A félezredik merülésem meglehetősen sekély volt, de a hely búvártörténelmi vonatkozásai miatt emlékezetes. A tatai Fényes-forrás az első helyek egyike volt ahol a magyar búvárok rendszeresen merültek. Rádai Ödön, a hazai búvártörténelem egyik úttörője itt készítette még 1955-ben az első magyar igazi víz alatti fotót.

Tatára utána is gyakran jártak merülni a búvárok, mert kicsi, de igen tiszta és érdekes élővilágú tavak mélyét fedezhették fel. Ám a hetvenes évektől minden megváltozott: a közeli bánya művelése során elérték a karsztvizes réteget. A kiemelt víz miatt Tatán eltűntek a szép kis tavak, és akkor még senki nem sejtette, lesz-e még itt valaha búvárkodás.

2002 az újabb mérföldkő: a bánya bezárása után ismét visszatért a víz Tatán, időnként a házak alatt... A tavak alján is megjelentek a források, és napjainkra egész korrekt vízhozamot mérhetnek. Merülni pedig ismét lehetséges. Persze önkormányzati kezelésben van a terület, néha nehéz megállapítani, pontosan ki minek a gazdája, tehát egyáltalán nem biztos, a mostani állapot a merülést, fürdőzést tekintve nem lesz-e gyökeresen más pár hónap múlva.

Nekünk azért sikerült kihasználni még az alkalmat, hogy búvárkodjunk ott, ahol az első magyar búvárok először merülgettek. Az egyetlen merülhető a tavak közül a régen Katonai mag Grófi-tó néven emlegetett, ami nem sokkal nagyobb mint egy úszómedence, mélysége is csak 3-4 méter. Ezúttal a látótávolság sem volt hibátlan, de ebben a tóban nem ez a különlegesség. A mélyben levő források az izgalmasak, amik miatt még télen is 22-23 fokos a víz, és ahogy az ember a kezét a bugyborgó, buborékat kieresztő homokba teszi, érzi, hogy ott még melegebb. Nehéz leírni a látványt, talán a mozgókép többet elmond erről a "fortyogásról". Izgalmas búvárkaland úgy is, hogy tulajdonképpen az egyik legsekélyebb merülésem volt az eddig ötszázból- viszont cserébe jó hosszú is, 77 perces.

Szerencsére egy rutinos, megbízható merülőtárssal mentünk a vízbe, ráadásul nagyon kevesen voltak aznap a búvárok a tóban, szóval érdekes élménnyel gazdagodtunk. Az főleg érdekes volt, hogy a víz melegebb volt mint a felszíni levegő, a merülés utáni leöltözés parádés gyorsasággal zajlott... A vízben fotózni nem nagyon tudtam, inkább videóztam. Van éppen szebb felvétel a Fényes-forrásról az interneten, de ez az enyém, az én merülésemen készült, nekem szép emlék.

A nap programját számomra az tette igazán kerekké, hogy a szigorúan védett területen tehettünk egy sétát a láperdőben, megnéztük a többi, nem merülhető tavat is. Látványos még felülről is, ahogy a tavak élővilága más és más, egészen eltérő növényzet van az aljzaton. Madarakat, teknősöket lehet még itt megfigyelni, elsősorban késő tavasztól, de most is nagyon kellemes élmény volt a séta. Utólag itthon az ember végiggondolja, mi tetszett, mi nem, de a lényeg végülis az, hogy volt egy kellemes napunk, még merültünk is, én pedig bevéshettem a naplómba az 500-at.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.