Big Blue Búvár Blog

A Földközi-tenger egy pontján telente összegyűlnek a ragadozók.

Pár éve figyelték meg, hogy Izrael földközi-tengeri partszakaszán különös jelenség történik a víz alatt telente. A Tel-Avivtól kevesebb, mint 50 kilométerre északra levő Hadira település erőműve előtt, 2-3 méteres mélységben tucatnyi vagy több cápa gyűlik össze. A kutatókat az lepte meg, hogy a sötétcápák közül csak nőstények, a homokpadi cápák közül csak hímek voltak ott. A jeladóval felszerelt állatok közül volt olyan, ami egy év múlva is visszatért.

A cápák felbukkanása érthetően lázba hozza a kíváncsiskodókat, érdeklődőket és főleg a búvárokat. Mind a két faj egyedi a szebb cápák közé tartoznak, akár 2-3 méteresek is lehetnek, ám a sekély vízben a látótávolság csak időnként megfelelő a fotózáshoz. Akkor viszont tényleg váratlanul jó képeket készíthetnek a búvárok. Mivel a rajzásnak már híre ment, a helyiek számítottak is erre az izgalmas téli merülési lehetőségre.

Ezeket a képeket két napja készítette Alon Zehngut. Tudom, kissé cápaközpontú lett az utóbbi pár bejegyzés, de mit tehetnék, ilyen fotókat látva nem hagyom ki a sztori megemlítését. És mivel Tel-Aviv (koronavírus-mentes időben...) lényegesen könnyebben elérhető, mint Palau, észben is tartom a helyet. A cápákkal merülés ugyanis izgalmas, és gyakorlatilag veszélytelen: bár ijesztőnek is láthatja valaki ezeket a ragadozókat, nincs feljegyzés ezen fajokhoz fűződő támadásokról. Vélhetően csak kikapcsolódni jönnek pár napra erre a partszakaszra, ahol az erőműből kifolyó melegebb vízben lazítanak...

Van, aki cápás merüléssel búcsúztatta az óévet.

A ketreces, csalizás cápás merültetés kapcsán megoszlanak a vélemények, ám tény, búvárként a legkülönlegesebb élmények közé tartozhat szembenézni a víz alatt egy nagy fehér cápával. A meglehetősen rossz hírnek örvendő, valójában egyáltalán nem emberevő szörnynek számító ragadozók kétségkívül elég nagyok és félelmetesek ahhoz, hogy még a cápakedvelők többséges is inkább a ketrec védelmében merülnek velük.

Ahol ilyen túrákra van lehetóség, jó üzlet ez a fajta merültetés, de nem mindegy, az épp arra járó cápa mennyire kíváncsi, mennyit mutat meg magából. Ez a túra pár napja, december végén zajlott Ausztráliában, a Neptune sziget közelében, s láthatóan elég közelről megnézhették a víz alatt levők az érdeklődő nagyvadat...

Van búvár, aki 2020-ban se unatkozott.

Erről a videóról nem akarok túl sokat beszélni, inkább csak felteszem, csatlakozzon hozzám más is a csendes irigykedésben. Palau legendásan szép (és legendásan drága) úti célnak számít. A felszín is látványos, odalenn pedig nincs sok más, csak kristálytiszta,  meleg tengervíz, sok hal, no meg mindenfelé a cápák...

Cetcápa úszkált a delfinekkel Eilaton.

Vannak különleges víz alatti találkozások, amelyekről álmodozunk, vagy amikkel csak tréfálkozunk. Na persze, majd a mi kedvünkért keringőzik a dugong cápákkal. Vagy kíséretet adnak delfinek egy cetcápának.

Persze van ilyen, mondjuk méregdrága szafarikon, például Socorrón, a Galápagos-szigeteken. De hogy a Vörös-tenger izraeli partszakaszán, a fapadossal is elérhető Eilat közelében is van hasonló? Ez azért váratlan meglepetés.

