Big Blue Búvár Blog

Nem csak Budapest büszkélkedhet egy felhagyott bányában található merülőhelyekkel, több más országban is akadnak vagy jobban, vagy kevésbé elérhető bányák, ahol búvárkodni lehet. 

A bányászat során teljesen általános, hogy folyamatosan szivattyúzzák a vizet, amíg zajlik a fejtés. Amikor a bánya művelésével felhagynak, a víz visszatér, és feltölti a járatokat, ez játszódott le Kőbányán és más helyeken is. De nem mindegy, hogy a víz teljesen feltölti-e a járatokat, és gyakorlatilag barlangi merülésnek számít a búvárkodás, vagy sem. Mi szerencsések vagyunk, mert a Budapesten van nyílt víznek számító helyszín is, máshol csak kevesek kiváltsága a merülés.

A talán elsőként búvárok seregét vonzó, bányából lett merülőhely, a Bonne Terre Mine pont azért népszerű, mert a roppant hosszú járatrendszerben nyugodtan vállalkozhatnak merülésre bármilyen képzettségi szintű hobbibúvárok. Az Egyesült Államokban, Missouri államban található bányát a 19. század második felében nyitották, nagyon sok ólmot termeltek ki belőle. 1961-ben zárták be, és szép lassan elkezdett emelkedni a víz szintje a járatokban. Mivel bőven maradtak szárazon bejárható részek, időnként kirándulók keresték fel, akik itt megismerkedhettek a bányászat múltjával, és a Bonne Terre Mine emlékhelyi védelmet is kapott.

A múlt század nyolcvanas éveinek elején egy búvároktatással foglalkozó házaspár fedezte fel a helyben rejlő lehetőségeket. Több, mint 30 kilométer(!) hosszúságú beúszható járatrendszer, a több, mint két tucat útvonalat víz alatti lámpák világítják be, és így a felszín alatt lehet betekinteni a bányászok világába. Hasonlóan több más bányához, nagy vonzerőt jelent a víz tisztasága, hiszen akár 30 méteres is lehet a látótávolság, ám a vastag búvárruha itt sem árt a 14 fokos vízben, és persze élővilágra sem kell számítani. Ilyen helyen más az érdekes, és szerencsére a felszíni időjárás sem befolyásolja egyáltalán a merülést.

Egy szó mint száz: aki olyan szerencsés, hogy elvetődik Missouriba, nem kell lemondjon még a merülésről sem. Garantáltan különleges élményben lesz része...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A polipmama élete feláldozásával gondozza petéit, ezért kifejezetten rövid ideig él.

A hidegebb vízekben élő nagy polipokra is igaz, hogy csak egy-két évig élnek. Amikor a nőstény polip petéit megtermékenyítik, az állat egy biztonságos helyet, egy zártabb üreget keres, és ott rakja le a petéket. Több tízezer petéjére pedig innentől kezdve folyamatosan ügyel, nem mozdul el a fészekből, nem is táplálkozik. Folyamatosan mozgatja a vizet a peték körül, és türelmesen vár.

Az állat több hétig gondozza az ivadékokat, ám közben a polipmama folyamatosan gyengül, végül elpusztul, míg a petékből kikelnek az aprócska, pár milliméteres kis polipok. Ám ezek kicsik és védtelenek, csak töredékük éli meg a felnőttkort. Mivel ügyes vadászok, a túlélő néhány polip gyorsan növekszik, aztán amikor elérik az ivarérettséget, szaporodnak, és újraindul a körforgás.

Ahol a búvárok rendszeresen merülnek ugyanazon a ponton, akár végig nyomon is követhetik ezt a folyamatot. Amerikai búvárok egy megható kis filmet is készítettek egy hatalmas polipmamáról, aki életét feláldozva vigyázott az utódaira. Látni, ahogy az állat színtelenné, gyengévé válik, majd kikelnek a kicsik. Talán valamelyiküket majd viszontláthatják kifejlett egyedként...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A világ szerencsésebb részein elég kimenni a tengerre, hogy pár száz delfint vagy néhány nagyobbacska bálnát lásson az ember. Amióta viszont vannak jó minőségű felvételeket készítő, elérhető árú drónok, még egy amatőr is remek légifelvételeket tud készíteni.

