Nem csak a sárkányairól híres ez az indonéz sziget, hanem a káprázatos víz alatti világáról.
Sokan láthattuk már dokumentumfilmekben a Komodón baktató óriásgyíkokat, amiket sárkányként szoktak emlegetni. Az viszont kevésbé közismert, hogy a fantasztikusan gazdag tengeri élővilág a halrajaival és színes korallkertjeivel legalább olyan lenyűgöző, mint a felszíni látnivalók.
Megkapó búváros kisfilmet készítettek egy palack nélkül merülő lány főszereplésével.
Johanna Nordblad neves finn szabadtüdős búvár, remek eredményekkel, rekordokkal a háta mögött. Egész életében a hideghez szokott, nem meglepő módon a trópusi tengerek mellett odahaza is merül.
Csak épp télen Skandináviában elég különleges kaland búvárkodni- kell hozzá egy fejsze vagy egy fűrész is, amivel léket vág a jégbe az ember.
A jég alatti merülés szabályosan nyilván nem pontosan úgy néz ki, mint ahogy a film ábrázolja. De ez inkább művészi alkotás, mint dokumentumfilm, így ilyesmin eszem ágában sincs kötekedni. Egyszerűen csak szép a maga visszafogottságában. A rendező, Ian Derry igazán szép munkát végzett, és méltó partnere volt a merész búvár, Johanna is, aki ezúttal nem csak a mélységgel hanem a hideggel és a jégpáncéllal is szembenézett.
Barátaim Oroszországban, a befagyott Bajkál-tavon voltak fotós túrán, és hallottam rémisztő történeteket repedő, beszakadó jégmezőkről. Ám vannak, akik kifejezetten a felszín alá készülnek: azok a búvárok, akik alulról szeretnék megnézni a vastag jégréteget.
A búvárkodás különleges ága a jég alá merülés. Nekem is volt már benne részem idehaza- mivel csak egy kis lék jelenti a kijutási lehetőséget, észnél kell lenni még egy egészen kis tóban is, nem hogy a Bajkál mélyén. A víz alól nem lehet áttörni a vastag jeget, szóval nem szerencsés utat veszteni.
Persze nem mindenhol ennyire izgalmas a búvárkodás ilyen környezetben, mint a Bajkál-tóban, ahol hatalmas, változatos formájú, kristálytiszta jégtömböket lehet kerülgetni. Errefelé a hegycsúcsok lefelé növekednek...
A jég alá merülésnél nem is a víz alatt töltött idő a kritikus, hanem ami utána jön. Az ember kimászik némileg összefagyva a merülés után, és meleg helyre vágyik. Szóval nem csak láncfűrészt kell bepakolni a szervezőknek, de pokrócot, fűtött helyiséget is intézni kell.
A természetben látható egyik legizgalmasabb vadászatot örökítette meg egy búvárfotós Mexikóban.
Az amerikai vitorláshal (Istiophorus platypterus) különleges megjelenésű állat. Felső állkapcsa kardszerűen meghosszabbodott, hátúszója pedig lebegő vitorlára emlékeztet. Az akár három méteresre is megnövő ragadozó roppant gyors, állítólag több, mint 100 km/óra sebességgel is tud repeszteni a tengerben.
Néhány helyen lehet jó eséllyel megfigyelni ezeket az állatokat vadászat közben. Mexikóban az Isla Mujeres mellett egy hetet töltött a nyílt tengeren két búvárfotós, és egyikük, Sarosh Jacob fantasztikus filmet is készített a kalandról. A kisebb halak gömbszerűen összeállva próbálják elkerülni a ragadozók kardszerű orrát, de a búvároknak is figyelni kell, ahogy a körülöttük cikázó villámgyors halak időnként veszélyes közelségbe kerülnek.
Kegyetlen színjáték ez, amiben nem sok esélye van a kishalaknak a menekülésre. A természetben teljesen természetes, mindennapos az, hogy a túlélés nem csak az ügyességen, a szerencsén is múlik. Egy-egy ilyen felvétel betekintést nyújt abba, milyen drámai a vadászat. Nem csoda, hogy az amerikai vitorláshallal merülés manapság nagy-nagy álma sok búvárfotósnak, akik ezt megörökítenék- ha jó helyen vannak jó időben, erre van is esélyük. Aztán az már a szerencsén múlik, hogy ezek a villámgyors halak és a kétségbeesetten menekülő prédáik pont jó helyzetben vannak-e a tökéletes felvétel elkészítéséhez.