Ám lám, mégis megeshet. A napokban megosztott videó tanúsága szerint legalábbis ilyen dolog zajlott a búvárok szemet előtt. Tudjuk, a kevesebb turista miatt mostanság több különleges élőlényt látnak a Vörös-tengerben, de azért arra gondolva, hogy én is jártam itt, és még csak hasonló se bukkant fel előttem...

Ha láttam volna ilyet, tuti beleírom a könyvembe...

Több mint 45 méter mély, Lengyelországban van, és már merülhető.

A Deepspotról már ln is írtam korábban, ugyanis a gigantikus búvármedence építése a befejezéséhez közeledett. Nem volt egyszerű projekt ennek a roppant mély medencének a kivitelezése, de a lengyelek úgy gondolták, még egy, átlagos mélységű medencével nem nagyon lehet zajt csapni a dolog körül. Valahol igazuk van, most mindenki arról beszél, hogy a brüsszeli Nemo33 33 métere, és az olasz Y-40 42 métere után itt még mélyebbre mehetnek a búvárok.

Ettől persze ez még csak egy medence, de van benne tiszta, meleg víz, "barlang", "roncs", a mély "kút", és még üvegfolyosó is a nézelődőknek. (Ha nagyon belegondolok, a többi hasonló létesítményben is ilyesmik vannak, mert hát mi más lenne ott?) Magyarországra is terveztek hasonlót, állítólag, de a projekttel hiába járták körbe az országot, nem lett belőle semmi. Ilyen kis piacon ez nem is életképes ötlet, a lengyeleké talán jobban megy majd. Meglepő, de ott igen sok a búvár, egyébként is többen vannak.

Az nagy pech nekik, hogy az utazási korlátozások idején most nem nagyon járhat arra senki, de biztos lesz rá érdeklődés, amint kidughatjuk az orrunkat az országból. Mivel Lengyelországot kedvelem, somán benne lennék egy kiruccanásban, merüléssel együtt. Nem mintha a 45 méter jobban érdekelne egy medencében, mint a 33 vagy a 20 méter, a mélység csak egy szám, nem cél. Inkább csak jó program lenne a többi mellett itt is merülgetni egy kicsit...

a Deepspot a Facebookon

Lengyelországba várják a legmélyebb medencébe a búvárokat .

Az óriási búvármedencék divatba jöttek, most éppen a lengyelek Deepspot nevű projektje van soron. Ez lesz a legmélyebb, ilyen célra épített merülőhely: 45 méterre lehet majd ereszkedni benne. Azt gondolom, ez már nagyjából az értelmes határa az ilyen medencéknek, mert 60-70 méterre merülni medencében, minden drága és különleges felszereléssel, légzőgázzal elég fura program lenne.

Sőt, a 45 is viszonylag sok, mert a belgiumi Nemo33 is pont elég mélynek tűnt, amikor lemerültem az aljáig. Ezekre a medencékre ugyanis jellemző, hogy nem az egész, óriási medence ilyen mély, hanem csak egy bizonyos pontja, egy kisebb "kút" az, ahol mélyre lehet ereszkedni. A jobban megnézhető, beúszható helyek az jóval sekélyebben vannak. Nyilván nem is cél az, hogy 40 méteren feledkezzenek bele a nézelődésbe a búvárok, mert annak megvannak a maga veszélyei- de ez azzal jár, hogy a legmélyebb pont elérése érdekes lehet ugyan, fel lehet jegyezni, de az élmény nem ettől lesz emlékezetes.

A lengyelek éppen ezért nem tétlenkedtek, a sekélyebb részeken is lesz kis roncs, átúszható üregek, néznivalók. Így aztán télen is használható, könnyen elérhető merülőhelyet alakítottak ki. Mivel sok a lengyel búvár, és persze közel van Németország, Csehország, Szlovákia, sőt, tőlünk sincs túl messze, adott a vendégkör. Remélhetően el is tudja majd tartani a búvárok serege a medencét. (Jelen helyzetben persze minden vonzó merülőhely az utazási lehetőségeink ismeretében...)

