Big Blue Búvár Blog

Az évnek ebben a szakában a tervezgetést, lássuk az idei lehetőségeket, pár gyakorlati tanáccsal kiegészítve.

Induljunk hazulról! Lehetőségeink enyhén szólva szűkösek... Pesten itt van Kőbánya, de az télen is hasonló mint most. Vidéki tavaink közül pár merülhető, de még hidegek, infrastuktúra is kevés helyen van. A melegebb vízű Hévízen és Tatán sajnos jelenleg nem lehet búvárkodni. 

Az osztrák és szlovák tavak vize is hűvös, de májusban sokan figyelik a steiermarki Grüner See vízállását: ha a jéghideg víz feltölti a völgyet, fantasztikusan szép merülőhely alakul ki. Mi bizakodunk, hogy az idén jó lesz a tó! A merülést hétköznapra tervezzük, mert akkor kevesebb a búvár. Aki itthon vagy a környező országokban búvárkodna, esetleg a közösségi oldalak búváros csoportjaiban érdeklődhet, gyakran vannak, akik közös kiruccanásokat szerveznek. Több embernek egy autóval utazva olcsóbb lesz a merülés, ugyanis ha valaki egyedül menne el akár csak Neufeldig, megfizeti a belépőt, palackot bérel, és a hideg miatt egy merülés után megy is haza, az elég drágán búvárkodik...

A horvát Adrián már nyitnak a bázisok. Aki tervez, már érdeklődhet árakról, szállásokról. Délen, Dalmáciában egy árnyalattal melegebb a víz, de májusban még mindenhol elkel a vastag neoprén. Cserébe az olcsóbb előszezonban lehet spórolósabb túrát tervezni. Rendszeresen járunk Horvátországba az évnek ennek a szakában, és én mindenkinek ajánlom, aki nem fázós. A bázisokkal érdemes felvenni a kapcsolatot a merülni vágyókkal, ők szállásban, merülésben is tudnak segíteni. 6-8-10 merüléses csomagot az foglaljon be előre, akit nem ijeszt el 16-19 fokos víz! A bázissal pedig azért jó a szállásról is egyeztetni, mert ha túl messze foglalunk valamit a bázistól, akkor minden nap időt kell tölteni az oda-visszajutással. Nem fogja megérni az 1-2 eurónyi spórolás...

És ne legyintsünk a parti lehetőségekre, sok helyen kellemes merüléseket kínál a sekély víz, és itt nincs hosszadalmas hajóút, ahol némileg átfázva reszket a búvár. Próbáljunk olyan búvárhoz csatlakozni, aki nem csak úszkál fel-alá, hanem segít megtalálni a sziklák tövében vagy tengeri növények mögé rejtőző csikóhalat, polipot, pókhalat. Amikor fázunk, a parti merülésnél szépen kikászálódunk a vízből, a cuccot levesszük, elmossuk, és már lehet is menni a meleg zuhany alá.

Elég jók a repjegyárak Máltára, Ciprusra, a víz sem olyan rossz, május végén simán lehet húsz fokos. Ám ősszel jelentősen melegebb, ezért mi idén is inkább akkorra tervezzük valamelyik szigetet. Aki most menne, böngéssze az Air Malta és a Wizzair ajánlatait, hátha elcsíphet valamit. Szállást, bázist találni már gyerekjáték, és ahogy máshol is, ezeken a helyeken is vannak jól bevált szállásajánlatai a bázisoknak.

Szerencsés, hogy a heti több járat miatt akár egy hosszú hétvége is összehozható. Máltán szinte mindegy, hol szállunk meg- a bázisokon tudnak tanácsot adni, melyik város kicsit bulisabb, melyik nyugisabb. Cipruson Larnaca a jó választás, mert közvetlen tengerparti, előszezonban sem kihalt, és sok a búvárbázis a város előtt nyugvó Zenobia roncs miatt, ahova a legtöbb merülést szervezik.

A többi mediterrán nyaralóhelyen még nincs búvárszezon, a Kanári-sziget viszont jó, csak nehéz olcsó repjegyet találni. Ha viszont sikerül, akkor bármelyik jó lehet, a víz nem vészesen hideg, és sok-sok látnivaló vár az utazóra víz alatt és felett. Komplett családi nyaraláshoz is az egyik legjobb helyszín, mert itt minden korú és érdeklődésű ember talál programot.