A barlangi búvárkodás világába nyújt betekintést ez a minden sallangot nélkülöző videó.
Az egész úgy kezdődik, ahogy szokásos: a felszínen nem látszik semmi különös, csak egy jelentéktelennek tűnő, vízzel telt üreg. Az ember azt sem tudja, van-e alatt legalább 1-2 méteres mélység, vagy csak egy sekély tavacska.
Aztán a folytatásban pedig nincs más, mint a perceken át kristálytiszta, hatalmas átmérőjű járatokban úszó búvár. A mozgást vontatóval könnyítik meg, még uszonyozni sem kell, a búvár csak siklik. Normál esetben itt minden sötét, és csak azért ilyen látványos, mert annyira tiszta a víz, hogy a lámpa fénye mindent beragyog.
Persze tudni kell, hogy itt a bejárattól több száz méterre, egy vízzel telt barlangban vannk a búvárok- és ez az a tudat, ami miatt szívesebben nézem, mint csinálom ezt a fajta merülést. Nem is való mindenkinek... A videóban pont az a nemes egyszerűség zseniális, hogy perceken át követhetjük minimális számú vágással a búvárokat, és így sokkal jobban érezhető, milyen érzés is ilyen helyen búvárkodni.
Bevallom, lenyűgöznek ezek a 360 fokos víz alatti videók. Én már csak tudom, hogy merülni valójában más, de azért így, a hűvös, mégsem igazán télies hangulatú januárban jó megnézni ezeket a Tajvan közelében készült felvételeket. Nézd meg, forgasd bátran a nézőpontot az egérrel, hihetetlen a látvány.
A technológia is érdekes, természetesen. A búvár maga előtt tol egy körben látó kamerát, és ezzel vesz fel mindent, ami csak a korallzátonyon él. Megjegyzendő, a Green Island egyáltalán nem számít afféle búvárparadicsomnak, ha a legjobb ázsiai merülőhelyek kerülnek szóba, Tajvant kevesen fogják említeni. Ehhez képest igencsak szép, színes élővilága van a szigetnek.
A videó legalábbis meggyőző, mert rendesen körbe lehet nézni mindenfelé, és így láthatóak az egészséges korallok, az itt-ott úszkáló különféle halak, no meg az operatőrt követő búvárok. Amikor a víz alatt tekergeti a fejét, akkor is valami hasonlót él meg. Szóval ezért merem mondani, hogy elég jól visszaadja a merülési élményt a videó.
Nekem legalábbis kedvet csinált még egy tajvani búvártúrához is, mert egész korrekten néz ki a hely. Bár attól tartok, a közeljövőben nem jutok el oda, de addig is legalább meg tudom nézni a filmet...
Mostanában legendás hírűnek számít az indonéziai Lembeh-szoros a búvárok körében.
Annak idején nem nagyon foglalkozott senki a sekély, sötét homokos merülőhelyekkel, mindenki a korallos helyekre igyekezett Dél-Kelet-Ázsiában, ám kiderült, ezen a látszólag unalmas helyen elképesztő változatosságú a tengeri élővilág.
A búvárfotósok csapatostól érkeznek ide, hogy megörökítsék az apró halakat, rákokat, puhatestűeket. Ezek olyan különös formájúak időnként, hogy profi helyi vezető nélkül képtelenség őket megtalálni is.
Ezt a szép videót azért ajánlom mindenki figyelmébe, mert így még akkor sem feltétlenül láthatnánk ezeket a lényeket, ha ott lennénk a helyszínen, hiszen esetenként csak pár milliméteres apróságokról van szó. Szerencsére egy jó kamera és egy megfelelő objektív sokat segít abban, hogy jobban szemügyre vehessük őket.