Szóval én is megnézném, ha éppen lenne rá módon. Majd meglátjuk, lesz-e. Persze önmagában egy medencétől nem jön az ember lázba, de közel van Varsó, vagy útba ejhető Krakkó ha autózunk, tehát ki lehet kerekíteni a túrát, aminek része a búvárkodás is. 

Egyébként érdekes, hogy mifelénk is rendszeresen felmerült az óriásmedencék építésének ötlete az ország különböző sarkaiban, de már évek óta nem hallunk ezekről a tervekről. Nem csoda: túl kicsi a helyi piac ahhoz, hogy legyen egy biztos bázis, egy megbízhatóan újra és újra jövő vendégkör. A külföldiek számára pedig aligha elég. (Csendben megjegyzem, már csak azért sem feltétlenül lenne akkor szám egy ilyen Pesten, mert itt van egy Molnár János-barlang, ami természetes, meleg vízű barlang a város szívében, efféle még csak hasonló sincs máshol. Építeni meg tuti nem fognak...)

A vízszint már emelkedik a Deepspotban. Lépésről lépésre töltik fel, az első állomás az volt, amikor a "kút" megtelt, most pedig már több, mint 30 méter mélységbe lehetne lemenni. És lesz ez még több is!

Fotók: Deepspot

Különleges kaland angol vizekben.

Mostanság kezdünk lemondani a távoli utazások lehetőségéről. Vagyis rosszul fogalmazok: nem mondunk le róla, inkább csak elfogadjuk, most épp nem tudunk ilyeneket szervezni. Álmodozni azt lehet, de az ember igyekszik közelebb szétnézni izgalmas lehetőségek után.

Ilyen például a kékcápás kaland kinn a nyílt tengeren, Devon partjainál. Persze tényleg ki kell menni pár mérföldnyire, és kell hozzá némi bátorság is, hogy az ember beugorjon a semmi közepén a nagy kékbe, hogy cápákat nézzen testközelből.

Ám cserébe az egyik legszebb, legismertebb cápafaj, a kékcápa egyedeit nézheti, videózhatja, fotózhatja. Biztosan nagyon izgalmas az élmény, és tényleg nem kell a világ másik felére repülni érte.

Hogy is lehet eljutni Devonba? Persze majd csak ha kicsit javul a helyzet, és legalább Európán belül ismét lehet mozogni...

Ez is olyan kaland, amit sok búvár kipróbálna.

Az ilyen ínséges időkben, mint a mostani, minden érdekesnek tűnő helyre boldogan utaznánk- sőt, még a nem annyira érdekesekre is. Álmodozni persze mindig kellemes, de hogy tényleg ennyire csak álmodozás jusson, nem nagyon gondoltunk még január-február tájékán.

No de félre a búslakodással, azt ugyanannyira unja mindenki, mint magát a helyzetet! Inkább nézzük, mi az, ami inspirálhat, s arra sarkallhat, hogy igenis tervezgessünk. Mert például olyan dolgot élhetünk át valahol, amit korábban nem.

A fókás merülés szerintem olyasmi lehet, mint a delfinezés. Intelligens, érdeklődő emlősök veszik körbe az embert a vízben, s játszanak velünk. Legalábbis az alábbi felvételen is nagyon ilyennek tűnik a hangulat. Mi tagadás, kipróbálnám!

Persze egészen Nyugat-Ausztráliáig kellene hozzá elutazni, de gondolatban nem akadály sem az idő, sem a pénz. Aztán meglátjuk, hátha, egyszer, hamarosan, tényleg...

Ördögrája és rókacápa: csodaszámba menő találkozások horvát vizekben.

Bevallom, erre azért nem számítottam. Egy napon belül két egészen különleges búvárélményről is videós beszámolót láthattam, ráadásul az általam jól ismert Adriai-tengerből. Pedig vannak akik (tévesen) úgy tartják arrafelé "nincs semmi" a víz mélyén.

