Big Blue Búvár Blog

Így néz ki a Jordániában elsüllyesztett utasszállító.

Nem írtam még az egyik nagy és látványos roncsról, amit még tavaly ősszel tudtam megnézni magamnak. Jordánia rövidke partszakaszán a Vörös-tenger élővilága miatt komoly vonzereje van a búvárok szemében a szándékosan elsüllyesztett roncsok sorának. Ezek közül egy újabb a 2019-ben víz alá küldött Lockheed Tristar.

A repülőgép 1983-ban állt szolgálatba. A Lockheed L-1011 Tristar jól ismert, hosszú távon használt hárommotors utasszállító volt, és 50 méter hosszú törzsében nagyjából 250 utast vihetett magával. Igencsak lenyűgöző méretű roncsnak számít tehát, ahol könnyen eltelik a merülési idő. Ráadásul jól sikerült a süllyesztés helyét is kiválasztani, mert 15 és 28 méter közötti mélységben nyugszik, tehát kedvtelési búvárok számára ideális.

A víz ősszel még kellemesen meleg volt, és a látótávolság sem volt rossz: a felszín alatt 1-2 méterre érve már fel is tűntek a hatalmas gépmadár körvonalai. Mivel a repülőgép könnyen körbeúszható, nagyon egyszerű a roncs közelében tájékozódni. Van beúszási lehetőség is, annyi ülést távolítottak el, hogy ezt biztonsággal végre lehessen hajtani. Be lehet kukkantani a pilótafülkébe, van, aki a hajtóművek környékén tölt több időt- aki Aqabában jár, annak érdemes ezt a merülőhelyet is felkeresnie, ami ráadásul igen közel esik a kikötőhöz is.

Ezt érdemes tudni a jordániai búvárkodásról.

Túl drága lett volna a javítás, ezért a tenger mélyére küldték a tankert.

Egy négy évvel ezelőtti vihar során Qawránál szikláknak ütköző olajszállító tartályhajó került elsüllyesztésre Gozo új merülőhelyeként.

A 60 méter hosszú, Hephaestus nevű hajó 2018 februárjában egy vihar során került nehéz helyzetbe, majd végül zátonyra futott a Qawra melletti Fra Benben. A hajótörést követően a kormány a hajó elsüllyesztése mellett döntött, mivel a hajó javítása túl költséges lett volna.

A Hephaestust a Gozo partjainál lévő Xatt l-Aħmarban süllyesztették el, a Karwela, a Comino Land és a Xlendi többi roncsa közelében. A tervezett mélység 38-42 méter, de a pontos mélységet akkor fogják megerősíteni, ha a roncs már a helyén van, és a búvárok lemerülhetnek, hogy megvizsgálják.

A műveletre több éves várakozás után került sor. A roncs elsüllyesztése már 2020 óta tervben volt, de az engedélyek és a víz alatti felmérési munkák miatt késlekedést szenvedett a projekt.

Már a Qawra szikláin megfeneklett hajó is vonzotta a turistákat, sokan megnézték és fényképeket készítenek a hajóról. Miután a hajót elvontatták, a marsai Cassar hajógyárba vitték, ám a tulajdonos túl drágának ítélte a javítást, és ezzel megpecsételte a hajó sorsát. 

A Hephaestus azután került a tenger fenekére, hogy a tartályhajót megtisztították az olajlerakódásoktól, és a búvárok biztonsága érdekében kisebb változtatásokat hajtottak végre rajta.

A Máltai Idegenforgalmi Hatóság elnöke, Gavin Gulia elmondta, hogy ez a hatodik szándékosan elsüllyesztett hajóroncs az elmúlt kilenc év alatt, és ezzel növelik a búvárturizmus kínálatát. Elmondta, hogy a cél a máltai szigetek körül merülő búvároknak olyan vonzó élményt nyújtani, amely a máltaiaknak is hasznára válik.

Clayton Bartolo miniszter hozzátette, hogy a számok azt mutatják, hogy a búvárturisták általában több pénzt hoznak a máltai gazdaságba, és minőségi turistáknak számítanak. Így érthető, miért ruháznak be újabb projektekbe az eddig is sok búvárt vonzó kis szigetországban.

