A víz alatti világnak nem csak szépségei vannak. Akad pár vonzónak egyáltalán nem nevezhető állat, de némelyikük viszonylagos csúnyaságának megvan a maga oka.
A skorpióhalak családjába tartozó fajok jellegzetessége az, hogy erős mérgükkel védekeznek a támadók ellen. Van olyan faj, ami feltűnő jelenség a korallzátonyok világában, mintha jelezni akarná, "ne érj hozzám, mert rosszul jársz!" Ide tartoznak a tűzhalak, amelyek akár szépnek is mondható állatok, Egyiptomban például gyakran látni őket, de vigyázni kell velük, mert a csípésük igen fájdalmas. Aki éjszaka merül, még vadászat közben is megfigyelheti őket.
A családba tartozó halak ugyanis ragadozók. Ám van bőven olyan faj, ami inkább kerüli a feltűnést: a sziklahalnak vagy kőhalnak nevezett állatok inkább a magukhoz hasonló köveken hevernek, és kiválóan bele tudnak olvadni a környezetükbe. Noha csak akkor mozdulnak meg, ha valaki a közvetlen közelükben van, nagyon is éberen figyelik, mi történik. Ha pedig valaki óvatlanul kőnek gondolja őket és megpróbál beléjük kapaszkodni, nagyon fájdalmas élményt élhet meg. A mérgezés veszélyes, ezért mindig körültekintőnek kell lenni a víz alatt. Ráadásul nem csak trópusi tengerekben élnek ezek a mérgező jószágok, a Földközi-tengerben is gyakran látni őket. Ez a példány például Máltán a HMS Maori roncsán igyekezett a rozsdás vasdarabok közé beolvadni.
Egyébként szerencsénkre a kőhalak és tűzhalak nem akarnak emberre támadni, pusztán védekezsként használják szúrós tüskéiket. A búvár dolga csak a szokásos: körültekintően, ésszel kell merülnie, és kerülnie kell hogy bármihez hozzáérjen. Mivel ezt tanítják már a kezdetektől, elvileg mindenkinek így kéne viselkednie búvárkodás közben, és akkor szinte sose történne baj...
Mellesleg ha már ezek a halak könnyen megközelíthetők, akkor ezt ki is lehet használni. Néha egészen jó fotókat lehet készíteni a tüskékkel ékesített és általában morcós képet vágó kőhalakról- megfelelő tudás birtokában. A kövek közt alig észrevehető állatokat vaku nélkül, távolról fotózva mi magunk se fogjuk meglátni a képen utólag a halat, nem hogy az ismerőseink. Szóval próbálgatni kell, hogy lehet a legjobb beállítást elérni, vagy esetleg csak egy-egy látványos részletre kell koncentrálni- ám mindig megtartva a biztonságos távolságot...