Big Blue Búvár Blog

A kevesek által felkeresett ország a Vörös-tenger legszebb merülőhelyeivel büszkélkedhet- a kalandra vágyók cápák közt búvárkodhatnak, érintetlen korallzátonyokat csodálhatnak meg, és még Cousteau kapitány nyomdokába is léphetnek.

A Vörös-tenger egyike a legszebb, legizgalmasabb úti céloknak, ha valaki a búvárkodás köré szervezi az utazásait. Sajnos a tengert körülvevő országok nem mindegyike számít vonzónak vagy turistabarátnak: Egyiptomban voltak az elmúlt években forrongások, Szaúd-Arábia nem igazán nyitott ország, Jemenbe vagy Eritreába kevesen jutnak el, és Szudán sem tipikus turistaparadicsom.

A hatalmas ország déli része a közelmúltban önállósította magát, de a tengerpartra utazók nem sokat látnak a még mindig szinte kontinensnyi ország zavargásaiból. Általában közvetlenül Port Szudánba érkeznek, és egyből hajóra is szállnak. Persze jól teszik, ha jó előre foglalnak helyet maguknak a hajós szafarin, mert ellentétben Egyiptommal, ezen a hosszú vörös-tengeri partszakaszon csak egy maroknyi búvárhajó szeli a habokat. 

Ennek azért megvan a jó oldala: a zátonyokon nagyságrendekkel kevesebb búvár fordul meg, sokkal egészségesebbek a színpompás korallok, és ami egyből feltűnik, az a nagytestű ragadozók gyakori előfordulása. Nem számít extrának egy szirtcápa felbukkanása, sőt, még pörölycápa-rajokra is biztonsággal lehet számítani pár helyen.

Itt van például a világhírű Shaab Rumi zátony, az 1990 óta védelem alatt álló Sanganeb atoll, ami 50 méter magas világítótornyáról és meredeken egészen 800 méteres mélységig zuhanó korallos falairól egyaránt ismert, no és ne felejtsük a számos cápafajnak otthont adó Angarosh zátonyt se... A tengerfenékből kiemelkedő apró zátonyok falai annyira meredekek, hogy éles mélykék kontúrral veszi őket körül a tenger, így ezeken a tengeri oázisokon összpontosul szinte minden élet. A roncsok közül a második világháború idején elsüllyedt Umbria, és az 1974-ben tengerfenékre került Blue Bell a leghíresebb- mind a kettő autókat szállított, csak éppen más korszakból!

A búvártörténelem iránt érdeklődők számára igazi csemege a Precontinent II: ez a víz alatti bázis a Shaab Rumi zátony mellett épült fel, és otthont adott a Jacques-Yves Cousteau vezette búvárcsapat egyik leghíresebb kísérletének. Ebben a "búvárlakban" éltek a tenger mélyén egy hónapon át a búvárok. A különleges kísérletnek épp az idén volt az ötvenedik évfordulója, bizonyára borzongató érzés lehetett ebben az évben az építmény maradványai mellett búvárkodni, ahol ma már halak és korallok laknak, nem emberek.

A tenger viszont hasonló élményt kínál, mint annak idején, hiszen most se járnak ide túlságosan sokan, nem üldözték el a búvárok százai az állatokat, nem dobálták le a hajók tucatjai a korallokra a horgonyaikat. Viszont van, aki évről évre visszatér, Selmeczi Dániel búvárfotós barátom például a szudáni merülések szerelmese. Kedvenceivel, a cápákkal ugyanis itt tud a legjobb eséllyel találkozni a Vörös-tengerben, és ki is használja az alkalmat, számos nagyszerű felvétele született itt. Megörvendeztetett azzal, hogy egy csokorra valót elküldött nekem, így képekkel is be tudom mutatni Szudán kevesek által ismert víz alatti világát.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Vajon van-e ember, aki nem ijedne meg, ha egy 10 méteres, hatalmasra tátott szájú cápa közeledik felé?