Na ezt a rengeteg tengeri emlőst azért egyszer megnézném a saját szememmel is... Igaz, ehhez kellett a felvételek készítőinek is utaznia, mert két helyen forgatott Kaliforniában, a hosszúszárnyákat pedig Maui közelében vette fel. Egye fene, ha ilyen helyekre kell elmenni, hát akkor duzzogva bevállalnám én is.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Furcsa most megnézni ezt a videót a Krím-félsziget melletti vizekben kialakított víz alatti múzeumról. A Tarkanhut-foknál elhelyezett szobrok a közös kommunista múltat idézik, és gyakran merülnek itt búvárok. Az eltelt másfél évtized alatt a tenger sok szobrot megváltoztatott, alga telepedett meg rajtuk.

Volt egy kor, amikor a tagköztársaságok felett álló Szovjetúnió központi vezetése mindenre rátelepedett, így aztán nem nagyon hangoztatta senki, ki orosz, ki ukrán. Még a kivált Ukrajnában sem volt ez jó ideig akkora kérdés, de nagyon úgy fest, más világ van.

Ez pedig akár még egy ilyen víz alatti tárlatot is más megvilágításba helyez, ahol nosztalgiázni, emlékezni lehet egy Lenin-szobor mellett merülve. Sajnos most még azt sem lehet megmondani, lesz-e arra lehetőség, hogy valaki mással ne foglalkozva, békésen búvárkodjon a Krím-félsziget mellett- és ha megteheti, milyen ország vizeinek mélyét fedezi fel...

Egyszer talán ennek a korszaknak is emléket állítanak víz alatti parkkal, de remélhetően nem frissen elsüllyedt háborús roncsok formájában.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Néha egyszerűen csak rácsodálkozok arra, milyen fantasztikus lények élnek a tengerben- no meg arra is, milyen elhivatott filmesek vannak, akik meg is örökítik őket.

A hosszúszárnyú bálnák akár 16 méteresre is megnőnek, és a többi bálnához képest elég gyakran ugranak ki a vízből. A legtöbben úgy gondoljuk, egy ilyen hatalmas állat nem nagyon lehet kecses vagy elegáns mozgású, de ez a videó azt igazolja, nagyon is harmonikusan mozognak a vízben. Fordulóik, lebukásaik szinkronúszókat megszégyenítő víz alatti balettre emlékeztetnek.

Nagyot lépett előre a technika, hiszen itt, a számítógép előtt ülve olyan képet kapok ezekről a bálnákról, mint ha ott lennék velük a vízben. Bevallom, le vagyok nyűgözve. És ebben a kis előzetesben, a film vége felé van egy olyan jelenet, amitől leesett az állam. Ha valakinek nincs rá három perce (pedig érdemes rászánni az időt), 2:50-től figyeljen jól...

Azt is el kell ismerjem, nem biztos, hogy lenne elég bátorságom egy ilyen jelenet rögzítéséhez. Persze lehet, hogy a bálnák jobban vigyáznak ránk, mint azt mi hisszük. Szükség is van rá, sok a búvár, sok a filmes és fotós, aki a fél karját adná egy-egy ilyen snittért (ki tudja, hány nap és hány vízben töltött óra van a három perces előzetes mögött), és mivel a bálnák a nagyobbak, nekik kell ügyelni a mi épségünkre.

Más kérdés, hogy éppenséggel az emberek azok, akik több kárt tesznek a bálnákban, és nem fordítva. Hajók gázolják el őket, hálókba gabalyodnak, és néhol még vadásznak is rájuk. Ezek után kész csoda, hogy a szelíd óriások a szemeink előtt adják előtt különleges tengeri táncukat, elkápráztatva minket...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A bajba került tengeri állatok mentése kicsit sem egyszerű feladat. Vannak olyan pillanatok, amikor a búvár úgy érzi, az állat tudatosan keresi a kapcsolatot. Ilyesfélét láttunk azon a híres felvételen, amin a delfin türelmesen megvárja, hogy levágják róla a beakadt zsinegeket. 

