Greg Pickeringet kétszer is harapta meg már cápa, ám ennek ellenére folytatja a búvármunkát.

Az 58 esztendős ausztrál búvár egész életében a víz alatt dolgozott. Általában kagylókat gyűjt a tenger fenekén, ám az elmúlt évtizedek alatt több veszélyes helyzetbe keveredett.

2013 októberében egy nagy fehér cápa támadt rá, és 10 órás műtét során próbálták az arcán és mellkasán elszenvedett sérüléseit kezelni. Ám már 2004-ben is megharapta egy kisebb cápa Perth-től északra, amikor egy barátjának próbált segíteni.

Pickering a kórházban lábadozva arra gondolt, többet inkább nem merül, ám sajnos nem nagyon van esélye más munkát találni, így aztán visszatért a tengerre. Egész életében nem csinált semmi mást, mint a víz alatt gyűjtött be eladható zsákmányt, ehhez ért igazán. Noha nem második, hanem harmadik esélyt is kapott az élettől, kételyei ellenére lemerül, mert a számlákat azoknak is ki kell fizetni, akik cápatámadást szenvedtek el.

Ráadűsul szereti is az óceánt. Akár hét órát is a felszín alatt tölt egy nap során, miközben kagylókat gyűjt, ám fel van szerelve elektronikus cápariasztóval, és van védőketrece is. Azt mondja, eszébe jutnak időnként merülés közben a cápák, ám nem hagyja, hogy eluralkodjon rajta az aggodalmaskodás. Mert cápák azok gyakran bukkannak fel- 36 év alatt nagyjából hússzor találkozott a legveszélyesebbnek tartott nagy fehérekkel. A 2013-as baleset óta például már ötször bukkant fel körülötte ez a méretes ragadozó.

Egyszer például egy hatalmas, öt méteres példány körözött a ketrece körül, miközben ő a dekompressziós megállót töltötte. A felszínről is látták az állatot, ám a búvár ilyen helyzetben sem úszhat fel azonnal, ki kell várnia amíg letelik az előírt idő. Eszébe jutott a 2013-as támadás, amikor hallotta ahogy a csontjain ropognak a cápa fogai alatt. Ma sem tudja, hogy menekült meg, miért távozott a ragadozó.

A búvár arról is mesélt, hogy a támadás nem segítette a társkeresésben. Felesége már régebben elhagyta, és hiába próbál ismerkedni, amikor kiderül, mi a munkája és szóba kerülnek a cápák, akkor megijednek a hölgyek. Attól tartott, az arcán elszenvedett sérülések lesznek a problémásak, ám azt sikerült rendbe tenni az orvosoknak- a veszélyes munkája viszont megmaradt. A víz alatti vadászat és gyűjtögetés mindig is jobban vonzotta a cápákat, mint a hétköznapi kedvtelési merülés, ezért van kockázata az ilyen jellegű munkának.

Pickeringnek megvan a maga elmélete is a cápatámadásokról, szerinte a ketreces cápaetetések eleve az emberek közelébe vonzzák a ragadozókat. Van még egy teória, ami mostanában röppent fel. A cápatámadások sérültjei azt sürgetik, vizsgálják meg, nem az elektronikus jeladókkal felszerelt 200 nagy fehér valamelyike áll-e a balesetek mögött. Úgy vélik, ezek az eszközök zavarhatják az állatokat a vadászatban, akik kénytelenek könnyű prédát keresni- a vízbe merészkedő embereket.

A kétszer is megtámadott búvár szerint sem feltétlenül butaság ez az elmélet. A csontjába beletört fog DNS-vizsgálatát szeretné elvégeztetni, és azt összevetni a megjelölt cápák adatbázisával. Ám a kutatók szerint az elmélet nem állja meg a helyét, semmiféle kapcsolat nincs a támadások és a jeladók között, így ha Pickering bizonyítékot akar, magának kellene finanszírozni ezt a vizsgálatot.

Ahhoz viszont nem árt egy kis pénzt gyűjteni, így aztán Pickering folytatja a merülést, és bízik benne, harmadjára már csak nem ront rá egy cápa. Vagy ha igen, reménykedhet abban, hogy most is megússza.