Jó áron lehet utolsó pillanatos egyiptomi búvárutakat kifogni, most már kellemes a Vörös-tenger vize, esélyes a cápás, delfines merülés, lehet roncsozni, szóval aki igazi búvárkalandra vágyik, érdemes ezt megfontolni.

Én a szafarit javaslom, szebb, érintetlenebb merülőhelyekre lehet eljutni, de ha van rá lehetőség, igyekezzünk előzetesen megismerkedni azzal a csapattal, akivel együtt utazunk. A szafarihajón azért 20-25 ember is lehet, ha egészen más elképzelések vannak egy búvártúráról, mint a mienk, akkor nem lesz túl jó a hangulat- és itt bizony egy kis helyen vagyunk összezárva egy hétig. Nagyon sokan ragaszkodnak ezért egy jól összeszokott csapathoz, akikkel rendszeresen együtt szafariznak. Az ilyen egy hetes összezártságnál a csapat sokkal fontosabb, mint hogy mit látunk a mélyben, ez régi alapszabály.

Éppen ezért az útvonal sem annyira fontos, mindenhol vannak szép merülőhelyek a Vörös-tengeren. Roncsból több van északon, cápákra nagyobb esély van a magányos zátonyok (Brothers, Daedalus, Zabargad, Elphinstone, stb.) környékén, de a tenger nem múzeum, bárhol előfordulhatnak nagyvadak, ha szerencsések vagyunk- és bármit el is szalaszthatunk, ha épp kihagyunk egy merülést, vagy a zátony rossz oldalán vagyunk.

Ázsia a fentiekhez képest más tészta árban, ezeknél azt tudom javasolni, hogy aki erre a kontinensre vágyik, rendszeresen figyelje a repülőjegy akciókat Thaiföldre, Indonéziába, Malajziába, a Fülöp-szigetekre- a repjegy az alap, a nagy falat, minden más ezután jön. Ám ha rálelünk egy olcsó jegyre, okosan válasszunk pontos úti célt adott országon belül, mert évszakonként változik, mikor melyik jó, melyiken van kellemes és rossz időjárás, és így tovább!

Végül még egy javaslat: ha hosszabb kihagyás után mennénk merülni, akkor szánjuk rá az időt egy rövid medencés gyakorlásra, nem árt az senkinek, és így legalább nem a drága nyaralás első merüléseit kell arra pazarolni, hogy újból belelendüljünk a búvárkodásba. Mert aki bizonytalan, nem is élvezi a merülést- pedig az egész az élményről, kalandról, kikapcsolódásról szólna.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A National Geographic fotósa, a tengerbiológus Thomas Peschak megosztott néhány általa készített felvételt a Bassas de India és Europa térségéből. Ez a két, mindentől távol eső atoll Madagaszkár és Mozambik között található, hivatalosan a francia déli és antarktiszi területekhez tartozik, tehát nyelve is a francia.

A két atoll körüli tengeri élővilág fantasztikus gazdagságú, Peschak a víz alatt cápákat és teknősöket fotózhatott, megörökíthette életüket, szaporodásukat. Előbbiak az India nevű atoll vizeiben nyüzsögnek, míg a teknősök szaporodási helye az Europa atoll körül van. Az éjszaka viszont egyértelműen a ragadozókról szól, amik vadászatra indulnak. Peschak szerint a két atoll olyan, amilyen az Indiai-óceán pár száz éve, az emberi tevékenység károsító hatása előtt mindenhol lehetett...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Ahogy már említettem, ahol víz van, ott merülni is lehet. A búvárok körében tipikusnak, ismertnek számító úticélok mellett sok olyan hely is van, ami eszünkbe nem jutna egy utazás tervezésénél, pedig nem akármilyen kalandot kínálnak. Írtam már pár ilyenről, most jöjjön újabb ország a sorban: Chile.

A Dél-Amerika nyugati oldalán található ország térképére pillantva egyből látszik, milyen hosszú csendes-óceáni partszakasza van. Ennek a területnek a víz alatti élővilága sokkal kevésbé közismert, mint mondjuk a Földközi-tengeré, de van itt bőven látnivaló.