De nyilván nem ez a jellemző. Az állat megrémül, ideges lesz, nem tudja, mi akadályozza a mozgásban, és a közeledő ember jelenlétére sem feltétlenül jól reagál. Az olyan nagyobb testű emlősök, mint a bálnák megszabadítása a rájuk gabalyodott kötelektől profiknak való feladat: aki rosszul kezd hozzá, több kárt okozhat, mint amennyit segít, és még örülhet, ha ő maga nem sérül meg. 

A cápák pedig szintén külön műfajba tartoznak. Ezek a ragadozók igazi ösztönlények, éles fogaik vannak, gyorsak- egy ember esélytelen, ha egy cápa valóban támadni akar. Szerencsére nem szoktak, de azt nem lehet tudni, egy zsinegek miatt bajba került állat hogy reagál. Ennek ellenére vannak, akik vállalják a veszélyt, és megpróbálnak segíteni. Az egyik leghíresebb felvétel Ron és Valerie Taylor mentőakciójáról készült, akik épp forgattak, amikor kötélbe gabalyodott egy termetes nagy fehér. Ők pedig vállalva a kockázatot, segítettek neki, és meg is úszták.

A napokban ausztrál búvároknak hasonló kalandban volt része. A dajkacápák kevésbé számítanak ijesztőnek a cápák közt, de azért ha akarnak, tudnak harapni ők is. A víz mélyén vette észre egy búvár, hogy az egyik állatnak a testére van tekeredve egy elasztikus zsineg, és akadályozza a légzésben. A búvár úgy döntött, nem kezd partizánakcióba, értesítette a Manly Sea Life Sanctuary szakembereit, akiknek megvan a tudása és az eszköztára az ilyen helyzetek kezelésére.

Ők úgy döntöttek, hogy a felszínre kell hozni az állatot, mert csak így tudják kiszabadítani, de tudták, ehhez a ragadozónak is lesz egy-két szava. Felmerülhet a kérdés, miért vállalnak kockázatot egyetlen cápáért, de a helyzet az, hogy Ausztrália keleti partján erősen lecsökkent a dajkacápák száma, és nem akarták, hogy az emberi felelőtlenségnek essen áldozatul egy közülük.

Lemerülve először egy nagy, áttetsző zsákba terelték be a cápát, de lehetőleg úgy, hogy se azt, se fajtársait ne idegesítsék fel. Ezek után némi birkózásra volt szükség, amikor egy búvár egy hordágyhoz hasonlatos eszközbe tuszkolta az állatot, és így már a felszínre tudták vinni azt. Ezek után már szakértő állatorvos tudta kezelésbe venni a cápát, aki elvágta a kötelet, megnézte, nincs-e rajta valahol további sérülést, beadott neki egy adag antibiotikumot, és már el is engedték a gyors vizit után. Természetesen egy hal nem érzi jól magát a felszínen, szóval sietni kellett az akcióval.

A videó tanulsága nem feltétlenül az, hogy milyen bátrak az ausztrál búvárok, hanem inkább az, milyen problémát okoz a tenger mélyébe kerülő sok hulladék. A kötelek a nagyobb állatokra tekerednek, a zacskókat néha megeszik a medúzát fogyasztó állatok, a különféle műanyagdarabok szintén sok élőlényt pusztítanak el. Szóval a víz alatt cápával birkózó emberek csak más emberek hibáját próbálják jóvá tenni- ezúttal sikerrel.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A kedvtelési búvárkodás igazi története az Egyesült Államokban kezdődött. Megvolt a pénz és a szükséges nyitottság az újdonság iránt, így aztán gyorsan elterjedt az új hobbi. Természetesen először azokban az államokban szerették meg a merülést, ahol volt tengerpart, a víz sem volt túl hideg, és persze megvolt a piac is. Mert a búvárkodás ma már komoly üzletág is; és a központok Kaliforniában és Floridában alakultak ki.

Floridában a merülés jó meleg vízben, a Karib-tenger szigeteihez hasonló körülmények között zajlott és zajlik. Ez a fajta a búvárkodás az, ami a legtöbb olyan ember elképzeléseiben él, aki nem nagyon merül. De Kaliforniában ugyanúgy sokan merültek, ám egészen más élményeket szerezhettek. Noha ez az állam csak kicsivel van északabbra, a kontinens nyugati oldalán, a Csendes-óceánban msáféle élővilág és hűvösebb víz várja a búvárokat.

