak közül a régen Katonai mag Grófi-tó néven emlegetett, ami nem sokkal nagyobb mint egy úszómedence, mélysége is csak 3-4 méter. Ezúttal a látótávolság sem volt hibátlan, de ebben a tóban nem ez a különlegesség. A mélyben levő források az izgalmasak, amik miatt még télen is 22-23 fokos a víz, és ahogy az ember a kezét a bugyborgó, buborékat kieresztő homokba teszi, érzi, hogy ott még melegebb. Nehéz leírni a látványt, talán a mozgókép többet elmond erről a "fortyogásról". Izgalmas búvárkaland úgy is, hogy tulajdonképpen az egyik legsekélyebb merülésem volt az eddig ötszázból- viszont cserébe jó hosszú is, 77 perces.

Szerencsére egy rutinos, megbízható merülőtárssal mentünk a vízbe, ráadásul nagyon kevesen voltak aznap a búvárok a tóban, szóval érdekes élménnyel gazdagodtunk. Az főleg érdekes volt, hogy a víz melegebb volt mint a felszíni levegő, a merülés utáni leöltözés parádés gyorsasággal zajlott... A vízben fotózni nem nagyon tudtam, inkább videóztam. Van éppen szebb felvétel a Fényes-forrásról az interneten, de ez az enyém, az én merülésemen készült, nekem szép emlék.

A nap programját számomra az tette igazán kerekké, hogy a szigorúan védett területen tehettünk egy sétát a láperdőben, megnéztük a többi, nem merülhető tavat is. Látványos még felülről is, ahogy a tavak élővilága más és más, egészen eltérő növényzet van az aljzaton. Madarakat, teknősöket lehet még itt megfigyelni, elsősorban késő tavasztól, de most is nagyon kellemes élmény volt a séta. Utólag itthon az ember végiggondolja, mi tetszett, mi nem, de a lényeg végülis az, hogy volt egy kellemes napunk, még merültünk is, én pedig bevéshettem a naplómba az 500-at.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Néha egyszerűen csak jó víz alatti videókat nézegetni. Vagy azért, mert olyan helyeken készültek, ahol már jártam, vagy azért, mert van esélyem eljutni oda, vagy pedig azért, mert olyasmit látok, amit belátható időn belül biztos nem.

Fiji számomra ebbe a kategóriába tartozik. Azért vannak nálam szerencsésebbek (remélem, ők meg az én neufeldi videómat irigylik...), akik eljutottak oda búvárkodni. Az egyik kedvenc YouTube videóm is ott készült, és néha azt érzem, ennyi szépség már túl sok egy ilyen rövid filmbe- hát még egy túrába!

És hogy kicsoda Dakuwaqa? A Wiki szerint a fiji mitológiában ismert cápaisten, aki megvédi a halászokat. Manapság leginkább mi, búvárok tehetünk látogatást a birodalmába- reméljük, ránk is ugyanúgy vigyáz.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Ez az egész búvárosdi azért nem olyan komoly dolog, mint ahogy páran gondolják. Sőt, az egész a jó kedvről kellene hogy szóljon, legalábbis az egész túrát tekintve (ami nem teljesen ugyanaz, mint egy-egy merülés esetén, ahol valami nagy találkozásra várunk). Még egy sok merüléses túrán is igaz az, hogy jóval több időt töltünk a többiekkel együtt a felszínen mint a víz alatt, tehát még egy extra hajós szafari sem olyan nagy élmény, ha a társasággal nem vagyunk egy hullámhosszon. Láthat az ember sokmindent, töltheti a hetet szép hajón, de a kínos, feszengő hangulatú esték, a magunkra zárt kabinajtó mégis rányomja a bélyegét az egész útra.

Szóval az ember nem csak azt válogatja meg, hova utazik, hanem azt is, hogy kivel. Különösen a már emlegetett egy hetes hajós szafarinál igaz ez. Ha jó a csapat, akkor az egész túra átmehet egy pörgős hangulatú buliba, ahol nappal mennek a merülések, este pedig nagy élet van. 

Aki nem merül, az persze nehezen tudja elképzelni, milyen is lehet egy ilyen túra. És őszintén szólva nehéz is szavakba önteni, hogy időnként még víz alatt is komolytalankodunk, vagy egyszerűen csak élvezzük a lebegést, a meleg vizet. Mindannyiunk szerencséjére egy kiváló barátom hangulatos filmet készített arról, milyen, amikor a minden őrületre kapható csapat lelkesen pózol a kamera előtt. Persze meg kell jegyezni, nem csak hirtelen jött ötletekről van szó, itt bizony előre kellett megbeszélni pár dolgot a búvárokkal, akik kellően ügyesek is voltak ahhoz, hogy megvalósítsák a rendező elképzeléseit. A kívülállók talán így képzelik el a "mélységi mámort", de ezek a lányok és fiúk nagyon is tudták mit csinálnak. Vagy lehet, ez az igazi mélységi mámor, nem az, amit a nitrogén előidéz?

