Drámai órákat élt át egy csapatnyi elsodródott búvár Dél-Afrikában.
Jó tudni, hogy a búvárkodásban az egyik legnagyobb veszélyforrás a tenger maga: a végtelen víztömeg, ahol könnyen nyoma veszhet az embernek. Nem csak a víz mélyén tűnnek el búvárok, minden évben akad néhány baleset, amikor a felszínen sodródó embereket nem találják meg.
Az utóbbi helyzet drámaiságát nem nehéz átérezni. Ott van valaki az óceán felszínén, egyetlen apró pontként lebegve, távol minden parttól, hajótól, miközben a víz sodorja magával valahova. Nem csoda, hogy nagy sikerű film is készült erről: az Open Water (Nyílt tengeren) ilyen történetet dolgoz fel.
Vannak módszerek, amelyek elvileg az ilyen esetek elkerülését segítik, de néha kiszámíthatatlan a tenger. Túl erősek az áramlások, lecsap egy váratlan vihar, és máris bekövetkezik a baj. Dél-Afrikában a közelmúltban kilenc búvár került a pácba, amikor a felszínre emelkedve azt vették észre, hajójuk nincs a közelben, és a part túl messze van. Időközben feltámadt a szél, és hatalmas hullámok között lebegve, egymás kezét fogva próbálták tartani a lelket mindenkiben.
Ilyenkor fontos, hogy ne uralkodjon el a búvárokon a pánik, ne szakadjanak el egymástól. A csapat tagjai eleinte még egy kicsit viccelődtek is, hiszen hittek benne, hamarosan kimentik őket: a hajón levő ember már nyilván riasztotta a hatóságokat, és gyorsan a nyomukra akadnak. Látták a helikoptereket is, ám aztán csalódottan vették tudomásul, azok túl messze köröznek, a part mellett, miközben őket nagy sebességgel vitték tova az áramlások. A tapasztaltabb búvárok próbálták a part felé vezetni a csapatot, igyekeztek közelebb tempózni, de úgy, hogy senki ne maradjon el.
Meglehet, még nagyobb lett volna a baj, ha egy, a keresésbe bekapcsolódó hajós nem vet be egy sajátos módszert. Ahelyett, hogy körözött volna az eltűnés helyén, egy jelzőbóját dobott a vízbe, és megfigyelte, tíz perc alatt milyen irányba és milyen távolságra jut el. Christ Korsten kiszámolta, az áramlás jóval erősebb mint arra mindenki számított, és akár 20 kilométerre is lehetnek már a búvárok attól a ponttól, ahol a hajó szem elől tévesztette őket.
Korsten a megfelelő irányba indulva próbált a felszínen sodródó emberekre bukkanni, és sikerrel is járt- ekkora már 18 kilométernyit vitte őket a víz. Négy órát töltöttek a vízben a búvárok, de mindannyian ép bőrrel megúszták a kalandot. Mint utólag kiderült, valószínűleg az okozta a bajt, hogy a jelzőbója kötele elszakadt, így a hajóval nem tudták követni, merre járnak a víz alatt. Amikor felemelkedtek, már túl messzire voltak ahhoz, hogy meglássák őket.
A parton természetesn nagy üdvrivalgással fogadták a búvárokat és a megmentőjüket. Az egyik búvár, Ivan van Heerden édesapja öt éve hasonló módon tűnt el a Karib-tengeren, de soha nem került elő- van Heerden feleségét természetesen megrázta, hogy férjével is ez történhetett volna. A hozzátartozók aggodalma nyilván érthető, de amikor a csapat két rutinos búvárát megkérdezték, mikor merészkednek vissza a vízbe, rögvest rávágták: jövő hét végén!
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
