Big Blue Búvár Blog

A bajba került tengeri állatok mentése kicsit sem egyszerű feladat. Vannak olyan pillanatok, amikor a búvár úgy érzi, az állat tudatosan keresi a kapcsolatot. Ilyesfélét láttunk azon a híres felvételen, amin a delfin türelmesen megvárja, hogy levágják róla a beakadt zsinegeket. 

De nyilván nem ez a jellemző. Az állat megrémül, ideges lesz, nem tudja, mi akadályozza a mozgásban, és a közeledő ember jelenlétére sem feltétlenül jól reagál. Az olyan nagyobb testű emlősök, mint a bálnák megszabadítása a rájuk gabalyodott kötelektől profiknak való feladat: aki rosszul kezd hozzá, több kárt okozhat, mint amennyit segít, és még örülhet, ha ő maga nem sérül meg. 

A cápák pedig szintén külön műfajba tartoznak. Ezek a ragadozók igazi ösztönlények, éles fogaik vannak, gyorsak- egy ember esélytelen, ha egy cápa valóban támadni akar. Szerencsére nem szoktak, de azt nem lehet tudni, egy zsinegek miatt bajba került állat hogy reagál. Ennek ellenére vannak, akik vállalják a veszélyt, és megpróbálnak segíteni. Az egyik leghíresebb felvétel Ron és Valerie Taylor mentőakciójáról készült, akik épp forgattak, amikor kötélbe gabalyodott egy termetes nagy fehér. Ők pedig vállalva a kockázatot, segítettek neki, és meg is úszták.

A napokban ausztrál búvároknak hasonló kalandban volt része. A dajkacápák kevésbé számítanak ijesztőnek a cápák közt, de azért ha akarnak, tudnak harapni ők is. A víz mélyén vette észre egy búvár, hogy az egyik állatnak a testére van tekeredve egy elasztikus zsineg, és akadályozza a légzésben. A búvár úgy döntött, nem kezd partizánakcióba, értesítette a Manly Sea Life Sanctuary szakembereit, akiknek megvan a tudása és az eszköztára az ilyen helyzetek kezelésére.

Ők úgy döntöttek, hogy a felszínre kell hozni az állatot, mert csak így tudják kiszabadítani, de tudták, ehhez a ragadozónak is lesz egy-két szava. Felmerülhet a kérdés, miért vállalnak kockázatot egyetlen cápáért, de a helyzet az, hogy Ausztrália keleti partján erősen lecsökkent a dajkacápák száma, és nem akarták, hogy az emberi felelőtlenségnek essen áldozatul egy közülük.

Lemerülve először egy nagy, áttetsző zsákba terelték be a cápát, de lehetőleg úgy, hogy se azt, se fajtársait ne idegesítsék fel. Ezek után némi birkózásra volt szükség, amikor egy búvár egy hordágyhoz hasonlatos eszközbe tuszkolta az állatot, és így már a felszínre tudták vinni azt. Ezek után már szakértő állatorvos tudta kezelésbe venni a cápát, aki elvágta a kötelet, megnézte, nincs-e rajta valahol további sérülést, beadott neki egy adag antibiotikumot, és már el is engedték a gyors vizit után. Természetesen egy hal nem érzi jól magát a felszínen, szóval sietni kellett az akcióval.

A videó tanulsága nem feltétlenül az, hogy milyen bátrak az ausztrál búvárok, hanem inkább az, milyen problémát okoz a tenger mélyébe kerülő sok hulladék. A kötelek a nagyobb állatokra tekerednek, a zacskókat néha megeszik a medúzát fogyasztó állatok, a különféle műanyagdarabok szintén sok élőlényt pusztítanak el. Szóval a víz alatt cápával birkózó emberek csak más emberek hibáját próbálják jóvá tenni- ezúttal sikerrel.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Nemrég írtam arról, hogy állítólag Leonardo DiCaprio elég vegyes élményeket szerzett egy cápás merülés során. Előfordul persze az ilyesmi, nem mindenki élvezi azt, hogy egy ketrecbe zárva néz szembe egy hatalmas nagy fehér cápa rémisztő fogsorával.