Ha néha azt sem tudod, mit kellene nézni adott pillanatban, ne csodálkozz. Még én is vissza-visszaugrottam időnként, hogy pontosan lássam, melyik az élőlény, és melyik az élettelen környezet...
Igenis lehet szép egy csiga is: trópusi tengerekben nem kevés színpompás példányt lehet találni, sokan kifejezetten ezek kedvéért merülnek alá. A nem igazán gyors, ám változatos, látványos mintázatú csupaszkopoltyús csigák sok fotós és videós kedvenc témái közé tartoznak.
A tudományos nevükön Pleurobranchus mamillatus ismert csigákat trópusi tengerekben lehet megfigyelni. Ezek a nagyobb csigák közé tartoznak, és ha úgy nézzük, viszonylag tempósan mozognak. No azért egy búvár számára nem követhetetlenek, mint ahogy a videó is bizonyítja.
Ám az igazán érdekes az, hogy az indopacifikus vizek mélyén élő Pleurobranchus mamillatus nevű rákok (emperor shrimp néven ismertek a nagyvilágban), amelyek valamilyen gerinctelen állaton telepednek meg, ezeken a csigákon is megtalálhatók időnként. Ahogy a csiga "tovaszáguld", a kis potyautas is velük tart. Azért a menetszéltől nem kell tartania...
Szóval ha olyan búvárt lát valaki, aki perceken át hasal kis sziklák előtt, aztán lelkesen fotózni kezdenek, nem biztos, hogy a csupasz homok érdekli őket annyira- kicsit közelebb kell menni, így mi is láthatjuk a tenger apró kis csodáit.
Costa Rica nyugati partjától 550 kilométerre található egy apró sziget a Csendes-óceánon. A Cocos-sziget környéke szigorúan védett nemzeti part, és a szigeten magának kizárólag természetvédelmi őrök laknak.
A Cocos-sziget már-már legendás hírnévre tett szert a búvárok körében, ugyanis olyan ez, mint egy oázis a nyílt óceánban. Halrajok élnek a közelében, ami terített asztal a nagyobb testű ragadozók számára, így hát többféle cápafajjal úszhatnak együtt a búvárok.
Sajnos nem csak a tenger szerelmesei vannak tisztában vele, milyen gazdag itt az élővilág. Costa Rica nem igazán hatékony a természetvédelmi törvények betartatásában. A védett terület nagy kiterjedésű, ám csak kevés természetvédelmi őrre futja, akik egyszerűen nem tudnak mindenfelé járőrözni. Az igen gyakran kifejezetten cápára menő halászok tehát bátran űzik az illegális tevékenységüket.
Hogy lesz-e változás ezen a téren, aligha lehet megmondani. Most még bőven élnek cápák ezekben a vizekben, van miért itt búvárkodni. De ezek az állatok nem azért fontosak, mert a jól fizető turisták örülnek nekik- nagyon fontos szerepük van a tengeri táplálékláncban.
Szóval a Cocos-szigetnek meg kéne maradnia érintetlen tengeri menedéknek, amiket csak maroknyi, jó szándékú (és jól fizető, mert az itteni búvártúra igencska drága) ember keres fel évről évre. Aki pedig nem jut el ide, az ebből a remekbe szabott videóból kaphat képet arról, micsoda élet van itt, ahol rajban úsznak a pörölycápák vagy a szirti cápák, mint máshol az ebihalak.
Ki mondta, hogy Európában unalmasak a merülések, nincs látnivaló, nincsenek színe? Jó helyen kell merülni, lámpát kell vinni, és máris máshogy néz ki minden.
Kicsit mélyebben érdemes szétnézni, mert bizonyos fajokkal ott lehet találkozni. Ennek igen gyakran az az oka, hogy sekélyebben már mindent kifogtak- egy ilyen sűrűn lakott tengerparton előfordulhat sajnos az ilyen.
De mindig akadnak azért látványosabb helyek, vagy olyan védett övezetek, ahol élmény lehet a búvárkodás a Földközi-tengeren is. Ezt mutatja be ez a szép videó, ahol jól látható, a 20 méternél nagyobb mélység kékes-szürkés világából hogy lesz minden ragyogóan színes...
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
