Big Blue Búvár Blog

Indonéziában nem csak Szumátrától északra, a Pulau Weh szigetnél lehet aktív vulkánnál búvárkodni, hanem Észak-Sulawesi tartományban is. Egészen pontosan a Sangihe szigetcsoport egyik tagja, a Mahengetang közelében található. A Banua Wuhu a tenger fenekéről, 400 méteres mélységből egészen sekély vízbe nyúl fel, a csúcsa 5-6 méteres mélységben van. Ám ez csak a mostani állapot, mert az elmúlt másfél évszázadban többször előfordult, hogy a kitörő vulkán lávája kicsi szigeteket alkotott, amik aztán pár év múlva nyomtalanul el is tűntek.

Szóval különleges körülmények között lehet itt merülni. A búvárok néha hallják a vulkán moraját, a buborékok is jelzik, még mindig aktivitás zajlik a föld gyomrában, és a feltörő víz is közel 40 fokos. A kövek színesek, kén borítja őket, ami szintén a vulkánból származik. Természetesen a különleges élőhelyen különleges az élővilág is. Nagyon sok a korall, és bőven akad hal is a környéken, szóval aki nem fél attól, hogy pont akkor tör ki a vulkán, amikor a víz alatt nézelődik, nem unatkozik merülés közben.

Bár bizonyára érdekes kaland lehet egy vulkánnál merülni, a Banua Wuhu tulajdonképpen "rossz helyen" van. Sulawesi északi részén ott van a Lembeh-szoros vagy Bunaken, amik rengeteg búvárt vonzanak. Innen eljutni a vulkánhoz igényel némi szervezést, és talán nem is mindenki erőlteti, akit a könnyebben elérhető helyek számtalan látványossága is nagyszerűen leköt.

Indonézia ma a búvárturizmus egyik fellegvára, korallos falakkal, a muck diving legjobb helyeivel, mantákkal, cetcápákkal, és mellesleg víz alatti vulkánokkal. Utóbbi minden egyedisége, a jacuzzi-élmény ellenére is csak egy különleges merülőhely az ezernyi többi között...

A Kanári-szigetekre utazók rengeteg látványosságban gyönyörködhetnek- ám aki nem néz be a víz felszíne alá, az számtalan izgalmas dolgot kihagyhat, hiszen él itt bálna, teknős, cápa...

Az Atlanti-óceán élővilága meglepően gazdag a szigetcsoport körül. Egyrészt azért, mert a tenger fenekéről kiemelkedő szigetek egyfajta oázisként vonzzák a különféle élőlényeket, másrészt több, szigorúan védett övezet is van errefelé. Az állatok zavartalanul szaporodhatnak ezeken a helyeken, ám nem maradnak az emberek által kijelölt határokon belül, eljutnak a szigetcsoport többi részére is, így folyamatos a halállomány utánpótlása. Ráadásul több olyan faj is van, amit nem lehet kifogni, ezek mindenhol biztonságban élhetnek.

Ezt a különleges víz alatti paradicsomot örökíti meg a helyben élő remek búvárvideós, Rafa Herrero Massieu, akinek mindig is szívesen néztem a videocsatornáját. Ezúttal három újabb, látványos és izgalmas kisfilmjét választottam ki, hogy illusztráljam, a fent leírtak mennyire igazak. Az egész roncsot beterítő irdatlan méretű halraj, az egymással gyengéd, az emberrel szemben kíváncsi gömbölyűfejű delfinek, a békésen úszkáló teknős szerintem nem csak nekem, a búvárnak érdekes, hanem mindenki másnak is.

Ami pedig a legjobb: ezek közül pár dolgot bizony én is saját szememmel láttam. Nem kell az egész életét annak szentelnie egy búvárnak, hogy egyszer ilyen óriási halrajt vagy a felszín alatt úszó bálnacsaládot lásson, és ettől válik számomra igazán kedvessé a Kanári-szigetek, ahova mindig visszavágyok.

Az ember időnként böngészgeti a légitársaságok akcióit, csak úgy, hogy elkeserítse magát. Hiába olcsó viszonylagosan Mumbai vagy Johannesburg, azért nem jellemző, hogy hirtelen ötlettől vezérelve vennék egy repjegyet, aztán elkezdenék szállást keresni, lesz ahogy lesz.

