A szafari félidejében vagyunk, most már eltöprenghetek rajta, mi újság a Vörös-tengeren.

Manapság utazás előtt mind olyanok vagyunk mint az óvatos ember, aki még a hideg levest is megfújja. Túl sok rossz hír jut el hozzánk, gyengül a forint, tartunk a repüléstől és így tovább. Pedig utazni jó, utazni szeretünk, ezért aztán egy idő után felretesszük az aggodalmakat. 

A tavaly nyári egyiptomi tüntetések barátaim útjának tettek keresztbe. Valljuk be, máshogy tervez az ember, ha az út amire hónapokon át készül, egyik pillanatról a másikra meghiúsul. Bár nem voltam érintett, mégis elgondolkodtató volt az ügy. Ráadásul az ország is kezd megdrágulni, de... A Vörös-tenger az egyik legnagyobb kedvenc, nem olyan könnyen mondunk le róla.

Így aztán most is összejött a régi csapat, és belevágtunk a szervezésbe. Az esetleges drágulás nem tett boldogabbá, de összegezve Egyiptom még így is olcsóbb trópusi tengeri úti cél mint bármi más. Ez a realitás... A forint gyengesége pedig minden mást is megdrágított.  Csodák nincsenek, a búvárkodás nem olcsó kedvtelés. 

Még tucatnyi  egyiptomi út tapasztalatával felvértezve is tud apróbb meglepetésekkel szolgálni az ország. A belépéskor a határőr olyan bélyegző hiányát kérte számon, amit mi nem is kaphattunk, aztán mégis átengedtek. Sose fogom megérteni a helyi bürokráciát, de szerencsére nem is találkoztunk ezzel a későbbiekben. 

A hajót szerencsére már jól ismerjük, nem először utazunk a Cassiopeia fedélzetén. Most sem csalódtunk, de a kihajózás után már elsősorban az érdekelt,, mi vár ránk a víz alatt.

Bármennyire jól ismerjük a Vörös-tengert, amikor először beugrunk a 28 fokos vízbe, és feltűnik a korallzátony, máris eszünkbe sem jut, hogy ne tudna új élményeket adni. Három búvárkodással töltött nap után bátran mondhatom, élvezzük az felszín alatti órákat. Színes korallok és sok-sok hal várt ránk, delfinek bukkantak fel, teknősöket láttunk, polipokat, rákokat, murénákat figyelhettünk meg karnyújtásnyi távolságból. Merültünk nappal és éjszaka, sekély helyeken és aramlásos falaknál, korallzátonyoknál és roncsokban. Unatkoznunk pedig nem kellett. És még két izgalmas nap vár ránk!... 

Mit is mondhatnék? Bármi is jön, Egyiptom már nem okozott csalódás, legalábbis búvár szemmel. Aztán lehet ez még jobb is, csak legyen még egy kis szerencsénk... És oly távolinak, alaptalannak tűnik most a hezitálás, mint kis hazánk maga a viharos,  monszunesős nyárral. Otthon is történhet váratlan, és delfinekkel biztos nem futunk össze...