Big Blue Búvár Blog

Egy Jumbo Jet elsüllyesztésével akar magának kihasítani egy szeletet a nemzetközi búvárturizmus tortájából Bahrein.

Az már senkit nem lep meg, hogy az olajból meggazdagodott közel-keleti országok egyre inkább nyitnak az idegenforgalom felé. Az olaj sem tart örökké, ráadásul mindig javít a megítélésen, ha egy ország befogadó, a turistákat szívesen látó képet mutat magáról.

A probléma jellemzően az, hogy ezekben az országokban nem feltétlenül vannak igazi látványosságok, a sivatag és a hőség pedig csak kevesebb embert vonz. Ezért aztán ők maguk kezdenek eszement építkezésekbe, őrült projektekbe, óriási hotelekkel, mesterséges szigetcsoportokkal, fantasztikus szórakoztató parkokkal, sőt, múzeumokkal. És nem sajnálják a pénzt a minőségre, olyan partnerekkel dolgoznak együtt, mint a Ferrari és a Louvre.

Kétségtelen, hogy sikerült is olyan helyeket feltenni a turizmus világtérképére, mint Dubaj, pedig 15-20 éve még kevesen akartak volna akár egy napot is eltölteni arrafelé. A környékbeli konkurencia pedig nem akar lemaradni, és ha már álmodnak, akkor jó nagyot.

Bahrein például most a víz alatt építkezne. Egy százezer négyzetméter alapterületű "vidámparkot" alakítanának ki a búvárok számára. Itt hagyományos helyi épületeket húznának fel a víz alatt, de a látványosságok közül a legizgalmasabb egy elsüllyesztett Boeing 747 Jumbo Jet lenne. Ekkora óriásgépből még soha nem alakítottak ki mesterséges zátonyt- egészen biztos, hogy érdekes lenne a monstrumnál (és benne) búvárkodni.

Persze a történet másik fele az, hogy a leírásból nagyon úgy tűnik, itt bizony minden mesterséges lenne, szóval nagyon mű az egész. A világban merülhető vonzó roncsok egy része azért érdekes, mert történetük és történelmük van, a másik része meg azért, mert az egyébként is dús élővilágú helyszíneken hamarosan benépesítik a halak, a korallok. Hát a bahreini vidámparkra egyik sem lenne vélhetően igaz, bár úgy sejtem, ha kell, halakat is próbálnának importálni és betelepíteni. 

A mesterséges zátonyoknak mindenesetre komoly a vonzereje, dollármilliókban mérhető egy-egy ilyen projekt által generált bevétel, ha jól van kitalálva. És itt most az a nagy dobás, hogy Jumbo Jet lenne az egész víz alatti játszótér ékköve- mesterséges helyszín vagy sem, bizony egyszer azért én is megnézném a saját szememmel a víz alatt. 

Szóval személy szerint kíváncsian várom a híreket Bahreinből. Állítólag már a 2019-es idegenforgalmi csúcsszezon idején megnyílik a búvároknak szánt vidámpark- meglátjuk, milyen lesz, és akad-e, akit ez győz meg egy utazásról.

A második világháború idején süllyedt el ez az olasz hajó az Adriai-tengerben.

Vis szigete híres a roncsbúvárok körében: nem kevés hajó és repülő maradványa található meg itt. Igaz, kedvtelési búvárok ezeknek csak egy részét merülhetik, ám a képzettebb technikai búvárok számára az 50-60 méteren levő roncsok felkeresése már rutinfeladat.

Ezek közé tartozik az Ursus is. Az olasz hajó nem hadi célokra épült, felfegyverzett vontatóhajóként teljesített szolgálatot. 1941 januárjában egy brit tengeralattjáró süllyesztette el Cape Stoncica közelében. Jelenleg a tat van a legsekélyebben, de még ehhez is 45 méterre kell ereszkedni, míg az orr valamivel 60 alatt található. Noha viszonylag kicsi roncs, a hajón mindmáig jól megfigyelhető a fegyverzet, a felépítmény, ezért érdekes merülésnek számít.