Mindenesetre a remek színész ettől a kalandtól függetlenül aggódik a ragadozók sorsáért. Ezzel nincs egyedül: milliószámra fogják őket, hogy aztán uszonyaikat levágják, és azokat Kínában szép pénzért eladják.

DiCaprio úgy döntött, ő is szép pénzzel száll be az ügybe: alapítványa három millió dollárral támogatja az Oceana nevű környezetvédelmi szervezet munkáját. A pénzből nem csak cápavédelemre jut, de általában a tenger megóvását célzó programokra.

Az Oceana elég aktívan lobbizik több ügyben, így például azok ellen a vonóhálók ellen is harcolnak, amelyekbe gabalyodva nagyon sok élőlény, így delfinek, bálnák, teknősök pusztulnak el értelmetlenül. Ezt a fajta "felesleget" ugyanis egyszerűen élettelenül visszadobálják a vízbe. Ki tudja hány állatot öl meg ez a halászati módszer- értelemszerűen senki nem tesz jelentést erről a visszadobált mellékes fogásról, és nincs minden halászhajón ellenőr.

Szóval lesz még dolga a környezetvédőknek bőven. Az Oceana egyébként abban is elég jó, hogy sztárokat vonjon be a programjaiba. Elég például példaként említeni January Jones nevét, aki cápás kampányban szerepelt, míg Kate Walsh egy teknősös képsorozatban bukkant fel.

Kár tagadni, egy sztárral egy ilyen környezetvédelmi kampány is jobban eladható, én már hozzá is szoktam ahhoz, hogy sok szervezet támogatói között tűnnek fel hírességek. DiCaprio három millió dollárja viszont bőven több annál, mint hogy valaki egyszerűen csak húzónévként csatlakozik a harchoz, és ez mindenképpen megsüvegelendő.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Csak egy átlagos nap a tengerben Mozambik partszakaszán: felbukkan pár delfin, több ezer halból álló raj, több tucat barrakuda, és végül úgy úszik el vagy száz pörölycápa a búvár mellett, mintha kicsit sem érdekelné őket a jelenléte...

A nyílt tengeren bármi előfordulhat, de az, hogy ennyi mindennel találkozhat egy búvár egyetlen túra során, azért egyáltalán nem mindennapos. A Kelet-Afrikában található Mozambik nem számít igazán sokak által felkeresett búvár úti célnak, noha közismert, mennyi különleges látványosságot kínál.

Ám az országban nem túl fejlett az infrastruktúra, ezért egy túra komolyabb szervezést igényel, és hogy mindent meg lehessen nézni, több helyen is érdemes megállni. Akinek a fenti videóban látott állatvilág nem elég, bizonyos pontokon bálnákat, mantákat, cetcápákat is láthat, de ehhez szép távolságokat kell országon belül is utazni. Ám ilyen búvárkalandért megéri...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Milyen jó régi ismerősöket látni a televízióban!

Az OzoneNetwork Egyenlítő című műsorában beszélgetett két barátom, Előd László búvárfotós és Sásdi Zsolt búvároperatőr. Mind a ketten sokszor díjazott alkotók, remek művekkel a hátuk mögött. Lacival már túráztam is, láttam a víz alatt fotózni, megtapasztalhattam a profizmusát, és még modellkedtem is egy merülésen. Amatőrként is sokat lehet tanulni tőle, ráadásul mint minden sokat merülő búvárnak, neki is akadtak meredek sztorijai. Érdemes a műsornak azt a részét is meghallgatni, amikor a cápás kalandjáról mesél...

Sásdi Zsolt nevével például akkor találkozhattak a magyar tévénézők, amikor a cápákról szóló dokumentumfilm, a Cápák a keresőmben tűnt fel több csatorna műsorán. Tudom, hogy Zsolt folyamatosan utazik és forgat, új filmeken dolgozik, szóval várhatunk tőle még színvonalas búvárfilmeket bőven. 

