Big Blue Búvár Blog

Ennek a luxusautónak már csak a búvárok látják hasznát.

Az Olaszország északi részén, Lombardiában található, igen mély Comói-tó meglehetősen bizarr merülőhellyel büszkélkedhet: a Moregallo közelében lévő La Macchine arról kapta a nevét, hogy az elmúlt évtizedekben jó pár autó került itt a víz alá. A feltehetően bűncselekmények bizonyítékait eltüntetni akaró rablók és tolvajok zsákmánya meglehetősen jó állapotban maradt meg, bár nyilván minél újabban került az autó a tóba, annál inkább felismerhető.

Ám a látvány kicsit sem üdítő, sokkal inkább borzongató. A víz is hideg, ráadásul sokszor igen mélyre kell merülni bizonyos autókért. Ez az egykor igen szép Jaguar is inkább ijesztő így magányosan a víz fenekén...

Ilyen az ókori hajó roncsa Pag szigete mellett.

Tavaly kaptam hírt arról az új, nagyon izgalmas felfedezésről, amit horvátországi vizekben tettek: egy teljes rakományával együtt elsüllyedt hajó maradványaira bukkantak. A partól nem messze, a homokos és köves aljzat találkozásánál 37-39 méteres mélységben nagyjából 400 amfórára bukkantak a régészek, s ez a hely merülhető kedvtelési búvárok számára is. Mivel az amfórák nagyon kis területen, egymásra halmozódva fekszenek a tenger fenekén, vélhetően a hajóval együtt süllyedtek el.

Nehéz elmagyarázni, ennyi merülés, ennyi kaland után miért pont az ókori roncsoktól jövök mindig lázba- de hát ez van, kit mi érdekel. Számomra hihetetlen arra gondolni, mennyivel korábban élt emberek hagyták maguk után ezeket a leleteket. A szakemberek az amforák alakjából arra következtetnek, ezek még az időszámításunk előtti első századból származnak. A római köztársaság kora, Krisztus talán még meg sem született, amikor ez a hajó a tenger fenekére került. Maga a történelem...

Arról a korról mesélnek nekünk ezek a tárgyak, amikor már élénk kereskedelem folyt az Adriai-tengeren, s ráadásul két évezrededen át ember nem láthatta őket- és ma is csak kevesen. Ha legközelebb arra járok, biztos nem fogom kihagyni! Ez a remek videó ráadásul igencsak meggyőző, kiváló képet ad arról, mi vár itt a búvárra.

Mauritiuson is van mit merülni a búvároknak.

A Madagaszkártól keletre, az Indiai-óceánban található kis szigetállam népszerű úti cél a nyaralók körében. Azonban a búvárok többsége, akik arra a környékre terveznek utazást, inkább más helyben szoktak gondolkodni.

Nem valószínű, hogy Mauritius a közeli jövőben vetélytársa lehetne búvárkodás szemponjából Indonéziának, a Maldív-szigeteknek vagy a Fülöp-szigeteknek, de ha már arra vetődik az ember, akár látnivalót is találhat a víz alatt. Ez persze nem szokatlan- ahol tenger van, ott lehet búvárkodni.

A Djabeda egy 44 méter hosszú japán halászhajó volt eredetileg, de mára roncsként "szolgál". 34 méteres mélységben nyugszik a tenger fenekén, egyenesen áll, kicsit meg is rongálódott az évek alatt, ám bőven van rajta élet. A videó legalábbis igazán meggyőző. Ha eljutok oda, én sem hagyom ki.

Egy kis szabadtüdős búvár lubickolás Floridában.

Florida állam északi részén, nagyjából félúton Jacksonville és Tallahassee között található az Ichetucknee Springs. A több, kristálytiszta vízű tóból álló rendszert egy folyó köti össze. Az egyik hely, a Blue Hole Springs arról ismert, hogy egész évben 22 fokos a meleg vízű forrásoknak köszönhetően, s szabadtüdős, palackos és barlangi búvárok egyaránt találnak itt maguknak érdekességet.

Ez a videó nagyjából arról szól, hogy két búvár csaj csak úgy, légzőkészülék nélkül merül, találkoznak teknősökkel és más békaemberrel, s úszkálnak a szép tiszta vízben. Éppenséggel nem kell hanyatt esni az alkotástól, aminek jelentős részét teszi ki az öltözés- de azok számára, akik csak a "normál" neoprén búvárruhákat ismerik, szokatlan lehet annak a látványa, milyen nehéz magára rángatni valakinek a szabadtüdősök igen szoros cuccát. És még az is kiderül, mit kell a hosszú szőke hajra kenni, hogy ne gubancolódjon össze...

Magyarán igazi izgalmakat rejt a Kelly Young és barátnője által készített videó. Persze félretéve a tréfát, meglepően jó képet ad arról, hogy is megy az ilyesmi Floridában: odaautózol a megfelelő helyre, ahol engedélyezett a merülés, magadra kapod a cuccot, és aztán beugrasz a vízbe. Sose rosszabb programot egy laza kirándulásra...