Az egyedi leletre Lübeck közelében bukkantak a búvárok.

A fából készült hajótest és rakománya tizenegy méteres mélységben nyugszik, és fontos régészeti leletnek számít. A kutatás sprán kapott tudományos eredmények új betekintést nyújthatnak a város történetébe.

Lübeck előtt a Trave-torkolatban végzett felmérések során egy körülbelül 400 éves kereskedelmi hajó roncsára bukkantak. A mintegy 20 méter hosszú, fából készült hajótest maradványai a rakománnyal együtt tizenegy méteres vízmélységben vannak, és fontos régészeti jelentőséggel bírnak - jelentették be az örökségvédelmi szakemberek. Ez az első ilyen jellegű felfedezés a Balti-tenger nyugati részén.

A városvezetés és a régészekből álló csapat reméli, hogy a jelenlegi ismeretek szerint a 17. századból származó kereskedelmi hajó megmentése és vizsgálata értékes betekintést nyújt Lübeck történetébe és a város egykori kereskedelmi kapcsolataiba a Hanza-szövetségen belül. A roncsot ki kell emelni a Trave fenekéről, majd egy több évig tartó folyamat során konzerválni kell.

"A látványos roncs tudományos feltárása egy eddig ismeretlen, új kirakós darabbal egészíti ki Lübeck, mint Hanza-város gazdasági és kereskedelmi történetét" - magyarázta Monika Frank (SPD) lübecki kulturális szenátor kedden, a város és a szakértők által kezdetben több hónapig titokban tartott felfedezés nyilvános bemutatása alkalmából.

A jelentés szerint a roncsot már körülbelül két évvel ezelőtt megtalálták a Vízügyi és Hajózási Hivatal felmérési munkálatai során a Lübeck és a Balti-tenger közötti Trave-torkolat hajózási csatornájában. A búvárok azonban csak 2021 augusztusában vizsgálták meg közelebbről a területet, és egy történelmi roncsra utaló nyomokat találtak. Ezt követően részletesebb vizsgálatok következtek.

A hajótest egyes részei, amely egy tipikus galliot vagy fleute típusú kereskedelmi hajó lehetett a Hanza korszakból, a hosszú víz alatt töltött idő után is megmaradtak. A szakértők szerint azonban a lelet mindenekelőtt a rakomány miatt jelentős: Eddig több mint 150 hordót találtak a roncsban és környékén. Az első vizsgálatok szerint egy részük oltatlan meszet tartalmaz, amely az építőanyag-kereskedelem egyik alapanyaga.

Tavaly nyáron megint megnéztük a Stuka roncsát az Adrián.

Emlékezetes roncsmerüléseim közé tartozik, amikor először jártunk a Zirje mellette nyugvó második világháborús zuhanóbombázó, a Ju87 maradványainál. Zuhanóbombázó, ami a tengerbe zuhant, s a merülés is olyan, hogy a felszínről gyakorlatilag egyenesen zuhanunk a mélység felé, a repülőhöz.

Ezen a nyári kiruccanáson a szomszédos Kaprije szigeten volt a bázisunk, onnan hajóztunk át a roncshoz. Kaprije önmagában is megér pár kellemes szót, hiszen hangulatos és szép sziget, autóforgalom nélkül. A roncsról persze már írtam régebben, s a lényeg változatlan: izgalmas hely, izgalmas búvárkaland. Még biztos visszatérek... S hogy miért? Pár képpel illusztrálom.

A szélvihar miatti tengermozgás fedte fel egy hajó maradványait Spanyolországban.

A Gloria nevű vihar sok kárt okozott, ám egyfajta melléhatásként úgy felkavarták az üledéket a felkorbácsolt hullámok, hogy megváltozott az aljzat. A Barcelonától délnyugatra eső Salou közelében ennek köszönhetően bukkant elő a homokból egy hajó faszerkezete. 

