Egy ókori kikötő

Görögországban ritkán unatkoznak a búvárrégészek.

Az egykori Korintosz városának közelében bukkantak rá a római kori kikötő maradványaira. Az első századból fennmaradt kikötői építmények annak az időszaknak a tanúi, amikor a rómaiak a saját képükre formálták Korintoszt. A rendkívül jó állapotban megörződött romok tekintélyes, öt tonnás kövekből állnak.

Időszámításunk előtt 148-ban a rómaiak legyőzték a görögöket, és leromobolták Korintoszt. Egy évszázad múlva építettek csak újjá a várost, amikor Julius Caesar felismerte a hely stratégiai jelentőségét. Magáról nevezte el: Colonia Laus Iulia Corinthiensis lett az új neve. 

A Koppenhágai Egyetem kutatói a helyi búvárrégészekkel együtt dolgozva tárják fel az ókori építmények maradványait Lechaion előtt, ami Korintosz fő kikötője volt. 2017-ben jutottak el az első római kori falakhoz. A két és fél hektáros területen levő romok az első században épült létesítményekből származnak. Igen komoly építkezésbe foghattak annak idején a rómaiak, mert egy 45 méter hosszú, 18 méter széles és 4 méter magas mólót emeltek. Egy másik, négy hektáros területen pedig hatodik századi kikötőre bukkantak. További izgalmas leleteket is vizsgálnak, mert úgy vélik talán megtalálták a világítótorony épületének alapjait.

Ahogy egy forgalmas kikötőben nem meglepő, sok tárgyi lelet is előkerült. Fából, csontból készült eszközök, töredéket, magok is remekül megörződtek az üledékben. A régészeket lenyűgözte, amikor két évezrede a mélyben nyugvó cölöpökre bukkantak. A jó állapotú maradványokból még DNS-mintát is tudtak venni, aminek elemzése sokat elárul az egykori viszonyokról.

A közös dán-görög projekt még 2013-ban indult, Dr Bjorn Loven és Dr Dimitris Kourkoumelis vezetésével. Több alap is támogatja a munkát, ami elég sokáig el fog tartani, a lelőhely kiterjedése miatt. A görög vizekben annyi régészeti lelet rejtőzik még mindig a számtalan sziget közelében, hogy az ilyesfajta nemzetközi együttműködésre szükség van, enélkül ugyans a helyiek nem boldogulnának.

0 Tovább

Amforák Mljeten

Izgalmas búvárrégészeti felfedezés Horvátországban.

roncs adria

Mljet szigete Dalmáciában található, az ország partszakaszának legdélebbi részén. A természetvédelmi területek szépsége miatt számít ismertnek, de a kulturális örökség szempontjából is jelentős helyszín.

Most ez utóbbi kapcsán beszélhetünk Mljetről, ugyanis a napokban jelentették be, hogy kétezer éves amforákat találtak a víz mélyén. Alig 20 méteres mélységben nyugodott a sok értékes lelet, ami nagyon meglepte a régészeket. Hogy a szuvenírvadászok ne kapjanak esélyt, három éven dolgoztak itt a szakemberek, s csak ez után jelentették be a felfedezést. 

A 150 amfora háromféle típusba tartozik, valamennyi az I. századból származik. Majdnem két évezreden át érintetlenek maradtak, a homokban heverve, az üledék által belepve védve voltak a külső behatásoktól. 

A nemzeti park igazgatósága is részt vett a feltárás finanszírozásában. Nem csak attól tartottak, hogy valaki ellop valamit, az itt horgonyzó nagyobb jachtok horgonyai is komoly károkat okozhattak volna.

roncs adria

Az amforák ott maradnak a helyszínen, tehát a jövőben a szigetre látogató búvárok is merülhetnek az egykori hajó rakományánál. Ám azokat olyan védőhálóval takarják majd, ami remélhetően elveszi a "gyűjtögetők" kedvét. (Ilyenkor egyrészt arra gondolok, hogy mennyivel szebb lenne ilyesmi nélkül a látvány, másrészt viszont arra, ha ez a háló nem lenne, pár év múlva talán már semmilyen amforát nem találna ott senki...) A leletről készült videók mindenesetre ígéretesek.

A régészek pedig folytatják a kutatást, mert egyrészt ennek a lelőhelynek a környékén is előkerülhet még ez-az, másrészt talán rejteget még roncsokat Mljet nem túl gyakran merült partszakasza.

