Egy búvár az életét köszönheti annak, hogy valaki gyorsan a segítségére tudott sietni. És újból beigazolódott a régi elv: aki egyedül megy a víz alá, az sokat kockáztat.

Bob Manning tiltakozik, ha valaki hősnek nevezi őt- és akadnak, akik szerint jobban is illene rá a Superman becenév. A 63 éves férfi ugyanis az idén heroikus módon mentette meg egy búvártársa életét.

A két szabadtüdős búvár Ausztráliában vett részt egy víz alatti vadászoknak kiírt versenyen. Manning és barátja, a 27 éves Nathan Watson a korkülönbség ellenére jóban vannak, hiszen közös a szenvedélyük, imádják a tengert, a merülést. A Leonard sziget közelében mentek vízbe, de különböző útvonalat választottak, így gyakorlatilag egyedül merültek.

A szabadtüdős búvárok nem visznek magukkal palackot, azaz addig tart a merülés, amíg bírják levegővel. Amennyiben a mélyben elájulnak, és nincs a közelben segítség, mire megtalálják őket, általában már nem lehet rajtuk segíteni. Így aztán a szabadtüdősök a legzőkészülékkel merülőkhöz hasonlóan jellemzően párban szállnak a vízbe.

Ám a rutinos vadászok esetében előfordul, hogy magányosan cserkésznek. A rutin viszont senkit nem tesz sérthetetlenné: Watson is eszméletét vesztette egy merülés során. Azon a napon viszont óriási szerencséje van, mert Manning meggondolta magát, és végülis abba az irányba indult, ahova barátja ment. Így vehette észre, hogy a másik búvár a hátán fekszik 14 méteres mélységben és mozdulatlan. Manning teleszívta tüdejét levegővel, mert tudta, hogy kemény merülés vár rá, nagy mélységbe kellett lebuknia, és még egy embert is fel kellett hoznia.

A mentőakció első fele sikeres volt, de ezzel még nem volt vége, hiszen a balesetet szenvedett búvár nem lélegzett. A 300 méterre levő csónakig hosszú úszás várt Manningre a felszínen, aki társát is vitte, és próbálta elkezdeni az újraélesztést. Eljutottak a csónakhoz, sikerült a sérültet beemelni, riasztotta a mentőegységeket, majd folytatta az újraélesztési eljárást- és végül a fiatal búvár megmozdult, sikerült elérni a legfontosabb célt! Watsont helikopterrel vitték kórházba, stabilizálták az állapotát, és azóta már teljesen felépült, újból jár merülni is. 

Mi kell egy ilyen mentőakció sikeréhez? Nos, részben szerencse, hiszen ha Manning nem arra úszik, nem vehette volna észre a másik búvárt. Ám azon túl már minden rajta múlt: képes volt lemenni érte, felhozni a felszínre, elkezdeni az újraélesztést, el tudta vinni a csónakhoz, riasztotta a hatóságokat és eredményes volt az újraélesztése. Tehát higgadtan cselekedett, ez a búvárbalesetek esetén döntő fontosságú. De az is kulcsfontosságú volt, hogy Manning alig néhány nappal korábban vett részt egy tanfolyamon, ahol átismételték az újraélesztési technikákat, és megtanulta a legkorszerűbb módszereket. Kinn a tengeren élesben tesztelhette tudását.

Manapság a két jó barát ismét együtt búvárkodik. Az idősebbik közben a saját harcát is folytatja, rákbetegséggel kellett szembenéznie. Ám a jelek szerint éppen úgy nem hajlandó azt feladni, mint a küzdelmet társa életéért. Emellett Bob Manning mindenkinek javasolja, végezze el a rövid, de ilyen helyzetben életről és halálról döntő tanfolyamot, ahol megszerezheti a legszükségesebb alapismereteket. A búvárok körében is jól ismert, és egy szint felett kötelező ez a képzés, de sokan nem gondolnak arra, hogy akkor is érdemes elvégezni, ha nem akarnak hivatásos búvárként dolgozni. Olyan tudásra tesznek szert, ami nem csak a tengeren, hanem a mindennapokban is fontosnak bizonyulhat. Ha pedig egy barát vagy egy családtag élete múlik rajta, már késő azon merengeni, mi lett volna, ha az ember rászánja az időt...