Szóval mindenképpen ajánlom mindenkinek ezt a műsort, mert szóba kerülnek a búvártörténelem fontos pillanatai, a két rutinos búvár beszél a merülésről, a filmezés és fotózás nehézségeiről és műhelytitkairól, no meg a természetvédelemről. Ráadásul sok látványos felvételt is meg lehet nézni a beszélgetés alatt, szóval akit kicsit is érdekel a téma, annak feltétlenül figyelmébe ajánlom a műsort.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Minden évben statisztikát készítenek arról, hogy hány cápatámadás történt a nagyvilágban. Az alapvető számokban ritkán vannak nagy ingadozások, a titok inkább a részletekben rejlik.

Az egyik fontos adat az, hogy az összes támadásból hány volt végzetes. Egy évben nagyjából száz cápás incidensről érkezik jelentés (az egész világot tekintve), ennek egy része provokált, ami azt jelenti, hogy az ember zaklatta a cápát először, ilyen például az, amikor cápát kifogó horgászt sebesít meg a ragadozó. A támadások közül 13 végződött tragédiával, ezek közül néhány esetben tudták megállapítani, milyen fajhoz tartozott a támadó: tigriscápa, nagy fehér cápa és bikacápa sebesített meg végzetesen embert ebben az évben.

A támadások legnagyobb számban már évek óta az Egyesült Államokban, azon belül is elsősorban Floridában következnek be. Ám ott ebben az évben egyetlen végzetes támadás sem volt, viszont két ilyen is történt Hawaii államban, illetve Ausztráliában, Brazíliában és Reunion sziget mellett.

A támadásokról szóló beszámolók nem mindig kellően részletesek, de általában az kiszűrhető, milyen tevékenység űzése közben szenvedtek balesetet az emberek. A legnagyobb veszélyben a szörfösök voltak, gyakran támadott még cápa úszóra, néhányszor sznorkelezőre, és ebben az évben is több olyan eset volt, amikor szigonnyal halászó, vagy valamilyen állatot (kagylót, rákot) gyűjtő búvár volt a sebesült.

Ami a mi szempontunkból érdekes, hogy normál készülékes merülésen részt vevő búvárt (tehát nem cápaetetős programban részt vevő vagy szigonnyal vadászó embert) elvétve támad meg cápa. Ebben az évben például Bora Borán történt olyan eset, amikor egy légzőkészülékkel merülő férfi került veszélybe. A búvár nem szenvedett életveszélyes sérüléseket, amikor egy citromcápa sebesítette meg a karján, feltételezések szerint a kezén megcsillanó óra miatt kapott oda az állat. Nem minden ilyen esetben hozzák nyilvánosságra a pontos körülményeket, de például az érintett búvár merülését szervező Bora Borán működő bázis honlapjáról egyértelműen kiderül, a cápás merülések során ők is csalit használnak. A veszélyes helyzetek többségében szükség van valamire, hogy a búvárokhoz így csalogassák közel a cápákat, mert azoknak általában esze ágában sincs karnyújtásnyira úszkálni az emberek előtt. A többi, búvárról szóló esetnél vagy nem ismertek pontos részletek, vagy kiderül, hogy a víz alatt állatokat befogó ember keltette fel a cápa érdeklődését.

Mondhatni, továbbra is a víz alatt vagyunk a legnagyobb biztonságban, és ez megnyugtató érzés. Ha belegondolunk, milyen rengetegen búvárkodnak, hány millió merülést hajtanak végre egy évben, gyakran kifejezetten cápás helyeken, mert szemtől szemben szeretnék látni a ragadozókat, akkor ez az egy-két eset végképp nagyon kevésnek tűnik. Persze aki biztosra akar menni, az csak édesvízben merül, ott még kevesebb az esély a találkozásra egy cápával...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Ausztráliában fellángoltak az indulatok, amikor a nyugat-ausztráliai kormányzat bejelentette cápavadászati programját. A környezetvédők nettó hülyeségnek tartják az elképzelést, de még azok a túlélők is felsorakoztak a cápavédők közt, akiket cápák támadtak meg.