A floridai búvárkodásról

Víz alatti kiállítás a Dominikai Köztársaságban. 

Az Egyesült Államokból érkező búvárrégészek több feltáráson vettek már részt a helyi kollégáikkal a karib-tengeri ország vizeiben. Az évszázadok alatt nem kevés hajó veszett oda, és bőven volt mit megvizsgálni az egykori spanyol kincses hajók maradványai közt. 

Ám a víz alatti régészet egyik sajátossága, hogy általában a nyughelyükön, a tenger mélyén maradnak meg a legjobb állapotban a leletek. Ezeket kiemelve komoly munka a konzerválás, hogy ki lehessen azokat állítani. Másrészt egész más a benyomás, ha egy olyan "múzeumot" láthatunk a saját szemünkkel, ami évtizedek, évszázadok óta adott  helyen nyugvó hajók maradványait mutatja be.

A Indiana University Bloomington szakembereinek közreműködésével már az ötödik olyan "élő múzeumot" alakítják ki, ahol egy igazi roncs maradványai körül nézhetnek szét a búvárok. Ezúttal az 1725-ban elsüllyedt Nuestra Senora de Begona kereskedőhajó nyugvóhelyénél dolgoztak. A roncs darabjai mellett vannak itt felfedezett leletek is, de például a kiemelt hajóágyúk másolataiból is elhelyeztek kettőt a tenger fenekén, hogy a búvárfelszerelést öltő látogatók jó képet kaphassanak.

A helyi kormányzat is támogatja ezt a projektet, mert úgy vélik, az új, érdekes merülőhelyek meglátogatása egyszerre hoz bevételt és szolgál jó célokat, hiszen ismereteket is terjeszt a búvárrégészetről, történelemről. Míg a világ más pontjain esetenként önmagukban érdektelen hajókból alakítanak ki jól merülhető mesterséges zátonyt, itt elsőre talán kevésbé látványos, ám nagyon is izgalmas történetű maradványokat népszerűsítenek- nekünk csak válogatni kell, melyik vonzóbb a számunkra.

Már merülik Ciprus új roncsát.

Hosszú évekig a ciprusi búvárkodás egyet jelentett a Zenobiával: aki ott merült, az szinte biztosan a hatalmas teherhajó roncsára volt kíváncsi, és utólag is leginkább azt emlegette. Azt hiszem, ebben forradalmi változás nem mostanában lesz, mert tényleg az egyik legérdekesebb, legjobb merülési lehetőséget kínáló roncs a világon, de azért törekednek arra, hogy legyen más is, ami látványosság lehet a víz alatt.

Több hajót süllyesztettek már el ilyen céllal az utóbbi pár évben, a napokban jött a következő: az Elpida névre keresztelt 63 méteres teherhajó Larnaca közelében került a tenger fenekére. A maximális mélység 30 méter, de a fedélzet már jóval sekélyebben elérhető, tehát átlagos képzettségű kedvtelési búvárok számára ideális a helyszín. A süllyedésről látványos drónvideó is készült.

Másnap pedig már búvárok is merülhettek a még vadonatúj, tiszta, a tenger által be nem népesített roncsnál. Az Elpida, bár a Zenobiához nyilván nem mérhető, azért ígéretes roncsnak tűnik. Mivel a két roncs egymástól nincs messze, azon búvárok akik Larnacában szállnak meg, mind a kettőt kényelmesen megnézhetik.

És már az első videó is elkészült a helyszínről, ez pedig sokakat győzött meg arról, hogy a Zenobia-merülések sora mellett érdemes itt búvárkodni.

Sydney városának közelében élnek ezek a különleges, szép élőlények.

Nagy igazság, régi közhely az, hogy minden helyen megvan a tengernek a maga érdekessége, csak tudni kell megtalálni. Néhol nagyobbak ezek, bálnák, cápák vagy fókák, máshol meg egészen kicsik: törpe csikóhalak, szép csigák, békahalak.

Vagy esetleg tengeri sárkányok. A bíbor-sárga színű, Phyllopteryx taeniolatus latin nevű lények a csőhalak és csikóhalak közeli rokonai. 30-40 centiméteresre is megnőhetnek, így tekintélyesnek mondhatók, ráadásul színük miatt igazán látványosak is. Ahogy a csikóhalak esetében, így náluk is a hímek hordozzák és gondozzák a megtermékenyített ikrákat.

Ha Ausztrália és a búvárkodás kerül szóba, rögvest a Nagy korallzátonyra gondolunk, de ezekért a csinos jószágokért egészen máshova kell menni: Sydney metropoliszának közelében találhatjuk meg a tengeri sárkányokat. Mivel mostanában jellemző, hogy az emberek nyitottak újféle víz alatti találkozásokra, a búvárok körében népszerűvé vált ez a régebben nem annyira számon tartott merülési lehetőség. Ez a videó pedig igazolja, megéri adni egy esélyt Új-Dél-Wales állam partmenti vizeinek, mert a sárkányokon kívül él itt sok minden más is.

Élete nagy élményeként írta le a sok más ember számára ijesztőnek tűnő kalandot a búvár.