Hát, van. Persze szerencsésnek is kell lenni! Volt már nekem is ilyen élményem itt-ott, egészen váratlan, szokásos búvárélmény, olyan élőlénnyel, amit ott nem nagyon szoktak látni. És lám, déli szomszédunknál is nyitva kell tartani a szemét a búvároknak.

A szerb szabadtüdős búvár, Tijana Nikolic osztotta meg az alábbi felvételt, amin egy ördögrája látható, aki velük úszkál. Ilyen állat sem sűrűn fordul elő arra, ráadásul Rogoznica előtt volt a nagy találkozás- ahol mi épp egy hónapja voltunk. Azért panaszkodni nekünk sem kellett, de nagy sztori az ilyen kalandokból lesz...

És amikor az ember azt hinné, nem lehet nagyobbat dobni, jön a következő videó. Magyar búvárok vették fel Senj előtt ezt a rókacápát. Fogalmam nincs, ki merült ilyen állattal korábban Horvátországban, de nem sokan lehettek, Az ott működő Galathea búvárbázison legalábbis nem tudnak egyetlen hasonló találkozásról sem, pedig nem tegnap alapították magyar búvárok...

Mondhatnám, hogy szerencse kell az élethez. De ez így nem igaz: mert kell az is, hogy valaki egyálalán belevágjon a búvárkodásba, a víz alatti kalandozásba. És aki merül, annak mindig van egy új, nagy találkozása, egy csikóhal, egy delfinraj, az első cápa... És aki még többet merül, annak mindig bővül a listája. Az pedig még jobb, hogy ezek a találkozások másodjára, sőt, sokadjára is nagyon nagy élményt jelentenek.

Új, izgalmas merülőhelyeket nyitnak meg a búvárok előtt.

Málta mindig is jól ismert volt a búvárok körében a számos roncsmerülőhely miatt. Mesterséges zátonyok és történelmi jelentőségű maradványok is vannak a víz alatt, és ez sokakat vonzott ide. A közelmúltban viszont olyan program indult, ami kevesek által ismert roncsok felkeresését tette lehetővé.

Ezen új merülőhelyek viszont nagy mélységben vannak. Egy évtizeddel korábban talán csak maroknyi búvár gondolhatott 60-90 méteres vagy mélyebb merülésekre, de mostanra a technikai búvárkodás már nem számít szélsőséges vagy elérhetetlen kedvtelésnek. Ahogy bővült a technikai búvárok köre, úgy lett egyre nagyobb igény a mélyebb helyek elérhetővé tételére. Még ha történelmi jelentőségű roncsok nyugszanak is a víz mélyén, alaposan dokumentálták azokat, így most már nincs akadálya a merülésnek. 

A három, mostantól elérhető roncs mindegyike repülő. Nem is akármilyenek! 55 méteren például egy B-24 Liberator bombázó nyugszik. Ezt a négymotoros bombázót nagy számban gyártották és vetették be a második világháború idején, így természetesen sok oda is veszett. Ez a példány 1943 májusában indult volt támadásra olaszországi célpontok ellen, ám műszaki hiba miatt a tengerre szálltak vele Marsaxlokk közelében. 

A Douglas A-1 Skyraider Birzebugga városától délre zuhant a tengerbe 1947-ben. Egyike volt a postaszolgálatot teljesítő repülőknek, amikor felszállás után percekkel a hajtóműve leállt. Pilótája, Robert Leeb hadnagy a tengerre szállt vele, majd elhagyta a gépet. Helikoptrerrel mentették ki a vízből- a feljegyzések szerint ez volt az első helikopteres mentés a Földközi-tengeren.

Német gép is található máltai vizekben: Marsaskala mellett egy Ju88 bombázó merülhető azok számára, akik a 110 méteres mélységtől sem riadnak vissza. Ezt a típust nagy számban vetették be a németek a legkülönbözőbb feladatokra, minden hadszíntéren. Vélhetően egy sérülés okozta a gép vesztét, ugyanis a farokrésze nem teljes.