A búvárok örömére az őszi szezonban Balin ismét merülni lehet a világ legnagyobb csontos halaival.

A magyarul holdhalként ismert tengeri lény furcsa jószág. Lapos, hossza és magassága nagyjából egyforma. Egy átlagos példány közel két méteres és egy tonnás lehet, ami azért elég tekintélyes méret, de ennél nagyobbakat is láttak már. Nyílt tengerben, nagy mélységben él, de néha a búvárok is találkozhatnak vele. Noha magányosan élnek, időnként több is van belőlük ugyanott. 

Az indonéziai sziget, Bali közelében bizonyos pontokon ezekben a hónapokban kifejezetten jó esélyei vannak a velük való merülésnek. Noha hatalmas állatok, az apró szájukkal maximum csak a medúzákra veszélyesek, így aztán ha valaki kellően szerencsés, és láthat egyet, bátran közelbe is úszhat...

Szenzációs felfedezés Pag sziget közelében.

Újabb fontos lelet bizonyítja, a horvát Adria mennyire izgalmas dolgokat rejt. Egy merülés során fedezték fel a feltehetően az időszámítás szerinti első századból származó hajó maradványait, a tenger fenekén heverő sok amforával a búvárok.

A Simuni közelében található amforák csak 21 méteres mélységben vannak, tehát kifejezetten vonzó látványosságnak számítanának a kedvtelési búvárok számára. Horvátországban komoly bevételt hoznak a búvárkodó turisták, így vélhetően igyekeznek ezt a helyet is jól hasznosítani a helyi búvárcégek.

Ám arra is ügyelni kell, hogy kincsvadászok, szuvenírgyűjtők ne innen akarják gyarapítani gyűjteményüket. Remélhetően sikerül megóvni az értékes lelőhelyet, és eközben lehetőséget adnak a hozzám hasonló érdeklődő búvároknak is, hogy testközelből láthassuk a két évezrede elsüllyedt hajó maradványait.

Van, ahol a mesterséges zátonyok telepítéséből sem maradhat ki a politika.

A búvárturizmusáról nem éppen ismert Libanon is be szeretne szállni ebbe a népszerű üzletágba. Mivel természetes, látványos élőhelyből nincs túl sok a partszakaszon, ráadásul a hulladékkezelési problémák sem segítik az élővilágot, a szokásos megoldást választották.

A mesterséges zátonyokból ma már van mindenféle, mindenfelé. Az extravagáns szoborparkok és a nem különösebben izgalmas, direkt elsüllyesztett halászhajók között elég széles a skála. A libanoniak által választott megoldás, az, hogy páncélos harcjárműveket küldtek a víz alá, még az izgalmasabbak közé tartozik. Remélhetően ezt kellően alapos tisztítás előzte meg, mert ha olajos, szennyezett roncstelepszökevények kerültek a tenger fenekére, az nem fog segíteni az élővilág megtelepedésének.

És persze van még ezer és egy összetevője annak, hogy búvárok érkezzenek egy-egy országba. Jó infrastruktúra, profi búvárbázisok- hogy ez Szidon városában rendelkezésre áll-e jelen pillanatban, azt nem tudom, de víz alatti tankjaik legalább már vannak.

Amire nagyon ügyeltek, az az, hogy a páncélosokat úgy helyezzék el, hogy azok ágyúinak csöve az "ősi ellenség", Izrael irányába mutasson. Ezzel fejezik ki állítólag szolidaritásukat a palesztinokkal. Hogy kell-e politikai üzenetének lenni egy mesterséges zátonynak? Nos, üzenete sok projektnek van. A környezetvédelmi jellemzőbb, de a lanzarotei szoborpark például a menekültválságra reflektál, míg sok helyen a hazafias vonal a fontos- az amerikai mesterséges zátonyok közül az egykori hadihajókról nem hiányozhat a csillagos-sávos lobogó.