0 Tovább

Egy elsüllyedt római város

Tunéziai búvárrégészek nagy felfedezése: szököár által elpusztított város romjaira bukkantak.

Aki kicsit járatos a történelemben, az tudja, hogy az ókori Karthago városa a mai Tunézia területén található. (E sorok írója járt is a maradványokat bemutató múzeumban, feltétlenül érdemes felkeresni.)

Mondani sem kell, az egykori virágzó civilizáció maradványainak egy tengerparti országban nem csak a felszínen, hanem a tenger mélyén is utána lehet menni. A Tunézia északkeleti részén talált romok pedig igazolják, érdemes kutatást folytatni a víz alatt is.

A megtalált 1600 éves település ugyanis igen jelentős központ lehetett a római korban. Utcákra, szobrokra bukkantak, és előkerült nagyjából száz edénnyel az ókorban nagyon népszerű, garum nevű halszószból is. Ezt az ízesítőt sokan a ketchuphoz hasonlítják, mert annyira közismert és széles körben felhasznált szósz volt- de az íze nyilván egészen más lehetett.

A Neapolis nevű város a leletek alapján a garum egyik legfontosabb előállításai helye lehetett a római birodalom területén, vélekedik Mounir Fantar, aki a tunéziai-olasz búvárrégészeti expedíciót vezeti. 2010 óta dolgoznak a helyszínen, ahol a feljegyzések szerint 365-ben egy pusztító erejű szökőár rombolt le egy várost. 

Az egykori település harmada lehet most a felszín alatt. A jelentős felfedezés olyan izgalmas leleteket tartogatott, mint például a házak padlóját alkotó mozaikokat. Még korai gazdasági épületekre is rábukkantak. 

A szökőár annyira jelentős esemény volt Róma történelmében, hogy sok feljegyzés született róla. A Földközi-tenger térségét 365 július 21-én nagyjából 8,5-es erősségű földrengés rázta meg, ami meglehetősen pusztító erejűnek számít. A legnagyobb károkat az epicentrumban található Kréta szenvedte el, de görög, ciprusi, szicíliai, spanyol és észak-afrikai területek is károkat szenvedtek el. A szökőár miatt komoly városrészek kerültek víz alá, hajókat pedig a szárazföldre dobott az árhullám.

Ami egykor katasztrófát okozott, az ma lehetőséget ad a szakembereknek a vizsgálódásra. Aztán ha véget érnek a feltárások, talán egy új, izgalmas merülőhely nyílik meg a kedvtelési búvárok előtt. Tunézia nem számít búvárparadicsomnak, de ha a Nabeul városa (ez épült az egykori római város megmaradt részeire) közelében található Neapolist megnyitják előttünk, azért én is fontolóra veszek egy utazást...

0 Tovább

Megvan a USS Indianapolis

Több, mint hét évtized után találtak rá a balsorsú hajóra.

roncs

A USS Indianapolis Portland-osztályú nehéz cirkáló volt, ami 1932-ben állt szolgálatba. A 186 méter hosszú, komolyan felfegyverzett amerikai hadihajó végigharcolta a második világháborút, több komoly ütközetben vett részt. 1945-ben titkos küldetést teljesített: ez a hajó szállította az atombomba építéséhez szükséges alkatrészeket és dúsított uránt. Ebből állították össze a Little Boy nevű bombát, amivel elpusztították Hirosimát.

1945. július 28-án indult el a Indianapolis Guam szigetéről a Fülöp-szigetekhez tartozó Leytére. Július 30-án 00:14-kor találta el a hajót a japán I-58 tengeralattjáró két torpedója. A súlyosan megsérült hajó 12 perc múlva megfordult és elsüllyedt, nagyjából 300 tengerészt rántva magával a hullámsírba.