Lássuk, honnan indul a történet! A cápák hírneve kétségkívül nem jó, de egy ilyen programot akkor sem kellene esztelenül beindítani. Minden évben vannak halálos áldozatai a cápatámadásoknak, ezt vitatni nem lehet. De vannak végzetes kutyatámadások is, például. Sőt, megtörténhet, hogy valaki egy hörcsögtől kap el fertőzést, másokat meg kókuszdió üt agyon. Irtsuk ki ezeket is? 2012-ben 80 ki nem provokált cápatámadást jegyeztek fel a statisztikában az egész világon, amelyekből hét bizonyult halálosnak. Ha belegondolunk, minden évben hány millióan nyaralnak a tengerparton, hányan lubickolnak, szörföznek, búvárkodnak, akkor ez egy igen alacsony szám. Sokkal több életet lehetne megmenteni, ha a felelőtlen sofőröket próbálnák kiszűrni- persze velük szemben nem élnek a levadászás eszközével.

Ausztráliában a cápák számát viszont így akarják csökkenteni. Kétségtelen, a tavalyi évben több súlyos támadásról kaptunk hírt Nyugat-Ausztráliából, és ilyenkor a hivatalnokok hajlamosak zavarodottan viselkedni, nagyjából úgy, mint a cápás rémfilmekben. A turizmusért aggódnak és látszatmegoldásokat keresnek, ám közben a probléma valódi megoldásához nem kerülnek közelebb.

A baj ugyanis az, hogy válogatás nélkül kifogni pár cápát totálisan értelmetlen, sehová nem vezető hadjárat egy ragadozó ellen, ami egyébként otthon van a tengerben, és ösztöneinek engedelmeskedve cselekedik. A cápa nem "gyilkológép", nem vadászik az emberekre. Jellemzően véletlen áll a támadások hátterében, ezért van az, hogy az áldozatokat a cápa nem ragadja el. Nem azért vesztik életüket, mert a nagy hal "felfalja" őket, sokkal gyakoribb, hogy egyszerűen a vérveszteség válik végzetessé.

Ha még létezne is agresszív példány, mi biztosítja, hogy a halászok pont azt az egy-két "emberevőt" kapják el? A közelmúltban egy cápatámadás után volt már hasonló levadászásra példa, de hiába boncolták fel a "veszélyes ragadozókat", az áldozat testrészeit egyikben sem találták meg. Egyszerűen olyan ez, mint tűt keresni a szénakazalban: százával, ezrével fordulnak meg egy partszakaszon a cápák? Melyik van ott folyamatosan, melyik jár arra csak véletlenszerűen? Ki tudja, melyik miért közelít meg olyan helyeket, ahol emberek fürdőznek? Az ilyen vadászat jó arra, hogy pár politikus elmondhassa, tesz az emberek biztonságáért, de -szerencsére- a cápákat nem tudja megtizedelni. Még az sem csökkentette nullára a támadások számát, hogy az uszonyaikért millió számra fogják ki a cápát a világ tengereiből és óceánjaiból, és ehhez képest egy-két tucat állat kifogásától várnak változást?

Az is nagyszerű ötlet, hogy mindenfelé cápavédő hálókat húzzanak ki. Gyakorlatilag magunkat zárnánk egy óriási ketrecbe ha tengerbe merészkedünk? Ez teljes képtelenség, ráadásul mindig lesz olyan, aki más, nem körbehálózott helyen megy a vízbe, és ott bármi történhet. Ráadásul tény, hogy a hálókba rengeteg állat (cápák, delfinek, bálnák, teknősök) is belegabalyodhat, amik ott pusztulnak.