A víz alatt szerencsére egyenlőség és demokrácia van, a politikai felhangok pedig úgyis tompulnak, változnak. És izgalmasabb kérdés, hogy ócskavasak süllyesztése helyett nem tudnánk-e valamit tenni azért, hogy a természetes élőhelyek gyarapodjanak?

A napokban Kanada gazdagodott új roncsmerülőhellyel.

A YOGN 82 jelű uszályt 1944-ben bocsátották vízre Kaliforniában. A saját meghajtás nélküli hajóval olajat szállítottak, majd Kanadába került, ahol egy kikötőben horgonyozták le mint hullámtörőt.

A YOGN 82 utolsó útja a tenger fenekére vezetett: június 23-án süllyesztették el a Brit Kolumbiában található Powell River előtt, ahol a jövőben vélhetően igazi oázis lesz a mélyben. A mesterséges zátonyok mindenhol komoly élővilágot vonzanak, és abban bizakodnak, ez most sem lesz másként.

A hajó élővilága természetesen egyelőre nem olyan látványos, de a roncsbúvárok számára már így is lehet. Mivel a hajótest 111 méter hosszú, nagy terek vannak benne, a beúszás vonzani fogja a rutinos búvárokat.

A videó remek képet ad arról, miért örülnek máris a helyi búvárok a roncsnak. Aztán pár év múlva már a sokféle élőlény miatt is érdemes lesz itt merülni...

Aki szereti a cápákat, az imádná ezt a merülést. Aki nem...

Dél-Afrikában készült ez a videó több tucatnyi, kis helyen összezsúfolódott, és szemmel láthatóan nem nagyon izgatott cápáról. Azért azt el kell áruljam, még a búvárok mindegyike sem rajong a cápákért, s ők ezt az üreget biztos elkerülnék. Mert azért van valami ijesztő is a látványban.

A történet másik fele, hogy a helyi búvárok rendszeresen merülnek cápákkal, és nemigen fordulnak elő balesetek. Azaz inkább az előítélet munkál, amikor retteg valaki ezektől az állatoktól. Ám a lényeg az, hogy akármit is gondoljunk róluk, nem kötelező keresni a társaságukat- teljesen meg tudom érteni, ha valaki azt mondja, inkább máshova szervez búvártúrát,mert a csikóhalakat vagy a delfineket jobban kedveli. Mázli, hogy ilyen változatos a tenger élővilága, és mindenki megtalálhatja benne a számára szép, izgalmas lényeket!...

Ciprusi útikalauz búvároknak.

Nyakunkon a nyár, ezért rövidke sorozatban írok pár szót a könnyen elérhető, merülésre is alkalmas úti célokról- már amelyikről vannak ismereteim. Az értékelés nyilván szubjektív, de azért igyekszek korrekt lenni. 

Sokféle cikk jelenik meg ilyenkor, hova érdemes utazni a nyári hónapokban, de lássuk be, ezek nem búvár szemszögből készülnek. A pancsolásra kiváló homokos tengerpartok nem nagyon érdeklik azokat, akik merülnének, nekünk más szempontjaink vannak.

Ciprus az egyik legjobb választás, mert könnyen elérhető: közvetlen gépe van Larnakába a Wizzair-nek, Páfoszra a Ryanair-nek, de átszállásos megoldás is létezik. A jegyek ára főszezonban nyilván nem olyan nagyon alacsony, de a tenger elő- és utószezonban is kellemes, érdemes tehát akkor repjegyet vadászni.

Nagyon erős a szezonalitás a szigeten, nyáron azért húzósabb a szállodák ára is, amiket októberben már jóval nyomottabb, sőt, mondhatjuk hogy kifejezetten kedvező áron is lehet foglalni. De hát hol olcsó a csúcsidőszak? 

A kellemetlen Cipruson az, hogy a búvárkodás is a drágábbak közé tartozik a Földközi-tenger térségében. Van búvárközpont bőven, a szolgáltatások is korrektek, sokan vállalnak transzfert, lehet felszerelést bérelni, tanfolyamozni, ez viszont jó pont.