Ám aki hajlandó felvenni a vastagabb neoprénruhát, itt is fantasztikus dolgokkal találkozhat. Ami egyből feltűnik, az a kelp erdők labirintusa. Ezek a roppant hosszúra megnövő barnamoszatok nagyon jellegzetessé teszik a kaliforniai búvárkodást. Ám csak ezek között úszkálni egy idő után mégsem lenne annyira izgalmas, de semmi gond: élnek itt fókák, cápák, különféle halak és rákok, tengeri csillagok... Nincs hiány színekben és formákban. Szeretnek itt dolgozni a búvárfilmesek és -fotósok, mert téma van bőven. Howard Hall, a szakma egyik nagy öregje is készített egy igen látványos összeállítást a felvételeiből.

Azt hiszem, aki szeret merülni, az szívesen búvárkodna Kaliforniában is. Persze a túrát ki lehetne egészíteni sok-sok felszíni programmal, igencsak tartalmas utazást lehetne kerekíteni. Az mondjuk nem annyira jó, hogy a hajós merüléseknek igencsak megkérik az árát, de mit számít ez, ha ez vár a búvárra a felszín alatt...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Az utóbbi napok beszélgetései az eltűnt japán búvárokról szóltak az ismeretségi körömben. Aggódtunk, szurkoltunk, találgattunk, örültünk, gondolkodtunk. Ám egy dolog nem merült fel: hogy ne búvárkodnánk többé.

Tudom, külső szemlélő számára ez akár furcsa is lehet. Történik egy ilyen baleset, napokig hánykolódnak emberek a tengeren, van, aki áldozatul is esik a tragédiának, miért vállalunk kockázatot?

Lehet erről hosszan okoskodni, magyarázkodni. De én inkább más utat választottam. Kerestem filmeket azokról a helyekről, ahol a japánok azon a bizonyos napon búvárkodtak. Érdemes belenézni ezekbe, és talán akkor választ kaphat mindenki, miért is merülünk...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Csak egy átlagos nap a tengerben Mozambik partszakaszán: felbukkan pár delfin, több ezer halból álló raj, több tucat barrakuda, és végül úgy úszik el vagy száz pörölycápa a búvár mellett, mintha kicsit sem érdekelné őket a jelenléte...

A nyílt tengeren bármi előfordulhat, de az, hogy ennyi mindennel találkozhat egy búvár egyetlen túra során, azért egyáltalán nem mindennapos. A Kelet-Afrikában található Mozambik nem számít igazán sokak által felkeresett búvár úti célnak, noha közismert, mennyi különleges látványosságot kínál.

Ám az országban nem túl fejlett az infrastruktúra, ezért egy túra komolyabb szervezést igényel, és hogy mindent meg lehessen nézni, több helyen is érdemes megállni. Akinek a fenti videóban látott állatvilág nem elég, bizonyos pontokon bálnákat, mantákat, cetcápákat is láthat, de ehhez szép távolságokat kell országon belül is utazni. Ám ilyen búvárkalandért megéri...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A jól ismert spanyol szigetről mindenkinek bulizó angolok, strandon tespedő német turisták jutnak az eszébe, búvár úti célként alig tartják számon. Természetesen ahol tenger van, ott merülnek is, gondolhatnánk, és Mallorca sem kivétel. A partszakaszon akadnak korrekt helyek, búvárbázis is van, szóval ha egy búvár ide tervezi a nyaralását, akkor egy-két napot jól el tud tölteni a vízen és a víz alatt is.

Ám a szigetnek van egy titkos, belső világa: a Cova de sa Gleda - Camp des Pou vízzel telt barlangrendszer. A barlang teljes hossza 13,5 kilométer, így a leghosszabb rendszer egész Európában, míg az egész világot tekintve a 14.

A sziget keleti partján található barlangban mészkő van, amikor a tenger szintje alacsonyabb volt, és a barlangokban nem volt víz, akkor cseppkövek alakultak ki. Manapság ezeket megcsodálva merülhetnek a kristálytiszta vízben. Persze ez zárt tér, csak megfelelő felszereléssel és képzettséggel mehet itt víz alá bárki. A veszélyekért cserébe viszont Európa egyik fantasztikus barlangjában búvárkodhatnak a bátrak.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!