A tények tehát a cápák üldözése ellen szólnak, és pont ezért emelt szót értük néhány olyan ember is, aki a cápák támadását személyesen is megtapasztalta. Paul de Gelder a haditengerészet kötelékében szolgált búvárként, amikor egy bikacápával találkozott- a támadás következtében elvesztette egyik kezét és lábát. Most mégis a cápák védelmében érvel, mert nem ért egyet azzal a tervvel, hogy a partot megközelítő nagyobb testű cápák elejtéséért a halászok pénzt kapnak. A cápatámadások áldozatai közül többen összefogtak, és közösen próbálják elérni azt, hogy ezekre a ragadozókra ne tettesként, hanem inkább áldozatként tekintsenek, mert a cápákat tömegesen mészárolják le az uszonyaikért.

Sajnos az ember már eddig is sokat tett azért, hogy néhány cápafaj örökre eltűnjön a tengerekből. Eddig a pénz volt a mozgatórugó, most meg társul hozzá a "biztonság"? A cápák eltűnésével mindannyian sokat veszítenénk, hiszen a tengerek élővilágában az ilyen csúcsragadozóknak fontos szerepe van. Kár lenne, ha kiderülne, mennyire hiányoznak a tengerből...

Tanulni kellene azoktól, akiket a cápákkal való kellemetlen élmények átélése után sem a bosszú érdekel. Tudják, hogy a cápák fontosak, és nem az állatok hibája volt, hogy akkor és ott bekövetkezett egy támadás. Így alakult- a tengerben mi emberek vendégek vagyunk, és el kell fogadnunk a szabályait. A ragadozók nem "gonoszak", és tetteiket is butaság érzelmi alapon kezelni. Talán a közös fellépés, az emberek tiltakozása ráébresztheti a politikusokat, hogy tévúton járnak, amikor ilyen "megoldásokat" támogatnak. Ha nem így történik, eszükbe juthat még pár ötlet. Évente sokszor annyi ember fullad a tengerbe, mint ahányat cápák támadnak meg- tiltsuk be a fürdőzést? Vagy szárítsuk ki a tengert?...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Még a sztárok sincsenek biztonságban, ha felbukkan egy nagy fehér cápa? A színész elmondása szerint egyszer veszélyes helyzetbe került egy cápaketreces merülés során.

Leonardo DiCaprio egy interjúban mesélt a még 2006-ban Dél-Afrikában történt esetről. A Véres gyémánt felvételei közben szakított időt egy cápás túrára, de a dolog nem pont úgy alakult, ahogy elképzelte. A cápáktól rettegő színész a ketrecben nézett szembe egy "gigantikus" méretű nagy fehér cápával.

Ekkor olyan dolog történt, amihez hasonlót állítólag három évtized alatt sem láttak a túraszervezők: a ketrec tetejénél levő tonhalcsalit elragadni szándékozó cápa ugrott egyet, és félig belógva a ketrecbe próbált elkapni amit ér. Leo megpróbált a ketrec aljára hasalni, de a ragadozó félelmetes állkapcsai így is közel voltak hozzá.

Egy cápák védelméért küzdő csoport szervezte ezt a különleges cápás kalandot, de az ijesztő élmény miatt nem éppen pozitív benyomásokat szerzett a híresség. Elismeri a cápavédők munkáját, de a maga részéről köszöni, nem kér az ehhez hasonló találkozásokból többé.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

A legtöbb ember Darwin kapcsán hallott a Galapagos-szigetekről. Természetfilmekben gyakran be is mutatták, milyen hihetetlen élővilág él a szigeteken Roppant izgalmas megfigyelni, ahogy más és más életkörülmények alakultak ki szinte a szigetcsoport minden tagján, és ehhez mindehol alkalmazkodtak az ott élő állatok. Persze kellett valaki, hogy észrevegye ezt, és elgondolkozzon rajta, mi ennek az oka...