A hajó gerince és bordái mellett fegyverzet is került elő az első vélekedések szerint 17. századi hajó maradványaiból. Az elsodort homok alatt volt a tat, illetve a két vasból készült ágyú is. Egy búvár talált rá véletlenül a roncsra, és hamarosan elkezdődött a katalán búvárrégészeti hivatal felmérésre is.

A szakembereket meglepte a felfedezés. Az előfordul, hogy egy vihar fed fel valamit, ez nem szokatlan jelenség. Az volt inkább az érdekes, hogy semmilyen feljegyzésben nem szerepel ezen a helyen elsüllyedt hajó. A búvárrégészek tehát gyorsan neki is láttak a dokumentálásnak, leírták a hajó talált részeit, katalogizálták a leleteket. Természetesen fotók is készültek.

Szeretnék kideríteni, pontosan mikor és miért a tenger fenekére a hajó. A 17. századi süllyedés teóriáját erősíti, hogy akkoriban harcok dúltak ezen a partszakaszon, tehát nem lenne meglepő a két ágyúval felfegyverzett hajó jelenléte.

A régészek még gyorsan dokumentálták amit lehetett, amíg újra be nem temette a maradványokat a tengerfenéken a homok. Ez egyrészt megóvja a leleteket az állagromlástól, másrészt a fosztogatók sem találnak semmit, így nem jelent problémát. A hatóságoknak viszont megvannak a pontos koordináták, ezek birtokában térhetnek vissza hogy folytassák a megkezdett munkát. 

A hatóság célja nem az, hogy a felszínre hozzák a hajót vagy annak darabjait, hanem inkább a tenger mélyén őriznék meg azokat. Akkor hoznak felszínre bármit, ha a teljes pusztulás fenyegeti akár a környezet változása, akár lopások miatt. Utóbbiak elkerülése érdekében nem is nyilvános, hol vannak a maradványok.

A búvárrégészek nem csak itt vizsgálódhattak a Gloria tombolása után. Begur partja előtt egy horgonyt és egy 19. századi gőzhajó kazánjait találták meg. Előkerültek a partról vízbe dobot fegyverek, L'Estartit közelében ágyúgolyók is. A partszakasz más részein szintén találtak leleteket, amiket a Gloria hozott a felszínre.

A Hamasz búvárai első világháborús roncsból akartak hadianyagot szerezni, de nem mentek sokra a lelettel.

Mind tudjuk jól, hogy mennyire puskaporos tud lenni a levegő a Közel-Keleten. Izrael és a palesztinok mindig készen állnak az összecsapásokra, és ki így, ki úgy harcolni. A Földközi-tenger partján levő Gázai övezet például palesztin kézen van, de hogy az itt aktív Hamasz ne jusson fegyverekhez, robbanóanyagokhoz, mind az izraeliek, mind az egyiptomiak tengeri blokádot tartanak fenn. 

A Hamasz mindenesetre igyekszik utánpótlást szerezni. Meglepő lehet, de a szervezetnek tengeri kommandója is van, és a Gázától nem messze nyugvó HMS M15 roncsa mellett gyakorló merülést végrehajtó búvárok sok egykori fegyvert, lőszert találtak. A maradványok 33 méteres mélységben voltak, így nem volt megoldhatatlan feladat a többek között nagy kaliberű tüzérségi lőszerek felszínre hozatala. Ezeket aztán a föld alatti fegyverraktárakba vitték, és megnézték, mit lehet velük kezdeni.

Szerencsére nem sokat. Elsőre jó ötletnek tűnhetett, hogy Izrael elleni támadásokra alkalmas fegyverekben használják fel amit találtak, de egy évszázad hosszú idő. A HMS M15 pedig 1917-ben süllyedt el, amikor egy német tengeralattjáró megtorpedózta. A fedélzetén bőven volt hadianyag, hiszen részt vett a Szuezi-csatorna védelmében, majd a gázai csatában, aminek során a szövetségesek legyőzték az ottomán csapatokat. Noha nem volt nagy hajó, elég komoly ágyúkkal, és az ahhoz való lőszerekkel volt felszerelve.