A 1196 fős legénység többi tagjából csak kevesek tudtak mentőcsónakba szállni, nem voltak mentőmellényeik sem. Kétségbeesetten sodródtak a tenger felszínén, segítségre várva. Ám a haditengerészet csak augusztus 2-án értesült a hajó elsüllyedéséről, amikor egy járőrgépről kiszúrtak néhány túlélőt. Azonnal hajók és repülők indultak a helyszínre, és azt látták, a magányosan a tengeren sodródó emberekkörül cápák köröznek.

roncs

Az egyik PBY Catalina repülő a parancs ellenére a tengerre szállt, hogy minél több embert fel tudjon venni. Amikor a gépbe már nem fért több túlélő, a szárnyra kapaszkodtak fel. A Catalina nem tudott felszállni, ám így is megmentettek 56 embert. Ez a végül megmenekült 317 tengerész hatoda volt. Több, mint 500 ember viszont hiába élte túl a süllyedést, a tengerbe vesztek. Ez volt az amerikai haditengerészet egyik legtöbb veszteséggel járó hajókataszrófája. 

Utólag próbálták feltárni, miért szereztek olyan későn tudomást a hajó elvesztéséről. Akkoriban az olyan nagy méretű hajóknál, mint az Indianapolis, nem jelentések alapján rögzítették a pozíciót, hanem feltételezték, hogy biztosan célhoz értek. Így július 31-én bejelölték, hogy megérkezett Leytére, és nem néztek utána, tényleg ott is van-e. A vészjelzéseket három helyen is vették, de nem tettek semmit.

roncs

A kapitány, Charles B. McVay III túlélte a tragédiát, ám bíróság elé állították. Az volt a kérdés, hogy másféle manőverezéssel elkerülhető lett volna-e a hajó elvesztése, de még a japán tengeralattjáró kapitánya szerint is teljesen mindegy volt ez. Végül visszahelyezték a szolgálatba. A túlélők általában nem hibáztatták a kapitány, ám néhány odaveszett tengerész családtagja őt vádolta. McVay 1968-ban önkezével vetett véget életének.

A roncs helyzete sokáig nem volt ismert. 2001-ben és 2005-ben nem jártak sikerrel a kutatóexpedíciók, majd új információk alapján 2016-ban kezdtek további kutatást tervezni. Úgy vélték, rossz helyen keresték addig a USS Indianapolist, mert a 40 kilométerrel odébb nyugszik. 2017. augusztusában a Microsoft társalapító milliárdos Paul Allen jelentette be, hogy megtalálták a roncsot 5500 méteres mélységben.

roncs

Paul Allen érdekes figura. A pénzéből számos kutatást támogat, intézeteket tart fenn, van egy NBA és NFL csapata is. Emellett pedig hobbija a roncskutatás, saját, kitűnően felszerelt luxusjachtjával járja a tengereket. Az ő nevéhez fűződik a japán Musashi nevű csatahajó megtalálása többek között, s most a USS Indianapolis megtalálásával végképp a legeredményesebb roncskutatók közé emelkedett.

A hajó tragikus történetét többször feldolgozták. A tengerben magányos, a véglegetig kimerülve a túlélésért küzdő emberek, akikre cápák tucatjai támadnak, már a Cápa című filmben is előkerült. Akkor Quint, a cápavadász mesélte el a borzongató históriát. Legutóbb 2016-ban készült film az eseményekről, Nicholas Cage főszereplésével. A hajó roncsának megtalálása újabb részlettel egészíti ki a USS Indianapolis tragikus történetét.

roncs

0 Tovább

A feladat: roncskutatás

Második világháborús gépet találtak egyetemi projekten dolgozó diákok Málta közelében.

A Földközi-tenger közepén fekvő kis szigetország óriási stratégiai jelentőséggel bíró hely volt a világháború idején, ezért a németek igen nagy erőket mozgósítottak a meghódítása érdekében. Ám a máltaiak és az őket segítő britek kitartottak, hősies harcuknak köszönhetően ez a fontos bázis végig a szövetségesek kezén maradt.

A szigeten állomásozó hajók és repülők rendszeresen támadták az ellenséges erőket. Az egyik brit repülőgép a tenger felett került bajba, de nem a németek miatt: egyszerűen leállt a motor. A pilóta és a legénység másik tagja sikeresen a vízre szállt, és két, szabadnapjukon vitorlázó angol halászta ki őket.

Mindez 74 évvel ezelőtt történt. Az esemény nem volt sorsfordító a harcok kimenetelét illetően, aligha hallottak róla túl sokat még a korszakkal foglalkozó szakértők se. Ami viszont most beszélnek róla, az a roncs előkerülése: a Cal Poly egyetemi hallgatói, akik egy keresési és felmérési projektben vesznek részt Málta környékén, megtalálták a Fairy Swordfish típusú gépet. 