A merülőhelyek közül toronymagasan kiemelkedik a Zenobia hatalmas roncsa: a nyolcvanas években elsüllyedt teherszállítón még ma is ott vannak a kamionok. Legalább 5-6 merülést megér, ha valaki mindent látni szeretne rajta. A többi merülőhely viszont messze kevésbé izgalmas. Roncsból van több is, kisebbek, amelyek a világ más pontjain érdekesek lehetnének, viszont a Zenobia mellett mind úgy érezheti magát, mint egy elnyomott, szegény rokon.

Az élővilág nem annyira színes, de a nagyobb roncsokon vannak például sügérek, murénák, csigák, és én a Földközi-tengerben még csak Cipruson láttam teknőst, ráadásul többször is.

Aki többet akar merülni a Zenobián, annak Larnakán érdemes szállást keresni. Ha valaki itt nyaral, a merülésekkel együtt is nagyon családbarát lehet a program, mert a jól szervező búvárbázisok kora délutánra már haza is viszik a hotelbe a búvárokat, akik együtt lehetnek utána a családdal. A nagyvárosoknak is van szép tengerpartja, és sok a bolt, ahol lehet nézelődni, vásárolgatni.

Szintén családbarát dolog, hogy nagyszerű strandokat találni a szigeten, a víz kellemesen meleg, bőven vannak éttermek, a felszíni kirándulások pedig közül kiemelhető a kettéválasztott főváros, Nicosia (Lefkosia) meglátogatása. Ezen felül érdemes kirándulást szervezni a hegyvidékre, vagy megnézni az ókori műemlékeket.

Ciprust a roncsmerülések szerelmeseinek ajánlom elsősorban, és nekik sem annyira a zsúfolt főszezonban, amikor több tucat búvárt kell kerülgetni a Zenobián. Ha valaki szerencsésen kifog egy olcsóbb repjegyet, azért ne ugorjon el a lehetőség elől, és viheti bátran a családot is, mert rendezett, szép országról van szó, ahol kifejezetten fontos szerepe van a búvárturizmusnak.

Japánban is szép élményeket tartogat a tenger mélye.

Néha az ember belefut egy-egy jó repülőjegy ajánlatba, és egyből beindul a fantáziája. Például látunk valami akciót Japánba, és mivel tudjuk, a szigetországban micsoda hagyománya van a búvárkodásnak, egyből nézelődni kezdünk.

Meg kell jegyezni, le sem esik többségünk számára, hogy az ország legdélebbi szigetei 1800 kilométerre vannak a legészakibb ponttól. (Ez nagyobb távolság, mint ami Budapest és Szentpétervár között van.) Míg a Kamcsatkához közel eső részeken a hideg tengerek élővilága vonzza a búvárokat, a déli Okinawa trópusi vizekkel kecsegtet.

Utóbbira is láttam meglepően olcsó repjegyet. Tudom, az eljutás csak egy dolog, Japánban már minden más nagyon drága, de... álmodozni azt szabad. És ez a videó meggyőzött arról, hogy ott sem unatkoznék.

Rengeteg különleges élőlény él itt a tengerben.

Ambon a Maluku-szigetcsoport tagja, Sulawesitől keletre található. Indonézián belül nem számít túl nagynak, és vannak több turistát vonzó, ismertebb szigetek, mint például Bali. 

A búvárok körében viszont ismert Ambon neve, mert a Banda-tengerben található sziget körül roppant sok látványos kis élőlény lakik. Régebben a látványos korallzátonyok, a nagyobb állatok vonzottak szinte mindenkit, de mostanában már a fotósok szeretnek a homokos aljzaton bogarászni, ahol apró, különös formájú és színű lények élnek.

Ez a rövid videó ezekből vonultat fel jópárat, kiváló kedvcsinálóként egy amboni búvártúrához.