Mégis érdekes néha gondolatban utazni, hiszen soha nem tudhatjuk, mikor üt be a lottóötös, és akkor már kész terveink lesznek a világ körüli búvártúra legjobb állomásaira. Most például Japán merülőhelyeinek néztem utána, ugyanis 160 ezer forint körüli áron láttam retúrjegyet Tokióba és Oszakába is, ez pedig már választási lehetőséget is jelent- természetesen szigorúan csak elméletben.

Ritkán gondolunk arra, hogy a hosszan elnyúló Japán északon kifejezetten érdekes hideg vízű merülési lehetőségeket kínál, míg délen, Okinavában gyakorlatilag trópusi korallzátonyoknál búvárkodnak. Az egész ország lakossága kötődik a tengerhez, olyan különleges hagyományokkal, mint például a japán búvárnőké. Mivel mindenhez közel van a tengerpart, bíztam benne, a fent említett két város közelében is van valami jó hely.

Tokiótól nem messze esik például az Izu-félsziget, ahol gyakran merülnek a búvárok. Megjegyzendő, Japánban sokan hódolnak ennek a hobbinak, így aztán bőven van búvárbolt is. Szóval azt hiszem, Izu környékén sem lehet nagy ügy tető alá hozni pár merülést. És odalenn mi vár? Például csikóhalak, békahalak, bohóchalak, érdekes sziklaalakzatok, meleg vízű források... A félsziget keleti és nyugati oldalán több tucat merülőhelyet tartanak számon, van miből válogatni.

Izutól délre esik egy kicsi, lakatlan sziget, Mikomoto, ami gyakorlatilag egy, a tenger fenekéből kiemelkedő hegy csúcsa. Maga a sziget annyira apró, hogy csak egy világítótorony van rajta, a búvárok egészen más miatt érkeznek ide. Ez a hely ugyanis azért számít különlegesnek, mert az őszi hónapokban a pörölycápák hatalmas rajokban úsznak a sziget körüli tengerrészeken. A mély víz és az erős áramlások miatt csak tapasztalt búvárok számára ajánlják az itteni merülést, ők viszont igazán nagy élményeket élhetnek át a mélyben- a világon nem sok pont van, ahol hasonlót láthatnak.

Mivel Oszaka még délebbre van, a körzet tengeri élővilágát meghatározzák a korallmezők. A tengeri áramlat meleg vizet hoz az Oszakánál levő Kii félszigetre, így errefelé 120 korallfaj él, ennek köszönhetően a búvárok különösen kedvelik az itteni merülőhelyeket. A Kushimoto városa közelében levő tengeri nemzeti park az első ilyen védett övezet volt az egész országban, így aztán nem csoda, hogy rengeteg a néznivaló. A sok kis színes apróság mellett szép halrajok is úszkálnak a korallzátonyok felett, biztosra veszem, hogy nem unatkoznék.

Jó is lenne egy kis időt Japánban tölteni, de az némi gondot jelent, hogy a repjegy viszonylagos olcsósága csak egy dolog, az ország sokkal inkább a drágaságáról ismert. Így aztán meg sem mertem nézni, mennyibe kerülne egy hétvégés búvárkiruccanás. Nem is baj, hogy ezt nem tudom, ha netán rájönnék, megfizethető lenne egy túra, csak még jobban fájna a szívem, hogy ezt is el kell halasztanom a bizonytalan jövőbe...

Mint az köztudott, a legendás brit tudós világot átszelő útjának egyik állomásán jutott sorsdöntő felismerésekre: a Galápagos-sziget élővilágának tanulmányozása nagyban hozzájárult az evolúció elméletének megalapozásához.

Természetesen a 19. században a víz alatt még nem kutathatott a híres természettudós, ma viszont már ott is vizsgálódhatnak szakemberek is, amatőr természetbúvárok is. A Galápagos-szigeteket körülvevő tengerek élővilága egészen hihetetlen gazdagságúnak számít, és erre több példát is mondhatunk.

A fókás merülésre vágyók elutazhatnak Angliába, a kardszárnyú delfinekre kíváncsiak Norvégiába, a holdhalak kedvéért járnak Balira, a cetcápákért Indonéziába, Ausztráliába vagy a Maldív-szigetekre- aki a Galápagoson merül, ezeket mind láthatja, és még számtalan más állatot is.