A kontinensektől meglehetősen messze eső szigetek viszont igazi oázisnak számítanak a tengerben. Gyakorlatilag mindenféle nyílt tengeri élőlény felbukkan itt, vannak például manták, teknősök, delfinek, cápák. No meg ezen túlmenően cápák. Illetve még több cápa, különféle fajokból. Még a tengerek legnagyobb hala, a cetcápa is tiszteletét teszi időnként a Galapagos-szigeteknél.

Hogy ne legyen unalmas a búvárkodás, néhol fókák, sőt, pingvinek is felbukkannak. Bármikor elúszhat a mélységbe látogató szeme előtt egy sasrája, szinte elveszhet a búvár a hatalmas halrajok forgatagában, ahol hirtelen azt sem képes érzékelni, merre van a fenn és a lenn.

A búvárok világában csúcsként tekintenek a Galapagos-szigetek merülőhelyeire. Pech, hogy az eljutás nem egyszerű, és főleg nem olcsó: a túrákat szafarihajókra szervezik, egy-két héten át azokon laknak, arról merülnek a búvárok, akik fantasztikus élményeket gazdagodhatnak. Azt mondják, a borsos ár ellenére megéri itt túrázni. Csak jó előre kell foglalni, mert a szigetcsoport annyira népszerű, hogy némely hajón évekre előre eladták a helyeket. Ha megnézzük ezt a videót, talán mindjárt érthetőbb lesz, miért...

Persze még egy dolgot meg lehet jegyezni: a szigorú védelem, a halászat tiltása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a Galapagos-szigetek vizeiben ilyen hihetetlenül gazdag az élővilág. Talán más tengerekben is hasonló lehetne, ha végre egyre hatékonyabban védenék a víz alatti élőhelyeket.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Ausztráliában mostanában gyakoribbak a cápatámadások. Erre sokféle módon reagálhatnak a fürdőzők, a hatóságok, a szakemberek is. A tenger szerelmesei érthetően óvatosabbak lett a Nyugat-Ausztráliában bekövetkezett támadássorozat után, az illetékes kormányzati szervek képviselő nyugatnak, közleményekeet adnak ki, majd cápák lehalászását is elrendelték. Utóbbi ellen nem csak a tudósok tilatkoztak, de az áldozatok hozzátartozói is. Az ilyen hajtóvadászok esetén szinte mindig az a végeredmény, hogy kifognak pár nagyobb testű cápát, de aztán a boncolás nem igazolja, hogy az elejtett állat lett volna az "emberevő".

Mondjuk ki: teljes képtelenség egy olyan hosszú partszakaszon, mint az ausztráliai, tökéletes biztonságot garantálni minden egyes vízbe merészkedő ember számára. Pont. Az alkalomszerű hajtóvadászok a teljes populációt tekintve nem sokat érnek, és persze ránézésre nincs is ember, aki kiszúrja, hogy ez a cápa veszélyes, az meg nem. Hálóval körbezárni nem lehet minden egyes strandot, azokba ráadásul sok teljesen ártalmatlan állat is belegabalyodhat, majd elpusztul.

Elvileg valamivel járhatóbb út lenne, ha a partot figyelnék folyamatosan, és aztán riasztanának minden tengerre szállót. Persze nem úgy, mint a Cápa filmekben, amikor Roy Scheider kiabálva hajtotta ki az embereket a vízből- szerencsére az életben mindez máshogy működhet.

Még ennél is jobb, ha a cápák maguk jeleznek. Persze nem felhívnak egy telefonszámot, ahol bejelentkeznek a cápadiszpécserhez: elektronikus jeladót lehet rájuk szerelni, és az érzékelők mellett elhaladva azonnal tudni lehet róla, ha a parthoz közelednek. Ezek után már csak egy lépés volt, hogy ezt a rendszert összekapcsolják a modern technikával: mivel szinte mindenkinek van okostelefonja, a Twitteren hoztak létre egy csatornát, ahol megjelennek a cápák mozgásáról szóló hírek. Így azonnal értesülhet a cápák jelenlétéről mindenki a parton.

