A búvárkodásban is azok a tragédiák a legszomorúbbak, amiket egy kis odafigyeléssel meg lehetett volna előzni. Egy Vanuatun történt baleset vizsgálatának eredményei éppen ezért tanulságosak az amatőr búvárok számára is.

baleset

Lailade Osunsade még 2013 májusában vesztette életét Vanuatu közelében. Az új-zélandi állampolgárságú orvos egy szervezett merülésen vett részt, a bázis az SS President Coolidge roncsához vitte a búvárokat. A 33 éves turista elszakadt a csapattól, nem emelkedett a felszínre, a keresők 41 méteres mélységben találtak rá. Életét már nem tudták megmenteni.

A baleset után Új-Zélandon a halottkém vizsgálatot indított. Megállapításait azért tette közzé, hogy mindenki okulhasson a baleset tapasztalataiból. Először is leszögezte, minden búvárnak ismernie kell a felszerelését, annak jó állapotúnak kell lennie, és a víz alá merülők rendelkezzenek megfelelő tudással, rutinnal. Aki bármilyen okból elbizonytalanodik, rosszul érzi magát a merülés előtt, inkább maradjon a felszínen, figyelmeztet rá a halottkém.

A víz alatt pedig be kellene tartani a társmerülés szabályait, együtt kellene maradni a búvároknak, oda kell figyelni a többiekre. Így nem fordulhat elő, hogy egy tapasztalanabb ember lemarad, bajba kerül. Különösen fontos ez, ha egy szervezett merülésről van szó, és a csoportban van olyan, akinek kevesebb a rutinja. 

Vanuatu nem kevés híres merülőhellyel rendelkezik, sok vendég érkezik oda megcsodálni a víz alatti világ érdekességeit. Ám az infrastruktúra talán nem igazán fejlett. Mint kiderült, az áldozat meglehetősen leharcolt felszereléseket kapott a búvárbázistól. Nem találtak megfelelő méretű uszonyt sem a lábára, így az vélhetően lötyögött rajta, túl nagy volt. Így nehéz tempózni. Ráadásul a többiek szerint túl sok volt rajta az ólom is. A gyakorlott búvárok tudják, a sok súly, a nem megfelelő felszerelés és a stressz együtt könnyen vezet a szokásosnál nagyobb levegőfogyasztáshoz- állítólag Lailade egyik korábbi merülése rövidebbre is sikerült pont amiatt, hogy túl gyorsan fogyott el a levegője.

Több mint valószínű,  hogy a végzetes merülés során is ideges volt a számára nem megfelelő felszerelés okozta nehézségek miatt. Talán a mélység miatt is stresszes volt, és az is megijeszthette, amikor lemaradt a csapattól. Hogy utána pontosan mi történt, már nem megállapítható. Talán pánikolni kezdett, és nem tudott a felszínre úszni, mert esetleg elvesztette az uszonyát- azt ugyanis nem találták meg rajta a mentők. 

Minden kezdő búvár számára tanulság lehet tehát az, hogy ha még nincs saját felszerelése, akkor ne elégedjen meg lötyögős, rossz állapotú bérelt felszereléssel, mert az akár balesetet is okozhat. Jobban járnak, ha ismerős, rutinos búvárral mennek túrázni eleinte, akik figyelnek rá. Amennyiben valaki egyedül van, bármikor elmondhatja a profi helyi oktatónak, ha nem érzi jól magát, vagy szüksége van plusz segítségre. És persze ha túlságosan bizonytalan, akkor vissza is lehet lépni a merüléstől- csak pár dollárt veszíthet, míg egy baleset esetén ennél sokkal-sokkal többet.