Ennek remek bizonyítékát adja Dustin Adamson filmje, ami ezeknek a világnak a változatos élővilágát villantja fel. Nem lehet azt mondani, hogy alaposan bemutatná az állatokat, hiszen akkor sokkal-sokkal hosszabbnak kellene lennie, de így is roppant érdekes.

A film egyébként egy nemzetközi videósverseny díjra nevezettjei között volt, így került fel az internetre, a mi legnagyobb örömünkre. Az ilyesféle megmérettetésekre tartogatják sokan a legjobb képeiket, videóikat, tehát érdemes figyelemmel követni ezeket. A nemes, jórészt lelkesedés hajtotta alkotók versengései rengeteg figyelemre méltó művet vonultatnak fel, amelyek nem csak búvárszemmel nézve érdekesek.

Vannak olyan pontok a Karib-tengerben, ahol nem mélybe vesző falak mellett merülnek az égszínkék tengerben, hanem apróságokat keresgélnek a sekély vízben. Ez a fajta búvárkodás, amit "muck diving" néven emlegetnek, elsősorban Ázsiában népszerű, például az indonéziai Lembeh-szorosban.

Jellegzetessége az, hogy az első látásra kevéssé érdekesnek tűnő homokos élőhelyeken tudatos kereséssel egészen izgalmas állatokra lehet bukkanni. Apró, de mindenféle színű és formájú halak, rákok, csigák rejtőzködnek, de a helyeket jól ismerő profi vezetők sikeresen el tudják ezekhez kalauzolni a makró témák iránt érdeklődő búvárfotósokat. Sokan úgy tartják, aki nem fotózik, az kevésbé élvezi ezeket a gyakran elhúzódó, nem túl mozgalmas merüléseket, amikor a búvár hosszú időre lehorgonyoz egy-egy érdekes téma mellett. Ízlés dolga, természetesen- elég sokaknak bejön az ilyesmi, a muck diving divatos manapság.

A Karib-tengerben búvárkodók viszont általában egészen másféle élményekre várnak. Ám itt is vannak olyan helyek, ahol ugyanúgy van értelme a homok lakóit keresni, mert izgalmas apróságok bukkannak fel itt-ott. A Karib-térségben jó muck diving helynek számít például St. Vincent és a Grenadines illetve Grenada. A fajgazdagság nem mérhető az ázsiaihoz, de hát nem tud mindenki egy túra kedvéért átutazni az egész világon.

Az amerikai búvároknak a Karib-tenger a "hazai pálya", így akiket lázba hoznak a tengerfenéken élő apróságok, nagy örömmel fedezték fel maguknak ezeket a korábban nem túl sok embert vonzó merülőhelyeket. Mert valljuk be, a turistabúvárok többsége gyönyörű, tiszta vízben úszó halrajokat, teknősöket, cápákat szeretne látni, és nem pár méteres mélységben hasalnának egy piros csiga vagy csikos rákocska kedvéért. Persze jó részük nem is tudja, mit hagy ki- ebbe annak bepillantást ezek a Grenadában készült videók.

Az pedig végülis nem akkora gond, hogy valamivel kevesebb élőlényt láthatnak a Karib-tenger homokját átvizsgálók, mert bizonyára bőven akad azért olyan, amit az Indiai-óceánban hiába keresnének. És a búvárkodásban pont az a szép, hogy mindig valami mást, valami újat kaphatunk a világ különböző részein víz alá merülve.

A világ néhány legismertebb búvárhelye közül külön csoportba sorolhatók azok a nyílt tengerben levő magányos szigetek vagy szigetcsoportok, amelyek körül nyüzsög az élet- gyakran csak a tenger felszíne alatt. Szinte oázisnak számítanak ezek a sziklatömbök, ahol nagytestű ragadozók, emlősök, óriási halrajok találnak otthonra.