Zapallar nem esik messze a fővárostól, Santiagótól. Nagyon híres az itteni szép, homokos strand, amit hétvégente "megszállnak" a nagyvárosból érkezők. Sokan közülük búvárkodni jönnek, a chileiek körében is egyre népszerűbb a merülés.

A víz alá bukva egyből látható, itt nem korallzátonyok színes kis halacskáival lehet kergetőzni, az óceán hidegebb, teljesen más jellegű az élővilág. Nagy tengercsillagok, pár hal bukkan fel, de ha a búvár szerencsés, ennél sokkal izgalmasabb dolgot is láthat. Ezekben a vizekben ugyanis megtalálhatóak a holdhalak, amik igazán különleges állatok.

A holdhalfélék külön családot alkotnak a csontos halak főosztályában. Furcsán úsznak a testük alsó és felső oldalán található úszóik mozgatásával. A szájuk kicsi, testük viszont nagyjából olyan hosszú, mint amilyen magas az úszókkal együtt. A holdhalak bizonyos fajai akár 3 méteresek is lehetnek! Már egyetlen ilyen állattal való találkozás is feldob egy merülést, de Chilében az sem lehetetlen, hogy egy egész rajba futnak bele a búvárok.

Szóval ki mondja, hogy nem érdemes Chilében búvárkodni? Én biztos nem hagynám ki, ha arra járnék...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A fapadosoknak köszönhetően olyan helyre is tervezhetünk merülést, ami korábban eszünkbe sem jutott volna.

Ajándékba kaptam egy római repülőjegyet egy késő tavaszi időpontra. Városnézésre ideális, de már a tenger sem olyan hideg- naná, hogy örültem. Igen, tudom, hogy Róma nem tengerparti város, de nézzünk csak a térképre! Ott van Róma mellett Ostia Lido, ami helyiérdekű vasúttal pillanatok alatt elérhető, és szép hosszú strandja van.

Alapszabály, ha valahol van víz, akkor ott szinte biztosan lehet búvárkodni is. Finnország vagy Chile, Kína vagy Malawi- van merülési lehetőség. Olaszország pedig óriási hagyományokkal rendelkezik a búvárkodás terén, legendás felfedezői, híres márkái okán ismerik sokan. Így aztán tudtam, hogy találni fogok búvárközpontot valahol...

Az alacsonyabb ár miatt eleve Ostiában kerestünk szállást. Abban a meglepő élményben volt részünk, hogy egy római kiruccanás során tengerre nézett a szállásunk ablaka... Reggelente bevonatoztunk a belvárosba, hogy végigjárjunk minden érdekességet a Vatikántól a templomokon és ókori romokon át a múzeumokig, de egy napot arra akartam szánni, hogy merülhessek.

Az interneten kinézett bázishoz el lehetett sétálni a szállásunktól, beszélgettem a tulajdonos-főnök Sabrinával- kicsit nehézkesen, angolul azért még egy búvárközpontban sem mindig lehet boldogulni, ha olaszokról van szó. Sikerült megértetni magam, elmondtam, merülni szeretnék, kértem felszerelést, és megbeszéltük a másnapi találkozót a kikötőben. Ott egy remekül felszerelt tárolóban várt minden, a kényelmes kis hajóra szálltunk, és egy félórás hajózás után el is értünk a merülőhelyre.

Utólag derült ki, a merülés többet tartogat, mint azt hittem volna. 2000 óta ugyanis Lazio régió Roma megyéjében kijelöltek egy védett övezetet a tengerben. A Secche di Tor Paterno több, mint 12 négyzetkilométer területű, a víz alatti szirteken több merülésre alkalmas pont is akad. Ahol mi lementünk, pár méteren máris egy nagy sügér jött velünk szembe, majd elúszott pár makréla is a közelben- gondoltam, ez máris jól kezdődik! Nem is kellett túl mélyre menni, és máris vörös gorgóniák felett úsztunk, felbukkant egy muréna, pár nagy rák. Földközi-tengeri merüléshez képest igazán kellemes volt az élmény, és a víz hőfoka sem volt olyan rossz. Hiba lett volna kihagyni...