A csapatot a Cal Poly professzora, Zoe Wood vezeti a Harvey Mudd College mérnöki karát képviselő Christopher Clarkkal együtt. Wood elmondása szerint biztosak benne, hogy a parttól három mérföldre nyugvó gép az a brit kétfedelű, ami ebben a balesetben zuhant le, ugyanis megegyezik a helyszín, és az is árulkodó tény, hogy a vízre szállásoknál szokásos módon, nem szakadt darabokra a gép, hanem nagy része egyben maradt. 

A Fairy Swordfish már meglehetősen régimódi gépnek számított a második világháború idején: a harmincas évek közepének tervezési elveit tükröző kétfedelű támadó gép volt, alig 230 km/órás sebességgel. Már a haború kitörésekor is elavultnak számított, de meglepő módon a torpedóvetőként harcba vetett gépekkel komoly sikereket értek el: elég a Bismarck üldözésében játszott szerepüket vagy az olasz hadiflottára mért komoly csapásukat említeni. Ezek után érthető, miért is épült a "Kardhalakból" 2,400 darab. A számok nem hazudnak, és az adatok szerint az össztonnát tekintve egyetlen másik repülőtípussal sem küldtek több ellenséges hajót a tengeri fenekére a szövetségesek, mint a jó öreg Swordfish-ekkel, amiket 1945-ben vontak ki végleg a szolgálatból.

A diákok és tanáraik a három évig tartó ICEX (International Computer Engineering Experience) programban vesznek részt, és céljuk új térképezési algoritmusok kidolgozása illetve az eszközök alkalmazása a terepen. Ennek keretén belül először alacsony felbontású szonárral vizsgálták a tenger fenekét, ekkor rajzolódott ki a repülő sziluettje.

Az azonosítás érdekében két méter hosszú víz alatti távirányítású eszközzel vizsgálódtak a helyszínen, ami három dimenziós modellt is alkot, és videó rögzítésére is alkalmas. Ekkor láthatták az első képeket a lezuhant gépről. A helyi víz alatti régészeti hivatal búvára volt az, aki le is merült a hatvan méteres mélységben nyugvó roncshoz, és azonosította a gép típusát. 

A Swordfish fémszerkezetét vászon borította, így a tengerben töltött több, mint hét évtized után már csak a váz maradt meg. A kiemelésnek így sok értelme nem lenne, ilyen típusú gépből több is található kiállítva a nagyvilágban. A roncs ráadásul mára kis halaknak, mindenféle egyéb tengeri élőlénynek az otthona.

0 Tovább

Délosz titkai

Ókori romokat és roncsokat vizsgáltak a régészek a görög sziget közelében.

roncs

Az embernek olyan érzése van, hogy görög vizekben szinte bármelyik ponton van esély ókori roncsok megtalálására. Én magam is merültem már amforamezőnél Kréta mellett, szóval tudom, milyen izgalmas élmény egy olyan helyen nézelődni, ahol két évezrede süllyedt el egy hajó- hát az még mennyire különleges lehet, amikor valaki az első ember lehet ennyi idő után a roncsnál!

roncs

Idén májusban Délosz szigete mellett több ponton is vizsgálódtak a szakemberek. Egyrészt az egykori kikötő maradványainál merültek, a hullámtörőt vizsgálták meg alaposabban.

roncs

A sziget az időszámításunk előtt egy évszázaddal fontos állomása volt a földközi-tengeri kereskedelemnek, így a kikötő védelmére is figyelmet fordítottak. A 160 méter hosszú és 40 méter széles hullámtörő igazán komoly építmény volt. Az építés pontos időpontját eddig még nem sikerült meghatározni.

roncs

Három, az időszámításunk előttről származó roncsnál merültek a búvárrégészek, és számos amforát találtak. Ezekben nyugatról származó olajat és bort szállítottak. A kormeghatározás után többet tudnak majd a déloszi kereskedelemről, hiszen a korábbi leletekből nyert információkkal kiegészülve megtudhatják, melyik időszakban honnan és mit szállítottak ebbe a kikötőbe. 

roncs

A feltárást a görög régészeti hatóság és francia partnerük végzi, és természetesen visszatérnek még, hogy tovább vizsgálódjanak a sziget vizeiben.

