Egy devoni nagypapa, a 80 esztendős Ray Ives lehet a legidősebb ipari búvár a világon.
A születésnapját a közelmúltban ünneplő Ray-t barátai, családtagjai, egykori munkatársai köszöntötték. Persze a veterán búvár néha csak a szerencsének köszönhette, hogy megúszott egy-egy kockázatos merülést, de az ő szakmájában előfordul az ilyen.
Ray Ives nevét akkor ismerték meg szélesebb körben, amikor egy filmes, Amanda Blugrass véletlenül felfedezte, hogy az öreg búvár saját múzeumot hozott létre. Nem csak a búvártechnika fejlődését bemutató régi felszerelések sora csodálható meg a kikötőben álló konténerekben, sok olyan tárgy is látható itt, amit a víz alatt töltött évek során szedett össze. Fegyverek, üvegek, ágyúgolyók- sok-sok lelet kötött ki ebben a furcsa "magánmúzeumban". Amanda készített egy nagy feltűnést keltő, hangulatos rövidfilmet (Ray: A Life Underwater), amit számos díjjal jutalmaztak, és sokan megnéztek.
Persze Ray életét ez különösebben nem változtatta meg. Nem lett belőle celeb, csinálta tovább amihez a legjobban értett: merült. Még 17 évesen lépett be a királyi haditengerészet kötelékébe, és a zöldsapkások kötelékében szolgált 12 éven át.
Leszerelés után jött az ipari búvárkodás. A víz alatti munkavégzés egészen sajátos formája a merülésnek, más eljárásokkal, más szabályokkal- és természetesen más célokkal. Különféle kiemelési munkákon dolgozott, a hetvenes évektől pedig az Északi-tengerben található olajfúró-tornyoknál vállalt munkát. Itt az első brit búvárok között volt, akik szaturációs merüléseket hajtottak végre. Ennek során gyakorlatilag heteket töltenek a felszíntől elzárva a búvárok, akik közel 200 méteres mélységben is tudnak így dolgozni.
Az egyik munka során Norvégiában életveszélyes helyzetbe került. Ray kinn volt a vízben, társa pedig a búvárharangból követte figyelemmel, minden rendben van-e. Ray azóta se tudja, mi történt, de váratlanul elvesztette az eszméletét. A felszínről a másik búvár azt az utasítást kapta, hogy ne próbálja kimenteni őt, mert túl veszélyes lenne- ám az nem törődött ezzel, kihúzta a vízből, majd jött a hosszú dekompresszió. Az orvos sem tudta, felépülhet-e a búvár, vagy agykárosodást szenved a baleset következtében. Ám Ray megúszta az esetet, és egy hónap múlva már újból a vízben volt.
Az öreg búvár tele van sztorikkal, hiszen a világ számos pontján merült, és rengeteg kalandja volt. Ám úgy érzi, nem nagyon tudja elmondani olyan embernek, aki még soha nem merült, milyen is a víz alatt lenni. Talán ahhoz lehet hasonló, mint a Holdon lenni, vagy az űrben, véli. A már nagypapa Ray Ives mindenesetre imádja a mélységet, és egyelőre úgy fest, nem is akarja feladni a búvárkodást.