Másnap aztán még visszamentem az aprócska boltba, ami tele volt zsúfolva cuccokkal. Szétnéztem, és kiválasztottam Sabrina ajánlása alapján egy remek búvárruhát, amit azóta is használok, már csak ezért is örök emlék számomra ez a római utazás. És persze Michelangelo, Caravaggio, a Pantheon, a Spanyol lépcső, a fagyi, a pizza, a reggeli kávé a Terminin- ez is mind hozzátartozott a kalandhoz. 

Szóval ha valakinek abban a szerencsében van része, hogy egy olcsó repjegy révén városlátogatást tervezhet valahova, bátran tájékozódjon a merülési lehetőségekről is. Nekem nem csak Rómában sikerült tető alá hozni egy kis búvárkalandot, volt ilyenben részem Göteborgban is. Végeredményként más arcát ismertem meg a víz alatti világnak új helyeken, ami csak még inkább megerősített abban, hogy jó hobbit választottam.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Azt gondolom, kevesen hitték, hogy búvárok tömegét vonzhatja egy medence, csak azért, mert mély. A brüsszeli Nemo33 előtt is léteztek búvárok számára kialakított medencék, de valahogy ez a projekt mégis más volt.

2004-ben nyílt meg az intézmény, aminek alapkoncepciója pofonegyszerű volt. Építettek egy medencét, több mélységi szinttel, 34 méteres maximális mélységgel, 30 fokos vízzel. (Bár a Nemo33 név alapján legegyszerűbb úgy gondolni rá, mint egy 33 méteres medencére, 33 fokos vízzel.)

Az épület előterében van egy jó kis étterem, az itt ülők a nagy ablakokon át meg is nézhetik a merülőket. A búvárok regisztrációja gyors, a végzettségük ellenőrzése után léphetnek be, és a búvárkomputeren kívül minden más felszerelés bérlete benne van az árban, ami ráadásul nem is túl magas, 22 euro.

Ez az átlátható koncepció tette valószínűleg sikeressé a medencét, no meg Brüsszel könnyű elérhetősége. Európából bárhonnan megközelíthető fapadossal a város, kis hazánkból is pár ezer forintért lehet szerencsés időszakban foglalva retúrjegyet szerezni, de a közeli országokból vonattal, autóval is lehet utazni. Kell még egy megfizethető szállás a városban (van belőle bőven), Brüsszelben lehet jókat sétálni, enni, sörözni, és persze valamikor be lehet iktatni a Nemo33-at.

Ezzel kapcsolatban be kell vallanom, szerintem egy merülés bőven elegendő ott. Hallottam már olyat, hogy valaki egy hétvégén kettőt vagy hármat merül, de hát ez csak egy medence, egyszerűen nincs ott annyi vonzerő egy búvár számára- az én megítélésem szerint. Persze megértem azt is, ha egy kispénzű búvár a hideg, téli időszakban ki akarja élvezni a jó kis meleg vizet, többször is, végülis nem drága a merülés. Akad ott "üreg", meg pár éve egy Smart is körbeúszható a víz alatt, szóval a megszabott 40 perces merülés jól eltölthető, és búvárruhára sincs szükség. De én mégis több időt hagynék a város látványosságaira, mert a legtöbb búvár csak pár napot van Brüsszelben, és kár az egész időt egy medencében vagy annak előterében eltölteni.

Pár praktikus jótanács: a legtöbb lényeges információ fenn van a Nemo33 honlapján, ami fontos, az az, hogy búvárkártya és búvárkomputer legyen nálad, a legegyszerűbben a 4-es villamossal lehet kijutni (a végállomásnál kell leszállni), és ha megteheted, merülj hétköznap a déli órákban- sokkal kevesebb a búvár, sokkal élvezetesebb a merülés.

Szóval az elmúlt évtized igazi sikertörténetnek tűnik, és ezért más is kedvet kapott a medenceépítéshez. Hamarosan nyílik Velence közelében, Montegrotto Termében az Y-40, például. És idehaza is több helyen felmerült egy ilyen, különleges búvármedence építésének ötlete, legutóbb Sümegen. Csak hát nem olyan egyszerű ez a szitu. Kell, hogy a régiónak önmagában is legyen vonzereje, hogy a nem búvár családtagoknak is legyen mit nézni. Kell egy erős helyi búvárközösség, a maroknyi magyar búvárra nem lehet százmilliós forgalmat tervezni. Kell az is, hogy Európából könnyen, gyorsan, olcsón jöhessenek a vendégek, ez Budapesttől távol eső helyek esetén legalábbis kétséges.