A roncsról és rakományáról természetesen az izraeliek is régóta tudtak. Térképeik, leírásaik voltak, és maguk is tervezték a merülést, felderítést illetve a veszélyes dolgok kiemelését. Ám a helyzet Gázában ritkán olyan békés, hogy nyugodtan nekiláthattak volna a munkának- a város egyszerűen túl közel van. Így a Hamasz búvárai megelőzték őket, és nem sokon múlt,  hogy nem sikerült jelentős hadianyagbázisra szert tenniük.

Egyszerű kedvtelési búvárként pedig természetesen azt kérdezi magától az ember, vajon mikor lesz béke a világ minden pontján, hogy az ilyen roncsok csak afféle mementóként, látványosságként szolgáljanak az érdeklődők, turisták számára?...

Új, izgalmas merülőhelyeket nyitnak meg a búvárok előtt.

Málta mindig is jól ismert volt a búvárok körében a számos roncsmerülőhely miatt. Mesterséges zátonyok és történelmi jelentőségű maradványok is vannak a víz alatt, és ez sokakat vonzott ide. A közelmúltban viszont olyan program indult, ami kevesek által ismert roncsok felkeresését tette lehetővé.

Ezen új merülőhelyek viszont nagy mélységben vannak. Egy évtizeddel korábban talán csak maroknyi búvár gondolhatott 60-90 méteres vagy mélyebb merülésekre, de mostanra a technikai búvárkodás már nem számít szélsőséges vagy elérhetetlen kedvtelésnek. Ahogy bővült a technikai búvárok köre, úgy lett egyre nagyobb igény a mélyebb helyek elérhetővé tételére. Még ha történelmi jelentőségű roncsok nyugszanak is a víz mélyén, alaposan dokumentálták azokat, így most már nincs akadálya a merülésnek. 

A három, mostantól elérhető roncs mindegyike repülő. Nem is akármilyenek! 55 méteren például egy B-24 Liberator bombázó nyugszik. Ezt a négymotoros bombázót nagy számban gyártották és vetették be a második világháború idején, így természetesen sok oda is veszett. Ez a példány 1943 májusában indult volt támadásra olaszországi célpontok ellen, ám műszaki hiba miatt a tengerre szálltak vele Marsaxlokk közelében. 

A Douglas A-1 Skyraider Birzebugga városától délre zuhant a tengerbe 1947-ben. Egyike volt a postaszolgálatot teljesítő repülőknek, amikor felszállás után percekkel a hajtóműve leállt. Pilótája, Robert Leeb hadnagy a tengerre szállt vele, majd elhagyta a gépet. Helikoptrerrel mentették ki a vízből- a feljegyzések szerint ez volt az első helikopteres mentés a Földközi-tengeren.

Német gép is található máltai vizekben: Marsaskala mellett egy Ju88 bombázó merülhető azok számára, akik a 110 méteres mélységtől sem riadnak vissza. Ezt a típust nagy számban vetették be a németek a legkülönbözőbb feladatokra, minden hadszíntéren. Vélhetően egy sérülés okozta a gép vesztét, ugyanis a farokrésze nem teljes.

Ez a bolgár vizekben nyugvó tengeralattjáró már soha nem tér vissza a felszínre.

Bulgáriáról és úgy általában a Fekete-tengerről ritkán beszélünk, ha búvártúrát tervezünk. Pedig ahogy mondani szoktam, ahol víz van, ott merülni is lehet, és ez alól ez a hely sem kivétel.

Persze nem mindegy, mit is kínál adott ország vagy tenger. A Fekete-tenger általában nem túl jó látótávolsággal kecsegtet, az élővilág sem túl színes- persze aki jól ismeri, talál itt is érdekességet bőven. Ám még vonzóbb lehet az, hogy roncsokat lehet merülni, és ezek között van egy szovjet tengeralattjáró is, alig 24 méteres mélységben. 

A SCs-211 (Щ-211) jelű tengeralattjáró a Csuka-osztályba tartozott. Ezeket a harmincas évek közepén gyártották, a 211-es a fekete-tengeri flottába került. Az 57 méter hosszú tengeralattjárón 38-40-en szolgáltak és fegyverzetében 10 torpedó volt. 1941-ben a nyár közepén titkos küldetést teljesített a hajó, bolgár ellenállókkal tett partra hazájukban. Később több szokványos akcióban vett részt, és ellenséges hajókat is elsüllyesztett, például a Superga olasz tankert.