A legendás helyek egyike Socorro: a Mexikóhoz tartozó kis sziget valamivel több, mint 10 kilométer átmérőjű, és a szárazföldtől nyugati irányban 600 kilométerre található. Socorro a Revillagigedo szigetcsoport tagja, a legnagyobb és legismertebb azon belül, de ezen is csak pár tucat ember él, akik egy tengerészeti bázison dolgoznak. A szigeteket a Galápagos-szigetekhez hasonlítják, ahogy magányosan néznek szembe a Csendes-óceánnal, és a víz alatti élővilág is ahhoz hasonlóan gazdag. Az erős áramlások rengeteg tápanyagot hoznak ezekbe a vizekbe, és emiatt kicsi és nagy halak tömegei népesítik be ezt a tengerrészt. Cápák és delfinek járőröznek prédára lesve, a planktonokból falatozó bálnák és manták úsznak méltóságteljesen- aki itt búvárkodik, az sose unatkozik.

Csak épp az jelenti a problémát, mint ami minden ilyen magányos szigetre jellemző: a búvártúra szervezését jó előre el kell kezdeni, ráadásul a túrák nem is olcsók. Socorrón nincs közforgalmú reptér, kizárólag hajóval lehet megközelíteni, de több száz kilométert megtenni a nyílt tengeren nem mindenki számára vonzó. Oda kell figyelni, melyik évszak kedvező a búvárkodásra, mert viharos vizeken nem nagy élmény egy kis szafarihajón hánykolódni: november és május között számít elfogadhatónak az idő. Utána már csak az kell, hogy a búvár rutinos legyen, mert a nyílt vízben, erős áramlásban merülni kezdőknek nem igazán ajánlatos.

A megpróbáltatásokért viszont nem marad el a jutalom: máshol nem nagyon megtapasztalható élményekkel gazdazgodhat a búvár.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A búvárok és sznorkelesek számára elsüllyesztett harcjármű egészen sekély vízben úszható körbe Aqaba előtt.

Pár éve Jordánia igazán népszerű úticél volt, köszönhetően a nagyon nyomott árú utazási csomagoknak. Kellemes hoteleket kínáltak jó áron, és az országban a tengerparton töltött napokon túl is sok program várta a nyaralókat: Petra romjai, Wadi Rum vagy a Holt-tenger mind olyan látványosságnak számít, amit érdemes felkeresni.

Búvárszemmel nézve persze leginkább a Vörös-tenger vonzó, mert itt, az Aqabai-öbölben is lehetséges merülni. Az északi részen kicsit másabb az élővilág mint Egyiptom déli részén, netán Szudánban, főleg a nyílt tengeri zátonyokon előforduló nagyobb élőlények hiányoznak. A kisebbek közül viszont van pár, ami Aqabában és a szomszédos izraeli Eilatban és egyiptomi Tabában sokkal gyakoribb, például a tűhal, a csikóhal, a békahal.

Mindenesetre úgy általában nem annyira mozgalmas és látványos a tenger errefelé, ezért nem meglepő, hogy roncs süllyesztésével igyekeztek izgalmasabbá tenni a víz alatti kalandozást. Így került 1999-ben a tenger fenekére a Tank néven emlegetett harcjármű. Bár a valóságban nem egy harckocsiról van szó, hanem egy amerikai M42 Duster típusú, légvédelmi ágyúkkal felszerelt harcjármű.

Az eltelt másfél évtized alatt igencsak átalakult az M42, hiszen megtelepedtek rajta a korallok, és halak úszkálnak körülötte. Mivel alig 6 méteres mélységben van, még csak palack sem kell hozzá, hogy valaki megnézze magának. Készülékkel merülve gyorsan körbeúszható, hiszen nem különösebben nagy a roncs, önállóan valószínűleg nem sok merülést ér meg. Ám a közelében levő koralltömbökhöz elúszva a kezdők számára is érdekes, változatos búvárkalandot lehet összehozni.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A szafari félidejében vagyunk, most már eltöprenghetek rajta, mi újság a Vörös-tengeren.

Manapság utazás előtt mind olyanok vagyunk mint az óvatos ember, aki még a hideg levest is megfújja. Túl sok rossz hír jut el hozzánk, gyengül a forint, tartunk a repüléstől és így tovább. Pedig utazni jó, utazni szeretünk, ezért aztán egy idő után felretesszük az aggodalmakat. 