Brüsszel ideális helyszín volt, de azért az, hogy nem épültek tucatszámra hasonló helyek Európában, jelzi, hogy egy ilyen projekt nagyon drága, és a megtérülése kétséges. Senki nem jótékonyságból tol be eurómilliókat egy ilyen beruházásba, és nem is "nagy érdekek" számítanak, hogy majd a többi vállalkozás forgalma megnő, és összességében mindenki jól jár, mert kiegyenlítődnek a veszteségek. Ez pénzkérdés, üzemeltetőnek is, búvárnak is. Ha a brüsszeli hétvége az olcsó repjeggyel és a nem túl drága Nemo33 belépővel kevesebbre jön ki, mint mondjuk egy sümegi kiruccanás, akkor utóbbi igencsak rossz helyzetből indulna.

Természetesen ez csak elméleti fejtegetés, mert a Nemo33 konkurensei közül egy épül, a többi meg csak terv szintjén létezik. Ha most akarnék olcsón egy gyors merülést meleg, mély vízben, nem nagyon lenne alternatívám. Ráadásul a belga söröket is szeretem, rokont is tudunk látogatni- lehet, hamarosan ismét elugrunk Brüsszelbe...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Bonaire a Karib-tenger déli részén található, a Kis Antillákhoz tartozó ABC-szigetek (Aruba, Bonaire, Curacao) tagja. Hivatalosan Hollandiához tartozik, az európai ország különleges közigazgatású területe. Bár kicsi, saját reptere van, a hurrikánövezeten kívül esik, így egész évben érkezhetnek a turisták ide.

Utaznak is szép számmal a barátságos, a holland kapcsolatok miatt fejlett infrastruktúrával rendelkező szigetre. Elsősorban az amerikai turisták szeretik, akik számára nem nagy költség elugrani a Karib-tengerre. A víz egész évben meleg és tiszta, egy vékony búvárruhában is kényelmesen el lehet merülgetni.

Ráadásul van is mit nézni. Bonaire volt az egyik első hely a világon, ahol védeni kezdték a tenger élővilágát. Már 1961-ben védelem alá helyezték a teknősöket, 1971 óta tilos szigonnyal halászni, 1975-től minden korall védett. 1979-ben indult el a projekt, aminek a célja a tengeri nemzeti park létrehozása volt, és az eltelt több, mint három évtized alatt a sziget körüli védett korallzátonyok nagyon szép állapotban maradtak.

Ám nem csak ezért szeretik a búvárok ezt a szigetet. A tapasztaltabbak a merülések közül különösen nagyra értékelik azt, ahol önállóan, a saját tempójukban szervezhetik a vízbe menetelt, és a mélyben töltött időt. Vannak országok, ahol ez lehetséges, de az idegenforgalomra alapozó helyek jelentős részén általában valamelyik búvárbázisnál kell befizetni. Nem a pénz a probléma, tudjuk, ez egy ilyen hiba, ami jár, azt kifizetjük. Inkább csak a szabadságról álmodunk, ahol ötletszerűen választjuk ki a napi merülőhelyet, és odalenn nem kell egy csoportot követni.

Bonaire pedig azért nagyon kedvelt, mert a szigeten nagyra becsülik az ide érkező búvárturistákat, és minden segítséget megadnak nekik az önálló merüléshez. A sziget partja mentén útjelző kövek jelzik az érdekesebb helyeket, a bázisok pedig szállást, ingyenes palacktöltést, és a nyaralás idejére szóló autóbérlést kínálnak csomagban: reggel a vendég felkel, felpakol pár palackot a pick up platójára, és elindul. Ahol tetszik, megáll, összeszerel, merül és remekül érzi magát.