A környezetvédők szerint ez az egész felhajtás viszont nem lesz túl hasznos, nem várják tőle azt, hogy biztonságosabb lesz a fürdőzés, szörfözés. Ettől függetlenül még mindig nyilván szimpatikusabb a számukra, mint a meghirdetett cápafogási program: a halászoknak engedélyezik azt, hogy a népszerű strandokat egy kilométerre megközelítő cápákat kifogják. A környezetvédők ezt a döntést hevesen támadják, és egyenesen azt tervezik, fizikailag is megakadályozzák azt.

Lehet, mégiscsak jobb a cápáknak a Twitter?...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Létezik pár gyakran elhangzó kérdés a búvárkodás témakörében, most ezek közül válogattam pár tipikusat. No és nyilván meg is válaszolom őket legjobb tudásom szerint, de még sok kérdés lehetne, szóval vélhetően visszatérek még néhány témára a későbbiekben.

- Nem félsz a cápáktól?

- Nem. Több száz merülés alatt nagyjából egy tucatnyi alkalommal láttam olyan cápát, ami elvileg veszélyes is lehet. Ebből közel egyetlen alkalommal jöttek, és akkor is csak azért töltöttünk velük több időt, mert mi akartunk velük lenni, a búvárhajó közelében. Ha a zátony felé úszunk, nem jöttek volna. Szóval egyetlen merülés több, mint egy évtized alatt, amikor valóban közel voltak a cápák. A szuper közeli felvételek gyakran úgy készülnek, hogy a cápákat etetik, csalikkal vonzzák- akik nem fizetnek be ilyenre, nem túl gyakran találkoznak nagytestű cápával igazi közelségben. Ha fel is bukkan a cápa és meg is közelíti a szerencsés, az állatokat el nem ijesztő búvárt, akkor sem akarnak támadni, a búvárokkal szemben szinte soha nem agresszívek. Szóval a cápa ránk nem különösebben jelent veszélyt.

- És mi van az óriáspolipokkal, piranhákkal?

- A merülés nem hasonlít a gagyi horrorfilmekben bemutatott víz alatti világhoz, ahol folyamatosan veszélyes fenevadak leselkednek a búvárokra. Aki nem zaklatja az állatokat, igyekszük elkerülni bármiféle érintést, az gyakorlatilag teljesen biztonságban lehet bármilyen élőhelyen. Az erős áramlás, a nagy hullámzás, vagy az emberi hibák sokkal nagyobb bajba sodorhatnak bárkit a tengerben.

- Rendben, az állatokkal nincs probléma, de nekem nincs kedvem sokat vacakolni a drága felszerelésekkel. Palack nélkül van értelme vízbe menni?

- Igen, feltétlenül! A felszíni búvármaszkos, légzőcsöves úszáshoz, az ún. sznorkelezéshez nem kell különösebb előképzettség. Ha valaki nem merül mélyre, csak nézelődik, még mindig sok szépet láthat a sekély vízben. Vigyázni kell a hullámzással, az áramlatokkal, és pár alapszabályt kell észben tartani, és kiváló, biztonságos tengerparti program lehet ez is.

- Mégiscsak jobb lehet lemerülni, testközelbe kerülni az élőlényekkel, roncsokkal. Hány percre elég egy palack levegő?

- Megválaszolhatatlan. Palackból többféle méretű van (10, 12, 15 literesek a leggyakrabban használtak), és minden búvárnak más a levegőfogyasztása, egy kis termetű lánynak szinte biztosan kevesebb, mint egy megtermett férfiembernek. Emellett ha többet kell tempózni mondjuk áramlással szemben, biztos jobban fogy a levegő. És ami a legfontosabb: a mélység is befolyásolja a fogyasztott levegő mennyiségét. Ez egyszerű fizika, részletezni felesleges, a lényeg így is látszik: a kérdésnek ebben a formában nincs értelme. Az viszont elmondható, hogy ha a búvár biztonságos tartalékkal fejezi be a merülést (mert soha nem töküres palackkal jövünk fel), akkor jellemzően 40-60 percesek szoktak lenni a merülések.

