Két nagyon tapasztalt búvár hunyt el a héten Dél-Afrikában. Noha a pontos okok még nem ismertek, az eset rávilágít arra, hogy a tenger mélyére ereszkedni még azok számára is rejt kockázatot magában, akik számtalanszor merültek már.
Peter Timm az egyik legismertebb dél-afrikai búvár volt. Saját búvárcégét vezette, és 100 méternél mélyebb merüléseket is végrehajtott. Az ún. technikai búvárkodás egyik helyi vezéralakjaként sokakat vezetett be a kevertgázas mélymerülések világába.
Több oka lehet annak, hogy egy búvár ennyire mélyre merészkedik. Timm nevéről akkor hallottak többen a nagyvilágban, amikor az egyik ilyen merülés során bojtosúszójú maradványhallal találkozott. Sokáig hitték, hogy ez a faj egy kihalt családba tartozik, míg a huszadik század elején egyet ki nem fogtak. Ám arra sokat kellett várni, hogy valaki odalenn, élőhelyén figyeljen meg egy példányt. Peter Timm egyike volt a szerencséseknek, sőt, valószínűleg neki volt velük a legtöbb merülése.
Egyik tanítványa Adele Stegen volt, aki maga is rutinos búvárnak, gyakorlott mélymerülőnek számított. Ő volt az első nő Dél-Afrikában, aki maga is merülhetett a bojtosúszós hallal, ehhez 116 méterre kellett ereszkednie. Rutinja miatt számított rá a különlegesebb merülések során Timm, ezért kereste meg pár napja, amikor egy kutatóhajóról leesett eszköz felkutatásával bízták meg. Adele azonnal ráállt, hogy együtt merüljön vele.
60 méteres mélységbe készültek, ami egy átlagos kedvtelési búvár számára már nem elérhető, főleg nem keresésre-munkavégzésre, de egy felkészült technikai búvár itt még elboldogul. A hajón levők lemerülésük után nem sokkal arra lettek figyelmesek, hogy az egyik búvár nagy sebességgel érkezik a felszínre. Adele volt az, kihúzták a vízből, és hamarosan követte őt Peter is. Utóbbi a hajón félrelökte a többieket, megpróbálta ő maga újraéleszteni súlyosan megsérült társát, de pár másodperc után maga is összeesett. A mentők perceken belül kiérkeztek, ám már csak a halál beálltát tudták megállapítani.
A beható vizsgálat a búvárok műszereinek elemzése után nyilván sok kérdést megválaszol. Kiderülhet, mikor történt valami, ami után a búvár a felszínre lőtte magát, milyen gyorsan úszott fel. Az is kiderül majd, hogy dekompressziós betegség vagy más volt a halál oka. Ezek a búvárok számára is fontos információk, de a pontos történteket rekonstruálni szinte lehetetlen, hiszen a tragédiának két tanúja volt- a két áldozat. A 60 méteres mélységben lezajló eseménysorozat bizonyos részleteit így aztán soha nem fogjuk megismerni.
Az elemzés a búvárok számára feltétlenül érdekes, tanulságos lehet. Ám azon már most is el lehet gondolkodni, hogy ha ilyen tapasztalt, sok különleges merülést végrehajtó búvárok is szembesülhetnek megoldhatatlan helyzettel, akkor mi, lelkes amatőrök még inkább kettőzött óvatossággal menjünk a vízbe. Abban ráadásul szinte biztos vagyok, hogy a két dél-afrikai jól megtervezetten, nem esztelen kockázatot vállalva indult el merülni, és még így is bajba kerültek.
Hogy konkrétan felszereléshiba vagy bármi más volt a kiváltó oka a tragikus balesetnek, majdnem mindegy, hiszen a lényeg az, a víz alatt egy, a felszínen jelentéktelennek tűnő probléma megoldása is nagy kihívássá válhat. Mi, kedvtelési búvárok sokszor kicsit lazán kezeljük a szabályokat, pedig azok betartása életet menthet. Minden hasonló eset erre kell, hogy figyelmeztessen minket.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