0 Tovább

Megtalált bombázó

Hét évtized után került el Pápua Új-Guinea közelében egy B-25-ös.

roncs

A Project Recover célkitűzése az, hogy a második világháború idején eltűnt amerikai katonák nyomára bukkanjon. Olyan elveszett repülőket keresnek a tenger mélyén, amelyek legénysége soha nem került elő, így családjaik sem tudhattak semmit a sorsukról.

A Csendes-óceán hatalmas harcmező volt annak idején, és ugyan rengeteg roncsot felfedeztek már, még mindig rengeteg fel nem fedezett maradvány nyugszik a felszín alatt. Pápua Új-Guinea 1942 és 1945 között között folyamatosan hadi terep volt, így sok repülő zuhant le arrafelé. Ezek közül találtak meg most kettőt.

roncs

A B-25 jelű repülő igazi világháborús legendának számít: a kétmotoros, Mitchell néven ismert közepes bombázókból nagyjából tízezer darab készült, és ezekkel hajtották végre 1942 áprilisában a Tokió elleni légi támadást. A háború minden frontján, több ország seregében bevetésre kerültek.

roncs

A két amerikai egyetem és egy nonprofit szervezet közös projektjének számító munka során nem csak merülnek. Az egyik, régebben ismert B-25-ös roncs közelében vizsgálódtak, megkérdezték a helyieket is, hiszen ők azok akik esetleg még felidézhetnek történeteket lezuhant gépekről. A csapat pedig tíz négyzetkilométernyi terület átfésülése után rá is talán egy 70 éve eltűnt B-25-ösre, aminek hat fős legénysége is odaveszett.

A kutatók munkáját nem egyszerűsítette, hogy a gép valószínűleg nagy sebességgel csapódott a tengerbe, így darabokra szakadva süllyedt el, a tenger fenekét alkatrészek borították. Ezeket egy időt után beborítják a korallok, szivacsok, gyakorlott szem kell hozzá hogy felismerje, mit is lát.

roncs

Meglepő lehet, de igazán alaposan nem csak ennek az eddig nem ismert B-25-ösnek a maradványait nem vizsgálták meg, de a másik gépét sem. Így aztán most mind a kettő esetén próbálják kideríteni, pontosan melyik gépekről van szó. Ezek után pedig az egykori feljegyzésekből megállapítható, kik utaztak rajtuk- a bevetés közben eltűnt repülők elhunytának a körülményeiről pedig értesítik a családokat is. Az amerikai hadsereg ugyanis ennyi év távlatából is megadja a tiszteletet a hősi halottaknak. 

Mivel még sok eltűnt gépet tartanak számon, így a Project Recover sok évig folytatódhat még.

0 Tovább

Mindenki vesztes

Egy mélyben nyugvó német aknaszedő roncsa a háborúról mesél.

roncs

A roncsmerülés szerelmeseinek igen nagy része nem csak a búvárélmény miatt szereti a víz alatti maradványok felfedezését- fontos számukra a történet is. Tipikus, hogy utánajárunk a megnézett roncsok sztorijának, érdekel minket a roncsok sorsa. S emiatt úgy is érdekes lehet egy roncsról készült videó, ha mi nem is láttuk a saját szemünkkel, mert így is ki lehet egészíteni az élményt a történelmi tények elolvasásával.

A mostani történet 1943-ba visz minket. Az M483 tipikus német aknaszedő volt, amilyenből rengeteg szolgált a második világháború idején. A mindenféle szerepben, sok harctéren szerepet kapó hajók a flotta "igáslovai" voltak, melyek közül sok veszett oda.

roncs

1943. június 15-én az M483 egy hasonló hajókból álló konvojt vezetett Normandia környékén. Cherbourg felé haladtak, hogy védett kikötőben vészeljék át a nappalt. Nem volt életbiztosítás a brit partoktól nem messze hajózni, ugyanis az angolok rendszeresen támadták a levegőből a német hadihajókat, amik csak a sötétség leple alatt mozogtak. 