- Drága sport a búvárkodás?

- Nem maga a merülés a drága, hanem sokkal inkább az utazás. A tanfolyam egyszeri költség, nem kell frissíteni a képzettséget, szóval ezt megfizetjük és kész. A felszerelést nem kötelező megvenni, bérelhető is. Egy merülés egy nyaralóhelyen nagyjából 25-30 euro, nem olcsóbb egy kirándulás se. Szóval a nyaraláson merülni párat nem szélsőségesen drága- a gond talán inkább az, hogy manapság a nyaralásokra futja kevesebb embernek sajnos. A búvárkodás, más hasonló kedvtelésekhez hasonlóan, luxuskiadásnak számít, így drágának könyvelik el, de véleményem szerint a kiadások jól kézben tarthatóak- ha jut ilyesmire pénz.

- Jól kell tudni úszni, ha valaki búvárkodni akar?

- Érdekes, de tulajdonképpen nem, a felszerelések segítenek a lebegésben, sok merülésen ráadásul nagyon keveset úszkálunk. Ám a tanfolyamok előtt mégis ellenőrizni illik a jelentkezők úszástudását, mert soha nem akkor van gond, amíg minden tökéletesen működik, és baj esetén bizony életet menthet, ha valaki biztonsággal mozog a vízben. Egyébként is, tengerre szállunk egy hajóban, valaki véletlenül vízbe esik, és megfulladhat mert nincs rajta mellény és palack? Fura lenne. Aki a vízre, víz mélyére készül, boldoguljon el külső segítség nélkül is.

- Ha elkérek valakitől egy búvárfelszerelést, merülhetek?

- Egyszer biztosan... A búvárkodás nem bonyolult, aki az alapokkal tisztában van, az biztonsággal merülhet az átlagos merülőhelyeken, kis mélységben. Ám aki az alapszabályokat nem ismeri, az életét kockáztatja már pár méteres mélységben is. Ezért ostobaság tanfolyam nélkül légzőkészülékkel merülni, mindenkit lebeszélnék róla, még egy medencében sem szabad saját szakállára próbálkozni senkinek.

- Oké, ha nem bonyolult, kérek kölcsön egy könyvet, és elolvasom. Így már merülhetek?

- Nem. A víz alatti lét teljesen ismeretlen nekünk, szárazföldi lényeknek, szükséges az, hogy hozzáértő oktató segítsen az első alkalmak során. Kár ezen okoskodni, aki búvárkodni akar, az végezzen el egy tanfolyamot egy korrekt oktatónál és kész. (És nem feltétlenül kell bedőlni a szépen hangzó kuponos akcióknak.) Vannak egyszerűen elsajátítható készségek, amiket meg kell tanulni annak, aki legalább minimális szinten biztonságban akar lenni. Ezeket oktató nélkül gyakorolni esztelenség, nem megtanulni pedig felelőtlenség.

- És hosszú ez a tanfolyam?

- 5-7 nap alatt le lehet tudni, van benne némi elmélet, pár védett vízi gyakorlással töltött óra, majd az első nyílt vízi merülések. Kiderül, kinek melyik feladattal akad gondja, és az oktató segíthet leküzdeni a kezdeti problémákat. Biztonságosan, felügyelettel lehet tóban vagy tengerben búvárkodni az első merüléseken így, és az oktató a tapasztalata miatt egyből ki tudja javítani a hibákat. Ez nem csak a biztonságról szól, hanem a merülés élvezetességéről is: aki jobban merül, jobban is érzi magát a víz alatt.

Ennyit az alapokról, ha összegyűjtök még pár hasonló kérdést, akkor folytatom a megválaszolásukat.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.