Persze nem ez a fontos, hanem a tapinthatóan jó hangulat: mindig feldobja a hangulatomat, ha megnézem ezt a remek kisfilmet. Ezen az egyiptomi túrán én nem lehettem ott, viszont a szereplők jó része barátom, és bevallom, nagyon örülök neki, hogy ilyen agyament búvárismerőseim vannak.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

A búvárkodás nem csak a tengerekben lehet érdekes. Az édesvízi merülések világa kicsit olyan a búvárkodásban, mint a szegény rokon: oké, hogy van víz, bele is lehet menni, de azért a látás rosszabb, nincs is annyi élőlény, szóval nem mindenkinek a szíve csücske.

A merülések ezen fajtájára is igaz az, ami sok másról elmondható: ha valakinek nincs kedve hozzá, nem kell csinálnia. A búvárkodás kedvtelés, és ha valaki nem leli kedvét abban, hogy a kissé zavarosabb vízben kutassa fel a halakat, akkor kár is bevizeznie a felszerelését. Ha viszont már merülünk, akkor azt csináljuk jól.

Azt azért le kell szögezni, sokan élvezik ezt a fajta búvárkodást, többek között azért is, mert ezek a merülőhelyek vannak a legközelebb, még a szomszédos osztrák vagy szlovák tavak sincsenek túl messze. Idehaza az állapotok legalábbis nehezen írhatók le röviden. Elvileg sok helyen lehetne merülni, de egyrészt a merülhető tavak jelentős része magánkézben van, nem lehet csak úgy besétálni. Másrészt a legtöbb búvárnak szüksége van némi infrastruktúrára, öltözőkre, palackokra, levegőtöltésre. Ez így együtt színvonalas formában csak maroknyi helyen található meg nálunk, és ezek a vállalkozások sem tartanak örökké.

Amikor merülni kezdtem, még voltak búvárok Budakalászon (igaz, ott semmilyen kiépítettség nem volt), ma már ott szinte senki nem merül. Dorogon több helyre költözött a tó mentén a búvárbázis. Voltak helyek ahol bázis nyílt, 1-2 év múlva pedig már be is zárt. Gyékényesen, Hegyeshalmon vagy még búvárélet, talán még Ecséden is merülnek. A választék korlátozott, és sajnos sok helyen a látnivaló is, nyaranta bizony 1-2 méteres látótávolságban kéne megtalálni az érdekességeket. Persze aki ügyes és türelmes, az ilyenkor is tud jó képeket készíteni - minden tónál szerencsés előre feltérképezni a lehetőségeket, hogy van-e bázis, mennyi a belépő, mit lehet látni, milyen időszakban a legjobb a látás, stb.

Sokan a jó lehetőségeket kínáló Ausztriába járnak, bár Szlovákiában is akadnak korrekt helyek. A Soprontól alig pár kilométerre levő Neufeldersee ismert gyakorlóhely, de annak is izgalmas, aki az édesvízi élővilágra kíváncsi. Pontyok, rákok, csukák bukkannak fel, és bizony be kell valljam, kifejezetten érdekes azokat a halakat így testközelben látni, amiket szinte csak a tányérról ismerünk. Megvan a varázsa ennek a fajta merülésnek, én személy szerint nem kevés tengeri búvártúra után is tudok értékelni egy-egy szebb tavat. A neufeldi azért kiemelésre érdemes, mert nem csak hogy közel van, de remekül felszerelt bázis van a partján és a belépőért cserébe nagyon szépen kialakított, rendezett környezetben készülhetünk a merülésre. A víz alatt pedig kifejezetten kellemes...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Néha pokoli rossz helyen és rossz időben van a búvár. A tengerről tudjuk, hogy nagy és amikor tombol, óriási hajókat is magával ragad, nem hogy egy embert. A merüléseknél mindig észben kell tartani bizonyos nagyon fontos szabályokat, de a legelső nagy kérdés ez: merüljünk-e egyáltalán?

Nem mindig olyan egyszerű a válasz. Ha túl hideg a víz, akkor az nem jó, de ha megvan hozzá a képzettség és a szükséges felszerelés, a helyzet kezelhető. A barlangokba beúszni életveszélyes, de erre kiképezve, mindent előírást betartva a kockázat ésszerű mértékűre csökkenthető.

Az áramlásos helyek külön kategóriát képviselnek. Gyakran nem is látszik a felszínről, milyen erős áramlások vannak a mélyben, ezek némelyike azért problémás, mert lefele viszi a búvárt és nagyon nehéz kiszabadulni belőlük. Sajnos tűntek már el örökre búvárok úgy, hogy nem figyeltek erre. A nagyon hullámos helyek viszont már a felszínen is elbizonytalanítják a legtöbb búvárt- jogosan. Nyilván akadnak olyan pontok a világban, ahol a hullámzás teljesen megszokott, és a búvárok fel is készülnek rá, de aki elég "ügyes", könnyen bajba kerülhet.

Egy videó került fel nemrég az internetre, amin a Hawaii szigetek egyik tagja, Maui mellett merülő búvár látható, ahogy lavinaként ragadja magával a visszahúzódó hullám. Állítólag a fickó megúszta, de azért a videót nézve el lehet gondolkodni: mi lett volna, ha szembejön egy szikla a tehetetlenül sodródó emberrel?... Az biztos, hogy erre nem szokatlan a hullámzás, de valahol valamit nagyon elronthatott a búvár, ha ennyire rossz helyre keveredett.

Szóval, kell-e bármi áron merülni, teszem fel ismét a kérdést. A válasz pedig könnyű: nem.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.