A SCs-211 novemberben futott ki újra, de soha nem tért vissza, nyom nélkül eltűnt. Jóval később került elő az egyik tiszt holtteste a tengerből. Évtizedekkel később derült ki, hogy Várna közelében veszett oda, miután egy román aknaszedőt támadott meg. Egy leírás szerint a part közelében zajló csata után könnyű volt megállapítani a tengeralattjáró helyzetét, és német repülőgépek rontottak rá. Az egyik bombatalálat süllyesztette el a két darabra szakadt SCs-211-et, ami valamennyi tengerészt magával rántotta a hullámsírba. Olyat is olvastam, hogy aknamezőre futva veszett oda a tengeralattjáró- talán nem is derül ki pontosan soha, mi lett a végzete. 2005-ös felfedezése óta csak búvárok látogatják a roncsot, és ha jók a látási viszonyok, a viszonylag épen maradt hajótest körbeúszása kifejezetten érdekes.

Képzeletbeli utazás Bonaire szigetre.

A mostani időszak kiváló arra, hogy olvasgassunk, nézegessünk, tervezgessünk- úgysem utazhatunk sehova, tudunk tehát a búvárkodásról álmodozni. A világ nagy és sok az érdekes merülőhely, és szétnézhetünk ott is, ami nem jut egyből eszünkbe.

Valamiért a Karib-tengerre ugyanis ritkábban megyünk el kifejezetten a merülés kedvéért. Mivel tőlünk szinte egyenlő távolságra esik Dél-Kelet-Ázsia és a Karib-tenger, a mostanában divatosabb (és tényleg lenyűgöző) ázsiai merülőhelyek vonzanak jobban. És ez bizony rám is igaz, többször indultam keletre mint nyugatra.

A Karib-tenger sem rossz természetesen, csak éppen valamivel drágább, és általában nem annyira színes, dús, mint az Indiai-óceán. Viszont ott is vannak izgalmasabb, búvárkodásra csábítóbb úti célok. Bonaire például komoly üzletágat köszönhet az önállóan merülő, jellemző amerikai búvároknak, akik szállást és autót bérelnek, és a parton megállva maguk merülik körbe a szigetet.

Ennek a Holland Antillákhoz tartozó szigetnek az élővilága sem lebecsülendő, de még egy remek roncsnál is lehet merülni. Ugyanúgy partról kell begázolni a vízbe, és kis úszás után ott is van a Hilma Hooker nevű hajó. 1951-ben épült és igen sűrűn cserélt gazdát, időnként gyanús fuvarokra is használták. 1984-ben került el Bonaire szigetre, ahol a hatóságok rengeteg kábítószert találtak a fedélzeten. A bizonyítékként lefoglalt, ócska hajó folyamatosan megtelt vízzel, végül kivontatták a kikötőből és hagyták elsüllyedni.

Mára pedig ez a sziget egyik legjobb merülőhelye. Az alábbi videó azért remek, mert képet ad arról, honnan indul a merülés, és miközben megismerkedünk a ronccsal, a feliratok mesélnek a hajó történetéről is. 

A búvár álma: teljesen érintetlen roncsra bukkanni.

Becky Kagan Schott videója egy olyan hajóról készült, amit még nem sikerült azonosítani. Ám így is páratlan az Ontario-tó mélyén nyugvó, fából épült vitorlás, hiszen olyan döbbenetesen jó állapotban maradt meg, ami meghazudtolja a korát. Mindenesetre nem ezen fog múlni a sikeres beazonosítás, mert a kormány, az árbocok, a  horgony is a helyükön vannak.

Nekünk pedig így látványként is nagyon érdekes a felvétel, hiszen roncs ritkán marad meg ennyire egyben. Persze a sötét, zöld színű víz egy kicsit borzongató, s ha arra gondolok, milyen hideg, akkor meg főleg- elég videón látni ezt a szkúnert.