Mindezt egyébként a Karib-térségben barátságosnak mondható árán kaphatják meg a nyaralók, így aztán az ár/érték arányra érzékeny amerikaiak főleg nagy csapatokban érkeznek. Mit is mondhatnék a magam részéről: teljesen megértem őket. Hiába tartják úgy, hogy ezek a zátonyok nem olyan színpompások, és nincs rajtuk annyi különleges élőlény, mint mondjuk Dél-Kelet-Ázsia legjobb helyein, de ha saját tempóban fedezhetjük fel a különlegességeiket, biztos, hogy ugyanúgy rengeteg élményt tartogatnak. Ráadásul egy amerikainak ehhez nem kell átutazni a fél világot. Nekünk ugyanolyan messze van, mint Malajzia vagy a Fülöp-szigetek, és így tőlünk többen utaznak a mostanában divatosabb Ázsiába. Én nagyon-nagyon örülnék neki, ha 4-5 órányi repülésre ilyen helyet tudnék elérni...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A kedvtelési búvárkodás igazi története az Egyesült Államokban kezdődött. Megvolt a pénz és a szükséges nyitottság az újdonság iránt, így aztán gyorsan elterjedt az új hobbi. Természetesen először azokban az államokban szerették meg a merülést, ahol volt tengerpart, a víz sem volt túl hideg, és persze megvolt a piac is. Mert a búvárkodás ma már komoly üzletág is; és a központok Kaliforniában és Floridában alakultak ki.

Floridában a merülés jó meleg vízben, a Karib-tenger szigeteihez hasonló körülmények között zajlott és zajlik. Ez a fajta a búvárkodás az, ami a legtöbb olyan ember elképzeléseiben él, aki nem nagyon merül. De Kaliforniában ugyanúgy sokan merültek, ám egészen más élményeket szerezhettek. Noha ez az állam csak kicsivel van északabbra, a kontinens nyugati oldalán, a Csendes-óceánban msáféle élővilág és hűvösebb víz várja a búvárokat.

Ám aki hajlandó felvenni a vastagabb neoprénruhát, itt is fantasztikus dolgokkal találkozhat. Ami egyből feltűnik, az a kelp erdők labirintusa. Ezek a roppant hosszúra megnövő barnamoszatok nagyon jellegzetessé teszik a kaliforniai búvárkodást. Ám csak ezek között úszkálni egy idő után mégsem lenne annyira izgalmas, de semmi gond: élnek itt fókák, cápák, különféle halak és rákok, tengeri csillagok... Nincs hiány színekben és formákban. Szeretnek itt dolgozni a búvárfilmesek és -fotósok, mert téma van bőven. Howard Hall, a szakma egyik nagy öregje is készített egy igen látványos összeállítást a felvételeiből.

Azt hiszem, aki szeret merülni, az szívesen búvárkodna Kaliforniában is. Persze a túrát ki lehetne egészíteni sok-sok felszíni programmal, igencsak tartalmas utazást lehetne kerekíteni. Az mondjuk nem annyira jó, hogy a hajós merüléseknek igencsak megkérik az árát, de mit számít ez, ha ez vár a búvárra a felszín alatt...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Az utóbbi napok beszélgetései az eltűnt japán búvárokról szóltak az ismeretségi körömben. Aggódtunk, szurkoltunk, találgattunk, örültünk, gondolkodtunk. Ám egy dolog nem merült fel: hogy ne búvárkodnánk többé.

Tudom, külső szemlélő számára ez akár furcsa is lehet. Történik egy ilyen baleset, napokig hánykolódnak emberek a tengeren, van, aki áldozatul is esik a tragédiának, miért vállalunk kockázatot?

Lehet erről hosszan okoskodni, magyarázkodni. De én inkább más utat választottam. Kerestem filmeket azokról a helyekről, ahol a japánok azon a bizonyos napon búvárkodtak. Érdemes belenézni ezekbe, és talán akkor választ kaphat mindenki, miért is merülünk...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Csak egy átlagos nap a tengerben Mozambik partszakaszán: felbukkan pár delfin, több ezer halból álló raj, több tucat barrakuda, és végül úgy úszik el vagy száz pörölycápa a búvár mellett, mintha kicsit sem érdekelné őket a jelenléte...

A nyílt tengeren bármi előfordulhat, de az, hogy ennyi mindennel találkozhat egy búvár egyetlen túra során, azért egyáltalán nem mindennapos. A Kelet-Afrikában található Mozambik nem számít igazán sokak által felkeresett búvár úti célnak, noha közismert, mennyi különleges látványosságot kínál.