A tavaly nyári egyiptomi tüntetések barátaim útjának tettek keresztbe. Valljuk be, máshogy tervez az ember, ha az út amire hónapokon át készül, egyik pillanatról a másikra meghiúsul. Bár nem voltam érintett, mégis elgondolkodtató volt az ügy. Ráadásul az ország is kezd megdrágulni, de... A Vörös-tenger az egyik legnagyobb kedvenc, nem olyan könnyen mondunk le róla.

Így aztán most is összejött a régi csapat, és belevágtunk a szervezésbe. Az esetleges drágulás nem tett boldogabbá, de összegezve Egyiptom még így is olcsóbb trópusi tengeri úti cél mint bármi más. Ez a realitás... A forint gyengesége pedig minden mást is megdrágított.  Csodák nincsenek, a búvárkodás nem olcsó kedvtelés. 

Még tucatnyi  egyiptomi út tapasztalatával felvértezve is tud apróbb meglepetésekkel szolgálni az ország. A belépéskor a határőr olyan bélyegző hiányát kérte számon, amit mi nem is kaphattunk, aztán mégis átengedtek. Sose fogom megérteni a helyi bürokráciát, de szerencsére nem is találkoztunk ezzel a későbbiekben. 

A hajót szerencsére már jól ismerjük, nem először utazunk a Cassiopeia fedélzetén. Most sem csalódtunk, de a kihajózás után már elsősorban az érdekelt,, mi vár ránk a víz alatt.

Bármennyire jól ismerjük a Vörös-tengert, amikor először beugrunk a 28 fokos vízbe, és feltűnik a korallzátony, máris eszünkbe sem jut, hogy ne tudna új élményeket adni. Három búvárkodással töltött nap után bátran mondhatom, élvezzük az felszín alatti órákat. Színes korallok és sok-sok hal várt ránk, delfinek bukkantak fel, teknősöket láttunk, polipokat, rákokat, murénákat figyelhettünk meg karnyújtásnyi távolságból. Merültünk nappal és éjszaka, sekély helyeken és aramlásos falaknál, korallzátonyoknál és roncsokban. Unatkoznunk pedig nem kellett. És még két izgalmas nap vár ránk!... 

Mit is mondhatnék? Bármi is jön, Egyiptom már nem okozott csalódás, legalábbis búvár szemmel. Aztán lehet ez még jobb is, csak legyen még egy kis szerencsénk... És oly távolinak, alaptalannak tűnik most a hezitálás, mint kis hazánk maga a viharos,  monszunesős nyárral. Otthon is történhet váratlan, és delfinekkel biztos nem futunk össze... 

Az utóbbi napok egyik legkomolytalanabbnak tűnő híre az volt számomra, hogy Észak-Koreában egy különleges várost építenének fel Vonszanban, kifejezetten a turisták számára- mint utánanéztem, ez a sztori már jó egy éve kering. Ám nekem kifejezetten érdekes az a részlet, hogy a komplexumban még egy víz alatti hotel is helyet kapna- megvallom, az ötlet körülbelül annyira tűnt reálisnak, mint a Magyarországra búvároknak szánt mélymedencék és búvárhotelek.

Lássuk, milyen "kisebb" akadályokkal kéne megküzdeni a zártságáról ismert kommunista diktatúrának, ha sikeres idegenforgalmi fejlesztéseket akarnak tető alá hozni. Először is be kellene engedni a külföldieket, ami most még enyhén szólva sem megy zökkenőmentesen. Szenzációszámba megy, ha valaki rögzíteni tud 2-3 percnyi amatőr felvételt az országban, amin különösebben semmi érdekes nincs, csak üres utcák, a diktátor képei, meg a turistákat kísérgető rendőrök. Ehhez képest nehéz elképzelni a pénzes nyaralók tömegét, akiket hadosztálynyi titkosrendőr figyel.

Természetesen nincs túl sok nemzetközi repülőjárat se ennek köszönhetően, senki nem nagyon tervez nyaralást Kim Dzsong Un birodalmába. Bár ő hangzatos nyilatkozatokat tesz, és nyilván újabb remek megtekintéses mémek alanya lehetne, amikor az építkezéseket szemléli, nehéz elképzelni, mivel tudnák vonzóvá tenni az országot. A felduzzasztott hadsereg, az atomfegyver és a nyomor nem a legjobb hívószavak egy reklámkampány esetén.