A németek óvatossága nem volt indokolatlan, de ezúttal az éjszaka sem jelentett biztonságot. Angol Spitfire Mk VI vadászgépek és kétmotoros Westland Whirlind vadászbombázók köteléke portyázott ugyanis a közelben. Valószínűleg nem volt véletlen, hogy pont ott voltak, ahol az M483 vezette konvoj is, a francia ellenállás gyakran adott hírt hajómozgásokról a britek számára. 

roncs

A repülőkről hajnali hatkor vették észre a német hajóköteléket. Ám az M483 kemény ellenfél volt: a 62 méter hosszú hajót 105 mm-es ágyúval, 20 mm-es légelhárító géppuskákkal és 37 mm-es légvédelmi ágyúval is felszerelték a mélységi bombák mellett. A Spitfire vadászok késlekedés nélkül a hajókra rontottak, hogy célba vegyék a légvédelmi fegyvereket, a Whirlwindek pedig felkészültek a bombázásra. 

Utóbbiak közül a Max Cotton által vezetett gép az M483-at vette célba. A hajó felé zuhanva a pilóta szinte a nagy hajóágyúval nézett szembe, és a fedélzettől pár méterre oldotta a bombákat. Azok nem is tévesztettek célt, súlyos sérüléseket okoztak a hajó tatján. Ám a németek nem adták olcsón a bőrüket, Cotton gépe telitalálatot kapott, és az M483-tól 100 méterre a tengerbe zuhant.

Nem sokkal később viszont az aknaszedő is követte a hullámsírba, ugyanis a bombák végzetesen megrongálták. A negyedórás összecsapás végére az összes többi német hajó is találatokat kapott, de ezek nem vesztek oda. A britek gépei közül még egy zuhant le, a Robert Sim által vezetett Spitfire vadász. 

Ma az 51 méteres mélységben nyugvó M483 roncsán nézhető meg, hol találta telibe a Whirlwind bombája. A helyükön vannak az ágyúk, a bombák, körbeúszható a hajócsavar is. A felépítményből is látható valami, és a be lehet hatolni a motortérbe is. A víz a csatornában meglehetősen hideg, a látótávolság sem mindig ideális, de ha megfelelőek a körülmények, látványos a merülés- és persze a mind két fél odaveszésével járó csata története miatt tanulságos is.

0 Tovább

Roncsok a Korall-tengerben

Négy hajó maradványát találták meg Ausztráliában a Kenn Reefs mellett.

Vannak a világtengernek olyan pontjai, ahol jelentős volt a történelem folyamán a hajóforgalom, de még nem tárták fel alaposan a régészek a roncslelőhelyeket. Mert ahol sok hajó jár, ott sok el is süllyed- a Karib-tengerben, a Balti-tengerben, a Földközi-tengerben ezért van annyi roncs.

Ausztrália nagyon hosszú partszakaszán viszont még bőven van olyan pont, ahol érdemes alaposabban vizsgálódni. A Kenn Reefs meglehetősen távol esik Queensland nagyvárosaitól, de arról 1987 óta tudni lehet, akad ott pár roncs. Ebben az évben egy expedíció tért vissza, hogy megvizsgálják a lelőhelyeket.

Hosszasan készülődtek, hiszen 500 kilométernyire fekszik a partoktól ez a zátonyrendszer, és hogy biztosra menjenek, az összes korábbi feljegyzést begyűjtötték. Az 1987-ben rögzített pozíciók, a hajók elvesztéséről szóló információk mind fontosak lehetnek a keresés és azonosítás során. 

A Silentwood Foundation által finanszírozott expedíció célja az volt, hogy az ausztrál történelem korábbi időszakának kulturális örökségét feltárják. Az itt nyugvó hajók ugyanis jellemzően a 19. század közepéről származnak, akkortájt népesítették be egyre inkább az európaiak a kontinenst. 

Némelyik roncs olyan sekély vízben nyugszik, hogy még légzőkészülékre sem volt szüksége a régészeknek, egyszerűen lebuktak. Műszeres felméréseket végeztek, rajzoltak és fotóztak, hogy rögzítsék az állapotokat. Ezek alapján próbálják meg majd azonosítani a roncsokat, hiszen részletes adatok vannak az egykor odaveszett hajókról, azok rakományáról. Igaz, a többségük Sydney-ből indulva veszett oda, és onnan akkortájt nem nagyon szállítottak semmit.