Nos, vannak akik kifejezetten keresik ezt az élményt. A magyarul óriáscápának nevezett basking shark az egyik legnagyobbra növő faj a cápák családjában. Ám hasonlóan gigászi méretű rokonához, a cetcápához, ez is plankotonokkal táplálkozik, az emberre maximum akkor jelenthet veszélyt, ha az túl közel úszik hatalmas uszonyához. Egy több tonnás állatnak ugyanis egyetlen uszonycsapása elég ahhoz, hogy kiüsse az embert, szóval illik egy kis távolságot tartani.

A legnagyobb érdekesség úgyis az állat hatalmas, kitátott szája. A táplálkozó óriáscápák a felszín közelében úsznak, így viszonylag könnyű őket kiszúrni, a csónakból a vízbe ugró búvárok pedig megcsodálhatják, ahogy a tágra nyílt szájú jószág nyeli a rengeteg vizet (óránként másfél millió litert!), amiből apránként kiszűri a táplálékot. A természet tréfája, hogy pont a legnagyobb cápának kell a legkisebb méretű ennivalóval beérnie- de ha belegondolunk, azért nekünk biztosan jobb ez így, mint ha nagy fogak ülnének abban a szájban.

Míg a cetcápákért messzire kell utazni, az óriáscápákat elvileg sokkal közelebb is megtalálhatjuk, az Egyesült Királyság vizeiben az év bizonyos szakában gyakran előfordulnak. Sokan szerveznek is ilyen túrát például Skóciában vagy Cornwallban, ahol tulajdonképpen egysíkú fotók és videók készülnek: enyhén zöldes vízben látszik egy óriási, kitátott száj. Azért én nagyon szeretném átélni ezt az "unalmat"...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Bár mostanában egyre gyakrabban látunk nagy fehér cápával úszó búvárról készült felvételt, azért a ketrec időnként indokoltnak látszik. A nagy fehérek ugyanis időnként úgy döntenek, közelebbről megnéznék a búvárokat és bekukkantanak- feltéve, hogy jól sikerült a csalizás, mert anélkül nem nagyon úsznak a hajó meg az emberek közelébe...

A ketreces merültetés igazi adrenalinfröccs. Képzeljük el, ahogy a nagy kékből felbukkan egy 4-5 méteres, döbbenetes méretű ragadozó, ráharap a csalira, ami egészen a ketrec közelébe úszik, sőt, még a rácsokat is teszteli ijesztő fogsorával. Ez olyan élmény, amire a búvároknak csak egy része vágyik, ők viszont nagyon.

Ám még a legbátrabbak is átgondolják ezt az egészet, amikor a cápának valahogy sikerül egy nagyobb nyíláson beljebb nyomakodni a ketrecbe, és állkapcsai centikre vannak a búvároktól... Ilyenkor azért sok gondolat megfordulhat az ember fejében...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

A tengeri állatokra leselkedő legnagyobb veszélyek egyike az, hogy régi, beszakadt hálókba gabalyodnak és elpusztulnak. Sok helyen szerveznek akciókat az ilyen "szellemhálók" kiemelésére, de az erőfeszítések ellenére még mindig rengeteg gyilkoló háló van a mélyben.

Kuvaitban önkéntes búvárok szintén bekapcsolódtak a tenger megtisztításába. A Kuwait Dive Team egy videót is közzé tett arról, amint a hálókba akadt fiatal cápákat kiszabadítják munka közben, aztán pedig kiveszik a vízből a gondot okozó hálót.

A probléma az, hogy nincs mindig kéznél egy segítő búvár. A hálóban rekedt állatok nem bírják ki túlságosan sokáig, én magam is láttam már ott pusztult cápát a horvát Adrián. Így aztán a végleges megoldás az, amit a kuvaiti búvárcsapat is bemutat: a hálók eltávolítása.

Nagy kérdés, milyen szabályozással lehetne hosszú távú megoldást találni a problémára. A beszakadt hálóknak nincs gazdája, nem lehet rámutatni senkire, hogy ő a felelős a feleslegesen elpusztított élőlényekért. A hálók mostanában roppant lassan lebomló, tartós műanyagból készülnek, így aztán ami a tengerbe kerül, az nagyon hosszú ideig ott is marad.

Addig, amíg új anyagból nem készülnek a hálók, vagy nem tudják elérni, hogy a beszakadt hálókat a gazdáik inkább maguk szerezzék vissza mert különben megbüntetik őket, a búvárok feladata marad a begyűjtés. Persze ők is csak addig a mélységig mehetnek le értük, ameddig a képzettségük terjed. A hálóknak viszont nem árt a víznyomás, és 100 vagy 1000 méteren ugyanúgy foglyul ejtik az állatokat. Bár nincsenek szem előtt ezek a mélyben sodródó gyilkos hálók, biztosak lehetünk belőle, van belőlük. Nem is kevés...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

A tenger sokaknak pont azért ijesztő, mert nem tudhatják, mi van a felszín alatt. Nos, tengeri szörnyek inkább csak legendákban léteznek, de egy-két potenciálisan veszélyes állat tényleg bárhol előfordulhat.

A nagy fehér cápáknak rossz a híre, de a valóságban csak igen ritkán támad emberre. Előfordulhat, de támadnak meg embereket még olyan háziasított állatok is, mint a kutya, szóval néhány esetnek kevésnek kéne lenni ahhoz, hogy "emberevő" cápafajnak tituláljuk a nagy fehért.

Természetesen azért én is igen óvatosan viselkednék, ha felbukkanna a közelemben egy ilyen ragadozó, és jó tudni azt, merre van esélye egy ilyen találkozásnak. Ausztrália bizonyos részeiről köztudott, hogy a fehér cápák gyakran megfordulnak arra, de a zsúfolt, zajos Sydney környéki vizek pont nem számítanak ezek közé.

A közelmúltban viszont egy távirányítású kamerával víz alatt felmérést végző szakember, Daniel Fitzhenry képernyőjén felbukkant a nagy fehér. North Head térségében úszott el a kamera optikája előtt, a parttól nagyjából 3 mérföldre, ami egy ilyen állat számára tényleg csak egy ugrásnyi távolság. Fitzhenry nem volt meglepődve, állítása szerint évről évre egyre több új állatot lát a kameráján, ami jó hír.

Szóval ha úgy nézzük, még ennek a magányos ragadozónak is lehet örülni. Persze azért biztos voltak olyanok, akik egy darabig inkább kerülték a partszakaszt a felvétel nyilvánosságra kerülése után...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Az egyik legkülönösebb dokumentumfilm amit valaha láttam, az Tanya Streeter cápafóbiájának leküzdéséről szól.

Ki is Tanya Streeter? Világhírű (és nagyon csinos) szabadtüdős búvár, azaz olyan sportoló, aki egyetlen lélegzetvétellel igyekszik minél mélyebbre merülni. Ezt pedig igencsak jól csinálta, amikor egy évtizede karrierje csúcsán volt, két kategóriában is olyan rekordot állított fel, ami egy ideig a férfiak legjobb eredményét is felülmúlta! A no limit kategóriában 160 méterre merült egyetlen légvétellel- fantasztikus teljesítmény volt ez 2002-ben.

Szóval Tanya ezer szállal kötődik a tengerhez, a búvárkodáshoz. Ezek után kissé furcsa volt a számomra, hogy retteghet ennyire egy rekorder búvár a cápáktól, és ezt a fóbiáját miért csak úgy tudja leküzdeni, hogy a világ számtalan fantasztikus pontján merül a különféle ragadozókkal? A film bemutatja a stáb által szervezett cápaterápiát, Tanya pedig nem meglepő módon rájön a film végére, hogy a cápák tulajdonképpen csodálatos állatok, és indokolatlan volt a félelme. Őszintén szólva nem hiszem, hogy adásba került volna a program, ha Tanya csak még jobb megutálja őket és vöröslő fejjel üvöltözi, "irtsuk ki mindet!!!"

A magamfajta búvár meg persze csak csendben elgondolkodik, milyen jó lenne, ha a magyar társadalombiztosítás is finanszírozná ezt a fajta kezelést. Mert ha csak sok merüléssel lehetne gyógyítani, akkor én is félek a cápáktól. Meg a delfinektől, a bálnáktól, a polipoktól, a csikóhalaktól is...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

A híres francia búvár, Jacques-Yves Cousteau sok szempontból számított úttörőnek. Új felszerelések, új kutatási módszerek, új víz alatti kamerák- mindent nekik kellett kitalálni a kezdet kezdetén, amikor a víz alatti világ felfedezése még gyerekcipőben járt.

Ebbe a sorba illeszthető bele az is, hogy az első búvárok még az ismeretlennel néztek szembe, amikor rettegettnek gondolt élőlények közé merészkedtek. A cápákra még ma is sokan babonás félelemmel gondolnak, de annak idején pláne őrültségnek tűnt, hogy valaki egyenesen közéjük merül. Cousteau és csapata viszont meg akarta ismerni ezeket a ragadozókat, és sok víz alatt töltött óra alatt egészen más kép alakult ki róluk, mint amit az emberek többsége gondolt. 

Ám az is tény, hogy tisztában voltak a téma vonzerejével, és ezért a televíziós filmjeikben is gyakran foglalkoztak a cápákkal. Cousteau ismertségét az átlagemberek körében nem a tudományos munka alapozta meg, hanem az, hogy milliók csodálkozhattak rá a képernyőn bemutatott búvárkalandokra. Az Undersea World of Jacques Cousteau lenyűgöző volt a nézők számára, akik közül sokan maguk is kedvet kaptak a búvárkodáshoz. Ennek első epizódja volt az 1968-ban bemutatott Sharks, ami értelemszerűen a cápákról szó.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Észak-Karolinát nem nagyon tartják számon a magyar búvárok a legérdekesebb úti célok közt, pedig...

Az Egyesült Államok délkeleti partvidékén található állam víz alatti érdekességeinek többsége roncs. A kiszámíthatatlan viszonyok miatt sok hajó veszett el ezen a környéken, és a nem túl hideg víz illetve a látványos maradványok miatt a roncskedvelők paradicsomává vált Észak-Karolina.

Ám a másfajta izgalmakra vágyók is kedvüket lelik az itteni búvárkodásban. Ezek a vizek ugyanis arról is ismertek, hogy sok cápa él itt, elsősorban homoki tigriscápák. Ennek a fajnak az egyedei jól ismertek a nem búvárok körében is, mivel fogságban jól tartható, így nagyon sok akváriumban láthatóak- Magyarországon is van belőlük. Bár a fogazatuk nagyon ijesztő, a valóságban nem számítanak veszélyes cápának.

Ez persze csak egy dolog, mert ha pár méterre feltűnik egy, akkor az ember azért elsőre nyilván kicsit megijed. Ha egészen közel van, akkor a búvárok jelentőségének még jobban felmegy a pulzusa. Na de mi van akkor, ha tucatnyi úszkál az ember körül karnyújtásnyira, miközben egy roncsban nézelődik? Aki szeretne legalább videón megnézni egy ilyen kalandot, kattintson az alábbi videóra...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Cápatámadásokról adtak hírt a közelmúltban, és az egyik eset híre úgy jelent meg a magyar oldalakon, miszerint búvár volt az áldozat.

Ideje lenne végre tisztázni bizonyos fogalmakat! Természetesen nálunk, ahol a búvárkodás egy szűk réteg hobbija, kedvtelése, mindenki búvár, aki "búvárszemüveggel és békatalppal" megy a vízbe. De angol nyelvterületen azért sokkal jobban megkülönböztetik a dolgokat: van scuba diving, azaz légzőkészülékes búvárkodás, van freediving, azaz szabadtüdőzés, és van snorkeling, a felszíni úszás búvármaszkkal, légzőcsővel (ez a snorkel, erről kapta a nevét) és uszonnyal. Utóbbit szoktuk sznorkelezésnek is nevezni, vagy rövidítve sznorizásnak. Persze, tengerben van a palackkal búvárkodó és a felszínen nézelődő is, de nyilván nem kell magyarázzam, a két tevékenység között meglehetősen nagy a különbség.

Az én felfogásom szerint a sznorkelező sokkal inkább hasonlít az úszóhoz, vagy a deszkáján magát kézzel-lábbal hajtó szörföshöz, mint búvárhoz. És a számok azt mutatják, a tenger felszíne alatt levő búvárt sokkal ritkábban támadja meg a cápa, mint a felszínen levő sznorkelest vagy szörföst. A cápákat észlelik a búvárok, és a cápák is tudják, hogy látják őket. Ha meg is közelítik a búvárt, támadásra szinte soha nem kerül sor. Pedig igen sok helyen, sok búvár merül cápákkal, gyakran etetett ragadozókkal, és mégis kifejezetten biztonságosnak mondhatók az ilyen kalandok.

A felszínen úszók viszont sokkal inkább veszélynek vannak kitéve, hiszen sokkal kevésbé tudják felmérni, mi közelíti meg őket a hátuk mögül, alulról. A cápatámadások többnyire nem arról szólnak, hogy elragadja az áldozatot az állat, hanem megsebzi őket, majd tovább is áll, mert nem erre a prédára a számított. A mostani hírekben is ez van, az egyik áldozatot a lábán sebezte meg a cápa, a másiknak a karja sérült meg. Ez természetesen ugyanúgy lehet halálos, hiszen elvérezhet a sérült, de azért mégsem egészen úgy néz ki a támadás, mint a rémfilmekben, ahol egyben nyeli le az embereket a vérszomjas cápaszörny.

No mindegy, a lényeg az, hogy ha a magyar újságokban, oldalakon búvárt írnak, mindig megkeresem az eredeti forrást, mert szinte mindig kiderül, hogy a valóságban sznorkelezőről van szó. Ám a különbség nagy! Ez most nem a szaknyelv védelméről, valami beteges mániáról szól, egyszerűen csak jó tudnia mindenkinek aki tengerbe megy, hogy nem az van veszélyben, aki a tenger fenekén szemtől szemb látja a cápa, hanem pont az, aki a felszínen gyanútlanul úszkál és sznorkelezik, tehát nekik kell a leginkább odafigyelni a kihelyezett figyelmeztetésekre, a hatóságok utasításaira. A búvárok másfelé járnak, más helyzetekbe kerülnek, az ő merüléseik messze kevésbe veszélyesek, mint azt a búvárok támadásáról szóló magyar cikkek sugallják.

(Az egyértelműség kedvéért az első képen sznorkeles, a másodikon búvár van.)

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

A mindentől távol eső Tristan de Cunha különleges hely: Dél-Afrika 2816 kilométerre van, Dél-Amerika pedig 3360-ra. A sziget hivatalosan brit tengerentúli terület, Saint Helena és Ascension szigetekkel együtt, de szó sincs "szigetcsoportról", mert Saint Helena is 2430 kilométerre van. Egyébként a Tristan de Cunha meglehetősen apró, 98 négyzetkilométer, viszont a legmagasabb pontja egy 2060 méteres vulkán. Az állandó lakosság a 300 főt sem éri el.

A szigetnek nincs reptere, ezért csak hajóval lehet megközelíteni, általában havonta egy hajó van Dél-Afrikából, az út pedig 7-14 nap lehet. Egy szó mint száz, nem egy tipikus, könnyen elérhető úti célról van szó, és ezek után felmerül a kérdés, minek menne oda egyáltalán bárki.

Nos, a sziget körüli vizek védettek, ráadásul annyira kevesen járnak erre, hogy a víz alatti élővilág gyakorlatilag érintetlen. Értelemszerűen nincsenek búvárbázisok se, tehát a merülés szervezése korántsem egyszerű. Az Atlanti-óceán vize gyakran haragos, akkor értelemszerűen senki nem hajózik, amikor viszont nyugodtabb, a halászok dolgozni mennek, tehát nehéz vagy lehetetlen hajót bérelni. Mindig az adott nap reggelén dől el, egyáltalán lehet-e búvárkodni.

Ezek után felmerülhet a kérdés, megéri-e egyáltalán a sok erőlködés. Páran jutnak el ide merülni, de szerintük a válasz egyértelműen igen. A tenger élővilága változatos, karnyújtásnyira lehet cápákat megfigyelni, csak éppen megfelelő felszerelés kell a 13-20 fokos vízhőmérséklethez. Nem mondom, hogy a közeljövőben túrát tervezek Tristan de Cunhára, de szerencsére legalább az interneten lehet érdekes videókat találni, kedvcsinálóként. Egy újabb érdekes úti cél, amire kevés esélye van az átlagbúvárnak eljutni...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.