Van, ahol a mesterséges zátonyok telepítéséből sem maradhat ki a politika.
A búvárturizmusáról nem éppen ismert Libanon is be szeretne szállni ebbe a népszerű üzletágba. Mivel természetes, látványos élőhelyből nincs túl sok a partszakaszon, ráadásul a hulladékkezelési problémák sem segítik az élővilágot, a szokásos megoldást választották.
A mesterséges zátonyokból ma már van mindenféle, mindenfelé. Az extravagáns szoborparkok és a nem különösebben izgalmas, direkt elsüllyesztett halászhajók között elég széles a skála. A libanoniak által választott megoldás, az, hogy páncélos harcjárműveket küldtek a víz alá, még az izgalmasabbak közé tartozik. Remélhetően ezt kellően alapos tisztítás előzte meg, mert ha olajos, szennyezett roncstelepszökevények kerültek a tenger fenekére, az nem fog segíteni az élővilág megtelepedésének.
És persze van még ezer és egy összetevője annak, hogy búvárok érkezzenek egy-egy országba. Jó infrastruktúra, profi búvárbázisok- hogy ez Szidon városában rendelkezésre áll-e jelen pillanatban, azt nem tudom, de víz alatti tankjaik legalább már vannak.
Amire nagyon ügyeltek, az az, hogy a páncélosokat úgy helyezzék el, hogy azok ágyúinak csöve az "ősi ellenség", Izrael irányába mutasson. Ezzel fejezik ki állítólag szolidaritásukat a palesztinokkal. Hogy kell-e politikai üzenetének lenni egy mesterséges zátonynak? Nos, üzenete sok projektnek van. A környezetvédelmi jellemzőbb, de a lanzarotei szoborpark például a menekültválságra reflektál, míg sok helyen a hazafias vonal a fontos- az amerikai mesterséges zátonyok közül az egykori hadihajókról nem hiányozhat a csillagos-sávos lobogó.
A víz alatt szerencsére egyenlőség és demokrácia van, a politikai felhangok pedig úgyis tompulnak, változnak. És izgalmasabb kérdés, hogy ócskavasak süllyesztése helyett nem tudnánk-e valamit tenni azért, hogy a természetes élőhelyek gyarapodjanak?
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