A Mexikóban található Guadalupe sziget azért vált népszerűvé a búvárok körében, mert itt szinte garantált a merülés a nagy fehér cápákkal. Persze veszélyes ragadozókról van szó, és ezért az emberek túlnyomó többsége ketrec védelmében merül velük. 

Elég karakteres képek, videók születnek ilyenkor a félelmetesnek tartott állatokról. Néha a cápák valamiért érdeklődöbbek, és a búvárok tényleg karnyújtásnyi távolságból figyelhetik meg őket. Ezen a videón is az látható, amint egy nagyjából öt méter hosszú(!) nőstény kezdi el rágni, rángatni a ketrecet, aztán miután nem boldogul vele, tovább is úszik.

A videó végén pedig látható a búvárok öröme- kinek mi tetszik, lehet erre mondani. Az tuti, hogy igazi adrenalinfröccs lehet...

A kis macskacápa is cápa, még ha nem is igazán félelmetes.

A búvárok nagy részét általában lázba hozza a cápás merülés- azoknak is emlékezetes a találkozás velük, akik szeretik őket, meg azoknak is, akik nem. Sokak számára csak a nagy fehér "A Cápa", a hírhedt "emberevő", de cápából van sokféle: kicsi is, nagy is, rejtőzködő és nyílt vízi és így tovább. 

Norvégiában a kispettyes macskacápákkal lehet a víz alatt közelebbről megismerkedni. Ilyen cápa az Adriában is előfordul, de ez a videó a hideg Oslofjord mélyéről azoknak is megmutatja ezt a veszélytelen, de érdekes és csinos cápafajt, akik számára még ismeretlen. Ráadásul a repjegy is olcsó Oslóba, akár meg is lehetne nézni saját szemmel...

Jordániára figyel mostanában a búvárvilág.

Kettős érzése van az embernek, amikor hallja, hogy a jordánok a múltkor létrehozott víz alatti katonai múzeum ékeként egy hatalmas Lockheed Tristar utasszállító repülőgépet is elsüllyesztettek a Vörös-tengerben. Értem én a célt, de ennyire nincs természetes korallzátony? Biztosan megéri az amúgy is rövidke partszakaszból roncstemetőt csinálni? Hiszen már eddig is volt ott hajó-, repülő- és harcjármű roncs.

A normális az lenne az én szememben, ha meglenne a természetes és a mesterséges zátonyok, élőhelyek egyensúlya. Ennyi roncs már azért sok, és még akkor is ezt mondom, hogy ha arra vetődve nyilván megnézném ezeket az újakat is. Csak valahogy nagyon felpörögtek a dolgok, és ugyan szeretnék bizakodni abban, hogy tényleg alaposan megtisztították az összes harcjárművet és a nagy repülőgépet, de mi van, ha mégsem?

Azért ugyan ne fejlesszük a búvárturizmust, ha ennek az ára a szennyezés lesz. Ennyi ócskavasból azért sok minden oldódhat a tengerbe, és tudható, nyugatabbra egy-egy hajó süllyesztés több éves előkészítő munkával jár. Nem tudom, itt pontosan hogy zajlottak a dolgok, de a jordánok állítják, gondosan dolgoztak és gondosan választották ki a roncsok végső nyughelyét is.

Nyilván lesz akinek szúrni fogja a szemét ez a pörgés, hiszen a vörös-tengeri búvárturizmuson már így is sokan osztoznak. Az egyiptomi helyek (például Sharm, Dahab, Hurghada és Marsa Alam) már így is versengenek egymással, de nyilván Izrael és Jordánia mellett Szudán is vonzaná a búvárokat. Sőt, már Szaúd-Arábiában is mozgolódnak. Aki bekerül a hírekbe, az máris előnyre tett szert. És ne feledjük, a merülőhelyek milyensége mindig csak egy tényező, legalább olyan fontos az is, mit kínál még mellette az ország. A néha bizonytalan hírű Egyiptom mellett a roppant izgalmas látnivalókat kínáló és fejlettebb Izrael és Jordánia ismét labdába tud rúgni, pláne amiatt, hogy jelen pillanatban sokkal olcsóbb oda repülni. Szóval az új roncsok nem csak valós merülőhelyként, hanem reklámfogásként is működnek.

Csak nehogy marketingesek döntsenek arról is, mi környezetbarát és mi nem. Hát ezért vannak az embernek fura érzései, amikor a víz alá tett mindenféle harci eszközöket, egyéb dolgokat látja. Ha választanom kell, azért még mindig különbnek gondolom a varázslatos, természetes szépségű korallzátonyokat az egyiptomi vizekben, ahova mindig jó visszatérni. Ám hazudnék ha nem vallanám be, én is elcsábultam már, amikor új víz alatti látnivalókkal kecsegtető, és a felszínen is izgalmas helyekre utazhattam el, köszönhetően a kedvező áraknak, vagy azért, mert eljutott hozzám a hírük.

(Fotók: Ivana Orlovic, Janez Kranjc, Dan Burton)