Ám az országban nem túl fejlett az infrastruktúra, ezért egy túra komolyabb szervezést igényel, és hogy mindent meg lehessen nézni, több helyen is érdemes megállni. Akinek a fenti videóban látott állatvilág nem elég, bizonyos pontokon bálnákat, mantákat, cetcápákat is láthat, de ehhez szép távolságokat kell országon belül is utazni. Ám ilyen búvárkalandért megéri...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Még Indiában is vannak fantasztikus merülőhelyek, mint mostanában kiderült.

A búvárkodás népszerűsége növekszik az egész világon, vannak országok, ahol már évtizedek óta komoly szerepe van a búvárturizmusnak az idegenforgalomban. Európában például Málta számít ilyen helynek, a Karib-tengeren a Bahamák, a Vörös-tengeren az egyiptomi partszakasz, Ázsiában a Maldív-szigetek, és így tovább.

Lassacskán viszont a többi, hosszú tengerparttal rendelkező országban is rájöttek, hogy érdemes lenne a merülési lehetőségeket is fejleszteni. Javult az infrasttruktúra, a búvárbázisok számára kedvezőbb szabályozás lépett életbe, korábban tiltott zónákban is engedték a búvárkodást. Így kezd például fejlődni a búvárturizmus Görögországban, ahol rájöttek arra, lehetőségeik bőven megfelelnének arra, hogy a török, ciprusi, máltai konkurrensekkel is felvehessék a versenyt.

A mostanában legdivatosabbnak számító búvár úti célok viszont jelentős részben Ázsiában vannak. Ma már a búvárok körében mindenki hallott a thaiföldi, malajziai, indonéziai, fülöp-szigeteki helyekről, és komoly forgalmat is generálnak az ott működő vállalkozások. India viszont eddig nagyon le volt maradva ebben a versenyben. Maroknyi búvárbázisra mehettek a kontinensnyi országban utazó turisták, a helyek sem feltétlenül a legjobbak voltak.

Ám megindult a változás. Meglehet, a jövő vonzó úti célja lesz majd India egyik kevésbé ismert régiója, az Andamán és Nikobár-szigetek. Nem csoda, hogy a turistáknak csak egy része jut el ide, hiszen az ország szárazföldi részétől ezer kilométer választja el, sokkal közelebb van hozzá Thaiföld- és annak híres merülőhelyei. Nem meglepetés tehát az, hogy arról érkeznek hírek, az indiai búvárok remek helyekre bukkantak. Felfedeztek például egy helyet, ahol manták rendszeresen megjelennek, és a búvároktól karnyújtásnyira úsznak el.

A manták a víz alatti világ legkedveltebb lényei közé tartoznak. A hatalmas, ám teljesen ártalmatlan lények kecses mozgásuk miatt nem csak a kedvtelési búvárok, de a fotósok és videósok körében is népszerűek. A világ több pontján büszkélkednek olyan pontokkal, ahol a manták rendszeresen megfordulnak, táplálkozni vagy tiszítóállomások miatt- utóbbiak azok a helyek, ahol az óriási ráják megállnak, és várják, amíg az apró halak egy kiszedik belőlük az élősködőket.

Igazi főnyeremény, ha valakinek a közelében van egy ilyen hely, ahol tutira lehet venni a nagy búvárélményt. Elég egy túrán 1-2 ilyen merülés, és máris szenzációsnak érezzük a tengeren töltött hetet. Szóval az indiai búvárhajó, az első és mindmáig egyetlen ebben a szigetvilágban, máris megtalálta az egyik "Szent Grált" a mélyben.

Ami pedig búvárként különösen izgalmas, az a további szenzációs helyek felfedezésének lehetősége. A szigetcsoportnak 572 tagja van, ezernyi potenciális merülőhellyel! Micsoda kaland lehet még senki által meg nem nézett pontokon búvárkodni... Bizonyára sokan álmodnak egy ilyen búvártúráról. Ha a még alig felfedezett partszakaszokra gondolok, ahol a búvárkodás gyerekcipőben jár, azt hiszem, még sok-sok szenzáció várja a szerencséseket a mélyben.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!