Ráadásul néha nem könnyű észrevenni, hogy adott ponton roncs nyugszik, úgy benőtték a korallok két évszázad alatt a maradványokat. Közel is esnek egymáshoz a roncsok, hasonló felépítésű hajókról van szó, tehát azt is ki kell bogozni, melyik mihez tartozik. De hát ez a különleges "kirakós" teszi annyira izgalmassá a búvárrégészek munkáját.

0 Tovább

400 éves svéd hajóroncs

Sekély vízben fedezték fel egy komoly hadihajó maradványait.

roncs

A búvárrégészek Karlskrona kikötőjében bukkantak rá a Blekinge nevű 17. századi hajó roncsára, ami megítélésük szerint méretében a híres Vasa nevű hajóhoz fogható.

A svéd nemzeti tengerészeti múzeum munkatársa, Jum Hansson beszámolója szerint alig 4-5 méteres mélységben vannak a maradványok. A Blekinge nagyjából 45 méter  hosszú, 68-70 ágyúval felszerelt hajó volt.

Nem véletlenül emlegetik a felfedeés kapcsán a Vasát: az 1628-ban, legelső útján elsüllyedt pompás hajó nem sokkal korábban veszett oda. A Vasa felfedezése igazi régészeti szenzáció volt a hatvanas években, és egy nagyon komoly kiemelési művelet után restaurálták, külön múzeumot építettek a számára, ami évente egy millió látogatót vonz.

Az viszont nagyon eltérő, hogy a Blekinge messze nem maradt fenn olyan ép állapotban. A kikötőben korábban zajló építkezési munkálatokat nem vészelte át a felépítmény, de talán az üledék által megőrizve vannak egészben maradt részek. Most a homokból kiállnak a hajó részei, és sok fém alkatrészt is találtak a közelükben. 

roncs

A Blekinge volt az első Karlskornában épült hajó, 1682-ben bocsátották vízre és résztvett XII. Károly Dánia elleni támadásában 1700-ban. 1713-ban süllyedt el, és úgy vélték, szándékosan küldték a tenger fenekére hogy ágyúval felszerelt őrhelyként védjék vele a kikötőt- akkoriban zajlott a háború az oroszokkal szemben. 

Természetesen hosszú lesz még a feltárás, de a helyi búvárrégészek nyilván izgatottak, hogy kis mélységben ilyen jelentőségű maradványokat kutathatnak. Minél többet szeretnének megőrizni és megmutatni a kulturális örökség e fontos darabjából a jövő nemzedéknek.

0 Tovább

Google hirdetés

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (233),cápa (150),mutazás (145),video (133),búvár (126),sztori (103),baleset (68),fotó (67),felfedezés (59),környezetvédelem (58),alapok (56),híresség (52),film (43),élmény (43),adria (43),egyiptom (37),utazás (35),szabadtüdős (34),barlang (34),retró (27),felszerelés (27),delfin (27),egzotikus (26),történelem (26),régész (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),munka (19),teknős (19),édesvíz (17),usa (17),tanfolyam (15),videó (15),karib (14),Cápa (12),kutatás (12),üzlet (12),bánya (12),mélytenger (11),polip (10),fóka (10),doku (9),kincs (9),manta (9),ausztrália (9),támadás (9),medence (8),szemét (7),szafari2014 (7),tengeralattjáró (7),ciprus (7),sport (7),szobor (7),rekord (6),verseny (6),rák (6),tél (6),Bali (6),málta (6),szafari18 (6),cousteau (6),humor (6),rája (5),jordánia (5),ázsia (5),tudomány (5),ausztria (5),csikóhal (5),florida (5),repülő (4),szafari2016 (4),hidegvíz (4),múzeum (4),mexikó (4),olaszország (4),tintahal (4),Egyiptom (3),víz alatti (3),orosz (3),találkozás (3),skandinávia (3),könyezetvédelem (3),karácsony (3),bali (3),görög (2),medúza (2), (2),magyarország (2),krokodil (2),európa (2),csiga (2),éjszaka (2),muréna (2),spanyolország (2),hal (2),feketetenger (1),bulgária (1),celeb (1),búvárfilm (1),repülőgép (1),korall (1),bomba (1),dubaj (1),izland (1),balti (1),könyv (1),tenger (1),írország (1),technológia (1),Búvár (1),egyesült királyság (1),görögország (1),szörny (1),uk (1),hollandia (1),thaifold (1),románia (1),horvátország (1),norvégia (1),Florida (1)

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog