Ausztráliában fellángoltak az indulatok, amikor a nyugat-ausztráliai kormányzat bejelentette cápavadászati programját. A környezetvédők nettó hülyeségnek tartják az elképzelést, de még azok a túlélők is felsorakoztak a cápavédők közt, akiket cápák támadtak meg.
Lássuk, honnan indul a történet! A cápák hírneve kétségkívül nem jó, de egy ilyen programot akkor sem kellene esztelenül beindítani. Minden évben vannak halálos áldozatai a cápatámadásoknak, ezt vitatni nem lehet. De vannak végzetes kutyatámadások is, például. Sőt, megtörténhet, hogy valaki egy hörcsögtől kap el fertőzést, másokat meg kókuszdió üt agyon. Irtsuk ki ezeket is? 2012-ben 80 ki nem provokált cápatámadást jegyeztek fel a statisztikában az egész világon, amelyekből hét bizonyult halálosnak. Ha belegondolunk, minden évben hány millióan nyaralnak a tengerparton, hányan lubickolnak, szörföznek, búvárkodnak, akkor ez egy igen alacsony szám. Sokkal több életet lehetne megmenteni, ha a felelőtlen sofőröket próbálnák kiszűrni- persze velük szemben nem élnek a levadászás eszközével.
Ausztráliában a cápák számát viszont így akarják csökkenteni. Kétségtelen, a tavalyi évben több súlyos támadásról kaptunk hírt Nyugat-Ausztráliából, és ilyenkor a hivatalnokok hajlamosak zavarodottan viselkedni, nagyjából úgy, mint a cápás rémfilmekben. A turizmusért aggódnak és látszatmegoldásokat keresnek, ám közben a probléma valódi megoldásához nem kerülnek közelebb.
A baj ugyanis az, hogy válogatás nélkül kifogni pár cápát totálisan értelmetlen, sehová nem vezető hadjárat egy ragadozó ellen, ami egyébként otthon van a tengerben, és ösztöneinek engedelmeskedve cselekedik. A cápa nem "gyilkológép", nem vadászik az emberekre. Jellemzően véletlen áll a támadások hátterében, ezért van az, hogy az áldozatokat a cápa nem ragadja el. Nem azért vesztik életüket, mert a nagy hal "felfalja" őket, sokkal gyakoribb, hogy egyszerűen a vérveszteség válik végzetessé.
Ha még létezne is agresszív példány, mi biztosítja, hogy a halászok pont azt az egy-két "emberevőt" kapják el? A közelmúltban egy cápatámadás után volt már hasonló levadászásra példa, de hiába boncolták fel a "veszélyes ragadozókat", az áldozat testrészeit egyikben sem találták meg. Egyszerűen olyan ez, mint tűt keresni a szénakazalban: százával, ezrével fordulnak meg egy partszakaszon a cápák? Melyik van ott folyamatosan, melyik jár arra csak véletlenszerűen? Ki tudja, melyik miért közelít meg olyan helyeket, ahol emberek fürdőznek? Az ilyen vadászat jó arra, hogy pár politikus elmondhassa, tesz az emberek biztonságáért, de -szerencsére- a cápákat nem tudja megtizedelni. Még az sem csökkentette nullára a támadások számát, hogy az uszonyaikért millió számra fogják ki a cápát a világ tengereiből és óceánjaiból, és ehhez képest egy-két tucat állat kifogásától várnak változást?
Az is nagyszerű ötlet, hogy mindenfelé cápavédő hálókat húzzanak ki. Gyakorlatilag magunkat zárnánk egy óriási ketrecbe ha tengerbe merészkedünk? Ez teljes képtelenség, ráadásul mindig lesz olyan, aki más, nem körbehálózott helyen megy a vízbe, és ott bármi történhet. Ráadásul tény, hogy a hálókba rengeteg állat (cápák, delfinek, bálnák, teknősök) is belegabalyodhat, amik ott pusztulnak.
A tények tehát a cápák üldözése ellen szólnak, és pont ezért emelt szót értük néhány olyan ember is, aki a cápák támadását személyesen is megtapasztalta. Paul de Gelder a haditengerészet kötelékében szolgált búvárként, amikor egy bikacápával találkozott- a támadás következtében elvesztette egyik kezét és lábát. Most mégis a cápák védelmében érvel, mert nem ért egyet azzal a tervvel, hogy a partot megközelítő nagyobb testű cápák elejtéséért a halászok pénzt kapnak. A cápatámadások áldozatai közül többen összefogtak, és közösen próbálják elérni azt, hogy ezekre a ragadozókra ne tettesként, hanem inkább áldozatként tekintsenek, mert a cápákat tömegesen mészárolják le az uszonyaikért.
Sajnos az ember már eddig is sokat tett azért, hogy néhány cápafaj örökre eltűnjön a tengerekből. Eddig a pénz volt a mozgatórugó, most meg társul hozzá a "biztonság"? A cápák eltűnésével mindannyian sokat veszítenénk, hiszen a tengerek élővilágában az ilyen csúcsragadozóknak fontos szerepe van. Kár lenne, ha kiderülne, mennyire hiányoznak a tengerből...
Tanulni kellene azoktól, akiket a cápákkal való kellemetlen élmények átélése után sem a bosszú érdekel. Tudják, hogy a cápák fontosak, és nem az állatok hibája volt, hogy akkor és ott bekövetkezett egy támadás. Így alakult- a tengerben mi emberek vendégek vagyunk, és el kell fogadnunk a szabályait. A ragadozók nem "gonoszak", és tetteiket is butaság érzelmi alapon kezelni. Talán a közös fellépés, az emberek tiltakozása ráébresztheti a politikusokat, hogy tévúton járnak, amikor ilyen "megoldásokat" támogatnak. Ha nem így történik, eszükbe juthat még pár ötlet. Évente sokszor annyi ember fullad a tengerbe, mint ahányat cápák támadnak meg- tiltsuk be a fürdőzést? Vagy szárítsuk ki a tengert?...
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