Ráadásul nehéz elképzelni, hogy az országban rendelkezésre áll a tudás, az alapanyag és a pénz egy igazi luxusszínvonalú nyaralóhely felépítéséhez. Tudjuk, a nemzetközi piacon ez az olyan országok játszótere, mint Dubaj- a lóvé nem számít, ha úgy vélik, még több pénzt hoz a befektetés. És a nagy tervek bizony még ott sem feltétlenül azt az eredményt hozták, amit megálmodtak!

A víz alatti hotelek egyébként viszonylag újdonságnak számítanak az idegenforgalomban, egyelőre drága ilyet felépíteni, drágán lehet bennük megszállni, és nem is túl nagyok. A technológia ma még nem áll ott, hogy óriási méretekben költséghatékonyan valósítsák meg őket a világ minden sarkában. A most létező kicsi víz alatti szállodákat is olyan nagy pénzekért építették meg, hogy nyilván a beruházó kétszer is meggondolja, mielőtt ilyet akarna felhúzni.

Persze van, aki szerint ez a hotel pont ideális Észak-Korea számára, mert innen a nyaralók nem tudnának csak úgy elszökdösni, hogy ellenőrizetlen túrákat tegyenek az országban. Kivéve, ha a búvárkodás is a program része, mert akkor a víz alatt észrevétlenül a partra tudnak úszni, akkor nagyon is el tudnak tűnni a kíváncsi szemek elől. Igaz, némileg feltűnő lenne egy nyugati turista búvárruhában mászkálva... De nyilván ilyen esetekre kiképeznének néhány rendőrt arra is, hogy a víz alatt tartsák szemmel a vendégeket- igazi felhőtlen nyaralás lenne, merülés közben egy csapat szigonypuskás "biztonsági emberrel" körülvéve.

Szóval ha egy búvár belefut ebbe a hírbe, azért még ne kezdjen el repjegyekre vadászni az interneten. Bizonyára érdekes a víz alatti világ Észak-Koreában, sőt, még az is lehet, egy mesterséges trópusi környezetbe álmodják bele a tervezett víz alatti hotelt, de én az elkövetkezendő búvártúráimat inkább máshova képzelem. És nem csak azért, mert nem hiszek benne, hogy felépül. Egyszerűen nem kívánom Kim Dzsong Un szekerét tolni...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A sokmilliónyi szardíniából álló halraj olyan a tenger ragadozói számára, mint a terített asztal, nyüzsögnek is a cápák, delfinek május és július között Dél-Afrika keleti partjainál.

A helyiek által sardine run-nak nevezett halvándorlás pontos okait még nem ismerik, és akadnak olyan évek, amikor teljesen el is marad. Ám amikor a szardíniák nagy rajba tömörülve úsznak, akkor valóban óriási halrajról van szó: akár hét kilométer hosszú és másfél kilométer széles is lehet, így könnyedén észrevehető repülőgépekről is.

A szardíniák kedvelt csemegéi a ragadozóknak. A közönséges delfinek és a palackorrú delfinek stratégiája az, hogy 10-20 méter átmérőjű gömbökbe terelik a szardíniák egy csoportját, és abból falatoznak. A halakat gyakorlatilag 10 perc alatt felfalják, ugyanis a delfinek mellett többféle cápa, tonhalak, makrélák és még tengeri madarak is csatlakoznak a vadászathoz. Az sem ritka, hogy a környéken úszó bálnákat is meg lehet figyelni a víz alatt.

A roppant látványos halraj és az azt folyamatosan kergető ragadozók nagyszerű témának számítanak a víz alatti fotósok és videósok számára. A búvárok az egész világból érkeznek ebben az időszakban, de itt merülni kicsit sem könnyű. A nyílt tengeren kis csónakból ugranak a vízbe, majd oda másznak vissza, néha tájékozódni sem könnyű a rengeteg szardínia között, és bármelyik pillanatban felbukkanhat egy prédára vágyó cápa tágra nyitott szája a búvárok előtt. 

Ám sokak szerint így is megéri az élmény, akár sikerül jó fotót készíteni, akár nem. Ritka, hogy ennyi különleges élőlény nyüzsög egyetlen helyen, karnyújtásnyira a búvároktól, akik jelenléte egyáltalán nem érdekli őket a vadászat közben.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!